Sesshoumaru szerelme

Viharos éjszaka volt.Egy hatalmas esőfelhő közeledett Sesshoumaru és hűséges szolgája Yaken felé.Sesshoumaru kifinomult érzékei megérezték a vihar közeledtét,ezért visszafordult,mert visszább látott egy barlangot,ahol meghúzódhatnak a vihar elől.

-Yaken gyere!-parancsolta Sesshoumaru.

-Igenis Nagyúr!-mondta Yaken,s botladozva rohant Sesshoumaru után,aki már majdnem a barlangnál volt.Éppenhogycsak bementek a barlangba eleredt az eső.Yaken tüzet gyújtott abból a fából,amit még a barlang felé menet gyűjtött össze sebtében.Sesshoumaru lefeküdt a barlang falához,becsukta a szemét,és hamarosan elaludt.Yaken,mint egy testőr leült Nagyura elé és ott őrködött.Körülbelül 1 órával később egy homályos alak bonakozott ki az esőben.Ahogy közeledett a barlanghoz egyre jobban

kirajzolódott egy sudár alakú lény képe.Amint a lény beért a barlangba kiderült,hogy egy hosszú fekete hajú,csinos testalkatú fiatal és szép lány.Kinézete alapján halandó.amikor felpillantott csak akkor vette észre a rusnya kinézetű Yakent és a mögötte  pihenő Sesshoumarut.Yaken megszólalt:

-Takarodj innen te nyomoult emberfajzat!-ordított a lányra.

-Ne ordibálj velem te...

Yaken már nem hallotta hogyan fejezi be a lány a mondatot,mert egy hatalmas villám pont a barlang bejáratát találta el és beomlasztottaazt.Így Yaken és a lány összezárva maradtak.Pár perc múlva:

-Nem bírlak elviselni nyamvadt halandó!-sértegette Yaken.

-Nem mintha nekem jobb lenne!-szemtelenkedett a lány.

A tűz lassan kialudt,mert nem kapott elég oxigént és a lány rájott,hogy nemsokára elfogy a levegő.

-Ébreszd fel!-mutatott Sesshoumaru felé a lány.-Különben itt fulladunk meg!

-Sesshoumaru Nagyurat senki sem zavarhatja,amig pihen!-mondta Yaken.

Nem volt mit tenni a lány elkezdte lepakolni  kisebb köveket a beomlasztott bejáratnál és egy idő után egy kb. 8x8 cm-es lyukon jött be a friss levegőOdakint még mindig zuhogott az eső.Yaken újra próbálta gyújtani a tüzet,de nem sikerült neki.A barlangban egyre hidegebb letta kintről beáramló hideg levegő miatt és a lány egyre jobban fázott.Ha nem akart teljesen kihülni akkor valami takarószerűséget kellett találnia.Mivel ruházata csak egy vékonyka ing és egy szoknya volt az egyetlen szóbajöhető dolog a Sesshoumaru vállán lévő prém volt.A lány erőt vett magán és odasétált Sesshoumaruhoz.Yaken rájött,hogy mire készül a lány és elkezdte ütni a Fejek botjával:

-Takarodj onnan te nyomorult!Ne merj hozzáérni a Nagyurhoz!

Puff!Puff!Puff!Ütötte a lányt.

-Na mostmár elég legyen!-kiáltott Yakenre és kupán vágta.Yaken kifeküdt.A lány végre odanyúlhatott a prémért,de amikor megérintette azt valaki elkapta a csuklóját.Sesshoumaru volt az.Kinyitotta a szemét és szembogarát lassan a lány felé fordította.Sesshoumaru felállt és a csuklójánál fogva könnyedén a magasba emelte a lányt.A lány elkezdett remegni.Yaken is magához tért és amnt látta,hogy mi a helyzet rögtön árulkodni kezdett:

-Oh...Sesshoumaru Nagyúr!Ez a lány el akarta venni a prémed csak azért,mert fázik!

-És te ezt hagytad Yaken?-kérdezte hűvösen.

-Dehogy Nagyúr,dehogy...csak...-mondta remegő hangon Yaken.

-Csak egy halandó simán elintézett.Szánalmasan gyenge vagy!-mondta ridegen.

-Sajnálom Nagyúr!Rettenetesen sajnálom!-mentegetődzött Yaken.

-Máskor ne forduljon elő!És te...-fordult a lány felé.

Most nézett először végig a lányon és egy pillanatra mágábaszállt.Ilyen szép lány még életében nem látott,és az bátorságra vall,hogy képes lett volna elveni egy démon tulajdonát.Sesshoumaru már emelte a kezét,hogy végezzen a lánnyal.de nem ölte meg,egy belső erő nem engedte.

