- Seya! Seya! Reggel van, gyere m�r! – a hang t�volr�l j�tt �s igen csak ki�br�nd�t� tartalommal b�rt. - Ne sz�rakozz… - ny�gte a l�ny, �s a fej�re h�zta a takar�t. - Seyako, ma tal�lkozol azzal a Sesshoumaruval! Szedd m�r �ssze magad! Seya �gy pattant ki az �gyb�l mintha megcs�pte volna valami. A sz�ln�l is sebesebben kapkodta mag�ra a ruh�it, k�zben Nagami besz�lt valamit, de � csak suhant erre suhant arra, azt�n egyszer csak bar�tn�je kem�nyen v�llon ragadta. - �llj m�r le! – kiab�lt r� kem�nyen Nagami. - Mi van? - Te hol volt�l tegnap? Csak d�lel�tt dolgozunk a konyh�ba. Te meg ott sem… - Mit csin�lsz? - Yokatta! (Istenn�) – fogta a fej�t Naga – Tomo asszony f�l 9re rendelt a szob�j�hoz. Csak t�ged! Hah� Seyako te j�l vagy? - Ez komoly? – k�rdezte a l�ny meglepetten, semmi ilyenre nem eml�kezett. - Menj m�r, mindj�rt elk�sel. Seyako kiviharzott a szob�b�l. Felt�pte a tol� ajt�t, azt�n… Azt�n � elt�nt, csak Nagami b�mult hitetlenkedve. „Ez meg mi volt?” B�multa a csukott ajt�t. „Tiszt�n l�ttam, ahogy elengedi az ajt�t, elt�nik a foly�s�n azt�n az ajt� mag�t�l becsuk�dott. Vagy m�r hallucin�ln�k?” Az id� megint bakugr�sszer� lend�letet vett, a nap m�r lefel� v�ndorolt. Seya a palota egyik kihalt folyos�j�n sietett. M�g nem j�rt a k�nyvt�rban csak sejtette, merre van. K�zben az aznapi esem�nyekre gondolt. „Alig �rtem be Tomohoz, azt�n az a pr�ba, meg az azok dolog, amit mondott. Olyan ki�br�nd�t� volt, ahogy Sesshoumarur�l besz�lt. Lehet t�nyleg nem is olyan t�k�letes. Gy�l�li a haland�kat? Aya minden �l�l�nyt szeretett. Nem �rtem a d�monokat… �s az a ruha. Ez nem v�letlen de nem mondta el. Pedig sejtem, de ezt t�l sz�p lenne… �n szolg�ln�k fel Sesshoumarunak? T�l sz�p lenne, t�l k�nny�… De m�g is, tal�n most az egyszer seg�tett is valamiben a k�ls�m. Tomo azt mondta, legf�k�ppen annak k�sz�nhetem a ’megtiszteltet�s’ hogy m�s vagyok.” – egy sz�ke tincset ujjai k�r� csavart – „De vajon ez el�g lesz, arra hogy higgyen nekem? Hogy elhiggye, hogy �szakhoz tartozom? Majd kider�l… Hopp! Mindj�rt ott vagyok!” Befordult balra �s meg�llt a k�nyvt�r folyos�j�n. J�l sejtette Ryohmaru m�r ott �llt az ajt�ban. H�t�t a falnak t�masztotta �s nagyon el lehetett gondolkodva, mert nem vette �szre az �rkez� l�nyt. Seya meg�llt, szinte csak p�r m�terre a f�rfit�l. Szemei akarata ellen�re v�gigm�rt�k a szellemet. Hossz� k�kes haja most is copfba volt k�tve, s�t�t szem�ld�ke magasan j�rt m�l�z�sa k�zben. Szab�lyos arc, kiss� hajlott orr. A f�rfi nyak�n csak most l�tta a k�t cs�kot, olyan v�r�sek voltak, mint a d�mon szeme. M�g is sz�pnek hatott ez a szemp�r a benne t�nd�kl� fekete szembog�rt�l, ami k�l�n�sen kiemelte �ket. F�rfi magasabb volt n�la, legal�bb egy fejjel, k�nny� b� nadr�got �s inget viselt, szemmel l�that�an m�g � sem k�sz�lt az �nnep�lyre. Azt�n meg�rezhette, hogy Seya figyel, mert hirtelen arra kapta a fej�t a hol a l�ny �lt. Most rajta volt a sor hogy megb�mulja a l�nyt, majd megsz�lalt: - L�tom, elj�tt�l. – hangja kellemesen zengett a foly�s�n. - Hiszen ezt parancsolta… - hajtott fejet a l�ny. - Ez nem parancs volt csup�n… - Csup�n? - Egy megh�v�s. Gyere. – azzal benyitott a mellette l�v� ajt�n. Seyako k�vette �s el�mult. A nyugati k�nyvt�r hatalmas volt, a belmagass�g �ri�si t�bb emelet magas, a polcokon gondos sorban k�nyvek. Kem�ny b�rk�t�ssel �s valamilyen rendszer szerint. Ryohmaru el�gedetten l�tta csod�lkoz�sod �s mell�d l�pett. - Nyugodtan n�zz k�rbe… - De uram… - Ryohmaru. - Tess�k? – lep�d�tt meg a l�ny. - Sz�l�ts Ryohmarunak. - K�sz�n�m. – d�nt�tte mosolyogva oldalra a fej�t Seyako. - Vegy�l le b�rmit, el is viheted majd �n kiveszem neked ha kell… - De m�g is… - l�pett a polcokhoz k�v�ncsian a l�ny, a f�rfi lemaradva k�vette. - Azt k�rdezn�d m�rt? Seya minden c�met elolvasott, azt�n r�j�tt ezek a k�nyvek nem sz�m�ra �r�dtak. S�t�lt, m�g nem r�tal�lta versgy�jtem�nyre. Tal�lomra levett egy k�nyvet, �s bele lapozott. Azt�n feln�zett. - Igen ezt k�rdezn�m. – s�hajtott – Gy�ny�r� ez a vers. De r�g olvastam m�r! - Val�j�ban ez egy pr�ba volt. Akkor j�l sejtettem, hogy nem az �rz�keim csaltak meg. - Pr�ba? – h�zta �ssze a szem�ld�keit a l�ny. - Az. M�velt vagy, �s nem egyszer� haland�. - De… - Nem kell mondanod semmit, am�g nem akarsz. Csak besz�lgetni szeretn�k veled. Semmi m�st. „Ja, semmi m�st, mi?” – a l�ny egy kiss� flegma mosolyt csalt arc�ra. - Nem �l�nk le? – mutatott az ablak melletti asztalra a f�rfi. �s az elk�vetkez� egy, egy �s f�l �ra �gy elsz�llt, mint a pillanat. Mire mindketten �szhez t�rtek s�t�tedett, �s vid�man n�ha nevetg�lve besz�lgettek. Seyako pr�b�lt elz�rk�zni a besz�lget�s el�l, �m egy id� ut�n azon kapta mag�t, hogy nevetve mes�l. Azt�n m�r olyan j�l �rezte mag�t, hogy nem is akarta j�tszani a j�gcsapot. Ryohmaru is szemmel l�that�an �lvezte a l�ny t�rsas�g�t, de � vetett v�gett a kellemes est�nek. - Azt hiszem ideje indulnom. Ma este… - Valami nagy vacsora lesz. Tudom. – azzal a l�ny kitolta maga al�l a sz�ket. - T�nyleg? – kelt fel a f�rfi is �s a kij�rat fel� indultak. - K�pzeld egy csel�dl�ny mindent, tud! – nevetett �jra Seya. - Nem is gondoltam volna! Azt�n egyszerre torpantak meg a csukott ajt� el�tt. Mintha az el�bbi kacag�s csak ill�zi� lett volna komoly tekintettel, n�zt�k egym�st. A l�ny szedte el�sz�r �ssze a b�tors�g�t, hogy kimondja azt, amit mindketten akartak: - Innent�l jobb, ha k�l�n megy�nk… nem szeretn�m ha… - kezdett magyar�zkodni. - �rtelek. – �s a d�mon a l�ny keze ut�n ny�lt. - Ennek �r�l�k. - Mikor l�tlak? – k�rdezte a f�rfi. - Mikor akarsz? - Mondjuk kedden ugyan itt? - Nekem j�. – b�lintott Seyako – Akkor megyek… - J�… De csak lassan engedte el a l�ny kez�t. Azt�n a b�cs� �rdekes fordulatot vett, amikor is Seya valami olyat tett, amire el�z�leg nem is gondolt. Szinte tudat�n k�v�l emelkedett l�bujjhegyre majd kis puszit adott a f�rfi arc�ra. Azt�n m�g miel�tt a d�mon felfogta volna mi t�rt�nt m�r el is t�nt a