A nagy szellem mes�je

Els� r�sz: A Vad�sz

„Yaken!” -zengett a parancsol� hang a krist�lytiszta hegyi t� mellett. Gy�ny�r� kis t� volt. A vize k�k, hiszen tiszt�n t�kr�zte az �jszakai eget. A telihold csillog�sa csak gazdagabb� v�lt a rezzen�stelen felsz�n m�lys�g�ben… Az egyik v�g�n egy hegyoromr�l egy kis hegyi patak v�jt utat mag�nak lassan az �vsz�zadok alatt, hogy felt�ltse a m�lyed�st, ami a t� otthon�v� v�lt. A v�zes�s �rny�k�ban egy kis alak mozgott a felsz�n alatt, majd a hangot meghallva l�lekszakadva ugrott ki a v�zb�l �s szalad az ura fel�, de t�l lass� volt, ez�ttal t�relmetlens�g is vegy�lt a hangba...
„Yaken!!” - A kis alak lihegve borult t�rdre a d�mon el�tt. Nem, nem d�mon volt... A d�monok torzs�ga �s embertelen �r�lete elt�rp�lt az alak k�nnyed, term�szetes fens�g�vel szemben... ezeket a tiszta arany szemeket egyetlen haland� sem nevezte volna d�moninak... de ember sem volt… a fiatal arc�hoz t�rsult ez�st haj jelezte, hogy norm�i messze t�lsz�rnyalj�k az „emberi” m�rt�keket… �m volt valami a hatalmas szellem arc�n, ami nem illet oda, �s megbontotta az �sszk�p fens�g�t… Egy furcsa kifejez�s… Yaken leveg� ut�n kapkodott, de az ura fel nem tett k�rd�s�re v�laszolni kellett.
„S…semmi… Sesshoumaru nagy�r… semmit nem tal�ltam…”-ny�gte f�radtan. Az arcot tov�bb torz�totta az �rz�s majd hirtelen d�h�dten megragadta a sz�nalmas kis alakot �s felemelte maga el�.
„Eg�sz biztos?”- k�rdezte nyugodt hangon. Yakennek elakadt a l�legzete. Lassan kib�kte.
„B…biztos…” majd r�vid gondolkod�s ut�n hozz� merte tenni a k�rd�st: „Nagyuram… mi�rt keress�k a t� szellem�t….? �riz valamit…? Esetleg egy fegyvert…?” A szellem nemet intett. „Akkor tal�n… k�pes tenni valami…?” �jabb int�s a v�lasz. Yakennek felcsillant a szeme. „Akkor tal�n, egy er�s sz�vets�ges lehetne?” Sesshoumaru egy pillanatig m�rlegelte a lehets�ges vari�ci�kat, de v�g�l csak d�h�sen bev�gta Yakent a bokrok k�z�. Majd v�laszolt a szolga k�r�s�re.
„Meg akarom �lni.” Mondta egyszer�en. Majd elmosolyodott. „N�zd Yaken… h�t nem gy�ny�r�? A h�bor�tatlan term�szet… a maga sz�ps�g�ben…a f�k suhog�sa… a t� t�kr�nek csillog�sa…” Selymes, m�r-m�r szeretet teli hangja meglepte Yakent. Ehhez nem volt szokva. De az �vek sor�n megszerzett rutinja helyesl�en b�lintott helyette is…
„Igen, nagyuram gy�ny�r�.” Sesshoumaru d�h�sen megp�rd�lt �s mag�b�l kikelve ord�tott.