Ekkor a pillantása a barlang bejáratára tévedt.Elengedte a lány csuklóját,aki a földre esett egy halk puffanással.A lány megdörzsölte a csuklóját.

Sesshoumaru Yakenhez fordult:

-Hol a bejárat?

-B..Beomlott,amikor belecsapott a villám-magyarázta Yaken.

-Ki csinálta ezt a lyukat?-tette fel az újabb kérdést.

-Hát az a szánalmas emberi lény ott!-mondta Yaken,miközben a lányra mutatott.

-Valóban?És te Yaken nem is gondoltál erre?

-De én is gondoltam rá...-kezdte Yaken.

-Hazudsz!-vágott közbe Sesshoumaru.

Azzal átgyalogolt Yakenen és így folytatta:

-Szóval hagytál volna megfulladni minket!Ennek a halandónak köszönhetjük,hogy élünk!Ha ő nincs már halottak lennénk!Te is én is!-szidta Yakent.

Újra a lány felé fordult aki időközben a barlang falához hátrált és újra a hidegtől remegett.De mikor Sesshoumaru a szemébe nézett még remegni is elfelejtett,érezte a szellem hamarosan végez vele.Yaken is erre gondolt.Sesshoumaru a lányhoz sétált,felemelte a kezét.a lány és Yaken is csukott szemmel vrták az eseményt,amely a lány végét jelenti.A lány a vállán ekkor valami puhát s meleget érzett.Kinyitotta a szemét.A vállán a prém terült el.Sesshoumaru arcát fürkészte,de nem tudott semmit sem kiolvasni belőle.Sesshoumaru ekkor megszólalt:

-Bármennyire is megvetem az emberi lényeket,te megmentetted az életem.Ezért tartozom neked.A becsület számomra a legfontosabb dolog,ezért mindaddig velünk tartasz,amíg meg nem mentem az életed!-mondta ridegen de gyilkos pillantása nem igazán nyugtatta meg a lányt.

-Megértetted?-kérdezte ellentmondást nem tűrő hangon.

-Igen!-felelte halkan a lány.

Yaken aki az előző szavak hallatán ledöbbent most magáhoztért.

-Sesshoumaru Nagyúr!Ez a lány csak hátráltat minket!Hagyjuk itt!-tanácsolta.

-Hallgass!-parancsolta Sesshoumaru.

Visszament és leült arra a helyre,ahol eddig aludt.Yaken morogva ült egy kövön.a lány ugyanott gubbasztott ahol eddig.A prémmel takarózott be és valószínűleg elaludt.Sesshoumaru csendben ült és a lányt figyelte.Néma csendben telt el 3 óra.Lassan felkelt a nap.Sesshoumaru felállt és ráparancsolt Yakenre,hogy keltse fel a lányt,mert indulnak.Felemelte a kezét és a méregkarmokkal megolvasztotta a bejáratot eltorlaszoló köveket,majd kilépett a barlangból.Yaken aki időközben elvégezte a rá bízott feladatot kirohant Nagyura után a barlangból.A lány is felállt kilépett a barlangból és követte Sesshoumarut.Az esőtől vizes fű minden lépésnél csikizte a lány lábát,és ez jókedvre derítette.Egész nap úton voltak,délben egy kicsit megálltak pihenni,de töbnyire úton voltak.Lassan beesteledett.Egy vízesés közelében telepedtek le az erdővel szemben.Sesshoumaru ráparancsolt Yakenre,hogy hozzon tűzifát és gyújtson tüzet.Mivel a lány éhes volt fogott egy botot,hegyesre véste egy kővel és lándzsaként használva fogott a folyóból néhány halat.Aztán egyenként felszúrta a botra és a tűzben megsütötte őket.Ő maga megevett egyet,kínálta a többieket is,de Yaken csak morgott egyet,Sesshoumaru pedig felugrott egy kőzeli sziklára.Mikor már elég késő volt és Yaken is aludt már a lány felállt és odasétált Sesshoumaruhoz aki még mindig a sziklán ült és a vizet nézte.Mikor odaért a lány még tétovázott egy kicsit aztán odaállt Sesshoumaru mellé és visszadta neki a prémet.Indult volna vissza a helyére,de Sesshoumaru elkapta a karját.A lány megborzongott,de Sesshoumaru csak kérdezni akart valamit.

-Hogy hívnak?-kérdezte ridegen.

-Kayita…a nevem Kayita.-felelte halkan.

Rendben!-mondta azzal elengedte a lány karját.a prémet pedig visszaterítette vállára.

