Hetedik r�sz: Rossz vil�g...

Yaken el�gedetten d�rzs�lgette a kez�t. A V�grehajt� els� oszt�ly�, hatalmas g�lem volt. T�k�letesen m�k�d�tt. Elhozta Inu Yash�t �s k�nnyed�n elaltatta. De nem v�rt probl�m�k l�ptek f�l. A szertart�st nem m�k�d�tt t�k�letesen �s Yaken egyed�l nem tudta kijav�tani a hib�kat, a V�grehajt�, b�r mindent megtett, a szertart�s menet�re vonatkoz� k�rd�seket k�vetkezetesen figyelmen k�v�l hagyta. Sz�ks�g lesz Sesshoumaru nagy�rra. Ki is adta parancsot.
„Keresd meg Sesshoumaru nagyurat �s mutasd meg neki az utat.” A V�grehajt� nem mozdult. Yaken elbizonytalanodott. „Mi van?”
„Nem tehetem.”
„�s mi�rt nem?” K�rdezte csod�lkozva.
„Ehhez a vil�ghoz vagyok k�tve.” Yaken megvakarta a fej�t.
„Rendben, akkor ide vezetem �n. �rizd a barlangot, am�g nem �r�nk vissza.” Majd elindult.

Sesshoumaru futott. Igen! Siker�lt! Elszak�totta a l�ncot. Megt�rte a var�zst. Boldog volt. �jra szabad. Nem zavarta, hogy ez egy idegen vil�g. Itt is meglesz valahogy! Hiszen, ha okosan haszn�lja a hatalm�t, itt b�rmit el�rhet, nincs vet�lyt�rsa. De egyel�re r��r m�g, elvezheti a friss szabads�got!
P�r �ra m�lva viszont m�r nem l�tta ilyen r�zs�san a helyzetet. Bes�t�tedett. A leveg� furcsa m�don leh�lt. De hi�ba volt s�t�t, a v�rosban mindenhol emberek j�rk�ltak �s �lt�k a nagyv�ros �l�nk �jszakai �let�t. De Sesshoumarunak ez idegen volt. Emberek, t�meg mindenfel�… vill�dz� f�nyek, f�st, f�ls�rt� zaj…�s ami m�g rosszabb, szagok. Az emberi izzads�g mindent bet�lt� cs�p�s szaga, az �telek �des arom�ja, �s a mindent bebor�t� f�st �s por keserny�s �ze �mely�t� elegyet alkotva sokkolt�k… Egyre rosszabbul �rezte mag�t. Botladozott az emberek k�z�tt, n�ha nekik d�lt, volt aki bocs�natot k�rt, volt aki k�romkodva arr�bb l�kte. De nem sokat fogott f�l az eg�szb�l. Mindenb�l t�l sok volt… t�l sok hang, t�l sok f�ny, t�l sok szag… t�l sok �rz�s, t�l sok �let. Csak ment el�re, b�gyadtan. V�g�l tal�lt egy parkot, ahol viszonylag csend volt… lerogyott egy padra �s b�multa a sz�k�kutat. V�z… v�gre valami ismer�s. Teljesen elgyeng�lt. Egy kedves hang riasztotta f�l a b�biskol�sb�l.
„Eln�z�st… j�l �rzi mag�t…?” Egy fiatal, huszon�t-huszonh�t k�r�li n� �llt f�l�tte �s agg�d� arccal m�regette. Sesshoumaru v�laszk�nt b�lintott.
„Igen…” A n� szomork�san r�mosolygott.
„Ez nem volt t�l meggy�z�… megengedi, hogy le�ljek?” Meg sem v�rta a v�laszt �s letelepedett a pad m�sik v�g�re. A fej�t kicsit megd�ntve, Sesshoumarura vetette a kedves szemeit. „Tal�n v�r valakire?” Sesshoumaru megr�zta a fej�t. A n� elfordult �s a sz�k�kutat kezdte figyelni. „�n v�rok… illetve, v�rtam… de �gy t�nik, hi�ba. Maga �rti ezt…? Egyik nap m�g kedves, vir�gokat hoz, azt�n…” elnevette mag�t „Nem is tudom, mi�rt besz�lek err�l egy vadidegennek, de valahogy j�l esik… tal�n mert olyan h�s�ges szemei vannak… mint egy kuty�nak…” a csilingel� kacag�s l�gy harm�ni�t alkot a v�zcseppek kopog�s�val… Sesshoumaru felkapja a fej�t, f�lig a kijelent�sre, f�lig a gy�ny�r� hangra. A n� f�lre�rtelmezte a mozdulatot. „Zavarom tal�n? Elmenjek?” k�rdezte szomor�an. Sesshoumaru bizonytalanul nemet intett…
„D…dehogy…” A n� l�gyan a k�zfej�re t�maszkodott.
