Az id� rep�lt �s � halk kopog�sra t�rt mag�hoz. A harcm�v�szetekr�l sz�l� k�nyvet az asztalra dobta �s sietve ajt�t nyitott. Tomo asszony �s Ryohmaru fogadt�k �t mosolyogva. - Galambom, megj�tt az eb�d! A nagy�r azt mondta reggelire, �gy sem leszel m�g fent… - Eltal�lta! De m�r d�l lenne? – n�zett k�rbe meglepetten a l�ny. - M�r el is m�lott. – jav�totta ki Ryohmaru, majd mindannyian beljebb j�ttek, �s helyet foglaltak az asztaln�l – Te hogy vagy? - K�sz�n�m j�l, Ryohmaru-dodno! Holnapra m�r kutya bajom sem lesz! – vigyorgott a l�ny a finom eb�d f�l�l. - Az tal�n t�lz�s, l�nyom… - h�zta �ssze szem�ld�keit Tomo-sama. - J� is hogy mindketten j�ttetek. Sesshoumaru nev�ben is besz�lni szeretn�k veletek! – sz�rcs�lte Seya k�t korty leves k�z�tt. - A nagy�r nev�ben? – lep�d�tt meg az asszony. - Igen. Azt hiszem tiszt�ban, vagytok vele, hogy bennetek maxim�lisan megb�zik. Egy kisebb k�r�sr�l lenne sz�… - n�zett r�juk m�r ev�p�lcik�kat szorongatva a l�ny. - Mi�nk a megtiszteltet�s! – b�lintott a d�mon. - Egy kis mes�r�l lenne sz�! Tomo-sam�nak annyi lenne a feladata, hogy a csel�ds�g k�z�tt elterjeszti, neked pedig Ryohmaru-dono a katon�k k�z�tt k�ne elejtened n�h�ny sz�t… - Mir�l is? – k�rdezett r� a f�rfi. - Ugyeb�r a f�l birodalom hallotta, hm… sz�val a kis botr�nyomat m�lt p�nteken. �s azt is tudj�k h Sesshoumaru-sama ut�nam indult, majd h visszahozott. Kis� megviselt �llapotban. A l�nyeg a l�nyegben, hogy mindenkinek �gy kell tudnia, hogy � kapott el olyan sz�pen, �s hogy csak az�rt vagyok itt, mert kaptam m�g egy es�lyt… �s akkor holnapt�l munk�ba �llok… - a n� m�r nem v�rt v�laszt a kif�tt t�szt�t �s a hozz�kevert z�lds�ges h�st t�mte mag�ban. Mikor v�gzett Tomo asszony felkelt �s elpakolta a t�ny�rokat. - Sz�val ezt mondjam mindenkinek. A nagy�r elkapott. Rendben galambom, nekem mindegy, ti tudj�tok, mit tesztek! – merengve maga el� n�zett, mire a l�ny arc�ra mosoly �lt ki. Tudta mire gondol az asszony – Nem is hinn�d, mit �lmodtam! – erre a mondatra Seyako minden �nuralm�ra sz�ks�ge volt m�r – Igen buta �lom volt, meg kell hagyni! – az asszony felnyal�bolta a t�lc�t – �lmomban megszomjaztam �s a konyh�ba mentem. �m ott veled meg a nagy�rral tal�lkoztam… - Tomo-sama elpirult, Seyako pedig kis h�j�n felvis�tott, amit sikeresen k�h�g�snek �lc�zott. Csak Ryohmaru n�zett �lesen r�juk – Bolond �lom, bolond �lom, ink�bb hagyjuk. Elv�gre milyen butas�g te meg a nagy�r… Megyek is, �s akkor mindent megbesz�lt�nk. Tomo asszony kil�pett a szob�b�l, �m Seya m�g akkor is k�szk�d�tt a nevet�ssel. Szemei n�ha m�r k�nnyezni l�tszottak. Azt�n hamar elment a kedve, amikor az eddig csendben szeml�l� d�mon szomor�, kiss� haragos bord� szemeivel r�n�zett. - Akkor mi is t�rt�nt k�zted �s Sesshoumaru k�z�tt… a