…Sesshoumaru k�ptelen volt hagyni, hogy a l�ny elzuhanjon mellette. Semmit nem kellett tenni csup�n felemelte kezeit, mire a l�ny mintha az csak meg lenne �rva […ehh, hiszen megvan nem? ~ megr�zza a fej�t~] egyenesen arra d�lt. Azt�n a k�vetkez� pillanatban m�r a karjaiban tartja. Seyako majdhogynem teljesen magatehetetlen�l, csillog� szemekkel n�z r�, �s nem sz�l semmit… Seya megborzongott, ahogy meg�rezte derek�n �s cs�p�j�n az er�s karokat. Ahogy b�r�t kir�zta a f�rfi, sz�m�ra �rz�kelhet� aur�ja. �s csak n�zett felfel�, n�zett azokba a csod�latos arany szemekbe. Ujjai bizseregtek ahol a szellem b�r�hez �rt, mik�zben akaratlan �tkarolta annak nyak�t. A m�sodpercek egyhelyben toporogtak. Sesshoumaru nem b�rt megmozdulni. �jra azt a var�zslatos l�gk�rt �rezte, mint anno a f�rd�ben. �jra csak � volt �s a l�ny. Megsz�nt a k�lvil�g. Ujjai megcs�sztak a selymes pap�rv�kony anyagon, ami a l�ny test�t fedte. Nyak�ban �rezte annak meleg lehelet�t, remeg� ujjait. �s a szemei. Olyan f�nyesen csillogtak, mint tiszta augusztusi �jszak�n a tej�t csillagai. A leoml� arany f�rt�k csiklandozt�k karj�t, ahogy szorosan tartotta l�nyt. A szor�t�s er�s�d�tt, legal�bb is Seyako megmert volna esk�dni r�. Szinte megsz�d�lt, lassan szavakra nyitotta ajkait, de k�zben m�r vesz�lyesen k�zel ker�lt az arca Sesshoumaru�hoz. �gy �rezte, mintha egy pillanatra teste felemelkedett volna, �m elm�je nem volt hajland� tudom�st venni err�l a t�nyr�l. Tal�n m�g azt is meg�rezte, ahogy valami v�gigfut egyik combj�n. Minden koncentr�ci�j�ra sz�ks�ge volt hogy meg tudjon sz�lalni, hogy eretnek m�dra megpr�b�lja megt�rni a pillanatot. �m dadog� esdekl� szavai csak fokozt�k a k�zt�k �g� t�z lobog�s�t. - K�rlek… Nem lehet… - rebegte, mik�zben orruk m�r majdnem �ssze�rt. A d�mon nem v�laszolt, lejebb hajtotta a fej�t, mire a l�ny remegni kezdett. „K�ny�rg�m… Nem t�rt�nhet meg. Ha bele�r�l�k sem! �n is akarom… De nem lehet! Aya, Istenem, Aya, mit csin�lok?” – Seya n�m�n lehunyta szemeit. Mintha csak teste �s gondolatai k�l�n v�ltak volna. A gyarl�, v�gyakoz� test engedett a k�s�rt�snek. �get. �get a v�gyt�l, hogy ez v�gre megt�rt�njen. Mindenn�l jobban vonz�dott ehhez a f�rfihez, �s az akarata b�rmilyen er�s is volt, az �szt�n�k er�sebbnek bizonyultak. Minden porcik�ja k�v�nta ezt a cs�kot, minden sz�vver�se az�rt dobbant hogy ezt v�gre meg�rezze. M�r a kezdett�l fogva. Ugyan ez a megb�v�l� �rz�s volt ott este a f�rd�ben is. L�gz�se felgyorsult, sz�ve �r�lten kalimp�lt mik�zben ajkai kiss� kiny�ltak. Meg akarta tenni. Fej�ben ek�zben l�zasan futkostak a gondolatok. Minden idegsz�l�ban ott bujk�lt a rejtett tiltakoz�s. Minden gondolta remeget, remegett a tudatt�l, hogyha