„Milyen udvarias. Pedig biztos unalmas lehet hallgatni egy ilyen zakkant ty�kot… Maga mi�rt van itt?” Sesshoumaru les�t�tte a szem�t. A n� k�zelebb h�z�dott �s kereste a tekintet�t. „Ne mondja, hogy csak pihen. Nem hinn�m el. Na… mes�ljen. Persze, nem musz�j. De higgye el, j�l fog esni…” Sesshumaru elfordult �s a s�t�tbe b�mult. Majd szaggatottan elkezdte.
„E…ez nem az �n vil�gom… Ami�ta csak tal�lkoztam vele, minden �sszeomlott.” Lassan megeredt a nyelve. „Mag�hoz l�ncolt. �n pedig, k�vettem �s megv�dtem. Mi m�st tehettem volna?” A n� figyelmesen hallgatta. „Bolond voltam. Azt hittem, j�l alakulnak a dolgok, de val�j�ban csak minden kics�szott a kezeim k�z�l… �s csak miatta… Azt hittem, hogy el�g er�s vagyok, hogy elszak�tsam magam t�le, de t�vedtem… ez egyed�l…n…nem az �n vil�gom…” A n� persze azt hitte, vir�gnyelven besz�l, �s teljesen f�lre�rtelmezte… Biztat�an r�mosolygott.
„Mindenki �gy van ezzel, aki ezt �t�li. �n is �gy �rzem most, hogy nem tartozom ide, nem tartozom senkihez… de fel a fejjel… Am�g vannak olyan fick�k, mint maga �s �n, addig minden rendbe j�n, nem igaz? Ez egy sz�p vil�g, hiszen a mi�nk…” fel�llt. „ Lassan mennem kell… rem�lem, m�g �sszefutunk. Viszl�t.” Egy halv�ny puszit nyomot Sesshoumaru arc�ra �s elviharzott. A szellem sok�ig �lt m�g ott… azt�n lassan eld�lt. A n� szavai voltak az utols� gondolatai… Ez egy sz�p vil�g, hiszen a mi�nk… de nem az eny�m… ez egy rossz vil�g… A hull� levelek lebegtek a szeme el�tt… a sz�k�k�t t�nca elvar�zsolta… lassan �lomba mer�lt.
Arra �bredt, hogy valaki �ti a padot �s hangosan ord�t a f�l�be.
„H���, cs���vviii! ���breszt�!!! Hahaha! N�zz�tek fi�k, elb�biskolt a bar�tunk!” lassan felk�sz�l�dott �s azt�n f�l�llt. J�l fog esni v�gre egy kis testmozg�s.
„Mit akartok?” K�rdezte hidegen. A fick� abbahagyta a nevet�st.
„���, bal l�bbal kelt�nk f�l? Valami n� �gy mi? Na j�, tudod mit? Ha odaadod a p�nzed, most ennyivel meg�szod, az�rt nek�nk is van sz�v�nk, nem igaz fi�k? „ A „fi�k” nevetve helyeseltek mind a n�gyen. Sesshoumaru elvigyorodott.
„Nincs n�lam p�nz.” A fick� komoran cs�v�lta a fej�t.
„Ez nem j�, pajt�s, nagyon nem j�. Nem fogsz minket h�ly�nek n�zni. Ilyen puccos cuccban rohang�lsz, biztos j� vastag vagy. De l�sd kivel van dolgod, kapsz m�g egy es�lyt.”
„Felejtsetek el.” A fick� v�lasz helyet fel�je csapott. Sesshoumaru elhajolt… de valami nem volt rendj�n… majdnem eltal�lt�k! Komoran vette tudom�sul, hogy amit m�r d�lut�n is sejtett, igaz. B�rmi �ron meg akart szabadulni… A l�nccal egy�tt kit�pte a hatalm�t… ez volt az �r. Minden erej�t beleadva gyomron v�gta a t�mad�t, k�zben egy p�rd�l�ssel arcon r�gta a m�sikat, �s az �gy szerzett lend�letb�l k�ny�kkel r�esett a g�rnyed� els�re. De azt�n oldalr�l kapott egy �t�st a gyomr�ra �s egy negyedik ir�nyb�l egyet a fej�re. A l�t�sa elhom�lyosult �s a l�ba megbicsaklott, t�rdre esett. Furcsa volt… nem f�jt igaz�n… egyszer�en nem engedelmeskedtek a tagjai az akarat�nak… Hmm… az a v�r�s folt a f�ld�n…azok a cseppek…Pr�b�lt fel�llni, de f�l�ton egy r�g�s m�g h�tr�bb tasz�totta. A saj�t v�r�nek a szag�t �rezte… �s �z�t… alig hallotta m�r a rekedt hangot.
