A középkori szexisten soha-le-nem-konyuló @-ának története

- Nem jut elég nő nekem - sóhajtotta a Nagy Sesshoumaru, amint kilépett az éjszakába. Sokáig törte a fejét, de aztán rájött, így sem tud kárt tenni sebezhetetlen és tökéletes testében, így végül arra a megállapításra jutott, hogy feltétlen keresnie kell valami kielégítő megoldást.

Éjjeli sétája során megvilágosodott, úgy hajnaltájt, s mikor visszagyalogolt kastélyába, csillogó elméjében már meg is fogant egy életmentő gondolat. Szobájába felsuhanva az ágy függönyeit tartalmukkal együtt kihajította az erkélyről, ő pedig utazószőrméjét felkanyarítva izmos vállára, elindult a ficik világán keresztül végső céljáig: A HBL szerkesztőségébe.

“Igen. A Heti Bishounen Lapnál feladok egy hirdetést!” biztos volt benne, nem kell csalódnia majd a felhozatalban...

Jakotsu unottan rótta a kihalt falu poros kis utcácskáit, nőies alakján (legalábbis remélte) tartva kardját. Szerelmi bánatában rombolta le a települést, amiért Inuyasha - már ki tudja, hányadszorra - visszautasította közeledését. A szél feltámadt, de a halottak szerencsére nem, és egy, a csata hevében kissé széttépázott papírt sodort - egyenesen bele a zsoldos arcába.

Elfojtott káromkodás hallatszott az újságpapír mögül, majd hirtelen csend, végül pedig örömsikoly, ahogy meglátta a betűket.

- Hah! Most milyen hálás vagyok Bankotsu bátyámnak, hogy megtanított olvasni! - ujjongott örömében, azzal gyorsan befalta a betűket. Ekkor jött rá, talán mégsem kéne ilyen mohónak lennie, mert iszonyú szomjas lett tőle.

Egy hordó szakét legurítva elmerengett az olvasottakon.

“Szóval Sesshoumaru háremhölgyeket keres... biztos azok a csúúúnya lányok is odaigyekeztek, akiket az előbb mészároltam le...” Jakotsu sóhajtott egyet, végül elindult a Nyugati Palota irányába. “Szerencse, hogy megöltem őket, így kevesebb lesz a riválisom... Ha már Inuyasha nem viszonozza érzéseim... sebaj, Sesshoumaru is cuki a maga szexi módján...! De először is... keressünk valami jó kis rucit!!!” vidám vigyorral a képén indult el feltúrni a maradványokat, valamilyen női ruha után kutatva...

- Aun, húzzunk már bele! - zsémbelődött Jaken a sárkányló nyergében. - Haza akarok érni az esti vetkőző show-ra! Tudod nagyon jól, hogy ma a pontozó bizottságban ott lesz a nagyurunk is! Te kihagynál egy ilyen műsort?

A sárkány mordult egyet, amit a kis zöld démon nem-nek vett.

- Hordjuk szét ezeket a szórólapokat, aztán nyomás a varázstükör elé!

Aun mind két fejével bólintott, majd zuhanó repülésbe kezdett. Ennek aztán az lett a vége, hogy Jaken kezéből a szél kifújta a lapokat, és ahogy ő megpróbált utána kapni, ő is kifordult a nyeregből.

- Kaguraaaa… Te ringyóóóóó…

Jaken csobbant egyet, miközben ő koppanást várt.

Meglepetten körbe nézett, hogy alig érez csak fájdalmat, aztán levegőt akart venni és…

Fulladozva kászálódott partra, majd miután a kellő mennyiségű vizet visszaöklendezte, hirtelen úgy érezte, figyelik.

- He…? - hallott maga elől egy értelemtől átitatott hangot.

Fel sem nézett:

- Inuyasha…

- Mit keres itt a bátyám talpnyalója? - kérdezte tőle a piros ruhás hanyou.

- Hát az úgy volt, hogy… - és Jaken elmesélte a történetet egészen a hirdetés feladásától, a ma esti show műsorig.

