Az örök szerelem
By Kagome-girl
Szikrázó napsütés volt, és a kis csapat egy csillógó vizű tó partján pihent. A Shikon no Tama már majdnem egyben volt. Mindenki sejtette, hogy hamarosan szembekerülnek Narakuval. Inuyasha gyakorolta a csapásokat a Tetsusaiga-val, Kagome és Sango kémlelte a gyönyörű víztükröt, Miroku pedig Shippou-t próbálta a harci fogásokra tanítani. Ekkor felcsillogott Kagome szeme:
- Van egy ötletem! Mindannyian tudjuk, hogy hamarosan szemebekerülünk Narakuval. Mi lenne ha addig is egy-két napra felmennénk az én világomba?
Mindenki meghökkenve nézett Kagoméra. Mirokunak egy ötlet futott át az agyán és rákacsintott Sangora.
- Sajnos én nem mehetek. – mondta. – Megígértem egy fogadósnak, hogy megáldom a fogadóját.
Sango megértette a jelet és ő is kitalált valamit.
- Én pedig úgy terveztem, hogy Kirarával eddzek.- mondta. - Ráadásul Shippou is velem akar jönni. De Inuyasha biztos ráér.
- Inuyasha, neked is dolgod van? – kérdezte egy kicsit szomorú hangon Kagome.
- Hát én nem is tudom. – felelte Inuyasha.
- Ugyan Inuyasha. Tarts Kagome-val hisz valakinek rá is kell vigyázni. – biztatta Miroku.
- Na jó. Ti nyertetek. – adta be a derekát Inuyasha.
- Rendben. – ragyogott fel Kagome szeme. - Menjünk a kúthoz.
A csapat elkísérte őket a kúthoz, majd amikor eltűntek Miroku odafordult Sango-hoz.
- Remélem nem hiába maradtunk itt és Inuyasha és Kagome közt lesz valami. De addig is miénk az egész nap. Sango! Leszel a gyermekem anyja?
- Te disznó! (Boooom) Mindig csak erre tudsz gondolni?
- Én csak megkérdeztem! – mondta Miroku a fején lévő púpot tapogatva.
Kagome világában:
- Megérkeztünk. Köszönöm Inuyasha, hogy eljöttél velem. - mondta Kagome.
- Á, semmiség. – felelt Inuyasha.
- Nagyapa, anya, Souta! – kiabált Kagome. - Merre vagytok?
- Itt vagyok. – hallatszott egy hang.
- Nagyapa, vendégünk lesz. Ő itt Inuyasha. – mutatta be Kagome.
- Nagyon örvendek. Ő egy szellem? – kérdezte nagyapa. – És hol fog egyáltalán aludni?
- Nem egészen szellem, csak félig, és a szobámba fog aludni.
- Hol?! – rémüldözött nagyapa.
- Nem hagyhatom felügyelet nélkül. – nyugtatta nagyapját Kagome. – Nem fogunk csinálni semmi rosszat.
- Anyád nem fog örülni neki, hogy egy fiúval alszol egy szobában. – csóválta a fejét nagyapa.
- Nem érdekel, akkor se hagyom Inuyashát felügyelet nélkül.
Ezzel Kagome megfogta Inuyasha kezét és felment vele a szobájába. Elővett egy matracot és pár perc múlva kényelmes kis ágyat varázsolt belőle. Inuyasha csak nézte, majd megszólalt:
- Én nem szeretném, hogy miattam veszekedj a családoddal.
- Nem veszekszem velük csak szeretném ha nem úgy kezelnének mint egy kislányt. – felelte Kagome. – Na kész is az ágy. Mi lenne ha beülnénk valahová egy üdítőre? De előbb át kellene öltöznöd. Így túl nagy feltűnést keltesz.
- De nekem jó ez a ruha. – háborodott fel Inuyasha.
- Lehet, hogy neked jó de az én világomba túl feltűnő. – válaszolta Kagome. –Souta!
- Igen?
- Szeretném ha felöltöztetnéd Inuyashát mert ez a ruha itt nem jó. – kérlelte Kagome.
- És ha megcsinálom mit kapok érte? – kérdezte Souta ravaszan.
Kagome-nak nem volt kedve veszekedni.
- Megígérem, hogy kapsz egy új videójátékot. – ajánlotta fel Kagome.
- Megeggyeztünk. – örvendezett Souta. – Na, gyere Inuyasha.
Fél óra múlva:
- Jöhetsz Kagome kész van a barátod. – és Souta büszkén bemutatta Inuyashát.
Kagome-nak tátva maradt a szája. Inuyasha olyan jól nézett ki mint még soha. Kék farmer volt rajt, hozzá illő ingel és egy baseball sapka ami eltakarta a füleit.
- Inuyasha, nagyon jól nézel ki! Bravó Souta. Tényleg megérdemled azt a videójátékot. – mondta Kagome. Akkor mehetünk is csak hozom a táskámat.