„ A francba, ez a mocsok valami rohadt karat�snak k�pzeli mag�t. Ezt kapd ki, Bruce Lee!” A negyedig r�g�st �s a hatodik �t�st m�r nem �rezte.

Kagome l�zasan kereste a profot. De sem a suliban, sem az egyetemen nem tal�lta. �ll�t�lag egyik helyen sem volt bent, m�r k�t napja. Tal�n beteg, azt mondt�k. B�r akkor betelefon�lt volna. Ak�rhogy sietett, csak k�s� d�lut�n tudott eljutni Asami h�z�ig. Becs�ngetett, de nem �rkezett v�lasz. S�t, az ajt� is nyitva volt. Bent pedig sehol senki. Felkapott egy zsebl�mp�t �s elindult a f�szer fel�. Biztos megint bark�csol. Ott is minden t�rva nyitva. Kicsit zavarta a hely, de az�rt lement a l�tr�n. M�g mindig bors�dzott a h�ta a furcsa �rz�st�l. De rend�letlen�l ment el�re. A term�szetes f�ny hamar elt�nt, �gy hogy a zsebl�mpa f�ny�re hagyatkozva botork�lt tov�bb. A folyos� v�g�n a szikla is el volt tolva. Bel�pett a s�t�t terembe �s elki�ltotta mag�t.
„Asami professzor!” -fesszor-szor-szor-… „�n vagyok, Kagome!” –gome-me-me. A visszhang r�d�bbentette, hogy mennyire hi�baval�, amit csin�l. Hiszen, ha nincs felkapcsolva a l�mpa, val�sz�n�leg nincs itt senki… Elbotork�lt a kapcsol�ig… egy-egy csontmaradv�ny id�nk�nt elroppant talpa alatt �s a terem akusztik�ja sz�rnyen feler�s�tette a k�s�rteties hangot, ami csak tov�bb n�velte a k�nyelmetlen �rz�s�t. Felkapcsolta a l�mp�kat. Katt…katt…sorra gyulladtak f�l �jra a reflektorok. Meglepve tapasztalta, hogy a terem teljesen �res. A csontv�z m�g megvolt, de az asztalok �s a szekr�nyek �resen �lltak, a prof �gy t�nik, mindent elvitt. Val�sz�n�leg az�rt nem l�tta senki napok �ta. Egy pillanatra esz�be jutott, hogy milyen szerencs�s, egy elhagyatott barlangba �ltal�ban bek�lt�znek a…. egy vijjog�s ut�n �nk�ntelen�l f�lkapta a fej�t….a denev�rek!! Akik nem szeretik a f�nyt. Hirtelen mindent bet�lt�tt a b�rsz�rnyak csattog�sa. Kagome sikoltva keresett mened�ket egy t�voli sarokban, egy f�lrees� szikla m�g�tt. Lehunyta a szem�t �s �sszekuporodott, am�g el�llt a zaj �s minden b�reg�r elt�nt. Lassan kinyitotta a szem�t, de �jra felsikoltott, ez�ttal hangosabban… egy halott n�zett vele szembe… Nem egy �si csontv�z, hanem egy �sszeaszott, alig p�r �ves holttest… A mellkas�ig be volt temetve, mintha valaki elakarta volna hantolni, de f�l�ton meggondolta volna mag�t. Valamit tartott a kez�ben. Egy k�nyv… Kagome k�v�ncsis�ga legy�zte az undor�t �s k�zelebbr�l is szem�gyre vette a bor�t�t…Nehezen tudta csak kibet�zni a c�met…H.ns He..e: G.net.k. n.p..inkb.n . Hmm, mi lehet az? Az els� sz� tal�n genetika… ja, igen hallott m�r err�l a k�nyvr�l. Hans Heine: Genetika napjainkban. Egy �tt�r� felfedez�sr�l sz�l, de tipikusan az a k�nyv, amit csak a t�rgyhoz nagyon �rt�k tudnak �rtelmezni. K�kem�ny biol�gia. Kagomevel fordult egyet a vil�g… lerogyott a hulla mell�. Bi…biol�gia…biol�gia!!! Nyilv�nval� volt, hogy