Hito, hanyou, youkai
written by Lya

Kis csapatunk egy mezőn vert tábort. Már mindenki alszik, kivéve Inuyashát. Nem tud aludni. Egy valakin gondolkodik, egy lányon… Kagomén.
- „Mi lett volna, ha nem ébreszt föl, ha nem ismerem meg?”
- Inuyasha, mi a baj? – kérdezte Kagome, aki egész eddig nézte a fiút. – Nem tudsz aludni?
- Nem. Gondolkodtam… Gondolkodtam azon, hogy mi lett volna, ha te nem lennél itt.
- Akkor minden rendben lenne… Nem törtem volna össze az Ékkövet, nem ébresztettelek volna föl… és nem lenne ez a sok galiba .
- Igen, de akkor nem ismernélek és akkor, Urasue nem keltette volna életre Kikyou-t.
- „Itt is Kikyou a lényeg… Inuyasha sohasem fog szeretni… csak barátként” Inuyasha, Urasue akkor is életre keltette volna Kikyou-t, és akkor lehet, hogy megölt volna téged.
- Lehet… Kikyou már gyűlöl engem, mert azt hitte, hogy én öltem meg.
- Hm? Egy Ékkőszilánkot érzek a közelben…
- Szellem lenne? Nem, nem érzem a szagát… Biztos vagy benne?
- Igen.
- Nézzük meg, gyere… - majd egy nagy sziklához értek.
- Mi, nincs itt senki? De, éreztem, hogy itt van. Játszik a képességem?
- Menjünk vissza.
- Rendben. „Akkor is éreztem az Ékkő jelenlétét… Ilyen még sohasem volt…” Hm, mit nézel?
- Téged…
- „Ez mit jelentsen? Már teljesen belezavarodok mindenbe…” Inuyasha, légy szíves ne bámulj már, zavarba hozol… Inuyasha, hallod? Térj már észhez! Hm? Már megint érzem az Ékkövet… Ohh… - egy nyíl fúródott Kagome hasába
- Kagome!! – kiáltott fel Inuyasha és kihúzta a nyilat a lányból.
- Ohh, ez egy mérgezett nyíl volt… Mi? Semmi bajom nem lett tőle? Mi az, mit nézel?
- Kagome, te hanyou lettél…
- Mi? – majd végignézett magán. Iskolai egyenruhájában volt, de karmai nőttek. – Hol van egy tó, vagy folyó?
- Arra – mutatott a háta mögé Inuyasha. Kagome odarohant.
- Ezt nem hiszem el, tényleg hanyou lettem! – sopánkodott Kagome – A fogaim, a hajam és a fülem!! Ne, macskafülem lett! A szemem pedig sárga… És a szaglásom és a hallásom sokkal jobb. De ki tehette ezt?
- Nem tudom, de így még vonzóbb vagy.
- Inuyasha, jól vagy? Ilyet még sohasem mondtál. Ne hülyéskedj! – Inuyasha egyre jobban közeledett Kagoméhoz, aki, mint egy macska, gyorsan elugrott. – Ez nem is olyan rossz.
- Te egy macskaszellem lettél…
- De csak félig.
- Ezentúl Nekoyashának foglak hívni. (Neko=macska)
- Tőlem… És most kipróbálom a képességeimet… - majd felugrott egy fára, olyan könnyedén, mint egy macska. „Hiszen ez nem is olyan rossz. Ügyesebb lettem, és most én is tudok majd harcolni. Ki is próbálom„ - majd jó magasra felugrott – Vasromboló lélekrabló – kiáltotta el magát Kagome, majd az előtte álló fa darabokra hullott szét. Inuyasha csak nézett.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen erős vagy.
- Én sem tudtam. De így végre tudok segíteni nektek a harcban.
Menjünk vissza.
Jó. „Habár jó félszellemnek lenni én ember vagyok, ki tudja, mikor változom vissza az eredeti alakomba. De nem lenne rossz, ha így maradnék, Inuyasha szerint vonzó vagyok és erős.” – visszaérve a táborba mindketten lefeküdtek, próbálták nem felkelteni a többieket. Kagome hamar el is aludt, de Inuyasha nem.
