|
Lakótelepi zűrzavar
by hanyou-Arisa
Előszó
Nem tudom, hogy szánhattam el magam ilyen őrült lépésre! Jó, igaz, hogy a barlangunk beomlott, de mégis… Áh, mindegy! Ezen már úgyis kár rágódni. A lényeg az, hogy én, Kouga elhatároztam, hogy beköltözünk a városba Gintával és Hakakuval. Lesz egy jó kis legénylakásunk, gondoltam. Sajna, nem így lett. De az egész így kezdődött:
1.fejezet – Szellem köz 3.
– Szedjétek már a lábatokat! – kiabált Kouga az utca közepén álló barátaira, akik éppen a kanapét próbálták volna biztonságos helyre juttatni.
– Megyünk már, megyünk! De nehéz ez a vacak! – morgott rá Ginta.
– Nehéz?!? De hát az ég áldjon meg, ti szellemek vagytok!
– Csssst! Kouga! Ha ilyen hangos vagy, más is meghallhatja. – csitította barátját Hakaku.
– Mintha nem derülne ki a kinézetünkből. – dühöngött magában tovább Kouga, miközben besétált a négyemeletes panelház ajtaján.
– Igyekezzetek már gyerekek, már vár rám az asszony az ebéddel! – nógatta Toutousai is a farkasokat. –Gyertek utánam!
Felvezette a fiúkat a második emeletre, aztán meg be a jobbra nyíló ajtón.
– Tessék, ez lenne a lakásotok. 2 szoba, 1 konyha és egy fürdő. Pont olyan, mint az összes többi a házban.
Kouga felnézett a plafonra. “Úh, ez aztán jól meg van foltozva! Vajon mi történhetett?”
– Lehet, hogy mégsem kellett volna előzetes megnézés nélkül kibérelnünk ezt a lakást. – nézett körbe Ginta is.
– Mostmár mindegy. – Mondd Toutousai, van valami fontos tudnivaló?
– Hát… gondolkodott el az öreg. –Állatot nem szabad a lakásban tartani. Az én bikám is lent van a kazánházban, néhány másik kedvenccel együtt.
– Jó, rendben. És a szomszédok?
– Ne tarts tőle, hamar meg fogod ismerni őket. De mostmár megyek, az én drága Kaedém már tűkön ülhet…
- Ó, rendben. Akkor viszont látásra! – mondta Hakaku, és becsukta a házmester mögött az ajtót.
Aznap nem történt semmi különös. A fiúk berendezték a lakást, aztán este lett és lefeküdtek aludni. Az éjszaka viszont:
- Mi a fene ez a zaj!?! – ordította Kouga a szobájából.
– Nem tudjuk, de kifejezetten idegesítő! – szólt vissza Ginta a Hakakuval közös szobájából.
Odalentről hatalmas csattanások és roppanások hallatszottak, és néha az egész ház megremegett. Odafentről pedig a szomszédok veszekedésére lettek figyelmesek farkasék. Aztán hirtelen, mint derült égből a villámcsapás, valami rázuhant Kougára a plafonon keresztül. Az a valami elég súlyos volt, és veszettül szitkozódott…
- Az ördögbe! Ezt a rohadt láncot le kellene valahogy szednem a nyakamból, különben ez az őrült nőszemély még megöl egyszer! – aztán a valami egy pillanatra felhagyott a beszéddel, és elkezdett szimatolni. Aztán kis idő múlva újra megszólalt, immár legurulva Kouga ágyáról a földre. – Mi a fenétől van itt ilyen büdös? Mintha egy farkasveremben lennék!
– Most nagyon nagyot mondtál haver! – szólalt meg egy hang a vaksötétben. Aztán fölkapcsolta az illető a lámpát. Utána pedig velőtrázóan felkiáltott:
- INUYASHA!!!
– KOUGA!!! MIT KERESEL TE ITT?!?
– Ma költöztünk ide Gintával meg Hakakuval. De TE mit keresel itt?
– Itt lakom Kagomével a fölöttetek lévő lakásban.
– Akkor ti veszekedtetek. De mit is mondtál, itt van Kagome? – csillant fel Kouga szeme.
– Igen itt, de tegyél le róla, hogy megpróbálod elcsábítani! – mondta Inuyasha és kiviharzott az ajtón. Kis idő múlva pedig már az ő lakásuk bejárati ajtajának csapódását lehetett hallani. Kouga agyának kerekei pedig egyből elkezdtek forogni. “Itt van Inuyasha és Kagome. Nem túl jó hír, hogy el kell viselnem egy félszellemet, de nem számít. Kagome! Végre ilyen közel hozzám! Azt viszont reggel feltétlenül megnézem, hogy miféle “kedvencek” vannak a kazánházban, mert tuti, hogy azok csinálják ezt a zajt.” Ezután felkelt, és kiment a konyhába, mert a törmelékek között úgysem tudott volna aludni.
2.fejezet – Hiába…
KAGURA!!! – ordított valaki hajnalok hajnalán a legfelső emeleten, amitől az egész ház felébredt.
