�t�dik r�sz: A M�lt t�nca

Sesshoumaru gyorsan napirendre t�rt a l�tottak f�l�tt �s k�vette a profot, hogy k�zelebbr�l is szem�gyre vegye a l�tv�nyoss�got. Kelletlen�l, de beismerte mag�ban, hogy ez�rt �rdemes volt id�ig elj�nni… tal�n m�g Asamit �letben hagyni is… Kagome viszont nekit�maszkodott a falnak �s csak b�mulni tudta a valaha volt hatalmas l�ny maradv�nyait… egy �tv�ltozott kutya-d�mon hatalmas �ri�si csontv�za t�lt�tte a barlangot. Nem az �jdons�g ereje tagl�zta le, l�tott m�r ilyet, s�t, sz�rny�bb dolgokat is… hiszen Inu Yasha apj�nak is l�tta a kopony�j�t, j�rt is benne. De ez eg�sz m�s volt. Az tiszta, magasztos… ez meg… a d�mon tagjai teljesen ki voltak facsarodva, meg�r�k�tve sz�rny� hal�l�nak utols� pillanatait… �s… �s… a kopony�ja teljesen sz�t volt z�zva. Az �lkapcsa megmaradt, de a homlok�t �rt iszonyatos csap�s bet�rte a kem�ny csontot. A teremben a k�vek k�z�tt itt-ott csontdarabok csillogtak a f�nyben, val�sz�n�leg a l�ny sz�tsz�r�dott darabjai… A test t�bbi r�sze sem volt eg�sz. Elsz�rtan t�r�sek, z�z�d�sok bor�tott�k… k�t-h�rom borda, cs�p�, mancsok… semmi sem maradt �pp, az egyik h�ts� l�ba t�rdb�l hi�nyzott, igaz, valamivel arr�bb az is meg volt…a csonkot pedig fogak nyomai bor�tott�k…vajon ki�… a gyilkos��… vagy a saj�tj��…? Kagome elsz�rny�lk�dve hallotta, amint Sesshoumaru nevet� hangja az � gondolatait visszhangozza…
„Hahaha… szerencs�tlen fl�t�s! Val�sz�n�leg meg�satt�k vele a saj�t s�rj�t, azt�n megadt�k neki a kegyelemd�f�st. H�, te!” Ki�ltotta. „Legal�bb tiszta v�r�h�z m�lt� m�don hacolt�l, he? Hehehe…”Kagome r�ki�ltott.
„Hagyd abba!!! Hogy lehetsz ilyen… egy fajt�rsadr�l van sz�!” Sesshoumaru v�llat vont.
„Igen. �s?” Kagomenek elakadt a szava…erre az �rz�ketlens�gre m�r nem tudott mivel felelni. Ink�bb a prof ut�n sietett. A terem egyik sark�ban egy m�hely volt berendezve, tele csontdarabokkal, maradv�nyokkal, �s furcsa szersz�mokkal, amiknek sem Kagome, sem Sesshoumaru nem tudta meg�llap�tani a rendeltet�s�t. Az �reg sz�lesen k�rbemutatott.
„H�t, ezt tal�ltuk. Nem rossz, mi?” Sesshoumaru mosolyogva b�lintott. � is kezdte megkedvelni az �reget, b�r eg�sz m�s okokb�l, mint Kagome.
„T�nyleg nem rossz, haland�. De mihez kezdtetek ezzel?”
„Egy pillanat.” Mondta �s elkezdett keresg�lni egy kupac t�rgy k�z�tt. Majd el�szedett egy kis t�rt. Val�sz�n�leg a l�ny csontjaib�l faragt�k. „Ezt. Felhaszn�ltuk �s mindenf�l�t csin�ltunk bel�le. B�r m�r j� ideje halott, hihetetlen spiritu�lis ereje van.” Ak�rcsak a Tetsusaiga �s a Tenseiga, gondolta Kagome. „De �rdekes m�don a t�rgyak nagy r�sze itt nem m�k�dik… mintha ebb�l a vil�gb�l kihalt volna a m�gia. De esetleg folytatn�m. Sz�val megtal�ltuk. Kutatni kezdt�nk, rendszerezni a csontjait. El�sz�r azt hitt�k, hogy egy hatalmas, dinoszaurusz m�ret� eml�s maradv�nyaira bukkantunk, de egy k�t apr�s�g megd�nt�tte ezt az elm�letet. El�sz�r is, nem tudtuk meg�llap�tani a kor�t. P�ld�ul radikarbonos kormeghat�roz�ssal mindig az j�tt ki, hogy teljesen friss. Mintha tegnap pusztult volna el. De ami m�g furcs�bb volt, hogy mindenf�le m�szer teljesen megbolondult a k�zel�ben. A Geiger-M�ller sz�ml�l� ide oda ugr�lt, r�di�k sem m�k�dtek rendesen, m�g az egyszer� elektromos k�belek ellen�ll�sa sem volt �lland�… Igaz, a klasszikus megold�s, a vastag �lombor�t�s most is seg�tett, de minden jel arra mutatott, hogy nem egyszer� maradv�nnyal van dolgunk, ez�rt nem is hoztuk nyilv�noss�gra, hanem �sszekapartunk egy kis p�nzt, megvett�k a telket �s ide k�lt�zt�nk… �s elkezdt�nk bark�csolgatni. V�g�l, a l�ny sz�tsz�rt kopony�j�b�l �sszeraktunk egy p�nc�lt…” Megmutatta a nyak�ban l�g� nyakl�ncot. „Ez lenne az…” Sesshoumaru elnevette mag�t.
