Kilencedik r�sz: Az �let �ra

A fekete lyuk erej�nek m�g maga a V�grehajt� sem tudott ellen�llni. Egy darabig dacolt a sz�llel, de sz�pen lassan, porszemr�l porszemre, Miroku keze besz�vta. �nel�g�lt mosollyal z�rta el �jra a r�st. Sango megr�k�ny�dve n�zett r�.
„Ennyi…?” k�rdezte. Miroku b�lintott.
„Persze. Mi�rt?”
„�s ezt mi�rt nem lehetett volna kor�bban…? Mindegy… Menj�nk Inu Yasha�rt.” Elindult a barlang fel�. Miroku k�vette. De hirtelen �les f�jdalom has�tott a karj�ba. T�rdre esett. Sango agg�d� arccal fordult vissza. „Mi a baj, Houshi?” Miroku ny�gve v�laszolt.
„N… nem tudom… valami… t�pi bel�lr�l…” Ell�kte meg�t�l Sangot… „Fuss… szabad�tsd ki Inu Yash�t!
„De..:”
„Siess!!” ki�ltotta, majd felord�tott a f�jdalomt�l. Sango d�bbenten n�zte, ahogy Miroku f�l keze lerobban a hely�r�l, �s sok-sok �les penge sz�r�dik sz�t k�rk�r�s ir�nyban a sebb�l. Nagy r�sz�k �rtalmatlanul �llt bele a f�kba �s a szikl�ba, de egy-kett� eltal�lta �ket. Mirokut elbor�totta a v�r… szerencs�re a k�t�s nem esett le a r�sr�l… Most neh�z lenne visszarakni, hiszen a kar j� h�rom m�terre fek�dt a f�ld�n a gazd�j�t�l… A peng�k �jra megmozdultak, k�r�zni kezdtek a leveg�ben �s �jra �ssze�llt bel�l�k a g�lem… Miroku k�ny�rg� szemekkel n�zett Sangora �s halkan suttogta.
„Siess…” Majd szembefordult a V�grehajt�val �s megmarad kez�vel fogva a botj�t, r�t�maszkodott. Sango meg�rtette, hogy itt m�r csak Inu Yasha seg�thet, ez�rt futni kezdett a barlang fel�. Miroku g�rnyedten �llt a g�lemmel szemben. Pr�b�lt nem t�r�dni a hi�nyz� karj�val �s a t�nnyel, hogy most meg fog halni. Meg kell �ll�tania a V�grehajt�t. B�rmi �ron. Elsz�ntan kiegyenesedett, ami �jabb v�rvesztes�get jelentett neki. De m�r semmi nem sz�m�t. Elsz�ntan n�zett szembe a v�gzettel. A sz�rnyeteg arc�n most el�sz�r jelent meg valami �rzelem. Nevetett.
„Hogy gondolod, hogy meg�ll�thatsz?” Por alakba bomlott �tsz�llt Mirokun. Olyan volt, mintha egy forg�sz�l f�jt volna fel� egy f�mforg�cs-felh�t… Minden egyes darab, ami eltal�lta, egy-egy kis sebet szak�tott rajta… Az egyik egy szerencs�tlen v�letlen folyt�n lez�rta a f�l szem�t… A szikl�kat k�r�s-k�r�l bebor�totta a kifr�ccsent v�re… elcs�szott a nedvess�gen, ami valaha az � l�ktet� �lete volt. A botja elgurult �s f�l k�zzel t�masztotta mag�t. Nagyon sok v�rt vesztett, nem volt ereje megfordulni, de tudta, hogy a felh� egyenesen Sango fel� haladt. Sango hallotta maga m�g�tt gyomorforgat� hangot, ahogy a f�mt�sk�k a h�sba hatolnak, de nem fordult meg. Minden erej�t beleadva futott. De hi�ba, a felh� gyorsabb volt, megel�zte �s arcon csapta. Mintha egy t�m�r, apr� t�sk�kkel telet�zdelt f�mfalnak �tk�z�tt volna. Majd a felh� k�rbevette �s felvette a g�lem alakj�t. �t�lelte Sangot, aki tehetetlen volt. Pr�b�lt kiszabadulni, de hi�ba, a kezek �gy szor�tott�k, mintha f�mb�l lettek volna… Majd egy csavarint�s �s egy halk, elv�gott sikkant�s ut�n Sango mozdulatlan teste csap�dott be Mirokut�l p�r m�terre. Miroku lassan odak�szott…
„Sango…” sz�longatta, de hi�ba. Megmaradt karj�val maga fel� ford�totta a l�ny test�t. Most t�nt fel neki el�sz�r, hogy milyen k�nny�, val�j�ban milyen t�r�keny… A fej�n egy seb t�tongott, amikor ide esett, beverhette a szikl�ba… de ez nem volt s�lyos s�r�l�s… viszont a h�t�n egy kis dudor jelezte, amit�l Miroku a legjobban f�lt. A g�lem elt�rte a gerinc�t. K�nnyekkel k�szk�dve borult r� a l�ny mellkas�ra… hi�ba minden. Nem l�legzett, m�r a sz�ve sem vert. Sango halott volt. M�r nem l�tott a v�rvesztes�gt�l, �rezte, hogy ahogy a sz�ve egyre lassabban ver �s lassan kih�l a l�ny m�g kellemesen meleg test�n… Jobban kellett volna vigy�znia r�… tal�n… ha kapn�nak m�g egy es�lyt… de nem… v�ge…
Egy �r�kk�val�s�gnak t�n� pillanat ut�n l�gy szell� simogat�s�t �rezte, �s egy suhog� hangot hallott. Utols� erej�t megfesz�tve feln�zett de csak �rnyalakot l�tott a szem�be t�z� nap f�ny�ben k�zte �s a g�lem k�z�tt… de az alak… a ruh�k, a haj… Inu Yasha…? A hideg hang azonban �szhez t�r�tette.
