- Taiyoukai egy ningen onn�val? (haland� asszonnyal) L�tom ap�d v�r�t �r�k�lted… - vetette oda sz�nakozva az idegen. Ekkor j�tt el az a pillanat, amikor az eddig sziklaszil�rdan, megrend�thetetlen�l nyugodt kutyaszellem elvesztette kontroljait. H�rtelen lend�lt a magasba, s onn�t k�ldte a talaj fel� a s�rga energia ostort. �m ellenfele sem lehetett kev�sb� j� harcos, a t�mad�s m�r csup�n csak a f�ldbe csap�dott be. Az idegen azonnal el�r�ntotta lil�n �g� kardj�t, �s azzal k�ld�tt v�laszt Sesshoumarunak. Csak egy erd�r�szt siker�lt letarolnia, ellenfele m�r m�g�tte volt. - Dokkasou – hallatszott a f�rfi hangja, mire m�rges peng�k csap�dtak k�zd�fel�nek h�t�ba. Seya el�gedetten nyugt�zta v�delmez�je sokkal gyorsabb az ismeretlen d�monn�l. �m kezdeti lelkesed�se abba maradt, mikor az komolyabban kezdte haszn�lni, fegyver�t a k�zelharchoz is. Ugyan nagy r�szt k�ptelen volt el�rni Sesshoumarut, az�rt m�g is csak d�monok csat�ja volt ez, m�ghozz� er�s d�monok csat�ja, amiben v�gs� soron az ac�l fog d�nteni. Egyre idegesebben tapasztalta, hogy Sesshoumaru tov�bbra sem ny�l kardj��rt. Azt�n esz�be jutott a Tenseig�val nem tudja meg�lni ellens�geit. H�rtelen �tlet pattant ki elm�j�b�l, �letvesz�lyes, de remek �tlet. Ereje telj�ben volt friss �s kipihent, k�nny� szerrel k�pes lesz ezt v�gig csin�lni. Kapkod� mozdulattal tekintett k�rbe, �s nem is messze a harct�rt�l megpillantotta elhagyott katan�j�t. Egy egyszer� gondolat kellett, �s a kard m�r a megfelel� kezekben �llapodott meg. Seyako kih�zta h�vely�b�l a t�k�letes m�v� szamur�j kardot, �s a megcsillan� peng�ben megn�zte saj�t arc�t egy pillanatra. �les robajra n�zett fel, mit�l rettegve elcsod�lkozott. �gy n�zett ki a csata felgyorsult haland� szemei alig b�rt�k k�vetni a k�zd� feleket. Csak pillanatokra ismerte fel valamelyiket, v�g�l ennek a ciklusnak is v�ge lett. Az idegen eddig ismeretlen, er�s t�mad�s�t vetette be kardj�nak. Lil�s g�mb�k v�ltak ki a peng�b�l, �ssze�llva a k�r�l, majd p�r kavar� mozdulatra megn�ttek, feler�s�dtek, v�g�l mindezt a kutyaszellem fel� k�ldte a kard gazd�ja. Sesshoumarunak f�lig siker�lt csak kiker�lnie a csap�st, ballj�t el�rte, le�getve a haori ujj�t, �s megrepesztve a t�sk�s p�nc�ltartoz�kot. - Ugyan �rfi, k�zzel nem m�sz ellenem semmire. Haszn�lni k�ne a kardodat. – sz�lalt meg a kavarg� f�nyek elm�lt�val az idegen youkai. - Nem vagy r� m�lt� hogy ap�m Agyar�t forgassam ellened – v�laszolta Sesshoumaru, �gyet sem vetve meg�gett karj�ra. �gy t�nt nem �rez f�jdalmat miatta. A k�vetkez� csap�s orv m�don j�tt, alig ejtette ki az utols� hangot a f�rfi, m�g egy t�mad�s �rte. Nem volt t�l nagy, m�g is kiss� mag�val sodorta a d�mont. Alig jutott ideje ism�t k�rbe n�zni, az ismeretlen d�nt� csap�sra k�sz�lt. Fegyver�t a magasba emelte, engedve, hogy minden yakija sz�t�ramoljon benne, majd pedig