„Ugye csak viccelsz? Ez nem egy p�nc�l.” Az �reg v�lasz helyett egy mint�t rajzolt a nyakl�nc krist�ly�ba… tal�n egy k�d… majd a med�l elkezdte kihajtogatni mag�t. Leny�g�z� l�tv�ny volt, ahogy a kis krist�lyb�l egyre �jabb �s �jabb csontr�tegek bukkantak el� �s �p�tett�k f�l a p�nc�lt… ami v�g�l az eg�sz test�t befedte. Az ujjai v�g�n karmok hajtott�k ki magukat, aminek k�sz�nhet�en � is hasonlatoss� v�lt egy szellemhez… De nem csak csontokb�l �llt… mivel csak t�rmel�kb�l �p�lt f�l, helyenk�nt ki kellett p�tolni, ezeket a r�szeket furcsa, idegen szer� csillog�s jellemezte, valami f�m lehet. Majd utols� l�p�sk�nt a terem sarkaib�l az �rny�kok megelevenedtek �s egy csukly�t alkotva k�r�lfont�k, �s v�g�l ott �llt Sesshoumaru el�tt a gy�l�lt Vad�sz… alig b�rta visszafogni mag�t, de meg�g�rte, nem b�nthatja… most nem… De… valami nem stimmelt. Alacsonyabb volt, mint akkor �s a hangja is teljesen m�s… �regebb…
„Itt, ezen a vil�gon ez minden amit tud. Mert el kellett nyomnunk benne a szellemet. A kopony�b�l k�sz�lt �s a koponya az elme h�za… ott volt a leger�sebb a n�hai szellem ereje, �s m�g mindig bossz��rt ki�ltott. El�sz�r, amikor kipr�b�ltam a p�nc�lt, teljesen �tvette f�l�ttem a hatalmat… szerencs�re, akkor m�g nem volt teljesen k�szen, ez�rt a bar�tom csod�val hat�ros m�don megtudott �ll�tani… de m�snap reggel holtan tal�ltam �t… botor m�don nem tudott v�rni, �s a p�nc�l meg�lte �t…” Itt egy pillanatra abbahagyta a mes�l�st. Behunyta a szem�t, koncentr�lt egy kicsit �s a p�nc�l �sszehajtogatta mag�t… majd �jra elrejtette a med�lt az inge al� azt�n folytatta. „Ekkor d�nt�ttem �gy, hogy el kell nyomni a szellem tudat�t. �m ezzel a p�nc�l ezen a vil�gon elvesztette a hatalm�t. Ez�rt van sz�ks�gem a Shikon gy�ngyre… Hogy itt is kitudjam haszn�lni a p�nc�l erej�t… Gondolj csak bele, Kagome!” mondta hirtelen fellelkes�lten. „Ezzel az er�vel milyen dolgokat tehetn�k…tehetn�nk! Ha r�j�nn�k, hogyan lehet m�g ilyen p�nc�lokat csin�lni, az emberis�g minden gondja megold�dna!” Eg�szen megv�ltozott. Kih�zta mag�t �s csillog� szemmel, lelkes�lten besz�lt. Sesshoumaru flegm�n k�zbe v�gott.
„Ez mind sz�p, haland�, de hogy ker�lt�l a mi vil�gunkba?” Asami v�llat vont.
„Nem tudom. A p�nc�l valahogy k�pes v�ltani a k�t vil�g k�z�tt.” Majd �jra Kagomehez fordult. „Na, mit sz�lsz? Nekem adod a gy�ngy�t?”
„N…nem tudom.. m�g gondolkodnom kell… kicsit sok ez nekem egy napra…”mondta a l�ny b�gyadtan. Az �reg b�lintott.
„Persze, gondolkodj csak nyugodtan. Azt�n, ha d�nt�tt�l, seg�thetek is �sszegy�jteni a szil�nkokat. Mert, ha j�l tudom, m�g nincs meg az eg�sz gy�ngy…” Kagome b�lintott.