„H�, V�grehajt�. Elj�tt az �t�leted ideje. Ne ezekkel a patk�nyokkal t�r�dj. Itt vagyok �n neked.” Sesshoumaru?! De ha � itt van, akkor itt kell hogy legyen Kagome is…
„Miroku… j�l vagy?” Hallotta is m�r a l�ny hangj�t, de m�r nem tudta abba az ir�nyba ford�tani a fej�t…
„Bocs�ss meg, Kagome… Inu Yasha… Sango…” � sem sz�lt t�bbet. A sz�ve nem b�rta tov�bb a v�rvesztes�ggel j�r� meger�ltet�st… Houshi-sama, a szerzetes, kiv�rzett… cs�nya hal�l… Kagomenek elgyeng�ltek a l�bai. Mindennek v�ge. Inu Yasha fogs�gban, a bar�tai halottak. Lerogyott mell�j�k �s csendben s�rni kezdett. Sesshoumaru viszont k�nnyed�n meg�rizte a hidegv�r�t. A hangja m�g mindig kem�nyen csengett.
„Sz�val… te lenn�l a h�res V�grehajt�?” A g�lem b�lintott. Sesshoumaru g�nyosan elvigyorodott. „Mi lenne, ha abba hagyn�d a kisded j�t�kaidat? Ez a teszt… �s most ez az �retlen sz�nj�t�k… sz�nalmas vagy, V�grehajt�. Vagy sz�l�tsalak ink�bb Vad�sznak? �, maradok m�gis ink�bb a sz�nalmas patk�nyn�l.” A g�lemnek eltorzult az arca.
„Rendben…” morogta. Az �rny�kok k�rbe vett�k… �s egy f�mes villan�s ut�n ott �llt a Vad�sz. Asami, a p�nc�lban. De eg�sz m�s volt. Fiatal. �leter�s.
„Tess�k, ahogy akarod. De most te is meghalsz.” Sesshoumaru v�llat vont.
„Aha. M�g egyed�l is el tudn�lak int�zni… de nem vagyok egyed�l.” Mondta vigyorogva. A Vad�sz dallamos hangon kacagott.
„Igen? Ki seg�tene neked, Sesshoumaru nagy�r?!” mondta g�nyosan. „Az a l�ny? Hahaha, n�zz csak r�. Teljesen �sszeomlott. Semmit nem tud tenni. A bar�tai hal�la… t�l sok neki. Hahahaha!” Sesshoumaru lassan megsz�lalt.
„Igen. A friss gy�sz mindig megviseli az embereket.” Mondta meg�rt�en mosolyogva. H�tat ford�tott Asaminak. A Vad�sz szava elakadt. Nem szokott hozz�, hogy ilyen k�nnyed�n leveszi r�la valaki a szem�t, hogy ennyire semmibe veszik. Mozdulatlanul figyelte Sesshoumarut. Mire k�sz�l…? Val�j�ban nem is hozz� besz�lt…! „�rz�kenyebbek a f�jdalommal szemben, mint �n. Ez a gyeng�j�k. De az erej�k is. Meg�rtettem, Kagome. Az elm�lt napokban sok mindent l�ttam. �llj f�l.” Kagomet szinte hipnotiz�lta ez a szokatlanul kedves hang… Engedelmeskedett. F�lre�llt. Sesshoumaru el�h�zta a Tenseig�t. A napf�ny kem�nyen csillogott a peng�n, ahogy a szemei el�tt tartotta �s v�gign�zett rajta. „Meg�rtettem, hogy fontosak egym�s sz�m�ra. F�ggenek egym�st�l. �s ez a forr�sa legnagyobb b�natuknak… de az �r�m�knek is. N�zd, haland�… te aki elfelejtetted a saj�t fajt�d �rz�seit… N�zd, ahogy a gonosz szellem, Sesshoumaru emberibben cselekszik, mint ahogy te valaha is tudt�l…” Igen… l�tta… ott t�ncoltak Sango �s Miroku f�l�tt. Az Alvil�g k�ld�ttei… Egyetlen v�g�s. Kem�nyen megmarkolta a kard markolat�t. V�rt a megfelel� pillanatra. Vett egy m�ly l�legzetet �s lecsapott. A penge arany �s ez�st sz�nekben vill�dzva szelte a leveg�t… de csak � l�tta, ahogy a K�ld�ttek kett�esnek �s elp�rologtak az �letteli napf�nyben.
A Vad�sz elkerekedett szemmel n�zte. Nem �rtett semmit, m�gis, nagyon rossz �rz�se volt. Mit csin�l…? Mit hadon�szik azzal a karddal…? Megbolondult, vagy mi a fene…? Hiszen azzal a fogpiszk�l�val semmit nem lehet tenni!! Mire k�sz�l…?! Egy pillanat. A l�ny… megmozdult…?! Nem… Nem!!! Az nem lehet… csak a szemem k�pr�zott … nem… meghaltak!! De hiszen meghaltak!! Meg�ltem �ket!! Halottnak kellene lenni�k!!! Remeg�, eltorzult hangon ord�totta.