„Hogy lehet, hogy Kagome hanyou lett, ezt nem hiszem el. Valaki egy nyilat lőtt belé és akkor változott át. De hogyan?” – már kezdett hajnalodni, mire Inuyasha észbekapott. Az első, aki felébredt az Kagome volt.
„Ilyen még nem volt, hogy én keltem volna fel elsőnek. Ez biztos a változásom miatt van.” – lassacskán Sango és Miroku is felébredt. Nem is néztek Kagoméra. Nekoyasha bement az erdőbe, a folyóhoz indult mosakodni. Miközben jött vissza, meglátott egy rózsaszín ruhát egy faágon, ami hasonlított Inuyasháéra. – „Ez nem lehet véletlen” – nem volt biztos benne, hogy jó, amit tesz, de leakasztotta és felvette. – „Nem is áll olyan rosszul…” – majd visszament a többiekhez. Inuyasha nem szólt Sangonak és Mirokunak, hogy mi történt a lánnyal. Amikor kilépett a fák takarásából, mindenkinek elállt a szava.
Kagome, te…
Igen, félszellem lettem. Macska.
Nekoyasha! Te is érzed? – szólította meg Inuyasha.
Igen… Ez Sesshoumaru…
Mi, Kagome megérzi, hogy Sesshoumaru itt van? – értetlenkedett Shippou, aki még nem látta Kagomét, amíg ki nem lépett Sango mögül. – Kagome, te, te… Hogyan lettél szellem? Miért nem mondtad el nekünk, hogy szellem vagy?
Nem én akartam. Tegnap este egy nyíl eltalált és akkor változtam át. Itt van, egyre közelebb jön… - majd a fák mögül egyre jobban kibontakozott Sesshoumaru alakja.
Azért az ostoba halandó-lányért jöttem – kezdte a youkai. – Mi, két hanyou van a csapatotokban?
Nem, átváltoztam, és már nem vagyok halandó és tehetetlen sem veled szemben! – kiabálta Kagome, majd Inuyashával együtt felugrottak és támadtak – Vasromboló Lélekrabló! – Sesshoumaru könnyű szerrel kitért a támadások elől, de Kagome nem hagyta magát – Rendben, akkor egy kicsit bekeményítek. Gyilkos Karmok! „Ez így nem megy. Kaptam erőt, de Sesshoumaru ellen ez semmit nem ér. Habár a misztikus erőim megmaradtak. Akkor talán ki tudom lőni a szent nyílvesszőt.” – nem tétlenkedett, felkapta íját és nyilait majd Sesshoumarura célzott.
Szóval igaz…
Mi?
Az, hogy eljött a te időd. Most csak hanyou vagy, de nemsokára tisztavérű youkai leszel.
Mi? Teljesen szellemmé fogok változni?
Igen és akkor velem tartasz. Gyilkolsz, hidegvérrel megölöd az embereket és visszafordíthatatlan lesz a változás.
Mi? Én ezt fogom tenni, de te ezt honnan tudod?
Az nem lényeges. Nagy hírnévre teszel majd szert, a neved a Gyilkos Nekoyasha lesz. Mindenki rettegni fog tőled… És az első, akit megölsz, az…
Inuyasha lesz, igaz?
Igen, és utána jön majd a többi barátod, de akkor már nem emlékszel semmire és senkire. Nem lesznek érzéseid, csak a gyilkolás utáni vágy.
Megölöm a barátaimat, és egy gyilkos leszek?
Igen és a legszebb benne, hogy könyörögnek majd az életükért és te boldogan, mosolyogva végzel velük.
Élvezni fogom, ahogy megölöm őket? Akkor nem maradhatok itt. El kell mennem.
Tarts velem! – ajánlotta fel kaján vigyorral Sesshoumaru.
„Megijedtek tőlem, nem is marasztalnak, a szemembe sem néznek, még Inuyasha sem.” Rendben, veled megyek, nem kockáztatom a biztonságukat. – majd mindegyik barátjára nézett, hátat fordított és Sesshoumaru kíséretében elhagyta a helyszínt.
