Fagyos sors-by Naga

1. rész

Egy régi barát

Egy hideg, viharos téli éjszakán történt. Hóvihar tombolt.

Senki nem volt a láthatáron, egyetlen élőlényt kivéve: egy

fiatal lányt. Fekete haja és fekete kimonója volt. Nemrég

elűzték a falujából, mert fekete mágiát használt. Fáradt volt

és fázott. Hirtelen eszébe jutott egy régi emlék. Az édesanyja

mesélt neki a fagytündérekről, arról hogy hogyan születnek.

Még a varázsigét is megtanította neki. A lány úgy döntött,

használni fogja. Letérdelt a hóban, s elsuttogta.

“Fagytündérek anyja, add, hogy tovább éljek, téged

szolgálva!”

Ekkor jelent meg előtte a királynő. Felnézett rá.

-Biztos, hogy ezt akarod? Bár a szíved tiszta, a lelked

túlságosan megtört. Tündérként is szenvednél. Tényleg ez a

döntésed? Nem lesznek emlékeid.-szólalt meg a fagytündér.

-Igen. EZ a döntésem. Nem akarok emberként tovább élni.

-Legyen hát. Tiszteletben tartom szavaidat. Kapsz egy

feladatot. Őrizd az örök élet titkát. –suttogta a lény, majd

eltűnt. A földön térdelő lány pedig változni kezdett. Derékig

érő fekete haja rövidebb, és mélykék lett. Fülei megnyúltak,

előttük két tincs ezüstszínre váltott. Szárnyai nőttek. A tollak

töve sötétbarna, ami lassan kivilágosodott, így a tollak végei

már fehérek voltak. Ezzel egy időben a szemei türkizkékké

fakultak a feketéből, és körmei is hegyesebbek lettek.

Megmozgatta szárnyait, majd felrepült. El, nyugat felé.

Arra, ahol ez a történet játszódik.

Egy fagytündér született. Nehéz feladatot kapott, és ezzel

együtt sok üldözőt. Emlékei nem voltak, de talán jobb volt

neki akkor így. Ez a tündér volt Sarah.

***

Jó néhány évvel később

Egy szellem, egy kis, zöld kobold, és egy emberlány vágott át

egy erdőn. Volt velük egy kétfejű sárkányszellem is. A kobold

morgolódott, a lány virágot szedett. A szellem bal kezében

volt a sárkány kötőféke, a jobb kezében egy kék igazgyöngy

nyaklánc volt, amit nemrég talált a földön. Valahonnan

ismerősnek tűnt neki. Egy szellemé volt, méghozzá egy

lányé. A kutyaszellem-mivel az volt- orra nem hazudott.

Ezeket tudta. A kis emberlány odaszaladt mellé.

-Sesshoumaru nagyúr! Hová megyünk?

Megkeressük a nyaklánc gazdáját, Rin.-hangzott a válasz.

Időközben besötétedett, és az eső is eleredt. A kis csapat

megállt egy barlangnál. A démon nem maradt ott, hanem

elment keresni a lánc gazdáját. Ismerte, ebben biztos volt. De

már nem tudta, hogy honnan. Hirtelen megérezte egy

idegen szellem szagát. Medvedémon volt, az erősebb fajtából.

“Mit keres ez az én területemen?” Gondolataiba hirtelen

betolakodott egy rohanó lány képe. “Igen. Talán a lánc

gazdáját üldözi. Akkor könnyebb lesz megtalálnom, mint

hittem.” Azzal futni kezdett arra, amerre a szellemet érezte

Ezzel egy időben, egy másik erdőben

Egy fekete köpenyes lány rohant át az erdőn, nyomában egy

medveszellemmel. “Itt az erdőben nem támadhatom meg. Ki

kell érnem egy tisztásra.” Futott, de a szellem egyre

közeledett. Ledobta a nyakláncát. Ekkor végre fényt látott a

fák között. Kiért egy tisztásra. Szembefordult üldözőjével. Az

megállt, és felkacagott.

-Ostoba tündér. Engem nem győzhetsz le! Mondd meg az örök

élet titkát!

-Soha! Előbb halok meg, mint hogy megtegyem!- a lány

ledobta köpenyét. Sötétkék haja volt, és türkizkék szeme.

Felrepült, néhány méterrel a medve feje fölött lebegett. Egy

kézmozdulat, és az teljesen megfagyott. A lány ekkor egy

kardot varázsolt elő. Ezüstszínű tűz lobogott a pengén.

Lecsapott. Sebészi pontossággal szelte ketté a démont. Pont a

szívén haladt át a kard.

A lány leszállt. Megrázta szárnyait. Fehér, ezüstmintás

kimonót viselt. Hullámos, sötétkék haja válla alá ért, de fülei

előtt volt két tincs, amik ezüstszínűek voltak, és derekáig

értek. Szemhéja ezüstszínűre volt kifestve, csakúgy, mint

ajkai. Szárnyain sötétbarnából fehérbe mentek át a tollak.

Eleredt az eső. A szél megfordult, és egy másik démon illatát

hozta felé. A fagytündér nem mozdult.

-Ha az örök élet titkát akarod, nem fogod megkapni, mert

meg foglak ölni.

- Sarah! Megtámadnál egy régi barátot? Ezt azért nem

gondoltam volna rólad…

Az említett megfordult. Ahogy a szemét a mögötte álló férfira

emelte, úgy tűnt el a kard a kezéből. Könnyes szemmel nézett

fel. A démon aranysárga szemeibe nézett. Aztán hirtelen a

nyakába vetette magát. A szellem meglepődött ezen a

reakción, de ő is átölelte Saraht.

-Sesshoumaru! Annyira örülök, hogy látlak!

-Én is. Gyere velem, ne álljunk itt az esőn.

-Rendben.

A két démon elindult a barlang felé. Sarah reszketett a

hidegtől. Sesshoumaru szó nélkül felkapta, és elvitte a

barlanghoz. Leültek a tűz mellé, majd betakarta a tündért a

prémjével, aki perceken belül már aludt is. “Sarah… Nem

hittem volna, hogy még találkozunk… De most aludj

nyugodtan, én vigyázok rád!” Sesshoumaru kezében még ott

volt a nyaklánc. Óvatosan a tündér nyakába akasztotta.

Egész éjjel vigyázta álmát.

Folytatása következik….

Fagyos sors-by Naga

Néhány gondolat tőlem, a szerzőtől

Ez egy viszonylag vidám történetnek indult, Happy Enddel. De megismertem Aniyout, és megváltoztattam. Tehát szomorú lesz a vége, ha befejezem. Már tudom az utolsó mondatot… Nem vettem figyelembe a sorozat eseményeit, tehát Inuyasha nem létezik.

Még egy dolog: ha van véleményetek, a sarahmontago@citromail.hu címre megírhatjátok nekem.