m�g miel�tt b�rki azt hihette volna k�szen lett az el�k�sz�letekkel lecsapott. Seyako szitkoz�dva figyelte az esem�nyeket, v�g�l d�nt�sre k�nyszer�lt. D�nt�sre mik�zben m�g egy hat�roz�s sz�letett meg fej�ben. Els� k�nt eldobta a kardot, majd minden el�jel n�lk�l az els�pr� erej� t�mad�sba vetette mag�t. Lend�lete olyannyira k�zel vitte �t v�delmez�j�hez, hogy majd hogy nem h�ttal a f�rfinak t�ntorodott de az utols� pillanatban meg�llt. A cik�z� z�ld �s k�k f�nyek k�rbe�lelt�k mindkett�j�ket, mik�zben a l�ny k�pess�geinek legm�lyebb bugyraib�l hozta el� �lete leger�sebb v�d�pajzs�t. Ez�ttal elmaradtak a j�l ismert l�thatatlan energia labd�csk�k, a n� mellkas�hoz emelte kezeit, majd lend�letesen sz�tt�rta �ket, mik�zben ismeretlen nyelv� szavakat motyogott. Test�b�l h�rtelen milli�nyi par�nyi, k�k bubor�k szakadt ki, k�r�l�lve teljesen alakj�t. A csap�s z�gott fel�j�k, �m a kis vil�g�t� p�tty�k h�rtelen �lltak �ssze egy er�s massz�v kupola pajzsszer� g�tt�. Az iszonyatos erej� t�mad�st�l a l�ny kezei megremegtek, tol�dni kezdett h�trafel�. Ez�ttal �ldotta a v�letlent, a m�g�tte �ll� taiyoukai ugyanis nem engedte, hogy a gyenge haland� testet tovasodorja a monument�lis energia. �gy n�zett ki a k�l�n�s kard nem akart kifogyni, csak ontotta mag�b�l ez er�t, mely bele�tk�z�tt az akad�lyba �s k�t oldalra elt�r�lt a k�k kupola ment�n. Seya lehunyta lobog� k�k szemeit, mik�zben hagyta, hogy �raml� aur�j�nak szele mag�ba bor�tsa a m�g�tte �ll� f�rfit is. T�volr�l jutottak el csak f�l�ig Sesshoumaru szavai: - Mit csin�lsz? Ostoba, nekem nem �rthatott volna ez… - Itt az ideje, annak hogy elkezdjek t�rleszteni! – v�laszolta a l�ny, mik�zben �rezte teste ism�t h�tr�bb, pr�sel�dne, ha a szellem nincs m�g�tte. „Haland� test �rtalmai.” – k�nyvelte el mag�ban, mik�zben hagyta, hogy feje h�trabukjon a youkai v�ll�ra. Abban a percben fel sem fogta milyen k�zel ker�lt a f�rfihez. - K�rlek… el ne engedj… - suttogta a l�ny, mik�zben szemeit felnyitotta, hogy tekintete tal�lkozzon az �t f�rk�sz� arany szemp�rral. Sesshoumaru meg�rtette az utas�t�st, �s nem szeg�lt ellen. Nem akart kock�ztatni, mert ha a v�delem megsz�nik, tudta, a n�t nem tudn� megmenteni. �gy h�t megvetette l�bait, �s alig l�that�n de �tkarolta a l�nyt. Seya az �rv�nyl� sokas�gban elvesztette f�kusz�t, �jra a sz�nes f�ny�radat j�tt, ez�stvillan�s, majd fekete feh�ralakok, m�g nem a k�p ki tisztult, maga m�g�tt megpillantotta a lobog� v�r�s aur�t, m�g a t�volban a kard yakij�t kereste. Hamar meglelte, �s annak gyengepontj�t is, mint ahogy minden fegyver gyengepontj�t k�pes volt megtal�lni �gy. „J�jj�n, aminek j�nnie kell!” – gondolta, �s h�rtelen az eddig t�m�tt falban lebeg� k�k mikrog�mb�k sz�trobbantak. Mindenki csak egy vak�t� f�nyjelens�get �szlelt, azt�n m�r csak a csendet. A por el�lt�vel ism�t megpillantott�k