A fekete dr�gak� jegyesei Az es� lassan szit�lni kezdett, mik�zben egy mag�nyos alak k�rvonalai t�ntek el� a f�lhom�lyb�l. Az eget s�r� es�felh�k takart�k el, �s – hab�r nappal volt – �jjeli s�t�ts�g borult perceken bel�l mindenre. A vihar m�r napok �ta k�sz�l�d�tt... �s most v�gre kit�rt. S�r� es�cseppek vert�k fel szapor�n a port, s a f�ld�t, melyen a n� k�zeledett, hamarosan cs�sz�s massz�v� alakult. � azonban elsz�ntan haladt tov�bb, v�ndorbotj�ra t�maszkodva. J�r�sa neh�zkesnek t�nt, l�ptei egyre bizonytalanabbak lettek, ahogy telt az id�. Egyszer csak elbotlott, azonban makacsul fel�llt �s folytatta �tj�t. G�rnyedve j�rt, a leveg�v�tel is neh�z volt sz�m�ra. Arc�n megfesz�ltek az izmok minden egyes mozdulatn�l; ez is jelezte, mekkora f�jdalmai lehetnek. Az es� m�g k�v�rebb cseppeket �lt�tt, mint eddig �s imm�r szakadatlanul �mleni kezdett a balj�s viharfelh�kb�l. M�sodperceken bel�l el�ztatta a n� ruh�j�t �s hossz�, �benfekete haj�t sem k�m�lte. De � ezzel nem foglalkozott, ment tov�bb, dacolva a term�szet er�ivel �s saj�t f�jdalmaival. Azt�n t�rdei hirtelen ism�t elgyeng�ltek, � pedig a s�ros f�ld�ton t�rdepelve zokogni kezdett. Hab�r m�r kicsi kora �ta arra tan�tott�k, sose mutassa ki az �rzelmeit – hiszen az a gyenges�g jele volt sz�lei szerint –, most m�gsem t�r�d�tt ezzel. Ahhoz t�ls�gosan nagy f�jdalmat �s �ress�get �rzett a sz�ve k�rny�k�n... �s t�l nagy b�ntudat gy�t�rte. Percekig meg�ll�s n�lk�l folytak le k�nnyei, azt�n szipogva megpr�b�lta �ket elnyomni. Szem�ben k�l�n�s l�ng gy�lt, s ism�t feltorn�zta mag�t. M�r nem s�rt, s az utols� leg�rd�lni k�sz�l� k�nnycseppet is let�r�lte arc�r�l. Megint elindult. A vill�m m�g�tte csapott le, �gy nem l�thatta, viszont a d�b�rg� mennyd�rg�s, amely megr�zta a k�rny�ket, tiszt�n hallatszott. Kifinomult hall�sa miatt �s elgy�t�rt test�nek-lelk�nek nagyon f�jt ez az �that� hang, ami m�g egy haland� sz�m�ra is er�s volt. M�g akkor is visszhangzott a f�l�ben, mikor �jb�l t�rdre rogyott. Tov�bbra is nehezen, zih�lva kapkodta a leveg�t, kez�t pedig a mellkas�hoz szor�totta. A k�vetkez� vill�mot, mely kett�szelte a viharos eget, m�r l�tta, s�t, k�zvetlen k�zelr�l tapasztalhatta meg. B�r nem f�lt a vill�mokt�l, most m�gis retteg�s k�lt�z�tt a sz�v�be. Ha ereje telj�ben lett volna, nem zavartatta volna mag�t miatta... de �gy a term�szet k�ny�re-kedv�re volt kiszolg�ltatva. Elh�zta a sz�j�t. Nem tetszett neki, ahogy a dolgok alakultak... N�h�ny m�terrel mellette csapott bele a vill�m a f�ldbe, neki pedig a legutols� pillanatban siker�lt f�lreugrania, az ellenkez� ir�nyba. A talaj ott er�sen lejtett; � pedig becsukott szemmel gurult lefel� a lejt�n, v�ndorbotj�t er�sen mag�hoz szor�tva. Szerencs�j�re a vill�m nem �rte el, viszont rendk�v�l kimer�lt, �s j� n�h�ny sebe felszakadt, ami �ppen, hogy az el�bb forrt be. A legnagyobb �s legs�lyosabb s�r�l�se pedig, amely a h�t�n h�z�dott, m�g intenz�vebben v�rzett. A f�jdalom k�nnyeket csal a szem�be, de � �sszeszor�totta a fogait... a gyermekkori nevel�s eredm�nye volt ez. Gyorsan le�rt a lejt� alj�ra, mire neki�tk�z�tt valami kem�nynek, pont a s�r�lt h�t�val. Kinyitotta a