„Tal�n… de most hazamenn�k… pihennem kell…” Az �reg elindult kifel�, de m�g visszan�zett Sesshoumarura.
„T�nyleg… mindig is �rdekelt, hogy hogyan n�z ki egy ilyen l�ny val�j�ban… nem v�ltozn�l �t? Itt van el�g hely…” Sesshoumaru megcs�v�lta a fej�t.
„K�tlem, hogy a l�ny levenn� a l�ncot csak ez�rt. �s am�g rajtam van, nem tudok �tv�ltozni.” Kagome megtorpant. Teljesen meg volt d�bbenve.
„Nem…? de… az iskola el�tt azt mondtad…” A v�laszt a g�nyos hangnem csak m�g egy�rtelm�bb� tette.
„Bl�ff�ltem.” Vetette oda Sesshoumaru.
Az �reg hazavitte �ket. Kagome sz�lei pedig megismerkedtek Sesshoumaruval, mint a csal�d t�voli rokon�val, akit a nagyapa nem mutatott eddig be. �gyv�d, Okinaw�ban dolgozik, �s most egy fontos per miatt van itt, �s nem tudott sz�ll�st tal�lni… Viszont kapott saj�t szob�t. Ennek Kagome nem �r�lt annyira, de b�zott abban, hogy a l�nc rendesen m�k�dik.

A l�nc rendesen m�k�d�tt, de ez nem szegte Sesshoumaru kedv�t. Nagyon vid�m volt. Ez egy �rdekes kir�ndul�s volt, sokkal �rdekesebb, mint ahogy azt Kagome gondoln�… Mert a kis szerencs�tlen haland�kkal ellenben � m�r tudta, hogy kihez tartozik az a csontv�z…�s hogy mi�rt? Mert �rtette a jeleket, amik a falba voltak kaparva… de ezt nem fogja az orrukra k�tni. A jelek egy m�gikus szertart�st �rtak le. Egy olyan szertart�st, amit � m�r r�g�ta keresett. Azt m�r eddig is tudta, hogy a Shikon gy�ngy felhaszn�l�s�val Inu Yash�t teljes d�monn� tudn� tenni, de ez a m�dszer, mivel a gy�ngy sz�t volt sz�rva, most nem m�k�d�tt. De biztos volt benne, hogy m�s m�dok is l�teznek, amikkel el�rheti… �s most, megtal�lta! Igaz, az utols� mondat elmos�dott, de az val�sz�n�leg m�r nem volt fontos, mert a szertart�s teljesnek t�nt. �s hogy ki� a v�z? T�k�letesen egy�rtelm�. M�r eddig is gyakran hallott �gynevezett id�hurkokr�l… Azt nevezik �gy, amikor egy paradoxont el�id�z� esem�nysor k�vetkezt�ben megbomlik a t�rid� sz�ved�ke, �s a vil�gegyetem ezt �gy kompenz�lja, hogy egy olyan l�ncot alak�t ki, ami �nmag�ba visszat�r, �s �gy elsim�tja a paradoxont. Arra m�g nem j�tt r�, hogy most mit kell elsim�tania, de az biztos, hogy a v�z a teljes, tisztav�r� Inu Yasha�… bizony�t�k erre falba kapart szertart�s… de nem is fontos, hogy mit kell elsim�tani… �, Sesshoumaru most teljess� teszi a hurkot. El�vett egy darab pap�rt, �s felv�zolta a szertart�st. Igaz, egy darabig eltartott, mire r�j�tt, hogy hogyan m�k�dik a goly�stoll. De most m�g ez is felvid�totta. Azt�n egy kis sebet ejtett mag�n �s p�r cseppet a lapra folyatott v�r�b�l… erre a szertart�shoz lesz majd sz�ks�g. Sz�ks�g van p�r csepp tiszta v�rre. Kinyitotta az ablakot �s beleki�ltott az �jszak�ba.
„Yaken! Yaken!!” A kis l�ny hamar megjelent. Sesshoumaru elmosolyodott. „K�vett�l, mi?”
„Igen, nagyuram.” B�lintott Yaken. „�s ezek szerint j�l tettem…”
„Tudod mit, most j� kedv� vagyok �s m�g neked is �r�l�k.” Odaadta neki a lapot. „Menj vissza, �s ezt csin�ld meg. Nagyon fontos, hogy mindent l�p�sr�l l�p�sre betarts.” Yaken egy darabig �rtetlen�l b�multa a lapot, majd lassan meg�rtette…
„�s… ez biztos m�k�dni fog…?” Sesshoumaru elvigyorodott.
