Rin r�m�lten ki�ltott fel, mikor megl�tta a hatalmas sz�rnyeteget. Kayou m�g �ppen id�ben nyal�bolta fel a kisl�nyt �s ugrott el vele a d�mon �tj�b�l. Azt�n ny�lt a nyakl�nca fel�, hogy levegye �s �tv�ltoztassa, de megd�bbenve tapasztalta, hogy az m�r nincs a nyak�ban. Odapillantott, ahol m�g az el�bb volt Rinnel; a nyak�k ott fek�dt a d�s f�ben. �gy viszont csak menek�lni tud, semmilyen k�rt nem okozhat a sz�rnyben. K�rben�zett �s megl�tta Jyakent, aki �pp meg�rkezett az erd�ben tett �tj�r�l, de Kayou fel� ki�ltott: – Ne gyere ki! Maradj ott! Jyaken megtorpant a hangj�ra �s ekkor megl�tta a fel�j�k tornyosul� hatalmas sz�rnyeteget is. Kayou felkapta Rint �s a kisl�nnyal a karj�ban rohanni kezdett az erd� fel�; hiszen a d�monnak n�mi akad�lyt jelentene a sok fa, �s ez kicsit lelass�thatn�. Arra es�lye sem volt, hogy visszamenjen a fegyver��rt. – Nem fog tudni oda�rni... – mondta Taiki. – Azt nem hagyom! – ki�ltotta Miharu, s azzal nyitott tenyer�vel Kayoura �s Rinre mutatott. Sesshoumaru �pp ekkor �rt oda �s meglepve tapasztalta, hogy a n� �s a kisl�ny k�r�l ez�st�s v�d�pajzs emelkedik. L�tta, hogy ezt a mellette �ll� l�ny ir�ny�tja, �s nem gondolkozott tov�bb, hanem nekifut�sb�l a sz�rnyre t�madt. Taiki k�vette a p�ld�j�t. El�h�zta apj�t�l kapott kardj�t, melynek peng�je azonnal k�ken fell�ngolt. Mintha eleven t�z is er�s�tette volna. Azzal r�t�madt a d�monra. Sesshoumaru is hasonl�k�pp cselekedett; � a Toukijint vette el�. Ketten egyszerre t�madtak a sz�rnyre, mik�zben Miharu fenntartotta a v�d�pajzsot Kayou �s a kisl�ny k�r�l, akik �pp ekkor �rt�k el az erd� sz�l�t. A sz�rnyeteg annyira meglep�d�tt a nem v�rt kett�s t�mad�son, hogy m�g megijedni is elfelejtett, mikor a k�t f�rfi lecsapott r�. Egyszer� gy�zelem volt sz�mukra, hiszen a d�mon m�g v�dekezni sem tudott, olyan gyorsak voltak. A sz�rny �lettelen teste d�b�r�gve esett a talajra, a k�zelben �ll� n�h�ny f�t sem k�m�lve. Amik alatt t�rt�netesen Kayou, Rin �s Jyaken �lltak. Miharu m�g er�sebben �sszpontos�tott �s meger�s�tette a pajzsot. Kayou�k ijedten guggoltak le, mikor a fa fel�j�k d�lt. De a v�d�burok, melyet Miharu alkotott, kitartott. Azt�n a l�ny t�relmetlen�l pillantott b�tyj�ra �s Sesshoumarura: – Gyorsan! M�r nem b�rom sok�ig tartani! Taiki �s Sesshoumaru azonnal elrugaszkodtak a f�ldt�l �s egy ugr�ssal mellett�k termettek. Ut�bbi Kayout kapta fel, Rinnel egy�tt, �gy Taiki Jyakennel menek�lt onnan. Alighogy elugrottak a vesz�lyes helyr�l, a v�d�pajzs �sszeomlott �s a f�k mindent �sszez�ztak, ami al�juk ker�lt. Miharu kapkodta a leveg�t, de pr�b�lt m�lyeket l�legezni, hogy megnyugtassa szervezet�t. M�g akkor is n�gyk�zl�bra ereszkedve �llt, mikor a t�bbiek oda�rtek