szem�t �s kicsit oldalra ford�totta a fej�t, hogy l�ssa, milyen akad�ly ker�lt el�. Egy sziklafal volt az. Egyre hom�lyosabban l�tott, s �rezte, hogy hamarosan elvesz�ti a tudat�t. Utols� erej�vel hasra fordult �s k�r�ln�zett. Nem messze t�le egy barlang s�t�t bej�rata �s�tott. Rem�ny k�lt�z�tt bel�... ha addig el tudna jutni... azonban nem tudott. Alig mozd�totta meg a karj�t, a f�jdalom �tj�rta test�t �s mindent elhom�lyos�tott k�r�l�tte. �gy �rezte, elhagyja minden ereje, s m�g egy utols�, k�ts�gbeesett ki�lt�s hagyta el ajkait... majd pedig minden els�t�t�lt el�tte �s belezuhant a puha, m�ly feketes�gbe... Mikor mag�hoz t�rt, gallyak finom illata csapta meg az orr�t �s hallotta a k�zel�ben ropog� t�z hangj�t. �rezte a l�ngok meleg�t, de � maga m�g mindig el�gg� �t volt fagyva. �vatosan megmozd�totta egyik kez�t. Alig akart engedelmeskedni neki; er�tlen volt m�g �s az �let is �pp csak pisl�kolt benne, ak�rcsak a n� test�nek t�bbi r�sz�ben. Fogalma sem volt, hol van, de valami puha takar� alatt fek�dt, melegben, �s �gy t�nt, j� kezek k�z�tt. Ez �ppen el�g volt ahhoz, hogy egy kicsit tart�sabban mag�hoz t�rjen, b�r ereje m�g nem t�rt vissza teljesen. Miut�n kinyitotta szem�t, pislognia kellett p�rat, mire v�gre kitisztult a l�t�sa. Egy sziklafalat l�tott maga el�tt. Ezek szerint a barlangban van. De hogyan ker�lt egy�ltal�n ide? Miel�tt m�g megkereste volna a v�laszt erre a k�rd�sre �s a hasonl� t�bb sz�zra, amely most az elm�j�ben cik�zott, m�ly l�legzetet vett, hogy besz�vja a gallyak illat�t. A mellkas�ba sz�r� f�jdalom azonban r�gt�n esz�be jutatta, hogy mennyire megs�r�lt �s m�g mindig nem �p�lt fel. F�jdalmas arcot v�gott �s felszisszent. Azt�n pedig kez�t odaszor�totta, h�tha enyh�teni tudja a kellemetlen �rz�st. – Magadhoz t�rt�l – �llap�totta meg egy nyugodt f�rfihang a k�zel�ben. A n� ijedten rezzent �ssze a v�ratlan hangra �s rem�nykedett benne, hogy az idegen nem vette ezt �szre. Lassan arrafel� ford�totta a fej�t. Az idegennek hossz�, ez�st�sen csillog� haja volt, oldal�n k�t kard is d�szelgett �s p�nc�l v�dte fels�test�t. Sok k�rd�s mer�lt fel a n�ben, de v�g�l kiv�lasztotta azt, amire a legk�v�ncsibb volt: – Ki... vagy te? – akadozva suttogott, nehez�re esett kiejteni a szavakat. Tiszt�ban volt vele, tal�n nem �pp �gy kellett volna elkezdenie, de ahhoz t�l k�v�ncsi volt �s a k�vetkezm�nyek jelen pillanatban a legkev�sb� sem tudt�k lek�tni a figyelm�t. Azt ugyanis m�g ilyen �llapotban is �rezte, hogy az illet� f�rfi egy szellem. Ez m�r a kin�zet�n is l�tszott, s ha m�gis elker�lte volna valamilyen okb�l figyelm�t mindenf�le jelz�s, figyelmeztet�s�l egy�rtelm�en tudt�ra adta mindenkinek, hogy � egy er�s d�mon, az arc�n l�v� k�t b�bor m�regcs�kp�r �s a homlok�n �kesked� k�k f�lhold. Egy hossz� pillanatig csend volt (olyan hossz�, hogy m�g a n� nyaka is elg�mberedett, ez�rt megpr�b�lta az oldal�ra torn�szni mag�t, hogy k�nyelmesebben l�ssa titokzatos megment�j�t, aminek v�g�l az lett az eredm�nye, hogy visszahanyatlott a fekhely�re �s ism�t a plafont b�multa; m�g t�l gyenge volt ilyenekhez). – A nevem Sesshoumaru – v�laszolta v�g�l a f�rfi. – Aini... vagyok – mutatkozott be a n� is, hab�r m�g mindig kiss� szaggatottan besz�lt. Megint cs�nd k�vetkezett. M�ghozz� pontosan az a fajta k�nos n�mas�g, amit ki nem �llhatott a n�. Ink�bb lehunyta a szem�t. M�g mindig �bren volt, de az �lom ism�t kezdett elhatalmasodni elm�je f�l�tt. Egy k�rd�st viszont m�g felt�tlen�l fel akart tenni a szellemnek: – Mi�rt seg�tett�l? – sz�lalt meg Aini egy nagy leveg�v�tel ut�n. – A botod v�g�n, az a fekete dr�gak�... – Igen...? – a n� sz�m�ra el�g nagy meger�ltet�s volt besz�lni �s most felh�borodva vette tudom�sul, hogy a d�mon elv�rja t�le ennek ellen�re, hogy harap�fog�val h�zzon ki bel�le minden sz�t. – Hogy j�n ez ide? – Honnan szerezted? – k�rdezte Sesshoumaru. – Semmi k�z�d hozz�! – morogta Aini, nem erre volt k�v�ncsi. Azt�n vett egy m�ly, szaggatott l�legzetet �s kif�jta... v�gre egy kicsit lenyugodott. Elgondolkodott: „V�gt�re is lehet, hogy m�giscsak volt valami kapcsolat a k�rd�se �s a k�z�tt, ami engem �rdekelt. Meg azt�n... az�rt megmentett vagy nem? Ennyit igaz�n el�rulhatok neki...” – Bocs�nat... – mondta ki v�g�l halkan �s s�hajtott egyet. – Ap�m kapta m�g hossz� �vekkel ezel�tt a bar�tj�t�l. Aini azonban nem kapott v�laszt. Ut�lt b�rmit is feleslegesen csin�lni, h�t m�g bocs�natot k�rni, r�ad�sul ilyen �llapotban a besz�d sem volt k�nny� sz�m�ra. M�rgesen pillantott Sesshoumarura; de amint odan�zett tekintet�t felv�ltotta a zavarts�g jele. A f�rfi furcs�n n�zett r�. Aini legsz�vesebben odavetette volna neki, hogy „Most meg mi a fene van?”, de siker�lt visszafognia mag�t. – V�laszoln�l a k�rd�semre? – Hogy mi�rt seg�tettem? – k�rdezett vissza, mire a n� b�lintott. – Az a fekete dr�gak� az ap�mhoz tartozott. – Inutaisho volt az �desap�d? – pislogott r� Aini, mire � b�lintott. – Apa �s �k j�ban voltak... – �gy van – biccentett a d�mon. – Te pedig D�l hercegn�je vagy... Aini visszaford�totta a fej�t. Megint nagyon kimer�lt �s v�laszolni sem volt kedve, �gy ism�t lehunyta a szem�t. – Teh�t ez�rt seg�tett�l... – motyogta m�g f�lhangosan. – Ak�rhogy is, k�sz�n�m. Sesshoumaru nem v�laszolt, csup�n a gondolataiba m�lyedve n�zte �t. Az es�cseppek egyenletes dobog�sa pedig ism�t �lmot hozott a n� szem�re. Mikor Aini fel�bredt, senki sem volt a barlangban. Megmozgatta elernyedt izmait �s �vatosan fel�lt. Az es� – a leveg� illat�b�l �t�lve – csak nemr�giben vonult tov�bb. V�g�l felt�p�szkodott, �gyelve arra, be ne verje a fej�t a plafonba. Termete miatt azonban nem kellett ett�l tartania. Nem volt t�l alacsony, de a magass�g mintak�p�nek sem lehetett volna nevezni. Ny�jt�zott egyet �s elindult kifel� a barlangb�l, azonban p�r l�p�s ut�n meg�llt. A h�ta m�g mindig sajgott, de m�r jobban �rezte mag�t, viszont l�bai m�g mindig kimer�ltek voltak. Ez a pillanat nem volt alkalmas s�t�lgat�sra, �gy ink�bb visszafordult �s lekuporodott a fal t�v�be. A szikla azonban rettent�en hideg volt. Azt�n esz�be jutott az a puha takar�, ami alatt fek�dt. Maga k�r� tekerte, felh�zta l�bait �s azokon t�maszkodva gondolkodott az elm�lt napok esem�nyein. Hazafel� tartott, mikor meg�rezte a f�st szag�t. Amilyen gyorsan csak tudott, odasietett