7. fejezet

M�snap kor�n fel�bredtek, �s indultak tov�bb. P�r �ra

ut�n meg�lltak egy kis foly� mellet, hogy pihenjenek, �s

kital�lj�k, merre is k�ne tov�bbmenni. Am�g Inuyash��k az

ir�nyon tanakodtak, Hikari elment, hogy fogjon p�r halat.

M�g csak alig p�r perce �llt lesben a foly�parton, amikor

�szrevette, hogy a gyors foly�s� foly� vize v�rt hoz lefel�.

Egyb�l meg�rezte, hogy ez egy szellemt�l sz�rmazik.

Gyorsan visszaszaladt a t�bbiekhez, �s odaki�ltott nekik:

- Baj van! V�rt hozott a foly� vize! Szellemv�rt!

A l�ny �szrev�tel�t meger�s�tend�, hogy p�r m�sodperccel

ezut�n �v�lt�st hallottak, nem is olyan messzire t�l�k.

Inuyash��k a fegyvereikhez kaptak, �s talpra ugrottak.

N�h�ny perc m�lva megjelent a f�k k�zt egy j�kora

medveszellem, amely p�r sebb�l m�r v�rzett. Elkezdtek

harcolni. Inuyasha szorgalmasan haszn�lta a Sz�lbord�t,

Sango a bumer�ngot, Kagome a nyilait, Hikari meg a v�z

erej�t. A szellem nagyon er�snek bizonyult, Kagome

�ll�t�sa szerint �t darab �kk�szil�nk is volt a test�ben.

Hikari �pp r�k�ld�tt n�h�ny v�zt�lcs�rt, amikor is a medve,

�gy t�nt, hogy besokallt. Innent�l felp�r�gtek az

esem�nyek. A medveszellem kin�zte mag�nak Hikarit, �s

egy hatalmasat csapott fel�je. Eltal�lta, �s szeg�ny l�ny

akkor�t rep�lt, hogy meg sem �llt a tiszt�s sz�l�ig, ahol is

belecsobbant a foly�ba, �s fej�t egy k�be beverve r�szben

el�jult. Hallott �s �rzett, viszont se a szem�t nem b�rta

kinyitni, se mozdulni nem tudott. A v�z er�s sodr�sa pedig

csak vitte �t lefele, nagyon sok�ig. Egyszercsak valami

hangot hallott - egy kisl�ny kiab�l�s�t. P�r m�sodperc

m�lva pedig �rezte, hogy egy er�s k�z elkapja, �s kih�zza

a partra. Hikari m�r nem b�rta tov�bb �szn�l tartani mag�t,

�s mihelyt �rezte, hogy ism�t a sz�razf�ld�n van, teljesen

el�jult…

***

Inuyash��k csak nagyon nehezen tudt�k legy�zni a

szellemet. J� p�r s�r�l�st elszenvedtek, de legal�bb azt az

�t szil�nkot megszerezt�k Naraku el�l. Egyszercsak Sango

felkapta a fej�t:

_Hikari! Hol van?

Nem l�tt�k, hogy mi t�rt�nt a l�nnyal, mert abban a

pillanatban, hogy a medve lecsapott r�, �r�juk is csap�st

m�rt, �s nem volt idej�k m�sra figyelni.

- Hikari! Merre vagy? - ki�ltozt�k, de nem j�tt v�lasz.

- Nem �rzem a v�re szag�t, teh�t nem hiszem, hogy

megs�r�lt volna - mondta Inuyasha.

- Hmm… ell�tom a sebeiteket, azt�n elmegy�nk, �s

megkeress�k �t, j�? - mondta a t�bbieknek Kagome.

Ebben megegyeztek, elv�gre mind agg�dtak a l�ny�rt. �gy

is lett. K�vett�k lefel� a foly�t, �s megtal�lt�k azt a helyet,

ahol Hikari a partra keveredett.

- Sesshoumaru… � is itt volt - mondta Inuyasha.

Megtal�lt�k a l�ny nyomait, amib�l �gy t�nt, hogy a saj�t

l�b�n, szabad akarat�b�l ment el arra, amerre…

Sesshoumaru�kkal.

- Nem k�ne ut�na menn�nk? - k�rdezte Kagome.

- Eltal�ltad. Ha � a b�ty�m�kkal akar lenni, �n nem sz�lok

bele.

K�l�nben is, biztosan vissza fog j�nni, hiszen n�lunk

maradt a holmija… - mondta Inuyasha.

- Lehet… mondta erre Kagome.