egym�st. Az idegen ott �llt ahol a csap�s megkezd�se el�tt is. D�bbenten meredt, sisterg� f�st�lg� kardj�ra, majd d�h�sen ord�tott r� a f�ld�n guggol� l�nyra. - Mit csin�lt�l a kardommal te szajha? - Kicsit kis�t�ttem – lihegte maga el� Seyako – Ezt a t�mad�st mostan�ban nem fogod t�bbet haszn�lni. F�kevesztett youkai nekik rontott. Egyenesen a l�nyt c�lozta, l�tv�n annak f�radts�g�t. Elm�j�t elbor�t� k�dt�l, el is feledkezett a Kulcs t�rs�r�l. Csak akkor t�rt �szhez mikor m�r lecsapni k�sz�lt a n�re, �m Sesshoumaru k�zbe l�pett. �k�llel �t�tte vissza a peng�t, nem is figyelve szertefr�ccsen� saj�t v�r�t. Egy pillanatot sem v�rt, m�sik kez�vel elind�totta az energia ostort, �s ellenfel�nek csukl�j�ra c�lozva ki�t�tte kardj�t kez�b�l. Az p�r�gve csap�dott be az egyik m�r f�lig elszenesedett fat�rzsbe. Az idegen szint�n mit sem t�r�dve a f�jdalommal kimeresztve karmait fel�j�k lend�lt, de m�r csak a puszta fekete f�ldre tudott les�jtani. Az inuyoukai karj�ban a n�vel, m�r nem volt ott. V�rta a k�vetkez� t�mad�st, de az ismeretlen m�r lenyugodott. - L�tom er�vel, �s gyorsas�ggal sosem �rlek utol. H�t akkor nincs m�s v�laszt�som, mint hogy megk�stoltatom veled az ac�l �z�t. Sesshoumaru lerakta a l�nyt, majd �szt�nszer�en el� �llt. M�rlegelnie kellett a helyzetet, m�ghozz� gyorsan, ugyan is a m�sik d�mon kardj��rt lend�lt. D�nt�tt nem marad m�s v�laszt�sa. M�g megv�rta hogy t�mad�ja fel� pillantson, azt�n felszegte fej�t. Szemei h�rtelen v�ltottak v�r�sre, ahogy az �talakul�s megkezd�d�tt, arca eltorzult, fogai agyarakk� n�ttek. Ruh�ja lassan egybefolyt a test�t k�rbe�lel� elemi sz�l �radat�val. Seyako rogyadoz� t�rdekkel figyelte az esem�nyeket, �s egy dologban biztos volt. Ez rossz! K�ts�gbe esve keresett valami ment� �tletet. Szemei megakadtak elejtett katan�j�n, f�radt s�hajjal mag�hoz h�vta a peng�t. L�pett egy bizonytalant el�re, �s beleny�lt a r�zsasz�nes �rv�nyl� yakiba. M�g nem pr�b�lkozott az el�tt ilyesmivel, de �r�m�re nem egy kutya mancs�t �rintett�k ujjai. Sesshoumaru k�r�l h�rtelen sz�nt meg az �rv�ny, ism�t emberi form�j�ban volt, meglepetten tekintett h�tra a f�radt k�k szemekbe. Ez alatt az eddig r�m�lt youkai is kih�zta kardj�t, �s k�v�ncsian k�vetni kezdte az esem�nyeket. A l�ny a d�mon kez�be nyomta a szamur�j kardot, mire az �rthet� okokb�l led�bbent. - Haszn�ld �gy, mintha valamelyik Agyar lenne. Csak arra k�rlek, ne sok�ig tartson a k�zdelem… - Seya nem b�rta ki hogy ne mosolyodj�k el a szellem �rtetlen szemei l�tt�n – Mostant�l ebben a kardban van minden er�m. Mivel nem �n forgatom, majd eszm�letlenn� v�lok. �s ez okb�l csak kis id� �ll a rendelkez�sedre. Ha t�ll�ped… nem �bredek fel t�bbet. Nem hagyott id�t az ellenkez�sre, lehunyta szemeit, �s azonnal �jultan rogyott �ssze. A kardon halv�ny feh�r villan�s futott v�gig, �s a v�kony penge lassan dupl�j�ra