Anna �tka: Alverat

�rta: Alverat

2006-06-10

         Lassan beesteledett. Inuyasha �s bar�tai egy tiszt�s sz�l�n a bokorban lapultak. A tiszt�son Sesshoumaru k�zd�tt egy idegen l�nnyal. Rin �s k�t m�sik csaj a k�zelb�l figyelte �ket. Az, akivel Sesshoumaru k�zd�tt, nem lehetett odaval�si- barna haja �s magass�ga el�rulta. Sesshoumaru folyton piszk�lta �t- a t�bbiek nagy mulats�g�ra- pedig �gy t�nt a l�ny nagyon igyekszik.
– Lass� vagy!… Ha �gy folytatod, �r�kre abbahagyhatjuk a gyakorl�st!… Ne is pr�b�lkozz, ezt soha nem tanulod meg!… Csak ennyire vagy k�pes?…
A m�sik h�rom l�ny lassan megunta a n�zel�d�st �s elmentek s�t�lni. Sesshoumaru �s a barna l�ny kettesben maradtak. A csaj leoldotta szem�r�l a kend�t, k�zben d�mon mag�hoz h�zta, �s a f�l�be s�gta:
- J�l haladsz… Nagyon j�l.
A l�ny sz�gyenl�sen elmosolyodott. Sesshoumaru aranysz�n� szemeit a l�ny k�ken csillog� tekintet�be f�rta, �vatosan k�zelebb l�pett…
- Folytassuk a gyakorl�st! - fordult el a l�ny. Sesshoumaru egy pillanatra behunyta szem�t, azt�n h�tat ford�tott neki, �s �gy v�laszolt:
- Ma m�r nem, Alvie. Menj, keresd meg a l�nyokat! Reggel folytatjuk…
A d�mon elt�nt az erd�ben, a l�ny pedig az ellenkez� ir�nyba, a foly� fel�, indult el a f�k k�z�tt.

         Kagome r�n�zett Inuyashara:
- Ez meg mi volt?
– Nem tudom. Menj�nk, keress�nk sz�ll�st.
Elindultak a l�ny ut�n az �sv�nyen. Rem�lt�k, hogy v�g�l egy faluba �rnek, �s nem kell az erd�ben �jszak�zniuk… �t k�zben a foly� mellett mentek el. Miroku k�t fa k�z�tt a v�zre b�mult- a t�bbiek sejtett�k mi lehet ott. N�gy l�ny f�rd�tt a lemen� napt�l v�r�s v�zben: Rint m�r ismert�k, Alvie, �s a k�t m�sik idegen is ott volt.
– Alvie, ha �gy folytatod, haza leszel k�ldve!
– Kyra, hogy mondhatsz ilyet?- ny�gte a barna l�ny.
– M�rt, azt hiszed, hogy maradhatsz, csak, mert �j nevet kapt�l t�le?- k�rdezte a m�sik fekete.
– E�maru! - sz�lt r� Kyra- K. U. S. S. – tr�f�san: KUSS!!!
– Figyelnek! - figyelmeztette a t�bbieket Alvie- Ott a f�k k�z�tt…
- �sszunk egy kicsit, h�tha elmennek- aj�nlotta Kyra.

         Sango t�rt mag�hoz els�nek �s d�h�sen elcs�rtetett (a maga 25-30 kil�j�val…).
– Ez most meg mire volt j�? - k�rdezte a fi�kat Kagome m�rgesen �s bar�tn�je ut�n szaladt. Inuyasha �s Miroku tan�cstalanul �sszen�ztek, �s a l�nyok ut�n indultak.

         Sesshoumaru nyugtalanul j�rk�lt k�rbe- k�rbe. Eg�sz d�lut�n �rezte Inuyasha �s kis csapat�nak szag�t. Ideges�tette, hogy elvonj�k a figyelm�t Alveratr�l, pedig az id� s�rgette, hogy min�l r�videbb id� alatt, min�l jobb teljes�tm�nyt hozzon ki a l�nyb�l. �rezte rajta, hogy nem teljesen kezd�, �s most el�sz�r vallotta be mag�nak, hogy egyed�l nem biztos, hogy k�pes lesz egyszerre megv�deni �ccs�t is, Rint is, �s k�zdeni Naraku �s csatl�sai ellen… Naraku pedig egyre er�sebbnek t�nt.

