3. fejezet
2006.08.12. 20:00
3.fejezet
,,Sötét éjszakában, jár egy lány magában,
Szerelme életéért meghalna bátran."
Kaede anyó Mirokuékkal egyszerre ért vissza a kunyhóhoz. Mikor benyitottak, Kagome már csak csendesen ült Inuyasha mellett. Már a könnyei is elapadtak, de a fiú kezét még mindig nem engedte el. A többiek se szóltak., csak leültek mellé, és néztek maguk elé. Pár perc múlva Kagome törte meg a csandet:
- Kaede anyó! Le tudod őt pecsételni a pokol küldöttei elől, meg az elől, hogy elkezdjen... khmm...
- Ne mondd ki, lányom. Tudom mire gondolsz. Le tudom pecsételni, de csak egy rövid időre.
- Akkor tedd a dolgod. Én is indulok. - mondta Kagome.
- Várj, hová mész? - kérdezte tőle Sango.
- Semmi közöd hozzá! - ordított rá Kagome, majd az íjjával a kezében eltűnt a sötétben. Amint becsukódott mögötte az ajtó, Miroku odafordult a ledöbbent Sangohoz:
- Ne haragudj rá. Neki most nagyon nehéz.
- Nem haragszom rá. - mondta Sango.
- Akkor jó.
Eközben Kagome már a folyópart felé tartott. Jól tudta, hogy kit keres. Kicsivel később megáltt a parton, és elkiáltotta magát:
- Sesshoumaru Nagyúr! Jöjj elő! Tisztában vagyok vele, hogy valahol a közelben vagy!
- Mit akarsz tőlem, halandó? - és kilépett egy fa mögül. - Hogy mersz hábor... - de ekkor meglátta Kagomét, és elállt a szava. ,,Ez a lány rémesen néz ki. - gondolta. - nagy csatán van túl. Vajon mit akarhat?" De hangosan csak ennyit mondott:
- Te lány, hány ember vére van rajtad?
- Legalább háromé, a sjátommar együtt. -válaszolta Kagome.
- A legtöbb a testvérem vére. Mi történt?
- Ne tégy úgy, mintha nem tudnád. Ott voltál, láttad a csatát. Hát ne kérdezősködj!
- Lámcsak. - mosolyodott el Sesshoumaru. Reméltem, hogy mégsem vettél észre. De mindegy. - komolyodott el újra. - Mit akarsz tőlem?
- A kardod kellene kölcsön.
Sesshoumaru meglepődött.
- Mit akarsz te a Tenseigaval? - kérdezte. -Az öcsém halt meg?
- Igen. És én fel akarom őt éleszteni.
Sesshoumaru arcára gonosz vigyor ült ki.
- És mi lesz, ha nem adom oda a kardom?
- Oda kell, hogy add! - kiáltotta Kagome. - Mégiscsak az öcsédről van szó!
- De én meg akartam őt ölni, emlékszel?
- Akkor is segítened kell. - szólt a lány. - Különben meg, te akartad őt megölni, nem? Miért adnád meg azt az örömöt Narakunak, hogy ő végezhetett vele?
- Hm. Van benne valami. De nekem nem elég indok. - válaszolt Sesshoumaru.
- Miért teszed ezt? - fakadt ki Kagome. - Akarsz valamit cserébe? Csak egy szavadba kerül. és megkapod.
- Alkut ajánlasz?
- Igen.
- Érdekes. Még sose kötöttem alkut halandóval.Mit ajánlasz?
- Mit akarsz?
- Az életed.
Hosszú csend következett, majd Kagome halkan megszólalt.
- Megkapod.
- De figyelmeztetlek! Hosszú, és keserves halálod lesz. - szólt Sesshoumaru.
- Nem bánom. Csak ő élhessen.
|