A napok teltek, Seya l�tott futott, Ryohmaruval �ld�g�lt hol a k�nyvt�rban, hol a pavilonban. Est�nk�nt vagy teljesen v�ratlan pillanatokban Sesshoumaruhoz ment, „jelent�st tenni”. �m eddig a felder�t�k egyike sem j�rt sikerrel, mindenki tiszta volt. Seya ott volt minden t�rgyal�son, ott volt minden �sszej�vetelen, �s erej�t megfesz�tve kutatott a legtitkosabb gondolatok k�z�tt is, de semmit nem tal�lt. (Ezt a telepatikus gondolatf�rk�sz�st �gy �rtsd, hogy n�ha villan�sokat l�tott, �s ilyenkor meghallotta m�sok gondolatait. Ha nagyon koncentr�lt mag�t�l is el� tudott id�zni ilyen �llapotokat, �m ez az �rz�k legt�bbsz�r mag�t�l m�k�d�tt, mindig a kell� pillanatban. �s am�gy sem szerette m�sok titkait kutatni, de ez egy m�s helyzet volt.) M�r annyi mindent felszolg�lt hogy a szellemek k�l�nleges �teleinek nev�t is tudta, m�r lassan az �sszes f�m�lt�s�got ismerte, �s m�r szinte az �sszes nagy�r v�gig legeltette szemeit rajta a megbesz�l�sek, had�gyi vagy bel�gyi t�rgyal�sok alkalm�val, hi�ba is �lldog�lt leszegett fejjel a sarokban. �m ah�nyszor valaki pr�b�lkozni akart n�la, Sesshoumaru megakad�lyozta, hogy kettesben tudjon maradni a l�nnyal. Ha � �ppen nem �rt r�, akkor Ryohmaru biztos a n� k�zel�ben volt, �s minden egyes t�rekv� hadvez�r, vagy tan�csad� sz�nd�kait meg hius�totta a sz�p csel�dl�nnyal kapcsolatban. A napok teltek, lassan hetekk� fejl�dtek. T�bb mint 2 h�t telt el a sz�k�si k�s�rlet �ta, az�ta rengeteget volt Sesshoumaru nagy�r k�zel�ben, �m besz�lni csak ritka �s kiv�teles alkalmakkor tudtak. A furcsa esem�nyek is �gy l�tszott sz�nni kezdtek k�zt�k, n�ha m�g mindketten meg�rezt�k azt a var�zslatos l�gk�rt, �m az �ta sem sz�letett t�bb perverz �s megbotr�nkozat� jelenet. Tal�n ezt b�nt�k is egy kicsit a sz�v�k m�ly�n. �jra kedd lett, a h�t eleje, f�raszt� sz�rke �s kimer�t�. Az elm�lt napokban sokat esett, �m a h�t elej�t�l �jra bek�sz�nt�tt a gy�m�lcs�rlel� k�nikula. Seyako dolgozott l�t�st�l vakul�sig, k�zben nyomozott. �m eredm�nyeket nem tudott felmutatni. P�r napja megkapta felszerel�s�t is, amit m�g Sesshoumarunak le�rt. �s minden val�ban t�k�letesnek bizonyult. �m gyorsan elrakta a nagy csomagot, nem akarta hogy b�rki �szlelje, miknek van a birtok�ban. �gy gondolta, majd �gy is felavat�dik a kell� pillanatban. Reggel kor�n kellet kelnie, aznap mosni ment, �s semmi kedve nem volt a d�li h�s�gben kint lenni. Sz�vesebben maradt volna a konyh�ban, de a beoszt�s az beoszt�s. S�hajtva m�szott ki az �gyb�l, fel�lt�z�tt, �s bekapott valamit. V�g�l k�nytelen kelletlen r�vette mag�t az indul�sra �s m�g h�rom t�rs�val, a szennyesekkel megrak�dva elindultak a mos� fel�. Elhaladtak a konyhakert mellet, el a f�rd�k mellet, �s a pal�nkker�t�st elhagyva kil�ptek a v�ros �s a palota m�g�tti sz�nt�kra. P�r sz�z m�tert