„Meg�ltem �ket!! NEM T�MASZTHADOD F�L A HALOTTAKAT!!!” Sesshoumaru eltette a kardot �s sajn�lkoz� pillant�st vetett az �r�ltre. A tekintet�k �sszekapcsol�dott… Sesshoumaru l�tta a retteg�st… az ismeretlent�l val� f�lelmet...
Miroku l�legezni kezdett, de nem mozdult. Val�sz�n�leg nagyon j�l �rezte mag�t, Sango mellein pihenve. De a l�nynak ez m�r kor�ntsem tetszett annyira.
„Sz�llj le r�lam, te perverz!” lel�kte mag�r�l a szerzetest. Miroku vigyorogva tette �ssze a kezeit sajn�lkozva… mindkett� megvolt neki. Sango egy pillanatra el�rz�keny�lt, de azt�n Kagomehez fordult �s d�h�sen folytatta. „Meghaltunk, de ez a kis perverz csak „arra” tudott gondolni! Most mond meg. Norm�lis?” Kagome a m�g mindig szorult helyzet�k ellen�re elnevette mag�t. Mosolyogva t�r�lgette a k�nnyeit.
„Nem, persze hogy nem! EEEchii!” mondta kacagva. Miroku v�llat vont.
„Tudod, mikor foglak �gy megk�rni, hogy a gyermekem anyja l�gy.” S�rt�d�tten elfordult. De val�j�ban � is nevetett. De k�zben a Vad�sz t�ltette mag�t a sokkon. D�h�dten h�rg�tt.
„Nem sz�m�t! �jra meg�l�m �ket! �jra �s �jra!” A hangja magasba csapott �s eszel�sen kacagni kezdett. „De veled kezdem!! Ha sz�tt�plek, senki nem hoz m�r vissza, azt garant�lom!!” Sesshoumaru nem moccant.
„M�g egyetlen dolgot nem �rtek… ak�rmennyit l�ttam �s ak�rhogy pr�b�lom meg�rteni az embereket, nem fogom f�l… mi�rt tetted?” A vad�sz g�nyosan kacagott.
„Mi�rt?! M�g k�rded?! V�jk�lni akarunk m�sokban, hogy kiel�g�ts�k hirtelen j�tt tud�sszomjunkat?! Sz�nalmas!” Vicsorogni kezdett. �k�lbe szor�totta a kezeit. „N�zz v�gig rajtam!! Eml�kszel, milyen voltam oda�t! Itt er�s vagyok �s hatalmas!! �s �jra fiatal lehetek! Halhatatlan lehetn�k a Shikon gy�ngy erej�vel! Oda�t csak egy v�n bolond voltam! Egy remeg�, szenilis idi�ta!” Kagome k�zbev�gott.
„Ez nem igaz! Mi szerett�k Asami professzort. � nem olyan volt, mint te. Kedves, meg�rt�… �s j� ember.” Ki�ltotta. A Vad�sz r�h�gni kezdett.
„Ak�r tetszik, kis h�lgy, ak�r nem, �n �s �, ugyanaz a szem�ly. De hagyjuk az elm�leti vit�kat. M�g meg kell �ln�m egy szellemet.” �s sz� n�lk�l t�mad�sba lend�lt. Az energia g�mb egyenesen Sesshoumaru feje fel� tartott, de �pphogy elker�lte. Tov�bb haladt �s becsap�dott a f�k k�z�. Sesshoumaru h�trasz�lt a v�lla m�g�tt.
„Szabad�ts�tok ki a f�lv�rt. �n feltartom.”
„De, nem hagyhatunk itt…” pr�b�lkozott Kagome.
„Semmi de! Ez nem a ti szintetek! Most m�g er�sebb, mint amikor �lc�zta mag�t! Sz�ks�gem van a Tetsusaig�ra…” Miroku felkapta Kagomet �s vonszolni kezdte.
„Igaza van, Kagome. Mi semmit nem tehet�nk. Ide Inu Yasha kell…” Kagome n�m�n b�lintott. Mindh�rman futni kezdtek a barlang fel�.
Sesshoumaru vigyorogva r�n�zett a Vad�szra.
„Azt hiszem �rtelek. Sz�nalmas vagy. Nem tudod elfogadni a sorsod, mint azok, akiket a m�sik vil�gban l�ttam. M�g az ember n�vre sem vagy m�lt�. De nem sz�m�t. Kettesben maradtunk, haland�. �s most, leverem rajtad az �sszes tartoz�sodat.” Mondta morogva. Megropogtatta a kezeit.
„Ne csak besz�lj, szellem. Mutasd, mire k�pes a fajt�d egy „alacsonyabb rend� ember” akarata ellen!”
�sszecsaptak. Az erd� leg�regebb f�i sem eml�keztek ilyen harcra.

Tizedik r�sz: Lesz�mol�s

Kagome-ek hamar oda�rtek. Val�j�ban nem volt messze a barlang, csak ha akad�lyozta �ket a Vad�sz… akit most Sesshoumaru lefoglalt. Yaken vezet�s�vel k�nnyen megtal�lt�k Inu Yash�t is.
