Aranysz�n f�nyek t�ncoltak a l�ny arc�n. A barlangban �bren �l� f�rfi a f�nyek j�t�k�t figyelte, mely besz�r�d�tt a mennyezet ny�l�s�n. A nap m�r felkelt, jelezt�k �ltet� sugarai. E mened�khelyen �bredezett m�r a bej�rat el�tt fekv� s�rk�nyl� is, �m mellette a m�sik d�mon h�t�n fekve, sz�tvetett v�gtagokkal m�g nagyban horkolt. A n� arc�r�l a f�ny-�rny�k j�t�k lassan tov�bb v�ndorolt felder�tve a mez�telen h�tat. A l�ny a has�n fek�dt, egyik karj�t p�rn�nak haszn�lva, m�sik test�t�l t�vol fek�dt. Ujjai n�ha megr�ndultak, mintha meg akarna szor�tani valamit. A f�nyek �tv�ndoroltak a n� derek�n�l m�r puh�n takar� haorira, s mire elhagyt�k a testet a kutyaszellem megmozdult. Csendesen felkelt, majd a t�bort�z maradv�nyait megker�lve elindult alv� t�rsai fel�. Meg�llt a telisz�jal horkol� barna ruh�s kis alak el�tt, majd l�b�val megl�kte. Erre a szolga �lm�ban zavaros besz�dbe kezdett: - Igen is Sesshoumaru nagy�r… �gy lesz Sesshoumaru nagy�r… A f�rfi elgy�t�rten s�hajtott egyet �s egy az eddigin�l er�sebb r�g�st k�ld�tt a d�monocska fel�, mire az pislogva r�m�lten fordult �t a m�sik oldal�ra, majd felt�p�szkodott. - Jaken. A k�zelben van egy falu. Hozz�l emberi �telt. - Azonnal nagyuram! - Vidd Aunt. De siess, mert nem �r�nk r� A megsz�l�tott kapkodva botork�lt a m�r frissen figyel� s�rk�ny l� fel�, majd bajl�dva visszahelyezte a nyerget �s felm�szott annak h�t�ra. Aun karmos l�baival halkan trappolva, �vatosan megfordult majd elt�nt az alag�tszer� kij�ratban. A f�rfi els�t�lt a barlangban l�v� t�hoz, lehajolt megmosta arc�t, �s felfriss�lve szedte �ssze holmijait. Eligaz�totta nagy, v�r�s, vir�glenyomatos haorij�t, majd visszavette a p�nc�lzatot. Mikor ezzel k�szen lett felk�t�tte a k�k obit, �s �v�be f�zte a Tenseig�t h�vely�vel egy�tt. Halk fegyvercs�rg�ssel hajolt le a m�g mindig m�lyen alv� l�ny mell�, meg�rintette annak v�ll�t. T�le telhet�en finoman megr�zta a l�nyt, mire apr�cska ny�jt�zkod�s volt a v�lasz. - Seyako, �bredj. Indulnunk kell. - �hm – ny�gte v�laszul a n�, mire �jabb �lomtalan�t�, �breszt� r�z�sban lett r�sze. - Seya, kellj fel. Tov�bb megy�nk. – Sesshoumaru hangja kem�nyebb lett, ere m�r a l�ny is feln�zett. F�radtan d�rzs�lte meg szemeit, majd felt�maszkodott k�ny�keire. Lehunyta pill�it �s homor�tva ny�jt�zott egyet, s csak ut�na n�zett fel �jra. Szerencs�tlens�g�re m�g siker�lt elkapnia a f�rfi tovasikl� pillant�s�t, �s pislogva figyelte, ahogy a d�mon h�rtelen elford�tja fej�t. Ideges s�haj �rkezett a f�rfi fel�l, mire a l�ny f�loldalasan fel�lt, k�r�ln�zett, h�tha megpillantja Sesshoumaru r�m�letszer� viselked�s�nek ok�t. T�rzse alig �rt f�gg�legesbe meg�rezte. Takar�j�ul szolg�l� fels�ruh�ja l�gyan lesiklott a pr�mre, melyen �jszak�j�t t�lt�tte. A l�ny l�legzete bennakadt, tal�n m�g sz�vver�se is kihagyott, �s ekkor Sesshoumaru elk�vette aznapi els� hib�j�t. Ha nem is fordult teljesen vissza szemei visszatekintettek, de m�g pislogni se maradt ideje… Csatt. Seya keze ott maradt a f�rfi arc�n, �m ahogy a csattan�s elhangzott m�r tudta nagyon rossz