5.r�sz

Egy �t, az otthon fel�

A fiatal n� feln�zett a szolg�l�ra, aki egy krist�lyg�mb�t

hozott, selyemp�rn�n. Szem�vel az asztal fel� intett, ami az

ablakn�l �llt. A csel�d letette terh�t, meghajolt, majd

t�vozott. A n� felkelt krist�lytr�nj�r�l, ahol eddig �lt, letette

h�mz�s�t, majd az asztalhoz l�pett. Belen�zett a f�nyes

g�mbbe. A l�tv�nyt�l k�nnyek sz�ktek a szem�be. Felki�ltott.

-Yoshiko! Azonnal gyere ide!- alighogy ezt kimondta, egy

m�sik szolg�l� l�pett be a terembe. Meghajolt.

-Mit parancsol az �rn�?

-N�zd meg magad. -mutatott a g�mbre az �rn�. Yoshiko

odament, majd belen�zett. V�gign�zte a jelenetet, majd

elfeh�redve n�zett kir�lyn�j�re.

-Ez hogy t�rt�nhetett?

-Nem tudom, Yoshiko. Eg�sz biztosan idehozza. K�sz�tsetek el�

egy lakoszt�lyt. -a n� visszafordult a krist�lyhoz. -Mit

gondolsz, meg tudom gy�gy�tani?

-�rn�m, nem �rtem, mi�rt t�lem k�rdezed.

-Yoshiko! Te nevelt�l fel! Te ismersz a legjobban!

-Ha az a szellem is seg�t, biztosan. �s most kegyed

engedelm�vel, t�vozn�k.

-Sz�l�ts a nevemen. A palota r�gi sz�rny�ban legyen a szoba,

az ablaka pedig a mez�re n�zzen.

-Igenis, fens�g. -felelt Yoshiko. De amint megl�tta �rn�je

arc�t, hozz�tette: -Igenis, Zaf�r.

Zaf�r megv�rta, am�g becsuk�dik az ajt� Yoshiko ut�n, majd

f�radtan t�vozott egy m�sik ajt�n �t. A szob�ja fel� vette az

ir�nyt. Ott le�lt az �gy�ra. N�h�ny percig csak n�m�n

meredt a semmibe, azt�n h�trad�lt. Tekintete v�gigfutott a

m�lyk�k baldachinon, majd a feh�r f�gg�ny�k�n. Fel�lt.

K�r�ln�zett a szob�ban. Fel�llt, �s a t�k�rh�z ment. Egy

csinos h�lgyet l�tott, der�kig �r�, feh�r hajjal �s hideg k�k

szemekkel. A hegyes, koboldszer� f�lekben ez�stf�lbeval�k,

k�k gy�m�ntokkal. Zaf�r s�hajtott. Sz�k, feh�r ruh�ja

kiemelte karcs�s�g�t. “Szeg�ny Sarah… Sz�rny� lehet most

neki. De er�t kell gy�jtenem, hogy meg tudjam gy�gy�tani.”

Zaf�r egy s�haj k�s�ret�ben v�gigny�lt az �gy�n, majd

n�h�ny perc m�lva m�r aludt is.

”

Sesshoumaru, karjaiban az eszm�letlen fagyt�nd�rrel,

rohant. Min�l el�bb oda akart �rni Fagyf�ldre. Id�nk�nt

len�zett a l�nyra, hogy l�ssa, hogy van. Ak�rmilyen f�radt

volt, nem �llt meg pihenni, mert tudta, hogy az Sarah

�let�be ker�lhetne. A t�nd�r homlok�n verejt�kcseppek

gy�ngy�ztek, teste vagy kih�lt, vagy l�zt�l �gett. Egyetlen

egyszer �lltak meg, amikor Sesshoumaru bek�t�zte Sarah

seb�t �s lemosta az arc�t. Ekkor a fagyt�nd�r elkapta a kez�t.

Olyan er�vel szor�totta, hogy Sesshoumaru majdnem

felki�ltott. Amikor tov�bbmentek, Sarah �llapota mintha

javult volna egy kicsit. M�r lassan �r�k �ta mentek, amikor

Sesshoumaru felkapta a fej�t �s meg�llt.

-Naraku… gyere el�, te mocskos korcs…

-Nem nyert, kutyus! �n vagyok az!

