Innent�l kezdve a csata el volt d�ntve. Seya �gy �rezte m�g sosem k�zd�tt ekkora �lvezettel. Mintha csak kiszabadulhatott volna egy ketrecb�l. H�t igen, nem v�letlen v�lt bel�le az �szaki Palotatest�rs�g vezet�je. K�zel�ben kardok t�rtek, csontok roppantak, ellens�gei holtan buktak fel. Ak�r a tombol� vihar. De ne gondoljuk, azt hogy � egy ilyen f�ktelen v�rengz� szem�lyis�g lenni. Szamur�j volt, m�ghozz� a legjobbak k�z�l. E mellett vil�g �let�ben valakit szolg�lt. Parancsra �lt, �s n�h�ny ember�rt halt is volna meg. De ez most m�s eset volt, most saj�t akarat�b�l k�zd�tt. K�zd�tt, mert �let�re t�rtek, �s k�zd�tt, mert valaki olyanra t�madtak, aki a lelke m�ly�n kedves volt sz�m�ra. A ninj�k k�z�l p�ran menek�lni pr�b�ltak, de nagyr�sz�k m�r holtan fek�dt a z�ld, v�r�ztatta f�ben. A n� pont egy ilyen menek�l� �rnyat �ld�z�tt, a t� fel� rohanva, amikor v�ratlanul ker�lt szembe valakivel. Az alak a semmib�l v�lt el�, teste k�r�l ugyan olyan elmos�dott volt az els� pillanatban az energia mez�, mint amikor � mozog nagy sebess�ggel. P�r pillanatig n�m�n �lltak �s n�zt�k egym�st. Valahogy egyik�k sem akart el�sz�r t�madni, pr�b�lt�k szemmel felm�rni a m�sik erej�t. Seya �gy �rezte, ismeri ezt az ellenfelet valahonnan. V�g�l nem maradt ideje t�prengeni, a fekete ruh�s alak vill�m gyorsan lend�lt t�mad�sban, �s mire a k�zt�k l�v� �t fel�t megtette m�r ac�l csillogott a kez�ben. Seyakonak nem maradt m�s es�lye a leveg�be l�kte mag�t, majd eleg�ns fordulatot tett, �s az alatta elfut alak fel� r�gott m�g es�s k�zben. �m az, teljesen v�ratlanul alkarral h�r�totta a r�g�st, �gy a l�ny k�nyszer megold�sb�l k�zen �tfordul�ssal �rt f�ldet. Szembe fordultak egym�ssal. - Yatsuha! Ismerem minden mozdulatod… Ellenem nincs es�lyed! – sziszegte a ninja. Egy n�. - Suyama? – hebegte Seya d�bbenten, de a k�vetkez� pillanatban arc�ba kapott egy er�s csap�st. A harc folytat�dott, olyan fokon, hogy a k�v�l �ll�k, kik �ket figyelt�k n�hol csak elmos�dott foltokat, l�ttak. Igen, mert bizony egyre t�bb palota�r d�mon maradt ellenf�l n�lk�l, �s a k�t n�i ki�lt�s sokak tekintet�t oda vonzotta k�z�l�k. A k�zdelem �jra fegyvertelen�l folytat�dott, azt�n mikor az ellenfelek l�tt�k �gy nem jutnak d�l�re katan��rt ny�ltak. Suyam�n�l volt a kezdem�nyez�s, egy v�ratlan pillanatban r�ntott ism�t kardot, Seyako �let�t az alkar v�rtbe rejtett titkos penge mentette meg. - Mi van kisl�ny? Harcolj rendesen! Azt hiszed, megid�zel egy telekinetikus robban�st, meg akrobatiz�lsz egy kicsit, �s engem legy�zhetsz? – g�nyol�dott a n�, amikor a k�t test �sszefesz�lt. - R�d sosem kellett t�bb energi�t pazarolnom! – v�laszolta Seya, de besz�d k�zben szinte k�k l�ngok lobbantak szemeiben. Erej�t megfesz�tette, �s messze ell�kte a ninj�t, �m az, s�rtetlen�l �rt f�ldet. Illetve el�sz�r �gy t�nt. Azt�n a fekete maszk lassan v�r�sre v�ltott a v�rt�l. A n� erre d�h�sen