4. fejezet
2006.08.12. 21:03
4. fejezet
Sora és Inuyasha hamar rátalált egy kényelmes barlangra,
amely mellett bővizű patak folyt. Inuyasha levette a felsőjét,
majd leterítette és ráült, közben pedig Sora elment a
patakhoz, és bevizezett egy darab ruhát, hogy kitisztíthassa
vele a fiú sebeit. Aztán visszament a barlangba.
- Nem fogod tudni bekötözni a sebeim - mondta Inuyasha
Sorára nézve. - Nincs mivel.
- Nem baj. Ha eláll a vérzés nem lesz gond - válaszolta a
lány.
Sora óvatosan kitisztította a fiú sebeit, aki ezt szó nélkül
tűrte. Aztán a lány leült Inuyasha mellé, és elkezdte
babrálni a cipőfűzőjét. Aztán a fiú zavartan köhécselt
néhányat, majd akadozva megszólalt:
- Ööö… Sora… Azthiszem… Mondanom kell neked
valamit!
- Mit, Inuyasha? - nézett rá a lány.
- Hát, szóval… én azt hiszem, hogy… szeretlek téged -
mihelyst ezt Inuyasha kimondta, rögtön lehajtotta a fejét,
mintha szégyellné magát.
- Inuyasha, ez komoly? - kérdezte döbbenten Sora.
- Igen. Az - válaszolta a fiú továbbra is lehajtott fejjel.
- És miért éppen most mondtad el ezt nekem?
- Azért, mert ma rájöttem, hogy bármikor meghalhatunk,
és azt akartam, hogy ezt tudd előtte.
- Ó, Inuyasha!
Sora odasétált a fiú elé, aki erre a szemébe nézett.
Inuyasha lassan közelített Sora szájához, majd puhán, és
hosszan megcsókolták egymást. Aztán a fiú szorosan
magához ölelte a lányt, aki a mellkasára dőlt.
- Én is szeretlek téged, Inuyasha - mondta Sora.
Inuyasha végigsimította Sora selymes haját, miközben a
lány Inuyasha csupasz mellkasát simogatta. Jól esett nekik
a másik közelsége. Újra és újra megcsókolták egymást, és
közben a fiú óvatosan elkezdte vetkőztetni párját. Sora
nem tiltakozott, hanem inkább még vadabbul csókolta őt,
miközben kezei már Inuyasha övét bontogatták. Miután
lekerült róluk minden ruhadarab, a fiú gyengéden
végigfektette a lányt a ledobált ruhák halmán, majd fölé
hajolt és miközben mélyen a szemébe nézett, kezeivel
felfedezte annak minden porcikáját. Közben Sora
megbabonázva simogatta Inuyasha arcát. Aztán a fiú
lehajtotta a fejét, és a lány nyakát kezdte el csókolgatni,
szívogatni. Mindkettejükben vadul lüktetett a vér, egészen
megfeledkeztem a körülöttük lévő világról, csak egymással
foglalkoztak. Sora számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy
párja már egyre nehezebben tudja féken tartani vágyait,
ezért hát teljesen átadta magát neki. Közben Inuyasha
egyre lejjebb haladt. Végigcsókolta Sora testét, szájával
mindenfelé nedves nyomot hagyva. Mindketten egyre és
egyre többet akartak. Szorosan ölelték egymást, hogy már
szinte fájt, és nem engedték volna el a másikat a világ
összes kincséért sem. Testük összefonódott, majd teljesen
eggyé lettek. Olyan érzés lett úrrá rajtuk, mely ha
elszabadul, eget-földet összedöntött volna. Így maradtak
még egy ideig, aztán különváltak, de továbbra is szorosan
ölelték egymást. Betakaróztak az egyik nagyobb
ruhadarabbal, majd lassan-lassan elnyomta őket az álom.
Sora és Inuyasha a felkelő nap első sugaraira ébredt fel
egymás karjaiban. Kimondhatatlanul boldogok voltak.
- Jó reggelt, kedvesem - szólt Inuyasha, és csókot nyomott
társa homlokára.
- Jó reggelt neked is - mosolygott rá Sora.
- Azt hiszem, fel kellene kelnünk - mondta a fiú kicsit
elszontyolodva. - Vissza kéne mennünk a faluba megnézni,
hogy mi történt, amíg nem voltunk ott.
- Jó. De előbb Kaede anyó falujába menjünk, és szedjünk
össze magunknak néhány cuccot, jó? - szólt a lány.
- Persze. Ahogy akarod.
Mindketten felkeltek és magukra vették a ruháikat, aztán
pedig elindultak. Kaede anyó már várt rájuk.
- Aggódtam értetek. Néhány ember eljött és elmondta,
hogy mi történt, de azt nem tudták, hogy ti hova tűntetek a
csata után - mondta az anyó.
- Egy barlangban töltöttük az éjszakát, nem messze innen -
válaszolt rá Sora.
- Nektek vagy nekem nem messze? - kérdezte a papnő.
- Nekünk - vetette oda Inuyasha.
- Nos értem - szólt az anyó. - Mivel úgy látom, hogy nem
esett nagy bajotok, sőt, a körülményekhez képest
túlságosan is jól érzitek magatokat, most itt is hagylak
titeket.
És elvonult a kunyhójába, Inuyasha és Sora pedig leült
megbeszélni a tegnap este történteket.
|