mit�l halt meg… felt�pt�k a h�t�t a nyak alatt �s kit�pt�k a gerinc�nek egy r�sz�t… a sebek pedig k�s�rtetiesen eml�keztettek azokra, amiket az Inu Yasha �ltal legy�z�tt d�monokon l�tott… egy kutyaszellem karmai v�geztek vele… vagy, valami, ami ahhoz hasonl�… egy p�nc�l. Igen, Asami azt mondta, hogy a p�nc�l �lte meg a bar�tj�t… de nyoma sincs dulakod�snak, hiszen m�g az utols� olvasm�ny�t is g�rcs�sen markolja a kez�ben. Tiszt�n v�geztek vele, egy csap�ssal, h�tulr�l… Asami hazudott. Sz� sem volt csod�val hat�ros meg�ll�t�sr�l �s az ut�na k�vetkez� tragikus balesetr�l… Az �reg, kedves professzor hidegv�rrel, alattomos m�don meggyilkolta a t�rs�t… a bar�tj�t! De vajon mi�rt…? Nem, ez most nem sz�m�t. Biztos, hogy k�ze van Inu Yasha elrabl�s�hoz… hiszen a gy�ngy kell neki! Meg kell �ll�tani. De ki seg�thetne? M�r csak Sesshoumarura tud gondolni… De ahhoz a sz�lei seg�ts�g�t kell k�rnie, egyed�l es�lye sincs megkeresni. �s mindj�rt beesteledik. T�voz�s el�tt m�g egy p�rszor, k�rbej�rta csontv�zat. Vajon ki� lehet? A villany lekapcsol�sa el�tt m�g vetett egy pillant�st a titokra, amit val�sz�n�leg soha nem fog megfejteni… Amikor az �lkapocs darabjai k�z�tt megl�tta. Meglepetten d�rzs�lte a szem�t. Nem… az nem lehet… Odarohant, t�rdre esett �s nem t�r�dve a kosszal, a saj�t k�t kez�vel �sta ki… Lehetetlen… �s m�gis, ott tartja a k�t kez�ben… zsebre v�gta a bizony�t�kot �s l�lekszakadva rohanni kezdett kifel�. Meg kell �t tal�lni. Min�l hamarabb.

Nyolcadik r�sz: K�tel�k

Kagome-nek �tlete sem volt, hogy hol keresse Sesshoumarut. Mire haza�rt, b�ven bes�t�tedett. F�radtan led�lt a szob�j�ban �s gondolkodni kezdett… hova mehetett? Egy nagy v�rosban mihez kezdhet egy szellem? Val�sz�n�leg csak k�borol c�l n�lk�l, hiszen ez nem az � vil�ga… Nem tud semmit, semmir�l. Hiszen az els� keresztez�d�sn�l el�thetik! Persze, semmi baja nem esne, de nem hagyn� annyiban… �s k�sz is a katasztr�fa! Valahol a v�rosban egy hatalmas �s er�s l�ny k�sz�l szabadon, egy gyermek tud�s�val.. Meg kell tal�lni, miel�tt k�rt tenne b�rmiben… vagy ak�r mag�ban! De hogyan? Hirtelen zajt hallott a szomsz�d szob�b�l. El�sz�r nem fogta f�l, hogy ez mit jelent, de azt�n gyorsan f�lpattant. Sesshoumaru! Lehet, hogy visszaj�tt? F�lrer�ntotta a v�laszfalat.
„Sessy!” ki�ltotta vid�man. De nem � volt. Hanem Yaken, a talpnyal�. Aki felett�bb d�h�s volt.
„Hol van Sesshoumaru nagy�r, he?! Mit tett�l vele?!” k�rdezte, �s led�nt�tte a l�nyt a l�b�r�l a botj�val �s r�ugrott. „Ki vele! Besz�lj!”
„Meg…megsz�k�tt.” V�laszolta riadtan Kagome. Yaken leugrott r�la �s elkezdett zavartan f�l-al� j�rk�lni.
„Igen… igen… val�j�ban nem meglep�… a ti kis haland� m�gi�tok nem tarthatta f�ken sok�ig a nagyuramat…igen, semmi k�ts�g…de sz�ks�g van r�… meg kell tal�lnom!” Ki akart ugrani az ablakon, de a l�ny elkapta a k�peny�t.
