A k�vetkez� egy-k�t napban Kayou egyre t�bbsz�r besz�lgetett a t�bbiekkel �s valamivel vid�mabbnak is t�nt. De bel�l m�g mindig nem siker�lt teljesen feldolgoznia a t�rt�nteket, b�r, dics�ret�re v�ljon, az Inuyash�val val� besz�lget�s �ta m�r sokat fejl�d�tt ezen a t�ren. Nappal kiegyens�lyozottabbnak t�nt, azonban �jszaka sokat forgol�dott �s l�tszott rajta, hogy nyugtalan az �lma; �s m�g mindig egy kicsit t�volabb t�lt�tte az �jjeleket a t�bbiekt�l. Sesshoumaru minden �jszaka megv�rta, am�g a n� elaludt, azt�n odament hozz� �s le�lt mell�, �gy vigy�zta az �lm�t. Hajnalban azt�n ism�t messzebbr�l figyelte. L�tta ugyanis, hogy Kayout m�g mindig b�ntja valami �s nem akarta siettetni. Viszont a k�zel�ben akart lenni, mindenk�ppen. K�zelr�l akarta �rezni finom illat�t �s a jelenl�t�t. �gy ment ez napokon kereszt�l, m�gnem Sesshoumarunak is ki kellett pihennie mag�t. Hi�ba akart �bren maradni, nem siker�lt neki, ahhoz t�ls�gosan is kif�radt a virraszt�sok miatt. �szre sem vette, mikor nyomta el �t az �lom. �gy hajnalban, ahogy Kayou fel�bredt, �szrevette maga mellett az alv� Sesshoumarut. �rdekl�dve pislogott r�, pr�b�lt megbizonyosodni afel�l, hogy t�nyleg �lmodik-e. Azt�n elmosolyodott. Szerette �t figyelni, mikor aludt. Kisv�rtatva odahajolt hozz� �s a mellkas�ra hajtotta a fej�t. Sesshoumaru nemsok�ra fel�bredt �s �r�mmel vette tudom�sul, hogy Kayou most m�r ism�t a r�gi... – Mi a baj? – k�rdezte Taiki az �desanyj�t. – Nyugtalannak t�nsz... – Mert az is vagyok – v�laszolta Kayou. – Ma... telihold van. – �... – Eml�kszel, mit mondott Arani. – Igen, sajnos igen – b�lintott a fi�. – De ne agg�dj anya, mi megv�d�nk! – �gy van! – rohant oda hozz�juk Miharu. – Egyet se f�lj. – Nagyon kedves t�letek... – Kayou, minden aggodalma ellen�re elmosolyodott. – Mi�rt, mi t�rt�nik ma? – csatlakozott hozz�juk Inuyasha. – Semmi k�z�d hozz� – vetette oda neki Sesshoumaru. – De morcos lett valaki... – jegyezte meg �ccse. – Mi van, m�r k�rdezni sem szabad?! – Nem tartozik r�d. – De igen – sz�lalt meg Kayou halkan. – Ha vel�k utazom, igen. – Na de... – ellenkezett volna Sesshoumaru. – Mi is tudjuk, Inuyasha mikor v�ltozik �t... – Aha! Sz�val te teliholdkor leszel haland�? – k�v�ncsiskodott a f�lszellem. – Nem teljesen. – H�t akkor...? – Inuyasha csak pislogott. Sz�m�ra ez t�nt logikusnak. – Minden m�sodik teliholdkor – magyar�zta Kayou. – �s egy teljes napon �t az maradok. – Ty�... nem lehet valami k�nny�... – fejezte ki r�szv�t�t a f�lszellem. – R�ad�sul Arani, a n�v�rem... legut�bb azt mondta, hogy a k�vetkez� teliholdkor... khm... tal�lkozunk. – Nem baj, mi seg�t�nk neked! – aj�nlotta fel Kagome. – Igaz, Inuyasha? – Hmm... – Igaz? – ism�telte meg �lesen a l�ny. – Persze, persze... – Az�rt! – mosolyodott el Kagome, azt�n Kayoura n�zett. – A telihold melyik napj�n v�ltozol �t? – A m�sodikon... amikor a legteljesebb a Hold – felelte lassan Kayou. – Mi�rt? – Az ma van, nem? – k�rdezett k�zbe Sango. – De, igen – b�logatott mellette Miroku. – �gyhogy azt aj�nlom, k�sz�lj�nk fel... – Remek �tlet, hogy ez nek�nk nem jutott esz�nkbe...! – morogta Sango, s el�resietett. – Most meg mi baja van? – n�zett ut�na a szerzetes. – Tal�n valami rosszat mondtam volna? – Nem – s�hajtott