Kouga felugrott a konyhaasztalról, amire dőlve aludt. Felszaladt a 4. emeletre, ahol a következő kép fogadta: Naraku egy tűzoltó készülékkel a kezében, egy szál törölközőben áll a folyosón, és ordít az éppen odaérkező Kagurára, aki tulajdonképpen ügyet sem vet rá. Ettől Naraku végképp kiborult, és leejtve a poroltót, két kézzel kezdte el tépni a haját. Ám amikor rájött, hogy mit is csinál, elkezdett Kanna után kiabálni, hogy azonnal hozzon tükröt, hogy “megnézhesse miféle kárt tett akaratlanul is gyönyörűséges hajkoronájában”. Mikor azután meglátta, hogy hogy néz ki, egyszerűen elájult, és Kohaku rángatta be a lakásába.
“De vajon miért volt Narakunál tűzoltó készülék?” kérdezte magától Kouga. Hamarosan erre is megkapta a választ. Ugyanis kiderült, hogy Kagura átment Kikyouhoz beszélgetni, a reggelit meg szépen ott hagyta a tűzhelyen. Eredmény: leégett a fél konyha…
Kouga egy emelettel lejjebb lopódzott. Gondolta, talán benézhet Kagoméékhoz. Ehelyett azonban egy, a résre nyitott ajtón keresztül kiszűrődő hang állította meg. Valaki rappelt:
“Hiába az ész,
Hiába a pénz,
Hiába a gyönyörű
Kegyetlenség.
Ilyen az élet,
Rosszabb nem lehet,
Amit hoz a végzet,
Az lesz a léted.”
- Nekem meg ez lesz a végem. – sóhajtotta Kouga, és bement az ajtón. Odabent egy deszkás cuccba öltözött egyén éppen a haját fésülgette. A hosszú, hófehér haját…
- Sesshoumaru? – kérdezte bizonytalanul Kouga.
- Ja, haver!
- Hát te meg mit csinálsz?
- Gyakorlok a fellépésemre. Két hét múlva lesz. - vigyorgott Sesshoumaru a farkasra. - Én vagyok EMINEM legújabb felfedezettje.
- Ó, értem. Hát… akkor majd még találkozunk… asszem… - szólt Kouga, és villámgyorsan kisöpört az ajtón. Jobbnak látta nem feszegetni tovább az ügyet.
- Viszont, ha mát úgyis itt vagyok, lemehetek a pincébe is. - mondta ki hangosan a gondolatait.
- Jó ötlet! - szólalt meg Sango közvetlenül a fiú mellet. - Úgyis meg kell etetnem Kirarát.
- Öööö, szia!
- Szia! Gyerünk!
Elindultak a pince felé. Lent aztán Kouga igen érdekes látványban részesült: Rin és Yaken éppen Aunt etette. Hakudushi Juuromaruval és Goshinkivel foglalatoskodott. Toutousai bikája valami fűfélén rágódott. Kirara addigra már Sango ölében volt. Az egész banda körül pedig ott köröztek Kikyou lélekrablói. Kouga azzal a lendülettel, amivel érkezett, már távozott is.
- Ez hihetetlen! Ez egy őrültek háza! Nem hittem volna, hogy ilyen szerencsétlen vagyok, hogy pont egy ilyen házba kerülök! - morgott Kouga. Aztán hirtelen megállt. A bejáratnál egy csodaszép farkaslány küszködött a csomagjaival.
- Hölgyem, segíthetek? - szaladt oda hozzá a fiú, éppen csak megelőzve Mirokut, akit Shippou próbált visszatartani attól, hogy megkérdezze a lánytó, hogy lenne-e a gyermekei anyja.
- Hát jó lenne… Kouga.
- Mi?!? Mi ismerjük egymást?
- Hát már nem is emlékszel rám? Én vagyok az, Ayame.
- Ayame? Hogy megnőttél! - csodálkozott Kouga.
- Bizony! És most itt lakom, egy lakásban Sangoval.
- Ez szuper!
- Aha. De mostmár menjünk.
Kiderült, hogy Sango és Ayame pont szemben lakik Kougáékkal. Miután felcipelte Kouga a lány csomagjait, hazament.
Odabent Ginta és Hakaku az asztalnál ülve fogadta.
- Képzeljétek! Rengeteg mesélnivalóm van. - mondta Kouga.
- Csak nem véletlenül a szomszédainkról és a kedvenceikről? - kérdezte Hakaku.
- De. Pontosan.
- Akkor már bele se fogj. - állította le a fiút Ginta. - Inuyasha nemrég itt volt, és mindent elmesélt róluk.
Kouga erre jól fölhúzta magát. “Az az ostoba palotapincsi már megint beleköpött a levesembe. De ezt egyszer még nagyon megkeserüli!” - gondolta a fiú, és bezárkózott a fürdőbe.
3.fejezet - Ejnye, Rin
- Nézd csak Kouga! Virágot kaptunk! - szedett ki egy marék pitypangot Hakaku a postaládából.