konyh�ban? – k�rdezte cseppet sem tapintatosan. - Tomo-sama �lmaiban? H�t k�rdezd meg t�le, hogy m�rt �lmodik Sesshoumaru nagy�rr�l… Megint el fog pirulni… - Seyako m�r lenyelte a nevet�s nagy r�sz�t, de lelki szemei el�tt m�g ott lebegett a tegnap �jjel. - Persze, Tomo asszony �lmaiban. �s mi�ta is sz�l�tod te Sesshoumarut nagyuramnak…? Seyako ne akarj ostob�nak hinni. – h�borodott fel a f�rfi. - Most meg mit csin�lod a fesztiv�lt? – s�rt�d�tt meg a l�ny is – Tomo-sama t�nyleg csak �lmodta! Mit kerest�nk volna mi �jjel a konyh�ban? Ugyan m�r! �s am�gy is, ha nem t�nt volna fel sz�vets�get k�t�tt�nk, meg am�gy is felettem �ll rangban! Sz�val �gy sz�l�tom, ahogy akarom! - J�, nem vitatkozom! – a d�mon is felkelt – Ha gondolod, d�lut�n gyere le a pavilonba… Azzal � is t�vozott. Seyako egyed�l maradt bossz�s�g�val. Nem akarta meg�rteni, hogy Ryohmaru milyen alapon f�lt�kenykedik. Azt�n vissza�lt a k�nyv f�l�, �s az id� �jra rep�lni kezdett. Hamar elj�tt a d�lut�n, �s amikor m�r unta az olvas�st levonult a kertbe. Ez csak kicsit bajosan j�tt �ssze, mivelhogy m�g soha nem j�rt a pavilonban. Azt�n n�h�ny elt�ved�s ut�n �gy d�nt�tt, hogy a titkos kij�ratot v�lasztja, �s az udvarb�l pr�b�l meg a kertbe jutni. Nagy nehezen siker�lt is. Odalent tavacsk�t, patakot, rengeteg vir�got, �s sok sz�p �reg f�t tal�lt. Minden b�k�s �s csendes volt, rajta k�v�l senki nem j�rt itt. Egyed�l volt, mik�zben gy�ny�rk�dhetett az anyaterm�szet sz�ps�geiben. Kiv�lasztott mag�nak egy nagy f�t, melynek �rny�kot ad� lombkoron�ja al� telepedett. H�t�t az �les t�rzsnek d�nt�tte, �s a kis tavat csod�lta. Egyik sz�l�n n�d �s s�s n�tt, m�sikon tavir�zs�k �s v�zi t�k�k t�nd�k�ltek. Eg�sz nagynak mondhat� v�zfel�let�n kacs�k �szk�ltak, �s n�ha meg pillantott egy-egy elsuhan� aranyhalat. A nap lassan lefel� v�ndorolt, a h�s�g al�bb hagyott. Seya csak n�zte, csak n�zte a gy�ny�r� kertet, m�g nem �szre sem vette mikor de, lehuny�dtak szemei. Fej�ben zavaros �lom kezdett kibontakozni. A f�rd�ben volt, �s nem egyed�l. Mintha csak d�ja vue lett volna. Elz�rja a csapot, belel�p a papucsokba. T�r�lk�z��rt ny�l, majd kiss� megt�rli mag�t. El�rel�p, alig p�rat, amikor is valakinek neki �tk�zik. Szinte m�r k�sz�lt a csek�lyke kis f�jdalomra, melyet �rzett akkor, amikor Sesshoumaru megszor�totta a karj�t. �lombeli �nje meglep�d�tt, a szor�t�s nem j�tt, helyette valami �des, csiklandoz�, bizserget� �rz�st tapasztalt a nyak�n�l. Innent�l kezdve mintha m�r csak k�v�lr�l n�zhette volna saj�t test�t, mint egy k�ls� szeml�l�. A d�mon lehajolt hozz�, �s v�gigcs�kolta a n� nyak�t, amit az �lomb�li Seyako halk s�hajjal nyugt�zott. Azt�n hamarosan szenved�lyes cs�kol�z�sba kezdett a k�t szerepl�, amit mindk�t Seya teljesen term�szetesnek �rzett. Azt�n az �lom ugrott. Egy t� partja. Seyako �rezte hogy f�l, legal�bb is a reszket� l�ny az �lomk�pben �gy viselkedett. Ahogy k�rben�z, megpillantja a t�tov�z� d�mont. Halkan v�ltanak p�r sz�t, amit � k�l�n k�pen nem hall. Azt�n a l�ny felemelkedik a v�zb�l �s a f�rfi nyak�ba borul. �jabb v�lt�s. S�t�ts�g. Vak s�t�ts�g csak t�vol hangok: �jra er�. Shikon gy�ngy, a vil�gomban van… Visszat�rek, �jra van er�m! A 700 �ves pecs�t gyeng�l! Elpuszt�tom a vil�got. GOKURYOHA! A k�vetkez� k�psorok lassan tisztultak csak ki, hogy �lmod�juk megd�bbenhessen. Ismer�s helyen volt, a Nobunaga palot�ban. Zaklatottan siet v�gig a foly�sokon, m�g nem kopog�s n�lk�l ront be egy szob�ba. Nem volt ideje megfigyelni hogy melyikbe. Odabent valaki �ll, h�ttal neki �s � nem l�tja rendesen ki az. T�volr�l meghallja saj�t hangj�t ahogy �ts�gbe esve, m�g is szenved�lyesen a f�rfihez sz�l. - Ha ez az akaratuk megteszem. Neked nincs jogod bosszankodnod… de az utols� szabad �jszak�m neked adom… Hirtelen �bredt. Teste verejt�kben f�rd�tt, ajkai ki voltak sz�radva. Kora este volt. �lmosan k�rbe pislogott mik�zben gondolatai m�g az �lomvil�gban j�rtak. Nem �rtette mit�l riadt fel ilyen h�rtelen. - J�l vagy? – k�rdezte egy t�voli hang. A l�ny megd�rzs�lte a szemeit, majd lassan a felismerte a mellette a f�ben guggol� Ryohmarut. A szellemk�rd�n, k�v�ncsi szemekkel n�zett vissza r�. - Aha! – s�hajtott nagyot, �s megpr�b�lt visszaeml�kezni �lm�ra. - Aludt�l, mikor ide�rt�l. Le�ltem mell�d. Most meg ny�sz�r�gni kezdt�l… - �s nem mondtam semmit �lmomban? – k�rdezte r�m�lten a l�ny, mik�zben minden akarata ellen�re is barackos p�r jelent meg az arc�n. - Nem m�rt, mit �lmodt�l? - Semmit, csup�n mindenf�le butas�got! – �s Seyako m�s vizekre terelte a besz�lget�st. M�ghozz� olyan gyorsan v�ltott t�m�t hogy a szellem percekig azt sem �rtette, mir�l fecseg a l�ny. �m hamarosan kellemes t�rsalg�s bontakozott ki k�z�tt�k. K�s� est�ig kint �ltek a kertben, besz�lgettek �s nevettek. Azt�n ha n�ha halkabbra fogt�k szavukat az is csak az�rt volt, mert sz�ba ker�lt k�zt�k az �rul�s titka. A l�ny v�gig hallgatta, ahogy a d�mon ki�br�ndultan mes�li neki, hogy semmif�le gyan�s dolgot nem �szlelt. A katon�k k�z�l b�rki�rt a f�l karj�t adta volna. � sem rem�nykedett, abban hogy b�rmif�le eredm�nyre jutnak ilyen r�vid id� alatt. F�leg mivel csak n�gyen kezdtek el nyomozni. Sesshoumaru val�sz�n�leg a f�embereket jelen esetben d�mon urakat tartotta szemmel, m�r ahogy a l�ny gondolta, m�g Nagami a csel�deket, Ryohmaru pedig a katon�kat. �m eredm�ny nem mutatkozott. Hamar elj�tt az este, Seya visszament ideiglenes szob�j�ba, ahol Naga m�r v�rta a vacsor�val. Hosszan mes�lt a l�nynak, �m � sem tudott hasznos inform�ci�val szolg�lni. Seyako bossz�san