A víz jólesően simogatja bőrömet, a hátamra fekszem és hagyom, hogy bölcsőként ringasson. Jó ez a kis kényeztetés, távol az elemi világtól, gondolataimba merülve. Mikor érzem, hogy testem felfrissült, és kiürült az ártó gondolatoktól, lassan tempózva kiúszom a partra. Ahogy kiérek a vízből, a langyos szél megcirógatja meztelen testemet. Csodálatos tavaszi éjszaka van, az égen csillagok ragyognak.
Felkapom a földről törölközőmet és szárazra dörzsölöm magamat. Felveszem sötétzöld kimonómat, és leengedem feltűzött hajamat. Elragadtatottan lépek egy gyönyörű fa alá, a cseresznyevirágok még csak most bontogatják szirmaikat. Leszakítok egy virágot, és a hajamba tűzöm.
Merengésemből egy átölelő kar szakít ki. Nem ijedtem meg, tudtam, hogy Sesshoumaru áll mögöttem, így csak belesimultam az ölelésbe. Csak akkor mozdultam meg, amikor félresimította a hosszú, sötét tincseket a nyakamról. Mélyen belecsókolt a nyakamba és finoman szívogatni kezdte a selymes bőrt.
-Mit csinálsz? – kérdeztem elgyengülten.
Ő nem válaszolt, helyette a kimonóm övéért nyúlt.
-Ezt nem szabad!
-Miért? – kérdezte.
-Hol van Rin?
-Yaken vigyáz rá. – morogta a nyakam tájékáról.
-És Inuyasháék?
-Végre lefeküdtek aludni…
-De bármikor idejöhetnek! – mondtam, és megfordultam, hogy elmenjek.
Sesshoumaru villámgyorsan elkapta a csuklómat és visszarántott.
- Most nem mehetsz el! Egy óra múlva talán, de most nem!
- De… de nem kényszeríthetsz! –tiltakoztam.
Az halkan felnevetett. Ugyanaz a lágy, mégis jeges nevetés volt, mint fiatalabb korában. Mégis kellemesen végigborzongtam tőle. Egy pillanatra még a szememet is behunytam.
-Én? Kényszerítelek téged? Kötve hiszem!
-Sesshoumaru! –rángatni kezdtem a csuklómat a markából, hasztalan.
-Vágysz rám! Látom a szemedben! –mondta magabiztosan.
Abbahagytam az ujjainak feszegetését és felpillantottam. Korábbi ellenállásom teljesen elmúlt, ahogy a pillantásunk találkozott. Megborzongtam. Helyette inkább a várakozó kíváncsiság kerekedett felül bennem.
-Túl sokat képzelsz magadról –jelentettem ki.
-Igen? Lássuk! –azzal Sesshoumaru megragadta az államat és lehajolt, hogy megcsókoljon. Egy gyors csókolt lehelt csak az ajkaimra, majd kissé hátrébb húzódott, hogy a szemembe nézhessen. Szinte azonnal újra nekem esett, és én mindezt hagytam neki. Nyelveink egymás után gyors táncot jártak egymással. Élvezettel szívtam magamba a bőrének elfeledett, kellemes illatát. Teljesen elbódított.
Miután elfogyott a levegőnk, zihálva szétváltunk.
Igyekeztem magamhoz térni.
-Ezt most abba kell hagynunk! –szólaltam végül meg, megtörve a csendet.
-Ugyan miért?! –csattant fel.
-Sesshoumaru! Bárki megláthat! –tiltakoztam.
-Kit érdekel? –lépett újra vészesen közel. – Kívánlak! Akarlak!
Megremegtem a szenvedélyes szavaktól és az újabb érintésétől. Élveztem, hogy a puha tenyere végigsimít csupasz karomon és hátamon, közben lágyan magához von.
-Hagyd abba! –sóhajtottam csukott szemmel. Sesshoumaru továbbra is simogatta és fogdosta a testemet. Teljesen magához szorított, úgy suttogta szenvedélyesen a fülembe:
-Kérlek! Hagyd nekem! Engedd meg!
-Nem lehet… –nyögtem és megpróbáltam arra gondolni, hogy mi lesz, ha valamelyiküknek éppen most jut eszébe éjszakai sétát tenni. Hiába.
-Miért nem? –suttogta lágyan. Közben benyúlt a vékony nyári kimonó alá és kitapogatta a feszes melleket.