„Ne! V�rj…! Had menjek veled! �n is �t keresem.” Yaken kit�pte Kagome kez�b�l a ruh�j�t.
„Ugyan, mi�rt engedn�m meg, hogy velem gyere? A nagy�rnak nincs m�r r�d sz�ks�ge.” Dehogy nincs- gondolta Kagome, de nem mondta ki hangosan. Ink�bb a szok�sos taktik�t alkalmazta.
„Azt hiszed, megtal�lod n�lk�lem? Semmit nem tudsz err�l a vil�gr�l.” Yaken felh�zta az orr�t.
„Hmpfh… rendben. Gyere. De szerezz valami j�rm�vet magadnak. Nem foglak cipelni.” Kagome bel�l sik�tott. Sesshoumaru az � sebess�g�vel m�r valahol Hong Kong k�rny�k�n j�rhat, neki meg bicikliznie kell?! Rem�nytelen, gondolta… k�r�ln�zett, h�tha tal�l valami fog�dzkod�t. Megakadt a szeme a l�ncon. Felemelte �s odaadta Yakennek.
„Ezzel nem tudn�l valamit kezdeni…? Ezzel k�t�tt�k meg… let�pte mag�r�l.” Yakennek elkerekedtek a szemei… hadarni kezdett…
„Sesshoumaru nagy�r… nem, nem �, nincs itt. De a l�ncon �rzem �t. �rzem a hatalm�t. Let�pte mag�r�l, azt mondott. Sesshoumaru nagy�r vesz�lyben van! Let�pte a l�ncot, amivel megk�t�tt�tek a hatalm�t. De ezzel lemondott a hatalm�r�l is. Sesshoumaru nagy�r most semmivel sem er�sebb, mint egy egyszer� haland�! �s itt, az idegen vil�gban komoly vesz�lyben van! Hiszen nem ismer semmit. Ha valami baja esik… Meg kell tal�lnom… meg kell tal�lnom..” a v�g�n m�r csak motyogott mag�nak. Kagome megragadta.
„Mit mondasz?! Elvesztette az erej�t?!” Yaken b�lintott.
„Siess�nk, haland�. Nincs veszteni val� id�nk.” Kagome nem gondolta volna, hogy ez valaha is el� fog fordulni, de egyet �rtett Yakennel. Most m�r nem csak Inu Yasha�rt agg�dhatott, hanem a b�tyj��rt is.

Eg�sz �jjel kerest�k a k�rny�ken. Minden j�r�kel�h�z odament a l�ny �s le�rta Sesshoumarut. B�r nem sok olyan ember rohang�l az utc�kon, mint �, m�g sem l�tta senki. M�g v�g�l az egyik utcai hot-dog �rus felismerte.
„Igen, eml�kszem r�. Majdnem lel�pett a keresztez�d�sr�l, amikor piros volt a l�mpa. Bolond egy fick�nak t�nt. Mintha nem tudn� �ppen merre j�r. Arra ment tov�bb.” Kagome gyorsan megk�sz�nte �s tov�bbsiettek. Egy el�gaz�sn�l hirtelen lefordult, Yaken ut�na ki�ltott.
„H�! Mi�rt m�sz arra…?!” A l�ny nem v�laszolt. Biztos volt a dolg�ban. Erre volt egy park. Sesshoumaru egyed�l, legyeng�lve, merre is mehetett volna? Keresett valamit, ami ismer�s neki, b�rmit… Ha tudat alatt is, k�vette a v�z �s a n�v�nyek tiszta illat�t… Yaken k�zben utol�rte. M�r � is l�tta a parkot.
„Igen! Ez j� �tlet! Sesshoumaru nagy�r szereti a v�zes�seket!” helyeselt. V�zes�s, sz�k�k�t!- gondolta Kagome, �s egyb�l arra fel� vette az ir�nyt. �s megl�tta. Ott fek�dt a f�ld�n, egy pad mellett, mozdulatlanul. Kagome leugrott a biciklir�l, nem t�r�dve azzal, hogy felborul. Odaszaladt Sesshoumaruhoz �s let�rdelt mell�. K�zelebbr�l is szem�gyre vette… eszm�letlen, �llap�totta meg. A fej�n volt egy nagy seb, a teste tele volt k�k-z�ld foltokkal, az alatta sz�rad� v�r�s folt pedig jelezte, hogy a sz�j�b�l sziv�rg� v�r m�r csak az utols� maradv�nya. Nagyon nyomorultul n�zett ki… Kagome az �l�be vette a fej�t �s pr�b�lta valahogy �letre kelteni. Sesshoumaru lassan meg�rezte az illat�t… k�h�gni kezdett…egy-k�t f�lig kisz�radt v�r r�g�t k�p�tt ki…
„Ka…Kagome…” Suttogta… m�g nem volt mag�n�l, csak besz�lt… a sz�j�b�l ered� v�rcs�k lassan el�ztatta Kagome ruh�j�t… de a Sesshoumaru szem�b�l lassan perg� k�nnyek jobban megr�m�tett�k… „Ez egy rossz vil�g…seg�ts… haza…vigy�l haza” �jra k�h�g�tt… Kagome szem�ben is gy�lni kezdtek a k�nnyek. A nagy Sesshoumaru nem volt m�s, mint egy elhagyott gyermek… M�g szorosabban mag�hoz �lelte.
