Seyako m�g hossz� k�t napig l�badozott. A seb a ken�cs hat�s�ra a gy�gyul�s �tj�ra l�pett, �m rengeteg energi�j�ba ker�lt �jra fel�p�lnie. Ebben a k�t napban nyom�t sem l�tta a nagy�rnak, csak Nagami hozott t�le minden este �zenetet. A fekv�s �s a sok gy�gyszer egyre jobban nyomasztotta a l�nyt, �s a m�sodik nap v�g�re minden tilalom ellen�re felkelt. L�bai el�sz�r nem akartak engedelmeskedni, de f�l �ra gyakorl�s ut�n m�r lass� nyugodt l�ptekkel j�rk�lt fel, le a szob�ban. Ennek hat�s�ra a vacsor�t hoz� Tomo asszony, rettent� ideges lett, �s azonnal visszaparancsolta az �gyba. �gy a vacsora kiss� fesz�lt hangulatban telt el, �m Seya m�r tudta, a gyenges�gen k�v�l semmi baja sincsen imm�ron. Ez�rt a morgol�d� Tomo-sam�val meg�zente a nagy�rnak: Holnap. M�st nem mert az asszony orr�ra k�tni, egyr�szt nem tudta hogy t�voz�suk hivatalos-e, m�sr�szt biztosan megtagadta volna az �zenetk�zvet�t� szerep�t Tomo ha, megtudja, hogy Seyako mire k�sz�l. Elj�tt betegesked�s�nek harmadik est�je is. Borult, es�felh�s id� volt odakint, kiss� h�v�s is az �vszakhoz k�pest. �lmatlanul fek�dt az imm�r hihetetlen�l k�nyelmetlen �gyban, �s szomor�an kellett tapasztalnia, hogy bizony vihar k�sz�l. „Szokatlanul es�s az idei ny�r!” – gondolta. Az id� csigalass�s�ggal telt, bes�t�tedett de � m�g mindig k�ptelen volt elaludni. Az elm�lt napokon elm�lkedett. „Nem csin�ltam m�st csak fek�dtem, ettem, meg hal�lra utam magam. Meg azokon a ninj�kon gondolkodtam. Suyama hogy ker�lhetett k�z�j�k?” – gondolatai mind untalanul visszat�rtek ehhez a t�m�hoz. Hi�ba is akart m�sra gondolni vagy b�rmi m�st csin�lni, unalmas �r�iban ott bujk�lt a nagy k�rd�s. �s ezzel most is �gy volt, aludni k�ptelen volt, az ut�bbi id�ben egy h�tre el�re kialudta mag�t. Legal�bb is � meg volt err�l gy�z�dve. �gy n�zett ki az �jszaka m�r v�gk�p nem hoz �lmot szemeire, forgol�dott, hol f�zott, hol melege volt. Azt�n elkezd�d�tt az �gi h�bor� is, ami egy�ltal�n jav�tott am�gy is padl�n, l�v� k�z�rzet�n. Kik�sz�l�dott az �gyb�l, �gy gondolta becsuk ajt�t, ablakot, elh�z minden f�gg�nyt. Ut�lta a viharokat. Legal�bb is egyed�l �t�lni �ket. Amint kib�jta a meleg �gyb�l egyb�l meg�rezte a hideg �ramlatot, mely l�bait�l kezdve k�szott felfel�. Borzongva h�zta mag�ra k�peny�t, majd lass� egyenletes l�ptekkel elindult az erk�ly ajt� fel�. Kikukkantott rajta �s elk�nyvelte mag�ban odakint �gy szakad az es�, mint ha d�zs�b�l �nten�k. Vill�mok cik�ztak az �gen, a mennyd�rg�s meg�ll�s n�lk�l sz�lt. Megborzongott �jra, �s m�g jobban �tj�rta test�t a hideg, ahogy a sz�l becsapott az ajt�n. A harmadik borzong�s hull�m, amit meg�rzett az m�r teljesen m�s volt. Tark�j�t�l indult, v�gig szaladt karjain majd mintha csak �t�lelte volna test�t. A k�zelbe csapott be egy f�nyes vill�m, mire a l�ny h�tra l�pett �s egyb�l meg is fordult. Majdnem fel sikoltott. - K�tszer