„Egy fen�t! Unatkozom, te barom! Unatkozom! �s a t� szelleme a legend�k szerint j� kih�v�s lett volna, hogy el�zze az unalmamat! De nem, val�j�ban nem is l�tezik. �s most tov�bb unhatom magam.” Igen, ez mindent megmagyar�zott. Ez volt az a furcsa kifejez�s a szellem arc�n. A m�lys�ges, f�sult unalom. Yaken b�tortalan hangon jegyezte meg a bokorb�l…
„Akkor mi�rt nem �getj�k f�l a falut…? Hiszen hazudtak nek�nk…” Sesshoumaru arca egy pillanatra v�rszomjas vicsorba torzult �s k�vethetetlen sebess�ggel csapott Yaken fel�, aki a szem�t behunyva rettegett… te a csap�s nem �rkezett meg. Yaken lassan kiny�totta �sszeszor�tott szemh�j�t… majd meglepet�s�ben a m�sikat is. Sesshoumaru a t�parton �llt, csukott szemmel… a sz�l belekapott a k�peny�be �s lassan megcib�lta… Olyan b�k�snek t�nt. T�l b�k�snek. –Mi �rtelme?- gondolta.- Ennek �gy semmi �rtelme. Mi�rt foglalkozzam ezzel a f�reggel…Mi�rt �gessem f�l a falut… semmi �rtelme… m�r nem is sz�rakoztat…unatkozom.- Hangosan is f�ltette a k�rd�st…
„Mi�rt?” suttogta. Yaken komolyan megr�m�lt. Mi t�rt�nt a nagy�rral?! A sz�l a t�lparton let�pett egy vir�got egy f�r�l… lassan t�ncolt a fuvallatokon… Hirtelen egy k�darab v�g�dott bele �s z�zta sz�t az am�gy is muland� sz�ps�g eme el�gi�j�t. A k�darab tov�bb haladt �s bev�g�dott a f�k k�z�, ahol meteorhoz hasonl� puszt�t�st v�gzett. Izz�sig hev�lt a leveg�ben, �s t�bb neh�z fa t�rzs�t is sz�trobbantotta, mire m�lyen a f�ldbe f�r�dott �s leh�lt… Sesshomaru unott arccal ny�lt a k�vetkez� kavics ut�n… amikor egy g�nyos, teny�r bem�sz� hang f�lbeszak�totta.
„Sz�p l�v�s volt, Nagyuram” Sesshoumaru lassan megfordult. Az arca nem t�kr�z�tt �rzelmeket, viszont bel�l majd sz�tfesz�tette a tetter�… v�gre valami… Yaken m�g�tt a f�k f�l�tt egy csukly�s alak lebegett… Fekete csukly�ja �gy lobogott, mintha nem a sz�l r�zn� azt, hanem � r�zn� a szelet… �s valahol igaz is lehetett… Sesshoumaru kifinomult orra nem �rzett m�st, csak a csukly�sb�l �rad� szagot… neh�z, f�st�s, de valahonnan ismer�s… az a haland� l�ny, aki Inu Yasha-val m�szk�l… annak a ruh�i �rasztott�k mindig ezt a szagot… Hasonl� g�nnyal tette f�l a k�rd�st.
„Ki vagy te? �s hogy mersz s�rtegetni?” A csukly�s egy pillanatra elgondolkodott. Csak a sz�ja l�tszott a csuklya alatt, de az mosolygott. Ezt a k�rd�st m�g senki nem tette f�l neki ezen a vil�gon. Lassan, kim�rten v�laszolt.
„A Vad�sz” Sesshoumaru elmosolyodott.
„Ennyi? Jobbat nem tudt�l kital�lni? Haland� vagy… �rzem a szagodon. A sz�leid milyen nevet adtak neked?” Majd unott arccal intett. „Felejtsd el. Nem �rdekel. Haland� m�g nem gy�z�tt le. Most meg fogsz halni.” A csukly�s mosolya nem lanyhult. Megr�zta a fej�t.
„Nem, most nem harcolok veled. El�bb be kell bizony�tanod, hogy m�lt� vagy r�.” A hang egy pillanatig sem remegett. Ez felkeltette Sesshoumaru �rdekl�d�s�t. Nem �rezte a f�lelem szag�t. Az idegen nyilv�nval�an tudta, hogy � kicsoda, m�g sem f�lt. Ez �rdekesnek �g�rkezik. �s ha m�gis csak fecsegett, m�g akkor is r��r lassan kit�pni a sz�v�t… V�g�l is, r�vid t�von tal�n az is sz�rakoztat� lesz.
„Sz�val tesztelni akarsz…? Ma szerencs�d van… Bele megyek a kisded j�t�kodba… de figyelmeztetlek… ne vesztegesd az id�met, haland�…” Az alak b�lintott.