A lány visszament a helyére és hamarosan elaludt.Sesshoumaru is elaludt.Másnap hajnalban ébredt Kayita és mivel még mindenki aludt,elhatározta,hogy megfürdik a folyóban.Egy közeli szikla mögött levetkőzött és bement a kellemes vízbe.Úszkált egy kicsit,aztán megmosta a haját.Már vagy 5 perce fürdött mikor felébredt Sesshoumaru.Megérezte a lány illatát,ám nem mozdult csak figyelte.Kayita lassan befejezte a fürdést és a szikla mögött felöltözött.Sesshoumaru felült és beleszagolt a levegőbe,mert újra érezni akarta a lány kellemes illatát.Kayita kijött a szikla mögül és észrevette,hogy Sesshoumaru őt figyeli,de nem tette szóvá.Továbbindultak.már egy jó ideje mentek,mikor valami furcsa módon elnehezült a testük.Yaken állva eldőlt és úgy nézett ki alszik,Sesshoumaru ugyan éber volt,de nem tudott mozogni.Kayitával nem történt semmi,valószínűleg azért,mert ember.Ekkor egy nagy démon lépett ki a fák közülÉs mikor látta,hogy senki nem mozdul,elkiáltotta magát:

-Sesshoumaru,azért jöttem,hogy végezzek veled!

Azzal lendítette a karját,hogy megölje Sesshoumarut.Ő nem tudott mozogni,de az utolsó pillanatban valaki odaugrott és félrerántotta.Az a valaki Kayita volt.Sesshoumaru még mindig nem tudott mozogni.a nagy démon irtó mérges volt Kayitára,amiért közbeavatkozott.Többször is arra csapott,ahol a lány állt,ám Kayita ügyesen elugrált.

De kezdett fáradni.Aztán a szörny elkapta Kayitát,az arca magásságába emelte.Kayita

próbált szabadulni,de nem sikerült neki.A szörny összerszorította aztán egy hirtelen mozdulattal elhajított őt.Sesshoumaru magában ordított,megtört a várázslat,újra tudott mozogni.Egyetlen kardcsapással kettészelte a szörnyet.Kayitát már nem látta és az illatát sem érezte.Nem tudott mit tenni elindult abba az irányba,amerre utoljára látta a lányt.Kayita eközben még mindig repült,a démon nagyon erősen hajította el.Kagomeék éppen arra tartottak,amerre Kayita repült,Sango látta meg először őt:

-Nézzétek!Mi az ott?-kérdezte

-Nemtom,de mindjárt kiderítem!-mondta Inuyasha azzal elrugaszkodott fel a levegőbe és elkapta Kayitát.A lány ekkor már eszméletlen volt.

-Ki ez?És mit keresett a levegőben?-kérdezte Kagome.

Nem tudom,de egyszerű embernek tűnik!-mondta Shippo.

-Igen,embernek,méghozzá milyen gyönyörűnek!-mondta Miroku.

-Fogd be te disznó!-ordított rá Sango.

-Inuyasha,mi bajod?-kérdezte Kagome.

-Semmi!-felelte flegmán Inuyasha.

De valójában érezte Sesshoumaru szagát Kayitán.Mivel a közelben volt Kaede anyó kunyhója Kagome mondta Inuyashának,hogy vigye oda a lányt és várja meg amíg ők is odaérnek.Inuyasha így is tett,Kaede anyó gyógynövényteát készített és megitatta a lánnyal.Mielőtt Kagomeék megérkeztek volna Kayita már fel is ébredt.Éppen a teát itta,mikor Inuyasha bejött megnézni,hogy mi van vele.Az ajtóban állt és a beáradó fényben pont úgy nézett ki,mint Sesshoumaru.

-Sesshoumaru!Hát jól vagy?-kérdezte Kayita,de nem folytatta,mert észrevette,hogy ő nem Sesshoumaru hanem Inuyasha.Aztán a gyógytea hatására pillanatok alatt elaludt.

Estére a többiek is megérkeztek.Inuyasha mondta,hogy a lány felkelt egy ideig,de aztán rögtön elaludt.Sesshoumaru időközben m,egtalálta Kayita illatát.Követte és az egészen a faluig vezette..Beugrott Kayita szobájába,felkapta és elvitte magával.Inuyasha megérezte Sesshoumaru szagát.Elindult Kayita szobája felé,benyitott a szobába,de ott már nem volt senki.Visszament a többiekhez és közölte,hogy Sesshoumaru elvitte a lányt.Néma csend lett.Kagome szólalt meg először:

-Tehát a lány hozzá tartozott.Szerintetek miatta került a levegőbe?

