Hajnalodott, a h�zban �lmosan kezdtek neki reggeli teend�j�kh�z a szolg�l�k. A hatalmas, kellemes fekv�s� szob�ban az inuyoukai zavaros �lomb�l �bredt. Akaratlanul megr�ndult, mik�zben gyenge k�s�rletet tett, arra hogy fel�lj�n. Csup�n ekkor vette �szre a rajta szuszogva alv� n�t. A l�ny aranysz�n haja legyez�k�nt ter�lt el a futon mellett�k �rintetlen r�sz�n. Megpr�b�lt �vatosan vissza d�lni, de �rezte karjai k�zt a l�ny is �bredezni kezd. M�g f�lig �lm�ban halkan fels�hajtott a n�, azt�n lassan megmozd�totta egyik l�b�t. Sesshoumaru d�h�s volt mag�ra, nem akarta siettetni ezt az �bred�st. Az �jszaka folyam�n � is elaludt, pedig f�leg idegen helyen nem szokott. �gy azt�n m�g egy�ltal�n nem tudta �tgondolni a tegnap t�rt�nteket. M�r most �rezte, hogy ez a nap nagyon ny�g�s �s iszonyatosan k�nyes lesz mindkett�j�knek. Most lett volna a legnagyobb sz�ks�ge arra, hogy rendezni tudja gondolatait, hiszen sok dolog m�lik a reggelire �g�rt besz�lget�sen. Seya keze megremegett, majd lassan felnyitotta m�g �lmos szemeit. Nem t�nt meglepettnek, f�radtan n�zett a szoba vele szemben es� fal�ra, majd miut�n k�nyelmetlennek tal�lta fekv�s�t �jra mozogni kezdett, �s �gy m�r nem ker�lhette el, hogy fej�t is megemelje. - Ohayo (j� reggelt) – suttogta be a lassan vil�gosod� csendben, �gyelve arra, hogy ne n�zzen az alatta fekv� d�monra. - Ohayo Seya. – �rkezett a v�lasz nagy sok�ra, majd a d�mon is meg mozdult, de k�zben m�g sem engedte el a n�t. �gy maradtak, ahogy aludtak, nem n�ztek egym�sra �s nem is sz�laltak meg. M�r-m�r �gy t�nt tal�n ism�telten vissza alszanak v�g�l Seyako nem b�rta tov�bb. Vontatottan megt�rte a csendet. - Azt hiszem rosszul, d�nt�tt�l tegnap este… - hangja k�t�rtelm� ir�ni�val csengett. - T�l sokszor d�nt�ttem rosszul ami�ta mellettem vagy. - Tegnap t�bb dologban is. - M�g pedig? – emelte fel kicsit a fej�t a szellem. - Utols�k�nt, abban hogy nem �lt�l meg… - a mondat nyitott hangs�llyal z�r�s n�lk�l �rt v�get. - M�rt is? - Mert ha ezt Aya Hime, vagy a Nobunag�k megtudj�k azonnal szepukut k�vetelnek t�lem. De ha m�r meg kell halnom �s nem a te kezed �ltal akkor… - �jra nyitva hagyta a mondatot. - M�rt szerepel a hal�l ennyiszer a te gondolataid k�z�tt? A haland�k �ltal�ban ragaszkodni szoktak r�vidke �let�kh�z… - mordult egyet a d�mon, majd az�rt megk�rdezte – Akkor mi? - Akkor igaz�n felesleges volt, hogy ezt az �jszak�t nem t�lt�tt�k egy�tt… A f�rfi megh�kkent. Nem b�rta ki hogy a p�rn�knak t�maszkodva m�g jobban fel ne �lj�n, �s ezzel egy�tt megemelje a l�nyt is. - Azt hiszem, soha nem fogok rajtad kiigazodni! – v�laszolta nagy sok�ra Sesshoumaru, �m nem tudta felvenni a szemkontaktus Sey�val. - Tal�n nem is kell, hogy kiigazodj rajtam. - Lehet. Minden esetre nehogy azt hidd, hogy �n b�rmelyik Nobunag�val k�z�ln�m ezt. – a l�ny k�zben �jra megmoccant, mire a szellem kis sz�netet tartott a besz�dben – Egyr�szt semmi k�z�k ahhoz hogy mit