- Jaken, mondd, hogy meg akarsz hívni, hogy együtt nézzük! - borult térdre Miroku a varangy előtt, észre sem véve, hogy a levegőből lassan egy papírlap hullik alá, egyenesen az ő fejére.

Sango éppen ütni készült, mikor is Kagome rámutatott a papírra. Összenéztek, felvették, és olvasni kezdték. A többiek csak az éktelen sikoltozásra figyeltek fel.

- Sango, azonnal menjünk! Ott akarok lenni!

- Sesshoumaru háremében! Egy igazi szexisten háremében! - visította a szellemirtó is, majd nagyot kiáltott Kirara után.

A fiúknak felocsúdnia sem volt idejük, a lányok felpattantak a macskára, és eltűntek a fák között.

- Hn… - fűzött egy intelligens megjegyzést a szerzetes az eseményekhez, majd sóhajtva felvette a lapot, amit a lányok eldobtak.

Végig olvasta egyszer. Végig olvasta kétszer. Végig olvasta háromszor. A tizediknél Inuyasha elvesztette a türelmét és jó erősen kupán vágta Mirokut:

- Mi van benne!

- Szó szerint kéred vagy a lényeget?

- A lényeget, te ostoba! - tombolt a félszellem.

- A bátyád kastélya tele van nőkkel! Szebbnél szebb nőkkel! - azzal a fiú Jakenre nézett. - Ha nem sietünk, lemaradunk az elejéről!

- Igen, igen, persze! - a kis démon füttyentett egyet, mire Aun ereszkedett melléjük.

Miroku és Jaken fél másodpercen belül a sárkányló hátán ültek, majd eltűntek ugyanabba az irányba amerre Kirara és a lányok is.

Inuyasha még percek múltán is csak bambán nézett utánuk, akkor is csak Shippou szólongatására tért vissza ebbe a világba.

- Én nem értek semmit… - nyöszörgött a kis róka. - De szerintem utánuk kéne mennünk. Mert ha Kagome ráindul a bátyádra… - rájött túl sokat mondott ezért gyorsan stílust váltott és nyöszörgött tovább. - Én nem értek semmit…

Újra hosszú percek teltek el, mire a félszellem fejében hírtelen világosság gyúlt, majd azért biztos, ami tuti alapon elolvasta a most már Miroku által elhajított papírlapot.

Shippou rémülten figyelte, ahogy a féldémon szemei hírtelen vörösen felragyognak, miközben sátánian felkacag. Aztán már csak azt érezte, hogy valami megragadja a farkánál fogva és a fák elfolytak rémülettől párás szemei előtt.

Ahogy a Nap átbukott delelőjén - szerencséjére a felhőkbe sikerült megkapaszkodnia -, lassan alakok formálódtak ki a hatalmas kastélyt körülvevő rengetegből és földutakról.

- Hm. Minden út Hozzám vezet! - villantott fel egy mosolyt Sesshoumaru, aki örült, hogy volt elég pénze lefizetni az útkitaposókat, így a gyalogos és kocsi forgalom egyik központjává téve otthonát. Természetesen, szebbnél-szebb fehérnépek nyerhettek csak bebocsátást...

A kastélyban sürögtek-forogtak a szolgák, de azért a dolgukat is csinálták - a nők befogták a férfiakat, hogy legyen idejük még az esti show előtt felkészülniük. Így aztán a díszítés egyedi, az alkalomhoz illő, rendhagyó formában látta meg a napvilágot: hatalmas poszterfestmények magukat illegető, buja nőszemélyekről. Már majdnem elkezdődött a mulatság, mikor Sesshoumaru kilépett szobájából, teljes harci díszében - boájával a vállán és fürdőnadrágjában, mikor is észrevette a dekorációt. Szeme vörösen fellobbant, majd, miután eloltotta, azonnal kiadta a parancsot, hogy az eredeti képeket tegyék föl. Így aztán percek múltán elégedetten sóhajtozva sétált végig kastélya hosszú folyosóján, a róla készült kevésbé és még jobban félmeztelen portrék közt, egyenesen, ki, az udvarra, ahol már csupán az ő érkezésére vártak. Aki ezután jött, magára vethetett, mert kimaradt Sesshoumaru Nagy Belépőjéről. Mint mindig, valami hatásosat szánt, ezért, mielőtt még megláthatták volna az egybegyűltek, szellemgömbbé változott, majd pedig a tömeg közepébe - pontosabban, ahol a legtöbb széplány összegyűlt - belecsapódott. De természetesen épségben megúszta, hiszen tökéletes testének semmi sem árthatott. A közelében lévő hölgyek helyett viszont kénytelen volt keresni másokat, ugyanis előbb említettek A Nagy Belépő miatt enyhén szalonképtelenné váltak...