„Egyet�rtek. �n sem �rek r� sz�rakozni.” �s hirtelen, minden figyelmeztet�s n�lk�l egy hord�nyi d�mon jelent meg m�g�tte a leveg�ben �s r�vetett�k magukat… Sesshoumaru egy laza bokamozdulattal ell�kte mag�t a f�ldr�l, p�r fejetlen�l t�mad� r�m felt�pte a f�ldet, ahol egy pillanattal azel�tt m�g � �llt. Miut�n kik�pk�dt�k a f�csom�kat, t�rsaikkal egy�tt acsarkodva k�vett�k. Nem voltak szervezettek, egy mindenf�le, alaktalan, torz, besorolhatatlan l�nyekb�l �ll� horda �llt vele szemben… nem is az erej�k miatt nem t�madott eddig, hanem a meglepet�s miatt… semmit nem �rzet… a fura figura egyszer�en megteremtette ezeket a d�monokat, puszta akarat�val… erre kevesen voltak k�pesek… kicsit megd�lve lebegett a t� f�l�tt p�r m�terrel, �s a csukly�st mozdulatait figyelte. Aki nem tett semmit. Csak �t n�zte. Az els� hull�m el�rte. Azt�n a m�sodik is… majd a harmadik… nem harc volt ez, hanem arat�s… az utols� hull�m is elhalt… a t� tiszta vize felkavarodott �s v�r�ss� festette a v�r… a parton pedig megjelentek az els� habfoltok… A lehull� v�gtagok, bels�s�gek k�z�tt Sesshoumaru lebegett, m�g mindig unott arccal. Gyakorlatilag meg sem moccant. A csukly�s b�lintott… az egyik keze kivillant a csuklya al�l… furcsa, idegen kezek… valami f�m lehetett… valami szerkezet… egy pillanatra fel f�nylett n�h�ny vonal… tal�n egy kark�t�… A csukly�s halkan kuncogott…
„hehe…Kerested a t� d�mon�t… teremtek neked egyet…” A t� forrni kezdett. Az v�res h�smassz�k egyszer�en elt�ntek, mintha sav marta volna el �ket… majd egy hatalmas v�zk�gy� ugrott Sesshoumaru fel�. A szellem unottan magasabbra emelkedett, de a k�gy� k�vette… a t� teljes v�zt�mege �talakult �s Sesshoumarut �ld�zte a leveg�ben. Aki n�ha odacsapott, de a v�zt�meg mindig �jra �sszez�rult, ak�rhol is v�gta el… V�g�l taktik�t v�ltoztatott �s hagyta mag�t elkapni. A k�gy� r�harapott, majd tekeregni kezdett �s, pr�b�lta megfojtani Sesshoumarut, aki elkezdett haladni a f�ld fel�, mag�val r�ntva az eg�sz forrong�, tombol� v�zg�mb�t… majd p�r m�sodperc zuhan�s ut�n el�rt�k a t� kisz�radt medr�t… a becsap�d�s iszony� ereje �jraform�lta a t�jat �s led�nt�tte a hegyormot, elrekesztve ezzel a csermely �tj�t… A szertefr�csk�l� t�rmel�k, a hatalmas k�darabok �s szikl�k lekasz�lt�k a k�zeli f�kat, amik t�l�lt�k a l�k�shull�mot… A felsz�ll� por �s v�zp�ra eltakarta a csukly�s el�l az esem�nyeket, majd a l�gy ny�ri szell� lassan elsodorta az akad�lyt �s Sesshoumaru alakja bontakozott ki… P�r m�terrel az idegen el�tt lebegett… A szeme d�h�sen villogott, a hangja viszont hideg volt…
„Ember…” Lassan felny�lt bal kez�vel a jobb v�ll�hoz �s lep�ck�lt egy porszemet… „�sszekoszoltad a ruh�mat, te haland�…” A csukly�s csak mosolygott.
„M�g nincs v�ge a tesztnek.” Sesshoumaru megropogtatta a kez�t. Jobb karj�n megjelentek a m�reg cs�kjai, amint megfesz�tette az izmait.
„De. V�ge.” Mondta ellentmond�st nem t�r� hangon. A karmai �tszelt�k a teret, egyenesen a csukly�s sz�ve fel�… de ott m�r csak a leveg�t markolta… Egy hangot hallott a fej�ben. „Menj egyenesen nyugatnak �s seg�ts az els� bajbajutott emberi l�nynek. Azt�n �rizd �t, am�g �rdemesnek nem tal�llak arra, hogy megk�zdj velem.”
Sesshoumaru el�sz�r csak n�m�n meredt maga el�… majd hirtelen elkezdett kacagni… k�zben lesz�llt a f�ldre… Nyugatnak fordult. Yaken bizonytalanul b�jt el� egy szikla m�g�l.
„Nagyuram. Most mit fogunk tenni? Ugye nem…?” Sesshoumaru m�g mindig kacagott.
„De, Yaken. Megtessz�k, amit ez a senki mondott.”
„de…”
„Semmi de. Unatkozom.”