mell�. B�tyja lehajolt hozz�: – J�l vagy? – H�... igen... – felelte szaggatottan Miharu. – Csak egy perc... Val�ban, hamarosan egyenletess� v�lt a l�gz�se, ekkor Taiki felseg�tette. – Nem tudom, mi�rt tetted, de... k�sz�n�m – mondta neki Kayou, aki id�k�zben megkereste a nyakl�nc�t, �gy az ism�t a nyak�ban �keskedett. Rin f�lig m�g� b�jt, �gy n�zte a k�t fiatalt, Sesshoumaru k�zvetlen�l m�g�tt�k �llt, Jyaken pedig a k�zel�kben maradt, de tisztes t�vols�gra az ismeretlenekt�l. – Ugyan, nem tesz semmit – legyintett mosolyogva a l�ny. – Csak kicsit m�r kij�ttem a gyakorlatb�l... – Bizony... – b�logatott a b�tyja. – Fogd be! – b�kte oldalba Miharu. Taiki nem sz�lt semmit, csak elmosolyodott h�g�n. Nem tehetett r�la, de im�dott csipkel�dni vele. – Most m�r el�rulhatn�tok, kik vagytok – jegyezte meg hidegen Sesshoumaru. – Khm... h�t... �hm... – Miharu ez�ttal se vitte t�lz�sba a v�laszol�st. Les�t�tte szemeit. – Mi... iz�... – Besz�lj �rtelmesen, k�l�nben megb�nod �s hidd el – mosolyodott el �rd�gien Sesshoumaru. –, nem fog �rdekelni, az el�bb mit tett�l... – J�l van – �llt a h�ga el� v�delmez�en Taiki. Ism�t ugyanolyan nyugodt volt, mint �ltal�ban. Arc�r�l semmit sem lehetett kiolvasni, ahogy szemeib�l sem. – Mi az�rt j�tt�nk, mert... – a fi� elhallgatott. Kereste a megfelel� szavakat. – meg akarjuk gy�gy�tani Kayout. – Tess�k? Hogy engem? – n�zett r�juk csod�lkozva a n�. – De h�t... nem is vagyok beteg! – Ha j�l tudom – kezdett bele Taiki. –, akkor Naraku p�r h�ttel ezel�tt megm�rgezett, de te t�l�lted. �gy van? Kayou biccentett. Fogalma sem volt r�la, honnan tudhat r�la a fi�, de valami bels� hang azt s�gta neki, megb�zhat benne. Persze ebben az�rt nem �rtana megbizonyosodni... – De ezt csak a benned n�vekv� gyermeknek k�sz�nheted – magyar�zta Taiki. – Ez a m�reg pedig... nagyon lassan �l, �s ha mi most a h�gommal nem gy�gy�tunk meg t�ged, akkor n�h�ny �ven bel�l... – nem fejezte be, elcsuklott a hangja. Kiz�kkent megszokott, nyugodt �llapot�b�l. Kayou arca elfeh�redett. M�g mindig nem tudta, hihet-e nekik �s megb�zhat-e benn�k. – Mi�rt higgyem el, amit mondtok? – Val�ban el�g gyan�san viselkedtetek... – jegyezte meg Sesshoumaru is. – Szerintetek az nem el�g bizony�t�k, hogy seg�tett�nk nektek a sz�rny ellen? – k�rdezett vissza Miharu; v�gre megj�tt a hangja. A szemei viszont vill�mokat sz�rtak: s�rt�snek vette, hogy nem b�znak benne. – H�t, tulajdonk�ppen... – Fogd be, Jyaken! – Igenis, nagyuram – h�zta �ssz�bb mag�t a kis d�mon. Sesshoumaru �sszesz�k�tett szemekkel n�zett a k�t fiatalra. Egyre ink�bb �gy �rezte, ismeri �ket, de fogalma sem volt, honnan. Ahogy arra sem tudott biztos v�laszt, hogy megb�zhatnak-e benn�k... hiszen az ler� r�luk, hogy