ezt megteszi, el�rul mindent, ami fontos volt az �let�ben. El�rulja �rn�j�t, legjobb bar�tn�j�t, a f�ggetlens�g�t, el�rulja saj�t mag�t… „Akarom! Mindenn�l jobban akarom ezt a l�nyt! Nem tudom mi�rt. Elb�v�lt! Tudom a k�teless�gem, de ez most m�s… Ez a n�… Az eny�m lesz!” – Sesshoumaru lehunyta arany szemeit, �s k�sz�lt, hogy a l�ny sz�j�ra illesztette ajkait. „Most…” – gondolta Seyako �s v�rta hogy j�jj�n a r�g�ta k�v�nt �rz�s. A d�mon val�ban meg akarta cs�kolni a l�nyt, �m egy nem v�rt esem�ny �sszet�rte a pillant var�zs�t. Egy megr�m�lt sikoly r�ntotta vissza a leges legutols� m�sodpercben. A ki�lt�sra mind a ketten feln�zte, mintha csak �lomb�l �bredtek volna. K�rbepislogtak mik�zben a t�rt�n�sek fonal�t, kerest�k, mely akkor elgurult mikor ism�t vesz�lyesen k�zelker�ltek egym�shoz. Az ajt�ban teljesen meglepet�sszer�en Tomo-sama �lt. �jjeli pongyol�ban, h�l�sapk�ban mi al�l kikandik�ltak �sz�l� f�rtjei. Dermedten �llt az ajt�ban az els� d�bbeneti st�dium ut�n, ami a sikolt�ssal j�rt. Kikerekedett szemekkel mered nagyur�ra �s az asztalon �cs�rg� l�nyra. Majd ahogy r�j�tt hogy rajta is olyasf�le hi�nyos �lt�zet van, mint vele szemben a n�n, r�m�lten kapta telt alakja el� karjait. A k�t eml�tette szem�ly meglepetten, k�vette az asszony tekintet�t amint v�gig, m�ri �ket. �s m�g �k maguk is elcsod�lkoztak. M�ghozz� nagyon is, ami �rthet�v� is v�lt. Seyako az asztalon �lt. Fogalma nem volt r�la hogyan ker�lt oda, de bizony ott �ld�g�lt, sz�th�zott l�bakkal, elcsavarodott h�l�ruh�ban. Karjaival szorosan �lelte �t a l�bai k�z�tt imm�ron, meglepetten �lldog�l� f�rfit. Azt�n mind a h�rman egyszerre pillantottak m�g lejebb. Sesshoumaru egyik keze a l�ny combj�n pihent. Erre a k�t n� arca egyszerre l�ngolt fel b�borv�r�sen. De ez nem volt el�g, el�tte m�g gondosan felt�rte a l�ny am�gy is kiss� hi�nyosnak mondhat� ruh�j�nak alj�t, �s a h�feh�r puha b�rt �rintette k�zvetlen�l. Mindh�rman felh�borodottan �sszeh�zt�k szem�ket, ki-ki a maga szemsz�g�b�l n�zve. „Te perverz diszn�, m�r megint ugyan ott tartunk..!” – Seya. „A nagy�r? Meg az a csel�dl�ny? M�rt pont � �s… Itt, a konyh�ban ketten…? A konyh�ban…?” – Tomo asszony. „H�t az biztos hogy nem vagyok norm�lis, hogy m�r megint hozz� ny�ltam! De hiszen csak egy haland� �n meg…” – Sesshoumaru. Azt�n a k�z gazd�ja amint megl�tta, �s a reakci� id� elm�lt�val mag�hoz t�rt a d�bbenett�l, hogy merre is kalandoztak el ujjai megr�ndult a meglepet�st�l. Ezzel egy id�ben k�t csattan�s is hallatszott. Egy kisebb �s egy nagyobb. Csak hogy sorba menj�nk els�nek Tomo-sama v�g�dott el �jultan az ajt�ban, mik�zben egy k�ts�gbe esett „- Mi�rt?”