- �gy l�tom Seyako-san elf�radt… - hallotta t�volr�l Yokoseno-dono hangj�t Seya, mire r�m�lten �sszekapta arcvon�sait, �s elkalandozott gondolatait. Az �r csel�dl�ny�rt ki�ltott, mire mindannyian felkeltek az asztalt�l – Gondolom j�t fog esni egy kis pihen�s a hossz� �t ut�n… A szolg�l�l�ny bel�pett, engedelmesen kivezette �ket a nagy h�z torn�c�ra, ahol ur�ra pillantott. - K�rlek, mutasd meg Sesshoumaru-sam�nak �s Seyako-sannak k�z�s szob�jukat… Az id� mintha meg�llt volna, ahogy a szavak tovasz�lltak k�nny� fuvallat h�t�n, a leveg� cseppfoly�snak hatott. Seya a mellette �ll� f�rfire meredt, d�h�s �s meglepett tekintettel, ugyan �gy ahogy az n�zett �r�. Ha pillant�ssal h�bor�zni lehetett volna, bizony�ra hamarosan csatat�rr� v�ltoztatj�k a csendes kis v�lgyet. „Ostoba, bolond l�ny! Ezt j�l megcsin�ltad! M�rt nem tudsz n�ha csak csendben figyelni? M�r megint egy perc nyugtom se lesz T�led! Ezek ut�n m�r k�l�n szob�t sem kapok… Elegem van! Egy ideges�t� test�rn�, akinek a k�zel�ben bonyolultabbn�l-lehetetlenebb dolgok t�rt�nnek velem!” – Sesshoumaru pillant�sa szinte ord�tott, de legal�bb ilyen v�lasszal tal�lkozott – „Mi az hogy veled egy szob�ban? Azt hittem v�gre nem kell nagys�gos youkai EGO uralkod� k�p�t n�zegetnem! Sesshoumaru csin�lj valamit, mert k�l�nben…” – Yokoseno k�rd�n r�juk pillantott. - Tal�n valami baj van? – k�rdezte, hunyorogva, mint aki �tl�t �s j�t sz�rakozik a helyzeten. - Nem! – sziszegt�k egyszerre a szemcsat�z� felek, �s felszegett fejjel elindultak a naps�t�tte torn�con. Az �reg ott maradt, csak a szolg�l�l�ny mutatta nekik az utat. Hamarosan egy hossz�, fedett, oldalt nyitott foly�s�ra �rtek, ami egy m�sik h�zr�szhez vezetett. Itt azt�n egy d�szes ajt�t eltolt a v�r�s l�nyka, �s beljebb tess�kelte a vend�geket. Gyors mozdulattal meggy�jtotta a szob�ban �ll� m�cseseket, �s p�r f�st�l�t, azzal kisietett maga m�g�tt beh�zva az ajt�t. A szoba fens�ges volt, n�gyujjnyi vastag tatami gy�k�ny bor�totta a padl�t, a sodjik (pap�rfal) vir�g �s legyez� mint�sak voltak. A szob�ban a tol�ajt�k k�z� be�gyazott szekr�ny �llt, kis asztal, �s k�tszem�lyes moszkit�h�l�val fedett futont. A h�l� ak�r finom selyem baldachin omlott a sz�p megvetett �gyi nem�re. Sesshoumaru �s Seyako egyszerre akartak egym�snak esni, �m ett�l olyannyira meglep�dtek, hogy m�g sem kezdtek el ordib�lni. Azt�n csak nagy s�hajt�sok k�zepette, morgol�dva, egym�sra f�jva birtokba vett�k a gy�ny�r� f��ri szob�t. A fesz�lt, ideges csendet Seya t�rte meg: - Most elmegyek f�rdeni. Rem�lem siker�lt felfognod: F�RDENI. Csak hogy neked v�letlen�l se jusson eszedbe �ppen ugyan ez a cselekv�s! - Nem fog… De �n a helyedben fegyvereket is vinn�k magammal, ha m�r… - Mi van? – h�zta el a sz�j�t flegm�n a l�ny. - Mert ha m�r sikeresen beler�ngatt�l ebbe az ostoba �s sz�nalmas sz�nj�t�kba hogy mi… - a youkai d�h�sen lenyelte a mondat v�g�t – akkor v�dd meg saj�t magad, mert �n nem fogok mindenkivel megk�zdeni a nyavaly�s haland� �leted�rt…�s itt sem vagy biztons�gban. - Sesshoumaru! – ki�ltott nagyot a