a palot�j�t k�r�l�lel� faluhoz, mely l�ngokban �llt. A k�z�pen �ll� hatalmas �p�let, mely az otthona volt, m�r a t�z martal�k�v� lett. Aini szem�be k�nnyek gy�ltek, ahogy visszaeml�kezett, de nem s�rta el mag�t. Let�r�lte a nedvess�get az arc�r�l �s tov�bb t�prengett az esem�nyek felett. Ahhoz m�r t�l k�s� volt, hogy b�rkin is seg�teni tudott volna. Val�j�ban a szerencs�nek k�sz�nheti, hogy nem veszett oda; egy nappal el�bbre v�rt�k, mint ahogy meg�rkezett. Ha nem k�sik, akkor nagy val�sz�n�s�ggel � is ott lelte volna a hal�l�t. L�tszott, hogy a t�z m�r legal�bb f�l napja tombol �s nincs, ami meg�ll�tsa. Aini nem t�r�d�tt semmivel, �gy rohant, cik�zva a l�ngok k�zt. De f�rtelmes l�tv�ny �s b�z fogadta: mindenki, akit ismert, m�r r�g a t�lvil�gra k�lt�z�tt. Be�rve a palot�ba, rem�lte, hogy h�ga (az egyetlen, aki hozz� tartozott �s sz�m�tott r�) valahogy m�gis elmenek�lt. De amikor bel�pett a szob�ja f�st�lg�-l�ngol� romjaiba, csal�dnia kellett. Aini perceken kereszt�l csak �llt a k�sz�b�n, mozdulatlanul, nem tudva hov� tenni a t�rt�nteket. Azt�n v�ratlanul �sszerezzent; olyan volt, mintha egy m�ly �lomb�l �bredne. K�r�ln�zett �s �ppen indult volna kifel�, azonban mindenhol l�ngnyelvek nyaldost�k a ruh�j�t. Hi�ba igyekezett min�l hamarabb kijutni a t�zf�szekb�l, a plafon hirtelen beszakadt... Akkor s�r�lt meg annyira; csup�n az erej�nek k�sz�nheti, hogy megmenek�lt �s m�g �gy is rengeteg sebet szerzett. R�ad�sul a h�ga... neki es�lye sem volt. A palot�t m�g a sz�leikt�l �r�k�lt�k, akik egy szellem elleni nagy csat�ban estek el. Sok �v eltelt az�ta �s Aini nevelte a h�g�t, aki m�g szinte gyermek volt... M�ly l�legzetet kellett vennie, hogy ne s�rja el mag�t ism�t, de megint nagyon kimer�lt, s szempill�i lassan elnehez�ltek. Azonban minden kimer�lts�ge ellen�re felt�nt neki, milyen finom illata van a feh�r pr�mnek, mely a takar�j�t jelentette �ppen... Mad�rcsiripel�s �bresztette fel; Sesshoumarunak azonban tov�bbra sem volt semmi nyoma. Aini azon kezdte el t�rni a fej�t, hogy vajon sz� n�lk�l t�vozott-e a szellem vagy sem, de v�g�l arra a meg�llap�t�sra jutott, hogy nem. Hiszen a n� takar�j�t jelent� feh�r pr�m m�g mindig rajta volt, � pedig biztos volt benne, hogy a d�mon nem hagyn� itt... �desapj�nak is volt valami hasonl� mindig a v�ll�n, de amikor r�k�rdezett, rendre ugyanazt a v�laszt kapta t�le: „F�rfidolog.” Aini gondterhelten s�hajtott, ahogy felid�zte az eml�ket. �r�mmel vette �szre, hogy m�r sokkal k�nnyebben megy neki a l�gz�s, s�t, amikor fel�llt �s kiny�jt�zott, izmai t�k�letesen engedelmeskedtek akarat�nak. V�gign�zett mag�n: csupa s�r volt �s korom, ahol pedig nem, ott alvadt v�r maradv�nyai fedt�k. Undorodva elh�zta a sz�j�t. „Itt az ideje egy kiad�s f�rd�snek.” hat�rozott gondolatban. �gy eml�kezett, a k�zelben van egy t�, �gy arrafel� indult el. Felnyal�bolta takar�j�t, de v�ndorbotj�t otthagyta, arra az esetre, ha Sesshoumaru visszat�rne – hogy a d�mon tudja, m�g � is visszaj�n. Amilyen gyorsan csak tudott, elsietett a t�hoz, s�t, az �t legv�g�t m�r futva tette meg; j�lesett neki ez a kis testmozg�s, igaz, ut�na lihegett is rendesen – az elm�lt