Kora este volt. A kerti liliomok �des illat�t sodorta a sz�l. Minden csendes volt. Odakint a leveg� melegen �s p�r�san gomolygott. Minden valamire val� d�mon tudta, az �jszaka vihar j�n. �m ennek m�g nyoma sem volt. Az �g tiszta �s der�lt k�kkel mosolygott, a nap ferde aranyl� sugara r�zsasz�n�re festett�k a kis b�r�nyfelh�ket. K�zeledett a nappal utols� st�diuma, mind k�z�l tal�n a legtitokzatosabb, az este. Madarak m�g repkedtek fent a magasban, vacsor�jukat fogdost�k �ssze. A kis patak �s a t� a pavilonban csilingelve kacagott, ahogy a napsugarak azon a napon utolj�ra megm�rt�ztak fodraikban. A kerti vir�gok egy r�sze becsukta szirmokkal k�r�l �lelt fej�t, m�s r�sze b�dulatig ontani kezdte az �des illatot. A leveg�csordul�sig megtelt j�zminfa, estike �s m�mor�t� liliom illattal. A bogarak utols� beporz� �tjukat v�gezt�k a sz�nes h�vogat� szirmokon. A kert maga volt a megtestes�lt nyugalom �s b�kess�g. �s ebben a kora esti �r�ban ez az �rz�s tal�n az eg�sz palot�ra �tragadt. Ezt �rezte most szolga �s nagy�r, �rezte minden csel�d, �s minden iparos, �rezt�k a f�ldekr�l hazat�r� parasztok �s �rezt�k az �llatok is. A h�ztet�n dorombol� macska, az els� f�szekalj�t r�ptet� mad�r p�r. Seyako lassan �bredt. M�ly �lomb�l �s messzir�l t�rt vissza. Mikor kinyitotta f�radt az�rk�k szemeit m�g az �lomvil�g gondolatai j�rtak a fej�ben. Ajakai kisz�radtak, kiss� megnyalta �ket hogy a h�z�d� �rz�st elmulassza. Hason fek�dt teljesen elter�l a nagy �s puha �gyon. Azon az �gyon, amihez egy k�l�n�s illat tartozott. B�gyadtan f�rta arc�t a h�feh�r p�rn�ba �s egy sz� kezdett megfogalmaz�dni imm�r nedvesen csillog� ajaki k�z�tt. - Sesshoumaru… - lehelte, majd k�ny�keire t�maszkodott – Vele �lmodtam… Azt�n a l�legzete is kihagyott, ahogy fej�ben egy g�nyos gondolat megsz�lalt: „Hogy mik vannak?” �s ezzel egy id�ben meg�rezte azt az er�t sug�rz� titokzatos jelens�get, ami meglepte p�r napja a f�rd�ben. K�ts�gk�v�l az eml�tett f�rfi aur�j�t sejtette. Seya egy pillanat alatt m�r a h�t�n fek�dt, majd fel�lt az �gyban. A szob�ban a f�nyviszonyok �rdekesen csoportosultak, ahogy k�rbe n�zett. Az �gy �s a szoba fel�je es� r�sze lil�s dereng�sben �szott, ahogy a nagy ablakok el lettek f�gg�ny�zve. Azt�n egy �les narancss�rga cs�kban napsug�r �ml�tt be a szoba padl�j�ra. A r�snyire elh�zott erk�lyajt�t�l indult, �s a szoba ajtaj�ig h�z�dott, �les kontrasztban a bent uralkod� hom�llyal. A l�ny szem�ben arany vonal� �tk�nt t�kr�z�d�tt, �m ezek a szemek most m�st kerestek. Az ajt� �l�nek t�maszkodva egy napf�ny �lelte alak �lldog�lt. A n� egyb�l tudta ki az, m�g is kiss� el�mult a l�tv�nyt�l. �jra az a k�s�rtetf�ny� sziluett ragyogott el�tte, mint azon az els� napon, amikor a palot�ba l�pett. - M�r megint te? – k�rdezte szinte csak mag�t�l. - M�rt kire sz�m�tott�l? – k�rdezett vissza g�nyosan a f�rfi, mik�zben