is sz�ltam de nem v�laszolt�l. – sz�lalt meg a m�g�tte �lldog�l� Sesshoumaru. - Istenem! A fr�szt hoztad r�m! – szor�totta mellkas�hoz kezei a l�ny. P�r pillanatig csendben �lltak, azt�n Seya beh�zta az ajt�t, �s lass� bizonytalan l�ptekkel elindult beh�zni a f�gg�ny�ket. Mikor v�gzett a vill�ml�sok f�nyei m�g ugyan �gy besz�r�dtek, mint a mennyd�rg�s hangjai. Erre m�r csak megad�an fels�hajtott a l�ny. - Megkaptad az �zenetem? – k�rdezte Seyako v�g�l, hogy megt�rje a csendet. - Meg. De mit jelent, hogy holnap? – k�rdezte a f�rfi, mik�zben feljebb csavarta az olajl�mp�t. - Azt hogy r�szemr�l holnap indulhatunk. - Olyan j�l lenn�l? – k�rdezett vissza hitetlenkedve a d�mon. - Igen. �s nem Te mondtad, hogy min�l el�bb indulni akarsz? - De ha nem vagy m�g j�l csak h�tr�ltatn�l. - K�sz. – dohogta a l�ny �s vacogva visszab�jt a meleg takar� al�. – Azt hiszem �n, megfagyok ma �jjel. A szellem elh�zta a sz�j�t. �gy n�zett ki � nem �rz�keli a kl�ma h�rtelen leh�l�s�t. - Am�gy m�rt k�sz�lsz �szakra? – tette fel meggondolatlanul a k�rd�st Seya. �m amint kimondta m�r tudta, nem k�v�ncsi a v�laszra. Mit is gondolt, hiszen egy�rtelm� mit fog hallani: Megyek, megl�togatom a j�vend�beli feles�gem. - T�ged k�s�rlek haza. A v�lasz t�m�r �s sz�ntelen volt, m�g is Seyako majdhogynem kiugrott az �gyb�l. - Miattam? – k�rdezte akadozva. - Igen, miattad, is. Az�rt a lelke m�ly�n boldogabb lett volna, ha az ’is’ lemaradta volna, a mondta v�g�r�l. - �s m�g? – k�rdezte Seyako mikor m�r nyakig mag�ra h�zta a takar�t. - A ninj�k. Mind �szak fel� t�ntek el. - Micsoda? – h�lt el a l�ny – Ugye ezt nem mondod komolyan? - De. – a f�rfi arc�n nem l�tszott �rzelem. - Szerinted…? – Seya nyitva hagyta a mondatot. - Nem tudom. Ez�rt is megy�nk arra. - De mi�rt? - Van p�r tippem, de mind csak tal�lgat�s. Visszaviszlek �s kider�tem. - Ez�rt is k�ldted el�re Ryohmarut? - Ez�rt, is. M�r megint az a fr�nya ’is’. Seyako s�hajtva vette tudom�sul, hogy minden egyes mondatot harap�fog�val kell kih�znia, ha nem akar a tudatlans�g k�nyelmetlen, de biztos �llapot�ban maradni. - �s m�g m�rt? - Aya �rt. Erre azt�n t�nyleg n�ma csend lett a szob�ban. Seyako ink�bb lehunyta k�k szemit, nehogy valamilyen k�bor �rzelem t�kr�z�dj�n rajtuk. J� p�r vill�ml�s �s mennyd�rg�s elhalt mire �jra megsz�nt a fagyos n�mas�g. - Mit �rt? Aya? – k�rdezte a n� sz�raz hangon. - Ha arra vagy k�v�ncsi eml�tett t�ged. Tudta hogy n�lam vagy. - Micsoda? – d�bbent meg Seya. - J�l hallod. �s k�telkedem benne, hogy csak ennyit tudna. - Ezt meg hogy �rted? – a n� szemei kerekre t�gultak a halv�ny f�lelemt�l. - Sehogy. De van m�g valami. A levelet nem � �rta. - Sesshoumaru, �n m�r egy sz�t sem �rtek… - jelentette be Seyako cs�ggedten. - Magyar�zattal nem tudok szolg�lni. Szint�n csak sejt�seim vannak. De ha �rdekel a v�lem�nyem, T�ged el�rult az �szaki