Kayounak m�g reag�lni sem volt ideje, olyan gyorsan t�rt�ntek az esem�nyek. Az egyik pillanatban m�g d�bbenten hallotta meg Yukara hangj�t �s vette �szre a fel� r�ppen� ny�lvessz�t, a k�vetkez�ben pedig m�r egy centire volt a nyak�t�l a ny�l. De nem mozdult. Sesshoumaru �ll�totta meg, azt�n pedig a m�rgez� karmait bevetve porr� �gette azt. Kayou a l�legzet�t is visszafojtotta. �rezte, ha megpr�b�lna norm�lisan leveg�t venni, egyb�l reszketni kezdene. Azt pedig nem akarta. El�g volt neki a belsej�ben megtapasztalnia. Yukara egy kicsit csal�dott arcot v�gott, de �gy t�nt, sz�m�tott erre. Vill�mgyorsan kil�tt m�g egy nyilat, m�g miel�tt r�t�madhattak volna, majd elki�ltotta mag�t: – Oszt�d�s! Mindenki legnagyobb d�bbenet�re a ny�lvessz� hirtelen megdupl�z�dott, azt�n �jabb �s �jabb lett bel�l�k. A csoport minden tagja fel� suhant egy darab. Kagura meglend�tette legyez�j�t, mire sz�l t�madt �s a ny�lvessz�k vesz�tettek lend�let�kb�l, s�t, Saura is beseg�tett, �gy a legt�bbnek siker�lt az �tj�t elt�r�teni�k. Sango a Csontt�r� m�g� b�jt; fegyver�be kett� ny�lvessz� �llt bele. A t�bbiek szerencs�sebbek voltak: mindenkinek siker�lt kiker�lnie �ket. Kagura kacagott: – Milyen ostoba vagy! A Sz�l erej�vel szemben semmi es�lye a nyilaidnak! – Val�ban? – h�zta sz�j�t titokzatos mosolyra Yukara. Kagura meglep�d�tt. Nem erre a v�laszra sz�m�tott. – M�g j� hogy! – csattant f�l. – Mire c�lozt�l ezzel? – n�zett a t�mad�ra �sszesz�k�lt szemekkel Saura. – Huh... – Yukara Inuyasha �s Kayou fel� biccentett. A f�lszellem, mikor Kagome fel� tartott egy ny�l, elr�ntotta a l�nyt, azonban Inuyash�t s�rolta. Kayounak pedig nem siker�lt id�ben elugrania a ny�lvessz� �tj�b�l �s hasonl�k�pp j�rt, mint Inuyasha. �rezte, valami bel�lr�l ki akar t�rni a felsz�nre; el�sz�r nem tudta, mi lehet az. V�g�l m�gis felismerte. Mindig rettegve gondolt vissza r�, most pedig Yukara szem�be n�zve keresett v�laszokat, �m egyet sem tal�lt, a kit�rni k�sz�l� er� pedig egyre csak er�s�d�tt. Kayou nem gondolkozott; �szt�n�sen felpattant a f�ldr�l, ahol eddig t�rdelt �s elrohant, be az erd�be, hogy min�l messzebb legyen mindenkit�l. Mindenkit�l, akinek nem akarta, hogy baja essen... Inuyasha morogni kezdett �s a t�bbiek �pp�gy nem tudt�k mire v�lni viselked�s�t, mint Kayou�t. Kagome a fi� arc�t f�rk�szte �s ijedten vette �szre, hogy az m�r nem a j�l ismert von�sokat mutatta. Egy-egy m�regcs�k rajzol�dott ki lassan rajtuk, a f�lszellem agyarai megn�ttek �s szeme piross� v�lt. Inuyasha �tv�ltozott. – Inu... yasha... – sz�lt hozz� t�tov�n Kagome. A f�lszellem csak morgott, mik�zben megpr�b�lta kimondani: – Menj innen, Kagome... – Nem – a l�ny hangja hat�rozottan csengett. Inuyasha tov�bb morgott. L�tszott, hogy k�zd a szellemv�re ellen, de nagyon nehez�re esik. Nem akarta b�ntani Kagom�t, de agy�t egyre ink�bb elbor�totta a gyilkol�s v�gya. Kagome t�tov�n k�zelebb l�pett hozz�. Azt�n m�g k�zelebb, m�g m�r alig v�lasztotta el �ket egym�st�l n�h�ny centim�ter. – Inuyasha... – a l�ny a szem�be n�zett. – Eml�kszel, mit mondt�l nekem napokkal ezel�tt...? A f�lszellem tov�bbra is csak morgott �s pr�b�lt meg�lljt parancsolni megfesz�l� izmainak, nehogy Kagom�nak valami baja essen. A l�ny azonban nem h�tr�lt. – Inuyasha... – Kagome arca egyre k�zelebb volt hozz�. – Szeretlek... – mondta �szint�n, �s v�gre megcs�kolta a hanyout. Nem �rdekelte, hogy ak�r hal�los vesz�lyben is lehet, szerette Inuyash�t �s