Seyako a f�lig nyitott erk�ly fel� pillantott, m�r 6-7 ember fent volt, mik�zben az ajt� m�g�l is motoz�s hallatszott. �s ekkor egyszerre t�bb minden is felhangzott. Valami koppanva f�ldet �rt a szob�ban, �s a semmib�l fekete g�z kezdett fejl�dni. - Mind meg�lni! – hallatszott a vez�nysz�. Seya nem tudta mit tesz, fut�snak eredt. Abban a pillanatban, ahogy elindult m�r egy k�s szelte a leveg�t. Valaki az erk�ly fel�l haj�totta. A l�ny a csillan� ac�lra n�zett a gomolyg� f�st�n �t, �sszeh�zta szemeit �s az megdermedt r�pt�ben. Tov�bb rohant, Sesshoumaru m�r fel�lt az �gyban mire � oda�rt. A f�rfi szem�ld�kei �sszefutottak, ahogy kezdte meg�rteni a lehetetlen esem�nyeket, �rzelmeinek d�l�sa azonban csak halv�nyan �lt ki arc�ra. V�g�l k�ptelen volt elnyomni egy meglepett h�rd�l�st, amikor is a fel� k�zeled� l�ny, fell�pet az �gyra �s fel� fordulva az �l�be �lt. A k�vetkez� m�sodpercben m�r fekete ruh�s karcs� alakok t�dultak be az erk�ly fel�l, mik�zben az ajt� recsegve beszakadt, megadta mag�t a t�ler�nek. Ezt m�r csup�n csak hallott�k, l�tni nem lehette a s�r� fekete f�stt�l. De b�ven el�g volt azoknak a ninj�knak a l�tv�nya is, akik a balkon fel�l k�zel�tettek, teljes harci d�szben. F�r�szes �l� f�mkorongokat ragadott az �sszes t�mad�, szinte a semmib�l h�zt�k el�, majd a dob�korongok p�r�gve has�tottak a leveg�be. Iszonyatos pontoss�ggal k�zeledtek az �ldozatok fel�, m�r-m�r �gy t�nt el�rik �ket… Seya a d�mon imm�r nyugodt arany szemeibe n�zett, majd a k�vetkez� pillanatban egyik kez�vel meg�rintette annak arc�t. M�r tudta mit kell tennie. A f�rfi n�m�n kiv�rt. A l�ny k�zelebb hajolt, majd halkan odas�gta neki. - Oniwabai vagyok, �s most t�ged v�delek meg! Seyako lehunyta szemeit, majd �vatosan ajkait a f�rfi�ra illesztette. Sesshoumaru teljesen led�bbent, �gy �rezte a vil�g mozg�sa, abba marad nyitott szemei el�tt, minden lassul, majd meg�ll mik�zben kellemes, melenget� bizserget�s j�rta �t a test�t. „Megv�delek, mert fontos vagy nekem!” – gondolta Seya mik�zben m�sik karj�val is mag�hoz �lelte a d�mont. Ismeretlen �si nyelv� ritmusos sz�veget k�nt�lta mag�ban �s �rezte, hogy a bel�le ered� er� �rv�nyleni kezd teste k�r�l. Az id�z�s megkezd�d�tt. – „K�rlek Istenn�!” (Seya egy feler�s�t� var�zslatot vitt v�ghez, ami csup�n meger�s�ti telekint�zis�nek k�pess�g�t, a l�ny �rzelmi energi�j�t kihaszn�lva, �m ehhez hozz� tartozik az is, hogy szellemi ereje annyira kimer�l ett�l, hogy ha az id�z�ssel v�gez nem biztos, hogy k�pes lesz �jra ilyen t�mad�st alkalmazni.) A n� halv�nyan l�tta f�lig lehunyt szempill�i al�l, ahogy teste k�r�l felragyog a vil�gosk�k aura, ahogy a mozg�sban l�v� dolgok lassulni kezdenek. Azt�n r�m�lt, meglepet�ssel vegyes d�bbenettel nyitotta ki szemeit. H�rtelen azt sem tudta mi t�rt�nt, eg�sz test�n