d�nt�st hozott. M�sik kez�vel maga el� r�ntotta ruh�j�t, �s f�lve v�rta a v�laszt. A szellem pislogott p�rat, majd s�rga szemei �lesen megvillantak �s m�g mindig arc�n id�z� k�z�rt ny�lt. Nem t�l er�sen de k�m�letlen�l megszor�totta a l�ny csukl�j�t, �s ell�kte arc�t�l. Erre Seya kem�nyen fen�kre huppant, de m�g a f�jdalom �rz�kel�s�ig sem jutott, mikor m�r meg�rezte a f�l�je tornyosul� test s�ly�t. „Itt a v�g!” – gondolta �s foh�szkodva lehunyta szemeit. Nem t�rt�nt semmi. M�g csak egy hangot sem hallott. Erre b�tortalanul feln�zett, a d�mon villog� szemeibe. M�r akkor tudta, t�l�lte. - Itt lenne az ideje hito, hogy leszokj az ilyenekr�l. Nem �n tehetek r�la, hogy k�ptelen volt�l fel�lt�zni az este. A k�vetkez� alkalomkor nem �szod meg ennyivel… - a f�rfi hangja jeges volt �s hal�los fenyeget�s s�ly�t hordozta. - Gomen… - dadogta a l�ny azt�n mag�ban hozz� tett – „Ezt m�r mondtad vagy sz�zszor…” Ugyanebben a pillanatban meg�rkezett Aun �s Jaken. Mindketten kiss� furcs�llva meredtek r�juk, mire Sesshoumaru sz� n�lk�l lem�szott a l�nyr�l. Seya fel�lt �s h�tat ford�tva nekik azonnal �lt�zk�dni kezdett, de �rezte arc�ba, sz�kik a v�re. Jaken t�tott cs�rrel meglepetten n�zett hol ur�ra, hol a l�nyra, majd halkan valami olyasmit motyogott, hogy tal�n m�g sem kellett volna ennyire sietni�k. A pillant�s, amit a kutyaszellemt�l kapott fel�rt egy �g�rettel a biztos hal�l sz�m�ra, elv�gre a d�mon �les f�lei minden sz�t tiszt�n halottak. Ezek ut�n Jaken jobbnak l�tta, ha aznap m�r csak ev�shez nyitja ki a sz�j�t. Seyako k�szen lett, de valami�rt nem akar�dzott neki feln�znie. V�g�l a szellem megt�rte a k�nos csendet, �m kor�nt sem kedves hangs�llyal: - Egy�l, azt�n indulunk. Nem akarok kifog�st. - a d�mon t�vozni l�tszott, szab�lyosan �tgyalogolt Jakenen majd elt�nt a barlang kij�rat�ban. - Uh… – f�jta ki a leveg�t Seya elgy�t�rten – Ekkora egy ostob�t, mint �n… - Egyet �rt�nk. – motyogta k�zbe Jaken, majd az�rt letette az �telt a l�ny el�. � ev�shez l�tott. Halv�ny fogalma nem volt r�la hogy Jaken, a szolga, honnan is szerezhetett ilyen �telt, de nem is t�prengett rajta. Alig r�gta meg a hidegh�st �s a t�szta darabokat, m�r nyelte is ut�nuk a puh�ra f�z�tt rizst. M�r az �z�kre sem nagyon eml�kezett, olyan r�ginek v�lte eml�k�ket. Mi�ta is v�ndorolnak? Napok �ta? Hetek �ta? Vagy m�r h�napok �ta? Nem tudta. A h�rtelen nekiindul� esem�nyek hat�s�ra elvesztette id��rz�k�t, az utaz�s csup�n r�szekre bomlott mem�ri�j�ban. Az a falu Lumikoval, amikor megmentett, amikor bunk� volt. Azt�n amikor kedves volt, azt�n meg a So’unga, �jabb veszeked�sek. Nem b�rta ki ev�s k�zben is nagyot f�jt, ahogy az el�bbi jelenetre gondolt. „Akkora egy idi�t�t, mint �n! �s m�g akkor csod�lkozok, ha minden nap meg akar �lni? Megmenti az �letem, s�t… Yokatta, milyen is volt m�lt �jjel? Erre? Erre �n… Seyako Yatsuha egy halnak t�bb s�tnival�ja van, mint neked!” – de az�rt az �sszes �telt bet�mte, majd els�t�lt a t�ig �s saccol�sa szerint vagy egy f�l liter vizet megivott – „A tov�bbi �ton rem�lem lejt�nek megy�nk. Akkor