teszek, egyenl�re m�g szabad vagyok. – furcsa �t�l�ssel ejtette ki a szabad sz�t, amin a l�ny meglep�d�tt. „Tal�n nem is akarja ezt a h�zass�got? Tal�n t�nyleg nem is akarna semmit Ay�t�l, ha a sz�leik nem �gy rendezt�k volna?” – lep�d�tt meg Seya. - M�sr�szt nem lenne joguk szepukut k�vetelni t�led. T�bb okb�l sem. A n� felnevetett, nem boldog, de az�rt kellemes hangon, majd nem b�rta ki oldalra fordult �s felk�ny�k�lt, mire egyenesen szembetal�lta mag�t Sesshoumaru komoly tekintet�vel. - Ugyan m�r. A tulajdonuk vagyok, az csak egy gesztus volt hogy hercegn�v� fogadtak. Semmit nem takar. �s a Nobunag�k �s k�ztem l�v� kapcsolaton senki nem tud v�ltoztatni. – v�laszolt enyh�n csal�dottan. - Ha akarn�m, b�rmikor elvehetn�lek t�l�k. – a l�ny szemei elkerekedtek – Ak�r er�vel ak�r abb�l a t�nyb�l kiindulva, hogy nem voltak j� h�b�ruraid. �s egy j� damijo vigy�zott volna egy olyan �rt�kes oniwabaira mint te, �k pedig nem voltak j� gazd�id. - L�gy sz�ves ne �ltass! �s Ay�t �n soha, semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt sem hagyn�m el. Erre felesk�dtem, ne merd megk�rd�jelezni a h�s�gem! – emelte fel a hangj�t akaratlanul Seya – �n mindenek el�tt test�r vagyok, �s ezen semmi nem fog v�ltoztatni, m�g te sem! A l�ny s�rt�, d�h�s hangon fejezte be mondat�t, �m m�g is �gy hangzott saj�t mag�t bizonygatja. A d�mon megm�rgesedett a tiszteletlen hangnemen, d�h�sen lebor�totta mag�r�l a n�t, majd a k�vetkez� pillanatban m�r f�l�tte volt. Seya v�dekezni akart, �m karajait k�t oldalra leszor�totta a f�rfi. Villog� szemekkel, n�ztek egym�sra p�r pillanatig. - Nem k�rd�jelezem meg a h�s�ged, de valamit ne felejts el! Amit tett�l, megtett�l, nem tudod semmisnek nyilv�n�tani, �s mindazzal, ami a m�lt este t�rt�nt bebizony�tottad, hogy m�r nem Ay�hoz akarsz h�s�ges lenni! – Sesshoumaru hangja hideg volt, ahogy besz�lt – Ap�m akarata hogy elvegyem Ayasihot, de �n ett�l b�rmikor visszal�phetek. A magam ura vagyok, veled ellent�tben, nekem nem parancsolnak. - Tanultam t�led egy nagy b�lcsess�get: T�l sokat hiszek magamr�l. De ez r�d is �rv�nyes! – sziszegte Seya, majd norm�lis hangon, de tov�bbra is d�h�sen folytatta - Nem vagy istens�g, �s te is ugyanolyan gyenge volt�l tegnap este! S�t mi t�bb ugyan annyira akartad is, mint �n, ne is pr�b�ld tagadni! �gyhogy tal�n nem k�ne pr�dik�lnod nekem, ha �n nem teszem meg el�bb ut�bb te tetted volna meg! – a szellem kelletlen�l elh�zta a sz�j�t, de a l�ny nem t�r�d�tt vele – �s tudod mit? Lehet, hogy �n csak egy szolga vagyok, de legal�bb saj�t magamnak nem hazudok… Tudod mi alattval�k, nem engedhetj�k meg magunknak ezt a luxust! – ironiz�lt g�nyos kis grimasszal, v�g�l elhallgatott. - Ostoba l�ny! H�t m�g mindig nem �rted? Te a Nobunag�knak nem vagy t�bb egy eszk�zn�l! Te magad mondat szepukut k�veteln�nek egy olyan b�n�rt, ami nem csak a te hib�d! – Seya kiss� megd�bbent ezen a f�lig elismer�st sejt� mondaton - T�bbsz�r megmentettem az �leted, az �si t�rv�nyek szerint a tulajdonom lenn�l, am�g ki nem egyenl�ted a sz�ml�t… - a d�mon m�r eg�szen k�zel hajolt a n� arc�hoz – Cser�be a seg�ts�ged�rt megkaphatn�d t�lem a szabads�got! - Ezzel azt akarod mondani, hogy sz�ks�ged van r�m? – mosolyodott el Seyako, �s imm�ron tiltakoz�s n�lk�l hagyta, hogy a taiyoukai r�nehezedjen – Sz�ks�ged van r�m, ezt te is tudod. Cser�be a Soung��rt visszaadn�d a szabads�gom, felmentve h�b�ri szolg�latom al�l. De m�rt tenn�d meg mindezt, hiszen nem vagyok t�bb egy �szaki test�rn�n�l? Vagy tal�n…? – a l�ny f�nyl� k�k szemei �sszeh�z�dtak, k�v�ncsian nyitotta sz�t ajkait, v�rva a v�laszt. A szellem m�rgesen ell�kte mag�t�l a l�nyt, majd elfordult t�le. V�laszra nem m�ltatta, bel�l forrt a d�ht�l, hogy ilyen csapd�ba l�pett. �m �gy n�zett ki Seya m�r teljesen meg nyugodott, felt�rdelt a futonon, �s a neki h�ttal �l� f�rfi m�g� m�szott, majd a f�l�hez hajolva beles�gta. - Meg�g�rtem hogy seg�tek neked megkeresni a Soung�t, �s ez �gy is lesz. Cser�be csak annyit k�rek, hagy tedd boldogg� Ay�t… Nem kell felel�ss�get �rezned miattam. - Ne akard megszabni, hogy mit tegyek! – csattant fel a f�rfi, de a higgadt mosolyg� k�k szemek lenyugtatt�k – Egyel�re nagyobb gondom is van, mint Aya-san. �s honnan veszed, hogy �rzek egy�ltal�n valamit ir�ntad, ningen (haland�)? - Sesshoumaru. Hagyjuk ezt. Tekints�k semmisnek a m�lt est�t �s k�sz! Most pedig gyere, induljunk! – a l�ny felkelt, majd levetette kimon�ja fels� r�szeit, �s az als�nem�re egy kik�sz�tett v�lt�s ruh�t h�zott. - Rendben. – v�laszolta nagy sok�ra a d�mon, megv�rta am�g a l�ny befejezi az �lt�zk�d�st, csak akkor mozdult meg amikor a Seya megsz�l�totta. - Dozo! (k�rlek) Seg�ten�l? – azzal a kis kapocs sorra mutatott ruh�ja h�tulj�n, ami nyak�t�l indult, �s der�kt�jt �rt v�get. A youkai k�nnyed�n beb�jtatta a kis csatokat megfelel� hely�kre, k�zben el�re dobta a l�ny haj�t, mely mind untalanul keze �gy�be ker�lt. P�r pillanatra v�gign�zett a n� h�feh�r kecses nyak�n, mire elcsod�lkozott. - Ez mi? – k�rdezte �s egyik ujj�t a n� b�r�hez nyomta. - Mire gondolsz? – lep�d�tt meg a l�ny. - Olyan, mint egy apr�cska tetov�l�s. Halv�ny, mintha elkopott volna. - Tetov�l�s? Nem csak egy heg? - Iie. (nem) - Nekem pedig egy darab tetov�l�som sincsen. - Pedig ez nagyon olyan. Egy �r�sjelre eml�keztet de, nem tudom elolvasni. – a d�mon v�g�l elh�tr�lt a l�nyt�l. Seya a t�k�r fel� vette az ir�nyt, �s miut�n � is megvizsg�lta az apr�cska alig k�t centis fel�letet, megr�ntotta a v�ll�t, majd haj�t h�tra dobva az ajt�hoz l�pett. Addigra a kutyaszellem is eligaz�totta ruh�zat�t. A l�ny a folyos�r�l m�g visszafutott katan�j��rt �s t�rj��rt, megr�m�lve, mert nem eml�kezett tegnap mi lett vel�k. Az m�g r�mlett neki hogy felk�t�tte �ket, de hogy mikor szabadult meg t�l�k, az m�r teljesen hom�lyba veszett. V�g�l elindultak a f��p�let fel�, �s a tegnapi szob�ba