leh�zta. Gy�ny�r� l�ny volt. Hossz� v�r�s haja, k�toldalt v�kony fon�ssal. Szemei smaragdz�lden csillogtak a s�t�t �jszak�ban. Arca h�feh�r, m�g is zordnak hatott az �les tekintett�l. Korra id�sebbnek t�nt Sey�n�l, ajkait v�r�s r�zs fedte, mely harmoniz�lt hajkoron�j�val. Gy�ny�r� volt, �rett �s csod�latos. Ugyan akkor hideg �s k�ny�rtelen. A k�t n� �jra �sszecsapott, �m komolyabb k�rt nem tudtak okozni egym�sban. Seyako nem haszn�lt kardot, el�g volt az alkarv�rt peng�j�t, hogy h�r�tson, �m � sem tudott nagyobb l�legzetv�tel� t�mad�st v�ghez vinni. Egym�snak ugrottak, sz�tv�ltak. - Mi a baj Yatsuha? Megv�ltozt�l? Hol a r�gi t�z? – hergelte Suyama ellenfel�t. - Mindig is f�lre ismert�l! Kett�nk k�z�l te volt�l az, aki �lvezetb�l gyilkolt! �jabb ac�lz�rg�s. - Ugyan m�r Yatsuha! Ami�ta az esz�nket tudjuk, ismerj�k egym�st. Te, nem ilyen vagy. Ne akard bemes�lni hogy az mellett, a sz�nalmas Ayasiho mellett ennyire elpuhult�l! Nem kapott v�laszt. Legal�bb is a l�nyt�l nem. A t�megben n�mi halk moraj futott v�gig, majd Seya f�l�t sem ker�lte el egy halk m�gis kit�n� morg�s a szeml�l�d�k k�z�l. El�sz�r nem �rtette, m�rt szorul �ssze a sz�ve ett�l a hangt�l. „Sesshoumaru” – gondolta. �s h�rtelen egy bolond gondoltt�l vez�relve arra kapta a fej�t, ahonnan a nagy kutyaszellemet �rezte. Ez a pillanat t�bb dologra is el�g volt. Egy r�szt meg�rtette m�rt �rzett f�jdalmat. Ahogy a f�rfire n�zett m�r tudta. A d�mon inger�lt lett, att�l hogy jegyes�t ilyen becsm�rl� szavakkal illetik, ami szerinte csak egyetlen dolgot jelenthetett. A szellemnek m�g sem k�z�mb�s Aya. Ett�l j�rta �t lelk�t a f�jdalom, �gy n�zett ki, arc�ra is r��ltek �rz�sei. Ahogy m�lyk�k szemit a d�monra emelte az mintha megd�bbent volna egy pillanatra, mik�zben elkapta a l�ny tekintet�t. A fizikai f�jdalom azonnal jelentkezett, ahogy a meg�rezte bord�i k�z�tt a r�g�s erej�t. M�terekkel arr�bb fogott �jra talajt �s sok�ig gurult m�g tov�bb. Suyama m�r mellette volt, mikor megpr�b�lt felt�p�szkodni. Nem siker�lt neki, a k�vetkez� r�g�s a t� partj�ig rep�tette. - Ejnye Yatsuha! Ne legy�l ennyire sz�nalmas! – nevette a ninja – Csak nem? – k�rdezte kikereked� k�v�ncsi szemekkel �s mosolya kacag�ss� fajult. - Rohadj meg! – h�r�gte Seya mik�zben egy nagy adag v�rt k�p�tt a nedves f�ldre. �jabb r�g�s sorozat volt a v�lasz, �m siker�lt t�ntorogva fel�llnia. Ruh�ja s�ros �s t�pett volt. T�nyleg el�g sz�nalmas l�tv�nyt ny�jtott a b�szke z�ldszem� n�vel szemben. - M�r nem tudsz harcolni igaz kedves? Ne felejtsd, ismerlek! �s azt is tudom, most mi bajod van! – szabad kez�vel elkapta a l�ny hossz� arany haj�t. Erre m�r Seyako is tiltakozott �s v�ratlanul arcba v�gta a l�nyt. Az erre a f�ldre r�ntotta. - M�g k�zdesz? Pedig �n is tiszt�n hallottam… Milyen ironikus nem? M�r nincsen c�lod, innent�l te gyenge vagy! Mindig is ilyen volt�l… Suyama nem tudta befejezni a mondatot, az �t�s, amit