- Azt mondom, menj�nk vissza a t�borhelyig, �s

maradjunk ott egy kicsit, h�tha Hikari visszaj�n - javasolta

Miroku.

- Igen, szerintem is - er�s�tette meg Sango.

�gy h�t visszamentek a t�borukba, �s v�rt�k, hogy

felbukkanjon Hikari.

***

Hirtelen �bredt fel, �s a szemei r�gt�n kipattantak. El�sz�r

m�g hom�lyosan l�tott, de miut�n pislogott n�h�nyat,

kitisztult a k�p. Egy kisl�ny arc�t l�tta maga f�l�tt.

- Rin…? - k�rdezte elhal� hangon.

- Hikari! De j�, hogy magadhoz t�rt�l! A foly� hozott

lefele, �s el volt�l �julva, de �n �szrevettelek, �s sz�ltam

Sesshoumaru nagy�rnak, hogy seg�tsen t�ged megmenteni,

mert ismerlek t�ged, azt�n � bement a v�zbe, �s kih�zott a

partra, �s ut�na nem sokkal fel�bredt�l! - hadarta el egy

szuszra Rin.

- Sesshou… maru… � is… itt van? - mondta Hikari,

mik�zben a lenyelt vizet k�h�gte fel. Rin egy szikl�ra

mutatott, nem messze t�l�k. A szellem ott �lt, �s a foly�t

n�zte.

- Sesshoumaru - mondta a l�ny, mik�zben nagy nehezen

fel�llt. - M�r m�sodszorra mentetted meg az �letemet.

Hogy h�l�lhatn�m meg?

Sesshoumaru egy darabig hallgatott, azt�n megsz�lalt:

- Elj�n majd annak is az ideje. K�l�nben meg az�rt

mentettelek meg, mert Rin azt mondta, hogy tegnap este

tal�lkoztatok, besz�lgettetek, �s nagyon megkedvelt t�ged.

Sesshoumaru fel�llt, �s elindult az erd�be. Rin k�zen fogta

Hikarit, �s elindult a nagy�r ut�n.

- Jaj, Rin. Sajn�lom, de nekem vissza k�ne mennem

Inuyash��khoz. M�r biztosan agg�dnak amiatt, hogy hol

vagyok.

- Hikari, gyere el vel�nk a t�borunkba. pihenned k�ne

most! - mondta a kisl�ny.

“Igaz is, el�g hossz� szakaszon sodort mag�val a v�z.

T�nyleg k�ne pihennem, miel�tt visszaindulok…” -

gondolta Hikari.

- Na j�, meggy�zt�l. De csak ha a nagyurad nem b�nja -

n�zett a szellem h�ta k�zep�re. Az nem sz�lt vissza, amit a

l�ny �gy �rtelmezett, hogy neki mindegy, ha j�n, j�n, ha

nem, akkor nem. �s Hikari ment. �tk�zben azon

gondolkodott, hogy � tulajdonk�ppen egy a vizek urai �s

�rn�i k�z�l, m�gis majdnem egy foly� okozta a veszt�t.

“Biztosan az�rt t�rt�nt ez, mert ember vagyok. Ha szellem

lenn�k, biztos siker�lt volna a v�zzel kivitetnem magam a

partra… H�t igen, vannak korl�taim. Viszont legal�bb azt

el tudtam �rni m�g f�l�jultan is, hogy a v�z tetej�n

maradjak, �s hogy ne kapjak semmilyen s�r�l�st… M�gis

jobb, mint a semmi. De Atsuko any� azt mondta, csak

gyakorl�s k�rd�se, �s m�g fejl�dni fog a hatalmam.” -

elm�lkedett mag�ban. Meg�rkeztek Sesshoumaru�k

t�bor�hoz, ahol Yaken �s Aun v�rt r�juk. Hikari persze

nem tudta, hogy kik azok, akik ott vannak.

- Hikari, bemutatom neked Yakent - mutatott a kis z�ld

gn�mra. - � pedig Aun - t�rt �t a s�rk�nyl�ra. Hikari

Yakent figyelmen k�v�l hagyva csod�lkoz�ssal odas�t�lt

Aun el�, �s kiny�jtotta fel� az egyik kez�t. Sesshoumaru -

aki akkor m�r egy fa t�v�ben �lt - �rdekl�dve figyelte, mit

csin�l a l�ny.

“K�l�n�s. Eddig szinte mindenki megijedt, amikor megl�tta

Aunt. � pedig szinte �h�tattal n�z r�…” - gondolta.