b�zott benne, hogy erre a fi� is eml�kszik. Most csak az sz�m�tott neki, hogy visszahozza a j�l ismert, makacs, de szeretetrem�lt� f�lszellemet. Elengedte Inuyash�t �s kicsit f�lve kereste a pillant�s�t. Egy pillanatig �gy t�nt, semmit sem �rt el�bbi megmozdul�sa, azonban egy sz�vdobban�snyi id� m�lva Inuyasha arca kezdett visszav�ltozni, m�g fel nem vette hanyou alakj�t. – Ka... Kagome...! – a fi� csak ennyit b�rt kiny�gni, azt�n �t�lelte a l�nyt. Kayou harcolt a kit�rni k�sz�l� sz�rnyeteg ellen, de ahogy m�lt az id�, egyre gyeng�lt �s �gy �rezte, alulmarad a k�zdelemben. V�g�l �gy t�rt�nt; szellemv�re gy�zedelmeskedett, �gy eluralkodott felette. Felvette val�di alakj�t, a szeme sz�ne pedig v�r�sre v�ltozott, agyarai �s karmai hihetetlen�l megn�ttek. Rohant tov�bb, mik�zben bel�l folyamatosan harcolt �nmag�val. Nem akart se a szerettei, se a bar�tai k�zel�ben lenni. De k�v�ns�ga nem teljes�lt: hamarosan egy szellem k�zeledt�t �rezte. Felugrott egy f�ra �s lesb�l bev�rta a j�vev�nyt. Miharu volt az, id�ig k�vette anyja nyom�t. Most meg�llt a fa alatt, ahol Kayou rejt�z�tt �s �sszevont szem�ld�kkel koncentr�lt, hogy megtal�lja �t. A n� ezt a pillanatot v�lasztotta a t�mad�sra. Leugrott �s led�nt�tte a l�b�r�l a l�nyt. – Any... anya... – Miharu dadogott a d�bbenett�l. Szemei jobban elkerekedtek, mikor megl�tta, hogy Kayou keze z�ldesen vil�g�t �s a n� lecsapni k�sz�l vele. – Anya! – becsukta a szem�t �s elford�totta a fej�t, amennyire csak tudta, szorult helyzet�ben. Nem akarta l�tni, mi t�rt�nik. V�g�l valami puffan�st hallott a f�le mellett, de m�g mindig nem nyitotta ki a szemeit. Azt�n �rezte, hogy Kayou fel�ll �s m�g hallotta rohan� l�pteinek zaj�t. Mikor �gy �rezte, v�gre lenyugodott kicsit – b�r a sz�ve m�g mindig hevesen kalap�lt –, kinyitotta a szemeit �s fel�lt. A f�le mellett nem sokkal az avar �ssze�gett, hely�n egy fekete folt volt csup�n. Miharu m�ly leveg�t vett �s egy nagyot nyelt. M�g mindig remegett kicsit. Ekkor �rt oda Taiki �s az apja. – Miharu! J�l vagy...? – guggolt le hozz� a b�tyja. – Azt hiszem, igen... – b�logatott bizonytalanul a l�ny. – Ez az � m�ve? – k�rdezte Sesshoumaru, a fel�gett aljn�v�nyzetre utalva. Miharu lassan b�lintott. A d�mon arc�n a von�sok megkem�nyedtek �s gyermekei hi�ba pr�b�ltak b�rmit is kiolvasni tekintet�b�l, ez�ttal nem j�rhattak sikerrel. Sesshoumaru arca semmifajta �rzelmet vagy gondolatot nem t�kr�z�tt ez�ttal. – Maradjatok itt! – parancsolt r�juk, azzal m�r el is t�nt a szem�k el�l. – Vajon mit fog csin�lni? – k�rdezte agg�dva Miharu. – M�g sose l�ttam ilyennek... – Fogalmam sincs – r�zta meg a fej�t b�tyja, szint�n agg�d� arckifejez�ssel. Sesshoumaru k�nnyed�n utol�rte a n�t. Ez�st vill�mk�nt suhant el mellette, majd meg�llt el�tte. – F�lre! – morogta fogai k�zt vicsor�tva Kayou, azzal a f�rfira rontott. Sesshoumarunak nem kellett t�l nagy er�fesz�t�seket tennie, hogy kit�rjen az �tj�b�l. M�g �gy is gyorsabb �s er�sebb volt n�la, de hamarosan be kellett l�tnia, m�gse olyan k�nny� elker�lnie egy-egy csap�st, az id� m�l�s�val. V�g�l siker�lt lefognia Kayou mindk�t karj�t. M�lyen a szem�be n�zett, de nem l�tott semmi ismer�set a n� tekintet�ben. – Eressz! – sziszegte Kayou. – Nem. A n� kiszabad�totta a jobb karj�t �s vill�mgyorsan karmolt vele. Hossz�, ez�st sz�n� k�rmeit belem�lyesztette Sesshoumaru v�ll�ba. A d�mon arc�n a m�sodperc egy apr� t�red�k�ig a f�jdalom jele suhant �t, de azt�n ism�t