Kagome fog megölni minket? – hebegett Shippou. – De Kagome a barátom. – mindenki ledermedt, meg sem tudtak szólalni. Az egyik legjobb barátjuk fogja megölni őket, Inuyashával kezdve. Mindeközben Nekoyasha és Sesshoumaru már messze jártak.
Miért mondtad ezt el nekünk? Evvel megmentetted az életüket, pedig ellenségek vagyunk.
Tudom, de nekem kell az erőd.
És hogyan akarod megszerezni?
Tudok segíteni neked, hogy ne változz szellemmé, ha a segítesz nekem.
Már késő, érzem. Most jön, az átváltozáááááááás… - ekkor nagy fájdalom nyilallt Kagome hasába, ahol egy nappal ezelőtt a nyíl volt. Kagome elméje teljesen elborult. Még nagyobb karmai lettek, fekete hajából vörös lett, szeme sárgából átváltott égővörösre, még nagyobb fogai lettek. – Ölnöm kell! Te, te leszel az első áldozatom – majd Sesshoumarura támadt. A youkai előre tudta a dolgot, így kitért a támadás elől és eltűnt a rengetegben. – Ölnöm kell, és az első egy hanyou lesz. – a tábor felé vette az irányt. Szemében nem volt más csak a vágy, vágy a gyilkolásra. Mindenki ott volt, nem is sejtve, hogy veszélyben vannak, de megérezték és Sango, Miroku, Shippou és Kirara elbújtak. Inuyashát nem tudták magukkal ráncigálni. Kagome meglátta Inuyashát a fához dőlve. – Ez egy hanyou, őt ölöm meg először - majd rátámadt. Inuyasha hamar észbekapott és felugrott.
Kagome. Miért csinálod?
Mert, gyilkolni jóóó, és te leszel az első.
Én is ezt hittem, amikor először lettem teljesen szellem. De le kell győznöd, meg tudod fordítani az eseményeket, ne foglalkozz avval, amit Sesshoumaru mondott. Az fog történni, amit te akarsz. Te nem akarsz gyilkolni Kagome, nem szereted az erőszakot. Térj magadhoz – majd Kagome elé ugrott és jól pofon vágta. Erre még dühösebb lett.
Hogy merészelted?! Egy magadfajta KORCS, egy senki vagy, egy félszellem!
Kagome, ez nem te vagy és te nem mondanád rám, hogy korcs vagyok.
Hát tényleg eljött, hogy megöljön minket – sírt Shippou.
Miroku úrfi! – szólt valaki Kirara felől, végül meglátták Myougát Kirara füle tövénél.
Myouga??
Igen én vagyok. Tudom, hogy lehet megállítani Kagomét.
Hogy?!
Le kell tépni róla azt a ruhát, az változtatta szellemmé, utána vissza kell vinni arra a helyre, ahol hanyou lett, így a hely ereje ki tudja belőle űzni a szellemet!
Inuyasha! Tépd le róla a ruhát!
Mi?!
Ne kérdezősködj, csak csináld!
Shippou, Miroku, ne nézettek oda!
Miért?
Miroku! – majd Sango lecsapta, a kezét Miroku fejére tette, nem engedte, hogy felemelkedjen. Shippou szemét befogta.
Ne haragudj, de meg kell tennem – majd leszakította a ruhát Kagoméról. A lány leesett a földre és sírt.
Inuyasha, most vidd el arra a helyre, ahol a nyíl belé állt – kiáltotta Sango a bokor mögül kijőve, Kagome ruháival a kezében . Eközben Kirara Shippou és Miroku elé állt, hogy véletlenül se tudjanak leskelődni.
Inuyasha, siess vele, vidd minél messzebbre ettől a ruhától.
Rendben – majd felkapta Kagomét a ruháival együtt. Amikor a sziklához értek letette, ráterítette a ruháit és várt. Kagome kezdett magához térni. Inuyasha levette a felsőjét és ráterítette.
Inuyasha, mi történt? Hiszen, nincs rajtam ruha!