         Ek�zben a l�nyok fel�lt�ztek �s elindultak a sz�ll�suk fel�. Alvie m�g egy kicsit kint maradt. V�gre volt ideje r�, hogy v�giggondolja az elm�lt id�szakot. Egy h�napja tal�lkozott a l�nyokkal. � m�r majdnem egy �ve j�rta ezt a v�gtelen erd�t. J�, kor�bban a l�nyok is j�rtak itt, de �k nem voltak idek�tve… Mint �. Kyra �s E�maru nem voltak hozz�l�ncolva Sesshoumaruhoz, m�g �t mag�t a sorsa k�t�tte hozz�. Az a sors, ami el�l a hal�lba sem menek�lhetett; amit egy r�ges- r�gi hib��rt kellett elszenvednie.
– T�l�lem! - jelentette ki a t�k�rk�p�nek- M�st is t�l�ltem m�r, ezt is t�l fogom!

         Inuyasha�k nem messze a foly�t�l t�boroztak. Inuyashat ideges�tette b�tyja k�zels�ge, na meg az is, hogy a l�nyok- mintegy t�ntet�sk�ppen- alig sz�ltak hozz�juk. M�r- m�r old�dni l�tszott a hangulat, amikor Inuyasha �s Kagome egyszerre pattant fel.
– Naraku!- sziszegte Inuyasha. A l�ny nem sz�lt semmit, � „csak” �kk�szil�nkot �rzett a k�zelben, �s megpr�b�lta beazonos�tani a hely�t.

         Naraku kiv�telesen nem Inuyasha, nem Kagome, de nem is Sesshoumaru ellen k�sz�l�d�tt, hanem Alvie ellen. Mikor meg�rezte a l�ny k�zels�g�t, d�he egyre fokoz�dott:
„Mikor legut�bb tal�lkozott a l�nnyal, sz�rnyen �sszevesztek. Nagyon d�h�s volt akkor is. Ha nem olyan lett volna a hozz��ll�sa… A l�ny ma m�r halott lenne. De � hagyta futni… Persze azt is tudta az a kis csitri, hogy hova menjen: Sesshoumaru �j nevet adott neki- azt hitte, �gy nem tal�lja meg-  Sesshoumaru a sz�rnyai al� vette. Meg�rezte a l�ny erej�t, �s megtan�totta harcolni, hogy seg�tsen neki �t legy�zni- �t, Narakut! Ez nevets�ges!"
Persze az�rt j�tt, hogy meg�lje a l�nyt. Ha Sesshoumaru befejezi a tan�t�s�t, olyan er�t szabad�that fel, ami val�ban k�pes lesz az elpuszt�t�s�ra. � pedig h�lye lenne ezt hagyni…

         R�rontott a l�nyra. Csak centim�terekkel v�tette el a t�r�keny testet. Alvie felugrott, f�lreg�rd�lt, �s pajzsot h�vott el� a leveg�b�l. Nem is olyan rendes energiapajzsot, ink�bb aff�le lila k�d�t, ami Narakut vette k�rbe, �s saj�t mag�ra verte vissza a t�mad�sait.
– „M�g nem vagy felk�sz�lve- gondolta a l�ny- m�g nem gyakorolt�l eleget!” Sesshoumaru szavai riaszt�cseng�k�nt zengtek a f�l�ben. A k�vetkez� pillanatban Inuyasha v�g�dott k�z�j�k. N�h�ny m�sodperccel k�s�bb k�vette �t kis csapata is. Egyszerre ugrottak Narakunak. A lila k�d elt�nt, a csap�sok tal�ltak, de nem ejtettek tart�s sebet a f�ld�monon. A csatazajra befutott Sesshoumaru, Kyra �s E�maru. Pont elegen voltak ahhoz, hogy v�gre v�gleg legy�zz�k Narakut. Alvie azonban m�st l�tott: lehet�s�get sors�nak beteljes�t�s�re. Kagome megfesz�tette �j�t… Alverat elrugaszkodott.
– „Csak ne n�zn�nek ilyen �rtetlen�l… Csak ne b�muln�nak… Mi t�rt�nik velem?…”