fel�je sem pillantott – Mintha ez az �n szob�m lenne. - T�nyleg. Bocs�ss meg! – Seyako kik�sz�l�dott az �gyb�l, �m rosszul �rezte, l�bai m�g nem b�rt�k el teljesen. Fel�llt �s a falba vagy a b�torokba kapaszkodva megindult a ruh�s kos�r fel�. Eml�kezett r� hogy Naga valamit besz�lt egy k�nt�sr�l. - Feleslegesen f�radsz. Maradhatsz. – sz�lalt meg �jra a f�rfi. - K�sz. – ny�gte esetlen�l a l�ny �s meg�llt f�l�ton c�lja fel�. - Van egy befejezetlen besz�lget�s�nk. Itt az ideje, hogy mindent elmondj… - a d�mon bel�pett a szob�ba. Sesshoumaru szemei gyorsan szokt�k meg az uralkod� f�lhom�lyt, �m m�r abban a percben b�nta is, hogy visszakapta t�k�letes l�t�st. P�r pillanatig meredten b�multa a szoba k�zep�n mez�tl�b �s h�l�ingben �csorg� n�t, majd bossz�san elfordult. - Egyszer v�gre fel�lt�zhetn�l norm�lisan is amikor velem vagy… - Egyszer kimondhatn�d a gondolatidat is – azt�n gyorsan m�sk�pp fejezte be a mondatot, miut�n �szbe kapott - nem csak mindig d�rm�gn�d k�ne… - sz�jalt a l�ny �s �jra a ruh�s kos�r fel� kezdett s�ntik�lni – �s mondjuk, seg�thetn�l is… Rettent�en meglep�d�tt, amikor a f�rfi egy k�nnyed mozdulattal kivette a finom k�penyt, �s fel�je dobta, de m�g mindig �gyelt r� hogy v�letlen�l se n�zzen a l�nyra. - Arigatou. (k�sz�n�m) – v�laszolta Seya, majd visszatorn�zta mag�t az �gyra. - Akkor tiszt�zzunk mindent. �n k�rdezek, te r�viden �s l�nyegre szor�tkozva v�laszolsz. �rthet�? - Hai! (igen) – j�tt a fusztr�lt v�lasz. - Ki vagy te? „M�r megint ez a k�rd�s? Legal�bb m�sk�pp tenn� fel.” – s�hajtott a l�ny. - Seyako Yatsuha, �szaki Palota test�rs�g tagja, Ayasiho Nobunaga �szaki �r�k�s tartom�ny�rn� els� sz�m� oniwabai-ja, Ed�i s�gun�tusba be�p�tett k�m. Feladatom volt a Kiot�i szamur�j paktum felder�t�se, valamint kider�teni mi�rt akarj�k az �szaki birodalmat megt�madni az emberek, �s hogy… - El�g. – v�gott k�zbe Sesshoumaru – Sz�val Aya test�re vagy. - Hai. - M�rt engedted magad elfogni? - Mert feladatomban fontos volt az �lca �s rejt�zk�d�s, valamint nem akartam �sszet�z�st Nyugattal. – a diplomatikus v�laszad�s magasiskol�j�ban v�laszolgatott a l�ny. - Befejezn�d? – f�rmedt r� a nagy�r. - Mit is? – k�rdezte a n� �rtatlanul, mik�zben v�llseb�t tapogatta a k�t�sen �t. - Ezt az ideges�t� st�lust… - Ja. Persze, hab�r te mondtad, hogy szor�tkozzak a l�nyegre. „Rem�nytelen!” – gondolta a d�mon. - M�rt v�rt�l ennyit a sz�k�ssel? – j�tt a k�vetkez� k�rd�s. - Nem �llt sz�nd�komban sz�kni… El�sz�r besz�lni akartam veled. Illetve akkor m�g nem tudtam, hogy te ki vagy… - �s m�rt nem besz�lt�l? - Te ennyire fafej� vagy? Edoban a tudtomra adtad, hogy nem hiszel nekem, azt�n let�madt�l a f�rd�ben, �s ut�na m�g csod�lkozt�l, hogy az antik k�nai porcel�n leveses t�lat a f�ldh�z v�gtam, amikor felismertelek? - Mi ebben a logika? – cs�v�lta a fej�t a szellem �s �jra kifel� b�mult az