9. fejezet

K�t h�t m�lva megtudt�k annak a szent�lynek a pontos

hely�t. Ez alatt a k�t h�t alatt nem nagyon besz�lgettek,

amit Rin meg is jegyzett, de �k elutas�tott�k k�rd�s�t,

mondv�n: csup�n arr�l van sz�, hogy most nincsenek

besz�lget�s hangulatban. Reggeli ut�n Hikari fel�llt:

- A falusiak szerint a szent�ly, amit kerestem, ott van a

hegyek k�zt, az �t oda-vissza n�gy nap. Azthiszem, most

mindj�rt el is indulok, hogy holnapra oda�rjek.

- Egyed�l akarsz menni? - k�rdezte Sesshoumaru.

- Igen.

- De akkor hogy foglak tudni megv�deni? A hegyekben

sok vesz�ly leselkedik az utaz�kra.

- Sesshoumaru… - Hikari meglep�d�tt, hogy a f�rfi �gy

meg akarja �t v�deni.

- �n is veled megyek. Rin, Yaken, Aun, titeket addig

elhelyez�nk itt, a mellett�nk l�v� faluban - mondta

ellentmond�st nem t�r� hangon a szellem.

- De…- kezdte volna Hikari.

- Nincs de - mondta nyugodtan a szellem. - Ketten megy�nk.

- H�t j� - mondta a l�ny.

A csapat h�rom m�sig tagj�t lepakolt�k egy kedves

�regasszonyn�l, �s elindultak. Eg�sz nap meg�ll�s n�lk�l,

sz�tlanul mentek. D�lut�n volt, mikor tal�ltak egy h�s viz�

forr�st, ahol meg�lltak inni egyet. M�r indultak volna

tov�bb, amikor egy nagyra n�tt farkasszellem r�juk

t�madott. A l�ny �llta a sarat, de egyszer �gy alakult a

helyzet, hogy f�ldre ker�lt, �s a farkas m�r emelte is a

l�b�t, hogy eltiporja �t, amikor Sesshoumarut �jdons�lt er�

t�lt�tte el, �s elint�zte a farkasszellemet.

- Ezekben a hegyekben sokkal nagyobbak, �s er�sebbek

a szellemek - mondta Sesshoumaru, mik�zben odaugrott a

l�ny mell�, �s felseg�tette.

- M�r harmadszorra mented meg az �letem… -

mosolyodott el bocs�natk�r�n Hikari. - Mi�rt teszed?

Ezut�n olyan dolog t�rt�nt, hogy a l�ny m�g pislogni is

elfelejtett. Sesshoumaru a szem�be n�zett, majd lehajolt �s

megcs�kolta �t. Ut�na szorosan mag�hoz �lelte, �s a

f�l�be suttogta:

- Mert szeretlek. �s nem akarlak elvesz�teni…

Hikari olyan boldog volt, mint m�g soha. �t�lelte � is a

f�rfit, ut�na kicsit eltolta mag�t�l, majd l�bujjhegyre �llt, �s

viszonozta a cs�kot. Hossz� percekig �nfeledten

cs�kol�ztak, azt�n pedig csak n�ztek m�lyen a m�sik

szem�be. Sesshoumaru egy id� ut�n k�zen fogta a l�nyt, �s

elkezdte h�zni a helyek fel�.

- Na gyere! Keress�k meg azt a szent�lyt!

�jszak�ra egy tiszt�son vertek ideiglenes t�bort.

Sesshoumaru levette a p�nc�lj�t, �s nekid�lt egy f�nak,

Hikari pedig le�lt el�je, �s a szellem h�tulr�l �tkarolta.

- Nem hitted volna, hogy egyszer egy haland� n�vel fogsz �gy �cs�r�gni, mi? - k�rdezte mosolyogva a l�ny.

- Most, hogy �gy mondod, nem. Viszont benned van

valami… Nem vagy eg�szen haland�… vagyis h�t… a

lelked egy r�sze d�moni l�lek.

- Igen… azt hiszem, tal�n �gy van.

�gy aludtak el, �s m�snap reggel ugyan�gy �bredtek.

Aznap m�r el�rt�k a szent�lyt, ahol r�vid k�rdez�sk�d�s

�s magyar�zkod�s ut�n megtal�lt�k azt a n�gy papn�t,

akik �tv�ltoztatt�k Hikari �desanyj�t szellemb�l haland�

emberr�. Le�ltek besz�lgetni a szent�ly kertj�ben, �s

nagyon sok mindent megtudtak a l�ny anyj�nak r�gi

�nj�r�l. Ott maradtak �jszak�ra, �s m�snap reggel

visszaindultak. Eg�sz �ton k�zen fogva s�t�ltak, �s Hikari

az �desanyj�r�l hallottakr�l gondolkodott. �s kezdett

benne megfogalmaz�dni egy �rz�s…

Megint azon a tiszt�son maradtak �jszak�ra, �s megint �gy

�ltek ott, mint legut�bb. Hikari eg�sz d�lut�n ezen

gondolkodott, �s most megsz�lalt:

- Sesshoumaru?

- Igen?

- Eml�kszel m�g, hogy miket mes�ltek any�mr�l?

- H�t persze.

- K�rdezn�k valamit. Te szeretn�l engem, b�rmilyen

form�ban is lenn�k?

- Mire akarsz kilyukadni? - r�ncolta a homlok�t a szellem.

- Igen, vagy nem?

- Igen. Tudod, mennyire szeretlek.

- J�. Csak mert �gy gondoltam, hogy… ha meglesz az

eg�sz Szent �kk�, �n… �n szeretn�k szellemm� v�ltozni…

Sesshoumaru ezen nagyon meglep�d�tt.

- Hikari… te k�pes lenn�l ilyesmire… �rtem?

- Ez csek�lys�g…

- De… nem kell ekkora �ldozatot hoznod miattam…

- Nem, Sesshoumaru. Ez nem �ldozat. Nagyon szeretlek

t�ged, �s ha ez az �ra annak, hogy sok�ig boldogan

�lhess�nk egym�s mellett, �n ezer �r�mmel v�llalom ezt a

kih�v�st! Na meg, azt is tudom, hogy milyen fontos neked a

tiszta szellemv�red… Kegyetlens�g lenne, ha azt k�v�nn�m,

hogy te v�ltozz haland�v�. Soha nem tenn�k ilyet veled…

�s… �gy �rzem, mi�ta rendesen megtanultam b�nni az

er�mmel, t�bb hasznos dolgot tehetn�k szellemk�nt.

Szabad akaratomb�l v�lasztom ezt az utat. Elfogadsz �gy

is, ha szellem leszek?

A f�rfi mag�hoz szor�totta a l�nyt.

- Hikari… ember vagy, vagy szellem, nekem mindegy!

Mert az a l�nyeg, hogy TE vagy! Ha �t szeretn�l v�ltozni,

nem b�nom. Tedd meg nyugodtan.

- �, Sesshoumaru… - mondta Hikari, �s m�g jobban

hozz�b�jt.

- Hikari… - suttogta a l�ny f�l�be Sesshoumaru, �s m�g

jobban mag�hoz �lelte… Ism�t �gy aludtak el.