vastagodott. Sesshoumaru m�g egy gyors ellen�rz� pillant�st vetett a l�nyra, majd elindult az idegen fel�. Egyszerre indultak meg egym�s fel�, f�l�ton �sszecsaptak, majd sz�th�z�dtak ism�t. Az inuyoukai mag�ban sz�molta a m�sodperceket �s a l�ny szavait ism�telgette. „Haszn�ld �gy, mintha valamelyik Agyar lenne…” – „Igen, azt fogom tenni!” Sesshoumaru meglend�tette karj�t �s az idegen d�mon fel� csapott. A kardb�l k�l�n�s h�feh�r f�nycs�kok szakadtak ki, v�gig sz�ntva a talajt �s telibe tal�lva c�lpontjukat. �m az a csod�val hat�ros m�don t�l�lte. Az id� fogyott. A kutyaszellem feje f�l� emelte a katan�t, mik�zben egy l�thatatlan g�mb�t rajzolt vele k�rbe. H�rtelen v�gott az �ppen felk�sz�l�d� idegen fel�. H�feh�r vill�mokkal tark�tott g�mb szabadult ki a csap�s nyom�n. Mindent vak�t� vil�goss�g �lelt k�rbe. Mire ism�t l�tni lehetett csak ketten maradtak. Hi�ba is k�mlelt k�rbe a youkai, vet�lyt�rsa felsz�v�dott. �m biztos volt benne, hogy m�g tov�bbra is �letben van. Pillant�sa a magatehetetlen l�nyra siklott. K�nnyed �s gyors l�ptekkel megk�zel�tette, majd lerakta mell� a kardot, �gy hogy az hozz��rjen a l�ny kez�hez. Most a haland� testen volt a sor, rajta futott v�gig a feh�r f�ny, jelezve, ereje visszat�rt tulajdonos�ba. �m Seya eszm�letlen maradt. Sesshoumaru fut�lag k�rben�zett, meglelve a katana h�vely�t is. A kardot belerakta, majd a l�ny oldal�ra k�t�tte, �s felemelte az eszm�letlen n�t. Bizalmatlanul m�g egyszer k�rbe n�zett, �szt�nei csapd�t sejtettek de nem t�rt�nt semmi. Alakja feh�r villan�ssal felragyogott, majd szellemg�mb� olvadt �ssze. K�nnyed�n suhant el a letarolt f�k k�z�tt. Nem messze a tiszt�st�l ahol Aunt �s Jakent hagyta, meg is tal�lta t�rsait. Egy sz�t sem sz�lt nekik, csak tov�bb indult, de most m�r nem olyan magasan, az erd� f�inak takar�s�ban folytatt�k �tjukat. T�retlen lend�lettel, mintha semmi sem t�rt�nt volna. Meg sem �lltak sz�rk�letig, akkor is csak az�rt, hogy mindannyian egy tiszta viz� csermelyn�l szomjukat olts�k. Jaken fontolgatta, hogy r�k�rdez mi t�rt�nt vel�k, l�tva az eszm�letlen emberl�nyt, �s gazd�ja t�pett haorij�t, megszenvedett v�rtezet�t. �m ahogy a taiyoukaira n�zett, tudta nem r�szes�lne v�laszban, csup�n az �let�vel j�tszana egy sort, �gy elvetette az �tletet. Lesz�llt a h�s �j, �k nem �lltak meg. Mindannyian felfriss�ltek, d�monok r�v�n �gy hogy nem a t�z� napon utaztak, egy�ltal�n nem tal�lt�k kimer�t�nek ezt a hossz�ra ny�jtott v�ndorl�st. A csillagok csak n�ha b�jtak ki a lombok takar�s�b�l, m�g mindig erd�ben haladtak, hab�r m�r kocsi�ton, de a v�n f�k koron�ja teljesen elfedte �ket. Ahogy egy-egy domb tetej�re �rtek megpillanthatt�k a k�s�n kel� kerek k�p� holdat is, a t�voli hegyek felett s�t�lni. Sesshoumaru egyre nyugtalanabb lett att�l, hogy a l�ny m�g mindig nincs mag�n�l. Pr�b�lt nem t�r�dni ezzel