Ter�let. Sesshoumaru nem kapott v�laszt e nyers kijelent�s�re. A l�ny elfordult, �m hallatszott, ahogy egy bent akadt l�legzet t�vozik t�dej�b�l. Seya fej�ben l�zasan futkostak a gondolatok, �m egyiket sem tudta megragadni. - Jobb, ha bar�tkozol a gondolattal. Akkor holnap reggel indulunk. Ha k�szen vagy gyere az el�csarnokhoz. A t�bbir�l Tomo-san gondoskodik. – a d�mon t�vozni k�sz�lt. M�r k�zel j�rt az ajt�hoz, amikor egy rekedt, szinte ismeretlen hang meg�ll�totta. - Azt mondod, �n fel�ldozhat� felesleg voltam? A szellem megtorpant majd visszafordult. L�ny m�g ugyan �gy fek�dt h�ttal neki. - Azt mondod Aya el�rult engem? - Nem tudom Ayasihonak mennyi k�ze, van ehhez. �n csak figyelmeztetni akartalak. Tal�n itt az ideje, hogy �t�rt�keld az �leted. - �t�rt�kelni az �letem? – k�rdezett vissza az idegen hang. - Hai. - Az �n �letem nem �t�rt�kelhet�. Am�g van kit szolg�lnom, van �rtelme. Ha nincsen, akkor m�r �lnem sincs �rtelme. - Tal�n elkezdhetn�l magaddal t�r�dni. Magad�rt harcolni. - Nem tudok. Nekem nem ezt tan�tott�k. - Akkor felejtsd el, amit tan�tottak… - igen szatirikusan hangzott a f�rfi v�lasza. - Felejteni… - suttogta a l�ny. A d�mon gondolkodva figyelte �t. Ak�r mennyire is �sszpontos�tott nem �rezte, hogy a n� s�rna, pedig hangja n�ha megremegett. M�g egy csepp k�nny illat�t sem �rezte. - Ne vedd biztosra, lehet hogy Aya �rtatlan ez �gyben. De amit mondtam az �leteddel kapcsolatban. Azt komolyan gondoltam… Oyasumi nasai. – Sesshoumaru nem akart t�bbet n�la id�zni, r�j�tt tal�n ezt is t�l korai volt megosztania Seyakoval. - Sesshoumaru! Ne menj el! – egy k�vetel�, csilingel�, l�gy, m�g is er�teljes hang �ll�totta meg. K�rd�n vissza tekintett. Most m�r v�gk�p nem igazodott ki a l�nyon. Seya fel� fordulva, kez�n t�maszkodva �lt fel az �gyon. Arca s�padt volt, de szem�ben �let f�nye csillogott. - Nem akarom, hogy elmenj. Maradj itt velem. Erre a f�rfi �sszeh�zta aranyl� szemeit. Ez m�r nem k�r�s volt, ez m�r bizony utas�t�snak hangzott, m�ghozz� rejtett cseng�sekkel. �gy n�zett ki erre a n� is r�j�tt. - Ne �rts f�lre… - kicsit habozott, majd bossz�san �jra a f�rfire tekintett – Vagy fel�lem f�lre is �rtheted. Csap�n nem akarok egyed�l maradni. Meg a vihar is… A d�mon nem mozdult. �gy n�zett ki komolyan gondolkod�ba esett. Tal�n rajta volt a sor az �rtetlenked�sben. - Akkor maradsz? – k�rdezte Seya, majd od�bb cs�szott az �gyban helyet adva maga mellett. - Maradok. – v�laszolta v�g�l a d�mon, �s a szob�ban �ll� asztal fel� indult. Ott ledobta a pr�met �s a v�rtet test�r�l – De akkor megsz�ntetj�k az els�t�t�t�st. – jelentette ki. � sem k�rdezett, hanem bejelentett. - Rendben. – v�laszolt a l�ny �s visszab�jta a takar� al�. Mikor meg�rezte, hogy a szellem mell� fekszik halk k�sz�n�m�t rebegett el. Azt�n nagy sok�ig csendben fek�dtek, tisztes t�vols�gra egym�st�l, mikor