v�gig futott a hideg. Az id�z�st�l halv�nyk�ken �g� pupill�j�n, b�mulattal teli �r�m t�kr�z�d�tt, kev�s h�j�n el is, felejtette hol is, van �ppen. Sz�vver�se kihagyott, ahogy meg�rezte amint a f�rfi, akit �ppen az im�nt h�zott mag�hoz, a kezdeti megd�bben�s ut�n szorosan �t�leli, majd nyelve keresg�lve utat t�r mag�nak a l�ny sz�j�ba. Finoman �s l�gyan, olyan gyeng�ds�ggel hogy a n� karj�n bizsergett t�le a b�r. El sem hitte, hogy ilyen cs�kot kap egyszer egy d�mont�l. Egy d�mont�l, aki hatalmas, er�s �s b�szke. Egy olyan d�mont�l, aki m�r r�gen meg akarta adni ezt a cs�kot, valami�rt olthatatlanul k�v�nta ezt a haland� n�t, maga sem �rtette mi�rt. Mint akit megb�v�ltek. Seyako led�bbent, de k�zben a tudat alattij�ban dalolt egy hang mely arra eml�keztette, erre v�r m�r az �ta, ami�ta �sszehozta �ket sorsuk. Lehunyta szemeit, �s viszonozta a l�gy gesztust, mire tal�n a f�rfin volt a megd�bben�s sora. A m�sodperc t�red�ke alatt szenved�lyes cs�kol�z�sba kezdtek, �s abban a pillanatban vak�t� k�k aura robbant ki a szob�b�l. A t�lvil�g erej�b�l mer�tett f�ny elvak�tott mindenkit, senki szeme nem l�thatta �ket, senki nem l�thatta els� cs�kjukat. Az els� vad �lel�st, az els� olyan �lel�st, ami�rt k�s�bb nem j�r pofon, az els� olyan �lel�st, amiben mindent szabad. A szellemet nem zavarta hogy egy haland� l�ny simul hozz�, hogy karjait a nyaka k�r� fonja, ujjait ez�st hajtenger�be f�rja. �s a l�ny sem ellenkezett, mikor meg�rezte a f�rfi kez�t csupasz combjain, ahogy az �lel�s mag�hoz r�ntotta, ahogy a k�z, h�tra fut a derek�hoz �s vissza. Ebben a pillanatban minden szabad volt. Senki sem l�thatta meg �ket, nem marad �rul�juk. A robban�s ereje els�p�rt mindent, ami az �tj�ba ker�lt, a falak m�g k�t-h�rom helyis�ggel arr�bb is megrepedtek, az ajt�k tokostul kiszakadtak, a b�torok dacolva a gravit�ci�val a leveg�be emelkedtek. A nyom�s sz�trepesztette az �vegeket, a k�nyvek lapjaikra szakadtak sz�t, mik�zben ugyan ez a nyom�s szanasz�t sz�rta az ajt�t�l �s az erk�lyt�l k�zeled� embereket, ki a k�temeletes magass�gb�l zuhant ki, kit a t�rmel�k vagy b�tor z�por nyomor�tott meg, �m �gy n�zett ki t�bben voltak, mint ahogy azt Seyako gondolta, �s p�ran t�l is �lt�k ezt az els�pr� t�mad�st. A n� szorosan lehunyta szemeit mik�zben f�l�ben s�polt az elrobban� energia hangja. Er�sen szor�totta mag�hoz a f�rfit, �lvezte hogy az, szint�n �t�leli. �gy �rezte a mennyben, j�r, ahogy a puha ajkak �v�ire tapadtak, ahogy a cs�kban �rezte a szellem minden eddig elnyomott szenved�ly�t. Az id� meg�llt, a t�r t�gult, � pedig azt k�v�nta soha t�bb� ne kelljen ezt abbahagynia. Soha! Lehunyt szemei el�tt a semmib�l, egy f�jdalmas, szomor� mosoly� n� jelent meg. Automatikusan pattantak fel szemei, mik�zben elm�j�ben megsz�lat egy kedves, dallamos n�i