8. fejezet

Egy h�nap telt el az�ta, hogy Hikari v�gleg csatlakozott

Sesshoumaru csapat�hoz. B�r a szellem nem nagyon

hangoztatta, de nagyon h�l�s volta a l�nynak. Ugyanis

sikerrel j�rt, �s imm�r �jra k�t karral b�szk�lkedhetett.

�jdons�lt bal karja pont ugyanolyan volt, mint az eredeti,

�s mintha soha nem is lett volna lev�gva, a r�gi s�r�l�snek

nyoma sem maradt, m�g egy pici forrad�s sem. Hikari

rettent�en boldog volt att�l, hogy l�tta, a szellem mennyire

�r�l neki, hogy ism�t teljesnek mondhatja mag�t. B�r nem

nagyon mutatta ki az �rzelmeit, az, hogy visszakapta a

karj�t, mosolyt csalt az arc�ra.

- Gyakrabban mosolyoghatn�l, j�l �ll neked - mondta neki

akkor Hikari. Sesshoumaru meglep�dve n�zett r�, mire a

l�ny �szbekapott, �s elford�totta a fej�t. A dolog annyiban

is maradt.

A v�ndorl�sok k�zben n�hanapj�n siker�lt r�vennie a

szellemet, hogy egy kicsit gyakoroljon vele, �s eddze �t.

Ilyenkor mindig gyorsan telt az id�, hiszen Hikari - b�r

kor�ntsem volt akkora hatalma, mint Sesshoumarunak -

�gyes tr�kk�kkel meg tudta t�veszteni �t, amiknek mindig

az lett az eredm�nye, hogy Sesshoumaru csurom v�z lett.

Igaz, p�rszor els�lt ford�tva is a helyzet, f�leg, miut�n m�r

Sesshoumaru r�j�tt a tr�kk�kre, �s a vissz�j�ra ford�totta

�ket. Ilyenkor a l�ny �zott agyonra. Viszont egy �jabb

dolgot is megtanult ezeknek az el�z�soknak a seg�ts�g�vel.

Kigy�jt�tte a vizet Sesshoumaru ruh�j�b�l �s haj�b�l, �gy a

szellem egy-k�t perc alatt megsz�radt, �s a v�z pedig

k�r�l�tte gy�lt �ssze, kis pocsoly�kban. Hikari ezt meg

tudta csin�lni mag�val is. Mi�ta egy igazi szellem az

“edz�je”, sokkal jobban megtanult koncentr�lni, �s az

ereje is jobban fejl�dik.

Term�szetesen az �desanyj�r�l sem feledkeztek meg,

tov�bb kerest�k a szent�lyt, ahol �tv�ltozott… mert Hikari

elmes�lte Sesshoumarunak indul�s�nak okait. �s a l�ny

megtudott egy igencsak �rdekes dolgot…

Ez egy h�nappal Hikari csatlakoz�sa ut�n t�rt�nt. Egyik

este �pp azt mes�lt Sesshoumarunak (mivel Rin �s Yaken a

t�rt�net k�zben elaludtak), hogy mit tud az anyja els�

�let�r�l. Pont azt a r�szt mes�lte, hogy az �desanyj�t

gyakran megl�togatta a tartom�nyok ur�nak fia… �pp azt

mondta, hogy az a fi�, amikor f�ln�tt, elv�ndorolt nyugatr�l

�s keletnek vette az ir�nyt, amikor �szrevette, hogy

Sesshoumaru furcs�n viselkedik. R�szint csod�lkozva,

r�szint elgondolkodva n�z r�.

- Mi az? Valami baj van? - k�rdezte t�le.

- H�t ez�rt volt�l olyan ismer�s nekem… Tiszt�ra �gy

n�zel ki, mint �… - v�laszolta elgondolkozva a f�rfi.

- ���… mint ki? - k�rdezte Hikari, mostm�r teljesen

�sszezavarodva.

- Mint az �desany�d - n�zett a szem�be a szellem.

Hikari elm�j�t hirtelen el�nt�tte a megvil�gosod�s f�nye.

- Te… te volt�l az a fi�!

- Igen. �n.

- De… akkor most nyugat… - kezdte Hikari.

- Ahogy mondod, nyugat most az eny�m, hiszen �n vagyok

ap�m els� sz�m� �r�k�se. �n vagyok Sesshoumaru, a

Nyugati Tartom�nyok Ura… B�r igaz, nem is nagyon

�rdemlem ki ezt a c�met, hiszen ami�ta elj�ttem, egyszer

sem voltam… otthon. Azt se tudom, most mi a helyzet

arrafel� - Sesshoumaru enyh�n szomor�nak l�tszott.

- Mi�rt? - k�rdezte meg�rt� hangon Hikari.