foly�s�n. Szinte rep�lve �rt vissza a szob�j�ba, ahol Nagami m�r nagyban k�sz�l�d�tt. A k�t m�sik l�ny nem voltak bent, �k a konyh�ban dolgoztak, l�v�n nem lettek kiv�lasztva. K�t pillanattal azut�n hogy Seyako meg�rkezett Tomo asszony l�pett be hozz�juk. - Galambom itt a ruha, teljesen r�d van igaz�tva! �s rem�lem mindent �szben tartott�l, amit mondtam. - azzal letette az anyagot �s megfordult- Csak, hogy tudd, egy rossz mozdulat is az �letedbe ker�lhet… Egyed�l �rted nem tudok kezeskedni… – azzal beh�zta az ajt�t. Seyako akkor�t nyelt hogy m�g a legyek is felr�ppentek a plafonr�l. A k�t l�ny kiss� k�ts�gbe esett arccal �sszen�zett. - Biztos vagy benne…? – motyogta Nagami. - H�t sz� mi sz�, ez nem volt valami b�ztat�. –s�haj – de azt hiszem, tudok magamra vigy�zni… - �h�m. – j�tt a hitetlenked� v�lasz. - De t�nyleg! –Seya felnevetett – Ideje elmennem, k�sz�l�dni. - M�g r��rsz. Neked csak onnant�l van szereped, hogyha � megj�n. - Tudom. �gyhogy azt hiszem lezuhanyzok. - J� �tlet. De nekem indulnom kell, akkor bent l�tjuk egym�st. - Persze! Seyako felnyal�bolta cuccait �s gondolataiba m�lyedve indult a f�rd�k fel�. Tudta hogy a csel�ds�g csak napk�zben haszn�lhatja, de most �gy gondolta neki kiv�teles joga, hogy ilyenkor is felfriss�lj�n. Elv�gre, csak egy rossz mozdulat �s v�ged… id�zte fel a b�ztat�snak kicsit sem mondhat� szavakat. „Az�rt azt �n is megn�zn�m. Eszem �g�ban nincsen itt Nyugaton meghalni. S�t maradni sem akarok. F�leg ami�ta Minden �jjel Aya-sannal �lmodok… Mihamarabb indulnom kell!” A l�ny lepakolt �s automatikusan vetk�zni kezdett. M�r l�pkedett a zuhany fel�, amikor is hitetlenkedve k�rbe n�zett. A f�rd� nem olyan volt, mint amilyenre eml�kezett. �t�p�tett�k volna? Teljesen m�shogy helyezkedtek el a kabinok, �s valami k�l�n�s dr�ga olaj illat terjengett a leveg�ben. A falakat bambuszn�ddal tap�t�zt�k ki, �s valahogy t�l sok volt a p�ra a leveg�ben. �s a kis udvar ajtaja is hi�nyzott. Seyako bizalmatlanul n�zegette az �j k�rnyezetet. T�bbsz�r k�rbe n�zett �s hallgat�zott de semmi furcs�t sem �szlelt. V�g�l v�llat vont �s bel�pett az egyik kabinba. Elford�totta a fa kart �s a kellemes melegv�z m�r �ml�tt is a nyak�ba. Innent�l elm�ltak a k�telyei �s nyugodtan mosakodni kezdett, mik�zben a meleg v�z g�ze �s a p�rolg� szant�lfa eszencia mindent eltomp�tott. Sesshoumaru a dolgoz� szob�j�ban �lt. Asztal�n rengeteg pap�r pihent, k�nyvek k�z�tt, �s m�g a f�ld�n is iratok �lltak feltekercselve. A d�mon percek �ta csak b�mult maga el�, m�r nem is eml�kezett mit olvasott az el�z� lapon. Aznapra elege volt mindenf�le pap�rmunk�b�l. Komolyan kezdett gondolkodni, azon hogy ezt a munk�t is valami megb�zhat� ember�re b�zza. Tal�n Ryohmarura. Azt�n �sszeszedte mag�t. Felkelt �s egy kisebbet ny�jt�zkodott mire a csontjai el�gedetten megroppantak. „T�l r�g�ta vagyok a palot�ba, itt lenne az ideje, hogy megint szabadon v�ndoroljak. Milyen j� lenne ism�t a szabad �g alatt aludni, harcolni, �s nem