erk�lyen. - M�g hogy �n vagyok a rem�nytelen! – d�rm�gte a l�ny. Erre a d�mon kiss� feljebb emelte a fej�t. Nem eml�kezett r�, hogy hangosan kimondta volna az el�bbi gondolat�t. Majd �lesen �jra a n�re n�zett. - Mi van k�zted �s Ryohmaru k�z�tt? – a pillanatra be�llt csendben ez a k�rd�s �gy hatott mintha �gy�ztak volna. - Nem tudok r�la, hogy k�z�d lenne hozz�! – csattant fel a l�ny. - N�mi k�z�m az�rt van… � a Nyugat fenn hat�s�ga al� tartozik. �s szeretn�k tiszt�ban lenni vele, hogy am�g te itt vagy b�zhatok-e benne. Mondjuk l�nyegtelen, mit mondasz, azt hiszem a kis d�lel�tti jelenet mag��rt besz�lt. – Sesshoumaru ajkai k�r�l g�nyos mosoly rajzol�dott ki. - Ha ennyire �rdekel, elmondom, nincs k�zt�nk semmi. De most �n k�rdezek. – Seya mereven b�multa a szellemet – Ott volt�l, amikor eg�rutat adott nekem? - Nem. - Hazudsz! – sziszegte a l�ny, hab�r �let�ben el�sz�r nem volt biztos a dolg�ban. - M�rt tenn�m? – emelte fel a hangj�t a f�rfi, �s imm�ron nem a kerti csend�letet n�zte. - Tudom, hogy ott volt�l! �s visszak�ldted �t! K�l�nben a nyomomban lett volna! – Seya annyira felh�zta mag�t, hogy f�jdalmair�l megfeledkezve felpattant �s a szellem fel� indult. - Nem tudom m�rt olyan fontos ez neked haland�, �s a te szempontodb�l �des mindegy hogy �n k�ldtem-e vissza Ryohmarut. – fordult most m�r egyenesen szembe a f�rfi Seyakoval. - Nekem nem mindegy! Tudni akarom! �n is v�laszoltam a k�rd�seidre! - Fejezd be haland�! – Sesshoumaru szemmel l�that�an kezdett inger�lt lenni. - Idefigyelj te p�ffeszked�, bek�pzelt, nagyk�p� d�mon! Nekem te nem parancsolgatsz! Ezt m�r egyszer tiszt�ztuk. �s ha most megbocs�tasz nem �lek vissza t�bbet a vend�gszereteteddel. - Seyako a t�le telhet� maxim�lis sebs�ggel az ajt�hoz viharzott �s abban a pillanatban az, az orra el�tt felt�rult az. - Na h�t alv� meg hoztam a vacsor�t! – l�pett be Nagami mosolyogva. Azt�n a b�jos mosoly hamarosan lehervadt az arc�r�l, ahogy v�gign�zett feld�lt bar�tn�j�n, a szint�n fesz�lt d�monon, majd bel�pett �s beh�zta az ajt�t. - Seyako, azonnal vissza az �gyba! – f�rmedt bar�tn�j�re. - Hogy �n? Ennek a… ennek a d�monnak az �gy�ba, vissza? – h�pogott Seya mik�zben hol az �gyra hol a f�rfira mutatott – Ki van z�rva! - Nem k�telez�. A cell�ink is k�nyelmesek! – v�gott vissza Sessh. - Ink�bb! – kiab�lta a l�ny. - Mint k�t kisgyerek… - s�hajtott Naga. - Ne j�tssz a t�relmemmel haland�! Csak Aya miatt vagy m�g �letben! - �n a helyedben nem hivatkozn�k r�! Nem val�sz�n�, hogy repesne az �r�mt�l, hogyha megtudn� hogy a kedves v�leg�nye, szabadidej�ben csel�dl�nyokkal… Seyako nem tudta befejezni a mondatot. De csak, az�rt mert a t�bbi r�sze a tork�n akadt. El�sz�r csak leveg�k�nt, majd pukkaszt� m�reg form�j�ban. A d�mon kaj�nul �s szenvtelen�l vigyorgott r�. Arany szemeiben sz�m�ra megfejthetetlen f�nyek villantak meg, mik�zben