- Sesshoumaru �s Seyako az utols� pillanatokig n�m�n �lltak, figyelt�k az esem�nyeket. A l�ny lassan a f�rfira emelte tekintet�t, szemeiben k�nnyek csillogtak. A d�mon r�n�zett, mire a n� megsz�lalt: - - Azt hiszem ap�d, most b�szke lenne r�d. �s �n is az vagyok! - A taiyoukai b�lintott, majd k�nnyed�n egy k�zzel felkapta a l�nyt, de az tiltakozott. - - V�rj! - Seya m�ly leveg�t vett, lehunyta szemeit �s kezeit �k�lbe szor�totta. Test�t halv�nyk�k f�ny j�rta �t, majd a l�ny elmotyogott p�r halk sz�t, mire az aura m�r nem csak �t hanem a m�g mindig puszt�t� t�mad�st, a magasban lebeg� Sou'ung�t �s Sesshoumarut is k�r�l �lelte. Ahogy felpillantott ism�t, minden meg�llt k�r�l�tt�k. - - - - Mit csin�l? - k�rdezte Sango a t�bbiekt�l. - - Tal�n meg�ll�tja az id�t. - v�lte Saya. - - Seyako-san uralja az id�t… - kotyogott k�zbe Jaken, mire minden szem elkerekedett. - - - - Mit csin�lt�l? - n�zett r� a youkai �rtetlen�l. - - Ha j�l eml�kszem az�rt j�tt�nk, mert te a Sou'ung�t akartad? - n�zett fel r� a l�ny. - - Igen… az egyik r�szem val�ban ez�rt van itt… - Sesshoumaru zavartnak t�nt - a m�sik viszont el akarja puszt�tani… - - Neked kell d�ntened, nekem pedig figyelmeztetnem kell t�ged; ha rosszul d�ntesz, mindketten meghallhatunk! - - Nem tudom, mit akarok… - a f�rfi f�lre n�zett - K�t eleme gondolataival van tele a fejem! - - P�r percet tudok neked adni, azt�n az id� �jra el fog indulni. - Sesshoumaru a t�volba meredt, mik�zben pr�b�lt d�nt�sre jutni. A fej�ben uralkod� k�osz ellen�re, megpr�b�lt saj�t sz�v�be l�tni, mire is v�gyik tulajdon k�pen. Bizonytalans�g fogta el, nem volt benn biztos, hogy m�g mindig sz�ks�ge van arra a kardra. Ugyan akkor d�h�tett�k a m�lt �s jelen f�j� t�nyei; hogy � csak haszontalan kacatot �r�k�lt apj�t�l, hogy Inuyasha megszerezte az orra el�l a Tetsusaig�t, hogy neki egy haland� l�ny erej�re kellett t�maszkodnia mikor megjelent az az idegen d�mon, azzal a k�l�n�s puszt�t� karddal. - - Nem akarlak megzavarni, de lassan el kell engednem… - sz�lalt meg Seya, mire a f�rfi �sszerezzent. - A d�mon r�n�zett, zavaros aranybarna szemeivel, majd a leveg�be lend�lt, �s magasan fent a csillagk�nt t�nd�kl� Sou'unga mellett �llt csak meg. - - Az istenekre mondom… - r�zta a fej�t a l�ny, majd elr�gta mag�t a f�ldt�l. - Saj�t maga is meglep�d�tt, ahogy hamarosan a nagyszellem oldal�n lebegett. - - Atya vil�g! �n… �n!?! �n mi�ta tudom levit�lni magam!?! - n�zett le a l�bai alatti m�lys�gbe. - �lm�lkod� megr�k�ny�d�s�b�l az inuyoukai hangja �bresztette fel. - - Nem tudom mi lenne a helyes… - A l�ny r�n�zett, �s lassacsk�n m�r sajn�lta a kutyaszellemet. Sesshoumaru arc�ra volt �rva a d�nt�sk�ptelens�g, �s tudta ez az miatt van, hogy a m�skor oly karak�n �s vez�r egy�nis�g f�rfi k�t lelk�t �sszeolvasztotta. - - Ne a helyes utat keresd mindenben… Hallgass a sz�vedre! Az a haland�knak mindig bej�n. - pr�b�lt tan�csot adni Seyako. - - De �n nem vagyok ningen - a l�ny elh�zta a sz�j�t "Az�rt maradt valami a konoks�g�b�l!" - - Sz�ved az�rt csak van! - A f�rfi meglepetten pislogott egyet. Erre m�g sosem gondolt. A haland�k annyit besz�lnek ezekr�l a dolgokr�l, a lelki ismeret, a