�s m�g mindig kacagva elindult egyenesen a felkel� nappal ellenkez� ir�nyba… Vissza sem n�zett a pusztas�gra, ami nem is oly r�g egy vir�gz� kis liget volt a hegyek k�z�tt… A felkel� nap sugarai meleg�tett�k a kihalt f�k omladoz� k�rg�t… a romok k�z�l lassan el�bukkant a kis hegyi csermely �s elkezdte felt�lteni a friss m�lyed�st… a t� d�mona t�ncolt a csillog� hull�mokon… �s a t�nd�r dalolt.

Kagome sietve l�pkedett az erdei �sv�nyen. Gy�gyn�v�nyt keresett Inu Yashanak… a t�bbiek ellenezt�k hogy egyed�l menjen, de elsz�k�tt el�l�k… nem merte bevallani, de kicsit egyed�l akart maradni. A gondolataiba mer�lve s�t�lt, amikor hirtelen reccsen�st hallott �s m�r zuhant is a csapd�ba. �tkozta a figyelmetlens�g�t, de m�r hi�ba. A sz�rny verdes�se el�rulta, hogy semmi j�ra nem sz�m�that…L�tta a hatalmas karmokat, amik megpr�b�lt�k kih�zni a csapd�b�l, de szerencs�re m�g nem �rt�k el.
„Seg�ts�g!” sik�totta. De senki nem hallotta a hangj�t. Azt�n egy tompa puffan�s �s �jra megl�tta a nap f�ny�t, majd egy fadarabot, amit neki dugott le az ismeretlen megment�. Belekapaszkodott �s k�nnyed�n kih�zt�k. Amikor ki�rt a csapd�b�l, el�llt a l�legzete. Nem, nem a s�skad�mon teteme volt r� ilyen hat�ssal… hanem a megment�, aki a bot v�g�t fogta…
Sesshoumaru!!!
Azonnal felugrott �s botladozva egy f�hoz h�tr�lt.
„Mi…mi… mit keresel te itt? Ne, ne gyere k�zelebb…!” dadogta remeg� hangon.
„Persze. Ki m�s is lenne az els� bajba jutott emberi l�ny, mint te. Az a csukly�s t�nyleg tudhat valamit.”
„Mir�l besz�lsz?”
„Mostant�l megv�delek.” Kagomenek leesett az �lla. Ez nem k�rd�s volt, nem is javaslat, vagy aj�nlat. Egy sziklaszil�rd, megfellebbezhetetlen kijelent�s volt. Percekig meg sem tudott sz�lalni. Igen, ott �llt. Egy�rtelm�en Sesshoumarur�l volt sz�. Arany szemek, ez�st haj, finom ruh�k, igen, m�g mindig eg�sz j�k�p�, �s persze ott a Tenseiga az oldal�n… Semmi t�ved�s. De.. akkor mi�rt besz�l marhas�gokat?
„Mi… mi�rt?” Sesshoumaru v�llat vont.
„Mert unatkozom.” Kagome le�lt egy ki�ll� gy�k�rre, mert ezt m�sk�pp nem lehetett elviselni.

M�sodik r�sz: Furcsas�gok

„Az istenit neki, ne k�vess m�r!”- ki�ltott Kagome. Furcsa egy helyzet volt. Soha nem gondolta volna, hogy a nagy Sesshoumaru-val egyszer besz�lni fog. R�ad�sul �gy, ilyen st�lusban. De miut�n egy �r�n kereszt�l k�vette f�radhatatlanul, viszont azt meg rezzen�stelen arccal v�gig n�zte, ahogy szedegette a gy�gyn�v�nyeket a csal�n k�z�l, kicsit kezd ideges�t� lenni. Seg�teni persze meg sem pr�b�lt. Megp�rd�lt �s r�ki�ltott.
„Hallod, amit mondok? T�nj m�r el!” Sesshoumaru meg�llt, t�le m�sf�l m�terre. Nem t�l k�zel, de messze nem el�g t�vol… Nem sz�lt semmit, csak �res tekintettel n�zte.
„Rendben. �s most maradj �gy.” Lassan megfordult �s elindult, tov�bb az �sv�nyen. Nem hallotta maga m�g�tt a l�p�seket… Egy �t perc ut�n megemberelte mag�t �s �tpislantott a v�lla f�l�. Sesshoumaru ugyan�gy �llt, ugyanolyan t�vols�gra, m�g mindig n�m�n. Kagome m�r nagyon fesz�lt volt.