„Tsss… ne s�rj…nem lesz semmi baj…” csit�tgatta. Nem tudott m�st tenni. Erre nem sz�m�tott. Mindig olyan er�s volt, f�lelmetes �s kegyetlen… ki gondolta volna, hogy val�j�ban ilyen…? Tan�cstalan volt… l�gyan ringatni kezdte…
A hold ez�st f�nye megvil�g�totta a parkot. A f�kon a vir�gok bontogatni kezdt�k a r�gyeiket, hiszen tavasz volt. A sz�k�k�t ontotta mag�b�l a csill�ml� cseppeket. A leveg�t megt�lt�tte az alv�, a holnapi �letteli napra k�sz�l� term�szet illata.
Sesshoumaru mag�hoz t�rt, a soha vissza nem t�r� pillanat elm�lt…
„Mit keresel itt, te l�ny?” K�rdezte hirtelen meglepve �s megpr�b�lt fel�lni. Semmire nem eml�kezett az el�z� percekb�l. Vagy legal�bbis, nem mutatta. Elh�z�dott Kagomet�l. „Igaz�b�l mindegy. M�r �gy sem tehetsz semmit. Gy�ztem!” Nevetni pr�b�lt, de nem siker�lt neki. Minden mozdulat f�jt… Kagomenek hirtelen rossz el��rzete t�madt.
„Mir�l besz�lsz…?” Sesshoumaru megpr�b�lt fel�llni, de elbotlott. Jobb h�j�n a padnak d�lt. Egy gonosz vigyorral besz�lni kezdett.
„Elrabolt�k Inu Yash�t, igaz? Ak�rmivel pr�b�lkoztok, gy�ztem! A csontv�z a barlangban az �v�! Hahahhhhrrgghh…” Megint k�h�g�tt. „Becsaptalak titeket a bolond proffal. �rtettem a v�seteket a barlangban! Egy szertart�s, amivel v�gre teljes d�monn� v�ltoztathatom… �s azt�n, meg fog halni, a proffal egy�tt… Elk�st�l, Kagome… Yaken tal�n �ppen most fejezi be a szertart�st!”
„Bocs�ss meg, Sesshoumaru nagy�r, de…” A szellem meglepve ford�totta a fej�t a hang ir�ny�ba.
„Y…Yaken?! Mit keresel te itt?!” Yaken les�t�tte a szem�t. B�nb�n� hangon motyogta.
„Nem tudtam egyed�l befejezni… probl�m�k ad�dtak, ez�rt elj�ttem a nagyuram ut�n…”
„Te…!! Azonnal menj vissza �s fejezd be…! Azt�n gyere vissza �rtem! M�g vissza kell nyernem az er�met… b�r… nem hiszem, hogy most m�r seg�teni fogsz…” vetett egy gonosz pillant�st Kagomera. A l�ny megcs�v�lta a fej�t.
„T�vedsz.” Mondta l�gy szomork�s mosollyal. „Seg�teni fogok.” Sesshoumarunak leesett az �lla.
„D…de… mi�rt? Azok ut�n amiket tettem? Mi�rt seg�ten�l?” T�nyleg nem �rtette. Ennyire nem lehetnek but�k az emberek. Kagome a szem�be n�zett. Sesshoumaru nem l�tott benne gy�l�letet… ink�bb sz�nalmat… ez egyre furcs�bb…
„Megtartottad a szalagom, igaz?” Sesshoumaru lassan nemet intett a fej�vel. Kagome oldalra billentette a fej�t. „Hazudsz.” Sesshoumaru elvicsorogta mag�t, majd lassan les�t�tte a szem�t…
„Honnan tudod…?” k�rdezte halkan. Kagome el�vette a bizony�t�kot a zseb�b�l. L�gy hangon v�laszolt.