ebben a haland�kkal zs�folt kast�lyban pap�rmunk�zni… Egyre nyomaszt�bb az emberi test is. Mikor volt m�r olyan harcom hogy r�k�nyszer�ltem, hogy felvegyem a val�di alakom? Lassan m�r nem is eml�kszem. R�ad�sul ma az a vacsora.” – a szellem nagyot s�hajtott �s elh�zta szob�ja ajtaj�t �s a foly�s�ra l�pett – „Megf�rd�k, m�g miel�tt lemegyek. Nem b�rom tov�bb. Napokon bel�l �jra elmegyek! Gy�l�l�m, minden b�zlik a haland� csel�dek szag�t�l!” – l�pett be saj�t szob�j�ba. Egy darabig c�ltalanul n�zel�d�tt v�g�l m�l�zva kibontotta �v�t, kib�jt ingj�b�l �s nadr�gj�b�l, az als� nadr�g f�l� csak egy k�nny� k�penyt k�t�tt fel, amit az el�bb levetett �vvel er�s�tett �ssze. A k�peny f�lig l�tni engedte a szellem mellkas�t, ahogy az csak hanyag m�don mag�ra dobta. Azt�n �jra t�n�dve meredt a behajtott erk�lyajt�ra a kinti s�t�ts�get k�mlelve. Unottan megvakarta egyik v�ll�t �s a szoba szemk�zti fal�hoz indult majd felhajtott egy falik�rpitot egy titkos csiga-l�pcs�re l�pett. K�nnyed�n les�t�lt a teljes s�t�ts�gben, m�gnem az 5dik fordul� ut�n f�nyt pillantott meg. A hold �ppen akkor bukkant fel a horizonton. M�g csak m�sodik negyed�re k�r�l j�rhatott, v�kony volt, sarl� alak�. �ppen olyan, mint amilyen jel �kes�tette a f�rfi homlok�t. P�r pillanatig m�g a k�l�n�s ajt�ban �llt majd kil�pett rajta. Nyugodtan visszan�zett �s meggy�z�d�tt r�la hogy csak sziklafalat l�t. A var�zs m�g m�k�dik. Azt�n a feh�rre k�vezett �sv�nyen elindult a fal mellett visszafel�, m�gnem az kit�rt jobbra �s a t�voli hom�lyban egy h�z alakja bontakozott ki. A szellem odas�t�lt. M�r messzir�l �rezte a helys�gb�l �rad� nedves p�r�s leveg� illattal terhes szag�t. Lassan meg�llt az ajt�ban, �s az �des szant�l mellett egy k�l�n�s illatot �rzett. Egy illatot, ami mintha m�r egyszer belev�s�d�tt volna t�bb sz�z �ves mem�ri�j�ba. Egy illatot, ami most valahonnan messzir�l �s m�lyr�l t�rt el� az eml�kek k�z�l. A f�rfi beljebb l�pett. Odabent az el bambusz f�gg�ny�z�tt helys�gben f�lhom�ly uralkodott. Az ajt� melletti �lt�z� r�sz kis szauna k�lyh�j�ban v�r�sen �gett a par�zs. Bentebbr�l v�zlocsog�s hallatszott, �s az egyik akaszt�n k�l�n�s ruhaszer�s�g l�gott. A d�mon beleszagolt a leveg�be, de nem �rzett semmilyen jelenl�tet a gomolyg� neh�z p�r�t�l, az illatok �radat�t�l �s att�l a k�l�n�s eml�kszer� szagt�l eltekintve. V�llat vont, �gy hitte bizony�ra valaki siet�sen t�vozott, �s ruh�j�t itt hagyta, s�t tal�n m�g a vizet is feleslegesen folyatta. K�peny�t feldobta az egyik akaszt�ra, �m ahogy megmozdult odabent is megmozdult valaki. A v�zcsobog�s megsz�nt. A f�rfi kiss� m�rgesen beljebb l�pett a f�lhom�lyba. �ppen ekkor lebbentette meg egy enyhe fuvallat a f�gg�nyt mire az f�lre libbent. A hold f�nye belop�zott a szob�ba… Seyako v�gigd�rzs�lte minden porcik�j�t a kellemes v�zzel, haj�t is lemosta �s gondolataiban m�r a teremben j�rt ahol a vacsora lesz. Azt�n m�g t�volabbra rep�lt fel �szakra fel Aya-sanhoz. Nem tehetett r�la, de egyre