A középkori szexisten soha-le-nem-konyuló @-ának története

Verőfényes napsütés köszöntött a fehér, tornyokban és erkélyekben gazdag kastélyra. Ám valaki mégsem találta csodásnak az ébredést, morcosan mászott ki hatalmas, több személyes ágyából, majd az ablaka felé fordult. Ásított egy jó nagyot, és vállat rándítva nyűgösen kilépett az erkélyre. Előtte egy kis fehér madár repült el, ki menet közben ránézett. Hirtelen csipogni kezdett, majd…

Ploccs…

- A fene már megint küldhetem Jakent falat mosni - húzta el a száját a sármos férfi, aki a felkenődött lapos tollgombócot nézte. - Mért kezdődik mindig minden így?

Még kissé kótyagosan az elmúlt éjszakától, nagyot nyújtózott, mire fuvallat támadt körülötte.

- Héééé! Ne már! - kapta az ezüsthajú alak ágyékához kezeit. - Kagura ne tapizz!

A szellőből kis kacaj hallatszott, tett még egy kísérletet hátulról támadva, aztán elszelelt.

A démon visszament szobájába, és erőteljesen becsapta az ajtót. Unottan körbepislogott, majd az egyik falon lógó nagytükörhöz lépkedett:

- Tükröm, tükröm mond meg nékem, kivel fogok hálni az éjjel? - lépett eléje.

A tárgy eddig tompa fényes felülete hullámozni kezdett. Végül egy arc jelent meg, félig kidomborodva a fényes anyagból.

- Kit kívánsz Sesshoumaru nagyúr? - kérdezte az arc.

- Mutasd a felhozatalt! - legyintett egyet a férfi, de közben már szekrényéhez lépett és ruhákat vadászott ki belőle.

- Nos nagyuram, van nő bőven a környéken, aki mindenét oda adná érted… - kezdte a faldísz.

Közben a kereten belül ájuldozó, vihogva integető falusi lányok jelentek meg, majd egy hercegnő, ki ruháit szaggatva közeledett, mintha csak ki akarna lépni a szobába.

- Hüm… Hát mit tehetnék… - sóhajtott nagyot Sesshoumaru. - I’m too sexy…

A tükörben hirtelen akadozni kezdett az adás, miközben sípolt is. A kép hullámzani kezdett.

- A fene. Az a Kagome lány már megint tuti telefonálni próbál! - ütögette meg az ósdi keretet a kutyaszellem.

Erre az adás visszaállt, és mintha csak olvasna a férfi gondolataiban, hirtelen két lány jelent meg a képen. Mindketten éppen vetkőztek, majd - hallani ugyan nem lehetett mit beszélnek, de - egyszerre csak felnevettek, majd anya szült meztelenül belevetették magukat egy tóba.

- Miko&Szellemirtó pipshow? Ez az, már csak popcorn kell! - dobta hátra magát ágyára a férfi.

- Tessék Sesshoumaru-sama! - nyúlt be a képbe hirtelen egy 5 literes Multiplex-es pattogatott kukorica csomag.

- Ó, köszi, de jó fej vagy! - kezdte majszolni a popcornt Sesshy, aztán az hirtelen megakadt a torkán. - Rin!?! - kiáltott fel, majd a csemegét elhajítva a tükör elé ugrott. - Kapcsolj ki, kapcsolj ki! - lökdöste azt, mire az adás elment - TE MEG MIT KERESEL ITT???

- Ne haragudj Sesshoumaru-sama - mosolygott édesen a gyermek. - A néni, aki reggel kijött tőled, azt mondta, ilyen jól még sosem érezte magát. Azt hittem, talán virágoskert nőtt a szobádba, én meg ki akartam próbálni…

- Virágoskert mi? - húzta a száját a szellem, majd felemelte a kislányt és kivitte a folyósóra. - Rin, ha virágokat akarsz, menj a kertbe! - azzal behúzta szobája ajtaját.

(…)

- Ó, Sesshoumaru! Annyira hiányzol! - sóhajtotta egy fiatal nő, aki a kastély melletti dombon ücsörgött, és a hold fényében tündöklő hatalmas épületet bámulta. Vágyakozva meredt egy bizonyos ablakra, amin ugyan nem szűrődött ki fény, de ő jól tudta, hogy a kutyaszellemnek ott kell lennie abban a szobában. Még sóhajtozott egy darabig azon merengve, hogy milyen rég is tartotta már őt karjaiban a szellem, mikor aztán egy hirtelen döntés alapján felpattant, és nagy léptekkel megindult a kastély felé.

- Meglátogatom! Biztos hiányzok már neki - mosolyodott el kajánul Sara, merthogy ő volt az.