„Siess�nk! A gyertya! Gyorsan f�jd el a gyerty�t!” Kagome odaszaladt �s elf�jta. Nem t�rt�nt semmi.
„A m�sikat is, gyorsan, miel�tt le�g!” ki�ltott�k k�rusban. Kagone elf�jta a m�sikat. Yaken k�zelebb ment, felugr�lt �s leoldotta Inu Yash�t. Kagome elkapta, hogy ne essen a padl�ra. A f�lv�r lassan kinyitotta a szemeit.
„Hol vagyok..? Mi t�rt�nt…?” Kagome l�gyan v�laszolt.
„Ez egy hossz� t�rt�net… �s most nincs id�nk elmondani.” Inu Yasha felt�p�szkodott. V�gig n�zett mag�n. Minden sebe begy�gyult. Ez sz�ks�ges volt a szertart�shoz, �gyhogy Yaken meggy�gy�totta. �jra er�snek �rezte mag�t.
„Aha, mindegy. Meg kell �lni valakit?” Kagome n�m�n b�lintott. Inu Yasha elvigyorodott, ak�rcsak a b�tyja. Ak�rmennyire ut�lj�k egym�st, le se tagadhatn�k, hogy testv�rek… „Nagyszer�. �gyis kezdtek elmacsk�sodni a tagjaim. A mi�rtekre r��r�nk miut�n elint�ztem.” Fogta a Tetsusaig�t �s elindult. M�g a h�ta m�g�tt visszaki�ltott a leesett �llal b�mul� Kagome-eknak. „Gyer�nk? Mire v�rtok? �pp ti mondt�tok, hogy sietn�nk kell nem?”

Sz�l s�v�t�se…egy k�k �s egy fekete folt cik�zik. K�zelednek. Csattan�s, ac�l hangja. Megfordulnak, �s �jra. Csattan�s. Sesshoumaru eltal�lta a Vad�szt, de az �gyesen egy�tt mozgott az �t�ssel, �gy a p�nc�lja erej�vel kiv�dhette. Mindketten gyorsan vagdalkoztak. A Vad�sz f�lre�t�tte Sesshoumaru �t�seit �s nem mozdult, Sesshoumau pedig �ltal�ban elker�lte a csap�sokat. De nem jutottak d�l�re.
Csattan�s.
A harc tov�bb folyt. Id�nk�nt egy-egy t�mad�s mell� ment, �s felt�pte a talajt, vagy kid�nt�tt egy f�t.
Sz�l s�v�t�se…egy k�k �s egy fekete folt… tal�lkoznak, de a csattan�s elmarad, majd k�t hatalmas puffan�s, amint mindketten belef�r�dnak a talajba. Sesshoumaru g�nyosan megsz�lalt.
„Ennyi lenne… a nagy Vad�sz…? T�nyleg csak egy unalmas kis senki vagy, m�g itt is.” A Vad�sz elvigyorodott.
„Igen? Akkor fejezz�k be a j�t�kot.” A csuklya lerobbant r�la �s alatta felt�nt a p�nc�l, teljes val�j�ban. A f�mes p�tr�szek halv�nyan villogtak, mint valami sz�m�t�g�p kijelz�i. F�lelmetes l�tv�nyt ny�jtott. Idegen volt. Nem illett ide. De Sesshoumaru nem ijedt meg. Flegma mozdulatokkal f�lredobta a sz�rm�t, ami eddig a v�ll�t takarta.
„Ez csak akad�lyozna. Na gyere…” A vad�sz t�mad�sba lend�lt, de most eg�szen m�sk�pp harcolt. Hasonlatoss� v�lt Sasshoumaruhoz. A szellem most m�r nem tudott elhajolni, v�dekeznie kellett. K�t csap�st h�r�tott, majd a Vad�sz a leveg�b�l k�t l�bbal a feje fel� rep�lt, de Sesshoumaru keresztezte maga el�tt a kezeit �s kiv�dte. A vad�sz elrugaszkodott r�la �s egy p�rd�l�s ut�n egy energiag�mb�t k�ld�tt ellenfele fel�. Sesshoumaru elugrott, de a m�sodik eltal�lta. H�tr�bb cs�szott. Nevetve mondta.
„Igen! Igen!! Ez m�r valami!” �s ut�na ugrott.
Teljesen kivetk�ztek magukb�l mind a ketten. Nem t�r�dtek a k�rnyezet�kkel. Csap�sok, robban�sok. Hol az egyik�k, hol a m�sikuk tal�lta el ellenfel�t, de fel sem vett�k az apr�bb s�r�l�seket.
Inu Yash��k �gy tal�ltak r�juk. Teljesen egym�sba gabalyodtak, alig lehetett k�vetni a mozdulataikat, �s az egybemos�dott foltok k�z�tt meg�llap�tani, hogy most melyik�j�k tal�lta el �ppen a m�sikat. Inu Yasha elmosolyodik.
„�rtem! Nagyszer�! Most egyetlen csap�ssal elint�zhetem mind kett�t.” Nem is v�r, hanem m�r emeli is a Tetsusaig�t, hogy haszn�lhassa a Sz�lv�g�t. De Kagome belecsimpaszkodik, hogy meg�ll�tsa.
„Ne, v�rj! Nem teheted!” A l�ny s�ly a nem fogta volna vissza, de a hangja igen. Meglepve n�zett r�.