kapott hihetetlen�l er�s volt. A n� h�tra t�ntorodott. - Fogd be! Nem �rdekelnek a kombin�l�said! Nekem itt az a c�lom, hogy meg�ljelek t�ged �s a t�rsaid! – lihegte Seyako, mik�zben eddig �resnek hat� szemeiben h�rtelen k�k l�ngok kezdtek t�ncolni. - Tagadd le magadnak, tagadd le a vil�gnak! De �n bel�d l�tok… Igen Yatsuha te bizony szerelmes vagy… A k�p elmos�dott, a leveg�ben valamif�le k�k f�ny g�mb�csk�k jelentek meg, majd sz�r�dtak sz�t a n�gy �gt�j fel�. Suyam�t robban�sszer� er� l�kte el a t�partr�l. A harc �jra beindult, �m a kezdeti lend�let ut�n ism�t megapadt. M�r mindketten t�rdig a v�zben �lltak. - Suyama. Azt hiszem, meg foglak �lni! – lihegte Seya, majd jobb kez�t kiny�jtotta, �s halv�nyk�k f�ny k�s�ret�ben egy elhagyott kardot h�vott mag�hoz. - Beletapostam a lelkedbe igaz! Mindig is f�lt�l t�lem, mert minden titkodat tudtam. Ugye emilyen rossz �rz�s, ha nem csak neked van ilyen k�pess�ged? Amikor a Te gondolatidban olvasnak? Seyako m�r nem v�laszolt, egym�s fel� rohantak, k�tszer �sszecsaptak a peng�k, ez�st szikr�kat h�nyva a fesz�lt leveg�be, azt�n csend maradt. Mind k�t testb�l ac�l k�szott ki, melynek peng�j�t v�r�sre festette a v�r. A meg fogyatkozott n�z�k�z�ns�g felh�rd�lt, majd �jra n�ma csend lett. M�r csak kevesen maradtak, id�k�zben a palota�r�k elindultak a sz�k�sben l�v� ninj�k ut�n, �s csak p�ran �lltak neki hull�kat takar�tani vagy n�zni a k�t n� harc�t. Suyama megmozdult �s Seya fel� kezdett d�lni. A l�ny szem�ben val�di hal�lf�lelem csillant, majd a kett�s s�llyal d�lni kezdett �s csobbanva mer�lt el a v�zben. Mindketten elt�ntek a s�ri, megd�bbent csendben. A fodroz�d� v�zfelsz�nen n�vekv� v�rt�csa keletkezett �s csillant meg a Hold f�ny�ben. Sesshoumaru n�m�n szeml�lt. Arca nyugodt maradt, de egy id� ut�n agg�dni kezdett. Eleinte nem is �rtette m�rt, azt�n egyre jobban f�ltette Seyakot. Elv�gre m�g is csak megmentette az �let�t, tartozik neki, b�rmilyen neh�z is bevallania. Nem sokat �rtett a k�t n� besz�lget�s�b�l, �m a k�pek maguk�rt besz�ltek. Azt�n amikor elj�tt a v�gs� �sszecsap�s, � m�r tudta, rem�nytelen. Ahogy Seya a kardot fogta, ahogy a szem�ben az a tompa f�ny �gett. Valami�rt �gy �rezte a l�ny, nem akarja folytatnia k�zdelmet. Mintha ezzel a harccal egy�tt az �let�t is el akarn� vesz�teni. V�rta mi lesz a v�ge az �sszecsap�snak, m�g is megd�bbent, amikor �szrevette, a mindk�t testb�l kikandik�l� ac�lt. Egy pillanatra tal�n meg is b�nult, csak akkor t�rt mag�hoz, amikor a t� felsz�ne m�r ism�t nyugodt volt. Csak b�multa a helyet ahol az el�bb m�g a k�t l�ny �llt. K�r�l�tte a katon�k egyre hangosabban kezdtek besz�lni. Sesshoumaru lassan s�hajtott egyet majd ez�stvillan�ssal szellemg�mb� alakult. Kim�rten belebegett a t� f�l�, meg�llt �s n�zte a fodroz�d� felsz�nt. Azt�n feljebb sz�llt �s z�gva belecsap�dott a v�zbe. Nem sok�ig tudott �gy utazni lefel�, hamarosan a