a l�ny mell� s�t�lt. - Ne legy�l annyira elsz�llva magadt�l… Vagy legal�bb pr�b�ld pal�stolni az �rz�seid… Ugyan is nem csak �n gyeng�ltem el abban a pillanatban, Seyako. Ki �rulja el jobban Ay�t? – a szellem lassan elhaladt k�zte �s Nagami k�z�tt, �lesre h�zott szemekkel visszan�zett a d�bbent n�re, majd kil�pett a szob�b�l – Ha ett�l, folytatjuk… Seya dermedten �llt. Mozdulni sem tudott, mik�zben a hideg futkosott a h�t�n. F�l�ben m�g ott csengett a hang, ahogy Sesshoumaru a nev�n sz�l�totta. Azt�n �k�lbe szorultak kezei a d�ht�l. A tehetetlen d�ht�l, mivel �rezte a d�monnak igaza van. - Rohad�k! – ny�gte, majd az asztalhoz botork�lt �s le�lt. - Seyako, �n nem tudok semmit, �s tal�n k�z�m sincs hozz�. De nem tetszik nekem ez az eg�sz… - �lt le mell� Naga is. - Nekem sem. Meg�rj�t! �rted, kik�sz�l�k t�le! – hajtotta a l�ny homlok�t a h�v�s asztallaphoz. - De m�g is, van valami m�s is… Igaz? – k�rdezte �vatosan Naga. - M�r �n sem tudom. Vissza kell mennem �szakra �s elfelejteni mindent! J�l mondta, a szem�t… Egy �ntelet idi�ta de igaza van! Hogy a fene vinn� el! – a l�ny az asztalra csapott mire a t�lc�n megugrottak a t�ny�rok. - A nagy�r �s a csel�dl�ny… Aki mellesleg szamur�j vagy mi a sz�sz… - s�hajtott Nagami – Seya, szerintem szedd �ssze magad �s k�sz. Mond el neki is amit nekem, m�rmint az �rul�st, �s menj haza. Hi�nyozni fogsz, de nekem nincsen j� el��rzetem ezzel kapcsolatban… - Igazad van. �gy lesz a legjobb. – Seyako a t�l�rt ny�lt, majd m�r csak az ev�p�lcik�k csattog�sa hallatszott. Mindent befalt, ami a t�lc�n volt. Tudta min�l t�bbet eszik ann�l gyorsabban, nyeri vissza az erej�t. �s erre most nagy sz�ks�ge volt. - Domo arigatou! Domo gochisousama! (K�sz�n�m sz�pen! Nagyon j�l esett!) – biccentett Naga fel�. – Azt hiszem, m�r tudom, mit kell csin�lnom. - Csak rem�lem, hogy j�l d�ntesz! – �llt fel a l�ny �s az ajt� hoz l�pett. – Tov�bbi kellemes �jszak�t! – kacsintott vissza. - K�sz. Ha l�tn�d azt a… - Seya nyelt egyet – Ha l�tod Sesshoumarut mond neki, hogy j�jj�n vissza! - �gy lesz! – Naga elment. Seyako m�lyen a gondolatiba s�llyedt. Eljutott od�ig hogy tiszt�znia kell az �rz�seit. Lassan felkelt, �s tov�bbra is ink�bb bal l�b�t haszn�lva botork�lt el az erk�lyig. A nap m�r al�bukott �s a felh�k gy�lekezni kezdtek. Er�s kiss� viharos sz�l hozta �ket, fentr�l a messzi �szak fel�l. A l�ny eg�szen a korl�tig s�t�lt, majd h�ttal neki t�maszkodott. Haz�ja illat�t v�lte �rezni a sz�lben. Kicsit megpihent, azt�n a korl�t fel� fordul, szembe a l�g�rmalattal. Alant gy�ny�r� pavilonkertet pillantott meg. A vir�gok ugyan hajladoztak a sz�lben, �s a t� vize is felkorb�csol�dott, de �gy is vad sz�ps�get �rasztott a kis kert. Seya lehunyta k�k szemeit. „V�get kell vetnem ennek a bolonds�gnak. Megmondom neki, amit tudok, megpr�b�lok kedves lenni �s megbesz�lek vele