-Szerintem nem!-mondta Inuyasha.

-Miért nem?-kérdezte Sango.

-Mert Sesshoumaru gyorsan elintézte volna.Nem játszadozna vele.-felelte Inuyasha

-Ez igaz!-mondta Miroku.

-De szerintem nem csak ezért nem ő tette!-mondta Inuyasha.

-Miért?-kérdezte Shippo.

-Mert azt nem mondtam,hogy a lány beszélt is!-folytatta Inuyasha.

-Ezt eddig miért nem mondtad?-kérdezte Kagome.

-És mit mondott?-kérdezte türelmetlenül Sango.

Megkérdezte,hogy hogy vagyok,mert azt hitte,hogy én vagyok Sesshoumaru.-válaszolta Inuyasha.

-Ezt nem értem,miért érdekli az,hogy hogy van az a szörnyeteg?-kérdezte sango.

-Nem tom!-felelte Inuyasha.

-Vajon miért vitte magával?-kérdezte Shippo.

-Remélem egyszer majd kiderül!-mondta Kagome.

-Én meg azt remélem,hogy minél hamarabb viszontlátjuk ezt a gyönyörű lányt.-mondta Miroku.

-Olyan disznó vagy!-kiáltott rá Sango.

-Ugyan,tudod,hogy én csak téged szeretlek!-mondta Miroku Sangonak és megsimogatta a fenekét.

-ARGHHH!Puff!-Sango lepofozta Mirokut.Ezen mindenki jót nevetett.Egyenlőre nem foglalkoztak többet a dologgal,lefeküdtek aludni,mert már késő volt.

Sesshoumaru visszavitte a folyó partjára Kayitát.Lassan felkelt a nap és Kayita is magához tért.Mivel nem volt ott senki elkezdett kiabálni:

-Sesshoumaru!Sesshoumaru!-kiáltotta.

Egy pillanat múlva ott áll előtte Sesshoumaru.

-Jól vagy?-kérdezte Kayita.

-Én igen!És te?-kérdezte Sesshoumaru

-Én is jól vagyok!-felelte Kayita.

-Gyere menjünk!-szólt a szokott rideg hangon.

-Megyek!-mondta Kayita.

Egész nap gyalogoltak.Sesshoumaru néha-néha hátrapillantott,hogy a lány tényleg jól van-e,mert az a szörny egy embernek nagyon erős.De Kayita jól volt.Megint beesteledett.Most egy erdőben pihentek meg.A mai este nagyon hideg volt.Yaken hozott tüzifát és a tűz is égett,de még így is hideg volt.Yaken már aludtKayita reszketett a hidegtől.Sesshoumaru felállt és odasétált Kayitához.

-Fázol?-kérdezte.

-Nem!-felelte a lány csendesen,de látszott rajta hogy fázik ,remegett és libabőrős volt.

-Dehogynem!Tessék –mondta Sesshoumaru,azzal Kayita vállára terítette a prémet és visszament a helyére.Nemsokára mindenki elaludt.Kora hajnalban nagy durranásra ébredt Kayita.Sesshoumaru és Yaken már rég talpon voltak.Egy kidőlő fa pont Kayita felé esett,de a lány ügyesen elugrott.A kidőlt fa helyén megjelent egy hatalmas kígyódémon.Sesshoumaru megjegyezte,hogy Naraku küldte a szörnyet,azért,hogy lelassítsa őket.Mivel Sesshoumaru célja az,hogy végezzen Narakuval,mert kiderült,hogy része van az apja halálában.A démon homlokában kis rózsaszín pontok csillantak meg.

A szent ékkő szilánkjai.Kb. 5 darab.A szörny támadásba lendült,Sesshoumaru felkészült a csatára,ám a szörny nem őt,hanem Kayitát támadta.Sesshoumaru a szörny és Kayita közé állt és megvédte Kayitát a támadástől.

-Köszönöm!-mondta a lány.

Sesshoumaru bólintott.Aztán még egy ks ideig harcoltak,de Sesshoumaru könnyen legyőzte a démont.Mikor vége lett a harcnak Sesshoumaru odament Kayitához és ezt mondta:

-Mi most elmegyünk!

-De,miért?-kérdezte Kayita.

-Megmentettem az életed,tehát leróttam a tartozásom!-mondta azzal sarkonfordult és Yaken kíséretében távozott.