„Mi az isten�rt k�vetsz? Honnan veszed ezt a marhas�got?” Sesshoumaru nem v�laszolt. Yaken viszont �n�ll�s�totta mag�t.
„Sesshoumaru nagy�r isteni volt! J�tt az a vad�sz �s megs�rtette, de � azt�n nem hagyta mag�t. Meg�lte az �sszes d�mont �s a t� szellem�t is, de amikor a csukly�st elkapta volna, az gy�va m�don elmenek�lt…” Ezt egy leveg�vel elhadarta �s m�r kezdte volna a k�vetkez� mondatot, amikor Sesshoumaru v�gre megsz�lalt.
„Yaken…” A vakarcs azonnal t�rdre esett.
„Fogd be.” Yaken ijedten hajlongani kezdett.
„Igenis, nagyuram. Bocs�sson meg nekem, nagyuram.” Kagome nem tudott ellen�llni a jelenetnek �s elnevette mag�t. A cseng� kacag�sra m�g Sesshoumaru is felfigyelt �s csod�lkozva n�zett a l�nyra. Esz�be sem jutott d�h�snek lenni, annyira meg lep�d�tt. Kineveti! Egy haland�! Kagome k�t l�legzetv�tel k�z�tt megjegyezte.
„El sem hiszem. Te lenn�l a nagy Sesshoumaru, akit�l annyira f�lt�nk?” �s tov�bb kacagott, ahogyan csak egy �rtatlan l�ny tud. Majd csillog� szemekkel r�n�zett.
„Tudod mit? Nem k�rdezek t�bbet. Nem is t�nsz olyan vesz�lyesnek.” Sesshoumaruban gy�lt a m�reg. Mit k�pzel ez mag�r�l?! „�gy t�nik, t�nyleg csak megv�deni akarsz. Gyere nyugodtan.” Nincs sz�ks�gem az enged�lyedre!!- ord�totta a hatalmas kutyaszellem mag�ban, de nem mutathatta ki, hogy d�h�s. Csak n�m�n csikorgatta a fogait. A l�ny vid�man folytatta.
„De a Sesshoumaru nem tetszik, t�l hossz�. Mostant�l Sessy-nek foglak bec�zni, j�? Gyere, Sessy, menj�nk. A t�bbiek m�r agg�dhatnak miattam.”
Sesshoumaru gondolatait neh�z lett volna ebben a pillanatban �sszefoglalni, de a domin�ns szavak mindenk�ppen az „Aaarrrgggh” �s a „meg�l�m azt a rohad�kot” voltak. V�g�l vicsorogva k�vette Kagomet.

Kaede kunyh�ja ajtaja csikorogva kit�rult. Sango azonnal felugrott �s oda sietett.
„Kagome, hol a fen�ben volt�l? Inu Yasha-t alig b�rtam vissza fogni, hogy ut�nad menjen. Csak a sebei miatt tudtam meg�ll�tani. Miroku m�r t�ged keres az erd�ben. �n itt maradtam, hogy vigy�zzak az �regre, meg Shipora.” V�g�l meg�llt �s csak k�rd�en n�zett Kagomera. Aki lassan, hebegve magyar�zkodni kezdett.
„H�t��…iz�… hoztam gy�gyn�v�nyeket.” Mutatta az any�nak. De m�g mindig ker�lgette az igaz�n f�jdalmas t�m�t. V�g�l kib�kte.
„H�tiz�… lenne egy fontos k�rd�sem. Hol fog � aludni?” �s kil�kte az ajt�t, hogy a bent l�v�k is megl�ss�k Sesshoumarut. El�sz�r nem t�rt�nt semmi, csak mindenki �llt, �lt, vagy �ppen fek�dt leesett �llal. Azt�n a hideg hang csak r�tett m�g egy lap�ttal.
„�dv” �s erre elszabadult a pokol. Sango v�delmez�en az any� el� �llt, Inu Yasha pedig minden sebe ellen�re felpattant �s h�r�gve r�vetette mag�t. Term�szetesen hi�ba. A mozdulatai m�g lass�ak voltak �s darabosak, Sesshoumaru �kl�vel a gyomr�ban �jult el �jra. A szellem m�lyet s�hajtott.
„Valaki vigye innen ezt a bolondot.” Majd amikor senki nem reag�lt, odadobta Yashat az �gyra. „T�bbet nem fogok foglalkozni vele.” Kagome vigyorogva pr�b�lta enyh�teni a helyzetet egy kis gyenge viccel�d�ssel.
