4. r�sz

F�lsiker

Este a kis csapat meg�llt. Rin elment vacsor�t keresni, �s

Sarah elk�s�rte. Addig szek�lta Sesshoumarut, am�g az meg

nem el�gelte a dolgot �s megengedte, hogy vele menjen. A

fagyt�nd�r el�gedett vigyorral az arc�n indult el. Lassan

s�t�ltak, nevetg�lve, besz�lgetve.

-Sarah, te honnan ismered a nagyurat?

-Hogy �n? Hossz� t�rt�net… El�g r�gen t�rt�nt, de m�g

eml�kszem r�. Sesshoumaru megmentett egy

szellemhord�t�l, akik az �r�k �letre �h�toztak. A nyom�ba

szeg�dtem, meg akartam h�l�lni neki. Felaj�nlottam a

halhatatlans�got, de � visszautas�totta. Att�l kezdve nem

volt nyugta t�lem. Azt�n egyszer, amikor a p�rducd�monok

ellen harcolt, s�lyosan megs�r�lt. Gy�z�tt, de f�l� volt, hogy

nem �li t�l. Ekkor haszn�ltam el�sz�r a term�szetes gy�gy�t�

er�met. A lelkem egy darabj�t adtam �t neki, �gy t�l�lhette.

Ha j�l eml�kszem, azon a napon kedvelt meg… Az�ta

m�r-m�r a testv�re lettem, elv�gre az �n lelkem egy r�sze is

benne �l… Tan�tott, �s h�la neki, t�k�letesen b�nok a legt�bb

fegyverrel.

-Ezek szerint vagy olyan er�s, mint �?

-Nem, azt az�rt nem hinn�m. Csup�n kiismertem, ez�rt

egyik�nk sem gy�zhetne. Ki tudom v�deni a t�mad�sait �s ez

nekem b�ven el�g. Amikor elv�ltak �tjaink, meg�g�rt�k

egym�snak, hogy nem halunk meg… Addig nem, am�g be

nem v�gezt�k a feladatunkat.

-�h! Milyen meghat� t�rt�net, fagyt�nd�r!-sz�lalt meg egy

hang a k�zelb�l. Sarah megp�rd�lt. M�g�tt�k egy kisl�ny

�llt, t�k�rrel a kez�ben.

-Rin! Fuss! Sz�lj Sesshoumaru nagy�rnak! Igyekezz!-sz�lt

h�tra a v�lla felett Sarah, mik�zben el�h�vta a fagykardot.

-N�zz bele a t�kr�mbe �s add a lelkedet!

-Na azt m�r nem! Szellem vagy, de engem nem gy�z�l le!- a

fagyt�nd�r csukott szemmel r�rontott a l�nyra. R�gt�n az

els� l�p�sn�l �les f�jdalom has�tott oldal�ba. Megt�ntorodott

�s elesett. Felszakadt a sebe, kimon�j�t �t�ztatta v�re. Ennek

ellen�re lassan fel�llt, tov�bbra is csukott szemmel. A kard

vibr�lt a kez�ben, majd elt�nt. Fel�p�tette mag�ban a

var�zslatot, pr�b�lt nem t�r�dni a f�jdalommal.

-N�zz bele a t�kr�mbe �s add a lelkedet!-suttogta Kanna.

Sarah elmosolyodott �s kinyitotta a szem�t, egyenesen a

t�k�rre n�zett.

-Ahogy �hajtod.-felelte, s abban a pillanatban elkezdte

elhagyni a l�lek.

“Milyen hideg ez a t�r! �s olyan… olyan �res! Mik azok a

f�nypontok? Te j� �g! Lelkek! Ezek szerint a l�ny t�kre engem

is elnyelt? A var�zsige… Sz�l�tanom kell a lelkem kiszakadt

r�sz�t!” A fagyt�nd�r a t�k�rben lebegett. A lelke fel�lt�tte

teste form�j�t. A f�ldi porh�vely a f�ben hevert. Nyitott

szemmel, remeg� ajkakkal.

� � �

Sesshoumaru felszisszent. �gy �rezte, kiszakad a lelke.

Tehetetlen�l n�zte, ahogy egy feh�r f�nypont elhagyja test�t.