napokban teste elszokott m�r ett�l. Let�rdelt a t�partra �s kez�t a krist�lytiszta v�zbe mer�tette, �gy apr� fodrokat h�vott �letre a t�k�rsima felsz�nen, ezernyi darabra t�rve a Nap szikr�z�an csillog� f�ny�t. Miut�n ezzel megvolt, el�vette a feh�r pr�mpal�stot, amit l�badoz�sa k�zben sikeresen �sszev�rezett. Aini h�l�s volt Sesshoumarunak, ami�rt a f�rfi seg�tett neki, azonban nagy pof�tlans�gnak tartotta volna ilyen koszosan visszaadni a „takar�j�t”, m�g akkor is, ha csak a fekete dr�gak�nek k�sz�nheti a d�mon nagylelk�s�g�t. Nem apr�zta el a dolgot; egy�ltal�n nem kereste a foltokat, ehelyett a pr�m f�l� tartotta kezeit, melyeket n�h�ny m�sodperc m�lva halv�ny f�ny derengett k�rbe, ami lassacsk�n �tterjedt a pr�mpal�stra is. Miut�n megvolt, a ruh�i k�vetkeztek, amiken m�r szinte rutinszer�en hajtotta v�gre a „tiszt�t�st”. Ut�na pedig gyorsan belemer�lt a kellemesen h�v�s v�zbe. �szott n�h�ny temp�t, azt�n lebukott a v�zfelsz�n al�, hogy haj�t is ki tudja mosni. Szellem l�v�n n�h�ny percig kib�rta a v�z alatt, s ezt kihaszn�lva nem csup�n haj�t tiszt�totta meg, hanem a v�z alatt el�szott eg�szen a t� k�zep�ig, ahol a v�z m�r olyan m�ly volt, hogy egy�bk�nt sem l�tszott volna ki bel�le. Ha nem tudott volna �szni, d�mon mivolta sem seg�tett volna neki; megfulladt volna. Elgondolkozva j�tt vissza a szabad leveg�re, percekig csak lebegett a v�zfelsz�nen, tudva, �gysem l�tni el id�ig. Sesshoumaru j�rt a fej�ben... �s a fekete dr�gak�, ami az apj�� volt. Tiszt�n eml�kezett arra a napra, mikor megkapta a k�vet, s arra is, amit akkor mondott �desapja. Sohasem fogja elfelejteni... Vajon azon az est�n �desapja Sesshoumarura gondolt, mikor hozz� int�zte utols� szavait? ** A Nap lenyugv�ban volt, narancsv�r�s f�ny�rban �szott a palota, kiv�ve egy szob�t: ott a f�gg�nyt elh�zt�k, s a vid�m napsugarakb�l csup�n kev�s l�phetett be a f�lhom�lyba burkol�z� helyis�gbe. Halk l�ptek hallatszottak odakintr�l, s nemsok�ra meg is jelent gazd�juk a szoba k�sz�b�n: egy gy�ny�r�, nemes arcvon�s� fiatal n�. �benfekete haja t�rde alatt v�gz�d�tt d�s tincsekben, �gsz�nk�k szemeivel pedig �that� pillant�sokkal tekintett a helyis�gben l�v� szolg�kra. – T�vozzatok! – hangja parancsol�an �s ridegen hangzott. A szolg�l�k ijedten h�zt�k kisebbre magukat �s vill�mgyorsan t�voztak a helyis�gb�l. A n� becsukta m�g�tt�k az ajt�t. Eddig kem�ny von�sai most megl�gyultak �s puha l�ptekkel �rkezett meg a szoba k�zep�n �ll� fekhelyhez. Let�rdelt az ott pihen� alak mell� �s szomor�an tekintett r�. Mikor megsz�lalt, hangja nem is hasonl�tott az el�bbihez; ez�ttal l�gy volt �s kedves: – H�vatt�l, ap�m... mit szeretn�l? Az �sz�l� f�rfi l�ny�ra emelte tekintet�t �s megfogta a kez�t: – Aini, kedves l�nyom... �g�rd meg, hogy... vigy�zni fogsz a h�godra... – hangja rekedt volt �s szaggatott. – Persze, vigy�zok r�, am�g fel nem �p�lsz, hogyne tenn�m... – v�gta r� azonnal a l�ny. De �desapja megr�zta a fej�t: – Nem... Tudod, hogy nem �gy �rtettem... Aini nem v�laszolt, csup�n n�ma k�nnycseppek gy�ltek �ssze szem�ben. – Ne s�rj! – pir�tott r� a f�rfi. – Az nem illik egy olyan szellemhez, mint Te... A l�ny