„Hal�lbiztos.” Yaken sietve t�vozott. M�g sok teend�je volt. Sesshoumaru pedig egyed�l maradt �s �r�mmel gondolta v�gig �jra �s �jra, hogy mi fog t�rt�nni. Inu Yasha sebes�lt, a kis bar�tai pedig nem fogj�k tudni egyed�l megakad�lyozni a szertart�st. Kagome pedig elfogja fogadni a prof aj�nlat�t… T�ls�gosan idealista, t�l �rtatlan… Nem fogja a saj�t c�ljaira haszn�lni a gy�ngy�t, amikor az „emberis�g haszn�ra is v�lhat”. Hah, sz�nalmas! Elhanyagolni �n�n v�gyait, egy puszta sz� kedv��rt. Erre is csak az ilyen kis haland�k k�pesek. Azt�n, amikor �k h�rman visszamennek, m�r csak a tombol� d�mon-Inu Yashat fogj�k tal�lni, aki majd megpr�b�lja majd meg�lni Kagome-t, hogy elszak�tsa az utols� k�tel�k�t, ami az emberekhez l�ncolja. Ezt persze a Vad�sz nem fogja hagyni. Am�g �k harcolnak, Sesshoumaru k�nnyed�n megszerezheti a Tetsusaig�t. �s annak seg�ts�g�vel m�r k�nnyed�n ler�zhatja mag�r�l a l�ncot �s legy�zheti mind a Vad�szt, mind Inu Yash�t. Persze, a sorrend fontos, el�sz�r a nyamvadt haland�, azt�n a kis �csik�je. Meg�satni vele a saj�t s�rj�t, azt�n �sszez�zni a kopony�j�t… eg�sz kellemes gondolat. �s v�g�l nem marad m�s, mint belev�sni a szertart�st a szikl�ba. Mert azok a bet�k, amikben m�s a szenved�st l�tj�k, azok val�j�ban az � lend�letes, kem�ny bet�i. A saj�t �r�sa hagyott neki �zenetet, �vsz�zadok t�vlat�b�l… milyen ironikus… m�r sejtette hogy mi lehetett az elmos�dott utols� mondat. „Sok sikert!” vagy valami hasonl�. �s amikor megtal�lja �jra…m�rmint megtal�lta ma �jra… akkor a k�r majd bez�rul, illetve m�r be is z�rult. Kacagni kezdett. Nem vesz�thet. Ez fog t�rt�nni, semmi k�ts�g! Vagyis dehogy! Hiszen m�r megt�rt�nt! Pokolian nyilv�nval�.

Hatodik r�sz: Szak�t�s

K�t nap telt el esem�nytelen�l. Kagome iskol�ba j�rk�lt, Sesshoumaru meg ut�na. �gy sem tehetett m�st. Ez rosszabb volt mindenn�l. Sess m�g mindig a l�nc hatalma alatt �llt, r�ad�sul most m�r a bossz�v�gy sem hajtotta, hiszen m�r nem kell m�st tennie, csak v�rni. �gyhogy megint el kezdett unatkozni. Egy id� ut�n azon kapta mag�t, hogy az embereket figyeli… �s azt is �szrevette, hogy nem �rti �ket… Valami hi�nyzik bel�l�k, ami benne megvan… De ez a hi�ny, �gy t�nik boldogg� teszi �ket… �lvezik az �letet, pedig messze nem teljes… � ezt soha nem tudta el�rni… valahogy irigyelni kezdte �ket. De nem baj. Hiszen hamarosan teljes lesz az �lete, �s akkor nem kell majd ezekkel a kis patk�nyokkal t�r�dnie. De addig is marad az unalom… �s a furcsa �rz�s, mik�zben a mosolyg�, vagy �ppen szomor� embereket figyeli… K�t teljes napot t�lt�tt el �gy, sz� n�lk�l, egyed�l, c�lok n�lk�l. Kagomevel nem besz�ltek. Nem volt mir�l. De az�rt �t is n�zte. Mivel az elm�lt napokban sok id�t t�lt�ttek egy�tt, kezdte megismerni, �s ez megijesztette. De ugyanakkor n�vekv� �rdekl�d�ssel figyelte, hogy az als�bbrend� emberek �lete val�j�ban mennyire sokr�t�… Sokkal t�bb dologgal foglalkoznak, mint amivel egy fels�bbrend� szellem valaha is fog. Nem nagy dolgokkal, apr�s�gokkal, amik id�nk�nt teljesen kif�rasztja �ket, de valahogy m�gis… �r�m�t tal�lnak benne. P�ld�ul az a furcsa j�t�k, amit az udvaron j�tszanak. L�tsz�lag �rtelmetlen�l