Kagome. – Csak t�l nyilv�nval�t – felelte, azzal csatlakozott Sang�hoz. – L�nyok...! – emelte tekintet�t az �gre Miroku. – Ki �rti �ket? – Azt hittem, te igen – v�laszolta Inuyasha. – Na �s mib�l gondoltad ezt? – H�t... �gy t�nt, �gy van... – felelte a f�lszellem, de t�bbet nem volt hajland� mondani, ink�bb Kagome nyom�ba szeg�d�tt. * – Itt az id� – s�t�lt be Narakuhoz Arani. – Ma �jjel. – Mi�rt pont ekkor? – k�rdezett vissza a szellem. – Csak. Mert tudom �s k�sz. „Na, tipikus n�i v�lasz...” s�hajtott mag�ban Naraku, de nem adott hangot meggy�z�d�s�nek. – Rendben van – b�lintott. – Elk�ld�m veled a szellemeket... – Rem�lem, jobbak lesznek, mint a m�ltkoriak, mert azok... t�l k�nnyen elb�ntak vel�k, mint tudod – mondta Arani, mik�zben a karmait pr�b�lgatta. – Ne agg�dj, ez�ttal egy reinkarn�ci�m is veled megy. – Nocsak! – kapta fel a fej�t a n�. – Bizony... gyere el�, Naoki! – sz�l�totta leg�jabb inkarn�ci�j�t a d�mon. A s�t�ts�gb�l egy magas f�rfi alakja bontakoz�dott ki. Arani egy kicsit meglep�d�tt, m�g csak meg sem �rezte az im�nt a jelenl�t�t. Pedig itt kellett lennie, hiszen ut�na m�r senki sem j�tt be az ajt�n. Ennyire �szrev�tlennek maradnia el�tte eddig m�g senkinek sem siker�lt. M�r a megjelen�s�n is l�tszott, Naoki er�s szellem. – Na �s mire vagy k�pes? – int�zte hozz� szavait a d�monn�. Naoki gonoszan elvigyorodott. – Az meglepet�s – t�rt ki a v�lasz el�l. – Huh... – Naoki, menj �s seg�ts Araninak – parancsolta Naraku. – Foglald le a t�bbieket, am�g � v�gez a h�g�val. – Sz�ves �r�mest – hajolt meg egy picit a f�rfi, de a vigyor nem t�nt el az arc�r�l. – Akkor induljunk – fordult meg Arani �s elindult kifel�. – Ne vesztegess�k tov�bb az id�t! * K�s� d�lut�n volt m�r, mikor Kayou �tv�ltozott. M�g haland� alakj�nak felv�tele el�tt �tv�ltoztatta nyakl�nc�t, hogy ha kell, legal�bb tudjon mivel v�dekezni Arani t�mad�sai ellen. A Nap �ppen meg�rintette a nyugati horizont hat�r�t, mikor Kayou hirtelen nagyon ideges lett. – Mindj�rt itt lesz – jelentette ki. A t�bbiek mind �rtett�k, kir�l van sz�. – Furcsa, hogy m�g �gy is �rzem... – Az bizony – hallatszott egy n�i hang az �gb�l, azt�n a k�zvetlen k�zel�kben vill�m csapott a f�ldbe �s Arani l�pett ki bel�le. – Szervusz hugi, �r�l�k, hogy l�tlak. – H�t �n nem – felelte r�viden �s t�m�ren Kayou. – Nem b�nthatod – �llt el�je v�delmez�en Taiki. – �gy van – csatlakozott hozz� magabiztosan Miharu. Sesshoumaru pedig el�j�k �llt, de � nem sz�lt egy sz�t sem. Kayou m�r nem is l�tszott ki t�l�k. Arani felnevetett. – Ne agg�djatok, nektek is hoztam valamit... – erre a v�gsz�ra megjelent t�bb ezer szellem jelent meg a h�ta m�g�tt �s a pokoldarazsak is felt�ntek. – Fene! – hallatszott Miroku hangja. – �gy nem tudom haszn�lni... – Pech – mondta Arani. – Ne hidd, hogy olyan nagy er�fesz�t�s lesz vel�k elb�nni! – ki�ltotta Inuyasha, aki m�r el� is r�ntotta a Tessaig�t. – A m�ltkoriakat is egy csap�ssal elint�ztem! – Hmm... azokat igen, de... – Arani titokzatosan elmosolyodott. – Ez�ttal lehet�s�gem lesz bemutatni nektek Naokit. – Kicsod�t? – pislogott Sango. – Naraku leg�jabb reinkarn�ci�j�t – felelte Arani, mik�zben a h�ta m�g�l kil�pett a magas f�rfi. Sesshoumaru gyanakodva h�zta �ssze a szemeit. „Furcsa... nem