l�ny, mik�zben minden erej�vel azon v�gya felett k�zd�tt, hogy ism�t fel ne k�pelje ezt az arrog�ns, bek�pzelt szellemet, v�g�l nagy nehezen lehiggadt – �s szabad �rdekl�dn�m m�g is mit�l k�ne tartanom… A d�mon t�ntet�leg h�tat ford�tott neki, �m a l�ny nem hagyta annyiban. - Ha tudni akarod, nem is csak a hecc kedv�r�t mondtam hogy �n… hogy mi… - Seya kicsit bele zavarodott – Azt ne mond, hogy te nem vetted �szre hogy ez a perverz k�jenc bar�tod, eg�sz v�gig a fenekem vagy a melleim n�zte! �s eszembe sincs �sszet�z�sbe keveredni ez miatt b�rkivel! – kis mosoly b�jt ki a l�ny ajkai k�z�tt – �gy gondoltam, ezt a tisztes feladatot r�d h�r�tom… Sesshoumaru hatalmas h�vvel fordult meg, d�h�sen kapott a l�ny ut�n, nem is t�r�dve vele hogy karmait is kimereszti. �m Seyakonak szerencs�je volt, valahonnan �rezte, hogy a hal�los fenyeget�s most bev�lt�dik, �gy ink�bb kislisszant az ajt�n, m�g miel�tt a karmok megk�stolhatt�k volna feh�r b�r�t. Temp�s l�ptekkel sietett vissza a f��p�lethez, ahol szerencs�j�re belefutott az el�z� csel�dl�nyba. Az k�szs�gesen seg�ts�g�re sietett, v�gig vezette szob�juk folyos�j�n, majd a h�z m�g�tt kis fa, hatsz�glet� h�zhoz vezette. Eg�szen a h�zacska ajtaj�ig kik�vezett keskeny �t vitte �ket, amint bel�ptek arcukba csapott a meleg p�r�s leveg�. - Ha j�l �rtettem �rn�m egy forr� f�rd�re v�gyik? – f�t�tt be a nagy v�zforral� kemenc�be a l�ny. - Forr� f�rd�, pontosan! – Seya v�gyakozva megnyalta ajkait, ahogy belegondolt a szavak �rtelm�be – De valamit sz�gezz�nk le, nem vagyok semmilyen �rn�. - De h�t…? – n�zett fel meglepette a szolg�l�. - El�rulok egy titkot, ha nem adod tov�bb – hajolt bizalmas k�zels�gbe a l�ny v�r�s haj� t�rs�hoz – 1 h�nappal ezel�tt �n is szolg�l� voltam – azzal kacsintott egyet. - Nem �rtelek �rn�… - r�zta meg a fej�t a l�ny. - A nevem Seyako, sz�l�ts �gy. �s �n nem vagyok Sesshoumaru-sam�nak se, feles�ge se, �gyasa se semmilye. Csup�n egy oniwabai aki v�letlen�l csel�d lett a palot�j�ban. A t�ved�sek felismer�se ut�n pedig �tra k�lt�nk hogy �n haza jussak, �s � megl�togassa j�vend�beli feles�g�t. - Akkor te nem? – k�rdezte meglepetten a l�ny – Megmertem volna esk�dni hogy m�r �vek �ta h�zasok vagytok! Seya rosszall�, fintorg� k�pet v�gott, mire mindketten elnevett�k magukat. A f�rd� finom volt, v�gre ki�ztathatta mag�b�l az �t por�t �s f�radalmait, a kellemes meleg v�z ellaz�totta izmait, feledtetve a barlangi jeges m�rt�z�s eml�k�t. Legkedvesebb liliom illat� olajait tal�lta meg a f�rd�h�zban, miket �lvezettel d�rzs�lt bele b�r�be, �s haj�ba a l�ny seg�ts�g�vel. Kedvesen elcsacsogott a fiatal szolg�l� l�nnyal, sok �rdekes dolgot megtudott t�le, t�bbek k�z�tt hogy ennek a h�znak �rn�je is van, csak � most a t�voli f�ldeken j�r ellen�rz�sen. Hossz� f�rd�z�s ut�n v�g�l Seyako kim�szott az onsenb�l, �s puha illatos t�r�lk�z�kkel sz�r�thatta le sebekkel �s hegekkel tark�tott elgy�t�rtnek t�n� test�t. A csel�dl�ny sz�v� is tette ezt, majd hosszabb hallgat�s ut�n feltette a k�rd�st: - Seyako-san, ha j�l �rtettem te test�r vagy. Ez azt