Kéjesen felsóhajtottam. Ujjaimat végighúztam a mellkasán, és neki estem a fehér kimonónak. Miután a ruhadarabot a földre hajítottam, elgyönyörködtem felsőtestében.  Egész életében harcolt, erről árulkodtak a tökéletesen kidolgozott izmok. Csókokkal kezdtem borítani a porcelánfehér bőr minden négyzetcentiméterét. Amit nem tudtam ajkammal megízlelni, azt ujjaimmal kényeztettem, cirógattam.
Sesshoumaru közben jólesően lehunyta a szemét és a csípőmet markolászta. Amikor lentebb kalandoztam számmal, a fekete fürtjeimet kezdte babrálni, simogatni.
-Jól áll neked ez a frizura –szólalt meg hirtelen.
Kérdőn felegyenesedtem.
-Micsoda? Hiszen ugyanolyan a hajam, mint volt!
-Igen, ugyanolyan bozontos – értett egyet nagy komolyan, próbálva palástolni bujkáló
mosolyát -, de szerintem most rövidebb, nem?
Finoman elhúztam a számat.
-Legalább most észrevetted –jegyeztem meg.
-Hm?
-Hagyjuk! –azzal hátat fordítottam neki és karba tett kézzel álltam.
-Mi a baj? –suttogja gyengéden.
Talán magától lett ilyen, talán rájött arra, hogy kedvességgel többet érhet el nálam.
Válaszul csak megrázom a fejem.
-Semmi. Gyerekes vagyok.
Sesshoumaru vett egy mély levegőt majd újra átölelt. Kezei végigfutottak a melleimen –az egyik meg is állapodott ott, a másik továbbindult a derekamon és végül elérte az ágyékomat. Arcát a nyakamba fúrta, onnan suttogta:
-Megőrjítesz! –két ujját erősen végighúzta a ruhámon ott, ami alatt csiklómat sejtette.
Halkan felsikkantottam és jólesően hátravetettem a fejemet. Ő gyorsan hozzáfogott a kimonó kioldásához. A ruha lecsúszott a bokámhoz. Így már mozdulni is alig tudtam.
Belenyúltál az alsóneműmbe, de elkaptam a kezed.
-Nem teheted! –ziháltam elgyengülve.
-Ugyan miért? –türelmetlenkedtél.
-Bárki megláthat, Sessh! –kiáltottam el magamat, amikor megéreztem ujjaidat szemérmemen.
„Eddig te voltál ellene, hogy ne lássák, ha megcsókoljuk egymást.” – gondoltam.
-Nem érdekel –lehelted immár vágytól túlfűtötten. –Lásson, ha akar!
Azzal oldalról belecsókoltál a nyakamba.
Megadóan ellazítottam magam, amikor lágyan dörzsölgetni kezdted csiklómat. Közben két ujjal gyengéden belém csúsztál. Tovább már képtelen voltam és nem is akartam tiltakozni. A heves gyönyör előjelei kezdtek úrrá lenni rajtam. Sesshoumaru hihetetlen módon tudott bánni partnerével; finom ujjai lassan mozogtak bennem… ki…be…ki…be…
Arra azért ügyelt, hogy jóval a tetőpont előtt abbahagyja. Kihúzta a kezét, mire kérdőn felé fordultam. Tekintetem folytatásért esedezett. Sesshoumaru önelégülten elvigyorodott, majd élvezettel nyalta meg a kissé ragacsos, illatos anyaggal borított ujjait.  
Libabőrös lettem a látványtól.
Mióta Inuyasháék csatlakoztak hozzánk, kevesebb figyelmet tudtunk egymásnak szentelni, az utóbbi időben, pedig úgy jött ki, hogy semennyit. Mindezek ellenére meglepődtem, amikor kiéhezetten rám vetetted magad.
Már rég hiányzott ez az arcpirító intimitás. Mohón kaptam a szája után –megízlelve saját magamat. Ő szenvedélyesen visszacsókolt és elmerült a belsőmben, ölelésemben. Mozdulatai egyre követelőzőbbek lettek. Mire feleszméltem, már ki is bújt saját nadrágjából és megragadta az obi* - mat.
Kigombolás nélkül próbálta áthúzni a fejemen, csak egy halk reccsenés jelezte, hogy a művelet nem volt teljesen sikeres. Magamban sajnáltam a ruhadarabot, de hamar elfeledkeztem róla. Újra elém lépett.