lenyelte k�nnyeit �s mosolyogva n�zett r�: – Vigy�zni fogok a h�gomra... A f�rfi s�hajtott egyet, s mikor megsz�lalt, hangja m�r nem volt t�bb suttog�sn�l; egy fekete dr�gak�vet nyomott �gyetlen�l l�nya kez�be: – Ezt a bar�tomt�l kaptam... – Igen ap�m, m�r mes�lted a t�rt�net�t... seg�tettek egym�snak �s � ezt adta neked – b�logatott Aini, eml�kezve az egyezs�gre. – Azt azonban sosem mondtam el... neked, �n mit �g�rtem neki... – Aini fesz�lt csendben hallgatta szavait. – Ha sz�letik egy l�nyom, a kez�t a fi�nak aj�nlom... – Micsoda? – t�rt ki, tal�n t�l hevesen is Ainib�l. – Te eljegyezt�l olyasvalakivel, akit nem is ismerek, m�g azel�tt, hogy megsz�lettem volna?! – �rtsd meg... � a Nyugati Ter�letek Ura volt, �n pedig... – Te pedig a D�liek� �s tartozt�l neki – fejezte be elkerekedett szemekkel Aini. – Ne f�lj kisl�nyom... – szor�totta meg a kez�t apja. – A fia m�r akkor is egy er�s youkai volt, mikor... megismerkedt�nk, pedig akkor m�g gyermek volt... – H�t, most igaz�n megnyugtatt�l... – jegyezte meg szarkasztikusan Aini. – M�g most sem hiszem el, hogy ezt megtetted... – Ezt tartsd magadn�l – pillantott a fekete dr�gak�re a d�mon, nem t�r�dve l�nya szavaival. – �g�rd meg, hogy magadn�l tartod �s megv�ded a h�god... �g�rd meg, Kaijita... – Meg�g�rem... – egy apr� k�nnycsepp g�rd�lt le Aini arc�n; ezt a nev�t, melyen apja sz�l�totta most, csak a sz�k csal�dja ismerte �s �k is ritk�n haszn�lt�k. – �s ne s�rj... nem illik hozz�d... k�rlek, mosolyogj... – n�zett r� �desapja, s arc�n egy halv�ny mosoly t�nt fel. – Nem akarok �gy elt�vozni err�l a vil�gr�l, hogy... k�nnyeket l�tok. Szeretn�m, ha mosolyogn�l nekem, utolj�ra... – Ne mondj ilyeneket, apa! – Aini m�r nem tudta el�ll�tani k�nnyeit, de igyekezett teljes�teni �desapja utols� k�v�ns�g�t �s a k�nnyf�gg�ny m�g�tt elmosolyodott. – Szeretlek, ap�m... – �n is szeretlek, kisl�nyom... ** Amint mag�hoz vette a fekete dr�gak�vet, tudta, hogy elfogadta a sors�t. Csak rem�nykedni tudott benne, hogy sosem fut �ssze a titokzatos fi�val, a Nyugati Ter�letek �r�k�s�vel... �s most tess�k, itt van a k�zel�ben... Egy apr� neszt hallott meg onnan, ahol a holmij�t hagyta. �sszeh�zott szemmel koncentr�lt, de nem l�tott senkit sem, ez�rt �gy d�nt�tt, lemer�l �s �szrev�tlen�l oda�szik a v�z alatt. Halkan suhant m�terekkel a felsz�n alatt, azt�n �vatosan felemelkedett �s �ppen, hogy kibukkant a feje. „Hmm... megint az a finom illat...” gondolta mag�ban Aini, de m�g nem tudta beazonos�tani, �gy �nk�ntelen�l is kijjebb j�tt. Azt�n v�gre felt�nt a titokzatos j�vev�ny is; Aini erre kiss� megszeppenve visszamer�lt �s �sszeh�zta mag�t kicsire, a v�z pedig �ppen az �ll�ig �rt �gy. K�v�ncsian a v�rta a k�zeled� alakot. – Sesshoumaru? – k�rdezte, mikor a szellem hall�t�vols�gon bel�lre �rt. – Te mit keresel itt? – Nem volt�l a barlangban... – felelte a f�rfi. – Ut�nad j�ttem. – Hogy tal�lt�l meg? – r�ncolta �ssze a szem�ld�k�t Aini. Nem hitte volna, hogy olyan �les a szagl�sa a d�monnak; h�t t�vedett. – Az illa... a szagod vezetett ide – v�laszolta Sesshoumaru. Aini erre a mondatra kicsit lejjebb mer�lt, �gy a szellem nem l�thatta, hogy arc�n