szellemv�r cs�rgedezik az ereikben, ilyesform�n vigy�zni kell vel�k. A csendet v�g�l Kayou t�rte meg: – M�gis... hogyan gondolt�tok, hogy meggy�gy�totok? – a k�v�ncsis�g fel�lkerekedett rajta. Miharu �s Taiki egym�sra n�ztek, azt�n a fi� sz�lalt meg: – Ha ketten egy�tt �sszefogunk, akkor meg tudunk gy�gy�tani... ez az egyik k�pess�g�nk – magyar�zta. – �rdekes... – gondolkozott el Kayou. Rin �sszeszedte a b�tors�g�t �s el�b�jt a n� h�ta m�g�l, azt�n egy kicsit k�zelebb mer�szkedett a k�t fiatalhoz. Taiki �szrevette, azonban tekintet�vel Sesshoumarut �s Kayout f�rk�szte; Miharu viszont a kisl�nyt figyelte. Rin odalop�zott Taiki mell� �s megcsod�lta azt a fekete pr�met, ami a v�ll�n pihent. Miharu pr�b�lta visszafogni mag�t, de egy halk kuncog�s �nk�ntelen�l is el�t�rt bel�le. B�tyja �rtetlen�l n�zett r�: – Neked meg mi bajod? Miharu nem tudott besz�lni a nevet�st�l, csak Rinre mutatott, aki �pp piszk�lgatni kezdte a pr�met. Taiki nem tudta eld�nteni, hogy most d�hrohamot kapjon vagy nevessen. Ez�rt ink�bb megr�nd�totta a v�ll�t, �gy a pr�m kics�szott a kisl�ny kezei k�z�l. Azt�n nyugalmat er�ltetve mag�ra r�n�zett: – Hagyd b�k�n, Rin. A kisl�ny megszeppenve pislogott r�, mik�zben a h�tt�rben m�g mindig hallatszott Miharu elfojtott kuncog�sa, azt�n Rin h�tral�pett, Kayouhoz. A n� �t�lelte, majd ism�t a testv�rp�rhoz fordult: – M�r csak azt nem tudom, honnan ismertek minket �s mi�rt akartok engem meggy�gy�tani az �ll�t�lagos betegs�gemb�l. – N�zd, any... – kezdte Taiki, de a sz� k�zep�n tork�ra forrott a besz�d. – Hopp�... – �s m�g �n besz�lek annyit, mi? – n�zett r� haragosan Miharu, azzal fejbe k�lintotta a b�tyj�t. – Au, Miharu, �llj m�r le! – sz�lt r� a fi�. Most m�r nem volt vissza�t. Az el�bb Miharu sz�lta el mag�t majdnem, most pedig Taiki. Megad�an s�hajtottak �s m�r tudt�k, mi lesz a k�vetkez� k�rd�s: – Mit akart�l mondani az el�bb? – bujk�lt n�mi fenyeget� t�relmetlens�g Sesshoumaru hangj�ban. Taiki belen�zett a szellem szem�be. – Az�rt akarunk seg�teni, mert ti... – itt Kayoura ford�totta tekintet�t �s vett egy m�ly leveg�t – a mi sz�leink vagytok. – Igen, �gy igaz – tette hozz� Miharu. – A j�v�b�l �rkezt�nk. Egy pillanatig m�g mindketten k�v�ncsian figyelt�k a d�bbent arcokat, azt�n les�t�tt�k a szem�ket, mint amikor gyerekkor�ban az embert cs�nytev�sen kapj�k. B�r csak egy sz�vdobban�snyi ideig tartott, a testv�rp�rnak �r�knak t�nt. Sesshoumaru meg sem pr�b�lta leplezni d�bbenet�t: a k�t fiatal hangj�ban cseppnyi hazugs�got sem v�lt felfedezni; r�ad�sul ez azt is megmagyar�zn�, mi�rt volt olyan ismer�s a szaguk. De m�g miel�tt b�rmit tehetett volna, Kayou megmozdult mellette: elengedte Rint �s odal�pett a testv�rp�rhoz. V�rt egy