- De el ne felejtsd a jutalmam! – kiabált utánnuk Souta.
- Nem felejtem el! – kiáltott vissza Kagome.
Az utcán:
- Gyere Inuyasha üljünk be ide. – mutatott Kagome egy kávézóra. Utána ha gondolod elmehetünk a parkba is.
- Nekem mindegy. – felelt Inuyasha aki fél méternél távolabb nem nagyon mert menni Kagome-tól. – Hogy tudsz te ekkora városban tájékozódni és bírni ezt a szagot?
- Hozzászoktam – nevetett Kagome.
Az üdítő után a parkba mentek ahol az illatozó rózsák közt leültek egy padra. Ekkor Inuyashában feléledt az az érzés amit már régen próbál elnyomni. A szerelme Kagome iránt. A lányba is valami ilyesféle érzések kavarogtak mert egy kicsit elpirult. Inuyasha ezt észrevette és közelebb húzódott Kagoméhoz és hátulról átölelte.
- Inuyasha, mit csinálsz? – kérdezte remegő hangon.
- Én már régen el akartam mondani, hogy…
- Hogy? – kérdezte Kagome.
- Hogy szeretlek és nem tudok nélküled még lélegezni se.
- De te…
- Ne mondj semmit. – válaszolta Inuyasha. - Kikyou a múlté. Csak egy emlék. Én téged szeretlek.
Inuyasha közelebb hajolt és megcsókolta. Kagome viszonozta. Pár perc múlva már kéz a kézben sétáltak hazafelé.
Este:
Kagome a fürdőszobában pont belépett volna a kádba amikor betoppant Inuyasha. Kagome nem sikított Inuyasha viszont olyan vörös lett mint a paradicsom és ki akart menni.
- Hova mész? – kérdezte Kagome. – Nem fürdünk együtt?
Inuyasha szóhoz se tudott jutni a meglepettségtől. Ekkor Kagome egy szál fehérneműbe odament hozzá és gyengéden megcsókolta.
- Na gyere ne kéresd magad. – nevetett Kagome. – Ha akarod elfordulok.
Inuyasha gyorsan levetkőzött és belépett a kádba. Kagome utánna.
A lány nekidőlt Inuyasha mellkasának a fiú pedig átfonta a lány derekát izmos karjaival. Még szerencse, hogy elhúzták a kád előtti függönyt mert ebben a pillanatban berobogott Souta.
- Kagome te vagy benn? – kérdezte amikor látta a levetett ruhákat.
- Igen én. És menj ki gyorsan mert sikíttok! – kiabálta Kagome.
Souta úgy kifutott a fürdőből mint a nyúl.
- Ki kellene szállnunk mert ha anya nyit be őt nem lehet egykönnyen lerázni. Te maradj amíg én ki nem megyek és ha jön valaki azt mondom, hogy az imént mentél be. Jó? – kérdezte Kagome.
- Persze – dugta ki a fejét a kádból Inuyasha.
A terv simán ment és Kagome és Inuyasha (miután ellenőrizték hogy az ajtó zárva van) forró csókolózásba kezdett. A csók az ágyban folytatódott. Testük mohó, szenvedélyes és gátlástalan egyesülése olyan volt mintha évszázadok óta vártak volna a beteljesedésnek erre a pillanatára. Mindketten égtek a szerelemtől. Amikor Inuyasha ereje elfogyott Kagome a fiú vállára hajtotta fejét.
- Nagyon szeretlek – mondta Inuyasha.
- Én is – felelte Kagome.
Reggel egymás mellett ébredtek. Mivel hétfő volt Kagome-nak iskolába kellett mennie. Inuyasha felajánlotta, hogy elkíséri és érte is megy. Egy rövid csókkal búcsúztak. Inuyasha odakiáltott Kagome-nak:
- Mikor végzel?
- 2-kor – hangzott a válasz.
Inuyasha megjegyezte az utat és gond nélkül hazaért. Kagomét pedig a barátnői meglátták Inuyashával és most nem menekülhet. Megpróbálták kifaggatni de Kagome nem mondott semmit.
- Majd bemutatom ha eljön az ideje. – felelte minden kérdésre.
Kagome úgy érezte repül az idő. Hamarosan kicsengettek az utolsó óráról. Pont lefelé tartott a lépcsőn amikor hátulról megszólította valaki. Houjo volt, a fiú aki Kagome után futott.
- Nincs kedved eljönni velem a hétvégi koncertre? – kérdezte.
- Hát nem hinném hogy …
Pont leértek az udvarra és Kagome odarohant a kapuban várakozó Inuyashához és egy forró csókkal köszöntötte. Houjo meg sem tudott szólalni.
- Houjo ő itt a barátom Inuyasha.
- Nagyon örvendek. – ezzel elrohant.
- Ezt meg mi lelte? – csodálkozott Inuyasha.