Seyako �jra megsz�lalt. - Nem zavar? - k�rdezte halkan, de tudta hogy a d�mon hallja. - Mi? – a f�rfi csak sok�ra sz�lalt meg. - Az hogy �n egy haland� vagyok. - Nem gondolkodtam rajta. - Mert azt hiszem, eg�szen megkedveltelek. – a l�ny elakadt, de ha m�r elkezdte, folytatta - Arrog�ns vagy, meg igen nagyra tartod magad, igaz nem ok n�lk�l. De van sz�ved. - Ezt most b�knak vegyem? – Sesshoumaru hangja ugyan g�nyosan csengett, de mind ketten tudt�k mi rejlik m�g�tte. - Annak is veheted. Csak el akartam mondani. - J�. Azt�n, lassan ahogy a zivatar t�volodott �gy k�zel�tette meg a l�nyt az �lom. Pihentet� m�ly �lomba mer�lt, de m�g el�tte �rezte a h�t�n az �t figyel�, vigy�z� tekintetet. Sesshoumaru egy id� ut�n lehunyta szemeit �s valamennyit aludt is. Elv�gre holnapt�l nagy �tra indul, ez az utols� �jszak�ja otthon�ban. �s ez az �jszaka kellemes volt. Seya nagyot ny�jt�zott, m�g tal�n �lm�ban. Erre �bredt a mellette alv� f�rfi. A nap m�g csak �ppen elkezdte megvil�g�tani a t�voli hegyek cs�cs�t, aranyozott gl�riak�nt ragyogva felett�k. A d�mon lassan kinyitotta borosty�nsz�n szemit �s k�rbe n�zett. Megpr�b�lt megmozdulni, �m ebben valami meg akad�lyozta. A mellette alv� l�ny erre a kis mocorg�sra �bredhetett fel. Has�n fek�dt, l�bait egym�sra rakta, egyik keze egyik ir�nyba l�gott le, a m�sik a m�sikba pr�b�lt. Nagyot �s�tott m�g miel�tt kinyitotta volna k�k szemit, hogy azut�n r�csod�lkozhasson a vil�gra. - Te mindig ilyen zajosan alszol? – k�rdezte a f�rfi az �bredez� n�t�l. - H�m? – j�tt a t�m�r felelet, mire a l�ny felemelte fej�t. Felemelte a fej�t, a f�rfi bal v�ll�r�l. Azt�n megd�bbenve pislogott vissza eddig v�nkos�ra. K�ny�keire akart t�maszkodni, de ahogy karajit mag�hoz h�zta �jabb meglepetts�ggel vette tudom�sul, hogy egyik bizony m�shol �jszak�zott. Szinte v�gign�zte, ahogy keze sz�pen v�gig h�z�dik a f�rfi has�n, majd a mellkas�n �t el�r az � arc�ig. - Opp� – ennyit tudott kiny�gni. A d�mon felkelt, majd ny�jt�zkodott egyet, �s k�rz�tt p�rat p�rn�nak haszn�lt v�ll�val, hogy karj�ba visszat�rjen a v�rkering�s. A l�ny erre csak �jra visszahanyatlott az �gyba. Igen kora volt m�g. - Hova m�sz? – k�rdezte a l�ny egy elfojtott �s�t�s ut�n. Erre Sesshoumaru meglep�d�tt. Elv�gre az egy dolog hogy itt maradt vele �jszak�ra, de a l�nynak ehhez m�r t�nyleg semmi k�ze nem volt. Ezt Seyako is meg�rezte, mert ut�na gyorsan kijav�totta saj�t mag�t. - Tudom, semmi k�z�m sincs hozz�… csup�n megszok�s volt… - Megszok�s? – h�zta el a sz�j�t a d�mon. - J�l van! Ne piszk�lj… - �jabb nagy �s�t�s – Mikor indulunk? - Amint �sszeszedted magad. – Sesshoumaru fel�lt�z�tt, illetve visszavette a p�nc�lt meg a pr�met, �s az ajt� fel� indult – Egy �ra m�lva az el�csarnokban v�rlak. - Aha. Seya nem nagyon akart felkelni, csak n�zett a becsuk�d� ajt� ut�n. Odakint Sesshoumaru alig l�pett p�rat m�r