Kayita némán állt ugyanott ahol elbúcsúzott tőle Sesshoumaru.Nem tudott mozdulni.Aztán egy kis idő elteltével odament a démonhoz és kiszedte az ékkőszilánkokat a démon homlokából.Aztán elindult az erdőn keresztül,az ösztöneire hallgatva ballagot és Inuyashaékat kereste.Már jó ideje barangolt,késő délutánra járt,mikor meglátta egy tábortűz füstjét.Elkezdett arra szaladni,úgy látszik jók az ösztönei,mert Inuyashaékra talált.Egy kis ideig még várt egy közeli bokorban,aztán kilépett onnan és köszönt:

-Sziasztok!

-Szia!-mondta Kagome.

-Hogy szabadultál meg Sesshoumarutól?-kérdezte Miroku.

-Igazából reggel simán elköszönt tőlem és otthagyott!-válaszolta.

-És nem akart bántani?-kérdezte Sango

-Nem sőt,megmentette az életem!Tényleg hoztam nektek valamit,amit ő szerzett nektek!-mondta azzal elővette az ékkőszilánkokat és átnyújtotta Kagomenak.

-Köszönjük!Ö…hogy is hívnak?-kérdezte Kagome.

-Kayitának!-felelte.

-Inuyasha nem érzed valahol Sesshoumarut?-kérdezte Kayita Inuyashahoz fordulva.

-Miért kérded?-kérdezte Inuyasha.

-Jajj,Inuyasha!Ne kérdezősködj már annyit,inkább válaszolj!-veszekedett vele Kagome.

-Miért tegyem?Elvégre meg se köszönte,amit érte tettünk!-mondta Inuyasha.

-Fekszik!-kiáltotta Kagome.Inuyasha elterült a földön.

-Na jó!-mondta és beleszagolt a levegőbe.-Nem!

-Aha!Az kár.azért köszönöm,hogy segítettetek.-mondta. Kayita.-Sziasztok!

Indulni készült,de Kagome utánaszólt:

-Várj!Most hova akarsz menni?-kérdezte Kagome.

-Hát,Sesshoumaru nyugat felé ment én is arra megyek!-válaszolta.

-Mi is nyugat felé megyünk!Nem akarsz velünk tartani?-kérdezte Kagome.

-Hát,tényleg jobb lenne mint egyedül.De csak ha nem zavarok senkit.

-Szerintem senkinek nincs ellenére!-mondta Kagome.

-Akkor köszönöm,szívesen veletektartok!-örvendezett Kayita.

Leült a tábortűzhöz és beszélgetni kezdett a többiekkel.Mindenki kérdezgette:

-Hogyan és hol találkoztál Sesshoumaruval?-kérdezte Sango.

-Esett az eső…-kezdte Kayita a történetet és mindent elmesélt.

-És mit csinál mostanság Sesshoumaru?—kérdezte Kagome.

-Semmi különöset!Egész nap úton van,démonokkal harcol!-válaszolta Kayita.

-Ha nem haragszotok én most elmegyek aludni,eléggé kifáradtam-mondta Kayita.

-Én is veled tartok!-mondta Sango.

Aztán lassan mindenki elment aludni.Reggel Kayita kelt fel a legkorábban elment az erdőbe reggelit gyűjteni.Keresett egy-két madárfészket,kiszedte belőle a tojásokat és visszament a többiekhez.Tüzet gyújtott,majd bedobott egy nagy követ a tűzbe és várta,hogy megmelegedjen a kő.Mikor már elég meleg volt a kő kivette és megsüttte rajta a tojásokatA többiek a reggeli illatára ébredtek fel.Jóízűen megreggeliztek,majd ,megköszönték Kayitának a reggelit és továbbindultak.Már elég régen gyalogoltak,mikor szárnyak csattogására figyeltek fel.Pár perc múlva egy nagy csapat démonmadár bukkant fel és megtámadta Inuyashaékat.Naraku mérges darazsai is csatlakoztak a démonmadarakhoz,ezért Miroku nem nagyon tudott beszállni a harcba.Így is sokan lettek volna a démonok,Inuyasha darabokra szakította,Sango ledobálta,Kagome nyilazta a démonokat,de azok egyre csak jöttek és jöttek.Az egyik Kayitát vette célba,mert látta,hogy ő nem tudja megvédeni magát.A démonmadár támadásba lendült,Kayita észrevette és az egyik kezét kinyújtva,megálljt mutatott a démonnak,aki abban a pillanatban felrobbant.Először nem értette mi történt  és a többiek is döbbenten néztek rá.Végre legyőzték a démonmadarakat és a darazsak is elmenekültek.Kayita csak némán állt és a többiek kérdő tekintete csak még rosszabb közérzetet biztosított Kayitanak.

-Én most elmegyek!Egy kicsit egyedül kell lennem!