Ennek ellen�re talpon maradt, csup�n legyeng�lt. “Ez Sarah

lelk�nek volt egy darabja. De mi�rt sz�l�totta mag�hoz?

Bajban van! �s ez a szag… ez Naraku!” Futni kezdett, az

orr�ra hagyatkozva. �t k�zben tal�lkozott Rinnel.

-Sesshoumaru nagy�r! Sarah bajban van! Egy kisl�ny volt

ott, t�k�rrel a kez�ben!-zih�lta a l�ny.

-Rin! Siess, keresd meg Yakent!-sz�lt vissza futt�ban a

szellem. Hi�ba az a sok �v, valamilyen szinten az a bizonyos

l�lekt�red�k tartotta �letben. Ez volt az er�forr�sa. Most,

hogy elvesz�tette, gyeng�bb lett. Lassult. V�g�l meg�llt, de

m�r l�tta a f�ld�n fekv� sz�rnyas testet �s a felette �ll�

Kann�t. T�rdre esett. “Elk�stem”

� � �

Egy f�nypont sz�llt �t az erd�n, majd meg�llt ez test felett.

Lassan leereszkedett �s beleolvadt. Ez az apr� l�lekt�red�k is

el�g volt ahhoz, hogy Sarah feln�zhessen Kann�ra. Halv�ny

mosoly futott �t az arc�n. Bal kez�t alig �szrevehet�en

felemelte �s tenyer�t felfel� ford�totta. A feh�r ruh�s l�ny

t�kre felragyogott. K�t f�nyg�mb szakadt ki bel�le. Mindkett�

visszat�rt a fagyt�nd�rhez, aki el�h�vta a fagykardot.

Sz�rnyai seg�ts�g�vel fel�llt, �s Kanna fel� csapott. De m�g

miel�tt meg�lhette volna, az �ress�g elmenek�lt. Csup�n egy

apr� feh�r vir�g maradt ut�na.

Sarah megfordult. jobb kez�t az oldal�ra szor�totta, ujjai

k�z�l v�r cs�p�g�tt. Lassan, botladozva Sesshoumaru fel�

indult. Kiny�jtott bal keze f�l�tt ott lebegett a l�lekt�red�k.

-Azt hiszem, ez t�ged illet…-suttogta, mik�zben a f�ny

visszat�rt oda, ahonnan a var�zslat elh�vta.

-Sarah! Mi t�rt�nt? L�ttam, hogy kett�szakadt a lelked,

amikor kiszabadult a t�k�rb�l!

-Azt hiszem, a haland�, akib�l sz�lettem, �j �letre kelt

bennem… Birtoklom az eml�keit… A hatalm�t… minden�t…

nagyon…nagyon f�j…

A fagyt�nd�r hangja elbicsaklott. Sesshoumaru az utols�

pillanatban kapta el az er�tlen testet. V�gign�zett rajta.

L�tta a sebet a sz�ve alatt, a megt�rt arcot, azon a

szenved�st… a gy�gy�thatatlan l�zat… a hal�lt.

“A saj�t eml�kei fogj�k meg�lni. Most nem tudok rajta

seg�teni.” A d�mon tekintete elhom�lyosult. Hallotta a

t�nd�r sz�vver�s�t, zih�l� l�gz�s�t, �s ahogy �rtelmetlen

szavakat motyog maga el�.

-Zaf�r… Brighid… Sesshoumaru…

“Ki az a Brighid? Zaf�r a kir�lyn�je, ezt tudom. Tal�n � tud

seg�teni!” Karjaiban a t�nd�rrel elindult, hogy megkeresse

Fagyf�ldet. Rem�nykedett, hogy Sarah kitart m�g egy kis

ideig.

c � d

Naraku �rj�ng�tt. Rettenetesen d�h�s volt, mivel nem

siker�lt elraboltatnia az �r�k �let hordoz�j�t. Azt�n hirtelen

esz�be jutott egy s�t�t gondolat.

-Kanna! Mit l�tt�l a l�ny lelk�ben? Besz�lj!

�s Kanna mes�lt, mindenr�l, amit felfedezett.

Folytat�sa k�vetkezik…