a t�nnyel, �s csak az utaz�sra koncentr�lni, hiszen hallotta a n� �temes sz�vver�seit, gyenge l�legzet v�teleit. Akkor meg nem lehetett nagy baj. J�l benne j�rtak az �jszak�ban, mikor is a l�ny lassan mocorogni kezdett, majd f�radt m�g is �lettel telt pillant�ssal k�rbe n�zett. Kicsit meglep�d�tt, mikor maga k�r�l csak �rv�nyl� h�feh�r k�dszer� anyagot pillantott meg, de ahogy szemeit meresztgette elsuhan� f�k s�t�t foltjait, �s a magasban halv�nyan csillagok vill�dz�s�t is ki tudta venni. Tudta hogy egy szellemg�mb belsej�ben van, �s ahogy a j�l es�, kellemes �rz�s sz�tter�lt tagjaiban azt is tudta, hogy biztos kezekben. Mereng�s�ben csak percekkel k�s�bb vette �szre, hogy valaki figyeli, erre idegesen kapta fel a fej�t. Tekintete tal�lkozott az �t f�rk�sz� aranysz�n szemekkel, mire elmosolyodott. A f�rfi arc�n nem t�nt fel �rz�s, csak fog�st v�ltott a l�nyon. Erre m�r Seya is �szhez t�rt, felemelte karjait, hogy megkapaszkodjon v�delmez�j�ben, k�nny�tve a halad�st. Sesshoumaru szemei megvillantak, jelezve �rt�keli, hogy a l�ny felismeri a helyzetet. Sok�ig rep�ltek m�g �gy, az erd� �jszakai neszeit hallgatva, melyek csak t�volr�l sz�r�dtek be a g�mb belsej�be. V�g�l a l�ny �jra feln�zett a kutyaszellemre. - Sesshoumaru… mond, mi lett miut�n…? – hangja sz�m�ra is idegen m�don gyeng�cske volt. - Elmenek�lt. – pillantott le r� a youkai. - A katana… Tudtad haszn�lni, igaz? A szellem b�lintott, mire a l�ny �jra elmosolyodott. V�g�l is minden j�, azt lesz�m�tva, hogy h�la haland� test�nek ereje ism�t megfogyatkozott, �s ism�t csak pihen�s ut�n tudja �sszeszedni mag�t. Nem tudott m�r visszaaludni, csendesen figyelte a tovasuhan� t�jat, mik�zben n�ha f�szkel�d�tt egyet-egyet a biztons�gosan tart� karok k�z�tt. Egy ilyen alkalommal vette �szre a s�r�lt p�nc�l darabot, �s a m�r heged�snek indult �g�s nyomot a f�rfi ballj�n. Nem hitte volna, hogy b�rki is k�pes megsebes�teni Sesshoumaru nagyurat. Lassan sz�letett meg elm�j�ben a d�nt�s, melyhez az aznapi csata is hozz� j�rult. „Seg�teni fogok neki meg tal�lni azt a kardot!” – gondolta. Tudta a d�monnak val�ban siker�lne azzal megh�d�tania a vil�got, hiszen m�r csak egy nagy erej� fegyver kellett a kez�be �s m�ris legy�zhetetlenn� v�lt. Ha egy ilyen h�res �s retteget kardot megszerez, mint a Sou’unga bizony�ra � lesz a leger�sebb youkai az eg�sz szigeten. Ut�na m�r neki csak annyi feladata marad, hogy kord�ban tartsa a szellemet. �s ha ez nem is az � feladata lesz, Aya t�k�letes lesz erre a szerepre. M�ly s�hajt�s szakadt ki mellkas�b�l erre a gondolatra. A d�mon a f�jdalmas s�hajra lepillantott a karjaiban tartott l�nyra, mire az m�lyen elpirult. „M�r megint kezdem! Seyako szedd �ssze magad!” – gondolta, de az�rt halv�nyan felfel� pislogott k�zbe. El�sz�r �gy v�lte csak rosszul l�tta, �m nem. Egy pillanatra mintha Sesshoumaru