- t suttogott. A m�sodik csattan�s pedig Seya keze volt, amelynek t�k�letes lenyomata most m�r ott t�nd�k�lt v�r�sen a f�rfi arc�n. �s ekkor �k ketten egyszerre nyert�k vissza l�lekjelenl�t�ket. A d�mon elkapta a l�ny karj�t, �s er�szakosan ler�ntotta az asztalr�l. Szem�ben d�h lobogott, mely halv�nyan, de v�r�sre festette am�gy hideg, indulat mentes arany szemeit. �gy t�nt mintha csak egy teljesen m�s szem�ly lett volna bel�le percek alatt. Seyako felki�ltott a f�jdalomt�l, r�ad�sul kem�nyen fogott talajt, mit�l l�bai megbicsaklottak �s csak az tartotta meg hogy a szellem kegyetlen�l szor�totta a kez�t, �gy tartva �t f�lig meddig a leveg�ben. - Ezt meg ne pr�b�ld m�g egyszer haland�! Te volt�l eddig az egyetlen, aki az ilyen helyzeteket t�l�lte, �s ne hidd, hogy az �n t�relmem sem fogy ki. - Engedj el te �llat! – ki�ltotta vissza Seyako – Nem is tudom �n, mir�l tehetek! Se itt, se a f�rd�ben nem k�nyszer�ttettelek r�, hogy hozz�m�rj! F�leg nem olyan helyeken! Mit hiszel, �n nem olyan l�ny vagyok… Pillanatokig szikr�z� szemekkel meredtek egym�sra, szinte szikr�zott k�zt�k a leveg�, �s nagyon �gy n�zett ki, onnan folytatj�k ahol az eb�dl�ben, abbahagyt�k a k�zdelmet. Azt�n a f�rfi, hangosat s�hajtott majd visszal�kte a l�nyt a sz�kre. - Te sem fogtad �ppen vissza magad… - dohogta majd az ajt� fel� fordult. – Ennek meg mi baja? - L�v�sem sincs. – v�laszolta Seyako m�g mindig inger�lten, mik�zben csukl�j�t massz�rozta. – De ha ez �gy megy tov�bb, leszokhatna r�la, hogy el�jul, ha minket meg l�t, �gy… Kiss� gyakori ez n�la. Meg n�lunk is! – n�zett gyilkos pillant�ssal a f�rfire. - Majd igyekszem, ahogy tudok. Csak tal�n nem k�ne provok�lnod. – morogta vissza a kutya szellem. - �n provok�lni? – kelt ki mag�b�l a l�ny – Vagy ennyire nem tudsz magadon uralkodni? Tal�n gondolj a szob�dban pihen� jegyaj�nd�kra n�ha! - M�rt, te tal�n uralkodt�l? �s ha itt tartunk te is nyugodtan, eml�keztethett�l volna r�… Ha akart�l volna! - Sesshoumaru imm�r g�nyosan n�zett vissza a n�re – Ink�bb azt mond, meg ezzel mit csin�ljunk! – b�k�tt Tomo fel�. �jra a saj�tos hideg st�lus�ban besz�lt. Seyako elford�totta a fej�t, mik�zben mag�ban, a l�tez� �sszes �tkot a szellem fej�re sz�rta. Azt�n mikor m�r legal�bb indulatt�l remeg� hangj�n uralkodni tudott, akkor n�zett csak vissza. - El�g. Most ezt hagyjuk. – m�ly leveg�t vett – Tomo-sam�t vigy�k vissza a szob�j�ba. Ha csak egy cs�pp szerencs�nk van, reggel m�r csak azt hiszi �lom volt ez az eg�sz. – azt�n nem b�rta ki hogy hozz� ne tegye – B�rcsak �n is ezt hihetn�m! - Merre vannak a csel�dszob�k? – k�rdezte Sesshoumaru, elengedve a f�le mellett a l�ny pimasz kijelent�s�t. - H�t ez bajos lesz. �n m�g nem tudok menni. – s�hajtott nagyot Seya, mik�zben l�b�t massz�rozta