mindent. Elmondom az �n n�z� pontom, meghallgatom az �v�t. �s nem maradok tov�bb. Hiszen engem nem �rdekel �, nekem csak egy feladatom van. Megv�deni Ay�t b�rmit�l. Ak�r magamt�l is!” �sszerezzent, ahogy meg�rezte hogy valaki �ll m�g�tte. Felnyitotta szemeit �s dacolva a szembe sz�llel a t�volba meredt. Eltervezte mit fog csin�lni, �m a v�grehajt�s nem volt olyan k�nny�. A f�rfi majdhogynem k�zvetlen m�g�tte �llt. Sesshoumaru miut�n kil�pett a szob�b�l, dolgoz� szob�j�ba ment. Nem tudott semmire sem koncentr�lni. Gondolatai m�g mindig ann�l a k�l�n�s n�n�l j�rtak. K�ptelen volt csak egy pillanatra is m�sra gondolni, eg�sz addig, am�g Ryohmaru nem l�pett be hozz�. Erre m�r visszat�rt a val�s vil�ghoz. A k�t f�rfi p�r pillanatig farkas szemet n�zett egym�ssal, v�g�l az �rkez� sz�lalt meg. - Hogy van? - N�zd meg, ha �rdekel. – j�tt a hideg v�lasz. - J�. – csend �llt be a fesz�l besz�lget�sbe. - Ryohmaru. Mit akarsz? – �llt fel a nagy kutyaszellem is egy id� ut�n. - Mit akarsz te Seyakot�l? – v�gta ki a k�rdezett. Sesshoumaru egy�ltal�n nem lep�d�tt meg a k�rd�sen. - Semmit. Nem kell f�lned a ti�d lehet. – j�tt a lekezel� hideg v�lasz. - Ne sz�rakozz velem! Nem vagyok vak… �s te sem vagy h�lye. Sesshoumaru mi folyik itt? – indulatoskodott a d�mon. - Ha tudni akarod… Nyugaton �rul� van. Seyako mint tudjuk �szaki oniwabai. Volt egy kis �sszet�z�s�nk, a t�bbit tudod. Miut�n visszak�ldtelek, val�sz�n�leg tudod m�rt, ut�na ez a bolond l�ny megmentette az �letem. Nagyvonalakban ennyi… - Sesshoumaru. Ezt komolyan mondod? – h�ledeztet a f�rfi – Mondj el mindent, k�rlek Uram. A d�mon kiss� meglep�d�tt a h�rtelen j�tt p�lfordul�son, de egy pillanatig sem hitte, hogy Ryohmarura nem sz�m�that a neh�z id�kben. Igazi Nyugati d�mon volt. M�g is j�l esett hallania, hogy sz�m�that gyermekkori bar�tj�ra. Pedig m�r �gy �rezte keny�rt�r�sre ker�l a sor k�zt�k. �m a h�rtelen jobb bel�t�sra t�r�s, �t is megl�gy�totta. - Kiot�b�l 15 genjin szamur�j j�tt nyugatra. Seyako, az ostoba, m�r a Hiyatsoun�l j�rt, amikor �sszefutott vel�k. Azt nem tudom m�rt harcoltak… De ahogy a szavaib�l kivettem � t�madott r�juk… De ez mindegy. Rem�lem te h�, maradsz a Nyugathoz? – n�zett t�rs�ra. - Sesshoumaru-sama! �vsz�zadok �ta vagyunk bajt�rsak. Nyugat nekem olyan, mint az any�m. K�rj b�rmit, megteszem! – hajolt meg a d�mon. - Hagyjuk ezt! Ryohmaru, csak annyi a feladatod, hogy tartsd nyitva a szemed. �s a katon�kat figyeld. Nem tudom, ki lehet az �rul�. - Hai. �s Sesshoumaru, szerintem er�s�tsd meg a palota v�delm�t. 15 genjin szamur�j m�g nek�nk is kem�ny ellenf�l. Igaz hogy haland�k, de egyre vesz�lyesebbek. - Tudom. – Sesshoumaru ism�t elgondolkodott. – Most menj. �jra egyed�l maradt, majd kin�zett az ablakon. A nap m�r lement. „Seyako is biztosan v�gzett.” – gondolta, majd visszaindult a szob�j�hoz. Folytat�s k�vetkezik…