Seyako lassacsk�n eljutott arra a foly�s�ra, amely szob�j�hoz vezetett, majd k�nnyed, ing� l�ptekkel el�rte a megfelel� ajt�t is. Elh�zta, bel�pett majd s�hajtva az els� �l�helyre rogyott. Feje tiszta maradt, csup�n nem volt eg�szen test�nek ura. - �des kami! Azt hiszem nem kellett, volna ennyit inni. Pedig �szre sem vettem. Nem is eml�kezett r� mennyit �ld�g�lt, mikor v�gre mozg�sra sz�nta el mag�t. Fel�llt, m�g jobban sz�th�zta kimon�j�nak nyak�t, majd a szoba t�kr�s asztala el�tti cser�pt�lhoz l�pett, belem�rtotta kezeit, �s j� adag vizet fr�csk�lt arc�ra �s mellkas�ra. Vigyorogva n�zett fel, bele a t�k�rbe, ahol egy szint�n vigyorg�, pirosl� orc�j�, f�nyl� szem� n� n�zett vissza r�. Valami�rt el�gedetnek �rezte mag�t a l�tv�nnyal kapcsolatban, s�t egyenesen sz�pnek l�tta saj�t t�k�rk�p�t. Vontatottan �s megfontoltan �tbaktatott a szob�n, �s kil�pett a foly�s�ra. Beh�zta maga m�g�tt az ajt�t, m�lyet l�legzett �s a t�voli hegyekre emelte tekintet�t. Gy�ny�r� volt minden, �s � mindent m�g gy�ny�r�bbnek l�tott. Karjait �sszefonta, mik�zben kicsit megsimogatta saj�t mag�t, �rezv�n v�llain a puha selyem anyagot. H�rtelen mag�nyosnak �rezte mag�t, ismeretlen v�gy fogant meg gondolataiban. V�gy egy gy�ng�d, �rz�keket borzol� �lel�sre. S�hajtva lehunyta szok�sosn�l is jobban f�nyl� szemeit, hossz� percek m�lva is csak az�rt n�zett fel, mert t�volr�l mozg�st �rz�kelt. Ahogy felpillantott l�tta a tovas�t�l� Yokosen�t, majd megpillantotta Sesshoumarut is amint lefel� indul a dombon, melyre a h�z �p�lt. Pillant�sai k�vett�k a f�rfit eg�szen addig a pontig, ahol a f� h�rtelen elnyelte szemei el�l. A n� csak akkor kapott �szbe, mikor m�r lel�pett a megemelt gangr�l, �s elindult az imbolyg�, tengerszer�, magas sz�lak k�z�tt. Hagyta hogy a sz�l bele fodorjon �sszefogott haj�ba, beb�jjon k�nny� ruh�ja al�, �s leh�tse hev�lt test�t. Megborzongott, �s az el�bbi v�gy mely csak egy szeret�, bec�z� �lel�st k�v�nt tov�bb er�s�d�tt, nagyobb l�pcs�t ugorva fel testi k�v�nalmainak sk�l�j�n. H�rtelen �llt, meg ahogy megpillantott a neki h�ttal fel�l� f�rfit. A sz�l sz�m�ra kedvezet, a d�mon fel�l f�jt, az � illat�t pedig m�s ir�nyba sz�ll�tva tov�bb rejtve maradhatott. Kicsit v�rt, nem is tudv�n mit akar, n�m�n figyelve az el�tte p�r m�ternyire �l� alakot. A d�mon felh�zott t�rdeire t�masztotta kezeit, h�ta furcsa m�d most g�rnyedt volt, ez�st haj�t sodorta a sz�l. Meseb�li jelens�gnek tetszett az alkonyati f�nyj�t�kban, meseb�linek �s gy�ny�r�nek. Seya elindult, gyorsan tette meg azt a csek�ly p�r m�tert, hangtalanul lerogyott a f�rfi m�g�tt t�rdeire, majd nem is tudv�n mit�l vez�relve kezei a szellem v�llaira cs�sztak. Maga is meglep�d�tt, amikor ujjai �szt�n�sen massz�roz� mozdulatot tettek, azt�n m�r csak kiss� meglepetten pislogott a csukl�j�t rabul ejt� k�zre. Sesshoumarut v�ratlanul �rte a bizserget�, �des-kellemes �rint�s, szinte tudat alatt fordult h�tra �s kapta el „t�mad�ja” kez�t. Azt�n