-Kagura! -ki�ltott fel Sesshoumaru. -Most nincs id�m veled

sz�rakozni!

-�h! Csak nem azt a l�ny f�lted? A hatalmas

kutyaszellemnek vannak �rz�sei? K�v�ncsi vagyok, erre hogy

reag�lsz! S�rk�nyt�nc!

-Mondtam m�r, hogy nincs id�m veled sz�rakozni! -sziszegte a

fogai k�z�tt Sesshoumaru, mik�zben kit�rt a csap�s el�l.

�ppen arra k�sz�lt, hogy letegye Saraht, �s harcba sz�lljon a

sz�lboszork�nnyal, amikor furcsa dolog t�rt�nt. Megjelent

egy harmadik l�ny, egy s�lyom. R�pillantott a meglepett

kutyaszellemre, mintha azt mondan�: menj, ezt majd �n

elint�zem! Majd r�t�madott Kagur�ra. Sesshoumaru nem

t�tov�zott. Rohant tov�bb. M�g hallotta, ahogy a s�lyom �s a

sz�lboszork�ny harcolnak. M�r f�radt volt, �gy felder�lt a

sz�ve, mikor megl�tta a csod�latos kast�lyt.

A magas falak, �s a karcs� tornyok ez�st�s k�kben ragyogtak,

ahogy a nap sugarai r�juk hullottak. A hatalmas kapu

kit�rva, be lehetett l�tni a z�ldell� v�rudvarba. Ak�rmilyen

sz�p l�tv�ny t�rult a szeme el�, Sesshoumaru nem �llt meg

n�zel�dni. Berohant az udvarba, majd meg�llt. �szrevette,

hogy egy szolg�l� k�zel�t fel�. Meghajolt, majd megsz�lalt.

-Tiszteletem, uram. Yoshiko vagyok, a kir�lyn� szolg�l�ja.

K�vessen, k�rem.

Yoshiko v�gigvezette Sesshoumarut a kerten, majd fel egy

l�pcs�n, termeken �t, hossz� foly�s�kon, m�g v�g�l meg�llt

egy ajt� el�tt. Benyitott. Egy t�g szob�ba �rtek, baldachinos

�ggyal, nagy ablakokkal, amik egy mez�re n�ztek. M�r volt

benn valaki: Zaf�r. N�m�n �llt, majd az �gyra mutatott.

Sesshoumaru �vatosan lefektette Saraht, majd a n�re n�zett.

Yoshiko csendben v�rakozott az ajt� mellett. Zaf�r odal�pett

Az �gyhoz. Let�rdelt, bal kez�t Sarah homlok�ra tette.

-Kitart�s, kicsi l�ny… m�g ki kell tartanod… nem szabad

feladnod a harcot… tudod j�l, hogy rajtad m�lik a fajt�nk

sorsa… harcolj! Harcolj Brighid ellen!- suttogott Sarah f�l�be.

Azt�n lassan feln�zett a l�that�an f�radt szellemre.

-Pihenned kellene. Rem�lem, kitart holnapig… Egyed�l nem

tudom meggy�gy�tani. Seg�ts�gre van sz�ks�gem.

-�n seg�thetek. K�teless�gemnek �rzem, mivel � mentett

meg…

-Ilyen �llapotban nem tudsz tenni �rte semmit. Pihenj le.

Yoshiko!

-Igenis, �rn�m. K�vessen, nagyuram. –Sesshoumaru sz�

n�lk�l k�vette a szolg�l�t, aki egy k�zeli szob�ba vezette.

Benyitott, majd meghajolt �s elment. Sesshoumaru f�radtan

n�zett k�r�l. Hasonl� szoba volt, mint Sarah�. ugyanolyan

k�kek a falak, a f�gg�ny�k, minden. A k�k legk�l�nb�z�bb

�rnyalataiban j�tszott minden, m�lt�n a fagyt�nd�rek

palot�j�hoz. Letette kardjait, lassan levette p�nc�lj�t, majd

v�gigny�lt az �gyon.Hi�ba volt � a nagy Sesshoumaru, az

eg�sz napos rohan�s kimer�tette. Mag�ba sz�vta az �gynem�

kellemes illat�t, majd m�ly, �lmatlan �lomba mer�lt. A

k�zelben viszont valaki cseppet sem kellemes �lm�t aludta…

Folytat�sa k�vetkezik…