-Rendben!-bólintott Kagome.

Kayita besétált az erdőbe.Mikor már elég messzire tudta magát a többiektől elkezdett futni.Addig futott,amíg egy nagy tóhoz nem ért.Ott felmászott egy nagyobb sziklára és elgondolkozott.Azon gondolkodott,hogy hogyan tudta felrobbantani azt a démont.Aztán Sesshoumarura tévedtek a gondolatai.Miért kellett elmennie?Vajon merre járhat most?Jól van?-tette fel magának a kérdéseket.Mikor Sesshoumarura gondolt valami melegség járta körül a szívét.Most felállt.Kinézett magának egy követ és megpróbálta felrobbantani.Először felemelte a kezét,de nem történt semmi.Másodszor kinyújtotta a kezét,ám ekkor sem volt semmi változás.Harmadszor állj jelet mutatva kifeszítette a kezét és egy nagy BUMM kíséretében a szikla apró darabokra robbant szét.

-Hu!Tök jó!Csak azt nem tudom,hogyan vagyok képes rá!-mondta Kayita és mivel már besötétedett,elindult vissza a többiekhez.A többiek ez idő alatt tábortüzet raktak és megvacsoráztak.Mire Kayita visszatért a többiek már mind aludtak.A lány leült az egyik fa tövébe és hamarosan ő is elaludt.Másnap reggel mikor felkelt már Kagome is fent volt.Odaült Kayitához és megkérdezte:

-Hogy csináltad tegnap azt a robbantást?

-Nem tudom!Eddig még soha nem történt ilyen!-felelte Kayita.

-De azt hittem neked nincs semmilyen képességed!-mondta Kagome

-Én is!Úgylátszik tévedtem!-válaszolta Kayita.-Nem megyünk el reggelit gyűjteni?

-De menjünk!-felelte Kagome.

Azzal elindultak reggelit gyűjteni.Kis idő elteltével találtak is,visszavitték a táborba és a többiekkel együtt megreggeliztek.Majd továbbindultak.A délelőtt folyamán nem történt semmi.Délben megálltak egy kis patak mentén ebédelni.Kagome instant tésztáit ették,ami mindenkinek nagyon ízlett.Miközben ebédeltek egy kicsi skorpiódémon megcsípte Kagome lábát.Ő nem is törődött vele,mert azt hitte csak egy szúnyog volt.De délután Kagome rosszul lett és elájult.Mivel a többiek aggódtak érte,ezért megálltak,hogy Kagome pihenhessen.Kayita és Sango próbált valamilyen gyógyszert keresni Kagome táskájában,de nem találtak semmit.Kagome lázas volt és nagyon rosszul nézett ki.Már késő volt,Miroku,Sango és Shippo is aludtak már.Kayita és Inuyasha még fentmaradtak,hogy gondozzák Kagomet.Kagome hirtelen felállt és kinyitotta a szemét,ami furcsa módon piros  volt.Kayita észrevette:

-Kagome!Hát jobban vagy?Nagyon aggódtunk érted!-mondta Kayita.

Kagome odament Kayitához és megfogta a karjánál a válla alatt.

-M…Mit csinálsz?-kérdezte Kayita.

Aztán Kagome felemelte az egyik kezét,annak a végén karmok nőttek és átszúrta velük Kayitát.Ezután felkapta a lányt és elment vele.A többiekre valamilyen gázt fújt,amitől aztán nem tudtak mozogni.Egy 10 perc után végre meg tudtak mozdulni.Inuyasha elkapta Kagomeék szagát és utánukeredt.Sango,Miroku és Shippo pedig Kirara hátán követték Inuyashát.Kagome és Kayita már messze voltak,de Inuyasha utolérték őket.Letámadta Kagomet és levitte a földre.Kagome elkezdett Inuyashával harcolni,amíg Sango és Shippo ellátták Kayita sebeit.Mirokut elküldték örködni.Időközben Inuyasha leteperte Kagomet a földre és Myouga kiszívta a mérget Kgome testéből.Kagome és Kayita is jobban lett.Mikor Kayita magáhoztért,Kagome bocsánatot kért tőle:

-Bocsáss meg!Én nem akartalak bántani,de valaki irányított!

-Semmi baj!Tudom,hogy nem a te hibád –mondta Kayita.