Aun egy darabig farkasszemet n�zett a l�nnyal, azt�n az

egyik fej�t a kiny�jtott k�zhez d�rg�lte. Hikari szem�ben

�r�m csillant meg, �s a m�sik kez�vel Aun m�sik fej�t kezdte el simogatni.

- Oh, istenem… egy igazi s�rk�ny… annyira szerettem

volna l�tni egyet, �s most itt van… alig hiszem el… mifel�nk nem �lnek ilyenek, de sokat hallottam r�luk…

Olyan… gy�ny�r�…

Sesshoumaru elmerengve a felh�kre n�zett:

- Igen. Minden fajnak megvan a maga sz�ps�ge.

- Hm? - n�zett r� Hikari. Azt hitte, rosszul hall. El�gg�

sz�kszav�nak ismerte meg Sesshoumarut, aki csak akkor

mond valamit, ha nagyon musz�j. Nem olyannak, akivel az

�l�l�nyek sz�ps�g�r�l lehet csevegni.

A szellem levette az �gr�l a tekintet�t, �s Hikarira n�zett. A

l�ny pedig csak n�zett az aranys�rga szemekbe, m�gnem

egy kiss� elpirult, �s hogy zavar�t leplezze, visszafordult

Aunhoz. Ekkor �rkezett vissza Rin �s Yaken - akik

t�rt�netesen az im�nti p�r percben t�zif�t szedtek, �s

elkezdtek t�zet rakni.

- Gyere Hikari! Meg kell sz�radnod! - h�vogatta Rin. A

l�ny csak ekkor j�tt r�, hogy csurom vizes. Furcsa, nem

f�zott, pedig f�jdog�lt a sz�l. Elengedte Aun fej�t, �s

letelepedett a t�z mell�, �s v�rta, hogy megsz�radjon. Egy

id� ut�n egyszercsak nemes egyszer�s�ggel elv�g�dott a

f�ld�n, mint egy krumpliszs�k - elaludt �lt�ben. Az el�z�

napokban nem aludt t�l sokat, �s ez a f�radts�g most j�tt

ki rajta. Rin odament hozz�, �s amennyire tudta,

k�nyelmesebb p�zba ford�totta. Yaken meg csak duzzogott

az egyik bokor alatt, ahova elb�jt, hogy “M�r megint egy

haland�…”.

Sesshoumaru j� darabig f�rk�szte az alv� l�nyt.

“Furcsa ez a haland�. Ember ugyan, de nagy er�t �rzek

benne” - gondolta. - “�s b�tors�ga is van. Amikor el�sz�r

tal�lkoztunk sem ijedt meg t�lem, m�g m�g�m is b�jt,

pedig tudta, hogy mi vagyok, �s hogy nagy a hatalmam.”

Egy pillanatra elgondolkodott, �s �sszeh�zott

szem�ld�kkel n�zte a l�ny nyugodt arc�t. “Valakire nagyon

eml�keztet… valakire, akit m�r r�gen l�ttam… De kire?”

�gy �rezte, nincs vesz�ly a k�zelben, �s otthagyta a

csapatot, hogy elmenjen egy kicsit s�t�lni. M�r s�t�t volt,

mire vissza�rt. A l�ny m�g mindig aludt, alig mozdult el. Rin

�r�m�re a szellem ennival�t is hozott: n�h�ny halat, amit

megs�thetnek. A kisl�ny botokra t�zte a zs�km�nyt, �s a

t�z k�r� rakta, �s mikor megs�ltek, fel�bresztette Hikarit,

hogy vacsor�zzon vele. Hikari lelket �nt�tt mag�ba

annyira, hogy enni tudjon, azt�n megint elaludt. Addigra

m�r a ruh�i is megsz�radtak rajta.

M�snap Hikari �bredt fel legel�sz�r, �s am�g a t�bbiek

aludtak, � elment a foly�hoz f�rdeni. Tudta j�l, hogy m�r

Sesshoumaru sem alszik, csak tetteti, de rem�lte, hogy van

a f�rfiban annyi tisztess�g, hogy nem leselkedik. Hikari

nagy �r�m�re, volt. Visszafel� menet szedett az erd�ben

reggelinek val�t, �s mire Rin fel�bredt, m�r a friss ennival�

fogadta. Megett�k, �s ut�na Hikari elindult Inuyash��khoz.

Kis id� m�lva Sesshoumaru is elment, ki tudja, hova. De

�rdekes m�don az a hely arrafel� volt, amerre Hikari ment.

Ahogy Sesshoumaru a f�k k�z�tt s�t�lt, egyszercsak az

egyik sz�lesebb t�rzs� fa m�g�l el�l�pett Hikari.