jelenti, hogy szamur�j vagy? - Hai. M�rt k�rded? - Csup�n ez magyar�zat a rengeteg s�r�l�sre a testeden. N�melyik eg�szen k�l�nleges. - Azt mondod? – lep�d�tt meg a n�. - Igen, �s egyik m�sik olyan ak�r egy halv�ny tetov�l�s. Itt is a nyakadn�l. Seya hi�ba is tekergett nem l�thatta saj�t nyak�t, t�k�rbe meg m�r olyan r�gen n�zett hogy alig eml�kezett r�. V�g�l k�nny� nedvsz�v� k�nt�st adott v�llaira a l�ny, �s p�r gyors sz�val kisietett a f�rd�h�zb�l, meghallva egy t�voli csengetty� hangj�t. - Ebben menj k�rlek vissza a szob�dig, ott tal�lsz v�lt�s ruh�t, am�g a ti�det kitiszt�tjuk… Seya dohogva h�zta mag�n �ssze a k�nnyed anyagot: - Az hagyj�n, de amilyen szerencs�m van valaki m�st is tal�lok abban a szob�ban… Meglepet�s �rte, ahogy elh�zta a szoba ajtaj�t, ugyanis az �res volt. A f�st�l�k le�gtek, de a kellemes balzsamos illat meg�lte a leveg�t. Ahogy a l�ny beljebb l�pett megpillantotta a f�rfi levetett p�nc�lj�t, �s d�szes h�vely� kardj�t. Ezek mellett pihent m�g a pr�mpal�st, �s j�l ismert fekete l�bbelijei is. A n� v�llat vont, a szoba m�sik r�sze fel� pillantott, ahol sz�m�ra kik�sz�tett ruh�k fek�dtek. Mag�ra h�zta az als� r�tegeket, majd beleb�jt a gy�ny�r� feh�r, mag�ban k�k nyom�sos kimon�ba. L�baira zorit h�zott, ha j�l eml�kezett kis n�i feh�r tabikat l�tott ajtajuk el�tt. Haj�ba k�k szalagot f�z�tt, majd hogy nem miko m�dra fogva �ssze. Most ehhez volt kedve. M�lyk�k obit k�t�tt a kimon�hoz, vastagot, cs�p�j�t�l leng�bord�j�ig takarta, azzal elindult az ajt� fel�. Azt�n f�l�ton megtorpant, visszal�pett �s �v�be f�zte a hossz� szamur�j kardot, �s a hossz� t�rt, �s csak �gy l�pett ki a gangra. Alig h�zta be maga m�g�tt a sojit egyb�l belefutott a vissza�rkez� kutyaszellembe. A f�rfi is f�rd�sb�l j�hetett, haja m�g nedves volt, �s � is csak k�nny� k�penyt viselt. Nem �lltak meg mik�zben elhaladtak egym�s mellett, de az �lni-tudn�k-tekintet mindkett�j�k arc�n ott volt. V�g�l miel�tt a youkai bel�pett volna a szob�ban h�tra sz�lt a l�nynak. - Esetleg megv�rhatn�l. - Ugyan mi�rt? – csattant fel a l�ny. A f�rfi meg�llt az elh�zott ajt�ban, majd szok�sos semmit mond� kifejez�s�vel arc�n visszan�zett r�. - Egy onna soha nem �rkezik az ura el�tt sehov�. – �ppen idej�ben h�zta be maga ut�n a sojit ahhoz, hogy megmenek�lj�n a l�ny haragj�t�l. Seya hossz� percekig alig tudta t�rt�ztetni mag�t, v�g�l lehiggadt �s a gangon �lldog�lva bev�rta a f�rfit, �s semmif�le megnyilv�nul�s n�lk�l l�pett vele �jra a f�h�zba. A nap lassan t�nt el a hegyek m�g�tt, v�r�s f�nnyel megt�ltve az alkohol szag�, f�lledt szob�t. Az asztal k�r�l h�rom alak �lt, ebb�l a k�t f�rfi csendesen besz�lgettek. Mellett�k m�r n�gy �res kors� �lt, kis cs�sz�ikben most is ital csillogott. A szolg�l� k�tszer fordult, hogy a ki�r�lt ed�nyeket elvigye, de m�g �gy sem v�gzett. �rdekes m�don viszont a k�t youkain k�ls�leg semmi nem l�tszott. Csup�n az id�sebbik n�zett n�ha huncut szemekkel hol a mellett�k csendben �ld�g�l� �s iszogat� n�re, hol fiatalabbik t�rs�ra. M�r hossz� �r�k �ta folyt a diskurzus �s az italoz�s, amit