nyom�s �s a felhajt� er� nagys�ga miatta alakot kellett v�ltania. Kimondottan nem volt oda az �sz�s�rt, f�leg nem az ilyen kiss� poshadt �ll�vizekben nem, �m most er�sen temp�zott a fen�k fel�. � tiszt�ban volt vele milyen m�ly a kerti t�, m�g r�ges-r�gen gyermek kor�ban sokat edzett benne. Kitart�an �szott lefel�, mik�zben a s�t�ts�g egyre nagyobb lett. F�l�ben a nyom�s hat�s�ra m�r hangosan l�ktetett a v�r. Halv�nyan megcsillant valami el�tte a m�lyen. Seya csak n�m�n n�zte, ahogy teste egyre t�volodik a vil�gos felsz�nt�l. Maga k�r�l mindent bebor�tott a v�r. S�llyedt, meg�ll�thatatlanul �s pezsg� bubor�kok form�j�ban hagyt�k el ajkait utols� l�legzet v�tel�nek maradv�nyai. Hossz� �s nyomaszt� percek ut�n m�r a teljes s�t�ts�gben volt, rem�nytelen�l �s imm�ron egyed�l. Suyama teste valahol elt�nt az �v�r�l, de ez nem is foglalkoztatta most. H�ta �vatosan nyom�dott neki a homokos mederhez, �s egy nagy adag vizet nyelt le k�zben. Teste k�zd�tt a s�r�l�ssel, ami has�n volt, �s k�zd�tt a l�gszomjjal is. Lassan kezdte el vesz�teni az eszm�let�t. Szemei f�lig lecsuk�dtak. Tudta, hogyha lehunyja �ket, az egyet jelent a biztos hal�lla, de m�r er�tlen volt, ahhoz hogy ellen�lljon. „Suyam�nak igaza volt. Ironikus! �n szerelmesnek lenni… Aya. Bocs�ss meg nekem…” - a l�ny szem�be k�nnyek gy�ltek – „Most azt hiszem, meghalok, Aya! Csak �rted!” – gondolatai elcs�sztak, t�dej�be �jabb v�z adag �ml�tt. Sesshoumaru kitart�an �szott lefel�, lassan kezdte l�tni a t� alj�t. Mikor el�rte k�rbe n�zett. A hom�lyos, zavaros, s�t�t v�zben neki is bele telt egy kis id�be, am�g megpillantotta a l�nyt. Nem volt messze t�le, a h�t�n fek�dt. � oda�szott. A n� szemei m�r f�lig le voltak hunyva, �rtelem szinte m�r nem is csillogott benn�k. Csak s�s k�nnyei old�dtak egyre a v�zben. Lassan mozdult csak meg szembogara, amikor megpillantotta maga el�tt a f�rfit. Lanyh�n f�jdalmasan elmosolyodott, �s �jabb adag vizet nyelt le. A v�z mindenfel� v�res volt k�r�l�tt�k, k�r�l �lelte a k�t testet, v�r�sen �s k�d�sen. Seya �jra megr�ndult �s m�g t�bb v�z t�dult t�dej�be. Szemei lassan v�gleg becsuk�dtak. M�g �rezte, ahogy test�t valamilyen er� megemeli, de m�r nem akart r� figyelni. Sesshoumaru a l�ny�rt ny�lt, felemelte, �s temp�zni kezdett felfel�, �m amikor a lehunyt pill�kra n�zett tudta, k�s� lesz, mire el�ri a felsz�nt. Egy pillanatig t�tov�zott, felm�rte a helyzetet majd mag�hoz h�zta az al�lt n�t. Tark�j�n�l megt�masztotta a l�ny fej�t, majd sz�j�t az �v�hez nyomta. Nyelv�vel sz�tv�lasztott a puha ajkakat, a l�ny �llkapcsa k�nnyen engedett. Megfesz�tette mellkas�t �s marad�k leveg�j�nek egy r�sz�t, �tadta neki. El�gedetten �szlelte hogy a n� pill�i megrebbenek �s f�lig kinyit�dnak. „Csak a felsz�nt �rjem el!” – gondolta �s �szni kezdett f�lfel�. Seya h�rtelen t�rt mag�hoz, igaz csak egy villan�snyi id�re. T�dej�be �ramlott az oxig�n, ahonnan erei