ahogy feln�zett a ragyog�, ig�z� k�k szemekbe �gy �rezte kezeib�l minden er� elsz�ll. Lassan elengedte a l�ny csukl�j�t, �s ism�t el�re fordult, meg nem �llva egy hangos, m�ly s�hajt�st. A n� kezei �jra a f�rfi v�llain pihentek, majd Seyako elmosolyodott �s folytatta a massz�rk�d�st. Ujjai szakszer�en �s tudatosan nyomt�k �s gy�rt�k v�gig a youkai v�llait �s nyak�t, mire az imm�r kiegyenesedett h�ttal �lt el�tte. A kezdeti g�rcs�s feszess�g a f�rge ujjak hat�s�ra hamarosan felold�dott, a taiyoukai test�t valami r�g nem �rzett nyugalom, m�g is pezsg� nyugalom �nt�tte el. A l�ny percek m�lva sem hagyta abba, mire a f�rfi megsz�lalt: - Hol tanultad? – k�rdezte szokatlan �rzelem d�s hangsz�nen a d�mon. - Otthon, �szakon. M�g eg�szen fiatalon. - J�l csin�lod. – ahogy Sesshoumaru kimondta ezt a k�nnyed b�kot a l�ny kezei meg�lltak, majd �rezte, ahogy mell� cs�szik a f�ben. �ltek egym�s mellett, az egyre csillagosod� eget f�rk�szve, m�gnem a l�ny lassan feltekintett a mellette �l� alak arc�ra. A d�mon meg�rezv�n, hogy figyelik r� n�zett, majd rosszall�an elh�zta a szemeit. - Mi baj? – mosolygott r� a n�. - Yokoseno. Meg�rdemeln�, hogy meg�ljem… - dohogta a szellem maga el�. - Azt a perverz �reg youkait? Nem a sz�vem cs�cske de rettent� j� a szak�ja! - Pont ez�rt. N�zz magadra. – vetette oda keser�en az inuyoukai. Seyako �rtetlen pislog�sok k�zepette len�zett mag�ra, de kiss� meglaz�tott ruh�zat�n k�v�l semmi k�l�n�set sem l�tott, mire �jra feln�zett a f�rfira, de el�tte m�g kisim�totta kimon�ja r�ncait. Sesshoumaru n�m�n, b�nt� kifejez�ssel figyelte a csod�latos f�nyben j�tsz�, megbabon�z� szemeket, az elb�v�l�, kis �rtetlen mosolyt a n� sz�ja k�r�l, a kipirosodott felhev�lt arcb�rt. Mind ez att�l a dr�ga szak�t�l. - Ugyan m�r. Ez nem te vagy! �desen mosolyogsz, igazgatod a ruh�dat… - a youkai szinte gy�l�lettel ejtette szavait – �s az elm�lt napok esem�nyei ut�n itt velem… - nem fejezte be a l�ny k�zelebb hajolt hozz� �s k�zbe v�gott. - Hogy k�ne viselkednem? Hogy k�ne viselkednem az elm�lt napok ut�n? Tal�n baj, ha egyszer nekem nem kard, hanem porcel�n van a kezembe, tal�n baj, ha kib�jok a poros koszos utaz� ruh�mb�l �s olyat veszek fel, amiben minden norm�lis n� j�rk�l? Olyan nagy baj, ha egyszer v�gre szeretn�m annak �rezni magam, ami els�sorban vagyok? - Te r�szeg vagy. – s�hajtott nagyot Sesshoumaru, elford�tva fej�t – Nem besz�ln�l �gy j�zanul. - Azt mondod, nem vagyok j�zan? – a l�ny �l�p�zt v�ltoztatott, hogy meg tudja keresni a szellem tekintet�t, mik�zben leg�desebb mosoly�t r�villantotta – �gy gondolod csak az ital, besz�l bel�lem, hogy ennyit�l elvesztek mindent �nmagamb�l? Mert ha igen akkor t�vedsz! – szemei t�kr�z�dtek a f�rfi arany tekintet�ben, ahogy m�g k�zelebb hajolt hozz� – Nagyon j�l tudom, mit teszek, csup�n most van b�tors�gom megtenni… A n� szavai elhalkultak, hangja l�gy volt, k�l�n�sen dallamos. A kis halv�ny mosoly ott maradt ajkai