- �gy �rzem, hogy… az uralkod�s nem nekem val�.

Vagyis h�t… ezt nem tudom pontosan. De amikor gyerek

voltam… ott nem nagyon voltak korombeliek, mindig

egyed�l voltam. Mag�nyosan egy nagy v�rkast�lyban…

- V�rkast�ly? - n�zett nagyot a l�ny.

- Mi ebben a meglep�? Kellett a v�delem a

macskaszellemek ellen.

- �, bocs�nat. De az�rt… any�m j� t�rsas�g volt? - k�rdezte.

- Hmm… �r�ltem, amikor oda ker�lt. Vele b�rmikor

besz�lgethettem, b�rmir�l, ha kedvem tartotta. Tudod…

any�mr�l nem tudok sokat… m�g nagyon kicsi voltam,

amikor elhagyott minket, nem is eml�kszem r�… ap�mnak

meg pedig nem volt t�l sok ideje r�m, mert pont akkor

szakadt a birodalom nyak�ba egy csom� gond… �gy h�t a

tavunk vizit�nd�re lett �lland� besz�lget�t�rsam. Egek!

Ebb�l is l�tszik, mennyire hasonl�tasz r�! Haland�val m�g

sose besz�lgettem… f�leg nem ilyen sokat…

Hikari elmosolyodott. Hihetetlen, hogy Sesshoumaru k�pes

megb�zni benne! Ahhoz k�pest, hogy el�sz�r m�g megt�rni

sem volt hajland� a k�zel�ben…

- Akkor ez most azt jelenti, hogy… megb�zol bennem? -

k�rdezte a l�ny.

- Hogy �n? Benned?

Hikari arc�r�l lehervadt a mosoly.

- Azt hiszem, hogy… igen… - mondta a szellem. A l�ny

erre ism�t elmosolyodott.

- Tudod, ez k�lcs�n�s - mondta Sesshoumarunak.

A f�rfi elmosolyodott, mik�zben Hikarira n�zett. �s

ekkor… a l�nyba, mint a vill�m, csapott bele a felismer�s.

Gyorsan fel�llt, �s elindult az erd�be.

- Valami rosszat mondtam? - k�rdezte Sesshoumaru.

- Mi? Ja, nem, csak tudod… ���… h�v a term�szet…

- Oh… mondta zavartan a szellem.

Hikari idegesen elmosolyodott, ami ink�bb volt egy id�tlen

vigyor, �s �jb�l elindult az erd�be. Amikor m�r kell�

t�vols�gra �rt, fut�snak eredt, amit a szellem ilyen

t�vols�gb�l m�r nem hallott meg. Tal�lt egy kis tavacsk�t,

lerogyott a partj�ra, �s beleb�mult a s�t�t v�zt�megbe.

- Hogy t�rt�nhetett ez? - k�rdezte, b�r nagyon is j�l tudta

a v�laszt. - Beleszerettem!

Egy darabig m�g b�multa a t�k�rk�p�t, mintha csak att�l

v�rn� a magyar�zatot erre a dologra, azt�n megsz�lalt:

- Ugyanott tartok, ahol annak idej�n ap�m is… Egy d�mont szeretek…

J� darabig n�m�n n�zte a gyeng�den hull�mz� vizet.

Egyszercsak l�pteket hallott maga m�g�tt. Sesshoumaru

volt az, a l�ny an�lk�l is tudta, hogy h�trafordult volna.

- R�g�ta elment�l, gondoltam jobb lesz, ha megn�zem, mi

van veled… - mondta a szellem. - Mi a baj?

- Valamit mondanom kell - v�laszolta nagy sok�ra a l�ny. -

Nem tudom, hogy ez j� �tlet-e, de tudnod kell r�la… Sesshoumaru?

- Igen?

- Ugyanabba a helyzetbe ker�ltem, mint ap�m…

Beleszerettem egy szellembe… - A l�ny elfordult a t�t�l,

�s a f�rfi szem�be n�zett. - Szeretlek t�ged, Sesshoumaru…

A szellem els� pillanatban megr�k�ny�dve n�zett r�, de

azt�n arca �jra norm�lis lett.

- Hikari…

- Tudom, hogy nem vagy egy �rzelg�s t�pus, ez�rt, ha

akarod, elmehetek t�letek, ha zavar a jelenl�tem…

- Ne! Maradj.

- Sesshoumaru…

- Gyere! Vissza kell menn�nk, el�g k�s� van m�r.

- Megyek - indult el Hikari.

Egym�s mellett mentek, de nem sz�ltak egy sz�t se.

Vissza�rtek a t�borba, �s cs�ndben lefek�dtek aludni.

Hikari a szok�sos hely�re Rin mellett, Sesshoumaru pedig

egy fa al�.