-Gyönyörű vagy! –bókolt, majd újra megcsókolt. Hátrálva elindultunk a fa felé. Gyengéden magaddal húztál, így mindketten lehuppantunk a puha fűre.
Teljesen elgyöngültem, testem minden porcikája bizsergett. Annyi vágyakozó nap után újra érezhetem bőrömön a bőröd! Sesshoumaru merevedő férfiassága a hasamat csiklandozta.
Hamar átfordult, hogy ő legyen felül. Egy ideig csak néztük egymást, simogattuk egymás arcát, mintha nem hinnénk a szemünknek, hogy ez valóban megtörténik. Aztán az éhes szád elindult a nyakam két oldalán.
Kéjesen felsóhajtottam, amikor megkóstoltad mellbimbóimat. Egy darabig szívogattad, nyaldostad őket, aztán ajkaid tovább kalandoztak. Lefelé; nedves csíkot húzva végig a hasamon, köldököm körül és az ölemben. Amikor végre elérted a vágytól lüktető szemérmemet, elkezdted kis puszikkal, harapásokkal és szívogatásokkal izgatni.
Összeszorítottam a szemem és megemeltem a csípőm. Finoman követtem vele nyelved tempóját. Ajkamat beharaptam, kezeim a fűcsomókat markolászták.
Egy idő után résnyire kinyitottam a szememet és lenéztem. A látvány felkavaróan szexi volt. Sesshoumaru, ahogy a két lábam között kuporog. Megragadtad a két bokámat és szétfeszítetted őket.
Felhúztam a combjaimat, –amennyire csak tudtam-, hogy még jobban hozzám férhess. Éreztem, ahogy egyre gyorsabban áramlik bennem a vér, csak kapkodtam a levegőt. Nyöszörögve vonaglani kezdtem, amint egyre gyorsabban és egyre mélyebbre hatolt nyelvével.
-Oh… istenem… –ziháltam elfúló hangon.
Fejemet teljesen hátra vetettem, és amikor a csúcsra értem, vállaimat megfeszítve egész hátamat felemeltem a földről.
Sesshoumaru adott egy kis időt, amíg összeszedtem magam és elernyedt testem légzése helyreállt. Akkor aztán négykézláb emelkedett és gyengéden, de határozottan a hasamra fordított. Fölém mászott, úgy, hogy bele tudja suttogni a fülembe:
-Érzed ezt? –zihálta, miközben immár kőkemény szerszámát a fenekemhez nyomta és lassan mozogni kezdett. – Ennyire hiányoztál!
-Ahh… – nem tudtam megszólalni, ellenben feltámaszkodtam térdemre és terpeszbe raktam lábaimat. – Gyere! –akartam mondani, ajkaim hangtalanul formálták a szót.
Sesshoumaru ennek ellenére olvasott a jelekből. Szorosan megragadta az oldalamat és hátulról belém hatolt. Eggyé váltunk.
Megmarkoltam egy földből kiálló gyökeret és összeszorítottam fogaimat. Sessh ugyanis most nem törődött azzal, hogy mindketten megszokjuk a helyzetet, túl nagy volt már hozzá a kívánalma. Rögtön elkezdte a ritmusos mozgást, döfései egyből kemények és hevesek voltak.
Hamarosan a szuszogásunk hangos nyögésekké vált, amint testi szerelmünk szikrái egyre jobban átjárták lényünket.
Már fájt a szorítása és az ostromló lökések sem voltak éppenséggel gyengédek. A szokásos libabőr is egyre gyakrabban futott végig karomon és hátamon, főleg, ha megéreztem rajta forró leheletét és az időközönként hozzám simuló mellkasát. Tenyerem izzadt, a vékony növénydarab minduntalan kicsúszott ujjaim közül.
Behunytam a szemem és bármennyire is kimerült voltam már, a tetőpont utáni vágy erősebben élt bennem, ezért nem hagytam abba a mozgást. Ösztönösen egyre ritkábban kapkodtam levegő után, úgy sokkal jobban át lehet élni ezt az édes érzést.