szeretet, a sz�vb�l val� gy�l�let �s ilyesmikr�l. Nem eml�kezett r�, hogy valaha is �rzett volna ilyen dolgokat. Ha gy�l�lt gy�l�lt, lelkiismerete eddig m�g szinte sosem jelentkezett. Akkor is ink�bb gyermek kor�ban. De az m�r r�gen volt. Fizikai �rtelemben persze hogy volt sz�ve, ott dobogott a mellkas�ban, de hogy az a kis l�ktet� szerv megmondja mit tegyen. Nagyon morbidnak v�lte. - Len�zett a mellette v�rakoz� l�nyra, kinek arc�n k�v�ncsis�g �lt. Azt�n s�hajtva f�lre ford�totta tekintet�t: - - Nem is tudom… - - Ugyan m�r, ne bolondozz! Ha arra gondolsz - itt Seya f�radtan elvigyorodott - megs�gom, a d�monoknak is van sz�v�k. Csak szeretik elnyomni, hogy v�letlen�l se tegyenek j� dolgokat. - - Te meg ezt honnan tudn�d… - a k�k f�ny lassan halv�nyulni kezdett, a l�ny hadarva v�laszolt. - - El�g sok d�mont ismertem meg m�r r�vidke �letem sor�n, �s ha konkr�t p�ld�t k�rsz ott van Aya Hime. De ha ez nem el�g, akkor m�r te is bizony�tottad! - - �n? - a szellem tov�bbra is a kardot fix�rozta. - - Te. P�ld�ul, h�ny �jszaka takart�l be suttyomban amikor f�ztam? Azt ne mond, hogy ezt mer� sz�m�t�sb�l csin�ltad! Vagy p�ld�ul p�r perccel ezel�tt; "nem hagyom, hogy m�g egyszer meghalj!" Sesshoumaru, te nem vagy olyan rossz, mint amilyennek l�tszani akarsz, ez pedig azt jelenti, hogy igen is van sz�ved �s sokszor vezet t�ged… - - Ti haland�k nagyon bonyolultak vagytok… - s�hajtott nagyot a f�rfi, majd a n�re pillantott - Te mit mondasz, mit tegyek? - Az id� akad�ly �jra gyeng�lni kezdett, ett�l mindketten idegesebbek lettek. - - �n ebbe nem sz�lhatok bele. Csup�n felh�vn�m a figyelmed, arra hogy egy komoly indok ebben a korban m�r nem l�tezik! - - �s pedig? - - M�r van egy olyan kardod, ami nagyon is el�gs�gesnek bizonyul, ahhoz hogy �lni tudj vele! - Sesshoumaru az �v�ben f�gg� Toukijinre n�zett, mik�zben a k�k kis bubor�kok keletkeztek k�r�l�tt�k. - - D�nts�l, most! - emelte fel a hangj�t Seyako. - A kutya szellem m�g egyszer k�rbe n�zett, figyelte ahogy az apr� g�mb�k sz�tszakadnak, �sszemennek majd elhalv�nyulnak ahogy lassan a tompa id�nt�li monoton zaj er�s�dni kezd. "Hallgass a sz�vedre!" - gondolta �sszefut� szem�ld�k�kkel - "Hogy a fene ebbe az eg�szbe!" H�rtelen mozdult meg, elkapta a mellette lebeg� l�nyt, egy villan�s, �s elt�nt. Alig hagyt�k el azt a helyet, az id� ism�t elindult, �s a Sou'ung�t k�r�l�lel� t�mad�sok m�r ott cik�ztak ahol �k �lltak pillanatokkal el�bb. - Inuyasha �s kis csapata furcs�llva figyelte az esem�nyeket, nem is �szlelve, hogy f�l�tt�k meg�ll egy kicsit az id�. Mindannyian �sszerezzentek, amikor a tombol� f�nyess�gb�l, kis szellemg�mb csapott ki, majd ber�ppent k�z�j�k. A g�mb villant egyet, �s megjelent az id�sebb testv�r alakja. Sesshoumaru talpra �ll�totta a l�nyt, kit mag�val hozott, majd felemelte tekintet�t hogy figyelje a nagy el�ad�st, a Sou'unga megsemmis�l�s�t. - - Sesshoumaru-sama! - szaladtak mell� kis k�s�r�i, �m a kisl�ny megtorpant, ahogy az ura mellett �ll� l�nyra n�zett. - - Seyako-san… - rebegte Jaken mik�zben �gyetlen�l meghajolt. - - �r�l�k, hogy �jra l�tlak, Jaken! - biccentett a varangy fel� a l�ny. - Ekkor hatalmas robban�ssal