k�r�l, szemei �rdekl�dve, r�szeges t�nd�kl�ssel villantak meg. A f�rfi p�r pillanatig n�zte a sz�p metsz�s� arcot, majd szavakra nyitotta sz�j�t: - Seya te itt�l Yokoseno szak�j�b�l. Nem tudom mit tett veled - a l�ny halkan kuncogott egyet – de te most �gy n�z ki az ital hat�sa alatt vagy �s… - Csss! – v�gott k�zbe a n�, mutat� ujj�t a f�rfi ajkaira t�ve, ezzel eln�m�tva �t. N�ma, v�gyakoz� pillanatokig n�ztek egym�sra, majd Seyako k�zelebb hajolt, ujj�t lecs�sztatta a f�rfi arc�ra, �s hat�rozott l�gy kis cs�kot lehelt a d�mon ajkaira. Sesshoumaru mozdulni sem b�rt, vagy tal�n nem is akart, csup�n len�zett az el�tte t�rdel� l�nyra, figyelte, ahogy �vatosan elh�z�dik t�le, elh�z�dik de, csup�n csak annyira hogy feltudjon pillanatani a s�rga �rtetlenked� szemekbe, majd ujjai m�g lejjebb csusszannak a d�mon v�ll�ra, mik�zben ism�t megcs�kolja �t. �vatosan hajolt k�zelebb, puha, �des ajaki �jfent a f�rfi sz�j�ra illesztette, kis� er�sebb, hat�rozottabb cs�kot adva neki. De most nem h�z�dott el olyan gyorsan m�g egy l�gy keresg�l� �rint�st megengedett mag�nak, s csak ut�na pr�b�lt t�volodni. �rezt�k egym�s forr� lehelet�t, n�m�n n�ztek a m�sik szemeiben, mik�zben l�legzet�k akaratlanul felgyorsult, majd halk, zih�l�ss� er�s�d�tt. A pillanat nem akart megt�rni, Seya er�tlen�l m�sik kez�t is felemelte, v�gigsim�tva a f�rfi arc�t, egy pillanatra f�lre tekintett, majd ism�t a gy�ny�r� borosty�n szemeket kereste. Ujjai remegtek, derek�n meg�rezte a finom selyemruh�n felfut� kezet, amint ruh�j�ba kapaszkodik, elsz�nva mag�t arra, hogy a k�vetkez� pillanatban mag�hoz r�ntja a n�t. Erre nem ker�lt sor. Seyako elmosolyodott, m�lyen besz�vta az est�li leveg�t, majd szemeit lehunyva ism�t megcs�kolta a d�mont, �m most m�r m�sk�pp. Karjai felfutottak a f�rfi v�ll�ra, f�lig nyitott ajkaival ism�t foks�gba ejtette Sesshoumaru ajkait, azzal k�nnyed�n �ttolta nyelv�t a szellem sz�j�ba, meg�zlelve, bebarangolva azt. A taiyoukai ugyan abban a pillanatban kapott a n� ut�n, mag�hoz r�ntotta, �s ugyanolyan gyeng�d, m�gis d�l� szenved�lyes m�don viszonozta a borzongat�, v�gyakoz� cs�kot. Nem is tudt�k mit tesznek, egyre vadabbul, egyre t�zesebben �lelt�k a m�sikat, mik�zben a n� teljesen a d�monhoz b�jt. Kapkodva vett�k a leveg�t, nem akartak egy f�l pillanatra sem elv�lni. A szellem keze a l�ny tark�j�n volt m�r, nem engedve, hogy elt�volodjon t�le, de �gy n�zett ki ez meg sem fordult a n� fej�ben. Elfektette a l�nyt a magas f�ben, a k�vetkez� pillanatban m�r f�l�tte volt �s f�lig sz�th�zva a kimon�t, �s az alatta l�v� als�ruh�k egy r�sz�t, a l�ny nyak�ba temette arc�t, mik�zben v�gigcs�kolt rajta minden apr�cska helyet, elindulva a h�feh�r t�r�keny v�llak fel�, majd le a l�ny szegycsontj�nak ir�ny�ban. Fel sem fogta mit tesz, egyszer�en engedelmeskedett a benne �l� �szt�nnek, melyet oly sok�ig elnyomott, �s most az a szak� m�mor�ban m�g is beteljes�lni l�tszott. Seya megborzongott, ahogy