Eközben a Túlvilágon...

Inutaishou nagyúr éppen a fényesre sikált agyarak előtt borotválkozott, mikor valami furcsa széllökést érzett. Ő enyhe szellőcskének nevezte, azonban e tényt megcáfolt, hogy előbb említett gyenge fuvallat lesodorta fél arcáról a borotvahabot.

Bosszúsan nyúlt a tubus után, de ekkor habtalan arcára egy magazin nyitott lapjai csapódtak. Morogva levakarta magáról előbb az újságot, később a borotvahabot, majd már éppen kidobta volna a kint szárnyaló dögkeselyű csontvázaknak, mikor hirtelen meggondolta magát, ugyanis tulajdon fia félmeztelen portréját látta meg. Méghozzá azét, akinek két kardja is volt!

Elolvasta a hirdetést, de olyan hangosan, hogy nem hallotta a koponyából kialakított mosdóba betoppanó Izayoi lépteit hegyes füleivel sem.

Szeme izgatottan felcsillant, azonban kisebbik fia anyja csupán mormogást hallott az olvasásból, és csak az utána következő felkiáltást:

- Hiába, no, azért az én fiam! - dörrent büszkén apai hangja, vigyorral kísérve.

- Kicsoda?

- Ááh, te meg mit keresel itt asszony? Nem látod, hogy éppen borotválkoznék?

Izayoi beletekintett az élénken csillogó arany szemekbe:

- Nem. Csak azt látom, hogy olvasol - lépett közelebb, teste csábítóan hozzásimult a férfiéhoz, majd, mikor áldozata már éppen belefeledkezett volna az ártatlannak indult csókba, kikapta a kezéből a magazint és elrohant előle.

- Várj! Jössz vissza, de azonnal! - szaladt ki utána egy szál hakamájában, felsőjét magára kanyarítva Inutaishou, elszántan, hogy, ha kell, akár végigkergeti az asszonyt a másvilág túlsó felére is, az újságért.

Szerencsére azonban csak a következő sárkánybordáig kellett őt követnie, ahol sikeresen elkapta - nagy lendületével még két csigolyával arrébb sodródtak, ahol már a hálószobájuk volt berendezve.

- Uh... - Izayoi szeme egy pillanatra keresztbeállt a becsapódástól, ezt kihasználva ura pedig diadalittasan kikapta kezéből a magazint.

- Hahá! Megvan! - kiáltotta győzedelmesen, a magasba tartva az újságot.

- Nekem nincs... - jegyezte meg sejtelmesen a halandó asszony, egy sokatmondó pillantást vetve hatalmas, bőrrel bevont sárkányzsírpárnákból készült franciaágyuk felé.

“A cél érdekében mindent be kell vetni! Alig vethettem egy pillantást arra az izmos mellkasra ott, az újságban...!” gondolta felháborodva Izayoi. “Feltétlen ki kell derítenem, kié volt!!!”

De nem sokáig töprenghetett ezen, mivel Inutaishou felkapta, s a következő percben a nő háta már az ágyat érte. Keze viszont annál többet, ahogy elkezdte lefejteni uráról a hanyagul ráboruló felsőt, majd pedig az erős mellkas izmait kezdte simogatni.

- Izayoi... - morogta rekedten a férfi, ahogy a nő fölé hajolt, majd csókolgatni kezdte; lassan haladt végig asszonya nyakán, sokáig időzve egy különösen érzékeny ponton, amire még néhány évszázaddal előbb bukkant rá, kicsalva ezzel Izayoiból egy boldog sóhajt.