k�l�n�sen l�gyan n�zett volna r�. Ezen m�g egy darabig gondolkodott, v�g�l ahogy telt az �jszaka �s el�rkezett a hajnal ism�t �lomba mer�lt. Egyszer �bredt csak fel, mikor ism�telten meg�lltak. �rezte, hogy a f�rfi lerakja, majd f�l szemmel l�tta hogy Sesshoumaru elt�nik a f�k k�z�tt, de m�g t�l f�radt volt ahhoz hogy ezzel foglalkozzon. �gy azt�n visszahajtotta fej�t, �s �jra m�ly regener�l� �lomba mer�lt, �s csak nagyon sok�ra �bredt fel �jra. Valami iszonyatosan er�s hangra �bredt fel. R�m�lten pislogva �lt fel a fa t�v�ben, mely alatt eddig aludt. Jaken �s Aun ott voltak a k�zel�ben, mindannyian fej�ket forgatva n�ztek hol jobbra, hol balra. - Mi volt ez? – k�rdezte a l�ny, mire a z�ld kis szellem r� n�zett. - Megint utol�rt egy falka. - Falka? – h�zta fel szem�ld�keit a l�ny. - Hai. Egy farkas szellem falka. – b�logatott a gn�mocska hevesen. - �s Sesshoumaru? - Jaj, ostoba haland� l�ny. A nagy�r elment elzavarni �ket. - Oh… �rtem. – b�lintott Seya majd felt�p�szkodott �s k�rbe n�zett. Egy erd�ben voltak. Illetve k�t erd� sz�l�n. � ugyan m�g egy nagy �les fa alatt pihent meg, �m p�r m�terrel arr�bb bambusz erd� v�ltotta fel a lombost. A hossz� er�s sz�lak hossz� m�terekkel ny�ltak a fej�k f�l�, tetej�k�n z�ld v�konyka leveleikkel. Azt�n nem maradt ideje a k�l�n�s erd�n gondolkodni, m�g�tt�k megz�rrent az avar �s a nagyszellem l�pett el� a f�k k�z�l. V�gign�zett a l�nyon majd k�z�mb�sen bejelentette: - Indulunk. Senki sem tiltakozott, azonnal menetk�sz �llapotba kapt�k magukat, amiben nagy �szt�nz�st ny�jtott a t�voli vony�t�s is. A kis csapat, el�l a youkai vezet�s�vel hamarosan m�r messze bent menetelt a bambusz erd�ben. Ami igen csak kellemetlen �rz�seket v�ltott ki a menet v�g�n gyalogl� l�nyb�l. A sz�lak k�zt kavar� sz�l is mintha csak n�velte volna fesz�lts�g�t, �gy ink�bb megszapor�zta l�pteit �s hamarosan be�rte az �len halad� alakot. - Most hov� megy�nk? – k�rdezte a d�mont�l k�v�ncsian. �gy n�zett ki Sesshoumaru nem �hajt v�laszolni, �m hossz� n�ma percek ut�n az�rt m�g is megtette. - Megl�togatunk valakit. A tov�bbi �ton n�m�n gyalogoltak, m�g nem a bambuszerd�nek v�ge szakadt �s el�tt�k m�lys�ges szikl�s hasad�k t�tongott. P�ra takarta el szem�k el�l a t�voli t�jat, ami az�rt halv�nyan z�ldnek tetszett �gy is. - Lemegy�nk – jelentette be nyersen a d�mon, majd k�nnyed�n lel�pett a p�r�s k�d�s tejfeh�r m�lys�gbe. - Le-e-e? – h�pogott Seya r�m�lten, majd seg�lyk�r�en a mell� z�rk�z� Jakenre n�zett. A z�ld d�mon s�hajtva, sz�nakoz�n r�pillantott, majd egyens�lyozva a nagy barna bottal felm�szott Aun h�t�ra. A l�ny is �gy cselekedett, mire a s�rk�ny sz�pen kom�tosan felemelkedett �s lelibbent a szakad�kba. P�r pillanatokig tart�, h�feh�r k�dbe burkol�zott utaz�s ut�n, h�rtelen szakadt meg a vaks�g. D�lut�ni nap langyos narancs f�nye sim�totta meg az �rkez�k