5. fejet

M�r egy hete v�ndorolt meg�ll�s n�lk�l, falur�l-falura

j�rva. K�rdez�sk�d�tt a szent�ly fel�l, de m�g csak nem is

hallottak r�la. Sz�ll�sa mindig volt, mert a fogad�beli

munk�j��rt j�r� p�nzt sz�pen �sszekuporgatta, �gy egy

kisebb vagyonnal indulhatott �tnak, ami fedezi minden

�tik�lts�g�t. Ez alatt az egy h�t alatt nem t�rt�nt semmi

k�l�n�s, azt lesz�m�tva, hogy egyszer egy foly�parton

r�t�madt valami rabl�banda, de � k�nny�szerrel elint�zte

�ket. Ez p�r nappal ezel�tt t�rt�nt. Most �pp keletnek

tartott, mert a legut�bbi faluban azt mondt�k, abban az

ir�nyban van valamilyen szent�ly, �s mivel jobb �tlete nem

volt, �gy d�nt�tt, megn�zi. Azt mondt�k neki, hogy nagyon

messze van…

Eg�sz nap j� id� volt, de d�l k�r�l elkezdett beborulni az

�g, �s most, d�lut�n az es� is eleredt. Hikari �szrevette,

hogy nem messze az �tt�l van egy barlang, ott tal�n

megv�rhatja, m�g el�ll az es�. Elindult, �s p�r perc m�lva el

is �rt a barlang sz�j�hoz, �s nyugodt l�ptekkel bes�t�lt

rajta. P�r m�ter megt�tele ut�n megl�tta, hogy van m�r

valaki a barlangban. Pontosabban valakik. �gy t�z m�terre

t�le az �reg belseje fel� 6 alak �lt. Egy piros ruh�s, feh�r

haj� fi�, egy szerzetes, egy furcsa ruh�kat visel� l�ny, egy

kisfi�, �s egy m�sik l�ny, rendes, h�tk�znapi ruh�ban,

akinek az �l�ben egy aranyos, k�tfark� cica �ld�g�lt.

“El�g k�l�n�s t�rsas�g…” - �llap�totta meg mag�ban �gy,

els� r�n�z�s ut�n. Abban a pillanatban a feh�r haj� fi� -

akinek mellesleg kutyaf�lei voltak - hirtelen szimatolni

kezdte a leveg�t, majd a k�vetkez� m�sodpercben a

barlang kij�rata fel� kapta a fej�t. Pontosan oda, ahol �,

Hikari �llt.

- Te meg ki vagy? - ki�ltotta mik�zben talpra sz�kkent. A

t�bbiek is az idegen l�ny fel� fordultak. Hikari k�rd� �s

d�h�s pillant�sok keresztt�z�ben tal�lta mag�t, amit�l egy

kiss� zavarba j�tt, �s elkezdett h�tr�lni.

- E-eln�z�st, nem tudtam, hogy itt m�r vannak. M�r itt sem

vagyok… - mondta, majd sarkon fordult.

- V�rj, ne menj m�g el! - ki�ltott ut�na egy bar�ts�gos

hang. Hikari h�trafordult. A furcsa ruh�kat visel� l�ny volt

az. - Ha j�l l�tom, te is utaz� vagy, �pp �gy, ahogy mi.

Maradj itt vel�nk, �gysincs m�sik fedett hely a k�zelben -

mosolygott r�.

Hikari egy darabig �rtetlen�l-ijedten n�zett egyikr�l a

m�sikra, majd meg�llapodott az el�bbi l�nyon, �s

megsz�lalt:

- Rendben. Maradok.

- Gyere, �lj le!

Hikari l�tta, hogy a kutyaf�l� fi� m�r kezden� mondani a

mag��t, de ezt a fura ruh�s l�ny is �szrevette, �s enyhe

fenyeget�ssel a hangj�ban r�sz�lt:

- Inuyasha! Ne akard, hogy kimondjam…

�rdekes m�don onnant�l fogva a fi� fel�l csak halk

morgol�d�st lehetett hallani.

- Hogy h�vnak? - k�rdezte az el�bbi l�ny.

- Hikarinak - v�laszolta Hikari. - �s titeket?

- Az �n nevem Kagome - mondta a l�ny. - �k pedig

Sango, Miroku, Shippou, Kirara, �s az, aki a sarokban

morgol�dik, Inuyasha.

Inuyasha a neve hallat�n abbahagyta a morg�st, �s

elford�totta a fej�t, de az�rt a f�l�vel figyelt a besz�lget�sre.

Hikari Inuyasha f�leit fix�rozta, amikor Kagome

kiz�kkentette a gondolataib�l:

- Honnan j�tt�l? �s mi�rt v�ndorolsz?

- H�t… egy innen nyugatra l�v� faluban �lek, ami

nagyj�b�l egyheti j�r�sra van innen. Az�rt keltem �tra,

mert… mert… �h, nem �rdekes… - v�laszolta Hikari, �s

elford�totta a fej�t. Kagome k�v�ncsi volt a l�ny

t�rt�net�re, ez�rt rafin�lt m�dszerhez folyamodott, hogy

sz�ra b�rja. Elkezdett magukr�l mes�lni. Elmondta, hogy a

Szent �kk� szil�nkjait keresik, �s hogy Narakut �ld�zik.

- Hmm… hallottam m�r a Szent �kk�r�l. Az egy olyan k�,

ami nagy er�vel ruh�zza fel a birtokos�t, igaz? - mondta

Hikari.

- Igen - v�laszolta Kagome.