- Itt az ideje, hogy ler�jam a tartoz�som - mondta.

- Hm? - k�rdezte a szellem.

- Tudom, hogy mi az egyik legnagyobb bajod. �n tudok

neked seg�teni - n�zett a szellem kimon�j�nak bal ujj�ra.

- Ugyan, hogyan tudn�l pont te - mondta, �s

tov�bbindult… volna, mert a l�ny meg�ll�totta.

- Megmondom, hogyan kaphatod vissza a karodat, de

el�tte m�g k�rn�k valamit.

Sesshoumarun l�tszott, hogy nagy dilemm�ban van, de

r�sz�nta mag�t:

- Mi lenne az?

Hikari a szem�be n�zett.

- K�rlek, hadd tartsak veletek!

- De mi�rt?

A l�ny �gy tett, mintha nem is hallotta volna.

- Sz�val? Veletek maradhatok?

A f�rfi a l�ny arc�t f�rk�szte. Nagyon elsz�nt volt. V�g�l

beadta a derek�t:

- Nem b�nom. J�hetsz, ha ez minden v�gyad…

A l�ny el�gedetten elmosolyodott.

- K�sz�n�m. Akkor most j�l figyelj. Menj egyenesen

nyugatnak. Az els� falu ut�n az erd� k�zep�n, egy kis

tiszt�son van egy kunyh�, amiben egy v�ns�ges-v�n

boszork�ny lakik. Mondd meg neki, hogy Hikari, a vizek

�rn�j�nek l�nya k�ld�tt t�ged, �s hogy mit szeretn�l.

Teljes�teni fogja a k�r�sed, de csak ha sz�pen besz�lsz

vele. Ki nem �llhatja a durva, k�vetel�z� alakokat…

Lehet, hogy a v�g�n ahelyett, hogy meggy�gy�tana,

meg�tkoz… - mosolyodott el az utols� mondatn�l Hikari.

“A vizek �rn�j�nek l�nya… de hiszen teljesen ember…

Lehet, hogy… igen, ez val�sz�n�. Az anyja egy haland�v�

v�ltozott szellem… akkor ilyesfajta er�t �reztem benne…”

- gondolta Sesshoumaru. Hikari h�tat ford�tott neki, �s

elindult. Sesshoumaru ut�na sz�lt:

- Hikari!

A l�ny meglep�dve meg�llt. A nev�n sz�l�totta!

- K�sz�n�m - mondta halkan a szellem. A l�ny

h�trafordult, de m�r csak egy t�volod� feh�r f�nyg�mb�t

l�tott.

- Sz�vesen. Rem�lem, sikerrel j�rsz, �s teljes�l a v�gyad -

mondta, �s �jra elindult Inuyash��k fel�.

***

Inuyasha feln�zett.

- Itt van - mondta.

A t�bbiek k�vett�k pillant�s�t a foly� fel�, �s val�ban,

Hikari k�zeledett onnan. �r�ltek, hogy megker�lt, viszont

azon nagyon elcsod�lkoztak, amikor k�z�lte, hogy ezent�l

Sesshoumaru�kkal lesz.

- Nocsak! Vajon mi lelte a b�ty�mat, hogy ennyi haland�t

megt�r maga mellett? - mondta g�nyosan Inuyasha.

Hikari most megtudta, hogy azon az est�n, amikor el�sz�r

tal�lkoztak, Kagome mivel fenyegette Inuyash�t.

- Fekszik! - Ki�ltotta a l�ny, mire a fi� kiter�lt a f�ld�n.

Hikari el�sz�r csak �rtetlen�l n�zett, de azt�n r�j�tt, hogy

ezt Inuyasha nyakl�nca tette a vez�nysz� hat�s�ra, �s

elkezdett kuncogni.

- �gy kell neked! - mondta.

A fi�nak egy napra egy fekszik b�ven el�g volt, ez�rt nem

sz�lt vissza a l�nynak, pedig tudott volna mit mondani neki.

- Azt hiszem, most t�nyleg elv�lnak �tjaink. Az�rt j� volt a

veletek egy�tt t�lt�tt id�. Sziasztok! - mondta Hikari.

Elb�cs�ztak egym�st�l, �s a l�ny elindult. - Rem�lem m�g

tal�lkozni fogunk!

- Ha Sesshoumaruval vagy, eg�szen biztos - jegyezte meg

Inuyasha. Kagom�t�l kapott egy szigor� pillant�st, de

vez�nysz�t nem. Innent�l Hikari �s Inuyash��k �tja egy j�

id�re elv�lt egym�st�l.