arc�t, ahogy �sszesz�k�lt szemeik el�tt gy�ny�r� t�j bontakozott ki. Smaragdz�ld, teraszos rizsf�ldek, az�r k�k csobog� patakok. Seyako nem gy�z�tt betelni a l�tv�nnyal melyet a kis eldugott medence ny�jtott szeminek. Aun lassan ereszkedett, mintha csak otthonosan mozogna ezek k�zte a felh�k k�z�tt. Azt�n a kis csapat sz�pen megc�lzott egy lank�san al�buk�, �de z�ld dombot, melyen sz�p uradalmi, de m�g ink�bb templomhoz hasonl� nagy h�z �llott. Ahogy ereszkedtek, m�r mindannyian megpillantott�k a nagy h�zt�l tisztes t�vols�gra �lldog�l youkait. Aun puh�n �rt f�ldet gazd�ja mellett, mire utasai azonnal leugrottak – vagy �ppen borultak – nyerg�b�l. A n� k�rbe forgott, hogy tekintete bej�rhassa az eg�sz medenc�t, ki�lvezve ezen kis �denkert minden f�nyfoltj�t. Gy�ny�rk�d� �br�ndoz�s�b�l egy sz�m�ra ismeretlen hang �bresztette fel: - Sesshoumaru? – k�rdezte meglepetten a nagy h�z egyik ajtaj�ban �ll� alak – Milyen szerencs�s csillag�ll�snak k�sz�nhetem l�togat�sod szer�ny hajl�komban? Egy villan�snyi id� sem telt el, a h�zi gazda m�r el�tt�k �llt. Seya meglep�d�tt, igaz�n furcsa szerzet n�zett most v�gig a kis csapaton. Hossz�, �sz�l� szak�ll, f�nyes ez�st-fekete haj, hajlott h�t. Teljesen emberszer�nek t�nt s�t�t szemeivel, pirosl� orr�val, �s hossz� f�rfi kimon�j�val, de m�g is. Seyako biztos volt benne hogy ez a l�ny itt el�tte nem ember, csak �s kiz�r�lag d�mon lehet. �s nem t�vedett, ahogy az �reg youkai elmosolyodott, megvillantotta feh�r, kit�remked� t�p�fog�t, egy�rtelm�v� t�ve a v�laszt. Tekintete sz�pen lassan fokr�l fokra v�ndorolta k�rbe a l�ny alakj�t, elid�zve a l�bakon, �s a l�gyvonal� der�kon, fel eg�szen a melleiig, mire kaj�n mosoly villant sz�ja szeglet�ben. Sey�t a sz�vsz�lh�l�s ker�lgette, de v�gre h�zigazd�juk ism�t Sesshoumarun pihentette tekintet�t. - Yokoseno – biccentette meg kiss� fej�t a kutya d�mon – Csup�n �tutaztam a k�rny�ken. �s eszembe jutott ap�m r�gi bar�tja… - Megtisztelsz fiam, meg tisztelsz! – t�rta sz�t karj�t a h�zigazda, majd k�lcs�n�s v�llvereget�s ut�n – ami k�zben Seyako csak pislogott hol ide, hol oda – a csapat t�bbi r�sz�t �jra szem�gyre vette. – L�tom szolg�kat is hozt�l magaddal… m�ghozz� milyen szemreval� szolg�kat! Seyako el�sz�r bossz�san k�z�lni akarta a t�ny�ll�st, azt�n az �sz youkai vizslat� szemeit l�tva b�josan elmosolyodott, nem felejtve az el�z� v�gigm�r� tekintet, majd Sesshoumaru mell� l�pett. - Nem eg�szen szolg�k… - b�gta �des hangon, mik�zben karj�t a kutyaszellem karj�ba f�zte, �s csillog� szemekkel feln�zett r�. Minden lelki erej�re sz�ks�ge volt, hogy el ne vihogja mag�t, ugyanis a szellem meg annyira meglep�d�tt, hogy m�g tiltakozni is elfelejtett. Arc�ra valami k�v�ncsis�ggal vegyes �rtetlens�g �lt ki, ami a m�skor oly komor arcot eg�szen kisfi�ss� tette. Seya gyorsan elkapta a tekintet�t, �s a m�g