ajkait elhagyt�k a m�mor�t� cs�kok, a f�rfi elh�zta fels�ruh�j�t �s m�lyen a nyak�ba cs�kolt. Fojtott liheg�ssel fesz�tette meg h�t�t, a kavarg� k�jes �rz�s el�nt�tte test�t, l�bait kiszabad�totta a szellem l�bai al�l, majd behajl�tva felh�zta, l�bfej�vel v�gig sim�tva a szellem l�bait. Kezei vakon t�velyedtek be a d�mon fels�je al�, meglaz�tott�k a kimon�t, majd remegve, v�gyakozva v�gigsim�tott�k az er�s, izmos v�llakat �s h�tat. Az�ta v�gyott erre az �rint�sre ami�ta el�sz�r megpillantotta a d�mont fels�ruha n�lk�l. Ahogy a cs�kok mind m�lyebbre k�sztak sz�th�zott ruh�i k�z�tt, ujjai az ez�st hajtengerbe mer�ltek, vadul mag�hoz �lelve a rajta fekv� f�rfit. Sesshoumaru h�rtelen, d�bbenten n�zett fel. Nem azt a l�nyt tartotta karjaiban, akire annyira v�gyott m�r hossz� h�napok �ta. Illetve nem �gy kapta meg ahogy az m�lt�nyos lett volna, fej�ben szinte ord�tott egy hang, �r�lten �s k�ts�gbeesetten azt kiab�lva: Nem teheted meg, nem �ll jogodban �gy, mikor nem is teljesen �nmaga! Ez majdhogynem egyenl� azzal mintha akarata ellen�re tenn�d a magad�v�! Fejezd be! Seya felnyitotta lehunyt szemeit, a f�l�tte tornyosul� alakra tekintett, szinte f�j�, �rtetlen pillant�ssal. Tekintet�b�l elt�nt a tompa vad f�ny, valamif�le �ress�g maradt csak ut�na. - Sesshoumaru… - suttogta, mik�zben �rezte a youkai elt�volodik t�le. A szellem szinte csal�dottan, majdhogynem keser�en n�zett r�, majd lassan lem�szott r�la �s fel�lt a f�ben. Hossz� rettegett csend maradt a fuvallat j�rta domboldalon, m�g nem a l�ny is fel�lt. Mindene remegett, alig tudta �sszeh�zni mag�n ruh�j�t, mik�zben s�r�n nyelte el�buggyanni k�sz�l� k�nnyeit. Ahogy a Hold lassan felkelt a hegyeken t�l, a szellem lassan visszafordult a l�ny fel�. Eddig oly gy�ny�r�, szab�lyos arca f�radt d�h�t, szomor�s�got sugallt. J�ghideg szemei most gondterhelten, f�j�n n�ztek a mellette lassan felt�rdel� n�re. Nem b�rta v�gig n�zni, ahogy az els� gy�m�ntk�nt megvillan� k�nnycseppek leg�rd�lnek Seyako arc�n, megragadta a l�ny ruh�j�t a v�llain�l majd vadul mag�hoz r�ntotta. A n�b�l s�haj szakadt ki ahogy a d�mon mellkas�nak �tk�z�tt, de a k�vetkez� pillanatban m�r l�gy, nyugtat� �lel�s takarta be test�t. A f�rfi egyik kez�t, a fej�n �rezte, m�sikat szorosan a h�t�n, mint egy megbilincselve, megtiltva neki a mozg�st. Seya kezei �k�lbe szorultak, megmarkolt a d�szes barna selyemanyagot. - Hogy tehettem! Undor�t� vagyok, rosszabb az utols� Kyot�i szajh�n�l… K�rlek! – hangja elakadta, ahogy tork�b�l zokog�s akart el�t�rni – K�rlek, engedj el, �n… �n csak… �n csak egy mocskos gyenge haland� vagyok aki… - Maradj csendben. – sz�lt r� a f�rfi, mik�zben szorosan �t�ltet Sey�t, majd leny�lva t�rdei al� vele egy�tt felemelkedett – Ha valaki itt hib�s valami�rt… az �n vagyok… �les f�ny villant, az �jszakai k�rvonalak elmos�dtak, majd h�rtelen egy szoba ajtaj�nak alakj�t vett�k fel. A nagyszellem elh�zta a sojit, bel�pett, el sem engedve a l�nyt