vette tudom�sul, hogy ebben a palot�ban mindenki patyolat feh�r. De h�t akkor is kell lennie valakinek, aki rendelkezik egy s�t�t folttal. A finom �tel ut�n hamarosan el�lmosodott, �s mivel semmi �rtelm�t nem l�tta, annak hogy �bren v�rjon a semmire �gyba b�jt. �m m�g mindig szokatlan volt neki ez a fekhely, otthoni �s a szolg�l�i szob�j�ban m�smilyenhez szokott. Felh�zta tegnapi h�l�ingj�t, �jra k�t�tte �s kitiszt�totta a marad�k kisebb nagyobb sebet a test�n, majd s�hajtva a p�rn�k k�z� d�lt. Egy pillanatara felr�mlett szemei el�tt d�lut�ni �lma. Ett�l er�tlen mosoly �lelte k�rbe ajkait. �gy �rezte ez m�s, ezt nem tiltja senki. Hiszen az �lmai szabadok minden k�teless�gt�l, tehert�l �s senkinek sincsen hozz�juk k�ze. Az �lmok egyes egyed�l csak az �v�k. �szre sem vette mikor aludt el. De mikor fel�bredt m�g jav�ban tartott az �jszaka. A szoba hom�lyos volt, minden nyugodtnak t�nt, de � tudta nem mag�t�l �bredt fel. Percekig n�m�n fek�dt az �gyban, de semmi nem mozdult, �s mikor m�r meggy�z�d�tt r�la, hogy val�ban egyed�l van fel�lt. Sok�ig tapogat�zott, m�g v�g�l siker�lt felgy�jtania az �jjeliszekr�nyen �ll� kis m�csest. A gyenge kis t�ncol� l�ngocska hossz� �rny�kokat vetett a b�torokra. A l�ny szeme egyb�l megakadt a kis �l�alkalmatoss�gokon, amelyr�l eb�dj�t �s vacsor�j�t is elfogyasztotta. (�n eddig ezeket is sz�knek h�vtam, de ink�bb illik r�juk a p�rna vagy puff jelz�. Ezen szoktak �lni/t�rdelni a jap�nok az asztalok el�tt.) Azokon ruh�k fek�dtek. Feh�r piros mint�s haori (b� ujj� ing), feh�r hakamat (nadr�g), �s s�rga k�k mint�s obi (vastag �v). Az asztalra helyezve ac�l villant meg, ahogy a l�ny jobban megn�zte, egy mellv�rt. Mellette a feh�r pr�mpal�st. A f�ld�n a k�t fekete cip� pihent. Seyako �rtetlen�l pislogott p�rat, majd r� kellett j�nnie nem hallucin�l, valaki t�nyleg j�rt itt, am�g � aludt. �s k�ts�ge sem f�rt hozz� ki lehetett az. Visszad�lt a puha p�rn�k k�z�, mik�zben a takar�t ledobta mag�r�l. Feleslegesnek �rezte, l�v�n �jra f�lled meleg ny�ri �jszaka, k�sz�nt�tte �t �bred�se alkalm�b�l. Azt�n �jra lecsuk�dtak szemei, mik�zben a plafont fix�rozta, ez m�r csak amolyan l�tszat alv�s volt. Minden idegsz�la figyelt. �jra riadtan �bredt. De most m�r tudta mire. Eg�sz test�n a hideg bors�zott. Sesshoumaru k�zeledett. A titkos kij�rat el�tti nagy k�rpit elh�z�dott, majd megjelent rajta a kutyad�mon ez�st feje. Maga ut�n visszah�zta az ajt�t takar� falisz�nyeget, majd a kez�ben tartott t�r�lk�z�vel megt�r�lte hossz� f�nyes haj�t. Abb�l m�g cs�p�g�tt a v�z, de �t nem zavarta hogy a f�nyes cseppek mind a padl�ra hullnak. A szellem zavartalanul befejezte a t�r�lk�z�st, �s csak ut�na n�zett fel. Seya az �gyon �lt, t�rdeit felh�zta �s �tkarolta. Meg akart sz�lalni, kiss� �gy �rezte ez olyan, mintha titokban lesn� ki a f�rfit. R�ad�sul er�sen kezdett zavarban lenni, amikor felismerte, hogy a d�monon csak egy lenge als�nadr�g f�les�g van. Nagy sok�ra a szellem is hajland� volt �szrevenni, hogy � is a szob�ban van. P�r pillanatig egym�st n�zt�k. A kutyaszellem a zavarban l�v� n�t, m�g Seya a d�mont. A f�lhom�lyban a l�ny csak a szikr�z�, gy�ny�r� borosty�n szemeket l�tta tiszt�n, �s ez a megvil�g�t�s, ha lehets�ges volt m�g helyesebb� var�zsolt a f�rfi arc�t. Azt�n h�rtelen elkapta a tekintet�t, mire alig l�that�n a f�rfi sz�ja elh�z�dott. Ez k�s�rtetiesen hasonl�tott egy halv�ny mosolyra. V�g�l Sesshoumaru megsz�lalt, mik�zben az egyik nagyszekr�nyhez l�pett. - Nem akartalak fel�breszteni. - Semmi baj… Elv�gre ez a te szob�d, �n csak egy betolakod� vagyok itt… - v�laszolta a l�ny mik�zben er�teljesen b�mult a f�lig csukott erk�lyajt� fel�. - Ezt, azt hiszem m�r megbesz�lt�k. Seya szor�totta a puha takar�t �s nem n�zett vissza. �rz�kei �s hall�sa t�k�letesen bem�rte a szellem minden mozdulat�t. �rezte, ahogy az ledobja v�ll�r�l a t�r�lk�z�t, majd nadr�got h�z. �jabb keresg�l�s ut�n egy v�kony haorit h�z ki a szekr�nyb�l, majd azt is felveszi. A gardr�b ajt� nyikorogva becsuk�dott. L�ptek zaja, majd a f�rfi felh�zza cip�it is. - Visszafek�dhetsz m�r… - sz�lalt meg a szellem kis� ironikusan. - Tess�k? – k�rdezte a l�ny zavartan, mint aki nem is figyelt volna eddig semmire. Nem kapott v�laszt, a d�mon unottan �s�tott egyet, majd az ajt� fel� indult. M�r �ppen kil�pett volna, amikor esz�be jutott valami. - Megtudt�l ma valamit? – k�rdezte teljesen k�z�mb�sen. - Nem. Besz�ltem Ryohmaruval �s Tomo asszonnyal. – ahogy a m�sodik nevet kiejtette Sey�b�l kibukott egy halk kis kacag�s – Minden rendben. De egyel�re semmi nyom. Ism�t egym�st n�zt�k, �s valami�rt mindketten furcs�n �rezt�k magukat. K�s�rtette �ket a m�lt �jszaka, mik�zben Tomo-sama eml�ke akarva-akaratlan mosolyt akart csalni arcukra. V�g�l Sesshoumaru vett er�t mag�n �s megsz�lalt. - �s mire eml�kszik? – k�rdezte �gy, mint akit egy�ltal�n nem is �rdekel a v�lasz. Seyako elfordult, hogy elb�jtassa mosoly�t. - Mes�lte hogy… �jjel valami nagyon furcs�t �lmodott… - kis sz�ntet tartott mik�zben nyelte az el�t�r� nevet�st – �lmodott… R�lunk, meg a konyh�r�l… - h�t az utols� sz� m�r igen csak elfullad�sra siker�lt. Nem kapott v�laszt, ism�t �res csend maradt. V�g�l a szellem elh�zta az ajt�t. - Oyasumi nasai! (j� �jt) - Arigatou. V�rj egy kicsit! – sz�lt ut�na a l�ny. A f�rfi meg�llt �s visszan�zett. - Holnapt�l �jra dolgozn�k. �s akkor elkezden�k k�rben�zni. Reggel kik�lt�z�k a szob�db�l. - Rendben. De ne lep�dj, meg ha sokat h�vatlak. Lesz p�r feladatom a sz�modra… - Hai. �s m�g valami Sesshoumaru-sama! Akarom