el�tte finom vacsora el�z�tt meg. P�rolt z�lds�gek, rizs, nyers p�colt hal. F�radt utaz�ink h�l�san elfogadt�k az �lelmet, illetve csak a l�ny, Sesshoumaru �s Yokoseno m�s f�le eledeleket evett. Azt�n meg�rkezett az els� kors� kellemesen langyos szak�, itt is k�l�n a l�nynak, �s k�l�n a d�monoknak. Az id� lassan telt, az ital viszont gyorsan fogyott. Seyako pr�b�lt m�rt�kkel inni, hab�r eg�sz j�l b�rta az alkoholt, esze �g�ban sem volt ler�szegedni. �m a nekt�rcseppek gy�ngy�zve itatt�k magukat, �s �szre sem vette, hogy � is korsaj�nak a v�g�n j�r. Mire �szbe kapott eddigi unott egykedv� hangulata tovasz�llt, mosolyogva n�zett a vil�gra. A k�t f�rfi n�ha-n�ha, felv�ltva re� pislogtak, m�g az id�sebbik tekintete furcsa �s sokat mond� volt, a kutyaszellem k�tkedve v�g�l lassan meglep�dve pislogott fel� egy-egy iv� sz�netben. A n� lassan oldalra cs�sztatta elzsibbadt l�bait, a sz�rk�leti; ital �s illatszer szag� szoba hom�ly�ban meglaz�totta kimon�ja nyak�t, mik�zben �rezte arca felforr�sodik �s kipirul. Kiss� zavaros, zsong� fejjel n�zegette a k�r�l�tte l�v� t�rgyakat, m�g nem szemei akaratlanul is a besz�lget� partnerek ifjabbik tagj�hoz t�rtek vissza. Mikor �szre vette, hogy az inuyoukait b�mulja zavartan elfordult, �m valami�rt mindig fel� pillantott �jb�l. Kitudja h�nyadik ilyen alkalom ut�n azt�n a h�zigazda elkapta tekintet�t, �s sokat mond�, mindent tud� kifejez�ssel r�mosolygott. Ekkor m�r a l�nynak megsz�letett fej�ben a d�nt�s, hamarosan neki vissza kell vonulnia, ugyanis a szak� lassan kezd a fej�be sz�llni. �m a cselekv�st �jabb cs�sz�nyi ital el�zte meg, v�g�l akadoz� mozg�ssal, bizonytalanul felegyenesedett �s engedelmet k�rt a t�voz�sra. Nyelve egyszer sem botlott bele a szavaknak, amit b�ztat� jelenek tal�lt, �gy ker�lhette a felt�n�st. Ahogy a soji beh�z�dott a n� m�g�tt, h�rtelen n�ma �r �llt be a t�rsalg�sba. Sesshoumaru vend�gl�t�j�ra n�zett, elkomorult arckifejez�ssel, majd enyhe m�reggel hangj�ban megt�rte a csendet: - Mit hozatt�l neki? - Semmi m�s csup�n �des szak�t. Nem kell f�ltened semmi baja sem lesz… - az �reg huncut szem�ld�k r�ncol�sa azonban egy�rtelm� utal�s volt szavainak ellent�tj�re. - Yokoseno-sama! – a kutyaszellem m�g egy fokkal inger�ltebb� v�lt. - Nyugodj meg, t�nyleg semmi baja sem lesz! Tudod mennyire, odavagyok a szak� p�rl�s�rt, �s hogy saj�t magam is �z�m e nemes m�v�szetet. Egy saj�t gy�rtm�ny� italomat szolg�lt�k fel neki. - Saj�t gy�rtm�ny? – Sesshoumaru arc�ra majdhogynem retteg�s �lt ki, ugyanis Yokoseno-dono h�res volt olyan kegyetlen er�s szak�ir�l, melyek m�g egy megtermett d�mont is teljesen le tudtak r�szeg�teni. - Fiam, semmi nem fog t�rt�nni a l�nnyal. Kimondottan gyenge �s n�ies italt kapott. Csup�n… - az �reg m�r nem tudta elrejteni kaj�n vigyor�t. - Csup�n!?! – v�zhangozott a kutya szellem hangja a szob�ban, imm�ron majdhogynem rettegve, vajon mit fog hallani v�lasz k�pen. A h�zi�r ki�lvezte helyzet�t, v�laszad�s helyett �jabb cs�sz�nyi italt k�n�lt, majd nagy sok�ra folytatta: - Csup�n tiszt�ban vagy vele, hogy