kergetnek egy labd�t, azt�n amikor megunt�k, mosolyogva, egym�s v�ll�t veregetve j�nnek le egy�tt azokkal, akik ellen harcoltak. �s az a p�r, a sarokban �ld�g�lve… Eddig, ha ilyesmit l�tott, mindig elford�totta fej�t. Hiszen neki ehhez semmi k�ze. De most annyira unatkozott, hogy ezt is v�gign�zte. Mit tal�lhatnak a m�sikban…? Hiszen csak egy ember, ugyanolyan f�reg, mint �nmaguk… �s m�gis… boldognak t�ntek… de mi�rt? Ritk�n t�rt�nt meg, hogy elmer�lt a gondolataiban… de most, b�gyadtan k�vette Kagom�t, mindenhov�. M�sodik nap este Kagome m�g elszaladt egy bev�s�rl�k�zpontba, mert elfelejtett aj�nd�kot venni egy bar�tn�j�nek, akinek k�zeledett a sz�let�snapja. M�r bes�t�tedett, k�s� volt m�r kint j�rk�lni, �ppen z�r�s el�tt kapta el a boltot. Hazafel� Sesshoumaru a tet�k�n k�vette, mint �ltal�ban… pr�b�lt�k ker�lni egym�st, hiszen m�g mindig nem egy csapatban j�tszottak. �gy �gy t�nt, mintha Kagome egyed�l lenne… �s egy tizenh�t �ves, kellemes k�lsej�, egyed�l s�t�l� l�ny a nagyv�rosban, s�t�ted�s ut�n… igen cs�b�t� aj�nlat. Egy sz�k utc�ban megt�rt�nt, amit�l �ltal�ban f�lteni szokt�k a hozz� hasonl�kat. Az �rny�kb�l egy durva arc� f�rfi l�pett el�…
„H� kisl�ny. Nem f�lsz egyed�l…?” Kagome megijedt �s megpr�b�lt elfutni, de m�sik h�rom alak jelent meg, akik el�llt�k az �tj�t… „Tudod mit? Csak add ide a p�nzed �s tal�n elenged�nk…” K�zelebb ment �s megragadta Kagomet. A lehelete alkoholt�l b�zl�tt, az arcb�re is teljesen v�r�s volt… nem volt j�zan, semmi k�ts�g. „Remegsz, kisl�ny. Tal�n nem tetszem neked?” Vigyorodott el. „Ez igaz�n modortalan dolog t�led. De ne f�lj, majd �n megtan�talak, hogyan kell viselkedni…!” �s �t�sre emelte a kez�t, de a mozdulatot nem fejezhette be. �t m�tert rep�lt oldalra, a h�zfalnak csap�dott, val�sz�n�leg kiugrott v�llal �s t�r�tt karral… A m�sik h�romnak id�be tellett felm�rnie, hogy mi is t�rt�nt, de csak annyit l�ttak, hogy Kagome �s k�z�tt�k most egy hossz� haj�, sznob patk�ny �ll. Kett� k�t oldalr�l t�mad�sba lend�lt. Az egyik egy r�g�s ut�n t�r�tt bord�val hanyatlott a t�rsa mell�, a m�sikat Sesshoumaru megmarkolta �s a tork�n�l fogva f�lemelte. A harmadik alak egy vascs�vel h�tulr�l �rkezett. Teljes erej�vel les�jtott Sesshoumaru-ra, aki nem mozdult, �gy a csap�s tiszt�n eltal�lta. A cs� elhajlott, �s a gy�va t�mad� kezeibe g�rcs �llt, mintha egy beton t�mb�t �t�tt volna meg… Sikoltva fordult meg �s kezdett el futni, min�l messzebb a sz�rnyetegt�l. A m�sik alak Sess karjaiban rettegve n�zett Sesshoumaru rezzen�stelen szemeibe… Egyetlen mozdulat lenne. Annyiszor megtette. Kagomenek m�g az „F” bet�t sem lenne ideje kimondani. De nem ment. Most nem. Elhaj�totta a fick�t, a t�bbi k�z�. Sz�tlanul felseg�tette Kagomet �s visszaugrott a tet�re. A l�ny hosszasan n�zett ut�na.

Kagome nem tudott aludni. Sok�ig forgol�dott az �gy�ban. Tudta, hogy valamit meg kell tennie, amit elmulasztott, de valahogy nem merte. V�g�l megemberelte mag�t �s bekopogott Sesshoumaruhoz.
„Alszol?” Nem �rkezett v�lasz. R�snyire elcs�sztatta a falat �s ben�zett. Az ablak nyitva, a holdf�nyben tiszt�n l�tott mindent, Sesshoumaru ott �lt a padl�n, t�r�k�l�sben.