sietve tov�bb�tott�k azt v�gtagjaiba. Szemei magukt�l rebbentek meg, lassan nyitotta fel �ket, csak annyira hogy kil�sson szempill�i k�z�l. �ppen abban a pillanatban v�ltak el Sesshoumaru ajkai az �v�t�l. A k�t borosty�n s�rga szemben mintha agg�d�s f�nye j�tszott volna egy pillanatra. A l�ny nem b�rta tov�bb �jra f�lig visszas�llyedt a tudatlan maga tehetetlens�g �llapot�ba. Halv�nyan �rezte, ahogy a nyom�s cs�kkenni kezd, �s egy v�ratlan, h�retlen j�v� pillanatban v�zzel telt t�dej�be friss oxig�n sz�k�tt. H�r�gve kapott �jra leveg� ut�n, feje lassan de biztosan kezdett tisztulni, ernyedt karjai kapaszkodni kezdtek. �zott pr�met �s hideg ac�lt �reztek ujja, de az is el�g volt. M�r a felsz�nen �sztak. � a menetir�nynak h�ttal lebegett, kis id� m�lva er�tlen�l temp�zni kezdett l�baival. Meg�rezte, hogy a kutyad�mon f�rad, egyre t�bbsz�r bukott vissza feje a v�zbe, de eddig megment�je mindig �jra felh�zta. Hossz� percek ut�n a f�rfi talajt �rzett a l�bai alatt. Felegyenesedett, k�zben a l�nyt �lbe kapta. Ruh�jukb�l, hajukb�l folyt a v�z, mindkett�j�k sz�vver�se �s l�gz�se szab�lytalan volt �s �sszevisszas�got mutatott. A t� m�sik oldal�n �rtek ki, itt nem m�ly�lt olyan h�rtelen, m�g legal�bb 10 m�tert meg kellett tenni�k. Seya rosszul viselete �jra a szil�rd talajt, ahogy a d�mon lerakta, ha �l� p�zba is, azonnal oldalra bukott. Remeg� h�ttal �klendezte fel a gyomr�ba �s nyel�cs�v�be ker�lt vizet. Sesshoumaru egy darabig �llva n�zte �s nem mozdult. P�r perces n�ma liheg�s ut�n azt�n megr�zta mag�t, ak�r egy �zott kutya. Haj�b�l �s ruh�ib�l kicsap�dtak a v�zcseppek, karmos ujjainak egy k�nnyed mozdulat�ra lev�lt a neh�z p�nc�l test�r�l. Az, ahogy f�ldet �rt a l�gy homokban vagy 5 centit lef�r�dott benne. Azt�n � is lassan le�lt, t�rdeit felh�zta azon t�maszkodott. Ki�lt arc�ra az undor, ahogy a t� viz�t n�zte. Ak�r milyen fajhoz is tartozik sz�vb�l, r�hellte az ilyen pocsoly�kat, pedig ez egy „kuty�t�l” nem megszokott. Test�n nem v�rt f�radts�g lett �rr�, neh�znek �rezte a l�gz�st is. Seya kiss� a has�n fek�dt, pulzus sz�ma �s v�rnyom�sa m�g mindig az egekben volt. M�r nem �klendezett fel t�bb vizet. Feje kezdett kitisztulni. �vatosan fel�lt, de a f�jdalom egyb�l v�gigcik�zott idegein. A has�n t�tong� sebb�l m�g mindig kitart�an folyt a v�r, lassan v�r�sre festve a homokot. Halv�nyan eml�kezett csak a k�zdelemre, akadozva t�rtek vissza az eml�kk�pek fej�be. „Tagadd le magadnak, tagadd le a vil�gnak! De �n bel�d l�tok… Igen Yatsuha te bizony szerelmes vagy… Beletapostam a lelkedbe igaz! Mindig is f�lt�l t�lem, mert minden titkodat tudtam. Ugye emilyen rossz �rz�s, ha nem csak neked van ilyen k�pess�ged? Amikor a Te gondolatidban olvasnak?” - Suyama hangja hozta vissza a val�s�gba, ahogy csak az � elm�j�ben kiab�lni kezdett. - M�rt? – k�rdezte halkan, �s megpr�b�lt felkeni. Sesshoumaru fel� fordult, �sszeh�zta arany