is nagyon �reztem meg a jelenl�t�t. Mintha a semmib�l l�pett volna el�...” – H�, n�v�rk�m, most az�rt j�tt�l, hogy csevegj�nk, vagy mi? – l�pett el� fedez�k�b�l Kayou. – Huh... gyere csak! – mondta fenyeget�en Arani, azzal h�tr�bb ugrott, jelezve, a harcot a t�bbiekt�l t�volabb k�v�nja megv�vni. – Ahogy akarod... – v�laszolta h�ga, s m�r indult is volna, de Sesshoumaru meg�ll�totta. – Nem k�rhetlek, hogy ne menj, ha egyszer elhat�roztad – kezdte a szellem. – De... vigy�zz magadra! Kayou b�tor�t�an r�mosolygott: – Ugyan m�r! Hisz ismersz... mindig meg�szom valahogy... – azzal elrugaszkodott a f�ldt�l. A h�tt�rben megindultak a sz�rnyek a t�bbiek ellen, s hamarosan felhangzott Kagura ki�lt�sa is: – S�rk�nyk�gy�k t�nca! – legyintette meg ezzel egy id�ben legyez�j�t. T�mad�s�nak nyom�ban t�bb szellem feje hullott porba egyszerre. Magabiztosan elmosolyodott �s tov�bb t�madott. Mindenki a legjobb tud�sa szerint harcolt �s siker�lt alaposan megt�p�zniuk a d�monok sereg�t. De m�g k�zel sem v�geztek annyival, mint kellett volna. Inuyasha pedig nem seg�thetett nekik, mert �t Naoki foglalta le. �m ahhoz t�l gyors volt, hogy a f�lszellem ak�rcsak egy karcol�st is tudott volna rajta ejteni. Harcuk sok�ig elh�z�dott, v�g�l Inuyasha cselhez folyamodott. K�zel engedte mag�hoz Naokit, de m�g miel�tt a f�rfi befejezhette volna a t�mad�s�t, a f�lszellem lecsapott r�. V�gre siker�lt elpuszt�tania. – Keh... ahhoz k�pest, hogy Naraku egyik reinkarn�ci�ja volt�l, nem volt�l egy nagy kih�v�s... t�bbet v�rtam... – jegyezte meg unottan Inuyasha, azt�n �jabb ellenf�l ut�n n�zett. Miharu �s Taiki is kivett�k a csat�b�l a r�sz�ket; de sajna a fi� nem tudta haszn�lni azt a speci�lis t�mad�s�t, amit Nakamura ellen vetett be, mert nem tudott el�gg� koncentr�lni. A d�monok sz�ntelen t�madtak r�juk. Viszont egy kisebb �sszpontos�t�st ig�nyl� er�s t�mad�st �ssze tudott hozni; egyetlen csap�s�ra t�bb szellem feje is a porba hullt. Term�szetesen mindketten felvett�k val�di alakjukat �s Miharu el�hozta fegyvere egyik legvesz�lyesebb erej�t, azt, amelyiket �desanyja a legut�bb a n�v�re ellen vetett be; egy ez�st sz�n� energiapenge jelent meg a bot v�g�n. Azzal tizedelte meg a d�monok sereg�t. Kagome nem fukarkodott a nyilaival, szorgalmasan l�tte ki azokat, s minden egyes ny�lvessz� elhaszn�l�s�val legal�bb egy d�mont k�ld�tt a t�lvil�gra. Kagura legyez�j�t haszn�lva szint�n megt�p�zta a szellemek am�gy sem �sszeszedett sorait. Saura pedig vill�mcsap�sokkal t�madt, hol pedig a t�z puszt�t� erej�t haszn�lta fel. Imm�r t�k�letesen uralkodott erej�n, v�gre visszat�rt r�gi form�ja. Sesshoumaru �s Inuyasha is karddal v�gzett az �ket t�mad� d�monokkal, mindkettej�k egyetlen csap�s�ra t�bb szellem is a t�lvil�gra jutott. Miroku a botj�val �s var�zscetlikkel t�madott, mivel a darazsak m�g mindig jelen voltak �s nem haszn�lhatta Kazanaa-j�t. Sango a Csontt�r�vel igyekezett megkeser�teni a r� t�mad� szellemek �let�t, de azt�n hamarosan megjelent az �ccse is. Kohaku r�t�madott, de nem teljes er�vel. L�tszott rajta, hogy k�zd Naraku parancsa ellen. – Kohaku! – sz�lt hozz� Sango, mik�zben v�dekez�leg maga el� emelte bumer�ngj�t, hogy elh�r�tsa �ccse egy�bk�nt is er�tlen, �mde vesz�lyes