bel�pve reggelihez ter�tett asztal fogadta �ket �s hamarosan h�zigazd�juk is meg�rkezett. Megreggeliztek, k�zben alig besz�ltek, csup�n Yokoseno n�zett r�juk felett�bb el�gedett kifejez�ssel arc�n. Az �tkez�s elm�lt�val azt�n indulni k�sz�ltek m�r, mikor is az id�s d�mon megsz�l�totta a l�nyt: - Seyako-san ne haragudj meg, de szeretn�k valamit megtudni… - Mit parancsolsz, uram? – k�rdezte a l�ny engedelmesen. - A t�r, ami az �vedben van. A fekete-ez�st selyem markolatos. - Hai? - Megtudhatn�m, honnan van? - Egy bar�tomt�l kaptam. – lep�d�tt meg a l�ny. - �s el�ruln�d a bar�tod nev�t. - Term�szetesen, Ryohmaru. - Most megnyugtatt�l Seyako-san. – s�hajtott nagyot az �sz youkai – Az a t�r ebb�l a h�zb�l ker�lt Ryohmaru-donohoz. - �n nem akartam elfogadni, de… - szabadkozott a n� zavartan. - Cseppet se b�ntson. Csak tudni akartam honnan van. �s mivel becs�letes �ton jutott�l hozz�, adn�k mell� m�g valamit. – azzal intett az ajt�ban �lldog�l� szolg�l�nak. A l�ny felvett egy hossz�k�s, ruh�ba csavart csomagot, �s meghajolva �tadta ur�nak. Yokoseno kig�ngy�lte a halom m�ly�n rejl� t�rgyakat. Ez�st-fekete kardh�vely cs�szott ki bel�le, benne karddal, melynek markolata egy az egyben megegyezett a t�r markolat�nak mint�j�val. Azt�n ahogy a rongyot tov�bb forgatta az �reg, trap�z alak� selyemzsin�ron f�gg� t�rgy hullott ki bel�le, majd ezt egy hajl�tott, k�k penge k�vette. Mindny�jan tudt�k hogy alkarv�rtbe val� rejtett k�s. - Seyako-san ezeket most neked adn�m. Sz�ks�getek lesz r� az �ton. - De h�t… - a l�ny csak hebegni tudott meglepet�s�ben, �s hol a szint�n csod�lkoz� Sesshoumarura, hol az id�s szellemre n�zett. - Valaha a l�nyom� volt mindez. Ryohmaru jegyese volt a l�nyom. �gy ker�lt � hozz� a t�r. De m�r hossz� ideje halott. - Nem fogadhatom el! Sajn�lom, de a t�rt is itt hagyn�m akkor! – kelt fel a Seyako guggol�s�b�l. - Egy oniwabai tudna b�nni ezekkel a fegyverekkel. Nem az�rt k�sz�ttetettem, hogy az �r�kk� val�s�gig a szekr�nyben �lljanak. �s Inutaisho bar�tom id�sebbik fi�nak asszony�n�l jobb embert nem is tal�lhatn�k, aki haszn�lja �ket. - Ez f�lre �rt�s, �n nem vagyok… - Seyako nem akarta elfogadni, semmi �ron a fegyvereket. - Tudom, tudom hogy te nem vagy az, �s azt is tudom, hogy Sesshoumaru Aya v�leg�nye. Igen-igen. �s te a Nobunag�k test�re vagy. - De? – Seya m�r azt sem tudta mit mondjon. - B�rmennyire is elszigeteltnek t�nik itt minden, ide hamar el�rnek a h�rek. Azt is tudom, hogy a Sou'ung�t keresitek. �s nem helyeslem. Ha a Nagy Kutyaszellem �gy akarta volna, hogy a Ti�d legyen – itt m�r Sesshoumarura n�zett – neked adta volna az Alvil�g kardj�t. - Ap�m bolond volt. – ford�totta el tekintet�t az ifj� inuyoukai. - Ha megmagyar�zod nek�nk, hogy ap�d m�rt volt bolond… - �m Sesshoumaru k�zbe v�gott. - Az�rt mert meghalt az�rt a haland� n��rt, �s a f�lszellem fi��rt. Meghalt, megtagadva t�lem, hogy � legyen a legnagyobb ellenfelem, akit valaha