gyalogoltak, majd szinte a semmib�l bukkant el� egy nagyobbacska k�h�z, ker�t�ssel, udvarral, pontosan a patak partj�n. A l�nyok bementek, lepakoltak, majd szokny�jukat, ingujjukat felt�rt�k �s a v�zbe g�zoltak. A nap hamar haladt f�lfel�, a szennyes adag alig fogyott. Lassan elj�tt a d�l, a tiszt�kat felf�zt�k az udvarban kifesz�tett k�telekre, �s egym�st v�ltott�k a h�zban, ahol forr� szenes vasal�val kem�ny�tett�k �s vasalt�k �t a ruh�kat. Seya is sorra ker�lt, azt�n egy�tt megeb�deltek j��z� besz�lget�s k�zben. A nap telt, haladt �s tovafutott. �jra mosni kezdtek, �s �jra vasaltak. M�g szerencs�j�k volt hogy t�rdiga h�s v�zbe g�zolhattak, �s arcukat, mellkasukat felfriss�thett�k vele a nagy h�s�gben. Seya h�ta m�r rettent�en f�jt a sok hajlong�s miatt, dereka is sz�rni kezdett. Azt�n k�zeledett a d�lut�n v�ge, �jra �sszepakoltak, �m m�g egy kicsit pihentek m�g miel�tt visszaindultak volna. Ki�ltek a foly�cska partj�ra, napoztak �s kiny�jtott�k elg�mberedett tagjaikat. Seya lehunyt szemmel fek�dt a d�s z�ld f�ben, �tadva mag�t a m�moros pihen�snek. �m nyugalma csakhamar tovasz�llt, h�rtelen �lt fel. Tudta hogy valaki �ket figyeli. Nem kellet sok�ig meresztenie a szem�t, hamar megl�tta a k�zeled� alakokat. Katon�k voltak, a palota fel�l j�ttek. K�r�lbel�l 30an lehettek. Ahogy elhaladtak a l�nyok mellett, Seyako megpillantotta Ryohmarut is, �m nem tett semmit, csak szemeivel k�vette. „Vajon hova mennek?” – k�rdezte mag�t�l meglepetten, �m azonnal meg is kapta a v�laszt. Ryohmaru gondolati f�rk�ztek be elm�j�be. „�szakra megy�nk. Nem tudom mi�rt, Sesshoumaru levelet kapott reggel, �s Ayasiho �rn�h�z vez�nyeltek minket. Seyako, legy�l �szen, valami k�sz�l e palota falai k�z�tt!” – Seya arc�ra ki�lt a meg�tk�z�s, mintha csak a d�mon telepatikusan v�laszolt volna. A sereg tov�bb haladt, � bamb�n �lt a f�ben. Nagy sok�ra csak t�rsn�i noszogat�sa mozd�totta �jra meg gondolatait �s test�t. Hamar �sszeszedt�k, a tiszta, kivasalt, �s �sszehajtogatott ruh�kat, fon�llal �sszek�t�tt�k, �s sz�tv�logatt�k. Azt�n m�r indultak is vissza a palot�ba. Seyako eg�sz �ton sz�tlan �s kis� m�lab�s volt, miut�n vissza�rtek, ut�na is sz�tlan maradt. Csak Nagaminak mondta el p�rsz�ban mit tudott meg, mik�zben a konyh�ban elfogyasztotta szer�ny vacsor�j�t. Sajtot evett, z�lds�gekkel, �m mozdulatai olyan lass�ak voltak, hogy ak�r �r�kig is tarthatott volna a t�pl�lkoz�s. Miut�n nagy sok�ra v�gzett �gy gondolta s�t�l egyet, �s k�zben megkeresi Sesshoumaru nagyurat. �ts�t�lt a nagy csarnokon, majd fel a d�mon szob�j�hoz. �tja csendesen zajlott, nem tal�lta a hely�k�n a posztol� test�rs�get, a foly�s�n is csak elv�tve futott �ssze egy-egy �rral vagy hadvez�rrel �m mindenki k�r�l valami k�l�n�s fesz�lt aura terjengett. Azt�n hi�ba kopogtatott Sesshoumaru szob�j�nak ajtaj�n