„Mit akarsz?” f�rmedt r�, oda sem n�zve. A l�ny bizonytalanul bel�pett…
„Cs…csak megk�sz�nni, hogy d�lut�n megmentett�l.” Lassan odas�t�lt �s le�lt � is, h�ttal Sesshoumaru h�t�nak, mag�hoz h�zva a l�bait �s besz�lni kezdett… „Nem �rtem igaz�n, mi�rt tetted… de az elm�lt p�r napot v�gig egy�tt t�lt�tt�k �s valahogy megkedveltelek… valahogy m�s vagy, mint amilyennek k�pzeltelek… �s tudom, hogyha visszamegy�nk �s leveszem r�lad a l�ncot, minden visszat�r a r�gi ker�kv�g�sba… �s megint ellens�gek lesz�nk… de szeretn�m, ha ez nem m�lna el nyomtalanul… adn�k neked egy eml�ket… r�lam, ezekr�l a napokr�l…” Leoldotta az iskolai egyenruh�j�r�l a szalagot �s a v�lla f�l�tt Sesshoumaru �l�be ejtette. „Tartsd meg, ha akarod… ” Fel�llt �s kiment. Nem v�rt v�laszt. Nem is �rkezett. De ezek ut�n m�r nyugodtan tudott aludni.
Sesshoumaru viszont m�g percekig meredten b�multa a szalagot… A l�ny k�rd�se visszhangzott a fej�ben. „Mi�rt tetted?” Igen… mi�rt? Hiszen m�r megtal�lta a Vad�szt. Nem kellene Kagomet pesztr�lgatnia. De abban a pillanatban, amikor l�tta, hogy a l�nyt meg akarj�k �tni, gondolkod�s n�lk�l cselekedett. Ez volt sz�m�ra a legijeszt�bb. Gondolkod�s n�lk�l, �szt�n�sen… ak�rcsak egy sz�nalmas… ember…! De mi�rt? Inu Yasha jutott esz�be. A f�l-d�mon �ccse… f�l-d�mon. Ezt m�g soha nem gondolta v�gig. Az apja beleszeretett egy haland� n�be… A hatalmas, er�s, tisztav�r� apja. Egy emberrel… de valahogy ez a gondolat most nem t�nt furcs�nak. Sok mindent l�tott az emberek �let�b�l az elm�lt napokba. Valahol m�lyen kezdte meg�rteni az apj�t. Azt vette �szre, hogy a szalagot a kez�ben tartja… �s keresi az illat�t… Nem! Nem lehet, hogy � is… �k�lbe szorult a keze �s �sszegy�rte a szalagot.
Nem! Nem!! Nem!!! A m�sik kez�vel megmarkolta a l�ncot. Nem lehet! Menek�lni… megszabadulni innen, b�rmi �ron… er�sen megr�ntotta, hogy let�pje, de a m�gia nem engedett. F�jdalom has�tott a karj�ba, az elm�j�be, de nem laz�tott a szor�t�son, ink�bb tov�bb pr�b�lkozott… megszabadulni… ahogy a v�gya er�s�d�tt, a l�nc var�zslata ellene fordult, elektromos szikr�k j�rt�k �t a test�t �s a t�lvil�gi k�n az elviselhetetlens�gig fokoz�dva t�pte…de csak vicsorgott, minden erej�vel t�pte a l�ncot…b�rmi �ron, h�r�gte… a szenved�s tombol� �radat�ban m�g egy utols�t r�ntott… �s…

Kagome m�snap reggel kipihenten �bredt. Megreggelizett, elk�sz�lt, vid�man, frissen. Kicsit csod�lkozott, hogy Sesshoumaru nem v�rja t�relmetlen�l az ajt�ban, mint eddig. V�rt egy kicsit, nem akart n�lk�le elindulni. Peregtek a percek �s Kagome lassan t�relmetlenn� v�lt. Felsietett Sesshoumaru szob�j�ba �s bekopogott.
„H�, mi lesz m�r! Gyere, elk�s�nk!” Nem �rkezett v�lasz. „Ok�, bemegyek!” Mondta. V�rt egy kicsit �s bel�pett. A szeme elkerekedett a megd�bben�st�l. A l�nc a padl�n fek�dt elt�pve, az ablak nyitva �s Sesshoumaru sehol… ez csak egyet jelenthet… megsz�k�tt!
Azonnal ledobta a t�sk�j�t �s leszaladt a l�pcs�n, egyenesen a k�thoz. Levelet sem �rt, nem k�sz�nt el a nagyapj�t�l sem. Egy percet sem vesz�thet. Sesshoumaru, szabadon, ebben a vil�gban… az � hatalm�val. B�rmi is t�rt�nt tegnap, m�g messze nem b�zhatnak meg benne. Haboz�s n�lk�l beugrott a k�tba, majd miut�n sietve kim�szott, l�lekszakadva rohant a kunyh�hoz. M�r messzir�l ki�ltozni kezdett.