         Kagome ny�lvessz�je Alvie oldal�b�l �llt ki. Egyszer�en Naraku el� ugrott. �gy kellett lennie… Csak a f�jdalom ne lenne elviselhetetlen… Alvie a s�t�ts�gbe zuhant, azt�n csak ott lebegett a semmiben. Lelki szemei el�tt, a s�t�ts�gben, lil�s f�nnyel egy n� jelent meg el�tte: a r�m�lmai val�s�gg� v�ltak. Eg�sz teste �gett, �s amikor a n� besz�lni kezdett, � n�m�n, hang n�lk�l fel�v�lt�tt.

„K�bor l�lek, �j �letet kapsz,
J�s�god�rt f�jdalommal fizetsz,
M�s leszel, m�g meg nem id�z egy �rny,
Kiragad az id� vihar�b�l,
S nem dob el mag�t�l.
Neveden nevez,
De fel�ldozod magad,
�s a hal�lt v�lasztod, hogy
Visszakaphasd testedet.
Szenvedsz, hogy megtanulj szeretni �s becs�lni…”

         Alvie m�s hangokat is hallott, b�r m�r- m�r nem tudta eld�nteni, hogy val�ban k�v�lr�l sz�lt hozz�, vagy csak a f�le csengett. Ezek a hangok, szavak, mondatfoszl�nyok elhal�an kongtak az �ress�gben.
– „Megid�zem a j�v�t, hogy uralmam legyen f�l�tte…” Igen, Naraku mondta ezt, amikor idehozta, ehhez a helyhez l�ncolta �t.
– „Legyen a neved Alverat, az egyetlen…”- hallotta Sesshoumaru hangj�t. Ez is a saj�t eml�kei k�z�l val� volt; a d�mon nem volt hajland� Ann�nak sz�l�tani- ki tudja mi�rt…
De most m�r a gondolkod�s �s az eml�kez�s is f�jt.
– EL�G!- sik�totta Alverat, �s tudta, hogy v�gre megtal�lta hangj�t. Teste lil�s f�nyben ragyogott, �s �jra visszat�rt az �letbe. A f�ny olyan er�s lett, hogy teljesen betakarta.

         Hirtelen s�t�ts�g borult a t�jra. K�s� �jszaka volt m�r, a Hold sarl�j�t egy s�t�t felh� takarta. Naraku lel�pett. Inuyasha elterelte onnan bar�tait. Kyra, E�maru �s Rin egyszerre indultak Alverathoz.
– Megt�rt az �tok- �llap�totta meg Rin a nyilv�nval�t.
– L�tjuk! – h�zta el a sz�j�t Kyra. Az �tok t�nyleg elt�nt: Alvie alig p�r centivel volt magasabb, mint E�maru, haja m�lyv�r�s, szeme pedig z�ld sz�n� lett. Egy legy�z�tt macskad�mon…
De m�g �lt. Lassan fel�lt- minden tagja sajgott �s nehezen kapott leveg�t. Szem�ben diadalmas f�ny villant. Felugrott, kecsesen meghajtotta mag�t Sesshoumaru el�tt �s elt�nt az �jszak�ban.
– Elment- mondta Rin.
– Visszakapta a test�t, az erej�t6, �s Sesshoumarunak h�la a nev�t is… Mi�rt maradna?
– Vissza fog j�nni- nyugt�zta Sesshoumaru.
– De m�rt v�dte meg Narakut? - �rtetlenkedett Kyra.
– Fel kellett �ldoznia mag�t- v�laszolta E�maru.
– Nagyon sz�p lett!- s�hajtotta Rin.
– Igen- mondta Sesshoumaru, �s elindult t�bora fel�.
A l�nyok n�m�n k�vett�k.

THE END