Alighogy befejezte a reggelit, cs�ngettek. Chisana otthagyta a mosatlant �s ajt�t nyitott. A bej�ratn�l k�t, t�ls�gosan is ismer�s alak v�rakozott. A l�ny meglep�d�tt. – Nah�t, ti itt...? – de az�rt kit�rta az ajt�t �s beengedte vend�geit. – Szia, Chisana, r�g tal�lkoztunk – k�sz�nt a l�ny, aki els�k�nt l�pett be a lak�sba. – Szervusz, Miharu – �lelte �t a h�z �rn�je. – Az�rt annyira nem volt r�g... – Szia – biccentett a Miharu m�g�tt �ll� f�rfi� �s beljebb l�pett. – Hello... Miut�n vend�gei k�nyelmesen elhelyezkedtek a konyhaasztaln�l, Chisana belefogott a mosogat�sba, �gy hallgatta meg �ket. K�zben az�rt elgondolkozott. „K�t testv�r, de ki hinn� r�luk, hogy ennyire k�l�nb�znek?” Miharu l�teleme volt a cseveg�s, a b�tyja, Taiki viszont sokkal t�bbre tartotta a csendet. M�g el�bbi alig b�rt egy helyben nyugton maradni, addig ut�bbi szerette a nyugalmat. N�ha ezzel egym�s idegeire tudtak menni, �s Chisana nem is eml�kezett, akadt-e olyan alkalom, mikor nem civakodtak. – Teh�t, minek k�sz�nhetem a l�togat�sotokat? – k�rdezte v�g�l, mik�zben elmosta az utols� t�ny�rt. – Egy sz�vess�get szeretn�nk k�rni t�led... – fogott bele Taiki. – Szeretn�nk k�lcs�nk�rni az �kk�vet. – H�t az meg minek nektek? – n�zett pislogva k�t rokon�ra a l�ny. Taiki komoly tekintettel n�zett r�. Hossz�, fekete haja volt �s arany sz�n� szemei. H�g�nak ezzel ellent�tben ez�st�sen csillogott m�g hosszabbra n�vesztett haja, de szeme ugyanolyan sz�nben ragyogott. Egyvalami volt m�g, amiben hasonl�tottak egym�sra: mindkettej�knek hossz�k�s f�lei voltak. Ezt a saj�toss�got m�g ebben az alakban sem tudt�k elt�ntetni magukr�l. – Eml�kszel, n�h�ny �vvel ezel�tt mes�ltem neked, hogy kital�ltunk valamit, amivel... h�t, tudod... megmenthetj�k any�t... – v�laszolta Miharu. – De hiszen � m�r �vekkel ezel�tt meghalt – �rtetlenkedett Chisana, mik�zben elt�r�lte pohar�t. – �desany�tok m�r nem �l... – Nem eml�kszel, ugye? – piszk�lgatta a ter�t�t a l�ny. – Mi�rt, mire k�ne? – Ebben az id�s�kban m�r nem... de egy m�sikban... – Na de... honnan tudj�tok, hogy pont oda ker�lt�k, ahov� akartok? – Elj�tt az id�, ez biztos – magyar�zta Taiki. – Ut�nasz�moltam. – �s az �n t�vedhetetlen b�ty�mnak mindig igaza van – tette hozz� mosolyogva Miharu, de hangj�n �rezni lehetett n�mi csipkel�d�st. – Tegy�k fel, �gy van... �s mihez akartok kezdeni az �kk�vel? – n�zett r�juk Chisana. – Fogalmatok sincs, mire kellene haszn�lnotok... – Valahogy magunkhoz k�ne csalogatnunk Kagom�t – v�laszolta Miharu. A t�ny�r, amit a kez�ben tartott, cs�r�p�lve hullott a padl�ra �s ezernyi apr� darabra t�rt, mint az �kk�szil�nk, mikor Kagome lel�tt egy d�monmadarat. De Chisana ebben a pillanatban nem zavartatta mag�t emiatt. Elkerekedett szemekkel n�zett rokonaira. – Az a Kagome... Higurashi? – b�kte ki csod�lkozva. – Igen – biccentett Taiki. – De m�r � is t�bb sz�z �vvel ezel�tt meghalt... – Jaj, neked mindig ilyen neh�z volt a felfog�sod? – n�zett r� szinte k�ny�rg�en Miharu. – Mondtam �n... – felelte h�g�nak Taiki. – T�l kev�s d�monv�r szorult bel�... csak egy id�s�kban tud gondolkodni... – H�! Sz�lljatok le r�lam, ok�?! – kelt ki mag�b�l Chisana, azt�n a t�ny�rdarabk�kkal mit sem t�r�dve le�lt � is az asztalhoz. – Most pedig magyar�zz�tok el nekem, hogy mindez hogyan lehets�ges... Az eg�sz d�lel�ttj�k r�ment, mire siker�lt meg�rtetni�k a terv�ket Chisan�val. De nem b�nt�k, meg�rte, hiszen v�g�l megkapt�k az �kk�vet – igaz, Chisana