„Inu Yasha! Kaede! Sango! Miroku! Inu Yasha! Inu Yasha!” de senki nem v�laszolt. Amikor k�zelebb �rt, rossz el��rzett�l hajtva lelass�tott. Benyitott a kunyh�ba… sehol senki! Egy v�kony remeg� hang sz�l�totta meg…
„Kagome…!” �s Shippo ugrott r�, meg�lelte �s s�rni kezdett… „Kagome… de j�, hogy itt vagy… �gy f�ltem…” Kagomenek �sszeszorult a sz�ve… valami t�rt�nt… a baj sosem j�r egyed�l… Megsimogatta Shippo fej�t, aki lassan megnyugodott… a k�nnyeit nyelve kib�kte.
„Inu Yash�t elrabolt�k…”

Yaken j� talpnyal�hoz m�lt� m�don bet� szerint el�k�sz�tett mindent, amit Sesshoumaru le�rt. �rdekes, de a leghatalmasabb var�zslatokhoz van sz�ks�g a legegyszer�bb hozz�val�kra. K�nnyed�n, �r�k alatt megszerzett mindent. Viszont a leghatalmasabb var�zslatok ig�nylik a legprec�zebb, legbonyolultabb el�k�sz�leteket. Majdnem egy teljes napig szenvedett a helysz�n kifest�s�vel �s a hozz�val�k elrendez�s�vel. De arra m�g semmi �tlete nem volt, hogy hogyan fogja Inu Yash�t idehozni. Amikor az utols� von�st is megh�zta a var�zsk�r�k�n, �s bedobta a t�mj�nt a l�ngba, a f�stb�l egy alak kezdett form�l�dni… Yaken megrettent. Err�l nem �rt Sesshoumaru nagy�r. Elkerekedett szemmel figyelte, ahogy a terem k�zep�n megjelenik egy kopasz, magas, izmos emberalak… b�re olyan sz�rke volt, mint a f�st, amib�l l�trej�tt �s f�mesen csillogott. Csak egy �gy�kk�t� takarta. Nem moccant. Yaken lassan el� mer�szkedett a rejtekhely�r�l. K�zelebb ment �s megb�k�dte az alakot. M�g mindig nem mozdult. Megk�sz�r�lte a tork�t.
„Khmm… ki vagy te.” A l�ny hangja f�jdalmasan gy�ny�r� volt. A legszebb h�stenor f�rfihang, egy kis f�mes cseng�ssel…
„A V�grehajt�.” Yaken m�g mindig nem �rtett semmit.
„���… igen? �s mi�rt vagy itt?”
„Hogy seg�tsek befejezni a megid�z�m var�zslat�t.” Yaken elmosolyodott. V�g�l is, er�snek t�nik. Egy pr�b�t meg�r.
„Akkor hozd el nekem az Inu Yasha nev� f�lv�rt.” A g�lem nem sz�lt semmit, f�st alakba bomlott �s elindult. M�gikus �rz�kei lehet�v� tett�k sz�m�ra, hogy k�nnyed�n teljes�tse a feladatot �s megtal�lja, aki keres…

Miroku l�lekszakadva rontott be Kaede kunyh�j�ba.
„Gyorsan! Fogj�tok a fegyvereiteket! Nincs veszteni val� id�nk!” Mint der�lt �gb�l a vill�mcsap�s, �gy �rte a bent l�v�ket az utas�t�s.
„Mi… mi�rt?” k�rdezte Sango. Miroku k�zben m�r felseg�tette Inu Yashat.
„Ne k�rdezz, majd �t k�zben elmondom. Sietn�nk kell, miel�tt…” Kintr�l egy f�mes, hat�rozott hang hallatszott.
„Inu Yasha. �rted j�ttem.” Miroku r�m�lt arca mindent el�rult. Nyelt egyet.
„A fen�be. Gyorsabb mint hittem. Nincs m�s v�laszt�sunk. Gyertek.” Kivezette �ket a h�z el�. Sango �s Inu Yasha v�gigm�rte az ellenfelet.
„Ett�l f�lt�l te annyira?” jegyezte meg a f�lv�r. „M�g �gy, sebes�lten is elint�zem egy csap�ssal. Csak figyelj…” de Miroku kiny�jtott karja meg�ll�totta. A t�bbiek nem hittek a szem�knek. A szerzetes arca t�nyleg f�lelemr�l �rulkodott.
„Ne becs�ld le… te nem tudod mi ez.” A g�lem k�zben megism�telte.
„Inu Yasha. �rted j�ttem.” A f�lv�r �s�tott egyet.
„Nem, t�nyleg nem tudom, de nem t�nik t�l okosnak. El�g egyhang� a sz�vege.” Miroku fesz�lten suttogta…
„Ez egy V�grehajt�. Ha egy gyenge m�gus egy erej�t meghalad� var�zslatot akar l�trehozni, �ltal�ban nem siker�l neki… Viszont ha a var�zslat sokszorosan er�sebb, de egy m�sik, hatalmasabb l�ny megb�z�s�b�l cselekszik, aki k�pes lenne v�grehajtani a m�gi�t, van r� es�ly, hogy megjelenik a V�grehajt�. Egy legend�s erej� g�lem, amit a m�gia szesz�lye h�v el�, hogy beteljes�tse a szertart�st. Nagyon szerencs�s az a m�gus, akinek seg�t, hiszen az es�ly eleny�sz�. �gy t�nik, valakinek r�d f�j a foga…” Inu Yasha v�llat vont.