hang: „Seya… M�rt?” – k�rdezte keser�s�ggel �titatva. „Aya!” – rebegt�k a l�ny ajkai szavak n�lk�l, �s teste ak�r csak ha megfagyott volna. A szenved�lyes cs�k mintha csup�n k�pzelet sz�lte foszl�ny lett volna. A d�mon meg�rezte, mi j�tsz�dik le a n� lelk�ben, hagyta, hogy az a vibr�l� energi�k k�z�tt az lassan lehajtsa fej�t, �s �gy elt�volodjon t�le. Ajkaik sz�tv�ltak, lassan tal�n kiss� f�jdalmasan is. Nem akartak elszakadni egym�st�l. Sesshoumaru l�gyan n�zte a n�t. A k�k dereng�s m�g ott �gett a szob�ban, m�g p�r k�nnyebb b�tor vagy t�rmel�k darab a leveg�ben volt. Nem b�rta elvonni tekintet�t a l�ny gy�ny�r� arc�r�l, k�ptelen volt arra utas�tani kezeit, hogy elengedj�k �t. Csak n�zte a k�k f�nyt, mely megt�rt az aranyhajtengeren, a f�jdalmas arckifejez�st, a lassan remeg� testet. Azt�n Seyako is felpillantott csak egy m�sodpercre. N�m�n n�ztek egym�sra. Seya karjai m�r nem �leltek er�sen, f�lig lehunyt szemeiben b�nb�nat csillogott. F�nyl� vil�gosk�k haorij�ra tapadt arany sz�lait n�zte, mik�zben �gy �rezte lelke, sz�thasad az �nv�d f�jdalm�t�l. �rezte, ahogy a f�rfi egyik keze elengedi derek�t, majd a hegyes karmos ujjak vigy�zva az �lla al� cs�sznak, �s felemelik leszegett fej�t. Nem tudott ellen�llni, k�ts�gbe esetten pillantott bele Sesshoumaru ig�z� szemeibe, melyek most kiss� k�rd�n �sszeh�z�dtak. Elveszett az arany tekintetben. Teste megr�ndult, ahogy �rezte a feler�s�t� var�zs bev�gezt�t, h�rtelen �szlelte gyenges�g�t, tudta energi�i nagyon kifogytak. Abban sem volt biztos, hogy a k�zelharcot b�rni fogja-e m�g. - Ennyit tudtam tenni… Folytasd helyettem…- s�gta. Sesshoumaru halov�nyan b�lintott majd az a keze, amelyikkel a l�ny fej�t felemelte becs�szott Seya tark�ja m�g�. A l�ny csak egy er�s r�nt�st �rzett �s teljes test�vel zuhant a d�mon �lel�s�be. Abban a pillanatban a telekintetikus jelens�g elhalt, vak s�t�t maradt a nyom�n… A f�rfi maga sem tudta mit cselekszik. Rettent�en meglep�d�tt, amikor a l�ny kis mosollyal arc�n k�zelhajolt hozz�, majd k�nnyed�n, finoman �s puh�n megcs�kolta. B�rmire fel volt k�sz�lve csak erre nem. M�g is j� �rz�s volt, ahogy Seyako mag�hoz �leli, test�t melegs�g j�rta �t, mik�zben �desnek tal�lta a l�ny ajkait. Ut�lag visszagondolva sem tudta mi vez�relte akkor, amikor val�di cs�kk� alak�totta a gyeng�d gesztust. Nem tudta, de tal�n nem is akarta tudni, pont el�g volt neki, hogy Seya ha kisebb sz�net ut�n, ha akadozva is, de viszonozta cs�kj�t �s egyre vadabbul, egyre kit�rulkoz�bban. Ekkor megsz�nt t�r �s id� sz�mukra. M�g messzir�l �rezte, hogy elszabadul a pokol a szob�ban, de m�r csak arra tudott gondolni, hogy m�g k�zelebb tudhassa mag�hoz ezt a n�t. Azt�n meg�rezte, hogy a l�ny elgyeng�l, majd a cs�k hevess�ge cs�kkent, �s ajkaik akadozva sz�tv�ltak. Tudta mire gondol a