„Mi�rt is nem eg�sz pontosan?” Kagome bizonytalanul magyar�zni kezdte.
„Tudom, hogy neh�z lesz elhinni, de megmentette az �letemet. T�bbsz�r. Az �v�ket is.” Inu Yasha megd�bbenve b�mult Sango�kre.
„Mi van?! Most sz�rakoztok velem?”
„Nem. Ez igaz.” Mondta Miroku. Sango b�lintott.
„Hihetetlen, de igaz…” Inu Yasha leeresztette a kardot.
„Akkor most mi legyen?”
Hirtelen egy furcsa dolog t�rt�nt. Sesshoumaru a Vad�sz h�ta m�g� ker�lt, �tny�lt a honalja alatt �s lefogta. �gy szembeker�ltek Inu Yash��kkal. Sesshoumaru szeme �sszekapcsol�dott Inu�val… L�tta benne, hogy a t�bbiek igazat besz�lnek… �s l�tta, hogy mit kell most tennie. A t�bbiek d�bbenten n�zt�k, ahogy megsuhintja a Tetsusaig�t:
„Sz�lv�g�!” A t�mad�s telibe kapta a dulakod�kat. Sesshoumaru nem s�r�lt meg annyira, mert az el�tte �ll� Vad�sz eltakarta, de m�g�gy is t�bb m�tert rep�lt h�tra �s beszerzett egy- k�t apr�bb sebet. A Vad�sz �sszeesett. Kagomeek odaszaladtak Sesshoumaruhoz. Lassan felt�p�szkodott, a Tenseig�ra t�maszkodva. Az egyik l�ba kifordult, de semmi komolyabb baja nem t�rt�nt.
„iz�… ez nem volt rossz.” Mondta Miroku Sessnek.
„Nem gondoltam volna, hogy ilyen �nfel�ldoz� leszel…” er�s�tette meg Sango. Kagome r�mosolygott.
„Igen, ez lehet hogy most valaminek a kezdete. Inu Yasha…?” Sz�lalt meg. A f�lv�r duzzogva elfordult.
„�n akkor sem b�zom benne. N�lk�lem �gysem tudta volna elint�zni.” Majd hirtelen elakadt a hangja. „Iz�… sr�cok… gond van…” A t�bbiek meglepve fordultak meg.
„Mi va…” majd megl�tt�k. Sesshoumaru kuncogni kezdett.
„Igen… meglep�dtem volna, ha ennyivel meg�sszuk. Nem hi�ba olyan �ntelt.”
A Vad�sz fel�llt. Az arca d�h�sen eltorzult. Egy nagy darabon, ahol a Sz�lv�g� eltal�lta, lepattogzott a p�nc�l legfels� r�tege, �s el�bukkant az alatta l�v� r�sz. A homlokcsont egy darabja, alkotja a mellkasi r�szt… rajta egy f�lholddal… a v�gs� bizony�t�k, hogy a p�nc�lt Sesshoumaru csontv�z�b�l k�sz�tett�k.
„Rohad�kok… el�g volt… el�g…!!” ord�totta. „Elt�r�llek titeket a f�ld sz�n�r�l. V�gleg.” A f�lhold felizzott… Felvetette a szemeit az �gre… „Megid�zlek… �r v�ndora… temesd el ellens�geim! J�jj, �st�k�s!” Az energia, ami kirobbant bel�le, h�tra l�kte �ket…. Kicsit megemelkedett �s h�rom m�ter magasan lebegett… K�r�l�tte vill�dzott a leveg�. Inu Yasha f�lt�p�szkodott �s megr�zta mag�t.
„Azt hiszem, most igaz�n f�lh�zott.” Morogta d�h�sen. „Kiny�rom.” De Kagome megint az �tj�ba �llt.
„V�rj…”
„Mi�rt, m�r megint?!”
„Figyelj…” Megfogott egy darab k�vet �s bedobta a Vad�sz k�zel�be. A k� egy villan�s alatt elp�rolgott… „L�tom az er�teret… Ezzel v�di mag�t, am�g el nem k�sz�l az id�z�ssel. Nem jutn�l el hozz�.”
„A fen�be… csak jutn�k el hozz�… a Tetsusaiga-val k�nnyed�n miszlikbe apr�tan�m!” Miroku elgondolkozva vakarta a fej�t.
„Valami er�teljes v�delemre lenne sz�ks�g�nk…” Sango b�lintott.
„De hol tal�lunk olyat?” Kagome mosolygott. � m�r tudta a megold�st. Inu Yasha �s Sesshoumaru ott �llt egym�s mellett, s�rtetten elfordulva a m�sikt�l. �tkarolta Sangot �s Miroku-t.
„Figyeljetek… van egy tervem. Sz�pek �gy egy�tt, nem?” Mutatott a testv�r p�r fel�.
„Igen, de hogy j�n ez ide?” K�rdezte Sango, majd amikor Miroku kuncogni kezdett, neki is leesett. A nevet�sre Inu Yasha �s Sesshoumaru felkapta a fej�t, majd egym�sra n�ztek. Egyszerre fakadtak ki.
„Soha!”
„Nincs az a p�nz, hogy seg�tsek a sz�nalmas f�lv�rnek!”
„Nem is kellene a seg�ts�ged! Nincs r� sz�ks�gem!”
