2. r�sz

Nem lehet…

„Nem akarok fel�bredni… Olyan j� puha ez a pr�m… Pr�m?

Te j� �g! Elfelejtettem, hogy hol vagyok!” Sarah hirtelen

kinyitotta a szem�t. K�r�ln�zett. Egy barlangban volt, feh�r

pr�mmel betakarva. A t�z m�r nem �gett. Mellette egy

kisl�ny aludt, a barlang bej�rat�n�l egy z�ld gn�m. Vele

szemben pedig Sesshoumaru �lt. L�tszott rajta, hogy nem

aludt.

-Azt ne mondd, hogy eg�sz �jjel virrasztott�l.

-De, azt mondom. M�g eml�kszem, mennyien vad�sznak r�d.

Azt akartam, hogy kialudd magad.

-A gondoskod� testv�r…-emelte az �gre (pontosabban a

barlang mennyezet�re) a szem�t Sarah.

-Nem vagyok a testv�red.-a f�rfi elfordult. A t�nd�r v�gott

egy grimaszt.

-Ezt �n is tudom. Elmegyek f�rdeni. Ha ut�nam mersz j�nni,

lefagyasztalak!

-Ahogy �hajtja fens�ged…-felelt Sesshoumaru, oda se n�zve. A

l�ny kil�pett a barlangb�l, �s elindult a t� fel�. Amikor

oda�rt, levette ruh�it �s beleg�zolt a v�zbe der�kig. Lebukott,

�s �szni kezdett. „Nem v�ltozott semmit. Hab�r nem �rtem,

mit keresett ott az a l�ny.” Felj�tt leveg�t venni. Ekkor �rezte

meg, hogy figyelik. Reflexb�l arra haj�tott egy j�gd�rd�t,

nem figyelve arra, hogy ki az. Legnagyobb meglepet�s�re

Sesshoumarut tal�lta el.

-�h. Bocs�nat. Hab�r megmondtam, hogy lefagyasztalak, ha

k�vetsz.-azzal kiolvasztotta a d�mont, aki s�hajtott.

-Ut�lom, ha ezt teszed velem. Te nem tudod, milyen rossz

megfagyni…

-T�vedsz. Fordulj el, am�g fel�lt�z�k.-n�zett r� Sarah.

Megv�rta, am�g a d�mon engedelmeskedik, azt�n kim�szott a

t�b�l. Var�zserej�vel megsz�r�totta mag�t, majd fel�lt�z�tt.

-Na. Most m�r megfordulhatsz. Szabad megk�rdeznem, ki az

a l�ny veled?

-� Rin.

-Szerzek neki reggelit.-mondta Sarah. eg sem v�rta a v�laszt,

kib�v�lt a v�zb�l n�h�ny halat. Azt�n egy gyors int�ssel

kiirtotta bel�l�k az �letet. Gonoszul r�mosolygott a m�g�tte

�ll� d�monra, majd visszaindult a barlanghoz.

Rin s�lt hal illat�ra �bredt. Ny�jt�zkodott, majd fel�lt. Kiss�

megijedt, amikor egy idegen l�nyt l�tott a t�z mellett.

-Te ki vagy?

-Sarah. Gyere, egy�l.-felelt a megsz�l�tott. A kisl�ny le�lt

mell�, �s elvett egy halat.

-Te szellem vagy?

-Igen, �gy is mondhatn�nk. Fagyt�nd�r vagyok.

-Fagyt�nd�r? M�g soha nem hallottam t�nd�rekr�l. Mes�lj

magadr�l!

-Most nem… Nem tudom, hogy veletek tarthatok-e.

-Sesshoumaru nagy�r biztosan megengedi! De hol

van?-mosolygott a l�ny. Rin k�r�ln�zett a barlangban.

Sarah fel�llt. Egy d�mon k�zeledett. Kil�pett a barlang

sz�j�hoz, kez�ben azzal a karddal, amivel a medveszellemet

meg�lte. Megk�nnyebb�lt, amikor �szrevette Sesshoumarut.

V�rakoz�n n�zett r�. Majd elindult.

-Sarah! Gyere vel�nk.

-Te is tudod, hogy nem lehet. Csak bajba ker�ln�tek. M�g

tal�lkozunk, hidd el….-suttogta a l�ny, majd felrep�lt �s

elt�nt.

-Akkor is vel�nk fogsz j�nni… Nem �szol meg.-mondta

Sesshoumaru. -Gyertek. Tov�bbmegy�nk.

-Rendben!

A kis csapat elindult.

                                                         Folytat�sa k�vetkezik…