t�mad�s�t. – K�zdj ellene! Tudom, hogy k�pes vagy r�! Kis�cs�m... Kohaku mozdulatai akadozni kezdtek, de m�g mindig nem hagyta abba harcot. �jra t�madott. Sang�nak �ppen, hogy siker�lt elugrania el�le. – Kohaku... k�rlek...! – nem t�r�dve a vesz�llyel, k�zelebb l�pett �ccs�hez, a Csontt�r�t maga m�g�tt tartva. – Nem eml�kszel r�m? – Az arcod... – sz�lalt meg t�tov�zva Kohaku. „�ld meg! �ld meg Sang�t!” visszhangzott a fej�ben Naraku parancsa. Kohaku keze megindult, de ahogy n�v�re szem�be n�zett, a mozdulat abbamaradt... �s hirtelenj�ben megrohant�k �t az eml�kek. Az �jjel, mikor el�sz�r ment dolgozni csal�dj�val �s apja t�rsaival. Amikor... a saj�t kez�vel v�gzett mindannyiukkal... azt�n els�t�t�lt minden. A k�vetkez�, amire eml�kezett, az m�r Naraku arca volt. Esz�be jutott az is, amit az�ta tett, hogy az �kk�szil�nk a h�t�ba ker�lt. Egy apr� k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n. – Sango... n�v�rk�m... – suttogta er�tlen�l, s t�rdre rogyott. – Kohaku! – szaladt oda hozz� Sango �s �t�lelte �t. – Ne f�lj, most m�r sohasem engedlek el... nem engedem, hogy Naraku ism�t... – nem tudta v�gigmondani, elcsuklott a hangja. – �gy, haland�k�nt felesleges az a fegyver sz�modra – mondta Arani. – Add ide nekem �s tal�n megk�m�lem az �leted. – Na ne nevettess! – vetette oda Kayou. – Ink�bb hagyjuk a csever�sz�st... elv�gre harcolni j�tt�l, nem? – Dehogynem – v�laszolta n�v�re, mik�zben m�r t�mad�sba is lend�lt. Egy energiaostorral csapott le r�. Kayou kiv�dte a botj�val, de a t�mad�s erej�t�l h�tra cs�szott j� egy m�tert. R�ad�sul a jobb karja is f�jt, amivel fegyver�t tartotta. – Hi�ba haszn�lod, t�l gyenge vagy ahhoz, hogy val�ban megv�djen – mosolyodott el f�l�nyesen Arani. „Igaza van. A haland� testem nem b�rja. R�ad�sul m�g csak el� sem tudom hozni a bot erej�t. M�g egy v�d�pajzsot sem! M�r nem kell hozz� sok, el�g m�g n�h�ny ilyen t�mad�s �s nekem annyi.” gondolta k�ts�gbeesetten Kayou, de pr�b�lt nyugalmat er�ltetni mag�ra, hiszen tudta, ha most bep�nikol, m�g annyi es�lye sem lesz az �letben marad�sra, mint most. Arani k�vetkez� csap�sa el�l elugrott, s egyben t�madott a botj�val. De n�v�re k�nnyed�n megragadta fegyver�t �s nem engedte el. Kayou v�szesen k�zel ker�lt hozz�. Most m�r csak pillanatok k�rd�se az eg�sz, �s meg�li �t... ez l�tszott Arani arckifejez�s�n is. – Oszt�d�s! – hallottak oldalr�l egy ismer�s hangot, mire mindketten �szt�n�sen leguggoltak, r�ad�sul Arani erej�nek k�sz�nhet�en a bot v�d�pajzsa is megjelent. A legt�bb ny�lvessz� elker�lte �ket, de amelyik nem, azt feltartotta az ez�st�s v�d�burok. Egy emberk�nt pattantak fel. – Eszedn�l vagy? Ak�r el is tal�lhatt�l volna engem! – n�zett m�rgesen Arani a k�zeled� alakra. – Nem r�d c�loztam – vonta meg a v�ll�t Yukara. – Bocs – tette m�g hozz�, azzal elrugaszkodott a f�ldt�l �s a d�monokkal v�vott harc k�zep�be �rkezett meg, Inuyasha �s t�rsai szerencs�tlens�g�re. – H�t itt vagy te is... – morogta Kagome �s azonnal kil�tt egy nyilat fel�, �m Yukara �gyesen elkapta. – Ez semmi... – felelte becsm�rl�en �s a saj�t �j�ra helyezte Kagome ny�lvessz�j�t. – Most v�gzed veled! – ezekkel a szavakkal l�tte ki a l�nyra az imm�r feket�be burkol�z� nyilat. Folytat�sa k�vetkezik...