is Nagamiba �tk�z�tt. Ennek az lett a k�vetkezm�nye hogy egyik�k bossz�san, a m�sikuk meglepetten n�zett maga el�. Azt�n a l�ny tekintete tovasiklott az �ppen bez�r�dott ajt� el�, minek k�vetkezt�ben szem�ld�kei magasra h�z�dtak. Azt�n gyorsan �szbe kapott, meghajolt majd besietett az ajt�n. Odabent ha lehet, m�g jobban felh�z�dtak �ves szem�ld�kei, ahogy megpillantotta bar�tn�j�t sz�tter�lve szuny�k�lni az �gyon. Seyako azt�n az �jabb ajt�csuk�d�sra mozdult csak meg, de mivel h�ttal fek�dt nem l�thatta, ki j�n be. - Itt hagyt�l valamit? – k�rdezte, majd csak ut�na n�zett arra. Kiss� megd�bbent, amikor Nag�t pillantotta meg az ajt�ban, m�ghozz� igen csak szellemes arckifejez�ssel. - Upsz. Azt hittem… - kezdett menteget�zni Seyako �m bar�tn�je k�zbe v�gott. - Pontosan tudom mit hitt�l… Az el�bb futottam bele a foly�s�n… - Teljesen f�lre �rted Naga! – kelt ki az �gyb�l Seyako. - Persze, ny�lv�n val�! – b�logatott a l�ny, de most m�r nem tudta elrejteni el�t�r� mosoly�t – Legal�bb j� volt? - Menj m�r a fen�be! Nem t�rt�nt semmi! Te azt sem tudod, mit besz�lsz… – Seyako bossz�san fel�lt�tte k�peny�t. - J�l van. �n elhiszem. Csak legk�zelebb jobban vigy�zatok. - Naga! Fejezed m�r be! – kelt ki mag�b�l v�gleg Seyako. – �s nem lesz semmif�le legk�zelebb! Ha tudni akarod, ma indulok. Erre bar�tn�j�nek arc�r�l v�gleg lehervadt a mosoly. �s lassan valami d�bbent szomor� kifejez�s �lt ki r�. - Hov� indulsz Seya? - Vissza �szakra. – s�hajtott nagyot a l�ny. - De… - Tudom, azt hiszem m�r �n sem akarok annyira… De musz�j. Figyelj, amint… - elharapta a mondat v�g�t – Amint tudok, elj�v�k �rted. J�? - Hai. – b�lintott nagyot keser�en Naga. - De t�nyleg. Ugye addig vigy�zol magadra? L�pett k�zelebb bar�tn�j�hez Seyako, majd �vatosan meg�lelte. - Ugyan, mi t�rt�nne velem? - B�rmi! �g�rd, meg hogy megv�rsz! - J�. - Akkor, most valami ruh�t k�ne tal�lnom, meg reggeliznem. Egy �ra m�lva indulunk. - Indulunk? - Igen. Sesshoumaru is velem j�n. Erre visszat�rt az el�bbi csalfa fintor Nagami arc�ra. - De azt�n �rsz, amint t�rt�nik valami? - �rok! – s�hajtott nagyot Seya, majd megszak�totta az �lel�st. – Induljunk. A k�t l�ny v�gig ballagott a m�g hom�lyba burkol�z� foly�s�n. �tjuk a konyha fel� vezetett, ahol azonnal Tomo asszonyba botlottak. � kikelve mag�b�l fogadta a h�rt, hogy Seyako m�r l�bra �llt, s�t hogy azonnal indulni k�sz�l. Azzal sem tudt�k lenyugtatni, hogy Seya nem k�z�ns�ges ember, �s bizony er�s �letk�pes l�ny, � tov�bbra is sop�nkodott. V�g�l Naga megk�rte az asszonyt menjen, szerezzen valami kellemes utaz� ruh�t bar�tn�j�nek, azt�n m�g hozz� tette azt is a hogy lehet�leg valami hozz� ill�t. A v�lasz erre csup�n annyi volt Tomo asszonyt�l, hogy � bizony nem t�rsul, ahhoz hogy egy sz�p �rtatlan l�ny ilyen magamutogat� ruh�kban keljen �t a f�l szigeten, mint amilyenben a harc est�j�n �sszeszedt�k. Ebb�l azt�n heves vita alakult ki, magyar�zatok, indokl�sok �s ellen�rvek rep�ltek a leveg�ben. Azt�n Tomo-sama nagy sok�ra elindult ruh�t keresni, �s Nagami meg Seyako gyorsan �sszedobt�k utols� k�z�s reggelij�ket. Mire v�geztek az el�k�sz�letekkel, a hajnal egyre jobban k�zeledett, �gy egyre t�bb csel�dl�ny csatlakozott hozz�juk, �s kedvesen �rdekl�dtek Seya �llapota ut�n. Persze nagy volt a d�bbenet, amikor megtudt�k a l�ny, elutazik, �s term�szetesen egyb�l tudni akart�k az utaz�s k�r�lm�nyeit. Seyako nem akarta nagydobra verni, �m err�l Naga helyette gondoskodott. B�szen kacsintgatva mes�lte hogy az � egyetlen �s ut�nozhatatlan bar�tn�je bizony Sesshoumaru nagy�rral egy�tt kel �tra. Seyako val�ban sokat besz�lgetett eddig is t�rsn�ivel �s t�nyleg minden t�ma sz�ba ker�lt k�zt�k, de Sesshoumaru m�g nem. �gy h�t majd le �jult a sz�kr�l amikor meghallotta a l�nyok �radoz�s�t a szellemr�l, mik�zben ide oda kapkodta a fej�t. A csattan� m�r csak az volt, amikor az egyik l�ny, aki m�r j�val el�tt�k itt szolg�lt halkan megjegyezte. - K�l�nben nehogy azt higgy�tek, hogy csak mi gondolunk ilyenre… Biztos forr�sb�l tudom, hogy Tomo-sama nagyon-nagyon gyeng�d �rzelmeket t�pl�l a Nagy�r ir�nt… Az el�t�r� vis�t�st csak az tet�zte jobban hogy Seya majdnem bele fulladt te�j�ba, hiszen imm�r megbizonyosodhatott eddigi sejt�s�t. �jra l�tta maga el�tt azt az omin�zus konyhai jelenetet, �s ennek hat�s�ra a tea, ami �ppen lefel� k�sz�lt ajkai k�z�tt bizony visszasz�llt a cs�sz�be. Enn�l m�r csak az tudta m�g jobban megnevettetni ahogy elk�pzelte hogyan fekszik be Sesshoumaru nagy�r Tomo-sama mell� az �gyba, hogy az id�s asszony ne f�ljen a vill�mokt�l. Mer�sz gondolataib�l Nagami nevet�st�l k�nyszeredett hangja �bresztette fel. - Seya vigy�zz, mert vet�lyt�rsra tal�lsz az �regl�nyban… A vis�t�, nevet�st�l fetreng�, sik�tgat�, m�r lassan 20 f�s t�rsas�g azonnal eln�mult, �s minden szem szinte sz�rva meredt piros arccal pislog� Seyakora. A l�ny erre zavartan kapott valami �telt a sz�j�ba. A k�rd�sek �z�nleni kezdtek, de az istenek meghallgathatt�k k�ny�rg�s�t, mert felbukkant Tomo asszony �s kiragadta �t a k�nosan indiszkr�t t�megb�l. Nag�t sikeresen mag�val r�ngatta �gy �k 3 elt�ntek a konyh�b�l. R�gi csel�dszob�jukban �lltak csak meg. A l�ny nagyot s�hajtott. - Szerettem ezt a helyet. - Hiszen b�rmikor visszaj�hetsz? – csod�lkozott Naga. Seyako pr�b�lt ebben hinni de valahol a lelke m�ly�n �rezte, ha vissza is t�r a Nyugati palot�ba, soha t�bb� nem lehet itt csel�dl�ny. - Rem�lem – v�laszolt, �rz�seit eltitkolva. Tomo asszony �tny�jtotta neki az utaz� ruh�t, rejt� csomagot. Seya gyorsan levetk�z�tt, majd mag�ra h�zta a k�nny� hadajinban-t (v�kony als� ing) �s v�gig begombolta, belel�pett a susoyake-ba (als� szoknya, jelen esetben nadr�g), �s erre h�zta r� a m�lyk�k hakamatot (nadr�g). F�l�re