hogy a v�rkering�se helyre�lljon. - M�g mennyi id�? – k�rdezte a szellem. A l�ny kicsit gondolkodott, k�zben a menyd�rg�st hallgatta. A hangt�l �jra a hideg futkosott a h�t�n. - P�r perc vagy �ra. V�ltoz�. Azt�n lassan felkelt �s az asztalba, sz�kbe kapaszkodva menni pr�b�lt. Kisebb nagyobb sikerrel, v�g�l eg�szen az ajt�ig eljutott. Tomora n�zett, majd minden erej�t �sszeszedte, �s az asszony ernyedt teste a leveg�be emelkedett. - Ez meg van. – komment�lta saj�t mag�nak – M�r csak saj�t magam k�ne el levit�lnom valahogyan… - Hogy csin�lod ezt? – k�rdezte mindenf�le kertel�s n�lk�l Sessh, mik�zben az egyhelyben lebeg� asszonyt n�zte. - Telekint�zis. Gondolattal tudok mozgatni dolgokat. Indulunk? Seya haladt el�l, a falba kapaszkodott, meg�llt �s pihent, de csak az�rt sem k�rt seg�ts�get. R�ad�sul mind untalanul vigy�znia kellett koncentr�ci�j�ra is, igaz h alig f�lm�ternyire lebegtette Tomo asszonyt, az�rt nem akarta leejteni. El�rt�k a folyos� v�g�t, a nyitott teraszt �s lassan elhaladtak a csukott ajt�k el�tt. Seyakot kis nosztalgikus�rz�s fogta el, mikor Nag�val k�z�s szob�juk el�tt is elhaladtak. Azt�n �r�knak t�n� percek m�lt�n el�rtek a torn�c v�g�re is, ahol is Tomo-sama szob�ja volt. A l�ny meg�llt. - Megtenn�d, hogy kinyitod az ajt�t? Nem hiszem, hogy egyszerre k�t dolog is menne… A d�mon s�hajtva el�j�k l�pett �s f�lreh�zta a tol�ajt�t. Seya az ajt�b�l sz�pen az �gy�ra levit�lta a m�g mindig �ntudatlan asszonyt, majd beh�zta az ajt�t �s h�ttal nekid�lt. Zih�lva �lt a hideg deszk�kon. K�zben a t�le alig p�r m�ternyire zuhog� es�t n�zte. Nagyon rosszul �rezte mag�t. Feje zsongott, v�gtagjai f�jtak a meger�ltet�st�l. Lassan forogni kezdett k�r�l�tte a vil�g, mik�zben �tkozta a sors�t, ami�rt folyamatosan �gy j�r. A zsibbadts�g mellett lassan dideregni kezdett, egy sz�l h�l�ingben az �jszakai h�v�s es�z�s mellett nem volt melege. De k�ptelen volt megmozdulni. A sz�d�l�s hat�s�ra lassan h�nyingere is lett, mik�zben pr�b�lta tiszt�n tartani fej�t, �m �gy t�nt � is �ntudatlan �llapotba s�llyed. Szemei csak n�ztek, m�r nem l�ttak. Utols� gondolat k�nt esz�be jutott egy r�gi mondat: „Amint bekented a sebed fek�dj le �s ne akarj mozogni. A sebed percek alatt beheged, de a tested energi�j�t haszn�lja. Semmihez nem lesz er�d!” Sesshoumaru �llt �s n�zte a k�nl�d� n�t. Nem nagyon �rtette mi baja van, l�tta ahogy verejt�kezik, hallotta szab�lytalan l�legz�s�t �s sz�v ver�s�t, valamint �rezte a bel�le �rad� rosszull�tet. Azt�n ahogy a l�ny tekintete hom�lyosulni kezdett, s�hajtva lehajolt hozz�. - Nem kellett volna mozognom. - Seyako hangja olyan halk volt, hogy m�g suttog�snak is alig volt mondhat�. - Baka hito! (Ostoba haland�) – v�laszolta