d�lni kezdett el�tt�k a hegy, ropogva gurultak lefel� a tonn�s szikl�k, mik�zben a k�t �rv�nyl� t�mad�s a holtak utols� morzs�it is felem�sztette, azzal dolg�t bev�gezv�n elhalt. Ahogy egy pillanatra csend �s vil�goss�g lett a magasban megjelent a Sou'unga, markolat�n egy lev�gott m�regcs�kos karral. Lassan lebegve s�llyedtek al�, azt�n ahogy az els� szikl�kat el�rt�k vak�t� f�lg�mb alak� energia robbant ki bel�l�k. - Nem lehetett n�zni. Miroku, Sango �s a t�bbiek elfordultak, Seya egyet oldalra l�pett hogy a taiyoukai �rny�k�ba ker�lj�n, Inuyasha karj�t emelte szemei el�. Sesshoumaru elford�totta fej�t, azt�n valami ideges borzong�s j�rta be eg�sz test�t. Egy pillanatra megmerevedett, majd egyenesen a f�ny fel� kapta pillant�s�t. Inuyasha furcs�llva tekintett b�ty�ra hunyorg� szemeivel, ahogy a nagyszellem von�sai h�rtelen d�bbent hitetlenked� kifejez�ss� �lltak �ssze. - - Chichi-ue! (ap�m) - suttogta t�gra meredt szemekkel a d�mon. - A f�nyess�g k�zep�n hatalmas alak �llt. S�lyos, er�s p�nc�lzatot viselet, v�ll�n pr�mpal�st lebegett. Haj�t �sszek�tve sodorta a sz�l, ahogy lehajtott fejjel �llt a f�nyek tenger�ben. Lassan felpillantott, majd ac�los, aranysz�n szemeivel az el�tte �ll�kra tekintett. - - Uram! - hangzott Totosai, Miyouga �s Saya d�bbent ki�lt�sa, mik�zben majdhogynem vigy�zzba v�gt�k magukat. - - Az ap�m! Az �? - meredt a f�nyess�g fel� Inuyasha is, hangja kiss� remegett. - Csod�lkoz�s moraja futott v�gig mindenkin, l�legzet visszafojtva figyelt�k a gy�ny�r� el�tt�k lebeg� alakot. - - Sesshoumaru. Inuyasha. - zengte be a d�mon �bl�s, kellemes hangja a teret - Ti ketten v�g�l megtal�lt�tok a v�laszt. Most a Sou'unga �r�kre lepecs�tel�d�tt a t�lvil�gon. - Szavai ut�n pillanatnyi n�mas�g maradt, csak Seya suttogta mosolyogva: - - Inutaisho… - A szellem r�emelte a tekintet�t, mi ugyanolyan kem�ny maradt. - - Haland� Istenn�. Rem�ltem hogy m�g viszont l�tlak. - - Nagyuram… - hajtott fejet a l�ny, mik�zben a Nagy Kutyaszellem m�g egyszer v�gig j�rtatta tekintet�t rajtuk. - - Nincs m�s amit m�g el kellene mondanom nektek… - - Apa! - ki�ltott a m�lni kezd� f�ny fel� Inuyasha k�ts�gbe esetten. - Sesshoumaru rezzen�stelen arccal figyelte, ahogy apj�nak eml�kk�pe elhalv�nyul, mik�zben szemei �sszeh�z�dtak: - - Ap�m… - - - - Idegen volt a csend, mely be�llt az imm�ron megtisztult s�ks�gra. Az egykori hegy hely�n m�ly kr�ter �llt, bele patakok folytak, lassan t�ltve fel viz�kkel. Sziv�rv�ny csillogott az al�es� v�zen mik�zben lassan madarak jelentek meg �nekelve a k�k �gen. - Inuyash��k egy emberk�nt rogytak �ssze a z�ld f�v�n, csak Sesshoumaru ford�tott h�tat mindenkinek, majd k�nny� l�ptekkel elindult. Seyako nagyon belefeledkezett gondolataiba, sok m�ter ut�n szaladt csak a youkai ut�n, kinek nyom�ban m�r ott baktatott Aun, Rin �s Jaken. - - Sesshoumaru v�rj! M�g nem v�gezt�nk! - ki�ltott a f�rfi ut�n, mik�zben k�s�rletet tett a fut�sra, de �gy t�nt alig b�r �llva maradni. - A d�mon meg�llt, h�tra n�zett, �s v�gig n�zte ahogy a l�ny oda botork�l hozz�. - - M�g valamiben d�ntened kell! - - �spedig? - - Megy�nk vagy maradunk? - ny�gte a l�ny, azt�n feladta, lehuppant a f�be. - - Hogy �rted? - - Akarod-e hogy visszavigyem a m�ltb�li r�szed, oda ahova tartozik. - - Akkor megsz�nik ez k�osz a fejemben? - - Meg, hab�r szerintem m�g nagyobb marad ut�na. - A d�mon felh�zta bal szem�ld�k�t. - - K�l�n-k�l�n nem biztos, hogy egyk�nnyen megem�sztik majd ezt az id�utaz�sos dolgot. Gondold meg j�l, hogy mit v�lasztasz. Napnyugt�ig van id�. - Csend lett. Seyako egyszer csak azon kapta mag�t, hogy n�m�n foh�szkodik. � m�r akkor �tl�tta a helyzetet, amikor a szellem ut�n sz�lt. F�l�ben a Goshinboku szavai csengtek: "menj, �s ne gyere t�bbet vissza!" �s tudta ez mit jelent, ha vissza megy a sorsa beteljesedik, az id� hurok bez�rul, �s � ism�t saj�t v�gzet�nek foglya lesz. �s ism�t meg fog halni. - - Ha nem megy�nk vissza, akkor is elm�lik, ez a…? - f�radtan pillantott fel a mellette �ll� alakra elszakadva gondolatait�l. - - El. Mindent el fogok magyar�zni, �s ha hely�re tetted az eml�keid, minden �rthet�, s�t egyszer� lesz. - - �s a m�ltban mi t�rt�nik ha vissza megy�nk? - - Ezt neh�z lenne neked elmagyar�znom. Egy paradoxont id�ztem el�, egy olyan hull�mot mely ellent�tesen folyik az id�vel. Ha vissza megy�nk ez a hull�m elhal, �s mi onnan folytatjuk ahol abba hagytuk. Vagyis �llunk majd a Csontok K�tja mellett �s bamb�n n�z�nk ki a fej�nkb�l. - - �s ha nem megy�nk vissza? - - Ez a hull�m feler�s�dik, megbontja az id�t, majd elveszik benne, �gy ahogy mi is. Szabad�sz�k lesz�nk, akiket nem k�t a kor. Neked neh�z lesz, de p�rhuzamos�tanod kell az eml�keid, �n viszont k�nnyen megoldom, hiszen ebben a korban nincsenek eml�keim… - H�rtelen n�ztek egym�sra, tal�n annak hat�s�ra, ahogy Seya saj�t halotts�g�ra utalt. V�g�l a szellem hosszas t�preng�s ut�n - ami alatt kis csapata t�bort vert p�r l�p�snyire - feltette a sz�m�ra oly fontos k�rd�st: - - Ha itt maradunk, Te �letben maradsz? - Seyako nem b�rta ki, elmosolyodott. - - Ha itt maradunk igen. Ha visszamegy�nk ugyan az meg fog t�rt�nni, a m�ltat nem fogjuk tudni megv�ltoztatni. - �jabb sz�net �llt be a besz�lget�s�kbe. A n� k�rbe pillantott. T�l�k nem messze Inuyash��k besz�lgettek halkan, mik�zben hallgatt�k mir�l besz�lnek �k. M�sik csoportba �lt le Totosai, a tehene, Saya �s Miyouga, �k nagyon elm�lyedtek valamiben. Rettent� sok id� telt el, mire Sesshoumaru megsz�lalt. - - D�nt�ttem. - Seya m�r alig b�rta nyitva tartani szemeit, jobb karj�t egy�ltal�n nem �rezte m�r. - - Hai? - suttogta. - - Maradunk. - Valami iszonyatosan nagy k� esett le a l�ny sz�v�r�l. H�rtelen szakadt ki t�dej�b�l egy megf�radt, m�g is boldog s�haj. Balj�t esetlen�l maga el� ny�jtotta, tenyer�ben lassan �tl�tsz�, hull�mz� dolog jelent meg. Ekkor m�r Inuyash��k is fesz�lten figyeltek. - A l�ny er�tlen�l fel�j�k mosolygott, majd h�rtelen �sszez�rta ujjait. Az eddig �tl�tsz� anyag feh�ren szipork�zva sz�trobbant, majd pernye m�dj�ra szit�lva hullott vissza a f�ldre. - - Arigatou… Soha nem t�rek oda vissza… - suttogta a n�, majd felny�g�tt �s eld�lt a f�ben. Elm�j�ben a zavart �tvette a mindent els�pr� fekete semmi, megnyugv�st �s �j �letet titk�t rejtve mag�ban. - - - V�ge a m�sodik r�sznek. - - Folytat�s k�vetkezik: B�v�letben - Haland� Istenn� -