Mindenki elaludt,mert eléggé kifárasztotta őket ez az esti dolog.Délután továbbindultak.Egy nagy vihar bekergette őket egy közeli faluba.A legjobb szálló fölött Miroku érdekes módon észrevett egy baljós felhőt.Megáldotta a szállót.amiért ételt és szállást kaptak a házigazdától.Ottmaradtak,amíg az  eső el nem állt.Aztán továbbindultak.Este egy barlangban aludtak.Eseménytelen 1 nap következett vándorlásukban.Sesshoumaru eközben megpróbált nem gondolni a lányra.Már 4 napja nem látta Kayitát és kezdte nagyon hiányolni.Ebben a pillanatban megérezte Inuyashaékat és Kayitát.Inuyasha is megérezte Sesshoumarut.Inuyasháék előtt ekkor egy hatalmas démon jelent meg a testében 2 ékkőszilánkkaLA szörny végignézett a csapaton és megakadt a tekintete Kayitán.Felé nyúlt,de Kayitának sikerült felrobbantania a szörny kezét.A csapat  is támadásba lendült.Ám a szörny testéből újabb kezek nőttek ki.Hamarosan megjelentek Naraku mérges darazsai,így Miroku nem használhatta a Kazanat.A szörnynek sikerült elkapnia Kayitat és elment vele.Sesshoumaru meglátta,hogy Kayita a szörny kezei között van és utánaeredt.Inuyashaék is ugyanezt tették,és követték a szörnyek.Kayita időközben nyomokat hagyott.Mivel nem tudta a szörnyet megölni,ezért kisebb-nagyobb dolgokat robbantott fel mutatva a többieknek az utat.A szörny egy kialudt vulkán kráterébe vitte Kayitát,ledobta ott majd elment.Eközben Sesshoumaru és Inuyashaék összetalálkoztak,Inuyasha már elővette a Tessaigat,de Sesshoumaru rászólt:

-Hagyd te bolond,nem miattad jöttem!

-Akkor jó,mert fontosabb dolgom is van annál,minthogy veled harcoljak.

-Remek,akkor én megyek is!-mondta Sesshoumaru.

-De várj csak mit akarsz?-kérdezte Inuyasha.

-Semmi közöd hozzá!-válszolta Sesshoumaru.Azzal már el is indult.

Időközben Kayitaért visszajött a szörny,felvette,kivitte a vulkán oldalában lévő mélyedésbe és ledobta egy alak elé.Az alak mosolygott,levette a fejéről a csuklyát és Kayita szembetalálta magát Narakuval:Naraku odasétált  Kayitához,megfogta az állánál és jól megnézte magának.Majd megszólalt:

-Hm!Tényleg elég szép vagy ahogy azt hallottam.

-Vedd le rólam a mocskos mancsod!-kiáltott rá Kayita.

-És milyen vad!Kedvemre való vagy!-mondta.

Kayita megpróbálta felrobbantani Narakut,de nem sikerült.

-Csak nem akarsz bántani?Engem nem fog a képességed!Igen tudok róla hogy képes vagy felrobbantani dolgokat.De lefogadom,hogy nem tudod honnan van az erőd és hogy miért csak most jöttél rá hogy van képességed.Nos én tudom.A szüleid is velem harcoltak.Az apád egy nagyhatalmú pap volt,az anyád pedig egy démonból lett halandó.Tudom,hogy az anyád elment Midorikohoz,hogy változtassa emberré a szent ékkő segítségével.Megkapta amit akart de cserébe azt kérte tőle Midoriko,hogy védje meg a lányát,aki te vagy.Az igazi szüleid már régen meghaltak.A nevelőszüleidet pedig én öltem meg.A képességedet csak azért most tudod használni,mert most töltötted be a 17 életévedet.Ha nem tévedek pont ma!És ha megöllek,akkor megkapom az erődet.de mivel megkedveltelek választhatsz!Vagy életben hagylak és engem szolgálsz vagy megöllek és megszerzem a képességed.

-Te szemét!Te ölted meg a szüleimet?Életed végéig várhatod,hogy a te oldaladra álljak!Mindenért megfizetsz! -mondta és már ugrott is Naraku felé.

Naraku felemelte a kezét és egy szélviharral odébb hajította Kayitat.

-Gondoltam,hogy a halált választod!