l�ny, �m ez most m�r nem sz�m�tott… Mindennek v�ge lett, ahogy a fekete hom�ly be�llt. M�r tudta mit kell tennie… Villan� ez�st folt maradt csak az �gyon, lemaradva gazd�j�t�l. Sesshoumaru k�t pillanat m�lv�n m�r a kertben �llt. De ez a Sesshoumaru m�r m�s volt. Tekintet�ben tajt�kz� d�h lobogott, gy�ny�r� szemei v�r�sen �gtek a s�t�tben. �s csak b�multa a szob�ja hely�n keletkezett hatalmas lyukat. A palota ablakiban sorra lobbant vil�goss�g, ki�lt�sok �s sikolyok hallatszottak mindenfel�l, n�hol s�t�t �rnyak n�ztek ki erk�lyeiken. A k�osz p�r percre mag�val ragadott mindenkit. A d�mon a karj�ban al�ltan pihen� n�re n�zett, majd lerakta a f�be. - Menj t�volabb. – sz�lt r�. De hangj�ban nyoma nem volt m�r gyeng�ds�gnek vagy �rzelemnek. Olyan �res �s jeges volt, hogy Seya kiss� r�m�lten botork�lt biztons�gos t�volba. Ez az id� �ppen el�g volt, hogy az �letben maradt t�mad�k �sszekapj�k magukat. S�v�tve ugr�ltak le a szoba hely�r�l, vagy �ppen t�p�szkodtak fel akaratukt�l f�ggetlen�l t�rt�nt rep�l�s t�l�l�ik�nt. P�r perc alatt csatarendbe �lltak, ki-ki egy�ni fegyver�t szorongatva. Idej�k m�r nem maradt a t�mad�sra az megkezd�d�tt n�lk�l�k is. A tajt�kz� szellem karj�nak egy k�nnyed csap�s�val els�p�rte az els� sorokat, majd az energia ostor vissza�tj�n is gy�jt�tte �ldozatait. A ninj�k t�madtak, de ebben a pillanatban rohant be a palota�rs�g is a kertbe. Fekete p�nc�los b�szke d�monok, n�h�nyan m�r felvett�k igazi alakjukat is, a t�bbi el�tt rohanva vetett�k magukat a t�mad�kra. Ekkor furcsa dolgok kezdtek t�rt�nni. Azok az alakok, akiket a d�monnagy�r energia ostora letarolt lassan �jra fel kezdtek t�p�szkodni. Akiket az �llati alakban t�mad� szellemek ter�tettek le s�rtetlen�l keltek fel az els� roham ut�n. „Mi ez? Nem �rzem a v�r�k szag�t!” – n�zett k�rbe Sesshoumaru, de mostanra m�r aranyszemeiben nyoma nem volt indulatnak. Most m�r a megtestes�lt hal�lf�ny csillant benn�k, ahogy kast�ly�nak orv t�mad�ira n�zett. Egy biztos volt, senki nem fogja t�l �lni az �sszecsap�st, ha vele ker�l szembe… Seyako rogyadoz� t�rdekkel bicegett el a tavacska partj�ig, majd ott kedvenc f�j�nak d�nt�tte h�t�t. Mellkasa sz�rt, szemei el�tt szikr�k pattogtak. Ink�bb lehunyta �ket. Csak f�lei fogt�k a harc jeleit, tudta, pihennie kell. Az els� p�r perc �gy telt el. Dermedten �lt a nagy fa t�v�ben, csak gondolatai sz�guldtak fej�ben. „M�rt vagyok m�g mindig ilyen gyenge? Soha nem tudtam egy rendes id�z�st v�ghez vinni, ut�na volt hogy �r�kig eszm�letlen maradtam. De m�rt, Mester, nekem m�rt nem siker�l megtan�tanod? Az�rt mert �n csak egy haland� vagyok? M�rt nincsen el�g er�m?” – s�haj – „�s hogyan magyar�zom ezt meg Sesshoumarunak. Teljesen f�lre �rtette!” – m�g nagyobb s�haj, mire a sz�r�s �jra a bord�i, k�z� v�gott – „Most mondjam azt