„�s? �lj�k meg, azt�n k�sz.”
„Utols� figyelmeztet�s. Inu Yasha, �rted j�ttem.” Sango megel�gelte a v�rakoz�st.
„Hiraikotsu!!!” A g�lem elrugaszkodott a f�ldr�l �s elker�lte a t�mad�st, majd egy f�mes sz�n� l�ved�k csap�dott be Inu Yasha�k k�z�. Miroku id�ben f�lreugrott, Sango viszont nem sz�m�tott a gyors riposztra �s kis horzsol�sokkal arr�bb gurult. Amikor a por eloszlott, Inu Yasha ott �llt a kr�ter k�zep�n, el�tte a f�ldbe sz�rva a Tetsusaiga.
„Hmpfh… ennyi?” k�rdezte vigyorogva. Megmarkolta a kardot �s egy hatalmas ugr�ssal lend�letb�l a g�lemre csapott, aki keresztezte a feje el�tt a k�t karj�t �s Inu Yasha nagy meglepet�s�re h�r�totta a t�mad�st. Egym�snak fesz�ltek… Miroku megl�tta a lehet�s�get �s a botj�val f�l h�tulr�l a l�ny hasa fel� v�gott… De ez a csap�s is hat�stalan maradt. A g�lem has�b�l kiny�lt egy k�z �s f�mes csend�l�ssel elkapta a botot. Majd egy le�rhatatlan mozdulattal megp�rd�lt �s h�rom k�zzel h�rom fel� csapott, �s a k�t ellenfele messzire rep�lt. Csod�lkozva n�zt�k, ahogy egy pillanatig a g�lem hasa megremeg, itt-ott karok jelennek meg �s olvadnak vissza a test�be, majd a k�t eredeti alatt megjelent k�t �j kar… �s mind a n�gy k�z v�g�n az �jjak egy-egy peng�v� olvadtak �ssze. Majd t�mad�sba lend�lt. R�vid vagdalkoz�s k�vetkezett, a h�rom eddigi r�sztvev�vel. Sango nem tudott belesz�lni a harcba, nem akarta �ket is eltal�lni a bumer�nggal. Inu Yasha odaki�ltott Mirokunak.
„Ennek �gy semmi �rtelme! Vigy�zz!” H�traugrott �s felk�sz�lt. Miroku is visszah�z�dott, a g�lem kifejez�stelen szemekkel n�zett Inu Yashara. A f�lv�r elvigyorodott.
„Ezt kapd ki.” Rem�lte, hogy b�r nincs ereje telj�ben, ez el�g lesz… „Sz�lv�g�!” Telital�lat. A g�lem sz�tsz�r�dott a leveg�ben… de porb�l j�tt l�tre… eddig is a sz�l sz�rny�n utazott… A porfelh� kavargott egy kicsit a leveg�ben, majd egy arcot rajzolt ki… a d�mon nevet� arc�t… a felh� fel�j�k csapott, de amint k�zel�rt, cs�pokk� alakult �s felkarolta Sangot �s Mirokut… majd odav�gta �ket. Mindketten eszm�let�ket vesztett�k. Inu Yasha �llta a sarat m�g egy darabig, de a s�r�l�se v�g�l legy�zte.
Egy p�r �ra m�lva Miroku�k magukhoz t�rtek. A V�grehajt� elvitte Inu Yash�t. Megb�zt�k Shippot, hogy maradjon ott �s v�rja meg Kagomet, ha id�k�zben visszat�rne… �s elindultak megkeresni Inu Yash�t. Megbesz�lt�k, hogy k�t nap m�lva visszaj�nnek, ha nem tal�lnak semmit, Kagome v�rja meg �ket ott.
„Ez tegnap t�rt�nt” fejezte be Shippo szipogva a t�rt�netet. Kagome is majdnem s�rva fakadt. Minden kics�szott a keze k�z�l… Inu Yash�t elrabolt�k, Sesshoumaru megsz�k�tt… Meredten n�zett maga el�… majd hirtelen egy isteni szikr�t�l vez�relve felugrott. Elsz�nt arccal Shippo hoz fordult.
„Shippo. Maradj itt. Mindj�rt visszaj�v�k.” Majd otthagyta az �rtetlen r�kad�mont �s elindult haza, megkeresni a profot.
Igen, Asami biztos tud seg�teni.- gondolta bizakodva. De sietnie kell… Ki tudja, mit akarnak tenni Inu Yash�val…?