nem kapott v�laszt, ez�rt benyitott. Odabent sem tal�lt senkit. �tj�t a dolgoz�szoba fel� vette ahol szint�n kudarcban r�szes�lt, �s t�bb helyen is hi�ba n�zte, m�g nem egy sz�m�ra ismer�s alakt�l megk�rdezte, tudja-e merre van a nagy�r. A v�lasz kiss� megd�bbentette, amit az id�s�d� d�mon mondott. - Sesshoumaru-sam�nak s�rg�s dolga akadt. Nincs a v�rosban. H�t meg kell hagyni ett�l nem lett sokkal nyugodtabb a l�ny, �s ahogy telt az id� � is egyre fezs�ltebb lett. Visszament szob�jukhoz, ahol Naga �s k�t h�l�t�rsuk m�r a lefekv�shez k�sz�l�dtek. Meglepetten vette �szre, hogy m�r a nap r�gen lement, �m � m�g nem volt �lmos. Ki�lt a szell�s, kellemes teraszra l�b�t. Nem is tudta mi�ta �lt ott, amikor is Tomo asszony �rkez�se felriasztotta. Feln�zett a k�zeled� n�re, �s kedves mosoly jelent meg arc�n. Azt�n t�madt egy �tlete. - Tomo-sama! – sz�l�totta meg az asszonyt – V�letlen�l nem tetszik tudni, hogy Sesshoumaru-sama vissza�rt-e? Az �reg h�lgy nagyot s�hajtott majd b�lintott. - Vissza. �ppen most fejezte be a vacsor�t �s elment lefek�dni. Nagyon rossz �llapotban volt. Szeg�ny nagy�r! – kezdette el sop�nkodni – Kimer�ltnek �s f�radtnak l�tszott, ami n�la nagyon ritka dolog. Ilyenkor galambom m�g Sesshoumaru nagy�r is aludni szokott... Nem tudom mi t�rt�nt… - Akkor most nem k�ne zavarnom? – k�rdezte Seya csal�dottan, hiszen tudta a v�laszt. - Nem lenne j� le�nyom! A nagy�r am�gy is igen rosszkedv� volt. - H�t �rtem. –s�hajtott nagyot a l�ny – Minden esetre akkor j� �jszak�t Tomo-sama! - Neked is galambom! Mindketten visszavonultak szob�jukba. Seya levetk�z�tt, �s csak egy k�nny� feh�rnem�t hagyott mag�n. F�lig betakar�zott, �s h�t�ra fek�dve n�zte a plafont. Pr�b�lt aludni de csak forgol�d�s lett bel�le. Irt�zatosan melege volt, hi�ba r�gta le mag�r�l a k�nny� ny�ri paplant. Azt�n megunva a k�nl�d�st r�snyire elh�zta szob�juknak ajtaj�t, majd ism�t visszafek�dt. Az �lom lassan megtal�lta �t is. Nem tudta h�ny �ra lehetett, amikor is h�rtelen riadt fel. �szt�nei azonban arra k�sztett�k, maradjon a hely�n. Vaksin meredt a hom�lyba, m�g l�legzet�t is visszatartotta. Szeme lassan szokta meg az er�s s�t�ts�get, mik�zben �rz�kei minden apr� rezd�l�st lesz�rtek. P�r pillanat m�lva m�r tudta mi okozta h�rtelen �bred�s�t. Valami, vagy ink�bb valamik mozogtak a kertben. A l�ny nem mozdult, csup�n figyelt. A mozg�s k�zeledett, m�g is behat�rolhatatlan maradt. Ezen meg is lep�d�tt. Teltek a m�sodpercek, f�l�ben dobolt a v�r. Azt�n megpillantotta �ket. Karcs� alakok suhantak el egym�s m�g�tt, Seya tiszt�n l�tta �ket a f�lig nyitott ajt� r�s�n. Lehunyta szemeit, majd erej�t �sszpontos�tani kezdte. Meg�rezte a hideg l�k�s�t, majd ez�st cseppek jelentek meg el�tte. �s m�r hallotta is. Biztos volt benne hogy emberek. �m legnagyobb meglepet�s�re