Szenvedélye olyan nagy volt, mintha hónapok óta nem lett volna már senkivel, pedig csak napok óta nem voltunk együtt…
Sesshoumaru sem vett egy pillanatra sem vissza a tempón; olyan érzése volt, mintha nem is ő irányítaná a saját testét, nem ő diktálná a tempót. Mintha csak egy tehetetlen résztvevője lenne ennek a szerelmi játéknak, és ha most abbahagynák, szörnyű dolgok történnének. Ilyet mással még sohasem tapasztalt.  
A mozgás tovább gyorsult, már ha ez egyáltalán lehetséges volt. Pár pillanat múlva hangosan felkiáltott és mozdulatlanná dermedt. Éreztem, amint elönti testemet a forró mag.
Pár pillanatig néma csend honolt. A hold szégyenlősen előbújt a felhők mögül, feltámadt a szél. Távolról mintha még madárcsicsergés is beszűrődött volna a fülsüketítő csendbe.
A férfi felsóhajtott és a négy-öt másodperces pihenő után folytatta a tempót, mintha meg sem állt volna. Szapora döféseinek hála másodjára is elértem a csúcsra.
-Sessh! –nyögtem halkan és a fűre hanyatlottam.
A mindent elsöprő beteljesülés érzése az én testemet is átjárta, agyam kikapcsolt, végtagjaim megbénultak. Egyikőnk sem mert megmozdulni, hogy a lüktető vágy minél később távozzon belőlünk.
Aztán csak összerogytunk mindketten.
Sesshoumaru kicsúszott belőlem, én pedig a hátamra fordultam, hogy a szemébe nézhessek.
Félig legördült rólam, nem tudta, hogy meddig bírom még el őt. Egyik lábát még mindig az enyémen tartotta és felkönyökölt közvetlenül a fejem mellett.
Mindketten kimerülten lihegtünk, de nem szóltunk semmit. Láttam és éreztem, ahogy a testéről az enyémre peregnek a kövér izzadtságcseppek.
Óráknak tűnő percekig csak bámultunk egymásra; elvesztünk egymás tekintetében, pontosan úgy, mint amikor először találkoztunk.
Próbáltam csak a pillanatra koncentrálni és igyekeztem elhessegetni fejemből a minduntalan befurakodó gondolatokat.
-Miért vagy velem?
-Micsoda? –szóltam halkan és felültem. Az egyik megviselt ruhadarab felé nyúltam és a mellkasomhoz szorítottam.  – Miért kérdezed ezt?
-Tudnom kell.
Még soha nem kérted, hogy kimondjam, eddig mindig magamtól jött.
-Mert szeretlek.
Felé hajoltam, egyik tenyeremet az arcára csúsztattam és megcsókoltam. Lassan, békésen csókolóztunk. Háborítatlanul, természetesen, mintha nem lenne semmi más dolgunk, mintha nem sietnénk sehová, nem várna minket senki. Búcsúzkodtunk.
Lassan feltápászkodtunk, felöltöztünk és ráérősen, egymás derekát átkarolva indultunk vissza.
Sesshoumaru keserűen felsóhajtott.
-Mi az? – kérdeztem.
-Ki tudja, meddig kell alkalmazkodnunk hozzájuk?
-Ameddig el nem mennek. – mosolyogtam.
-Tudod, hogy értem. – nézel rám. Hirtelen megállsz, és derekamnál fogva magadhoz húzol. – Azt akarom, hogy bármikor megcsókolhassalak!
-Bármikor megcsókolhatsz.
-Hogy akkor szeretkezzünk, amikor csak akarunk. Nem pedig megvárva, amíg senki nincs körülöttünk.
-Hát ez van. Nem tehetsz mást, minthogy kibírod.
-Jobb ötletem van! – mondod, és egy fának döntesz. – Alkalmat keresek, hogy minél többet lehessünk kettesben! – suttogod a számba, majd megcsókolsz.
-Benned egy összeesküvő veszett el. – mosolygok.
 
Néhány órával később, amikor mindannyian felébredtünk, nekiálltunk reggelit készíteni.
-Jó reggelt! – köszönt Sango.
-Neked is! – mondtam.
-Mi van a hajadban? – kérdezte Kagome rám nézve.
Akaratlanul is a hajamhoz nyúltam, és kivettem belőle valamit.
-Hogy ez? – kérdeztem, ujjaim között megforgatva a kis virágot.
-Csak cseresznyevirág. – nevettem, és mintha Sesshoumaru is elmosolyodott volna.    
 
 
The end
 
*obi – kimonó alatt hordott vékony ruha