r�pke pillanatot, azt�n mosolyogva �t�lelte �ket. Bels� �szt�nei vezett�k. �gy �rezte, mintha hi�nyoztak volna neki, pedig csak most l�tta �ket el�sz�r. Miharu �s Taiki pedig hagyt�k magukat �s azt�n �k is �tkarolt�k �desanyjukat. Azt�n f�l pillanat m�lva feh�r dereng�s vette k�r�l mindh�rmukat... a jelens�g nem tartott sok�ig, hamar elt�nt; ekkor a testv�rp�r kibontakozott Kayou �lel�s�b�l. Miharu szipogott, ak�rcsak �desanyja, de Taiki nem mutatta semmi jel�t, hogy el�rz�keny�lt volna, legfeljebb, ha azt lesz�m�tjuk, hogy nagyokat nyelt. De mindh�rman mosolyogtak. – �hm... m�r meggy�gy�tottunk, az el�bb – magyar�zta m�g mindig szipogva Miharu. – Igen... – tette hozz� rekedten b�tyja. – K�sz�n�m – mosolyodott el Kayou, de azt�n hirtelen elkomorult az arca. – De ugye nem akartok m�g elmenni? Nagyon j� lenne kicsit elbesz�lgetni veletek... A k�t testv�r egym�sra n�zett, azt�n elmosolyodtak �s visszan�ztek sz�leikre. – Azt hiszem, ezt m�g meg tudjuk oldani – felelte Miharu. – Nem siet�nk vissza – tette hozz� Taiki. * A kis csapat lepihent, de Kagome nem b�rt nyugton maradni, ez�rt elindult s�t�lni az erd�be, ami mellett let�boroztak. Inuyasha �gy d�nt�tt, vele tart; egyr�szt mert neki is kilom�terhi�nya volt, m�sr�szt pedig, mert nem akarta, hogy a l�ny egyed�l k�boroljon a rengetegben. Egy ideig n�m�n haladtak egym�s mellett, v�g�l Kagome sz�lalt meg: – Inuyasha... gondolkodt�l m�r azon, mihez kezdesz, ha legy�zz�k Narakut �s megtal�ljuk a hi�nyz� �kk�szil�nkokat? Inuyasha elgondolkozva s�t�lt mellette. – M�g nem tudom... de pontosan mire gondolsz? – Egyszer azt mondtad, az�rt kell neked az �kk�, hogy teljesen szellem� v�ltozz – felelte t�volba r�ved� tekintettel Kagome. – Hogy az�rt keresed a szil�nkokat... Inuyasha meglep�d�tt a v�laszon, de az�rt felelt: – Tudod, miut�n elt�rt a Tessaiga �s �n �tv�ltoztam... t�bbsz�r is... – elhallgatott, v�g�l m�gis kib�kte, ami m�r r�g�ta nyomta a lelk�t, mik�zben beletekintett Kagome gy�ny�r� barna szemeibe. – �n nem azt akartam... nem olyan akartam lenni, mint amiv� v�ltoztam. �s olyankor... �n nem akarom, hogy bajod essen, Kagome! – Jaj, Inuyasha... – mondta el�rz�keny�lve a l�ny. – R�m sz�m�thatsz, �n mindig melletted leszek... – azzal �t�lelte �t. – Kagome... – s�hajtott Inuyasha, mik�zben �tkarolta �t. – Nem tudom, akarok-e teljesen szellem lenni m�g ezek ut�n... A k�zelb�l cseng� kacaj hangzott fel, de olyan rideg �s �r�mfosztott volt, hogy mindkettej�k h�t�n v�gigfutott a hideg. Kibontakoztak egym�s �lel�s�b�l, azt�n Inuyasha beleszimatolt a leveg�be. – Kikyou... – mondta csod�lkozva. Val�ban, a papn� l�pett ki az egyik szomsz�dos fa m�g�l �s g�nyosan mosolyogva �llt meg el�tt�k n�h�ny