- Nem tudom de menjünk mert vissza kell érnünk 4-re a szellemvilágba. – sürgette Kagome.
- Jó menjünk. – helyeselt Inuyasha.
A szellemvilágba:
Hát itt lennénk. – mondta Inuyasha. Szia Sango, hello Miroku!
- Na, hogy telt ez a pár nap? – kérdezte Miroku.
- Egész jól. – felelt Kagome és megcsókolta Inuyashát.
- Végre valahára összejötettek – sóhajtott Sango.
- Na jó menjünk mert még hátra van a küzdelmem Narakuval. – türelmetlenkedett Inuyasha.
1 hónap múlva:
- Ez nem lehet igaz! – őrjöngött Inuyasha. – Már csak Narakut kellene legyőznöm és nem találom sehol. Amikor meg nem keresem akkor állandóan felbukkan.
- Kagome, éhes vagyok! – hallatszott Shippou hangja.
- Azonnal adom. – mondta Kagome.
Ám amikor ki akarta nyitni a hátizsákját, elkezdett szédülni és elájult.
- Inuyasha, Inuyasha! – kiabált Shippou. – Kagome elájult!
Inuyasha rögtön odarohant és próbálta élesztgetni. Amikor látta hogy nem ébred fel felvette a lányt a karjaiba és ezt mondta:
- Vigyük el Kaede anyóhoz.
Kaede anyó faluja szerencsére itt volt a közelben. Ő gyorsan felébresztette Kagomét.
- Mit érzel, Kagome? – kérdezte.
- Amikor elájultam akkor előtte nagyon szédültem, most pedig hányingerem van. – felelte Kagome.
A többiek közben feszülten figyeltek.
- Mond Kagome, voltál fiúval mostanában? – kérdezte Kaede anyó. – Őszintén felelj mert ez nagyon fontos.
- Hááát … Igen.
- Akkor minden világos. Kagome, te állapotos vagy! – mondta Kaede anyó.
- Miiiiiiiiiiii!? – szörnyedt el Kagome.
- Hogy mondta? – kérdezte Inuyasha.
- Kagome kisbabát vár, ha jól sejtem a tiédet, Inuyasha. – nevetett Kaede anyó.
Mindenki csodálkozva nézett Inuyashára majd Kagomére. Ekkor nagy dübörgés rázta meg a faházat.
- Ez Sesshoumaru! – kiáltott Kagome. – Ez az ő szaga.
- Te hogyan érezheted így a szagokat? – csodálkozott Inuyasha.
- Minden bizonnyal a baba miatt. – mondta Kaede anyó. – A legendák beszélnek egy hatalamas erejű gyermekről amit egy hanyou és egy hatalmas erejű papnő hoz létre. Először azt hittem ez a gyereknek Kikyou lesz az anyja de mivel meghalt a reinkarnációja Kagome veszi át a szerepét.
Ebben a pillanatban Sesshoumaru rontott be a kunyhóba.
- Inuyasha, küzdj meg velem vagy add át önként a Tetsuaiga-t.
- Soha! – és Inuyasha nekirontott a bátyjának.
- Inuyasha! – kiáltott Kagome és kiugrott az ágyból.
Ekkor már a két testvér kinn harcolt a nyílt terepen. Nem telt bele sok idő és Inuyasha eléggé elfáradt.Kagome védelmezőn eléállt.
- Egy halandó. – mondta gúnyosan Sesshoumaru. – Te akarsz szembeszállni velem?
- Nem vagyok egyedül! – vágott vissza Kagome és egyik kezét a hasára a másikat Inuyasha vállára tette. – Próbálj csak közelebb jönni vagy megtámadni!
Sesshoumaru meg is támadta őket de ekkor egy fénykupola keletkezett körülöttük és aki ártó szándékkal közeledett feléjük nem jöhetett 10 méternél közelebb. Így Sesshoumarura is visszaütött a támadás.
- Mi ez? – kérdezte Inuyasha.
- A baba csinálja. – mosolygott Kagome.
Sesshoumaru is elcsodálkozott. Ilyen erejű védelmet még soha nem látott.
- Hogy lehet ez? - kérdezte meglepődve. – Egy halandó visszaverte a támadásomat?
- Nem én vertem vissza, hanem az unokaöcséd. – világosította fel Kagome.
- Az unokaöcsém?
- Igen. Inuyasha fia. Meg persze az enyém is.
- Látom ebben hasonlítasz apánkra. – gúnyolódott Sesshoumaru. - Te is beleestél egy halandóba. De arra kíváncsi vagyok hogy lehet egy félvér gyereke ilyen erős.
- Ezzel mire célzol? – kiabálta Inuyasha.
- Arra hogy nem hiszem hogy a tiéd ez a gyerek! – húzta tovább az öccsét Sesshoumaru. – Szerintem egy igazi szellemé.
- | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