neki, hogy csak arra kellett, hogy v�ghez tudjam vinni az id�z�st? Mert hogy csak akkor vagyok r� k�pes, ha �letvesz�lyben vagyok, k�zvetlen �s visszavonhatatlanul, vagy ha �rzelmileg olyan �llapotba… juttat valaki… Mondjam meg ezt neki, mik�zben tudja, tudja, hogy �n is ugyan �gy �lveztem!” - Hogy mekkora egy idi�ta vagyok! – ny�gte, majd kiss� energikusabban k�rben�zett. Rettent�en meglep�d�tt, amikor �szrevette, hogy a ninj�k sz�m�ban alig van cs�kken�s. Mintha csak nem eg�sz palotatest�rs�ggel k�zd�ttek volna. D�bbenten figyelte a nagy vicsor�t� leop�rdot, kinek t�mad�s�t egy egyszer� karddal meg�ll�totta egyik�k. Ha lehet m�g enn�l is jobban elcsod�lkozott, mikor �szrevette, hogy Sesshoumaru energiaostora is teljesen hasznavehetetlennek bizonyul. Lassan felegyenesedett, de m�g kapaszkodnia kellett. �jra lihegnie kellett ett�l a csek�lyke meger�ltet�st�l, de most nem is fizikai erej�re volt sz�ks�g. Lehunyta k�k szemeit �s pr�b�lt rendet csin�lni a fej�ben. Eml�kezni akart. „ - A telekint�zis k�pess�ge nem mindenkinek adatik meg Seyako-san, �s nagyon kevesen v�lnak mester�v�. Veled is �gy kezd�d�tt, hogy kontaktussal mozgattad a t�rgyakat, igaz? - Az, mit jelent mester? – egy gyermek hangja sz�lalt meg az eml�kben - R�n�zt�l valamire �s az, mozg�sba j�tt, ha te �gy akartad. H�t figyelj ide Seyako. Ha behunyod a szemed, akkor is k�pes vagy mozgatni a t�rgyakat. - Hogyan sensei? (mester) - Ha lehunyod a szemed, ha tiszta a lelked �s nem h�borog az elm�d l�tni, fogod �ket �gy is. Azt m�r megtanultad, hogy minden l�nyt j�s�gos vagy gonosz yaki (aura) �lel k�rbe. Ha megfelel�en �sszpontos�tasz l�tni fogod �ket! - De mire j� ez sensei? Hiszen az�rt van a szem�nk, hogy l�ssunk? - Seyako, k�nnyed�n ker�lhetsz olyan helyzetbe, amikor a szemeid nem haszn�lhatod. �s m�g valami, ezzel a m�dszerrel, sokkal t�bbet l�tsz. K�pes vagy olyan dolgokat is �szlelni, melyeknek e l�t s�kon vet�tett k�p�k teljesen m�s, mint amilyenek azok a val�s�gban. - Ez akkor hasznos mesterem? - Az, Seyako. - Megtan�tasz r�…?” Az eml�kk�p elszakadt. T�bbre most nem volt k�v�ncsi bel�le a n�. Mozdulatlan maradt �s az eml�k utas�t�sait k�vette. Lassan elhalt f�l�ben a csatazaj, m�r nem hallotta a ki�lt�sokat. Sz�vver�se er�s�d�tt, �m nyugodt �tem� maradt. �s ekkor lehunyt szemei el�tt tisztulni kezdett a k�p. Halv�ny k�rvonal, kont�rok, f�ny�rny�k j�t�k. Pislogott egyet, csukott szemh�jakkal, hogy �lesebben l�sson. Egy pillanatra �gy �rezte, megvakul, ahogy l�t�ter�be ker�l valami er�s v�r�sen izz�f�ny. Valakinek az aur�ja, valakinek, aki iszonyatos er�knek birtokosa. �jra pislogott, szem�nek �g�se cs�kkent, �s meglepetten, vette �szre, hogy a v�r�s f�nyhez egy alak is tartozik. Ami viszont a legjobban megd�bbentette, hogy a v�r�s jelens�g k�zep�n