egy mosoly jelenik meg. „Ugyan, miket k�pzelek?” figyelmeztette mag�t gondolatban Aini. „Hiszen � az, akivel eljegyeztek... hacsak nincsen testv�re... ezt felt�tlen�l meg kell tudnom... jaj, mi�rt bolondozik velem az Ap�m?!” – Sesshoumaru, k�rdezhetek valamit? A d�mon nem v�laszolt, csak felvonta egyik szem�ld�k�t. Ezt Aini igenl� v�lasznak tekintette, �gy folytatta: – Vannak testv�reid? – b�kte ki v�g�l a n�. Sesshoumaru arca a k�z�ny�sb�l egyb�l haragosra v�ltott. Fenyeget� �rny�ka Ainira vet�lt, arca els�t�t�lt. �gy n�zett ki, mint aki azt latolgatn�, el�rulhatn�-e neki a v�laszt. V�g�l – maga sem �rtette, pontosan mi�rt – felelt a k�rd�sre: – Van egy �cs�m, Inuyasha... – hangja is fenyeget� volt. – � is... egy youkai? – mondta ki v�g�l k�rd�s�t Aini. Jelen pillanatban nem is tudta, melyik v�lasznak �r�lne... „Legink�bb tal�n egyiknek sem...” morfond�rozott mag�ban, mik�zben a feleletet v�rta. – Semmi k�z�d hozz� – felelte, azt�n megfordult �s elsietett abba az ir�nyba, ahonnan j�tt. „Na, ezt megkaptam...” h�zta el a sz�j�t Aini. „Tal�n m�gse kellett volna r�k�rdeznem... de m�g �gy sem vagyok el�r�bb...” csal�dottan s�hajtott egyet �s �szott m�g p�r temp�t. Ut�na kij�tt a v�zb�l, megsz�r�tkozott, fel�lt�z�tt �s elindult visszafel�, a barlanghoz, karj�n a feh�r pr�mpal�sttal. „Mi�rt �rdekli annyira, hogy Inuyasha teljesen d�mon-e?” t�prengett mag�ban visszafel� Sesshoumaru. Nem tagadta, feld�h�tett�k a n� k�rd�sei. Ha �pp olyan kedv�ben lett volna, egy csap�sra v�gezhetett volna vele, de... a tudat, hogy �v� a fekete dr�gak�, ami egykor az apj�� volt, teljesen �sszezavarta a d�mont. M�g nagyon fiatal volt, f�lig m�r feln�tt, f�lig m�g gyerek, mikor Inutaisho elaj�nd�kozta a fekete dr�gak�vet. Pedig az Sesshoumaru egyik kedvenc t�rgya volt. �r�kon kereszt�l elbabr�lgatott vele, mikor nem figyelt�k. Valamilyen k�l�n�s �s sz�m�ra mindm�ig �rthetetlen okb�l, vonzotta �t a k�. De �desapj�� volt �s nagyot csal�dott, mikor egyik nap kereste n�la, de nem tal�lta. Akkor mes�lte el neki Inutaisho, hogy elaj�nd�kozta egy m�sik szellemnek. A fiatal Sesshoumaru term�szetesen fel volt h�borodva ezen �s faggatta, mi�rt tette. Kider�lt, egy�tt harcoltak egy d�mon ellen �s k�lcs�n�sen seg�tettek egym�snak. A sz�vets�gb�l azt�n bar�ts�g lett �s Inutaisho ezzel a gesztussal, hogy a k�vet neki aj�nd�kozta, pr�b�lta viszonozni a bar�ts�got. – Rem�lem, legal�bb ugyanolyan j�t kapt�l cser�be... – jegyezte meg morcosan a kis Sesshoumaru. – Nem, �n nem kaptam semmit. Illetve... k�zvetve kaptam �n is, igen – v�laszolt az apja. – Nem �rtem – r�zta meg a fej�t Sesshoumaru. – Mir�l besz�lsz, apa? – � megkapta t�lem a fekete dr�gak�vet, cser�be pedig... – Igen...? – Ha sz�letik egy l�nya, akkor... – Akkor mi t�rt�nik, apa? – t�relmetlenkedett Sesshoumaru. – A fiamnak �g�rte a kez�t. – Tess�k?! Hogy micsoda? – sz�kkent egyet h�tra Sesshoumaru, mintha att�l tartana, mindj�rt megt�madja valami. Az�ta m�r el is felejtette ezt az esetet, hiszen annyi minden t�rt�nt m�r... akkoriban m�g j�ban volt az apj�val, de azt�n... a viszonyuk megromlott, Inutaisho pedig csakhamar elt�vozott az �l�k