„Igen?! Akkor ugorj be. Sz�vesen megn�zn�m, ahogy cafatokra szaggat az er�t�r.”
„Csak ut�nad, b�tyus. Majd ha eljutott�l od�ig �s nem tudod meg�tni, akkor majd kacagok rajtad egy j�t!” Kagome k�z�j�k �llt.
„Na… fi�k…most az egyszer pr�b�ljatok meg egy�tt dolgozni… a kedvem�rt…?” n�zett r�juk angyali szemekkel. Mindkettej�knek elakadt a szava. Inu Yasha morogva elfordult. Nem lehetet kivenni a szavait, de val�sz�n�leg most kiv�telesen egyet�rtett Sessel, az emberekkel kapcsolatban. Sesshoumarunak pedig leesett az �lla �s egy pillanatig nagyon but�n n�zett. „Ismerj�tek be” folytatta Kagome. „Sesshoumarun�l a v�delem �s az �let kardja, a Tenseiga, Inu Yashan�l pedig a puszt�t�s fegyvere, a Tetsusaiga. Egy�tt kacagva elint�zn�tek. Naaa… olyan j� lenne…!” L�that�lag taktik�t v�ltoztatott. Teljesen elkerekedtek a szemei �s angyalian mosolygott. Miroku megb�kte Sangot.
„Te mi�rt nem tudsz n�ha ilyen lenni?”
„Szeretn�d?” Vigyorgott r� Sango v�rszomjasan.
„ehe… tal�n m�gsem…” hagyta r�. Vigyorogva figyelt�k, ahogy a fiv�rek j�l fel�p�tett ment�lis v�delme semmi perc alatt felmorzsol�dik. Egyszerre s�hajtottak. Sesshoumaru lassan kezdte.
„Rendben. Vegy�l a h�tadra.” Inu Yasha megcs�v�lta fej�t.
„Nono. Nem �gy van az. Nekem er�sen le kell majd csapnom. Nem vihetlek.” Sesshoumaru megr�k�ny�d�tt.
„Micsoda…? Csak nem hiszed, hogy egy f�lv�r fog lovacsk�zni a h�tamon?! Nem �s nem! Nem tudtok olyan �rvet mondani, ami erre r� vesz. M�g ha az �letem m�lik rajta, akkor sem.”

„Legal�bb ne mozogj annyira. Nyomod a v�llamat.”
„Fogd be. Azt hiszed, olyan k�nyelmes j�rm� vagy?”
„Le lehet sz�llni, ha nem tetszik.” Kagome k�zbev�gott.
„Jaj, hagyj�tok m�r abba. Nincs erre id�. Induljatok m�r”
„Ok�. Gyia paci!” Ki�ltotta Inu Yasha. Sesshoumaru morogva megindult. Az els� f�n�l Inu Yasha lefejelt egy �gat. „A�! Ezt direkt csin�ltad, mi?!” Sesshoumaru vigyorogva v�laszolt.
„Kapaszkodj. Elengedem a l�bad. Kell a kezem, hogy foghassam Tenseig�t.”
„Mi…? Ha �n fogom a Tetsusaig�t, akkor mivel kapaszkodjak?! V�rj, ne enge…”
Elbotlottak �s gurultak p�r l�p�st. Miroku �s Sango �sszen�ztek.
„Pedig m�r lend�letben voltak.”

A m�sodik pr�b�lkoz�s m�r jobban siker�lt. Majdnem az er�t�rig eljutottak.

Harmadszorra viszont r�j�ttek, hogy ha egy �vvel r�k�tik Inu Yash�t Sesshoumaru h�t�ra, sokkal biztosabban haladhatnak. Eljutottak az er�t�rig. Sessy el�kapta a kardj�t �s maga el�tt tartva, lend�letet sem vesz�tve behatoltak. Majd a Tetsusaiga egyetlen csap�s�val lecsapt�k a Vad�szt… de a kard nem v�gta �t… a p�nc�l m�g mindig tartott. Belecsap�dott a talajba �s k�h�gve felt�p�szkodott. A p�nc�l teljesen �sszet�rt. A p�t r�szek lepattantak �s sisteregve elolvadtak.
„M�g nem v�gezt�nk… M�g tal�l… Mi.. mi t�rt�nik..? �����������raaargggghh!”

A vad�sz �sszeg�rnyedt. Sikoltozni kezdett. A p�nc�l sz�tt�pte… a darabok lepattantak �s let�pt�k a b�r�t, lemart�k a h�s�t, eg�szen a csontj�ig…belet�ptek a csontokba is. Az arc�r�l is leolvadt a b�r �s a h�s �s el�bukkant a kopony�ja… a sikoltoz�s elhalt… m�r csak a test vonaglott… a p�nc�l darabk�i lassan beleett�k magukat a csontjaiba… A leveg�t bet�lt�tte az �gett h�s �mely�t� szaga, a vonagl� test f�st�lg�tt… v�g�l abbamaradt minden mozg�s. Sesshoumaru elvigyorodott.