elsz�ntan n�zett r�. A v�r lassan sziv�rogni kezdett seb�b�l �s egyre jobban �titatta a ruh�j�t. Kayou egy pillanatra megdermedt. �gy �rezte, mintha elszakadt volna valami sz�l bel�lr�l. Valami, ami eddig a lelk�t �sszetartotta. Agya egy pillanat alatt kitisztult. Kih�zta karmait Sesshoumaru v�ll�b�l �s iszonyodva n�zett r� v�res kez�re. Felvillantak lelki szemei el�tt a k�pek, amint nagy er�fesz�t�sek �r�n siker�l elhib�znia Miharut �s a t�mad�sa mell� �rkezik, azt�n pedig amikor a szellem v�ll�ba m�lyeszti a k�rmeit. – Nem... – suttogta �s kit�pte m�sik karj�t is Sesshoumaru kez�b�l. H�tr�lni kezdett, mik�zben hitetlenkedve meredt v�r�ztatta kez�re. – Kayou... – a f�rfi k�zelebb l�pett hozz�, de � egyre csak h�tr�lt. – Mit tettem...? – hebegte k�ts�gbeesetten. – Az nem te volt�l. „De igen, az is �n voltam. A szellemv�rem eluralkodott f�l�ttem.” ellenkezett gondolatban Kayou. Nem mert leveg�t venni. �gy �rezte, ha megteszi, bel�l �sszet�r. M�r nem h�tr�lt Sesshoumaru el�l, csup�n szobork�nt meredt a kez�re. Nem tudta, mit tehetne m�g ezek ut�n, de semmik�ppen sem akart a f�rfi szem�be n�zni. V�g�l m�r nem b�rta tov�bb; vett egy m�ly leveg�t. Ezzel egy id�ben t�rdre is rogyott. „V�ge. Ennyi volt.” ez a k�t sz� visszhangzott a fej�ben, mik�zben �gy �rezte a lelke darabokra esik sz�t; legal�bb annyira, mint ah�ny szil�nkra a Shikon no Tama. Er�tlen�l �lt a f�ld�n, m�g mindig a kez�t n�zve. �rezte, hogy Sesshoumaru m�r k�zvetlen�l mellette �ll. De m�r az sem �rdekelte, ha a d�mon feld�h�dik �s lecsapja a fej�t a Toukijinnel. Vagy egyszer�en puszt�n csak a karmaival v�gez vele. Nem �rezte mag�t m�lt�nak arra, hogy tov�bb �ljen, hiszen azt tette az im�nt, amit sohasem akart: a szeretteit b�ntotta. Halv�nyan �rz�kelte, hogy Sesshoumaru leguggol mell� �s az arc�t f�rk�szi. De � nem mert a szem�be tekinteni. Kitart�an b�mult el�re �s m�r nem is l�tta a kez�t, csak elmos�dott foltokat maga k�r�l. Azt�n teljesen v�ratlanul a f�rfi �t�lelte. Kayou elcsod�lkozott, de nem ellenkezett. Nem tudta, mit tegyen. Remegni kezdett a benne felgy�lemlett fesz�lts�gt�l. – Kayou... – kezdte a d�mon. – Nem akarlak elvesz�teni – m�g szorosabban mag�hoz �lelte a n�t, nem t�r�dve a l�ktet� f�jdalommal, ami a bal v�ll�ban megjelent ekkor. Kayou �vatosan fel� fordult �s minden f�lelm�t lek�zdve megkereste a szellem tekintet�t. – Ne f�lj... – mondta neki a f�rfi egy b�tor�t� mosoly k�s�ret�ben, mert �rezte, a n� m�g mindig reszket. – Sessh... – sz�lalt meg v�gre Kayou; de ekkor elt�r�tt n�la a m�cses. – �n �gy sz�gyellem magam...! M�r nem tudta elfojtani a k�nnyeit, kit�rt bel�le a s�r�s. * – Sz�p munka volt – jegyezte meg Naraku, mikor Yukara visszat�rt. – K�sz�n�m – mosolyodott el kisl�nyosan a megdics�rt �s kih�zta mag�t. Arani nem sz�lt egy sz�t sem. � �s a f�lszellem Kanna t�kr�ben n�zt�k v�gig az esem�nyeket, miut�n a l�ny �s Yukara vissza�rkezett. A n� arc�b�l semmilyen gondolatot sem lehetett kiolvasni, szemei pedig els�t�t�ltek, mik�zben az „el�ad�s” tartott. – Nem tudom, mikor sz�nd�kozol megt�madni �ket, de most egy darabig bizony nagyon sebezhet�ek – n�zett r� Naraku. – F�k�pp a h�god. – Tiszt�ban vagyok vele – felelte kurt�n Arani, azzal fel�llt �s kis�t�lt a szob�b�l. – Fura egy n�... – jegyezte meg Yukara, mikor Arani m�r hall�t�vols�gon k�v�l volt. Azt�n megvonta a v�ll�t �s s�hajtott. – De mindegy, nem az �n dolgom. – Ahogy mondod. Folytat�sa k�vetkezik...