sor�b�l, � pedig meg�r�k�lte Nyugat F�ldjeit �s a saj�t maga ura lett. � lett a k�rny�k leger�sebb youkai-ja, de annak is kellett lennie, ha birodalm�t meg akarta tartani. Viszont ami�ta azon a viharos �jjelen felt�nt a n�, teljesen �ssze volt zavarodva. Nem volt benne biztos, hogy � az, hiszen Sesshoumaru �gy tudta, Kaijit�nak nevezik a jegyes�t. De ha r� is tal�lt volna, �gyse tudta volna, mihez kezdjen. Hiszen ezen eddig m�g nem gondolkodott... s�t, teljesen el is felejtette. „Lehet, hogyha azon az est�n nem az el� a barlang el� ker�l, ahol �n kerestem mened�ket a vihar el�l, akkor soha nem is tal�lkozunk, �s �r�kk� rejtve marad a fekete dr�gak�.” Sesshoumaru m�g mindig nem tiszt�zta mag�ban gondolatait. Egy kisebb szikl�n �lt, nem messze a barlang bej�rat�t�l �s t�volba r�ved� tekintettel figyelte a vid�ket. Orr�t hamarosan valami kellemes, ismer�s illat csapta meg; azonnal felismerte: Aini� volt. Hamarosan felt�nt a n� k�zeled�, kecses alakja is, karj�n a d�mon h�feh�r pr�mpal�stj�val. Odas�t�lt a szikl�n �l� alakhoz �s �tny�jtotta neki a sz�rm�t: – K�sz�n�m. Sesshoumaru r�pillantott, azt�n a pr�mpal�stra. – Semmis�g – felelte hidegen, azzal elvette tulajdon�t. Aini biccentett �s visszas�t�lt a barlangba. Aznap m�r nem is besz�ltek; Sesshoumaru m�g s�t�ted�s ut�n is kint gondolkodott, Aini viszont hamarosan el�lmosodott �s m�r j� ideje aludt, mikor a f�rfi v�gre bel�pett a barlangba. Le�lt vele szemben �s tov�bb t�prengett. Azonban gondolatai rendre visszat�rtek Aini �s a fekete dr�gak� fel�. Valamint azt sem b�rta kiverni a fej�b�l, amit Inutaisho mondott akkor neki... hogy mennyasszonya van... Lassan lecsendesedett elm�je �s hagyta, hogy a gondolatok rendezetlen�l cik�zzanak �t rajta; nem kapaszkodott bele egyikbe sem. Hajnalban arra kellett r�d�bbennie, mikor Aini �bredezni kezdett, hogy eg�sz �jjel �t figyelte. Gyorsan elford�totta a fej�t �s kifel� tekintett a barlangb�l, �gy Aininak fogalma sem volt r�la, mennyire vigy�zt�k az �lm�t. Sesshoumaru m�lyet l�legzett �s ism�t a k�zelb�l �rezte a n� finom illat�t... „Furcsa... olyan megnyugtat� ez az illat...” morfond�rozott el mag�ban. Aini �gy �rezte, figyelik, de mikor kinyitotta a szem�t, Sesshoumaru m�r m�sfel� n�zett, ez�rt nem is nagyon foglalkozott vele; gondolatban megvonta a v�ll�t, azt�n ny�jt�zkodott egy nagyot �s felt�p�szkodott. – L�tom, ma m�r jobban vagy... az es� is el�llt – kezdte Sesshoumaru. – Ideje tov�bb�llnom – e szavakkal fel is �llt �s elindult kifel� a barlangb�l. Aini k�vette: – Akkor k�sz�n�m a seg�ts�get... Sesshoumaru nem v�laszolt, m�g csak h�tra sem n�zett a v�lla f�l�tt, �gy indult el. Aini v�llat vont �s elindult... volna. De fogalma sem volt, pontosan hol van, teljesen elvesztette az ir�ny�rz�k�t. R�ad�sul a faluj�ba is felesleges lett volna visszamennie �s hi�ba ismerte a k�rny�ket (pl. a tavat), ezen az �ton, amin akkor, azon a viharos �jjelen elindult, m�g sosem j�tt messzebbre. �sszezavarodva meg�llt. – Sesshoumaru... – sz�l�totta meg t�tov�zva a d�mont, mire � meg�llt �s h�tratekintett a v�lla f�l�tt. – �hm... nem tudod v�letlen�l, merre tal�lom a legk�zelebbi falut?