megf�szerezte egy kis fenyeget� �llel a hangj�ban, mik�zben odaadta nekik, de h�t, mint tudjuk, f� a bizalom... Kagome Higurashi Chisana d�danyja volt �s az�rt lehets�ges, hogy m�g �letben volt, mert miut�n elpuszt�tott�k Narakut �s m�r az �kk�szil�nk �s teljess� v�lt, Inuyash�val szerelm�k v�gre nyugodtan kiteljesedhetett �s Kagome letelep�lt az �si Jap�nban. Term�szetesen sokszor hazal�togatott, de alapvet�en ott �lte le �let�t, ak�rcsak ut�djai. Miharu �s Taiki pedig d�monv�r�knek k�sz�nhet�en nem �regedtek olyan sokat az �vek sor�n, �gy �k nagyj�b�l ugyan�gy huszon�vesnek n�ztek ki, mint Chisana, hab�r ut�bbi is id�sebb volt val�j�ban. – Na �s Kagom�ra mi�rt van sz�ks�getek? – k�rdezte m�g meg a l�ny. – Azt hittem, ha m�r a nehez�t meg�rtetted, ez m�r logikus lesz... – cs�v�lta meg a fej�t Taiki. – Egyszer�: az�rt, hogy elmondja nek�nk, hogyan juthatunk vissza a k�z�pkori Jap�nba... – magyar�zta Miharu. – Egyszer�?! Na persze... nektek is mindig a nehezebb v�g�n kell hozz�kezdenetek... – morgott Chisana. – Mi�rt, tal�n van jobb �tleted? – n�zett r� sz�r�s szemekkel Taiki. – K�pzeld, van! – h�zta fel az orr�t s�rt�d�tten Chisana. – Na... ezt tuti, hogy Inuyash�t�l �r�k�lte – s�gta oda b�tyj�nak Miharu. – Hallottam �m! – Akkor igaz�n megoszthatn�d vel�nk is, mire gondolt�l... – v�gott vissza a l�ny. – Vagy tal�n k�rv�nyt ny�jtsunk be? Mert arra nincs id�nk... – J�l van, na... – enyh�lt meg Chisana. – �n is tudom, hogyan juthattok vissza, nincs sz�ks�getek Kagom�ra. – Hogyan? – fordult vissza az ajt�b�l Taiki, aki id�k�zben m�r megtette a f�lutat a kij�ratig. – H�t... Kagome az �kk�szil�nkok seg�ts�g�vel utazott a k�t id�s�k k�z�tt, a... – Ne csig�zz tov�bb, gyer�nk, mondd ki! – parancsolt r� Miharu. – A Csontok K�tj�n kereszt�l. – Eml�kszem r�... – n�zett r� Taiki. – De honnan tudjuk, az most hol tal�lhat�? – A csal�di szent�lyben – felelte Chisana. – Elmagyar�zom, merre tal�lj�tok... – Juj... ezek m�r m�zeumba val�k... – fintorgott Miharu, mik�zben kihal�szott egy l�d�b�l k�t r�gi, er�sen foszl� ruhadarabot. – Igazad van, de ilyen cuccokban nem rohang�lhatunk a k�z�pkori Jap�nban... – n�zett v�gig mag�n a b�tyja. – Mi�rt? Kagome is az iskola egyenruh�j�t hordja... – Az m�s – legyintett Taiki. – Tal�n azt szeretn�d, hogy r�gt�n az els� percben lebukjunk?! – Nem persze, hogy nem. – Akkor viszont mit csin�ljunk? – k�rdezte tan�cstalanul h�g�t�l. Miharu elmosolyodott �s kinyitotta a ruh�sszekr�ny�t. – Ta-dam! – ki�ltotta. Kez�ben az el�bb kib�ny�szott foszladoz� ruh�k t�k�letes m�sa volt, de remek �llapotban, mintha �jak lettek volna. – Ezek meg hogyan...? – t�togott a b�tyja. – Ut�lagos engedelmeddel voltam sz�ves n�h�ny hete elmenni egy varr�n�h�z – magyar�zta Miharu. – Tudom, hogy ez volt a kedvenc ruh�d... a mint�k alapj�n k�sz�tett egy ugyanolyat. Taiki odal�pett h�ga mell� �s elvette a ruhadarabot. – M�g az anyaga is ugyanolyan... nah�t, Miharu – a fi� szeme felcsillant. – K�sz�n�m! Miharu elmosolyodott, azt�n elment a f�rd�be, hogy �t�lt�zhessen. Mikor visszaj�tt, m�r a testv�re is k�szen volt. Nagyon furcs�n �rezte mag�t; mintha �jra tin�dzserek lenn�nek. �, a feh�r kimon�j�ban, amin vil�gosz�ld vir�gok d�szelegtek... �s a b�tyja, a feket�ben, amin ez�st �s piros mint�k voltak, a derek�t pedig szint�n hasonl� sz�nekben pomp�z s�llal k�t�tte k�rbe. – Na, m�r csak egyvalami hi�nyzik... – hajolt le a l�d�hoz Taiki �s kivett bel�le valami feket�t. – Ne