szemeit. - Mit m�rt? – k�rdezett vissza. - M�rt kellett megmentened te ostoba? – Seya hangja fokozatosan er�s�d�tt, a mondat v�g�re m�r k�ts�gbe esett kiab�l�ss� fokoz�dva. A d�mon nem v�laszolt, csak mag�ban nyugt�zta, nem t�vedett. J�l l�tta, mi�rt adja fel a k�zdelmet Seyako. Mivel a n� nem kapott v�laszt, elindult a f�rfi fel�, �m f�l�ton t�rdre rogyott. A keser�s�g er�t adott neki hogy tov�bb m�sszon. �jabb adag v�r fr�ccsent a szomjaz� homokba seb�b�l. - M�rt kellett ut�nam j�nn�d? Minek? K�rt r� valaki? – kiab�lta tov�bb a l�ny, �m lassan k�nnyek kezdtek potyogni le sz�p, de elk�nzott arc�n. �jra nem kapott v�laszt. Ett�l m�g jobban kiakadt. F�lre �rtette a f�rfi hallgat�s�t. - Idefigyelj Sesshoumaru! Hozz�d besz�lek! Magyar�zd meg nekem, hogy mi�rt? Hallod? – vis�totta az �jabb k�z�ny�ss�get l�tva, �s er�sen a d�mon mellkas�ra �t�tt – Te nagyk�p� bek�pzelt taiyoukai! H�t nem �rted! Nekem nem lenne szabad itt lennem! Meg kellett volna halnom… A szellem lassan r�emelte tekintet�t. Arca nem mutatott semmit, n�m�n b�mult a hiszt�rikusan csillog� k�k szemekbe. �rezte, a l�ny lelk�t valami nagyon s�lyos teher nyomja. Valami olyan s�lyos, ami az �r�let hat�r�ra kergette. - Nem k�ne �lnem, te baka, de Te meg megmentett�l! Elbuktam! Magamnak nem tudtam megfelelni! Megsp�rolt�l volna nekem egy adag szenved�st! – Seya kutatni kezdett az �v�ben, �s kih�zta a hossz� �l� k�st, amit Ryohmarut�l kapott – Nem kellene Ay�t�l elfogadnom a seppukut, meghallhattam volna nyugodtan! Mert legy�ztek! Ezek ut�n nem kellene a szem�be n�znem… �s ez mind az miatt hogy gyenge vagyok… - szavai elhalkultak. �jra l�tta a szomor�, b�natos n�t, aki a cs�k alatt k�s�rtette meg, azt�n meg Suyama g�nyos, el�gedett mosoly�t. Az eml�kk�pek k�rusban meg is sz�laltak a fej�ben: „Igen Seyako Yatsuha, elbukt�l! El�rultad azt, amit szolg�lsz! Innent�l nincs jogod az �lethez, ez t�rv�ny! Neked, mint oniwabainak mindhal�lig h�s�get kellett esk�dn�d, de ezt az esk�t felr�gtad… A gyenge sz�ved miatt!” Ahogy a hangok elhaltak, �gy emelte a k�st mellkas�hoz a l�ny. M�g egyszer a d�monra n�zett, f�jdalommal m�g is �h�tattal tekintet�ben �s akkor… Bumm. Sesshoumaru f�lfordulatb�l pofon v�gta a l�nyt, igaz�n nem akart neki nagyot adni, de az � b�ket�r�se is id�ig tartott. Seyako elter�lt a f�venyen, a k�s messze elrep�lt t�le. P�r pillanatig n�m�n, mozdulatlanul fek�dt csak megt�rt zih�l�sa hallatszott a be�ll� csendben. �gy �rezte r�m�lomb�l �bred. Alig volt m�r ereje, ahhoz hogy fel�lj�n, de az�rt pr�b�lkozott. Mikor siker�lt k�ts�gbeesetten n�zett k�rben. �gy �rezte az el�bbi kirohan�s csak egy ill�zi� volt, de m�g is. T�l �let szag� l�tom�snak. Nem �rtette, mi�rt �rez ennyi f�jdalmat. M�rt �rez ilyen terhet, ami sz�tszor�tja mellkas�t. A d�monra n�zett, aki mellette �lt. Esz�be jutottak p�r pillanattal el�bb elejtett szavai. „Ezeket �n mondtam?” – kez�t sz�ja