- Virágot? Vajon kitől? - ment oda hozzájuk Ginta is.
- Nem mindegy az? - kérdezte Kouga. - Inkább engedjetek ki az ajtón. Tőletek mozdulni sem lehet.
Kouga kitolakodott a bejárati ajtón. Aztán gyorsan vissza is jött. Ebben a pillanatban:
- RIN! Mit keres itt ez a töménytelen mennyiségű virág!?! - ordította el magát egy emelettel feljebb Inuyasha.
- Fiúk, nézettek ki a folyosóra. - suttogta elhűlten Kouga a barátainak. Aztán mind a hárman kimentek. Odakint pedig sárga virágtenger borította a folyosót.
- Inuyasha! Miért kiabálsz? - kérdezte egy emelettel feljebb Sesshy az öccsét.
- Hogy miért?!? - kiabált tovább Inu. - HOGY MIÉRT?!?!? Ne mondd azt nekem, hogy te nem fulladsz meg ezektől a virágoktól! Állítólag neked jobb az orrod, mint nekem!
- Jobb is, de engem ez az illat nem zavar! - mondta felsőbbségesen Sesshy.
- Nem zavar! Hát itt lesz végem, NEM ZAVARJA!!! Kagome, légy szíves mondd nekem, hogy “Fekszik!”, különben magamtól fogok majd padlót!
- Jobb lenne, ha nem kötnél belénk, öcsém!
- Na nézd csak! A nagy rapper mégis kezdi felhúzni magát!?!
- Inuyasha, elég. - mondta barátjának Kagome.
- Nem, nem elég! Mióta csak ideköltöztetek, Sesshoumaru, csak baj történik állandóan! Virágözön, és folyamatos dobolás a rappjeidhez! Yaken meg folyton felgyújt mindenki, akitől megijed! Aun a kazánházban meg a múltkor is szétrúgta a fűtés csövét! Itt fagyoskodtunk 2 hétig a TÉL KÖZEPÉN!!!
- Jól figyelj, öcsém! - kezdte Sesshy. - Itt nem csak velem van a baj! Az az őrült pávián a fejünk fölött például folyton mesterkedik valamiben. Arról nem is beszélve, hogy a kihullott hajszálai eldugítják a lefolyónkat.
- Ezt vond vissza! - kiabált le Naraku a lépcsőházon át. - Az én hajam nem hullik!
Sesshoumaru figyelembe se vette, úgy folytatta:
- Kagura a szeleskedésével mindig ellöki a tévéantennát a tetőn. Kohaku felveri a házat az éjszaka közepén az alvajárásával. Kikyou főztjétől bűzlik az egész ház! A szerzetes molesztál minden erre járó lányt. Sango meg erre ugye fejbe vágja, de a csonttörője múltkor is egybenyitotta a lakásainkat, ugyanis kiverte vele a plafont. Ettől a farkas csődülettől pedig kifejezetten büdös van! Arról nem is beszélve, hogy a pincében lévő állatok után néha takarítani is kéne! IGAZ, NARAKU?!? Te pedig, kedves öcsém, a barátnőddel már alaposan megbontottátok a ház szerkezetét az állandó “Fekszik!” - ezéssel. Akárhol jártok, a végén biztos átlyukasztjátok a padlót!
Mikor Sesshy befejezte, hihetetlen csend borult a házra. Már mindenki kint állt a folyosókon. Aztán egyszerre kezdett el mindenki kiabálni a másikkal, óriási káoszt teremtve ezzel. Mindenki mást okolt mindenért, és ezt most el is zengték egymásnak. Aztán hirtelen mindenki egyszerre előkapta a fegyverét, és támadóállásba helyezkedett. Aztán pedig:
- Bakuryuuha!
- Hiraikotsu!
- Sárkánytánc!
Satöbbi, satöbbi. Aztán hirtelen: BUMM! KRASS! CSÖRR!
Utószó
Most itt ülök a kórházban. A házunk a földdel lett egyenlővé. Persze ez nem csoda, hiszen mindenki egyszerre lendült támadásba. (Még a kazánházban lévő állatok is.) Miután így lebontottuk a fél városrészt, jöttek a tűzoltók, nameg Mancs mentőkutya, és előbányásztak minket a romok alól. (Hivatalosan gázrobbanás történt.^^) Tele lett velünk egy egész osztály a kórházban. De félek, hogy megismétlődik a katasztrófa, mivel már megint veszekszünk, és a kedvencek is a pincében vannak. De itt legalább még Inuyasháék nem csináltak lyukas sajtot az épületből. Na de mindegy. Egy biztos, ha innen kikerülök, akkor keresek magamnak és Ayamének egy jó kis barlangot. (Ugyanis összejöttünk.) Szóval minden jó, ha a vége jó. De mit hallok kintről? Bakuryuuha? Hiraikotsu? Sárkánytánc? NEEEE!!!!!
VÉGE |
AJÁNLOM AZ OLDALT