mondd, hogy fel akarod venni! – emelte fel a hangj�t Miharu. – Ki van z�rva! – Sajn�lom, ez hozz�tartozik az �lt�z�kemhez... ebbe nincs belesz�l�sod! – Dehogynem! �n vagyok a te stylist-ed! – mondott egy �tl�tsz� kifog�st a l�ny, de tudta, m�r nem nyerheti meg ezt a csat�t testv�r�vel szemben. – Na persze... ak�r tetszik, ak�r nem, felveszem... A h�ztet�k�n haladtak �s igyekeztek min�l gyorsabban, szinte alig l�tszottak, hisz nem akartak szemet sz�rni senkinek sem. Hamar el is �rkeztek Kagome Higurashi kisasszony lakhely�re. Kagome �ppen akkor indult a szent�lyhez. – Ott van bent a k�t – suttogta az ezer�ves fa lombjai k�zt Miharu. Kagome meg�llt egy pillanatra, miel�tt bel�pett volna a szent�lybe �s a fa fel� fordult. – Ezt nem hallhatta meg... – t�prengett halkan Miharu. – Az �kk�! – jutott esz�be Taikinek. – Biztosan meg�rezte... – Akkor vidd el innen, gyorsan! – b�kte meg b�tyj�t a l�ny. De m�r csak a leveg�t �rintette, mert ekkora Taiki m�r k�t utc�nyival arr�bb, egy h�ztet�n gubbasztott. Kagome m�g v�rt egy pillanatot, zavartan �sszeh�zta szemeit, de azt�n gondolatban megvonta a v�ll�t �s bel�pett a szent�lybe. Egy pillanat m�lva Miharu k�kes f�nyt l�tott kisz�r�dni onnan. Ekkor intett b�tyj�nak, hogy visszaj�het. – Elment? – Igen – biccentett a l�ny. – De szerintem m�g v�rjunk kicsit... – J�. Inuyasha azonnal kiszagolna minket – egyezett bele b�tyja. Egy ideig csendben �ltek, azt�n Miharu felvont szem�ld�kkel v�gigm�rte b�tyj�t. – M�g mindig azt mondom, szerintem le k�ne szedned ezt a... – Nem – v�gta el a veszeked�st Taiki. – Tudod, ha rajtad m�lna, �s nem z�rn�nak dilih�zba miatta, akkor te m�g mai is �gy j�rk�ln�l az utc�n! – s�hajtott h�ga, majd vetett m�g egy utols� pillant�st a b�tyja jobb v�ll�n terpeszked� fekete sz�r�s iz�re, ami – a sz�n�t lesz�m�tva – szakasztott ugyanolyan volt, mint amilyet apjuk hordott... V�rtak m�g egy-k�t �r�t (hiszen elm�letben r��rtek), azt�n elindultak. Taiki kez�ben vette az �kk�vet �s megfogta h�ga kez�t. Egy�tt ugrottak be a k�tba. Az k�kes f�nnyel felderengett �s mikor feltekintettek, m�r nem a szent�ly plafonj�t l�tt�k, hanem az �gboltot, melyet a lenyugv� nap f�nye narancsv�r�sesre festett. Miharu kir�ntotta kez�t a b�tyj��b�l �s elrugaszkodott a talajt�l. Mikor f�ldet �rt, k�r�ln�zett �s m�lyet szippantott a leveg�b�l. Egy m�sodperc m�lva m�r b�tyja is ott �llt mellette. – M�r el is felejtettem, milyen j� volt itt a leveg�... nem �gy, mint most... az a sok b�z, meg... – Hagyd abba, Miharu, ink�bb �lvezd – sz�lt r� Taiki. – M�g rengeteg dolgunk van... Hamarosan val�ban tov�bbindultak. – Egy�ltal�n van fogalmad, merre k�ne menn�nk? – k�rdezte cseveg� hangon Miharu. – H�t... apa elmes�lte, ekkor merrefel� j�rtak, de... – Mi de?! – Azt nem tudom pontosan, hol lehetnek, csak nagyj�b�l – b�kte ki v�g�l Taiki. – Az ir�nyt tudom, de nek�nk kell megkeresn�nk �ket. – Na j�l van... – kulcsolta �ssze a karj�t Miharu. – Az is t�bb, mint a semmi... Taiki felkapta a fej�t �s szimatolni kezdett. Miharu �szrevette b�tyja reakci�j�t �s k�vette a p�ld�j�t. – Ez majdnem olyan ,mint Naraku szaga... – jegyezte meg idegesen Miharu. – Nem... – r�zta meg a fej�t Taiki. – Ez nem � lesz, hanem... Kagura. – Vajon mi dolga lehet errefel�? – M�g messze van... de n�zz�nk ut�na – d�nt�tte el Taiki, s fut�snak indult. – H�, v�rj m�r meg, te rak�ta! – ki�ltott ut�na h�ga, de se perc alatt utol�rte a fi�t. Folytat�sa k�vetkezik...