a d�mon, �s m�g miel�tt a l�ny utols� erej�nek t�red�k�vel tiltakozhatott volna, k�nnyed�n �lbe kapta. Seya m�g �gy f�l k�b�n is el�mult. Sessh k�nny� l�ptekkel, teljesen zajtalanul indult vele vissza, �gy t�nt semennyi erej�be sem ker�l, hogy a l�nyt is viszi. �thaladtak a konyh�n, ott a d�mon f�l k�zbe fogta csak �t, mik�zben az asztalr�l felvette a pr�met �s a l�ny k�peny�t, majd tov�bb indult. A n� imm�r mindenf�le tiltakoz�si sz�nd�k n�lk�l fej�t a f�rfi v�ll�ra hajtotta, mik�zben kezei annak haorij�ba (ingj�be) kapaszkodtak. �s a ringat� l�ptek, a d�h�s �gzeng�s a csapdos� sz�l ellen�re is �lomba ringatt�k. Csak akkor �bred fel, amikor teste puha �gyba s�llyed, �s akkor is csak szemei ny�ltak fel r�vid id�re. �jra a nagyszellem szob�j�ban volt, Sesshoumaru abban a pillanatban tette le az �gyra. Kiss� �rtetlen, f�radt tekintettel n�zett vissza a hom�lyban szinte vil�g�t� borosty�n szemekre, majd halkan �s �desen megsz�lalt. - Domo gomen… Gozay mas Sesshoumaru-sama… Oyasumi nasai… (Nagyon sajn�lom… K�sz�n�m neked Sesshoumaru nagy�r… J� �jszak�t) – szavai mondta t�red�kek voltak csup�n, de mindketten �rtett�k. A szellem b�lintott majd indulni k�sz�lt. De az�rt visszan�zett. Seya imm�r nem mondott semmit, teste v�gleg kimer�lt az �ngy�gy�t�sban, csak tengersz�n szemei csillogtak k�ny�rg�en, a t�volod� alak ut�n. Az, megtorpant, ahogy elm�j�ben �rtelmet nyert e tekintet tartalma. T�tov�n n�zett a h�feh�r p�rn�k �s takar�k k�zti csillog� szemp�rra. Azok mintha csak k�ts�gbeesetten suttogt�k volna: K�rlek! Sesshoumaru s�hajtott �s visszaindult. Els�t�lt az �gy mellet, megker�lte azt �s a m�sikoldal�hoz ment. Halk cs�r�mp�l�s hallatszott, majd az �gy egy �jabb szem�ly s�ly�t�l lett terhes. A szellem h�t�t a falnak vetette, jobb l�b�t felh�zta, aminek t�rd�n pihentette jobb karj�t. A messzes�gbe n�zett, a szoba s�t�t hom�ly�t f�rk�szte. A l�ny picit mocorgott m�g mellette, de m�r alig b�rta nyitva tartani a szemeit. - Aludj nyugodtan. Itt maradok… Sesshoumaru is lehunyta szemeit, �m � nem aludt el, m�g nagyon sok�ig �bren volt, csup�n nem tal�lt n�znival�t a szob�ban. �m sz�ja szeglet�re mosoly csalt az eml�k, ami most �jra j�tsz�dott szemei el�tt, mereng�s�b�l csak egy elk�sett, elny�jtott hang �bresztette fel p�r m�sodpercre. - Hai. – suttogta Seya, majd azt�n megsz�nt a k�lvil�g. Az �jszakai �r�i csendesen peregtek, az es� lassan el�llt. A d�mon hajnalban felkelt �s kiment a szob�b�l, de k�ptelen volt meg�llni, hogy ne n�zzen vissza az alv� alakra. „Gomen nasai Seya…” – gondolta �s csak � tudhatja ekkor mi j�rt a fej�ben. De mag�ban m�r �gy h�vta a l�nyt, a l�nyt, aki valami�rt k�l�nlegesebb volt mindenkin�l, akit ismert.