Kezei eközben nem nyugodtak: izgatottan simították végig a vágytól fűtött női testet. Habár egy teljes démonhadsereggel szemben képes volt győztes csatákat vívni, a női övek mindig kifogtak rajta, hiába a több száz év. Így tehát kénytelen volt a jól bevált módszerhez folyamodni: karmait megnövesztette, s egy villanással már darabokban hevert körülöttük a ruha.

- Már megint vehetünk egy új ruhát, drágám - suttogta Izayoi pajkosan, miközben kezei sem pihentek: végigcirógatva a férfi hátát, lassan a hakamát kezdte lehúzni az izmos fenékről.

Eközben Inutaishou sem tétlenkedett; hamar végigcsókolta a formás női testet, szájával és kezével minden apró porcikáját kényeztetve. De amint lekerült róla a nadrág, már nem érdekelte az őt simogató két selymes női kéz, egy szenvedélyes csókolt lehelt Izayoi ajkaira, miközben lábaival széttárta a nő combjait és egy határozott, begyakorolt mozdulattal már élvezhette annak hívogató, felhevült ölének érintését.

Először lassú ritmust diktált, ám amint eljutottak fülébe nője kéjes sikolyai, melyet elfojtott forró csókuk, s egymásba fonódó nyelveik tánca, Inutaishou már nem sokáig bírta türtőztetni magát, s gyorsabb tempóra váltott, szájával immáron ismét Izayoi nyakát kényeztetve, kutatóan lejjebb haladva.

A démoni sebesség hatására Izayoit valamilyen földöntúli érzés fogta el, ami nem is volt csoda, hiszen már mindketten a túlvilágon léteztek. Inutaishout pedig csak még jobban biztatták a nő egyre hangosabbá váló élvezet-sikolyai, valamint a derekára fonódó formás női lábak közelsége, így még mélyebbre engedve őt.

Végül a férfi, egy utolsó nagy lendülettel egyszerre juttatta volna fel mindkettejüket a hetedik mennyországba, ha nem lettek volna már eleve a másvilágon.

Még percekig kimerülten kapkodták a levegőt, aztán Inutaishou körbenézett, felmérve a károkat:

- Azt hiszem, nem csak új ruhára, de egy új ágyra is szükségünk lesz... - vigyorodott el kajánul, Izayoira emelve tekintetét.

A nő is körbekémlelt, mire biccentett, mikor megérezte, lassan besüppednek alatta az ágy kifeszített bőre alatt lévő sárkányzsírpárnák.

- Mehetsz vadászni egy mamutot, ágynak - felelte, majd csábos tekintettel hozzátette:

- Az talán jobban bírja...

Inutaishou egy utolsó csókot lehelt még asszonya ajkaira, egy elégedett vigyor kíséretében, aztán sietve felöltözött és elrohant. Izayoi hátradőlt, de nyomban meg is bánta, mert vagy fél métert süllyedt, így inkább gyorsan felpattant és kényelmesen felöltötte a csontszekrényből kiválasztott kimonóját - mely ezúttal ünnepi kimonó volt.

“A magazin!” jutott eszébe eredeti célja, mire nyomban kutakodni kezdett. Szerencsére hamar meg is találta, azonban legnagyobb sajnálatára az az ágy zsírpárnái alá szorult be, így időbe telt, mire ki tudta halászni onnan halandó körmeivel.

Mikor aztán elkészült, végre megcsodálhatta az izmos, meztelen felsőtestet. “Hmm... furcsán ismerős...” gondolt vissza a néhány perccel ezelőtti eseményekre Izayoi, s ekkor pillantása végre az arcra tévedt...

- Sesshoumaru?!

Gyorsan végigolvasta a cikket, aztán izgatottan feltápászkodott. Ilyen jó lehetőséget nem hagyhat ki! Azzal ő is elindult az élők világába, a Nyugati Palota kerti bulijára...

Folytatása következik...