most �letem f�m�v�t k�stolgatod? – a mondat els� hall�sra s�nt�tott. - Hogy �rted? – nyelt nagy kortyot Sesshoumaru az italb�l, figyelve b�rmilyen k�l�n�s jellemz�j�t, �m semmi kiv�telest sem tal�lt benne. - �letem f�m�ve, Nippon leger�sebb szak�ja! �gy bizony, b�szke vagyok r�d fiam! – hajolt k�zelebb bizalmasan az �reg d�mon – Tesztjeim alapj�n ett�l a ned�nek, a m�sodik cs�sz�nyi adagj�t�l, j�l megtermett er�s d�monok is kid�ltek m�r. �s rajtad m�g csak meg sem l�tszik, hogy a hetedik kors�n is t�l j�runk. - De te? – k�rdezte meglepetten a kutyaszellem. - Kis fort�ly. Egy kortyot sem nyeltem le ebb�l! – azzal felh�zta az alacsony faasztalka ter�t�j�t – N�zd csak! Ahogy a f�ny be�radt �s megvil�g�totta a tatamikat, kis feh�r porcel�n cs�sz�k �lltak rajta, tele itallal. Sesshoumaru hol r�gi bar�tj�ra, hol a poharakra pillantott, megd�bben�s�ben nem is tal�lt szavakat. - Ne f�lj, kutya bajod sem lesz! Ha ennyit meg b�rt�l inni… V�lem�nyem szerint ennek egy korty�t�l egy ningen m�r halott lenne. Tal�n m�r k�zelebb van a m�reghez, mint az italhoz. „M�reg mi? Akkor m�s tesztalanyt kellett volna v�lasztanod. Dr�ga bar�tom, h�t nem tudtad, hogy �n is, s�t ap�m is, imm�nisak vagyunk mindenf�le m�regre?” – a nagyszellem nem b�rt ki egy el�gedett mosolyt �s �jabb cs�sz�cske alkoholt gur�tott le, t�r�k�l�sbe font l�bain a fekete ny�ri hakamatot vizsg�lva, melyre a barna aranymint�s f�rfikimon� l�gyan borult r�. Csak arra n�zett fel, hogy mell�le Yokoseno felemelkedik. - Azt hiszem �n most m�r vissza vonulok, ha kedved tartja, a szolg�l� l�ny m�g hozhat neked italt. – indult az ajt� fel� az �reg d�mon, mire Sesshoumaru is fel�llt �s megk�sz�nte a kellemes est�t �s a vend�gl�t�st, ahogy az illem megk�v�nta. Alig egyenesedett fel, teljesen h�rtelen megsz�d�lt, feje tomp�v� �s monotonn� v�lt. Nagy nehezen �sszeszedte mag�t, megr�zta fej�t, majd kil�pett a gangra. T�dej�t m�lyen telesz�vta tiszta, hegyi leveg�vel, lehunyta szemeit, �m ahogy h�rtelen feln�zett egy pillanatra megindult a vil�g. „No csak.” –ennyit tudott hozz�f�zni a h�rtelen v�ltoz�shoz, azzal elindult az �de z�ld, magas f�vel ben�tt dombon lefel�. F�l�ton azt�n meg�llt, le�lt majd k�nyelmesen elfek�dt az illatoz� kellemesen h�v�s f�ld�n, �s a f�l�tte lassan kigy�l� csillagokat figyelte. A t�voli hegygerincek m�g aranyos-v�r�s f�nyben �sztak, ahogy �ket m�g beragyogt�k a nap utols� sugarai, �m a kis medenc�ben elj�tt az �jszaka ideje. P�r perc m�lva s�hajtva fel�lt, �s megnyugodva elk�nyvelte, az el�bbi furcsa jelens�gek melyek er�sen hasonl�tottak a haland�k r�szegs�gi t�neteihez tovat�ntek. �m helyett�k furcsa, bizserget� �rz�s maradt, mi a mag�ny �rdekes m�don f�j� tudat�val t�rsult. T�rsas�gra v�gyott, de nem akart visszamenni Seyakoval k�z�s szob�j�ba, elker�lve az esetleges �s a leveg�ben l�g� �sszet�z�seket. Most valami m�st akart, mik�zben �gy v�lte, test�t ismeretlen kellemes zsibbadts�g j�rja �t, mit tiszt�n �rzett m�g akkor is mikor hagyta mag�t els�llyedni zavaros gondolatainak tenger�ben… Folytat�s k�vetkezik…