legy�z�k! – a f�rfi hangja makacs indulatot t�kr�z�tt. Seya kicsit megd�bbent, a vad szavak hallat�n, de azt�n megkem�ny�tette tekintet�t, �s a tatamikat kezdte fix�rozni. - Ezt tal�n nem a h�lgy jelenl�t�ben kellett volna. – Yokoseno hangja fedd�n �lte meg a leveg�t – �s Sesshoumaru nagy�r, Nyugati Tartom�nyok ura, csak hogy tudd mit besz�lsz, te is tudod, hogy saj�t magadra kiab�ltad mindezt! S�ri csend lett, a szolg�l�l�ny r�m�lten elh�tr�lt, ahogy megpillantotta az ifj� d�mon z�lden felvillan� karmait, a m�reg f�st elsz�nezte kez�nek k�rvonalait. Ajkai k�z�l d�h�s morg�s hallatszott, ahogy j�ghideg tekintettel meredt apj�nak r�gi bar�tj�ra. De az id�s f�rfi nem mozdult, nyugodtan �llta tekintet�t. Seya fel sem mert n�zni, �rezte ahogy arca l�ngolni kezd. Nem csak a kutyaszellem szavait�l, hanem a sz�gyent�l is. Tudta hogy Yokoseno mindent tud, azt is, ami az �jszaka k�zt�k t�rt�nt. Ahogy felpillantott m�r nem azt a v�n n�cs�b�sz szellemet l�tta, akit megismert mikor bel�pett ebbe a h�zba. Sziklaszil�rd �sz haj� youkai n�zett vele szembe. - Csak ap�m miatt nem �llek meg – z�rta �ssze tenyer�t a Sesshoumaru, mire a z�ld f�ny el�lt ujjai k�r�l. - Sz�val m�g is tiszteled ap�dat? – Seyako �gy �rezte az �reg az �let�vel j�tszik. - Soha nem mondtam hogy nem tiszteltem ap�mat. Csup�n bolond volt. De te, tal�n m�g n�la is rosszabb vagy… - Lehet, fiam, lehet. Minden esetre, ha azt akarod, hogy Seyako-san tudjon neked seg�teni, a Sou’unga felkutat�s�ban – itt a mindketten �sszerezzentek – akkor k�t dolgot kell tenned. Felfegyverezned �t, hogy meg tudja v�deni az �let�t, vagy ak�r a ti�det. – z�rta jelent�s�gteljes hangs�llyal szavait Yokoseno, majd hat�ssz�net ut�n folytatta – A m�sik pedig, hogy viselkedj vele tisztess�gesebben, ak�rmilyen er�s is, � akkor is csak egy ningen, �s n�. - Ugyan miattam azt�n nem kell… - dadogta k�zbe a l�ny meghatottan, att�l hogy Yokoseno ennyire figyelmes vele szemben. - De igen is kell, mert Sesshoumaru nagy�rnak v�lem�nyem szerint m�g mindig nem j�tt meg a j�zan esze, hab�r a maga k�tsz�z �v�vel ez nem is meglep�. De j� magam azt hiszem m�r el tudom d�nteni mi sz�ks�ges, �s mi nem. Most pedig ha megk�rhetlek Seyako-san k�vesd Rient �s �lt�zz �t! Seya n�m�n meghajolt majd elsietett a szolg�l� ut�n, kettesben hagyva a d�monokat. Csak a szomsz�d szob�ig kellett mennie, ott a l�ny utas�t�s�ra levetk�z�tt, majd az � seg�ts�g�vel �lt�zni kezdett. Tiszta als�kat kapott, mire hossz� s�t�tk�k hakamatot h�zott. A l�ny le�ltette, majd fekete csizm�kat seg�tette fel l�baira, majdhogynem ugyan olyanokat, mint Sesshoumaru�. F�l�lre k�nny� halv�ny �gsz�n haorit h�zott, majd egy olyan k�penyt melynek csak eleje �s h�tulja volt, k�z�pen dugta �t a fej�t, �s mindez k�r�lbel�l t�rd�ig �rt le. Maga az anyag ez�stsz�rke volt, f�nyl� fekete mint�val a l�ny v�ll�n�l �s a szeg�kn�l. De ez nem volt el�g. A szolg�l�l�ny k�nny� n�i v�rtet ker�tett