mondani Sesshoumaru… - zavarodott bele kicsit Seyako – Szeretn�k t�led k�rni p�r csek�lys�get. T�bbek k�zt fegyvert �s p�nc�lt. Reggel egy lapot hagyok majd az asztalon. Azon rajt lesz minden. - J�. �s m�g valami! – n�zette m�lyen a k�k szemekbe Sesshoumaru – Nem k�ne nyilv�nosan egy�tt mutatkoznunk. Sz�val majd csak Tomo-sannal, Ryohmaruval vagy azzal a haland�val, akivel te is besz�lt�l, �zenek. Azt hiszem m�s nincs. - Hai. Oyasumi nasai. – d�lt vissza az �gyra a l�ny, azt�n �jra fel�lt – De ugye t�nyleg nem okoztam sok k�nyelmetlens�get? Az egy dolog hogy a s�gorn�d leszek, de nem akarok a terhedre lenni! „S�gorn�?” – �zlelgette mag�ban Sesshoumaru, majd ism�t visszafordult. - Nem gond. Maradj�l. Am�gy sem vagyok �lmos. - De tegnap �jjel sem aludt�l! – er�sk�d�tt a l�ny. - Mondom hogy nem gond. Aludj. – azzal a kutyaszellem beh�zta maga m�g�tt az ajt�t. De nem indult azonnal tov�bb, p�r pillanatig m�g �rezni akarta maga k�r�l a l�nyt, azt�n s�hajtva visszaindult dolgoz� szob�j�ba. „Biztos hogy a pap�rmunka visz egyszer a s�rba! Nem is tudom Chichi-ue (ap�m) hogy b�rta…” Seyako nagyot s�hajtott. „J� lett volna, ha marad. Idegennek �rzem itt magam. �s am�gy is szeretn�k m�g p�r dolgot megtudni r�la…” – ism�t hanyatt d�lt, lehunyta szemeit, �s p�r perc m�lva m�r m�lyen aludt. A reggel hamar elj�tt, a sz�ke haj� l�ny kor�n �bredt a nagy �gyban. Ny�jt�zkodott, majd �lmosan kim�szott bel�le. Arcot mosott �s felh�zta tegnapi ruh�it. Valahonnan egy lapot keresett, �s rajzolni valamint �rni kezdett. Miut�n v�gzett az alkot�ssal kiszell�zetett, megvetette az �gyat, majd kev�ske holmij�t �sszeszedve elindult a zegzugos folyos�kon. �lmatagon bandukolt le a konyh�ig, ahol m�g kiss� k�m�s von�saira mosoly k�szott, azt�n elhessegetve a gondolatot tov�bb ment. �s�tva l�pett be Nagamival k�z�s szob�j�ba, ahol a l�ny m�g az igazak �lm�t aludta. Az � helye sz�pen megvetve pihent. Seya k�rben�zett, majd, mint egy zs�k d�lt el fekhely�n. �jabb pihentet� s�t�ts�g. A nap m�r �tbukott magaslati cs�cspontj�n, lefel� kanyarod� �sv�ny�re l�pett. Seyako fel�lt, �s k�rbe n�zett. Sehol senki! – k�nyvelte el mag�ban. Mellette tiszt�ra mosott �s kivasalt egyenruha fek�dt. Saj�tj�t sz�tt�pette kis kir�ndul�sa alatt. Energikusan felkelt �s �lt�zk�dni kezdett. Miut�n v�gzett elsietett a csel�dszob�k el�tt, majd bel�pett a konyh�ba, ahol az aznap esti vacsora k�sz�lt. Alig �rt be Tomo asszony m�r is megrohamozta �t. - J� hogy j�ssz �lomszusz�k! Munka van! - M�rt nem �bresztettek fel? – k�rdezte Seya kiss� bossz�san. - Az�rt galambom, mert ha nem vagy el�g kipihent nem tudsz j�l dolgozni. - Ebben van valami! – ny�jt�zott kellemeset a l�ny. �s belevetette mag�t kellemes szolg�l�i �let�nek habjaiba. Folytat�s k�vetkezik…