l�p�snyire. Kagome egy kicsit t�volabb h�z�dott t�l�k. De nem tudott elmenni; egy bels� er� arra k�sztette, hogy maradjon. – Milyen k�l�n�s... nekem meg�g�rted, hogy az �kk� seg�ts�g�vel emberr� v�ltozol, nem pedig szellemm�... – mondta Kikyou, Inuyasha arc�t f�rk�szve. – Komolyan gondoltam... – Val�ban? – k�rdezte enyhe ir�ni�val a hangj�ban a miko. – M�gis m�sk�pp d�nt�tt�l... – Kikyou, m�g mindig nem b�rod felfogni, hogy nem Inuyasha �rult el t�ged, hanem Naraku j�tszott ki titeket egym�s ellen?! – emelte fel a hangj�t Kagome. Tudta, ezzel a saj�t helyzet�t csak rontja, Kikyouval szemben, Inuyasha szem�ben, de sz�m�ra az volt a legfontosabb, hogy a f�lszellem biztons�gban legyen... – Narakuval is v�gzek... – villantak meg a papn� szemei. – De veled, Inuyasha, m�g elsz�molnival�m van... – Kikyou... „Jaj ne!” gondolta k�ts�gbeesetten Kagome. „Megint �gy n�z r�! �n ezt nem b�rom tov�bb!” r�zta meg a fej�t, s k�nnyeivel k�szk�dve elrohant onnan, min�l messzebbre, hogy ne is vegyen tudom�st arr�l, mi t�rt�nhet az elk�vetkez� pillanatokban. Azonban a k�nnyf�gg�nyt�l elvakulva �s a szomor�s�gt�l figyelmetlenn� v�lva egyenesen belerohant valakibe. Megijedve h�tr�lt egy l�p�st �s d�bbenten ismerte fel az alakot, aki kirajzol�dott el�tte: – Saura...! – Igen, �n vagyok – mosolygott r� b�tor�t�an n� �s k�zelebb l�pett. Kagome h�tr�lt egy l�p�st, mire Saura meg�llt. – De... hogy lehet ez? – �rtetlenkedett a l�ny. – Hiszen mind l�ttuk, amikor... amikor... – Amikor meghalt – kapcsol�dott be a besz�lget�sbe egy harmadik szem�ly. – Kagura? Te meg mit keresel itt? – � hozott vissza az �letbe, k�t fura testv�r seg�ts�g�vel... – magyar�zta Saura. – Ne agg�dj, val�ban �lek �s �n vagyok az – l�pett k�zelebb a l�nyhoz. – De-de... – Ink�bb azt mes�ld el, mi�rt vagy ilyen szomor�? Ki b�ntott meg? – k�rdezte t�le a n�. Kagome sz�ve elszorult, mikor esz�be jutott, mi el�l menek�lt id�ig. �jra felvillant lelki szemei el�tt Inuyasha �s Kikyou k�pe �s az, ahogy a fi� �t�leli a papn�t �s... Kagome megr�zta a fej�t. Ki akarta verni bel�le ezt a r�gi �s f�jdalmas eml�ket... „De mi�rt van az, hogy mikor m�r �pp siker�lne, akkor felbukkan Kikyou �s mindent elront?! Minek �jra eszembe juttatnia ezt az eg�szet?” s�hajtott keser�en Kagome. „Inuyasha m�g mindig �t szereti...” – Kagome, mi a baj? – ism�telte meg k�rd�s�t Saura. – Inuyasha... – n�zett r� k�nnyes szemekkel Kagome, azzal a n� nyak�ba borult �s keserves s�r�sra fakadt. Kit�rt bel�le minden, ami elm�lt h�napok alatt gy�lemlett benne �s amit igyekezett elnyomni; de nem b�rta m�r tov�bb ezt a nyom�st... – J�l van... – suttogta Saura �s vigasztal�an �t�lelte Kagom�t. – Mes�ld el nekem, mi t�rt�nt... Folytat�sa k�vetkezik...