Ekkor megérkeztek Inuyashaék.Elkezdtek harcolni Narakuval.Kezdetben Inuyashaék értek el sikereket,de mikor Naraku a vesztét érezte sok száz démont hívott elő és mérges gázt eresztett ki a testéből..A démonokat Inuyashaéknak sikerült legyőzni,de aztán Naraku újabbakat küldött.Végül amíg Inuyashaék a szörnyekkel voltak elfoglalva először Sangot kapta el és eltörte a lábát,aki a fájdalomtól elájult.Utána Mirokut nekivágta a vulkán falának ,aki ugyan eszméleténél maradt,de nem tudott tovább harcolni,odakúszott Sangohoz és ottmaradt vele.Miközben Inuyashaékat Naraku és a démonok foglalták le addig Kayita azzal a démonnal harcolt,aki elrabolta őt,így nem tudott segíteni a barátainak.Naraku elkapta Kagomet és eltörte a nyakcsigolyáját aki abban a pillanatban meghalt.Inuyasha ezt nem vette észre,mert a démonokkal volt elfoglalva,Mikor a démonok elfogytak Narakuval kezdett el harcolni.Már egy jó ideje harcoltak.Egyre jobban kifáradt,míg Naraku az egyik csápjával felnyársalta Inuyashat.Kayitanak még mindig nem sikerült legyőznie a démont,de tudta,ha valaki nem segít a barátan Naraku nemsokára végez velük.Ekkor megjelent a mérgesgázfelhőben egy alak.Amint kilépett a felhőböl,kiderült,hogy Sesshoumaru az.Most ő kezdett el harcolni Narakuval.Már egy jó ideje harcoltak és mindketten szereztek sebeket,amikor egy rosszul sikerült támadás után Sesshoumaru a földre került.Naraku odalépett hozzá,eldobta a Tensaigat,hogy messze legyen Sesshoumarutól,és arra készült,hogy végezzen vele.Kayita ezt látván nagyon megijedt és az ereje megnövekedett,így gyorsan elintézte a démont,akivel eddig harcolt.Odarohant Naraku háta mögé.Magáhozhívta a Tensaigat és már suhintott is a pengével,mikor Naraku megfordult elkapta a csuklóját.Kettejük körül ekkor mérgesgázfelhő tört fel s nem lehetett látni semmit.de valójában kettejük között a két ősi erő a szeretet és a gyűlölet harca volt.Végül egy idő után a gázvelhő halványodni kezdett.Feltűnt két homályos alak.Az egyik a kezében egy kardot tartott,a másik pedig térdre rogyott.Mikor a gázfelhő teljesen eltűnt Kayita állt a kezében a karddal Naraku pedig térdrerogyva.Kayita odament a sérült Sesshoumaruhoz,aki már magánál volt.Ekkor Naraku testéből csápok törtek elő,elkapta Kayitát és eltörte a gerincét,majd ö maga is szétrobbant.Kayita meghalt.Naraku halálában nem voltak biztosak,hiszen Miroku kezéről még nem tünt el a Kazana.Sesshoumaru felemelte a Tensaigat a karjaiban tartotta Kayitat és mikor megjelentek az alvilág küldöttei Sesshoumaru megölte őket,így Kayita magához tért.Mikor Kayita észrevette Sesshoumarut megszólalt:

-Jajj!Sesshoumaru valamit el kell mondanom…

-Nem kell!Tudom!Én is SZERETLEK!

Azzal megcsókolták egymást.Olyan volt,mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta,hogy elváltak.Mindketten így akartak maradni örökké egymás karjaiban,boldogan.Sesshoumaru végre megértette,apja hogyan volt képes szeretni egy halandót.Inuyashaék is maguknál voltak és leesett állal figyelték a Sesshoumaru-Kayita párost.Ezt soha nem hitték volna el a nagy Sesshoumaruról,ha nem a saját szemükkel látják.Inuyasha ekkor vette észre,hogy Kagome meghalt.Sesshoumaru észrevette,hogy mi történt.Most Kayitaval a karjaiban felállt és odasétált Kagome élettelen testéhez.Az ő küldötteit is megölte így Kagome is életre kelt.Inuyasha nem mondott semmit,de a szeméből kiolvasta Sesshoumaru,hogy nagyon köszöni.Indulni készült Kayitaval,de még odaszólt testvérének:

-Nem volt rossz öcskös!

Inuyasha összeszedte magát.

-Kösz bátyó!Te se voltál rossz.

Sesshoumaru bólintott és indulni akart,de Inuyasha utánaszólt:

-Nem tartotok velünk?-kérdezte.

Sesshoumaru Kayitahoz fordult.

-Te mit szeretnél?-kérdezte.

-Ha neked nem okoz gondot,engem boldoggá tenne,ha együtt látnám a testvérpárt.

És lássuk be Narakuval szemben is sokkal nagyobb esélyetek lenne.

-Egyetértek!Akkor veletek tartunk!-mondta Sesshoumaru.

-Szuper!-örvendezett Kagome,Inuyasha,Miroku,Sango,Shippo.

Együtt folytatták az útjukat,hogy összegyűjtsék az összes ékkőszilánkot és hogy végleg végezzenek Narakuval.

&nb