t�bbet gondolt a n�re, hiszen m�r lassan t�bb h�napja nem l�tta, a megb�z�sa r�g v�get �rt �s � meg itt vesz�dik mindenf�le nyugati urakkal. �s a legrosszabb mindebben az a bizonytalan balsejtelem, ami belopta mag�t minden gondolatai k�z�. Az a bizonytalan sejtelem hogy Aya mellett lenne a helye, de � m�g sincs ott. �s az a f�lelem hogy tal�n �rn�j�nek b�nt�d�sa eshet. Leger�sebben elhat�rozta, hogy nem marad tov�bb. Ha kell, ma este megsz�kik. Nem is �rtette m�rt maradt eddig. Csak haszn�lnia kell… Azt�n id��rz�ke riasztotta, hiszen a vacsora lassan kezd�dni fog. Elz�rta a vizet. Kil�pett �s beleb�jt papucs�ba. Leemelte a fali akaszt�r�l az egyik t�r�lk�z�tt �s megd�rzs�lte vele vizes tincseit majd mellkas�hoz szor�totta �s el�r�bb l�pett az illatos gomolyg�, p�r�s hom�lyba. Seya iszonyatosan megr�m�lt, amikor meg�rezte k�zvetlen maga el�tt egy olyan aura jelenl�t�t, amihez foghat�t m�g nem �rz�kelt. Karj�n minden sz�rsz�l �gnek meredt. De semmit nem l�tott, ez�rt m�g egy bizonytalan l�p�st tett el�re, mik�zben akadozva szavakat lehelt az �mely�t� p�r�ba: - Ki van ott…? – �m m�g el sem halt hangja a s�t�tben h�rtelen valami kellemes meleg testbe �tk�z�tt. Abban a pillanatban a sz�l j�t�kosan besiklott a f�lledt helys�gbe, felkapta a bambuszf�gg�ny�ket, �s f�lre is dobta �ket, hogy a hold keskeny sarl�ja betekinthessen a f�lhom�lyba. �gy azt�n ez�st�s dereng�s �nt�tte el a f�rd�t ahol a l�ny tork�ra forrtak a szavak. K�t er�s kezet �rzett meg a karj�n, ahogy k�m�letlen�l megszor�tj�k. �rezte, ahogy a penge �les karmok millim�terekre vannak csak, att�l hogy h�s�ba v�j�djanak, majd ahogy a h�rtelen f�nyben visszakapta l�t�s�t, egy f�rfit pillantott meg. A n� ajkai k�z�l s�haj t�rt el�. A d�mon, aki el�tte �llt �s szorosan tartotta csod�latos volt. Ahogy ilyen k�zel ker�lt hozz� szinte a saj�t b�r�n �rezte aur�j�nak bizserget� erej�t. Ahogy feln�zett k�k szemei elvesztek a szellem h�v�s arany tekintet�ben. K�ptelen volt megmoccanni, vagy ak�r csak megsz�lalni teljesen megbabon�zva b�multa a nemes arcot mely szembe n�zett vele. A sz�l felkapta a szellem hossz� ez�st haj�t, �sszeborzolta frufruj�t, mik�zben hol ki-kivillant a holdsarl� alak� jegy. Azt�n a szor�t�s gyeng�lni kezdett �s lassan a kellemes szintre cs�kkent vissza… Sesshoumaru megd�bbent. H�rtelen valami puha �s forr� nyom�dott az � test�hez. Automatikusan az idegen ut�n kapott �s k�t v�kony kis kart siker�lt megmarkolnia. Szemei t�gra meredtek a felismer�st�l, egy n�t kapott el, a test�hez pr�sel�d� g�mb�ly� mellek legal�bb is err�l tan�skodtak. Azt�n ahogy a holdf�ny besurrant d�bbenten n�zett az el�tte �ll� alakra. K�m�letlen szor�t�s�ban egy t�r�keny k�l�n�s l�ny tartott. Szemei olyan k�kek voltak, mint telihold idej�n az �ce�n, ez�st�sen csillogtak a f�nyben. Arca feh�r, kiss� r�zsasz�n volt, tal�n az ijeds�g tette. Haja hossz� volt, vizesen tapadt a h�t�hoz, �m m�g �gy is aranysz�n� szikr�kat vetett a f�nyben. Alakja karcs� �s