el� kapta, de abban a pillanatban eleredtek k�nnyei. L�legzete benn szakadt, ahogy saj�t hangj�t hallotta csengeni f�l�ben. Szemei kikerekedtek, majd az els� k�nnycsepp kibuggyan�s�val egy id�ben zokogva vetette mag�t a f�rfi �l�be. Sesshoumaru nem lep�d�tt meg t�lzottan. A hogy a haland�k idegi labilit�s�t ismerte valamif�le ilyen reakci�ra sz�m�tott a j�zan�t� pofon ut�n. Hab�r soha nem tudta �ket teljesen meg�rteni �rzelmi ingadoz�saik, kit�r�seik ter�n. Lassan mag�hoz �lelte megt�rten s�r� n�t, id�t adva neki, hogyha akarja, tasz�tsa el a v�delmez� karokat. A m�sodpercek m�ltak, a l�ny nem tiltakozott. A szor�t�s er�s�d�tt, m�g is gyeng�d maradt. � maga sem eml�kezett r� mikor �lelt �t utolj�ra valakit �gy. Sok�ig �ltek a puha homokban. A f�rfi a csillagokat n�zte. - Bocs�ss meg! – szipogta a l�ny. - Nem eml�kszem hogy lenne okom haragudni R�d! – v�laszolta a d�mon. Seya valami ismeretlen �rz�st�l vez�relve szorosan a szellemhez b�jt. Arc�t Sesshoumaru nyak�hoz f�rta, ujjai g�rcs�sen kapaszkodtak a vizes pr�mbe. Nem akarta elengedni a szellemet, sebes�lt test�nek meleget adott, ahogy ilyen k�zel lehetett hozz�. �s lelk�ben is lassan valami �ltet� feh�r f�nypont kezdett vil�g�tani, a rem�nytelen s�t�ts�g k�zepette. V�g�l lassan m�lni kezdett a s�r�roham, h�pp�g�se is csendesedett. De nem akart megmozdulni. �gy akart maradni, �r�kk�. Nem akart gondolni senkire, semmire, �s f�leg nem akart eml�kezni. Nem akarta hogy visszat�rjen a b�ntudat mardos� �rz�se. A percek teltek, majd �sszead�dtak. De �k ketten nem mozdultak. Seya lehunyta szemeit, �tadta mag�t az els�pr� biztons�g�rzetnek. �szre sem vette mikor �jult el �jra. Bizony�ra a v�rvesztes�gt�l. Sesshoumaru erre riadt fel t�preng�s�b�l, �m m�g miel�tt b�rmit tehetett volna futva k�zeled� emberekre lett figyelmes. El�l Nagami rohant, sebt�ben felkapkodott ruh�j�ba kapaszkodva, m�g�tte Tomo-sama szedte l�bait meglep� gyorsas�ggal. Ahogy a fiatalabbik n� oda�rt k�nnyezve t�rdelt le a nagy�r �s a l�ny mell�. Arc�n m�rhetetlen f�jdalom �lt, ahogy a d�monra emelte tekintet�t. - �l? – k�rdezte remeg�, elv�konyodott hangon. A f�rfi b�lintott. Azt�n m�r csak meglepetten pislogott, amikor Nagami bar�tn�je al�lt test�re borult, amit t�rt�netesen �ppen � tartott az �l�ben. K�t kisebb l�gz�s sz�net ut�n �sszeszedte mag�t �s megmozdult. Ekkor �rt oda Tomo asszony is. - Tomo. Menjetek vissza a palot�ba, �s azonnal zavarj�tok a d�li sz�rny vend�gszob�j�ba a javas asszonyokat! Nem �rdekel kit, gy�gy�tanak! – sz�lalt meg Sesshoumaru. - Igenis, nagyuram! – hajolt meg az asszony �s sietve visszaindult. A szellem letolta mag�r�l a Nagami plusz Seyako teste p�rost, visszavette a v�rtet, majd kis k�hint�ssel felriasztotta a sir�nkoz�s�ba m�lyedt Nag�t. Erre a l�ny gyorsan od�bb �llt �s hagyta, hogy Sesshoumaru felemelje bar�tn�j�t, majd visszaindultak a palot�ba. Folytat�s k�vetkezik…