hossz� elk�pzelhetetlen�l tiszta halv�nyk�k cs�k derengett. Lassan ahogy a s�t�t hol sz�nes, hol sz�ntelen alakok hat�rozott form�kat vettek fel, lehunyt szemei el�tt kibontakozott a csata. Er�sen koncentr�lt �s a karcs�, hadakoz� alakokat figyelte, akiket a ninj�knak v�lt. Elm�j�t megfesz�tette, �s ekkor �szrevette v�gre. Minden egyes fekete alak mellkas�n aranyf�ny� korong vil�g�tott, �s a korong test�k el�tt p�r centire h�z�d� v�d�pajzsot gener�lt. Jobb sz�t nem tudott erre a viszonyra mondani. De ez nem k�z�ns�ges pajzs volt, ac�l k�nnyed�n hatolt �t rajta, �m minden spiritu�lis vagy yakib�l (d�moni energi�b�l) mer�tett t�mad�st visszavert. Seya szemei felpattantak, �s ezzel egy�tt l�bai is megindultak. El�sz�r csak botladozva, majd ahogy fokozta a temp�t lass� de, biztos kocog�ss� fejl�dtek. M�ly leveg�t vett, �lvezv�n, ahogy a tiszta oxig�n sz�t�rad t�dej�ben �s a t�meg fel� kezdett rohanni, kezeit maga m�g� h�trafesz�tette majd a leveg�be ugrott. Test�vel egy�tt r�ppent a magasba adrenalin szintje is, ahogy nekil�tott a k�nnyed bemutat�nak. Man�vere sikeres volt, majdhogynem a t�meg k�zep�n �rt f�ldet, egyik l�b�t behajl�tva, m�g m�sikat maga mellett kiny�jtotta. B�rcsizm�j�n megvillant a hold f�nye. Nagy leveg�t vett, majd jobb kez�nek k�t ujj�t sz�j�ba v�ve hangosat f�ttyentett. Erre mintha csak mindenki megfagyott volna, s�ri csend telepedett a csat�z�kra. - H� fi�k! – ki�ltotta – Mindenki emberi alakba vissza! Er�s suhenen (d�monok elleni talizm�n) v�di �ket! Szavai ut�n csend maradt �m szemmel l�that�an senki sem vette komolyan, amit mondott. Csal�dottan lehunyta k�k szemeit, �s egy kis villan�ssal elt�nt a f�ldt�l, majd az egyik ninja mellett �rt f�ldet. Jobbj�val �v�hez ny�lt, kir�ntotta a hossz� peng�s k�st, egy f�lfordulat, a t�mad� m�g�tt volt, �m mire elhaladt mellette az a f�ldre rogyott, mik�zben nyak�hoz kapott. A l�nynak m�g volt arra ideje, hogy kit�pje a v�r�ztatta ruha al�l a talizm�nt, mely nagy lapos med�lnak l�tszott. K�zben fej�ben �rv�nylettek a gondolatok „Hihetetlen, minden er�m visszat�rt! Ilyen m�g nem volt! Egy id�z�s ut�n, ennyire a maximumon lenni! M�g is csak fejl�dtem! Cs�cs!” Diadalmasan n�zett k�rbe, mire h�mm�g� igenl�s volt a v�lasz. De m�r emberi ajkak form�lt�k az elismer� morajt. Sesshoumaru ugyan t�volabb �llt de mindent j�l l�tott. Bossz�san emelt fel egy katan�t maga mell�l, amelyet valaki a f�ldbe d�f�tt el�z�leg. - M�g hogy a t�bbit nekem kell megoldani… - dohogta az orra al� a kutya szellem, persze �gy hogy senki ne hallja – A saj�t palot�mban, �jnek idej�n, nyomorult haland�k… Azt m�r soha nem fogjuk megtudni mi lett a mondat v�ge, a d�mon t�madt. Persze ebb�l a k�lvil�g nem sokat �szlelt, csak elh�z� feh�r f�nyeket �s holtan �sszeborul� emberek t�meg�t. Folytat�s k�vetkezik…