legal�bb tudok gurulni!” V�g�l addig h�zta halasztotta az indul�st, hogy Sesshoumaru ism�t megjelent a barlang sz�j�ban, �s t�relmetlen tov�bbra is inger�lt hangon r�f�rmedt, mire a l�ny csak lap�tva pislogott, de nem mozdult meg. V�g�l a d�mon r�parancsolt hogy �lj�n fel Aun h�t�ra, majd otthagyta. Seya morgol�dva felm�szott a nyeregbe, kedvesen megpaskolta a s�rk�ny nyak�t, mire az d�c�g�s l�pteivel elindult a v�zes�s f�gg�nye fel�. Jaken az utols� pillanatban csatlakozott csak a j�rathoz, Aun l�bain�l megjelentek a kis gomolyg� felh�k �s mindannyian kirep�ltek a szabad �g al�. A barlang f�lhom�lya ut�n a n�nek pislognia kellett, az er�s napf�nyben. �m m�g �gy f�lvakon is l�tta milyen t�relmetlen�l libben el�tt�k hol ide, hol oda egy ez�stf�ny� g�mb�cske, majd mikor v�gre megl�tja �ket, k�nnyed�n felr�ppen �s elt�volodott a k�k �gen. A s�rk�nyl� automatikusan k�vetni kezdte gazd�j�t. Hossz� �r�kig rep�ltek �gy, a d�li rekken� h�s�gben is. Jaken pilledezve, hasalt Aun h�t�n, homlok�n k�v�r verejt�kcseppek g�rd�ltek. Seya m�r sz�tnyitotta ruh�ja nyak�t, felk�t�tte haorija ujjait, haj�t is felt�zte, �m ugyan �gy a h�guta ker�lgette �t is. Azt�n betelhetett n�la a poh�r, mert morogva elkapta a s�rk�ny kant�rsz�r�t, �s dohogva �szt�k�lte hogy �rje utol gazd�j�t. Legnagyobb bossz�s�g�ra, az el�tt�k halad� f�nyg�mb erre m�g er�sebb sebs�gre kapcsolt. A l�ny szinte l�tni v�lte a kiss� �rd�gi �s gonoszk�s mosolyt a d�mon sz�ja szeglet�ben, jelezv�n: ennyire vagy k�pes haland�! - Sesshoumaru csak egyszer �rjelek utol… - Seyako let�r�lt egy �jabb izzads�g cseppet szem�ld�kei f�l�l. Sarkait a s�rk�nyl� oldalaiba nyomta, Aun el�gedetlen�l mordult p�rat, mire a n� csak bocs�natk�r�en odamotyogta neki: - Gomen, gomen… �m minden er�lk�d�s hi�ba val�nak t�nt, a nagyurat nem tudt�k be�rni. A t�vols�g egyre jobban n�ni l�tszott, �s ezzel egy�tt n�t egyre jobban a kimer�lts�g az �ld�z� f�lben, m�g a l�ny �gy �rezte lassan de, biztosan felrobban, ha nem olvad el el�tte itt a napon. Egy pillanatra �gy r�mlett el�tte a f�nyg�mb lassul, villan egyet, mik�zben a d�mon h�tra tekint, majd �jra tovar�ppen. A kis g�nymosoly mely eddig csak a l�ny fant�zi�j�ban �lt, most a val�s�gban is kirajzol�dott. - Te akartad! – kiab�lta a t�volba a l�ny, mire a m�g�tte gubbaszt� Jaken f�jdalmasan felny�g�tt. T�rdeit megfesz�tette, fel�llt a nyeregben, tekintet�t az el�tte suhan� alakra sz�gezte. Minden m�st kiz�rt elm�j�b�l, csup�n a c�l maradt. Er�snek �s magabiztosnak �rezte mag�t, �gy v�lte, t�k�letesen visszanyerte erej�t, h�la a gy�gy�t�snak �s a pihen�snek. Nyitott tenyereit maga el� tartotta, �gy elengedte a kant�rt. Jaken bizalmatlanul motyogni kezdett m�g�tte, �m � nem figyelt a szavakra. - Haland�… Mit csin�lsz? Mert ha… A kis d�mon nem folytathatta, f�ld�nt�li k�k f�ny j�rta k�r�l az el�tte f�lig �l�, f�lig t�rdel� alakot, majd er�teljes l�ktet�ssel megjelentek Seyako kezei el�tt a l�thatatlan energia labd�k, melyek k�r�l csak a leveg� vibr�lt. Aun ahogy egyik fej�vel h�tra tekintett majdhogynem