el�, ami ugyan nem neh�z ac�l volt, csup�n szamur�j v�rtezet �talak�tva. Mell vonalban volt csak ez�stsz�n f�m, k�toldali v�llv�rt r�sszel, a l�ny has�n�l kem�ny�tett fekete b�rb�l k�sz�lt, �s k�nnyed�n k�vette test�nek vonal�t. H�tul f�z�vel k�t�tt�k meg, miut�n alatta kisim�tott�k � sz�rke k�penyt. Az ac�lon s�t�tk�k festett bambuszlev�l mint�k, a fekete kezelt b�r�n ugyan ilyen alakzatok vil�gosk�k fest�kkel d�szlettek. Ez f�l� a p�nc�l r�teg f�l� k�t�tte azt�n fel h�feh�r �s k�k mint�s obij�t, melyet k�tszer csavartak k�rbe derek�n, �s h�tul masnira k�t�tt�k. De csak az els� r�teg volt szoros a m�sikat laz�bbra hagyt�k, hogy az �vre katan�t lehessen f�zni. Ezek ut�n a Rien felseg�tett mind k�t kez�re egy-egy fekete b�r alkarv�d�t, melyek h�velyk �s mutat� ujjai k�z�tt b�jtak �t, �s f�z�vel er�s�tett�k karj�hoz. Jobbj�ra �gy rakt�k fel az alkar v�rtet, hogy ruh�j�nak ujja bet�r�dj�n al�. Ugyan ezen oldaliban pedig megtal�lta a ferde v�gatot, �s a f�m agyat mihez a rejtett peng�t tudja illeszteni. A l�nyka fekete szalagot nyomott a kez�be, �s megk�rte hogy fogja �ssze haj�t, �gy ahogy � azt szereti. Seya kibontotta f�rtjeit, majd copfot form�lt bel�l�k �s sodorni kezdte. Mikor �ssze�lltak k�nnyed�n nagy b�tyk�t k�t�tt bel�le, �gy hogy a csom� a fej�n�l legyen, megh�zta, majd a szalag egyik v�g�t �t f�zte a hurkon, hogy pont a fel�n�l �lljon meg �s ellent�tes ir�nyban lel�g� l�fark�n elkezdte lefel� becsavarni vel�k. Mikor a szalag elfogyott megk�rte a l�ny hogy azt k�sse meg. �gy azt�n m�r teljes harci d�szben, csap�n fegyverek n�lk�l �lldog�lt a szob�ban, idegenk�nt tekintve le saj�t test�re. V�g�l a l�ny visszavezette. Ahogy visszat�rt, minden szem k�v�ncsian r�szegez�d�tt. Yokoseno elmosolyodott, m�g a h�tt�rben, imm�ron teljes p�nc�lzatban �s �t�lt�zve v�rakoz� Sesshoumaru csak felh�zta egyik szem�ld�k�t jelezv�n csod�lat�t. A l�ny v�gig futatta tekintet�t a d�monon, �s meg�llap�totta el�z� harcban megs�r�lt ruh�zata �s v�rtje imm�ron t�k�letes �s hib�tlan. Erre egy halv�ny mosolyt k�ld�tt a kutya szellemnek, majd minden figyelm�t az id�sebb f�rfinek szentelte. Yokoseno intett neki hogy menjen k�zelebb, majd felemelte a d�szes katan�t, �gy tartva, hogy a markolat a n� fel� �lljon. - Ha megtenn�d? – k�rdezte, mik�zben eddig oly �l�nk szemeiben sz�rke f�nyek kezdtek j�tszani. Seya kez�t a markolatra tette, mire a h�vely remegni kezdett, majd ahogy elkezdte kih�zni a kardot feh�r f�ny �ml�tt ki bel�le. Ahogy a katana hegye is elhagyta a m�v�szi tokot, aur�ja l�ktetni kezdett. Mindenki fesz�lten v�rt. A f�ny lassan �lni kezdett, kivehet�v� v�lt a k�kf�ny�, gy�ny�r� �t centi sz�les penge, v�rerein a feh�ren �g� v�setekkel. - Igazi Muramassa-penge. (H�res fegyverkov�cs Nipponban [(Jap�n ahogy a jap�nok nevezik)] – s�hajtott nagyon Yokoseno – Eddig csup�n a l�nyom volt k�pes kihozni bel�le minden er�t. Te k�l�n�s haland� vagy… - M�g mindig �gy �rzem, hogy nem vagyok m�lt� erre… - a l�ny megbabon�zottan b�multa a f�nyl� ac�lt, szemeiben t�kr�z�d�tt az. - Hidd el, n�lad lesz a legjobb helyen Seyako-san. Annyira hasonl�tasz most a l�nyomra. – az id�s d�mon ajkai k�z�l f�radt megt�rt s�haj sz�llt ki – Sesshoumaru – fordult a fiatal kutyaszellemhez – ha megtudom, hogy nem vigy�zt�l el�gg� erre a l�nyra. A Nobunag�k helyett �llek meg! - Bar�tom, �reg vagy te m�r ahhoz! – h�zta el a sz�j�t az ifjabbik youkai – Minden esetre nem �ll sz�nd�komban meg�letni Sey�t. – kicsit meglep�d�tt hogy a n� bec�zett neve j�tt a nyelv�re, �m k�nnyed�n tovasiklott e felett – �s ha meg is halna �t k�zben. Tudod, hogy az nem lenne sz�momra akad�ly… - ballj�val v�gig sim�totta a Tenseiga h�vely�t. Yokoseno halv�nyan elmosolyodott, von�saira nyugalom �lt ki. M�r nem f�ltette a l�nyt, ki �gy annyira hasonl�tott h�n szeretett de m�r r�gen a mezsgy�n l�v� le�ny�ra. Ha Sesshoumaru k�pletesen felaj�nlja a Tenseiga t�lvil�g feletti erej�t �rte, akkor m�r minden rendben lesz. - Rakj el mindent! – n�zett az id�sb szellem Seyakora – Azt�n induljatok. Ha gyorsan �tkeltek a hegyeken ak�r est�re el�rhetitek az Ezer�ves f�t. – pillant�sa �tt�rt a taiyoukaira – Tudod, mit fogsz ott l�tni. Ap�d eml�k�re k�rlek… Sesshoumaru ajkai gonosz vigyorra h�z�dtak: - Ne f�lj Yokoseno, nem �l�m meg a korcsot. Nem lenne m�lt� hozz�m, hogy �gy v�gezzek vele… - Sesshoumaru. M�g is csak a testv�red. Nem k�ne… - Iie! (nem) – v�gta r� a f�rfi – Nem �rdemli meg! Meglett volna az es�lye. A Nagy H�bor�ban. Sz�ks�g lett volna r�, Nyugat b�zott benne. �s � hol volt? – Seya meglepetten tapasztalta az indulatot a d�mon m�skor oly higgadt hangj�ban. - � soha nem lesz olyan, mint mi. Te is nagyon j�l tudod, �s a hely�ben mi is ink�bb az emberekhez h�zn�nk, oda ahol legal�bb a nyomor�lt �let�nk biztons�gban van. Ap�tok azt akarn�… - Nem �rdekel. – l�tszott hogy a kutyaszellemet egyre jobban irrit�lja a t�ma, amib�l Seya egy sz�t sem �rtett – Onna, induljunk. - Dozo (k�rlek), vagy valami? – morgol�dott a l�ny azzal a m�g mindig k�k f�ny�rban �sz� peng�t visszatolta a h�vely�be. A csattan�s �lesen has�tott a leveg�be, ahogy a kard csilingelve a tatamikra hullott. Seyako bent akadt l�legzettel, t�gult pupill�kkal meredt maga el�, kezei a leveg�ben maradtak. Majd felszisszenve nyak�hoz kapott. Az �les f�jdalom h�rtelen j�tt, �m olyan h�rtelen is t�vozott. Az �rz�s legink�bb forr� par�zs �get�s�re eml�keztetett, ahogy kez�t leemelte nyaka jobb oldal�t�l, tenyere v�resen csillogott. A szemei hom�lyosak voltak, ahogy �jra visszanyerte l�t�s�t, csak azt l�tta, ahogy Sesshoumaru elt�volodik t�le, mik�ppen lefektette a p�rn�kra melyek, kitudja honnan ker�ltek a tatamira. Azt�n a f�rfi alakja �jra k�zeledett, �rezte, ahogy a haj�t f�lre t�ri, majd hideg, piha anyag nyom�dott az �get� l�ktet� pontra. - Mi t�rt�nt? – k�rdezte �s pr�b�lt fel�lni, �m a mellette guggol� alak