Elmegyek amíg felöltözöl.
Mi történt velem? Annyira emlékszem, hogy erős lettem és utána ölni volt kedvem.
Ezen a helyen egy nyíl állt beléd és félszellem lettél. Utána találtál egy ruhát, amit felvettél, és nem sokkal később teljesen szellemmé változtál.
Bántottam valakit?
Nem, csak rám támadtál, és…
És mi?
Nem lényeges…
De igen lényeges, tudni akarom, hogy mit tettem.
Azt mondtad, hogy hogy merészeltelek megütni, egy magamfajta korcs.
Én, én nem tudtam mit mondok. Én nem akartalak megbántani.
Nem érdekes, nem voltál magadnál. Öltözz fel és gyere. – fejezte be a társalgást Inuyasha.
Inuyasha. Én tényleg nem akartam.
Elhiszem, csak gyere. – felelte lekezelően. Próbálta leplezni, hogy nem érdekli a dolog, de belül mégis bántotta, hogy ezt mondták rá, az meg még jobban, hogy Kagome szájából hangzottak el.
„Hogy mondhattam ilyet, még akkor is, ha nem voltam magamnál. Tudom, hogy ez mennyire fáj Inuyashának, főleg, ha a barátaitól hallja.” – Kagome nem tudta mit tegyen. Felvette ruháit, majd ő is elindult. Inuyashát egy faágon találta meg, nem messze a tábortól. – Sango, beszélem kell veled. – Kicsivel később – Tényleg azt mondtam Inuyashára, hogy korcs?
Igen.
Ezt nem hiszem el, hogy tehettem ilyet. Te is tudod, hogy ez a gyenge pontja. Ezt soha sem bocsátom meg magamnak. Pontosan mit mondtam?
Inuyasha próbált észhez téríteni és megütött. Erre te nagyon mérges lettél, és ezeket vágtad a fejéhez: Hogy merészelted?! Egy magadfajta KORCS, egy senki vagy, egy félszellem! És a korcsot nagyon kihangsúlyoztad.
Ezt nem hiszem el, soha nem fog megbocsátani. Megígértem neki, hogy nem hívom így soha, ha törik, ha szakad. Most beszélek vele. – elment ahhoz a fához, ahol a fiú ült - Inuyasha, kérlek, gyere le .
Miért?
Beszélni szeretnék veled. Na jó, akkor majd én megyek fel. Szóval én nagyon sajnálom, amit mondtam. Én nem tudom, hogy hogyan kérjek bocsánatot.
Nem kell sehogy, tudom, hogy nem gondoltad komolyan. Ismerlek, megígérted, hogy nem hívsz… hogy nem hívsz korcsnak. Ezt csak a benned lappangó szellem tette, akinek minden vágya, hogy szomorúságot és fájdalmat okozzon. Hidd el, tudom. Én is változtam már át.
Nem érted? Tudod milyen rossz ez nekem, hogy ilyet mondtam rád, pedig megígértem.
Felejtsd már el ezt az egészet. Engem nem érdekel, hogy mit mondtál, tudom, hogy nem gondoltad komolyan.
De akkor is bánt.
Fejezd be! Nem érdekel, hogy mi történt, az a lényeg, hogy most már jól vagy. Nagyon aggódtam érted. Szinte fel sem fogtam, hogy mi történik veled. Tudom, hogy milyen érzés volt megtudni, hogy mit tettél. Nem akartad elhinni, hogy te ezt megcsináltad.
Igen. Olyan rossz volt. Inuyasha, én… nagyon féltem, hogy… megöllek, és akkor örökre elveszítelek, de a szellem minden érzésemet elnyomta.
Én tudtam, hogy vagy olyan erős, hogy életben maradj, de ugyanakkor én is nagyon féltem, féltem, hogy elveszítelek, mert nem változol vissza. A tested meglenne, de a lelked nem lenne a régi.
Soha sem fogok olyat mondani, ami téged bánt. - Hosszú perceken keresztül egymás szemébe néztek majd leugrottak a fáról…

The End