mindig k�jelg�n szem�l� �regre tekintett. Az gyorsan �szbe kapott �s utat mutatva elindult a h�z fel�, k�zben maga el� engedve a l�nyt. A n� szinte tapinthat�nak v�lte l�gyan ring� cs�p�j�re tapad� tekintetett. De az�rt megengedett mag�nak egy huncut mosolyt, mivel visszan�zett a m�g mindig lec�vekelt youkaira, azzal fell�pett a h�z torn�c�ra, �s bel�pett a tol�ajt�n. Odabent kellemes f�lhom�ly, f�st�l�k csiklandoz� andal�t� illata, �s egy t�gas nagyszoba fogadta. K�z�pen te�z� asztal, att�l nem messze az egyik sarkot lev�lasztva parav�n. A szoba h�v�s volt, a kinti ny�rid�vel szemben, ablakain m�lysz�n� f�gg�ny�k hull�mzottak a gyenge huzatban. V�g�l nem maradt sok ideje szeml�l�dni, Yokoseno �s Sesshoumaru is megjelentek m�g�tte, majd a h�zi�r sz�ves invit�l�s�ra helyet foglaltak a kis asztal k�r�l. Yokoseno csel�dl�ny�rt ki�ltott, aki hamarosan meg is �rkezett. - Mit parancsol? – hajolt meg al�zatosan a v�r�s haj� l�nyka. - Mivel m�g csak kora d�lut�n van – itt beavatott m�dj�ra Sesshoumaru fel� pislogott – egyel�re csak tea f�vet meg forr� vizet. De szerintem m�r k�sz�theted a harmadik polcos tavalyi p�link�t vagy ink�bb bort… - m�l�zott el egy percre. - P�link�t? – k�rdezett vissza l�ny. - Azt, szak�t! - Igenis! – a szolg�l� �jra meghajolt �s kisietett a szob�b�l, mik�zben ura v�gig k�s�rte minden mozdulat�t, majd hogy fel nem falva �t szemeivel. Yokoseno m�lyet s�hajtott, majd Seyakora n�zett, �s m�zes m�zos hangon megk�rdezte a l�ny nev�t, mire a csal�dn�v hallat�n elmosolyodott. Mindannyian tudt�k hogy mire megy ki a j�t�k, az �reg k�v�ncsi volt, vajon t�nyleg egy haland� n�t hozott a h�z�ba a nagy Sesshoumaru. De m�g a ked�lyek megnyugv�s�ra sem volt id� j�tt a k�vetkez� k�rd�s: - �s egy ilyen sz�p h�lgy mi j�ratban szer�ny birtokomon? Seya m�r �ppen v�laszra nyitotta volna ajkait, mikor is tekintete tal�lkozott a taiyoukai tilt� pillant�s�val. N�m�n hajtotta le fej�t, az asztal lapj�t fix�rozva. Helyette v�g�l is csak Sesshoumaru v�laszolt, �m a f�rfi tekintet�ben benne volt a folyamatos parancs: Te maradj csendben! Hamarosan csendes besz�lget�s bontakozott ki a k�t f�rfi k�z�tt, legt�bbsz�r olyan t�m�ban, amib�l egy haland� l�ny k�zel semmit sem �rtett. �gy azt�n �ld�sk�nt �rkezett a tea. Seya csak hogy kezdjen mag�val valamit, �s m�g szinte automatikusan vette �t a teaf�ves toj�st, �s saj�t ital�nak elk�sz�t�se el�tt t�lt�tte a forr� vizet Sesshoumaru cs�sz�j�be. Ett�l mindketten meglep�dtek, kiss� furcs�llva egym�sra pislogtak, v�g�l a f�rfi mintha mi sem t�rt�nt volna folytatta a besz�lget�st. A l�ny viszont m�g elkapta a k�l�n�s h�zigazda tekintet�t, amint helyesl�en b�logatva r�juk tekint, majd a t�voz� szolg�l�l�ny feneke fel� tan�s�tott n�mi �rdekl�d�st. „Ezt a perverz diszn�t!” – gondolta a l�ny, mik�zben elnyomott egy �s�t�st. Folytat�s k�vetkezik…