„Mert nem Inu Yash�� a csontv�z, Sessy…” Tartott egy l�legzetv�telnyi sz�netet, majd lassan folytatta. „Hanem a ti�d…”
A vil�g megfagyott egy pillanatra. Minden �sszeomlott Sesshoumaruban. Ott l�gott Kagome kez�ben… egy szalag egy iskolai egyenruh�r�l… kifakult, gy�r�tt, lyukas… pont mintha �vsz�zadokat v�szelt voln� �t csod�val hat�ros m�don egy kietlen lyukban… nem bizony�totta semmi, hogy Kagome igazat mond… de valahogy Sesshoumaru �rezte, hogy t�vedett… t�l sz�p volt… elvak�totta az igazs�g f�nye �s nem vette �szre… megsz�nt sz�m�ra a k�lvil�g, csak a szalagot l�tta, ahogy himb�l�dzik a l�gy sz�lben…
Kagome folytatta:
„Asami becsapott minket. Mindny�junkat. Igazad volt, beismerem. Hagynom kellett volna, hogy… Meg�lte a bar�tj�t, hogy egyed�l �v� legyen a p�nc�l hatalma… �s most minket is meg akar �lni a Shikon gy�ngy�rt… Val�sz�n�leg most �tban van Inu Yasha fel�… hogy �tv�ltoztassa �s a sz�vets�ges�v� tegye…” De hi�ba besz�lt… Sesshoumaru nem figyelt r�. Amint el tudta fogadni, hogy � fekszik a barlangban, minden kis r�szlet a hely�re ker�lt… Megpr�b�lt felt�p�szkodni… ez�ttal siker�lt neki… ell�kte mag�t a padt�l �s imbolyogva b�r, de meg�llt…
„Sessy…?” n�zett r� bizonytalanul Kagome.
„Sesshoumaru nagy�r!” ki�ltotta Yaken. Nem t�r�d�tt vel�k. Hagyta hogy a j�l es� �rz�s �jra er�vel t�ltse el a tagjait.
Az a szem�t… A Vad�sz… p�nc�lt csin�lt a csontjaib�l… pesztr�ltatta velem ezt a kis patk�nyt… becsapott… elvesztettem miatta a hatalmam…majdnem megszerettem egy embert miatta…elkapom… meg�l�m…sz�tT�PEM… AAARGHHH!
H�travetette a fej�t �s ord�tani kezdett. Kagome borzadva fogta be a f�l�t…m�g sohasem hallott ilyen sz�rny�s�ges ord�t�st… Nem a hang maga volt f�ls�rt�. Hanem az �rz�sek tombol� �radata, ami m�g�tte volt. F�jdalom, elkeseredetts�g, gy�l�let, bossz�v�gy… A sebei �jra felszakadtak, de nem t�r�d�tt vele. Kiadta mag�b�l minden f�jdalm�t...
Amikor abbahagyta, visszafordul �s Kagomere vetette hidegen villog� szem�t. �jra a r�gi Sesshoumaru volt. K�rd�sek n�lk�l, kegyetlen�l... �s forrt benne a d�h. Hi�ba volt most ember, Kagome �sszerezzent, amikor elkapta az a tekintet. Alig hallotta a hangj�t.
„K�ss magadhoz �jra.” Kagome �sszerezzent…
„T…ess�k?” Sesshoumaru megragadta a v�ll�t �s durv�n talpra r�ngatta.
„Ne j�tssz velem, papn�, kezdem elveszteni a t�relmem!! A hatalmam hozz�d van l�ncolva. K�ss magadhoz m�g egyszer �s vissza kapom.” Kagome ler�zta mag�r�l a kez�t… valahogy jobban szerette, amikor m�g eszm�letlen volt…
„Felejtsd el. Egyed�l csak r�szben tudom v�grehajtani a var�zslatot. Visszakapn�d a hatalmad, azt�n k�nnyen megszabadulhatn�l t�lem.” Sesshoumaru elmosolyodott.