egyszerre t�bb tucat hangot hallott, ami csak egy valamit jelenthetett. Feln�zett. Lassan a 15-dik �rny�k suhant el a szob�juk el�tt. Ekkor j�tt egy er�sebb gondolat, amit sokkal tiszt�bban hallott. „Ezek a csel�dszob�k, erre bejutunk a f�csarnokban. A d�mon szob�ja a m�sodik emeleten van. Minden m�sodik fordul�ban valaki lemarad. T�k�letes!” – a gondolat gazd�j�t h�rtelen m�s k�t�tte le �gy a l�ny, m�r nem hallotta a folytat�st. Hossz� percek teltek el, � nem, mert mozdulni. Hi�ba volt biztos benne hogy ezek csak emberek, ilyent m�g nem �rzett. F�lelmet, f�lelmet saj�t faj�t�l, gy�nge haland�kt�l. Amennyit l�tott bel�l�k az annyi volt hogy �jfekete k�nny� ruh�ba voltak, arcukat maszk fedte. Mereven gondolkozott, teste nem akart engedelmeskedni, nem akart megmozdulni. „Kik voltak ezek? �s mit akarnak? Biztosan nem a Nyugathoz tartoznak! Akkor meg? – t�n�d�tt, mik�zben �rezte, ahogy az �rnyalakok utols� tagja is t�lhalad a konyh�n – Fekete ruha maszk… Lehetetlen. Hiszen �k m�r nem l�teznek! Ninj�k nem maradtak a polg�rh�bor� �ta! – azt�n a felismer�s tudat�ba has�tott – El�sz�r szamur�jok, most meg ninj�k? Ryohmaru �s katon�k elmentek, Sesshoumaru f�radtan �rt haza… M�sodik emelet… Yokatta! (Istenn�) – suttogta majd kiugrott az �gyb�l. Halkan, de gyorsan mozgott. Telekint�zissel mag�hoz h�zta a csomagot, amit a d�mon k�ld�tt neki. Felt�pte a csomagol�st, majd vill�m gyorsass�ggal �lt�zni kezdett. Beleb�jt a sz�k testhez simul� ujjatlanba, majd hossz�ra hagyott, �talak�tott, vil�gosk�k tal�n kiss� halv�nylila haorit h�zott. A ruha �ppen hogy combja k�zep�ig le�rt, derek�ra vastag obit k�t�tt. A haori egyik ujja hi�nyzott, azon az oldalon egy zsin�r indult a l�ny mellei alatt, amit p�rszor k�rbecsavart ugyanolyan magass�gban majd m�sik oldali r�videbb p�rj�hoz k�t�tt. K�zben m�r belel�pett a hossz�, l�bsz�r k�z�p f�l� �r� csizm�kba, melyeken a f�z�k magukt�l mozogni kezdtek �s megk�t�dtek akarat�t�l. K�zben a l�ny felcsatolta kis n�i mellv�rtj�t, �s szabadon hagyott karj�ra egy bel�l puha anyaggal b�lelt, k�v�lr�l er�s b�rb�l k�sz�lt alkarv�d�t. (Olyan, mint Sango� ha valaki nem �rten�). A Ryohmarut�l kapott hossz� k�st h�tul az �v�be dugta, �s csomaghoz mell�kelt kis t�rt csizm�j�ba rejtette Kiss� p�nikolva k�rbefuttat szem�t a szob�n, majd kirohant. Futott, ahogy a l�ba b�rta, de teljesen ellent�tes ir�nyba, mint ahol a ninj�k elt�ntek. M�r el�g ideje volt a palot�ban ahhoz, hogy megismerjen p�r kev�sb� haszn�lt, hosszabb de m�sik �tvonalat, ahhoz hogy bejusson. M�g a f�rd�k el�tt lelass�tott, �s az egyik a palota fal�nak t�v�hez �p�tett h�zba l�pett. Ott a teljes s�t�ts�g ellen�re is eltal�lt a k�vetkez� ajt�ig, majd l�pcs�zni kezdett �s hamarosan m�r a f�kly�kkal megvil�g�tott eb�dl�ben tal�lta mag�t. F�lelt �s v�rt, nem �rz�kelt