2. rész

Nem lehet…

„Nem akarok felébredni… Olyan jó puha ez a prém… Prém?

Te jó ég! Elfelejtettem, hogy hol vagyok!” Sarah hirtelen

kinyitotta a szemét. Körülnézett. Egy barlangban volt, fehér

prémmel betakarva. A tűz már nem égett. Mellette egy

kislány aludt, a barlang bejáratánál egy zöld gnóm. Vele

szemben pedig Sesshoumaru ült. Látszott rajta, hogy nem

aludt.

-Azt ne mondd, hogy egész éjjel virrasztottál.

-De, azt mondom. Még emlékszem, mennyien vadásznak rád.

Azt akartam, hogy kialudd magad.

-A gondoskodó testvér…-emelte az égre (pontosabban a

barlang mennyezetére) a szemét Sarah.

-Nem vagyok a testvéred.-a férfi elfordult. A tündér vágott

egy grimaszt.

-Ezt én is tudom. Elmegyek fürdeni. Ha utánam mersz jönni,

lefagyasztalak!

-Ahogy óhajtja fenséged…-felelt Sesshoumaru, oda se nézve. A

lány kilépett a barlangból, és elindult a tó felé. Amikor

odaért, levette ruháit és belegázolt a vízbe derékig. Lebukott,

és úszni kezdett. „Nem változott semmit. Habár nem értem,

mit keresett ott az a lány.” Feljött levegőt venni. Ekkor érezte

meg, hogy figyelik. Reflexből arra hajított egy jégdárdát,

nem figyelve arra, hogy ki az. Legnagyobb meglepetésére

Sesshoumarut találta el.

-Óh. Bocsánat. Habár megmondtam, hogy lefagyasztalak, ha

követsz.-azzal kiolvasztotta a démont, aki sóhajtott.

-Utálom, ha ezt teszed velem. Te nem tudod, milyen rossz

megfagyni…

-Tévedsz. Fordulj el, amíg felöltözök.-nézett rá Sarah.

Megvárta, amíg a démon engedelmeskedik, aztán kimászott a

tóból. Varázserejével megszárította magát, majd felöltözött.

-Na. Most már megfordulhatsz. Szabad megkérdeznem, ki az

a lány veled?

-Ő Rin.

-Szerzek neki reggelit.-mondta Sarah. eg sem várta a választ,

kibűvölt a vízből néhány halat. Aztán egy gyors intéssel

kiirtotta belőlük az életet. Gonoszul rámosolygott a mögötte

álló démonra, majd visszaindult a barlanghoz.

Rin sült hal illatára ébredt. Nyújtózkodott, majd felült. Kissé

megijedt, amikor egy idegen lányt látott a tűz mellett.

-Te ki vagy?

-Sarah. Gyere, egyél.-felelt a megszólított. A kislány leült

mellé, és elvett egy halat.

-Te szellem vagy?

-Igen, úgy is mondhatnánk. Fagytündér vagyok.

-Fagytündér? Még soha nem hallottam tündérekről. Mesélj

magadról!

-Most nem… Nem tudom, hogy veletek tarthatok-e.

-Sesshoumaru nagyúr biztosan megengedi! De hol

van?-mosolygott a lány. Rin körülnézett a barlangban.

Sarah felállt. Egy démon közeledett. Kilépett a barlang

szájához, kezében azzal a karddal, amivel a medveszellemet

megölte. Megkönnyebbült, amikor észrevette Sesshoumarut.

Várakozón nézett rá. Majd elindult.

-Sarah! Gyere velünk.

-Te is tudod, hogy nem lehet. Csak bajba kerülnétek. Még

találkozunk, hidd el….-suttogta a lány, majd felrepült és

eltűnt.

-Akkor is velünk fogsz jönni… Nem úszol meg.-mondta

Sesshoumaru. -Gyertek. Továbbmegyünk.

-Rendben!

A kis csapat elindult.

                                                         Folytatása következik…