„H�t �gy v�gezted. Milyen kellemetlen.” Inu Yasha k�zbesz�lt…
„V�rj…M�g nincs v�gezte… �reztem a kardon kereszt�l… elt�rtem bel�l valamit, amit�l kiszabadult…” Mintegy a szavai al�t�maszt�sak�nt a csontv�z alakulni kezdett… megn�tt, recsegve ropogva deform�l�dtak a tagjai… elg�rb�lt a gerince, megny�ltak a kezei, a szembefordul� h�velykujj elt�nt, viszont karmok jelentek meg az ujjak v�g�n, a kopony�ja megny�lt, a fogai eltorzultak… majd fel�llt puszta v�z… egy �tv�ltozott kutyaszellem csontjai… Megr�zta mag�t, mintha �lne, azt�n k�rbe n�zett… Valami hi�nyzott… nem csak a csont �s a h�s… az �rtelem. Sesshoumaru elkacagta mag�t.
„Mi van, Vad�sz? V�g�l elnyelt a hatalmam? Az �n csontjaimb�l kov�csolt�l p�nc�lt, �s ez lett a veszted! Milyen ironikus… De meg kell hogy mondjam, j�l esik. Nagyon j�l esik. �lljatok f�lre.” Mondta hirtelen kem�ny hangon. A t�bbiek csod�lkozva n�ztek r�. Kagome megsz�lalt:
„De…”
„Ez az �n �gyem. Most megfizetek neki.” V�gott k�zbe ellentmond�st nem t�r� hangon Sessy. Inu Yasha, r�t�maszkodott a Tetsusaig�ra �s egy nagyot s�hajtott.
„Rendben. Nyirasd ki magad, ha tetszik, egy ujjamat sem fogom mozd�tani.” Sesshoumaru nem v�laszolt. Megindult a csontv�z fel�. Nekifutott �s elrugaszkodott egy f�r�l, �s a leveg�ben �tv�ltozott. Kagome leesett �llal figyelte, ahogy az egyik hatalmas test a m�siknak �tk�zik. Itt most m�r nem voltak tr�kk�k. Sesshoumaru is elvesztette a fej�t. K�t d�h�dt �llat merta egym�st, ahogy �rte. Nem v�dekeztek. Minden harap�s, minden csap�s tal�lt. Csont t�rt, h�s szakadt, Sesshoumaru v�re megfestette az ellenfel�t is… Kagome eltakarta a szem�t. Miroku �sszeh�zta mag�t. Sango nekit�maszkodott a f�nak. Inu Yasha komor arccal figyelte a k�zdelmet… nem lehetett l�tni, hogyan �rez… de a szem�ben tal�n… Kagome egy pillanatra mintha b�szkes�get l�tott volna a szem�ben. Ezt meger�s�tett�k a halk, suttog� szavak, amiket csak � hallott a nagy zajban, mert k�zel �llt.
„Most l�tom el�sz�r k�zdeni… de.. mi�rt?” Ez a k�rd�s az � fej�ben is megfordult. Sesshoumaru mindig eleg�ns volt, rezzen�stelen arccal harcolt, �s amint rosszul alakultak a dolgok, k�nnyed�n megl�pett… De most, teljesen kivetk�z�tt mag�b�l. Amikor � �t�tt, akkor is sebet szerzett, mert az elt�r� csontok csonkjai felsebezt�k… �s m�gis, tov�bb harcolt. Egy rosszul siker�lt csap�s ut�n az elt�rt borda egy nagyobb szil�nkja �tsz�rta a mancs�t, megbotlott �s a f�ldre ker�lt, ellenfele al�. A sz�rny �llkapcsa v�szesen k�zeledett Sessy tork�hoz. Kagome felsikoltott.
„Inu…!” Inu Yasha nem mozdult, csak n�m�n meredt el�re.
Sesshoumaru vicsorogva n�zett szembe a k�zeled� harap�ssal… semmily�t nem tudta mozd�tani, a sz�rny a f�ldh�z sz�gezte. De egy �rj�ng� szellemet nem lehet meg�ll�tani… elhajtotta a fej�t �s beharapott a sz�rny sz�j�ba… �rezte, ahogy a fogak bele v�jnak a fej�be, �s a v�re a szem�be folyik… de a f�jdalomt�l csak m�g jobban �sszeszor�totta a fogait �s kir�ntotta a fej�t a satub�l… let�pte a sz�rny �lkapcs�t. Inu Yasha elvigyorodott. Kagome meg mert volna r� esk�dni, hogy most drukkol Sesshoumarunak…
Sesshoumaru nem �llt meg. Belefejelt a sz�rny bamba fej�be. Egy hatalmas roppan�s hallatszott, de nem lehetett l�tni, kinek is roppant el a kopony�ja…de nem is sz�m�tott. Sesshoumatu ell�kte a csontv�zat �s felt�p�szkodott. Morgott, ak�r egy… harcol� kutya. M�r annyira sem volt benne �rtelem, mint a csontv�zban. A n�hai Vad�sz maradv�nya �jra t�mad�sba lend�lt. Sesshoumaru remegett a f�rads�gt�l, de �llva fogadta a csap�st. � is ugrott… Majd mindketten f�ldet �rtek… Sesshoumaru oldal�n egy hatalmas v�g�s t�tongott… a csontv�z megingott… �s a feje a f�ldre gurult… Megl�tt�k Sesshoumaru v�rmocskos pof�j�ban a sz�rny egyik nyakcsigoly�j�t… A fej az elme h�za… a lefejezett csontv�z �sszer�ndult �s sz�pen, lassan visszaalakult emberiv�. V�ge volt. V�gleg.