m�g egy k�nny� feh�r, h�romnegyedes, b� ujj� haorit h�zott. A mag�ban feh�r agyag v�llr�sz�n�l �s visszahajt�s�n�l halv�nylila geometrikus alakzatok d�sz�tett�k. Kapott m�g egy p�r feh�r tabit (egy �jas zoknit) �s k�t magas�tott talp� a kor divatj�nak megfelel� zorit (saru papucsot). Utolj�ra m�g Nagami seg�ts�g�vel beleb�jt egy hossz�, k�toldalt cs�p�ig felv�gott vil�gosk�k eg�sz ruh�ba, melynek ugyan hi�nyoztak az ujjai, de magas �ll�tott nyaka volt, valamit ferd�n futott a csatol�s el�l a mell r�sz�n. Erre m�r csak egy halv�nylila obit k�t�tt, ami t�k�letesen harmoniz�lt a haori mint�j�nak sz�n�vel. �v�be bele dugta a Ryohmarut�l kapott k�st, melyet bar�tn�je m�g a csata estj�n visszaszolg�ltatott neki - Na, milyen vagyok? – p�rd�lt k�rbe a l�ny. - Ak�r egy istenn�! – lelkendezett Nagami – Azt hiszem, hamar utol�r �r az a lev�l engem… - Csssss! – sziszegte m�rgesen Seya – Indulnom k�ne. - V�rj, szerintem a hajadat is k�sd fel, vagy nem fog akad�lyozni? – v�gott k�zbe Nagami, csak hogy m�g egy kicsit h�zza az id�t. - Felk�tni? – gondolkodott Seyako, majd f�s�t ragadott. A munk�ba besz�llt Tomo-sama is �s az eredm�ny mag��rt besz�lt. El�l k�t vastag tincset befontak a l�ny aranyl� haj�b�l, h�tul visszahajtott copfba k�t�tt�k, majd a k�t fonatot visszahajl�tva egy k�k szalaggal a copfhoz k�t�tt�k. H�t igen, k�nyelmes, viszonylag egyszer� haj viselet, a kornak megfelel�. Azt�n m�r ak�rhogyan is h�zt�k az id�t elj�tt a b�cs� ideje. Seya nem szerette a k�nnyes nagy �lel�ses b�cs�zkod�st, mosolyogva �s vid�man v�lt el a k�t n�t�l, �s megk�rte �ket nem k�s�rj�k tov�bb. Egyed�l s�t�lt vissza a konyh�hoz, ahol m�r munka folyt, nem lazs�l�s. Egy k�zmozdulattal b�cs�zott t�rsn�it�l, majd v�gig haladt a foly�s�n, ami a nagy el�csarnokba vitte. Szokatlanul nehez�re esett elh�zni a csel�d bej�r� ajtaj�t. A nagy terem akusztik�ja visszaverte a halk neszt, erre n�zett arra Sesshoumaru. � m�r az el�csarnokban volt. Ahogy a frissen �lt�zetett l�nyra n�zett, meg�rezte annak gondolatait. Seyako be�llt a f�rfi mell�, de nem b�rta ki hogy ne n�zzen vissza m�g egyszer a k�t nagy l�pcs�re, a rejtelmes folyos�kra. Akaratlan s�haj szakadt ki ajaki k�z�l, �s csak ekkor vette �szre, hogy a d�mon �t figyeli. - Hi�nyozni fog a palot�d… - indokolta meg a kis s�hajt�st. Sesshoumaru elindult a l�ny k�vette �s p�r perc m�lva m�r a palota falain k�v�l az alant elfekv� v�rossal ellent�tes ir�nyba gyalogoltak. Mikor m�r a mos� helyet is elhagyt�k a l�ny �jra visszan�zett, �m a d�mon nem hagyott neki id�t. Hamarosan be�rtek a f�k k�z�, �s kezdet�t vette a nagy utaz�s. The End Ezennel v�ge az els� sorozatnak, ha �rdekel benneteket Seyako �s Sesshoumaru tov�bbi sorsa, olvass�tok el a folytat�st B�v�letben – Vil�gh�d�t�s Kardja c�mmel. A v�lem�nyeket tov�bbra is szertetettel v�rom a midayoi@gmail.com c�mre! Mido