senkit, ami felett�bb nyugtalan�totta. �jra futni kezdett, olyan halkan, ahogy csak tudott, hajtotta a gondolat, hogy tal�n elk�sik. V�gigrohant az �res termen, majd egy �jabb oldalajt�n t�vozott, �s megc�lozta a m�sodik emeletet. H�rmas�val szedte a l�pcs�ket, l�legzet�t visszafojtotta. �r�knak t�n� m�sodpercek m�lt�n fel�rt a k�v�nt foly�s�ra, �m ekkor m�r tudta, hogy nincsen egyed�l. Dermedten �lt egy s�t�t oldalbej�ratban, mik�zben er�sen figyelt. �jra hallotta a gondolatokat. „Van itt valaki!” – hallatszott egyik ir�nyb�l, csup�n a puszta eleme visszhangja �m erre az �sszes mozg�s megsz�nt. „Ki lehet az, �gy �rzem valami n�?” „Egy elt�vedt csel�dl�ny? Vagy csak valaki p�sztor�r�ra siet?” - Ne id�zz�nk, gyorsnak kell lenn�nk, �s leplezetlen�l el kell jutnunk Sesshoumaruig! – ez m�r val�di suttog�s volt, �m Seyako fej�ben ekkor m�r megsz�letett a terv. A vakmer� terv, ami b�rmikor az �let�be ker�lhet. Hallott eleget ezekr�l, a fick�kr�l! R�g nem �rzett ilyent, a t�rdei remegtek. M�g is valami arra k�sztette, hogy menjen, hiszen mer�szs�gben nem szenvedett hi�nyt eddig sem. „Ki kell tal�lnom valamit, valami olyant, ami addig eg�rutat ad, am�g hozz� eljutok!” – gondolta. Megj�tt az Isteni sugallat, eml�kezett a nagy r�gi cser�ped�nyre, ami a folyos� m�sik v�g�n �llt. Messze volt, de elegend� volt sz�m�ra, csak er�sen felid�zni az ed�ny k�p�t. Szemeit lehunyta. Durr! A szil�nkok csilingel�se �s koppan�sa bele has�tott az �jszakai s�t�ts�gbe. �rezte, ahogy a titokzatos alakok, ledermednek majd p�ran, visszaindulnak abba az ir�nyba. Itt volt az alkalom. A vissza nem t�r� alakalom, mely elegend� volt, arra hogy �let�t elvesz�tse. Egyetlen rossz mozdulattal. Kilibbent a kis oldalbej�ratb�l, �s szerencs�je volt, jelenl�t�t csak akkor fedezt�k fel, amikor m�r befordult a folyos� egy k�vetkez� kanyarulat�n. Itt rohanni kezdett, halkan �s nesztelen, �m tudta, m�r az eg�sz csapat a nyom�ban van. Maga mellett az ablakokon l�tta a k�v�l elsuhan� fekete alakokat, n�melyik a puszta falon m�szott felfel�. �ld�z�i k�zeledtek, �s �jra j�ttek vel�k egy�tt gondolataik is. „V�rjatok! Ha nem sz�ks�ges hagyjuk futni, lehet hogy �szre sem vett minket. Hab�r oniwabainak (test�rnek) n�z ki!” „Nem, amint megnyikkan meg�lni! Ha d�mont fel�breszti id� el�tt, �gy j�runk, mint a Genjin-ek!” �jabb kanyar ut�n Seya megpillantotta Sesshoumaru nagy�r szob�j�nak ajtaj�t. Szinte plusz er�t adott neki a c�l k�zels�ge, �m m�g el sem �rte azt, mikor m�r m�g�tte megjelentek a fekete alakok. D�nt�tt sik�tani fog, akkor�t amekkora a tork�n kif�r. Azt�n meg… Majd lesz valahogy. De terv�t az �jabb gondolat mez� hull�ma f�lres�p�rte. „�lj�tek meg a l�nyt!” „Felesleges, a t�bbiek m�r bizony�ra az erk�lyen vannak!” „Minden stimmel, csak ez a cafka ne rohang�lna itt!” „Sikoltani