visszanyomta. Hallotta, hogy az inuyoukai v�laszol, de egyszer�en nem �rtette a szavakat. �jra lehunyta szemeit, s mire ism�t k�rbe n�zett m�r teljesen rendben volt. �jra megism�telte el�z� k�rd�s�t. - Szerintem n�zd meg magad. – v�laszolt a d�mon, �s Rien v�r�s haja tolakodott a k�pbe, kez�ben apr� t�k�rrel. Seyako elvette a t�kr�t, majd megkereste benne f�jdalm�nak forr�s�t. Ujj�val lekapart egy kis varrt, majd megpillantotta a k�l�n�s halv�nyk�k kis jegyet. Ugyan alig volt kivehet�, de tov�bbra is �getett. Meglepetten a k�r�l�tte �ll�kra tekintett. - Mi ez? – szemei k�ts�gbe esetten futottak az �t n�z� arcokon. - Stigma. Meg vagy jel�lve. - Hogy micsoda? - Azt mi nem tudhatjuk. – v�laszolt neki Yokoseno, �s intett a szolg�l�nak, aki elvette a t�kr�t �s egy cs�sze meleg te�t nyomott a l�ny kez�be – Idd meg. A tea megtette a hat�s�t, ak�r egy rossz �lom m�lottak el az el�z� percek r�m�lettel telt f�jdalmai. Seyako hamarosan l�bra �llt, �s arc�n zavaros mosollyal felf�zte �v�be a kardot �s a hossz� t�rt. Szak�rtelemmel illesztette be a rejtett k�st alkar v�rtj�be. Majd megfogta a furcsa kis trap�z alak� t�rgyat, k�nnyed mozdulattal sz�tcsapta, mire szab�lyos k�kpeng�s ac�llegyez� lett. - L�tom mindenf�le fegyver forgat�s�ban j�rtas vagy. – sz�lalt meg az id�sebbik f�rfi, Seya �szre sem vette mikor l�ptek ki a gangra. - �t �ves korom �ta tanulom a harcm�v�szetet. - Ha meg nem s�rtelek most h�ny… - akarta k�rdezni a d�mon, �m a l�ny k�nnyed�n v�laszolt. - Emberi id� szerint 16 �ves vagyok, ha j�l tudom – kicsit habozott - n�latok m�g gyereknek sz�m�tok. A l�ny k�nnyed�n mondta ezt, mik�zben pillant�s�t nem ker�lte el a mellette �ll� kutyaszellem k�ts�gbe esett, megr�k�ny�d�tt, d�bbent arckifejez�se, ami ak�r f�ld�n t�li k�nokr�l is �rulkodhatott volna. Majdhogynem hangosan felnevetett, amikor k�v�ncsis�gb�l meghallgatta a d�mon gondolatait. H�t maradjunk, ann�l hogy Sesshoumaru most er�sen pedofilnak �rezte mag�t… - Sokkal id�sebbnek l�tszol, m�g emberi m�rt�kkel m�rve is. – Yokoseno is meglepettnek t�nt. - Tudom. – „Nem v�letlen”- gondolta a l�ny - Yokoseno-sama domo arigatou minden�rt, �s a kamik vigy�zzanak r�d! – hajolt a h�zigazda fel�. - R�d is Seyako-chan – a f�rfi heccel�sb�l m�r nem haszn�l megtisztel� jelz�t a n� neve ut�n – �s k�rlek vigy�zz a mi �nfej� taiyoukainkra! - Megpr�b�lhatom. – n�zett fel a m�g mindig kifejezetten furcsa k�pet v�g� Sesshoumarura – azzal ism�t meghajolt – Sayonara! - Sayonara! – hajolt meg Yokoseno is, az inuyoukai csak biccentett azzal elindultak a domb alj�ban v�rakoz� t�rsaik fel�. Jaken �s Aun is szemmel l�that�an kipihent �s el�gedett volt a kis pihen�nek h�la, �gy azt�n �lettel telve �s er�sen v�gtak neki a medence vel�k szemben l�v� hegyeinek, folytatva �tjukat Hons� (a sziget melyen Toki� is van) belseje fel�. A reggeli nap bizsergette b�r�ket, biztat�n, s rem�nyekkel v�rtezve fel lelk�ket. Folytat�s k�vetkezik…