„�gyes. Az emberek milyen tanul�kony �llatfaj.” Mondta g�nyosan. Istenem, hogy is gondolhattam volna, hogy megv�ltozik-gondolta Kagome d�h�sen. Sesshoumaru folytatta. „De ne agg�dj, b�zhatsz bennem. Nem akarok ilyen sz�nalmas m�don meghalni. Musz�j seg�tenem Inu Yash�n. �s azon k�v�l… a Vad�sz halott!” az utols� sz�t m�r csak h�r�gte d�hbe f�l� hangon… „Add vissza az er�m!” ki�ltotta. Kagome b�lintott. Felk�t�tte Sesshoumaru nyak�ra az �vsz�zados szalagot. Yaken csod�lkozva k�rdezte:
„Ennyi?” Sesshoumaru csod�lkozva forgatta meg a szemei el�tt a kez�t… az egyik ujja term�szetellenes sz�gben el�llt… teljesen ki volt fordulva az iz�letb�l… de lassan mag�t�l visszaugrott…A szellem elvigyorodott… a f�ldr�l a v�rfoltok �jra foly�konny� v�ltak �s behegesztett�k Sesshoumaru sebeit… a v�rcs�k felsz�radt a sz�ja sz�l�r�l…a fej�n �jra megjelent a f�lhold… l�gyan megmozgatta a tagjait azt�n hirtelen �k�lbe szor�totta a kez�t…�s egy roppan�s k�s�ret�ben megjelentek a megszokott cs�kok.
„Igen. Mindj�rt jobban �rzem magam. Hahahahahaha” Kagome egy pillanatra elbizonytalanodott. Milyen sz�rnyeteget engedett szabadj�ra… Sesshoumaru megindult fel�je, halkan sikkantott �s menek�lni pr�b�lt, de a szellem csak fel�ltette a v�ll�ra, ahogy Inu Yasha szokta.
„Sietn�nk kell, most nem �r�nk r� ezzel az iz�vel sz�rakozni” mutatott r� a biciklire „M�g a cuccaimat is el kell hoznom t�led.” Mik�zben elindultak, Yaken megsz�lalt.
„Semmi gond, Sesshoumaru nagy�r! A V�grehajt� fel tudja tart�ztatni egy darabig. Nagyon er�s �m!” Sessy szeme gonoszul villant.
„�, a V�grehajt�. Ez sz�nalmas.” Yaken �s Kagome egyszerre k�rdezt�k.
„Mir�l besz�lsz?” Sesshoumaru megcs�v�lta a fej�t.
„Az �regnek lehet ak�rmilyen gonosz, soha nem volt fant�zi�ja. A Vad�sz, a V�grehajt�… Ti nem tal�lj�tok sz�nalmasnak? K�v�ncsi vagyok legk�zelebb milyen nevet tal�l ki” mondta nevetve. Kagome m�r annyira nem tal�lta viccesnek a helyzetet… teh�t Inu Yasha most �ppen Asami kezei k�z�tt van… Ennek k�sz�nhet�en m�g azt a kis id�t is soknak tal�lta, am�g Sesshoumaru visszavette a szokott �lt�zet�t �s fel�lt�tte a Tenseig�t.

Miut�n Yaken elment, a V�grehajt� egy ideig m�g nem mozdulatlanul �llt, ahogy egy j�l nevelt g�lemhez illik. Azt�n elvigyorodott. Egyed�l volt, befejezhette a szertart�st, ahogy akarta. Visszavonta m�gikus aur�t, amivel Yakent akad�lyozta, azt�n munk�hoz l�tott. Sok�ig dolgozott. V�g�l elk�sz�lt. Inu Yasha ott l�gott a barlang fal�n, a kez�n l�ncok. K�t oldalt k�t gyertya �g, az eg�sz terem �gy t�nik, mintha tele lenne sz�rva mindenf�le furcsa kacattal �s telerajzolva �rtelmetlen jelekkel, de minden millim�ternek jelent�s�ge van. Persze, most m�r nem sz�m�t. Ak�r az eg�sz hegy �sszed�lhet, amint a gyerty�k v�gig�gnek, Inu Yasha emberi fele meghal…Nem olyan eleg�ns megold�s ugyan, mint a Shikon gy�ngy, de a c�lnak megfelel. Egy hang riasztotta fel a mereng�sb�l:
„Hiraikotsu!!!” A barlang bej�rata beomlott �s a V�grehajt� megl�tta Mirokut �s Sangot Kirara h�t�n. „Megtal�ltunk v�grehajt�! Kirara kiszagolta Inu Yasha nyom�t.” Mondta Sango. Miroku folytatta.
„�s most… nem �gy fog v�gz�dni a tal�lkoz�sunk, mint a m�ltkor…” Mondta mosolyogva.
„Porb�l teremtettek… H�t elf�jlak, ahogy a zavar� kis porszemeket szokt�k…” Kinyitotta a r�st…