„��… Haz�ig k�vetett, megtarthatom…?” Sango m�g mindig remegett, legel�sz�r az �reg Kaede nyerte vissza a l�lekjelenl�t�t.
„Nem tudom mi folyik itt, l�nyom, de az” mutatott az ajt�ban �csorg� Sessre „nem teszi be a l�b�t a kunyh�mba.” Majd lassan elmosolyodott. „�s igaz�n helyes kutyus, megtarthatod.” Sesshoumarunak elakadt a l�legzete, majd eltorzult arccal kil�pett a kunyh�b�l �s bev�gta maga m�g�tt az ajt�t. Aznap m�r sokadszorra esk�d�tt meg, hogy egyenk�nt t�pi ki a titokzatos Vad�sz v�gtagjait, ha egyszer megtal�lja. Csak sajnos ehhez Kagome a kulcs.

Miroku megtal�lta t�bb�r�s keres�s ut�n megtal�lta Kagome l�bnyomait az �sv�nyen, �s mivel a kunyh� fel� haladt, megnyugodva � is elindult vissza fel�. Amikor a kunyh�hoz �rt, igen kellemes l�tv�nyban volt r�sze. Egy hossz� haj�, kecses alak �llt a kunyh� mellett. Miroku nem l�tott m�st, csak a gy�ny�r� ez�st haj�t, de biztos volt benne, hogy a n� nagyon sz�p. Lassan odalop�zott �s �t�lelte… Milyen romantikus! Kettesben, a holdf�nyben, egy sz�p ismeretlennel! �rezte a finom kelm�k s�ly�t, �s alatta a meleg test vonz�s�t… Biztos volt benne, hogy k�rd�se ez�ttal meg�rt� f�lekre tal�l…
„Lenn�l a gyermekem anyja?” duruzsolta a f�leibe… A hideg, g�nyos v�lasz meggy�zte, hogy igen s�lyosan t�vedett.
„Sajnos nem k�z�sk�d�m haland�kkal.” Miroku r�m�lt ord�t�s�ra a t�bbiek is kirohantak a kunyh�b�l. Miroku a f�ld�n fekve a botj�val hadon�szott �s folyamatosan ki�ltozott.
„Itt van! Sango, seg�ts! Sz�jatok Inu Yashanak!” Sess egy m�ly s�hajt�s ut�n Kagomehez fordult.
„Tudom, hogy �nsz�ntamb�l vagyok itt, de azt m�r akkor sem viselem el, hogy egy elmebeteg szerzetes a gyermeke anyj�v� akarjon tenni.”
Nem igaz�n lep�d�tt meg, amikor kinevett�k. Egy pillanatig majdnem a hat�r�n volt, hogy most v�get vet az eg�sznek, de nem tudta kiverni a fej�b�l a nyamvadt haland� hangj�t. „V�dd, am�g m�lt� nem leszel”, �gyhogy csak nyelt egyet �s morogva elfordult.

„Sz�val te” mutatott Miroku Kagomera. „Azt �ll�tod, hogy �” b�k�tt ki az ablakon, Sesshoumarura utalva „megmentett egy s�skad�mont�l �s most meg akar v�deni. �s haz�ig k�vetett, ennek �rdek�ben �s nem tudod ler�zni.” Kagome b�lintott. Eddig k�r�lbel�l h�romszor mondta el a t�rt�netet, de m�g mindig nem hitte el senki.
„Di�h�jban. Hadd maradjon. Sessy igaz�n nem fog b�ntani senkit” Miroku megr�zta a fej�t.
„Itt nekem valami b�zlik. Biztos akar valamit.” Inu Yasha k�zben mag�hoz t�rt, eddig csak hallgatta a besz�lget�st, de most k�zbesz�lt.
„Nem akarom v�deni, de szerintem megb�zhatunk benne.” A t�bbiek meglepve hallott�k ezt a kijelent�s, v�g�l Sango adott hangot el�sz�r a k�telyeinek.
„Biztos vagy ebben? V�g�l is… meg akar �lni…”
„De minden ellent�t ellen�re, m�gis a b�ty�m �s ismerem. Valahogy �rzem rajta, hogy ez most nagyon fontos neki �s b�rmit hajland� elviselni, hogy megv�dje Kagomet. Csak azt nem �rtem, mi�rt?” Miroku bizonytalanul jegyezte meg:
„Nem lehet, hogy…?” A v�lasz k�rusban �rkezett, mindenki m�st�l.
„NEM.”
„J�, csak felvetettem.”