A kapuőröket kikerülve elment egy kis hátsó bejáratig, ami el volt rejtve a burjánzó borostyánlevelek sűrűje alatt, és amit csak ő ismert egyedül. Meg még vagy 20 másik nő, de Sara ezt nem tudta. Szépen fellopakodott a lépcsőkön, majd elért arra a szintre, ahol Sesshoumaru szobája is volt. Miközben a fáklyák táncoló fényében a folyosó vége felé lépkedett, meglazította a kimonóját, és lejjebb engedte a vállán. Arcán széles vigyor terült szét, mialatt az elkövetkezendő néhány órára gondolt…

Már besötétedett, mikor a nagy kutyaszellem kisétált az erkélyre, és kitekintett a tájra. Egy darabig fürkészte a földet, majd az eget, aztán visszament a szobájába, és szemében mohó kíváncsisággal varázstükre elé lépett. Egy pillanatra megcsodálta görög istenekét is felülmúló testét, melyet csak egy szál alsógatya takart el, majd megszólalt:

- Varázstükör, felelj nékem, ki jön hozzám ezen az éjen?

A tükör felülete enyhén hullámzani kezdett, majd újra sima lett, és mint egy képernyőn, megjelent rajta egy tollpihén szálló nő alakja, a háttérben egy kastéllyal.

- Csodálatos… - villant fel sejtelmesen az aranysárga szempár. - És már ilyen közel van! - élénkült fel, azzal egy pillanattal később már újra az erkélyen állt, és árgus szemekkel kémlelte az eget. Olyan gyorsan kint termett, hogy már nem látta, mit mutatott az égen szálló nő után a tükör…

Sesshoumarunak nem kellett sokáig várnia aznap esti vendégére. Alighogy kiért, pár másodpercre rá meg is pillantotta a nőt. Amikor a szélboszorkány odaért az erkélyhez, leugrott a tollról, és kecsesen földet ért a démon előtt. Aztán elkapta az addigra összezsugorodott tollat és egy gyors mozdulattal a hajába tűzte, majd megszólalt:

- Úgy gondoltam, örülnél a társaságomnak ma éjjel, remélem nem zavarlak - aztán választ sem várva betrappolt a szobába, és az ágyra vetette magát.

Sesshy is bejött a szobába és gondosan becsukta maga mögött az erkélyajtót, aztán megszólalt:

- Eltaláltad Kagura, nem zavarsz. Sőt!

- Sőt? - kérdezte ezt olyan hangsúllyal a nő, hogy a kutyaszellemnek kaján mosolyra görbült a szája. Elindult a hatalmas baldachinos ágy felé, felmászott rá, és Kagurát hanyatt döntve szenvedélyesen megcsókolta őt. Ekkor Sesshy a szeme sarkából megpillantotta a varázstükröt, amint épp őket figyeli.

- Ne kukkolj, mert széttörlek! - mordult rá egy pillanatra vörös fénnyel felvillanó szemekkel. A tükörbéli arc ijedten húzódott vissza a sík felszínbe, és a varázstükör ismét felöltötte hétköznapi formáját. Sesshoumaru azért a biztonság kedvéért felpattant, és behúzta az ágy függönyeit, hogy a perverz tükör még véletlenül se lásson semmit se, aztán visszafeküdt az ágyra.

- Itt aztán vigyázni kell, mert még a tükörnek is szeme van! - nevetett jót Kagura saját poénján.

- Valahogy úgy… de ne is törődj vele.

Ismét a nő fölé hajolt és megcsókolta, de mostmár követelőzőbben, és kezével a kimonó övét kezdte el bontogatni. Kagura egyik kezével segített neki, a másikkal pedig a férfi arcát simogatta. Az öv kioldódott, és Sesshoumaru a ruha alá nyúlva simogatni kezdte a nő combjait, akinek ajkait halk sóhaj hagyta el, amint a karmos kezek lágy érintését megérezte a bőrén. Ő sem tétlenkedett, a szellem izmos mellkasát és hátát simogatta, és közben egyre nagyobb szenvedéllyel csókolta. Egy különösen hosszú és forró csók után Sessh elkezdte a nő nyakát csókolgatni, és a kezével a melleit masszírozni. Kagura csak még szorosabban ölelte át a férfit, mire az lefejtette magáról az ölelő karokat, és teljesen levetkőztette a szélboszorkányt, aztán ő is megszabadult utolsó ruhadarabjától, és a fölös holmikat ledobálta az ágy mellé. Mostmár teljesen meztelenül feküdtek az ágyon. Sesshoumaru megint elkezdte csókolgatni Kagura nyakát, majd nyelvével elindult lefele, végig a nő mellkasán. Amikor már a nő melleinél tartott megállt, szájába vette az egyik kőkemény mellbimbót, és gyengéden harapdálni, szívogatni kezdte. Kagura szemét becsukva élvezte a szellem kényeztetését, és közben egyre nagyobbakat sóhajtott. A férfi kis idő után áttért a nő másik mellére, aztán nyelvével újra elindult fölfelé, és ismét a nyakát kezdte el csókolgatni. A vágy egyre jobban a hatalmába kerítette, érezte, hogy már nem bír tovább magával. Kezeivel lejjebb siklott Kagura derekáról, szétfeszítette a lábait, és beléhatolt. A nő fejét hátravetve kéjesen felnyögött. Pár másodpercig még mozdulatlanul maradtak, aztán Sesshoumaru egyenletes tempóban mozogni kezdett. Egy idő után megállt, és mikor Kagura kérdő tekintettel ránézett, a férfi fordult egyet, és a nő került felülre. Kagura elhelyezkedett a szellemen és tovább folytatták a mozgást, mostmár gyorsabb tempóban. Egyre sűrűbben és egyre nagyobbakat nyögtek, így azt sem hallották meg, amikor kinyílt az ajtó, ezért nagy meglepetésként érte őket, amikor egyszercsak valaki nagy lendülettel széthúzta az ágy függönyeit. Mindketten odakapták a fejüket, de mielőtt még meglátták volna, ki is tört így rájuk, hangos kiáltás töltötte be a szobát:

- TE SZAJHA!!! AZONNAL SZÁLLJ LE SESSHOUMARURÓL!!!

Igen, megérkezett Sara, és igencsak dühös lett, amikor benyitott, és meglátta az elfüggönyözött ágyat, valamint meghallotta a nyögéseket, amik félreérthetetlen jelei voltak annak, hogy valaki megelőzte őt. Kagura gyorsan felkapott egy párnát és hozzávágta Sarához, aki ettől hanyatt esett. Megpróbált megkapaszkodni a függönyben, de az leszakadt, és a nem kívánt látogató szépen bele is gabalyodott. Amíg Sara a fejére szakadt súlyos függönyök halmából próbált valahogy kikeveredni sűrű szitkozódások közepette, addig Sesshoumaru és Kagura szép nyugisan befejezték, amit elkezdtek, aztán szétmentek, és Kagura magára vette a kimonóját. Sessh megelégedett annyival is, hogy magára húzta az ágytakarót. Amikor Sara végre kivergődött a függönyökből, Kagura pont az övét kötötte meg. A hívatlan látogató szikrákat szóró szemekkel meredt a szélboszorkányra, aztán odaugrott, és pofonvágta. Kagura először meglepődött, de a következő másodpercben már benne is elkezdett forrni a düh.

- Hogy merészelted?! Nem elég, hogy ránk törsz, még verekedsz is! - azzal ő is lezúgatott egy nagy pofont a másik nőnek, aztán egymással farkasszemet nézve elkezdtek kiabálni a másikkal.

- Én hogy merem?! Te hogy mered elvenni tőlem Sessht! - üvöltötte Sara.

- Elveniii??? Nem is volt soha a tiéd! - sziszegte Kagura.

- De igen! Én lettem előbb az övé!

- Ne hidd, hogy én most voltam vele először!

- Aha, szóval már régebb óta le akarod csapni a kezemről!

- Én a tiédről? Te az enyémről!

- Hölgyeim, nem kell rajtam összeveszni! Jut belőlem elég mindkettőtöknek! - szólt közbe Sesshoumaru, de a két nő meg se hallotta. Bár lehet, hogy jobb is így.

- Egy halandó különben sem lehet méltó párja a nagy kutyaszellemnek! - vetette oda orrát felhúzva Kagura.

Sarában ekkor végleg felszökött a pumpa, és egy őrült sikoly kíséretében Kagurára vetette magát, belecsimpaszkodva a hajába.

- Engedd el a hajamat, de rögtön!!! - kiáltott fel a szélboszorkány, azzal belekarmolt a másik nő kezébe.

- ÁÁÁ, mi vagy te, macska, hogy így karmolsz? Én azt hittem, szélboszorkány vagy! - kiáltotta Sara, miközben fájdalmában elengedte Kagura haját.

Erre Kagurában ment fel a pumpa, és egy csatakiáltás-szerű hangot hallatva leteperte Sarát a földre, de az sem volt rest, így mostmár a földön kezdték el gyűrni egymást. Sesshoumaru semmitmondó arccal nézte a két verekedő nőt, amíg meg nem unta, aztán kiszállt az ágyból, odasétált a szekrényhez, felöltözött, majd az ajtó felé vette az irányt, de amikor odaért, egy hirtelen ötlettől vezérelve visszafordult, odament az egymást csépelő, és közben sikítozó Kagura és Sara mellé, majd fogta a leszakadt függönyt, és rájuk dobta. Úgy gondolta, ettől csak abba hagyják a verekedést. Tévedett. Ugyanúgy folytatták, annyi különbséggel, hogy mostmár nemcsak egymást, hanem a függönyt is tépték.

- Hjaj, soha se fogom ezeket a hisztigépeket megérteni - sóhajtotta Sessh, aztán kiment a szobából, és jó erősen becsapta maga mögött az ajtót. - Legjobb lesz, ha keresek valaki mást.

Folytatása következik…