- �s a legnagyobb r�sze most Narakun�l van - sz�lt

Sango. - Ez az egyik dolog, ami�rt �ld�zz�k �t. A m�sik

meg az, hogy bossz�t �lljunk rajta.

Elmes�lt�k Hikarinak a t�rt�net�ket, �s a l�ny megtudta,

hogy Kagome egy papn�, �s a j�v�b�l j�tt, Sango

szellemirt�, Miroku egy nagy erej� szerzetes, Shippou �s

Kirara szellemek, Inuyasha pedig f�lszellem. A h�rom

ut�bbin nem lep�d�tt meg t�ls�gosan, hiszen felismerte a

saj�tos ismertet�jeleket. B�r igaz, Inuyash�ra azt hitte,

hogy teljesen szellem. Most, hogy m�r ennyit megtudott

r�luk, kezdett b�zni benn�k, �s megeredt az � nyelve is.

Elmes�lte �let�t a fogad�ban, hogyan fedezte fel az erej�t,

hogy amikor a bandit�k el�l menek�lt, megmentette egy

szellem.

- Egy szellem mentett meg? - csod�lkozott Kagome.

- Nah�t, vannak m�g csod�k - mondta unottnak �lc�zott

hangon Inuyasha, ennek ellen�re el�g �rdekesnek tal�lta a

l�ny t�rt�net�t.

Hikari folytatta a mes�l�st, �s a t�bbiek figyelmesen

hallgatt�k. B�r � maga sem tudta, hogy mi�rt, de �gy

�rezte, b�zhat ennek a csapatnak a tagjaiban.

- … �s akkor eleredt az es�, �s idej�ttem, ebbe a

barlangba - fejezte be.

Miroku, aki eddig m�lyen hallgatott, most megsz�lalt:

- Hmm… nagyon �rdekes a t�rt�neted. K�rdezhetek

valamit?

- Mit akarsz tudni? - k�rdezte Hikari.

Miroku egy gyors mozdulattal elkapta a l�ny kezeit, �s a

szemeibe n�zett.

- Olyan gy�ny�r� teremt�s vagy. Lenn�l a gyermekeim

anyja?

Hikari elkerekedett szemekkel n�zett r�:

- H-hogy micsoda?!

Miroku tov�bbra is kitart�an n�zett a szemeibe. Hikari

l�tta, hogy a h�tt�rben Sang�t majd’ sz�tveti a d�h, �s ez

meger�s�tette a v�lasz�t:

- Sz� sem lehet r�la! - kapta el a kez�t, �s h�tr�bb

h�z�dott. Miroku lelomboz�dva �lt vissza a hely�re.

- Miroku, egyszer v�lasztatn�l valami kedvesebb form�t is

az udvarl�snak - mondta Shippou.

- Mert te olyan sokat tudsz az udvarl�sr�l - mormogta

mag�nak a szerzetes, de az�rt mindenki hallotta.

- Engem m�gis jobban szeretnek a l�nyok! - v�laszolta a

kisfi�.

Ezen mindenki elkezdett kuncogni, m�g a mogorva,

f�lreh�z�dott Inuyasha is. Miroku meg csak durc�san �lt a

hely�n, �s onnant�l kezdve nem sokat besz�lt. Kis id�

eltelt�vel Inuyasha �sszeh�zta a szem�ld�k�t, �s fel�llt,

majd a barlang bej�rata fel� vette az ir�nyt.

- Inuyasha, hov� m�sz? Valami baj van? - k�rdezte

Kagome.

- Nincs semmi baj, egy perc �s itt vagyok - v�laszolta a fi�.

Kiment, �s nemsok�ra vissza is j�tt.

- Mi t�rt�nt? - k�rdezte Sango.

- Sesshoumaru a k�zelben van, �s nemr�g errefele j�rt -

v�laszolta Inuyasha. - Meg�reztem a szag�t.

- Ki az a Sesshoumaru? - k�rdezte Hikari.

- � Inuyasha b�tyja - v�laszolta Miroku. - Egy el�gg�

kegyetlen szellem, �s meg akarja �lni Inuyash�t. De ez

hossz� t�rt�net…

- Elmes�ln�tek? - k�rdezte rem�nykedve a l�ny.

- Persze. Majd �n elmondom - aj�nlkozott Kagome.

Elmes�lte Hikarinak a k�t testv�r egym�shoz val�

viszony�t, hogy Sesshoumaru megveti az �ccs�t f�lig

emberi mivolta miatt, hogy mennyit harcolnak, ha

�sszeakadnak, �s hogy az apjuk kardj��rt v�vott csata

k�zben Inuyasha el�g s�lyos s�r�l�st okozott a b�tyj�nak:

lev�gta a bal karj�t. Hikari nem kapott k�zelebbi le�r�st

Sesshoumaru k�lsej�r�l, �s �pp ez�rt azon sem kezdett el

gondolkodni, hogy az � megment�j�nek is hi�nyzott a bal karja…

- Szerintem fek�dj�nk le aludni, nagyon k�s� van m�r -

sz�lalt meg Shippou. Annyira belemer�ltek a

besz�lget�sbe, hogy �szre sem vett�k, milyen k�s�re j�r az

id�.

- J� - helyeseltek a t�bbiek, �s mindenki nyugov�ra t�rt -

Hikari el�rel�t�an tisztes t�vols�got tartva Mirokut�l. A

l�ny megnyugodva aludt el, tudv�n, hogy Inuyash��k

k�zel�ben aligha kell tartania a r� leselked� vesz�lyekt�l.