Inu Yasha mindk�t kez�t �k�lbe szor�totta �s az �g fel� mutatott, majd az egyiket visszah�zta, gyan�san olyan mozdulattal, mint amikor egy sportol� valami j� dolgot csin�l.
„Eeeez az!! Iiigen!” Ki�ltotta mag�b�l kivetk�zve, majd a t�bbiek vigyorg� tekintet�t mag�n �rezve �sszefonta a karjait �s morogva elfordult. „Iz�… nem is nagy sz�m.”
Sesshoumaru eld�lt. Visszav�ltozott � is. Elvesztette az eszm�let�t. Miroku �s Sango n�m�n �sszekapart�k. Nem volt sz�ks�g szavakra. Sesshoumaru a mai nappal a csapat r�sz�v� v�lt. Inu Yasha morgott m�g, de bel�l � is elismerte.
Visszavitt�k Kaede any� kunyh�j�ba. Ez�ttal az any� is zoksz� n�lk�l beengedte �s ell�tt�k a sebeit, amennyire tudt�k. Kagome furcs�n �rezte mag�t… v�ge… olyan neh�z volt f�lfogni… v�ge… �zlelgette mag�ban a sz�t… olyan sok minden t�rt�nt… �s Sesshoumaru… teljesen megv�ltozott… tal�n… mindent �jrakezdhetnek. Inu Yasha �s Sesshoumaru… egy�tt legy�zhetetlenek. Egym�s oldal�n, v�llvetve a testv�rp�r… Naraku es�lytelen… a boldog j�v� k�pzet�vel �lomba mer�lt.

Egy nyugodt �jszaka ut�n ki�ltoz�sra �bredt. Inu Yasha hangj�t hallotta.
„Eresszetek!! Meg�l�m! Utols� szem�t! Engedjetek el!” F�lpattant �s kiszaladt. L�tta, ahogy Miroku �s Sango pr�b�lj�k visszafogni Inu Yash�t, kev�s sikerrel. Kagome s�hajtott egyet.
„Fekszik!” Inu hasra v�gta mag�t, mint mindig. „�s most, mes�ljetek. Mi a gond?” K�r�l n�zett, azt�n meg�tk�zve k�rdezte. „Hol van Sessy?” Inu Yasha felh�rd�lt…
„Megsz�k�tt!! Azok ut�n amit �rte tett�nk…! Az az utols� kis senki…! Volt pof�ja megl�gni!” Miroku k�zbev�gott.
„Szerintem viszont mi tartozunk neki. �s �ppen ez�rt kell ut�na menn�nk… nem l�tok v�rfoltokat, de s�lyosak voltak a sebei… tal�n, ha mind ut�na menn�nk, r� tudn�nk besz�lni, hogy visszaj�jj�n…” Kagome elgondolkodva k�r�l n�zett, rossz �rz�se t�madt… azt�n megl�tta, az ajt� f�l�tt… Lehajtotta a fej�t �s szomork�san, halkan megsz�lalt…
„Nem fog visszaj�nni…” A t�bbiek felkapt�k a fej�ket.
„Mi�rt?” k�rdezte Sango.
„Tudom.” Mosolyodott el l�gyan Kagome.
Az ajt� f�lfa f�l�tt ott lobogtatta a sz�l sz�p masniba k�tve az �reg, �vsz�zados szalagot, a szalagot, ami megmentette Sesshoumaru �let�t…

THE END

K�tel�k (epil�gus)

Ugyanott �lt, ugyanann�l a t�n�l. N�zte a vizet, mint az els� este… A t� eg�sz m�s alak� volt… �s a f�k is fiatalok voltak m�g… de a term�szet m�r megkezdte a munk�j�t, �s hamarosan �jfent ugyan�gy fog t�nd�k�lni, mint r�gen. Yaken �rdekl�dve ugr�lt fel-al�.
„Mi a baj, Sesshoumaru nagy�r?” V�gign�zett a nagy�ron. Az egyik kez�t l�gyan az �l�ben nyugtatta… �s ott volt a kez�ben a m�sik szalag… amit Kagomet�l kapott aznap este, amikor megmentette a m�sik vil�gban… milyen r�gen volt… egy �r�kk�val�s�gnak t�nt… Yaken elkerekedett szemekkel figyelte a szalagot. „Sesshoumaru nagy�r… csak nem… nem lehet hogy… abba a haland� n�be… te… belesz…?!” Elharapta a mondatot. Sesshoumaru elmosolyodott, �szint�n. B�rmikor m�skor let�pte volna ez�rt Yaken fej�t… de ma este nem… ez egy k�l�nleges este.
„Nem, Yaken, nem.” Visszak�t�tte a karj�ra a szalagot. Nem dobta el.
„Akkor…mit fogunk most tenni…?” k�rdezte Yaken bizonytalanul.
„Meg�lj�k �ket… De…” tette hozz� fennhangon is a gondolatait. „Ma nem… Hallod ezt Yaken?” K�rdezte hirtelen. A szolga meglepve cs�v�lta a fej�t.
„N…nem.” Sesshoumaru kih�zta mag�t �lt�ben. Boldogan sz�vta be a tiszta leveg�t. Lehunyta a szem�t.
„Nem? Pedig gy�ny�r�.”
Egy tiszta, csillog�, szomor� mel�dia fonta �t k�rbe… �s � most hallotta. El�sz�r �let�ben �s utolj�ra. A t� t�nd�re dalolt.