fog, t�madni kell!” Seya elvetette el�z� elgondol�s�t, amint meghallott h�ta m�g�l a k�nnyed v�kony hang� s�p szav�t. Felt�pte az ajt�t, majd beh�zta. Szinte beesett a szob�ba, azt�n lihegve r�nyomta a z�rat. Tekintete tal�lkozott a d�mon f�nyl� arany szemeivel. Sesshoumaru m�lyen aludt. Val�ban f�radt volt, eg�sz nap ide-oda rohang�lt, szinte el sem hitte, hogy l�tezik, hogy ennyi, elhalaszthatatlan fontos dolog t�rt�njen. �s azt sem tudta �p �sszel meg�rteni, hogy m�rt akar minden ellens�ges d�mon pont aznap bet�rni a hat�rokon. M�r az �jszaka els� �r�i elteltek, mikor v�gre �jra visszat�rt a palot�ba. Evette, majd elhat�rozta, hogy aludni fog. Kiss� nyomaszt� furcsa l�gk�rt tapasztalt minden fel�, a folyos�kon, az embereken, �s a katon�k k�r�l is, �m a f�radts�g er�seb volt. Ruh�it ledob�lta �s kimer�lten d�lt az �gyra. El sem hitte, hogy az � energi�i is �gy kifogynak. Azt�n megnyugtatta mag�t azzal, hogy csak 2-3 �ra alv�s �s frissebb lesz, mint valaha. Lehunyta szemeit, �s most kiv�telesen t�nyleg pihentet� �lomba mer�lt. Az �r�k teltek, a f�radts�g gyorsan tovasz�llt, �rz�kei lassan de biztosan �jra m�k�dtek. Imm�ron fel�letes alv�s k�zben �rt el hozz� a gyeng�d hanghull�m, mely bebarangolta az eg�sz emeletet. Sz�p hangja dallamosan csend�lt fel, majd sok�ra halt csak el. Erre pattantak fel a szellem szemei. Szinte ugyan ebben a m�sodpercben egy k�l�n�s alak esett be a szob�j�ba. Az els� pillanatokban nem is tudta kicsoda lehet. A l�ny, mert hogy az volt, beh�zta az ajt�t, majd r�z�rta. P�r pillanatra lihegve t�maszkodott t�rdeire. Ekkor �rt oda a n� illata a d�monhoz, csak ebb�l ismert r�. M�g a helyzet komikuss�g�r�l is elfelejtkezett, ahogy a n�re pillantott, �s annak rendhagy� ruh�zat�ra. B�rmennyire is el akarta ker�lni, nem b�rta ki hogy ne n�zze meg mag�nak. Meglepetten b�mult a f�lelemt�l sug�rz� �j k�k szemekbe, azt�n ahogy a l�ny felkapta a fej�t, �szrevette, ahogy ezek a szemek h�rtelen �gk�k sz�nben felvillannak. Seya lihegve �llt meg az ajt�ban, pr�b�lta �sszeszedni erej�t, mik�zben �jra a ninj�k terveit akarta kider�teni. �pphogy csak koncentr�lni kezdett �jra csend�l a s�psz�, �m most kiz�rta ezt elm�j�b�l. „Fent vagyunk, azonnali t�mad�s…” „A jel! Nem v�rjuk meg a t�bbieket…” „Nem menek�lnek!” „A d�mon fel�bredt. �s vele van egy n� is!” – nyugt�zta a legels� ninja aki, fel�rt az erk�lyre. �k k�zvetlen nem tudtak a folyos�i �ld�z�sr�l. Csak annyit l�ttak, hogy a c�lszem�ly nincsen egyed�l, �m azt nem sejtett�k, hogy a vele l�v� l�ny mindenr�l tud. „T�mad�s? De hiszen a d�mon m�r nem alszik… �s ki ez a n�?” „Meg kell �ln�nk mind annyijukat?” „T�mad�s, most!” – ez m�r az ajt�n k�v�lr�l sz�r�d�tt �t, mik�zben a kis s�p �jra megsz�lalt de most m�r akaratos k�vetel�snek csengett hangja. Folytat�s k�vetkezik…