a futonig s�t�lt, ott elh�zta a moszkit�h�l�t, majd lefektette a n�t. Azt�n visszament beh�zni a tol�ajt�t, de sok�ig nem fordult ism�t az �gy fel�. - Sesshoumaru. Gomen! Gomen nasai! Nem tudom mi t�rt�nt velem… - a l�ny hangja j�zanul �s s�r�st�l mentesen t�lt�tte be a szob�t, majd halk motoz�s ut�n fel�llt – �n nem tudom mi volt ez az eg�sz. Egyik pillanatban csak azt �reztem… - megakadt mik�zben meg�llt a f�rfi m�g�tt – azt �reztem, hogy… - sz�gyenkezve les�t�tte szemeit – azt �reztem, hogy te vagy az egyetlen f�rfi, akit akarok… A m�sik pillanatban pedig csak a r�m�let �s a keser�s�g maradt. Att�l, amit tettem. Ha most gy�l�lsz, �s �gy tartod j�nak – ism�t megakadt, �s csak gyeng�cske hangon tudta folytatni – akkor �lj meg! Nem fogok tiltakozni, a hal�l nekem csak megv�lt�s lenne! Sesshoumaru megfordult, akkora megd�bben�ssel arc�n, amilyent eddig m�g senki sem l�tott. P�r pillanatig is eltartott, am�g �sszeszedte von�sait, majd lenyugtatta a mai napon m�r t�lfesz�tett idegeit s elindult a l�ny fel�. El�tte meg�llt, kutat�n r�n�zett, majd egy sz� n�lk�l ism�t �lbe kapta, �s imm�ron vele egy�tt eld�lt az �gyon. K�nyelmesen f�lig �l�, f�lig fekv� p�zban, karjaiban tartva a csod�lkoz� Seyakot, majd �rezte, ahogy a n� lassan megnyugszik, izmai ellazulnak, �s v�ll�ra hajtja a fej�t. - Majd holnap reggel, tiszta fejjel besz�l�nk… err�l, �s mindr�l. Ami pedig a hal�lodat illeti meg�g�rtem Ay�nak a v�laszlev�lben, hogy egyben visszaviszlek hozz�, �s ha egyszer tal�n �n v�gezn�k veled… - elhallgatott, mik�zben k�nnyed�n elh�zta a sz�j�t – …az k�nnyen megt�rt�nhet, de biztos�talak, teljesen m�s szitu�ci� lesz… - L�tod, �n megmondtam. A m�lt �jjel a barlangban! Van mit tanulnom t�led. – sz�lalt meg p�r perc eltelelt�vel a l�ny - �s m�s, vagy mint amilyennek mutatod magad. �s… Sesshoumaru, �r�l�k, hogy veled utazhatok. – f�lig megfordult hogy a d�monra tudjon n�zni, minek k�vetkezm�ny�ben � fek�dt most r� a f�rfire – Mindent megteszek, ami t�lem telik, hogy megszerezd azt a kardot! – �rezte ahogy a youkai v�gigsim�tja erre a h�t�t – �s ha ugyan mindez Yokoseno �s a szak� miatt t�rt�nt… h�t akkor is �r�l�k hogy �gy alakult. Sesshoumaru megemelte egy kicsit a fej�t, hogy jobban l�thassa a l�ny arc�t, meglepve ezekt�l a szavakt�l, abban rem�nykedve, hogy igazi �rtelm�ket le tudja onnan olvasni. K�zben a l�ny picit feljebb m�szott elmosolyodott, �s folytatta: - Ami�ta el�sz�r megcs�koltalak azon az �jjelen, amikor bet�rtek a palot�dba… tudtam, hogy ez �jra meg fog t�rt�nni! De �gy legal�bb m�r nem kell f�lnem att�l, hogy mikor… T�l vagyok rajta! �s annak is �r�l�k, hogy mindent a szak�ra foghatok – itt elmosolyodott majd m�g k�zelebb hajolt – Oyasumi nasai Sesshoumaru! – suttogta, mik�zben �jra sz�jon cs�kolta a f�rfit, aznap m�r utolj�ra. Azt�n lehajtotta a fej�t, lehunyta szemeit, �s lassan �lomba mer�lt, mik�zben t�volr�l �rezte a h�t�t, simogat� kezeket. Folytat�s k�vetkez