t�r�keny volt, magass�ga eleny�sz�, t�bb mint egy fejjel kisebb volt a f�rfin�l. B�re k�l�n�sen puha �s vak�t�an feh�r. Kezeiben maga el�tt egy ruhaszer� dolgot szorongatott, �m mind ez kev�s volt, ahhoz hogy alakj�hoz k�pest m�retes g�mb�ly� melleit elrejtse. A f�rfi szabadon v�gign�zhetett a l�ny test�n, teljesen testk�zelb�l. V�gs�k�ppen megcsapta orr�t az a k�l�n�s illat, amit akkor �rzett, amikor bel�pett. Ez az illat a l�nyb�l j�tt, �s szinte b�d�t�an er�s volt. Lassan engedett a szor�t�son, ahogy �jra a n� szem�be n�zett, a v�gtelen op�lk�k m�lys�gbe, ujjai magukt�l laz�t�dtak el. Fej�t kiss� el�re d�nt�tte, hogy jobban szem�gyre vegye a megszeppent l�ny arc�t. H�rtelen olyan gondolatok �bredtek elm�j�ben, amin m�g � maga is meglep�d�tt, egy pillanatra… A hold k�v�ncsian ontotta ez�st f�ny�t a helys�gbe. �k ketten csak �lltak n�m�n egym�st b�mulva. Ahogy a sz�l besurrant, felemelte a f�rfi ez�st sz�lait, a l�ny tincseivel nem b�rt, mert azokon m�g nehez�kk�nt csillogtak a v�zcseppek. Ahogy a szor�t�s finomodott �s a sz�l k�rbe�lelte Seyako fedetlen test�t b�r�n remeg�s futott v�gig, bors�zva minden idegsz�l�ban. Sesshoumaru �rezte, ahogy a hideg meg�leli a l�ny test�t, kezei alatt libab�r�ss� v�lt a n� karja, �s oldala is. A csod�latos n� csak n�zte az arc�t, nem pislogott, l�legzete is szaggatott volt. A f�rfi nem is vette �szre mikor v�ndoroltak kezei a l�ny oldal�ra, �s mikor hajtotta annyira, m�lyre fej�t, hogy szinte csak centik v�lassz�k el az �h�tott arc�t�l. D�bbenten h�zta �ssze sz�p arany szemeit a felismer�st�l... Ebben a pialantban v�get �rt a meseb�li l�tom�s. A l�ny kis� megr�zta fej�t, majd pislogott egyet. Szem�re ki�lt a t�m�nytelen r�m�let �s az �lel�v� finomodott szor�t�sb�l r�m�lten kit�pte mag�t. Ezt a mozdulta Sesshoumarut is visszaz�kkentette a jelenbe. Seya mag�ra tekerte a t�r�lk�z�t, mik�zben szemei d�h�sen l�ngoltak. �m m�g mindig ott bujk�lt zsigereiben a f�lelem. Felkapat ruh�j�t �s az ajt� fel� akart rohanni, �m a d�mon elkapta a karj�t �s meg�ll�totta. � r�m�lten n�zett az idegenre, �s akkor megcsillant elm�j�ben a felismer�s. Ahogy a d�mon megsz�lalt: - Ki vagy? – k�rdezte j�ghidegen. A hang, a szemek… Ugyan azok… � volt ott Edoban! Biztosan… De �n… az el�bb… - �jra k�ts�gbe esve belepillantott az aranyszemp�rba azt�n szabad keze meglend�lt a leveg�ben �s lend�letb�l pofon v�gta a f�rfit. Az kiss� megt�ntorodott. Nem az �t�s erej�t�l, hanem att�l hogy milyen v�ratlanul �rkezett. Seyako kirohant a f�rd�b�l. Sesshoumaru d�bbenten �llt. Szinte megb�n�totta az el�z� esem�nysorozat, majd lassan egyik kez�t az arc�hoz emelte, oda hol a l�ny pofon �t�tte. Szinte kellemesen hatott ez a kis �g� l�ktet� f�jdalom. Lassan levetk�z�tt �s bel�pett �s is a zuhany al�. Egy pillanatra sem tudta kiverni fej�b�l a l�nyt. Tudta hogy l�tta m�r valahol. De hol? A hangja is. Ismer�s nagyon ismer�s. Hol tal�lkozhattunk m�r? �s az illata… Ki volt �?” Folytat�s k�vetkezik…