eszel�snek mondhat� k�k l�ngokat pillantott meg a l�ny szemeiben. - Sesshoumaru! – ki�ltott az el�tte sz�guld� alakra, �s el�gedetts�g�re terve bev�lt. A d�mon, ha csak futt�ban is, de h�tra pillantott, �s m�g miel�tt meglep�dhetett volna �rces koppan�ssal csap�dott bele valami sz�m�ra l�thatatlan akad�lyba. Aun minden erej�b�l lassulni kezdett, mik�zben utasa h�rtelen r�nt�st �rzett a kezein. Egy pillanatig elcsod�lkozott, az �rz�s hogy er�tere gyeng�nek bizonyul valami ellen ismeretlenk�nt hatott r�. Megfesz�tette elm�j�t, m�g jobban kiemelkedett a nyeregb�l… H�rtelen vesztette el egyens�ly�t. Ki�ltani sem volt ideje, teste oldalra billent, �s az irt�zatos magass�gb�l, ahonnan a h�zak csak gyufaskatuly�nak t�ntek, a foly�k c�rnasz�laknak, a f�k gombost�nek, kezdett al�zuhanni. Jaken d�bbenten kapaszkodott a s�rk�nyl�ba, ami �pp, hogy csak gazd�ja el�tt v�gre meg tudott �llni. Sesshoumaru pislogva a f�jdalomt�l lebegett a sz�d�letes magass�gban, az els� pillanatokban nem is �rtette mi t�rt�nt. Ahogy k�rbetekintett, hitetlenkedve pillantotta meg az �r�lt sebess�ggel al�zuhan� testet. Csak egy pillant�st vetett h�tas�ra, �s a reszket� szolg�ra, m�r tudta: az ostoba haland� l�ny keverte meg ism�t ilyen j�l a dolgokat. F�nyes villan�s l�tszott, a szellemg�mb zuhan�rep�l�sbe kezdett. D�moni sebess�g�nek minden erej�vel sz�guldott lefel�, hogy be�rje a magatehetetlen�l zuhan� testet. Lassan megk�zel�tette azt, akkor m�r tiszt�n l�tva, a l�ny eszm�letlen. A f�ldfelsz�n egyre jobban k�zeledett �s � m�g mindig nem �rte be a l�nyt, legsz�vesebben m�r feladta volna, nem kock�ztatva, hogy � is k�ptelen legyen a v�g�n meg�llni. Hab�r csup�n maximum p�r csontt�r�st szenvedett volna, melyek ak�r p�r percnyi pihen�s ut�n forr�snak indultak volna. De erre nem �rtek r�, musz�j volt el�rnie a l�nyt, �s musz�j volt �ps�gben visszat�rnie t�rsaikhoz. Alaktalan testk�nt kiny�jtotta kezeit, �s eltudta kapni a l�ny ruh�j�t. M�g csak meg sem v�rta hogy biztos fog�st tal�ljon az ernyedt testen, a d�mon azonnal lassulni kezdett �s k�nyszer�ttette mag�t, hogy mintegy 180�-os sz�gben visszaforduljon. A nagy sebess�g hat�s�ra, ebb�l egy sz�p �ves U bet� lett, �p hogy csak a legmagasabb f�k koron�i felett. Azt�n m�r minden rendben volt, ahogy �jra utaz� sebess�gre v�ltott, majd leereszkedett a f�k k�z�. Jaken a napsz�r�s hat�r�n volt m�r, �m amint megl�tta, hogy gazd�ja tov�bb indul, s �t itt hagyja egyb�l visszat�rt az �let felforr�sodott tagjaiba. Kapkodva m�szott el�r�bb a nyeregben, majd a kant�rba kapaszkodva n�gatta Aunt az indul�sra. A s�rk�ny l�, nagyok f�jt, jelezv�n � is f�radt �s el�gg� �ts�lt, de az�rt a t�volod� alak ut�n indult. Amint be�rtek a h�s f�k �rny�k�ban a s�rk�ny lesz�llt, �s imm�ron csak gyalogosan volt hajland� folytatni az utat. A tiszt�s ahol utol�rt�k a nagyurat �s az �ppen �bredez� l�nyt h�v�s �s �rny�kos volt, h�la a tereb�lyes, d�s lomb� f�knak. Seyako kapott egy nagy adag hideg vizet az ott csordog�l� erecsk�b�l az arc�ba, ennek hat�s�ra ny�ltak csak fel szemei. Els� pillanatban �rtetlen�l n�zze k�rbe, majd ahogy tekintet �sszekapcsol�dott a sz�nakoz�an r�tekint� d�mon pillant�s�val, ism�t elkapta a harct�ri idegess�g. J�form�n vissza sem nyerte minden erej�t, m�r teli torokb�l kiab�lt a f�rfival, amin az csak j�t mulatott mag�ban. Gonosz kis mosollyal k�nyvelte el: ism�t siker�lt kiakasztania �ti t�rs�t. Seyako miut�n az els� d�hkit�r�sen t�l volt �s sz�kincs�ben szerepl� �sszes szidalmat a d�mon nyak�ba z�d�totta t�ntet�leg, fel�llt, majd elfordult. - �gy n�z ki, sosem tanulom meg a leck�t! De ne v�rj k�sz�netet. �s most elmentem f�rdeni. - Nem m�sz sehov�! – hangzott a j�l megszokott h�v�s kim�rt felelet. A l�ny k�nnyed l�gies mozdulattal megfordult, majd �rd�gi mosollyal v�gig m�rte az el�tte �lldog�l� youkait. Sz�pen lassan, elid�zve a fekete l�bbelikn�l, fel, k�vetve az obi vonal�t, szemei v�gigsiklottak a Tenseiga markolat�n, majd a v�rtre, �s egyre csak felfel�. Pillant�sa b�r�l� �s kih�v� volt, mire meg�llapodott az �rzelem mentes, k�z�mb�s arcon. L�gy csilingel� hangon kuncogott egy sort, mik�zben a hideg s�rga szemeket f�rk�szte, hagyva szemeit n�ha-n�ha elkalandozni m�sfel� is. V�rta mikor akad ki n�z�s�t�l pr�d�ja, �m a d�mon �llta tekintet�t. Seya megunta a n�ma harcot, �tnedvesedett ruh�ja, a derek�hoz tapadt, tark�ja v�zben �szott nedves tincsei alatt. Most m�r a lehet� leggyorsabban egy egyszer� f�rd�sre v�gyott, miut�n hossz� �r�kon �t rep�lhetett a t�z� naps�t�sben. - Figyelj Sesshoumaru. Tegnap este elk�vetted azt a nagy hib�t, hogy begy�gy�tottad a sebeim, hagyt�l pihenni, s�t reggelit is hozatt�l nekem. Egy rendes kisl�ny ezek ut�na h�l�val telten rebegne neked minden sz�pet, de Te is, �n is tudjuk, hogy �n nem pont a rendes kisl�ny eset vagyok. Addig az voltam am�g a palot�dban csel�dkedtem. De az, az id� elm�lt, azzal a nagy lehet�s�ggel egy�tt is hogy Te nekem parancsolni tudsz. Azt hiszem m�r volt szerencs�nk �sszem�rni a tud�sunkat, �s er�nket… Nehogy azt hidd hogy abban az �lom vil�gban �lek hogy b�rmi k�rt is tudok tenni benned, de azt te is tudod hogy te sem tudn�l hozz�m �rni. �s m�g valami, ha azt akarod, hogy z�kken�mentesen k�zhez kapd azt a flancos kardot, sz�ks�ged van a seg�ts�gemre… - Seya a hossz� monol�g ut�n elmosolyodott – �s r�ad�sul miut�n volt�l kedves a reggeli kis attrakci�m�rt m�lt�n megb�ntetni, k�szi, majdnem az �letembe ker�lt. Azt hiszem, r�j�tt�l, hogy a haland�k hajlamosak rosszul lenni a d�li naps�t�sben repked�st�l. Most �n f�r�dni fogok, �s ha ez nem tetszik nyugodtan, megpr�b�lhatsz megakad�lyozni… Seyako el�gedett volt, ahogy a halv�nyan tovasikl� d�h villan�sait megpillantotta a taiyoukai szem�ben. El�gt�telt nyert. K�nnyed�n sarkon fordult, majd megc�lozott egy ligetesebb erd�r�szt �s arra fel� indult. Eg�sz messzire eljutott, �m m�g kor�nt sem el�gg� messzire, �ppen meghallotta az ut�na sz�l� m�ly hangot. - Ha arra indulsz f�l m�rf�ld�n bel�l, nem tal�lsz vizet. Esetleg ha megpr�b�ln�d keletnek… - K�sz! – mosolygott a f�rfire Seya ahogy elhaladt mellette visszafel� – Esetleg te is j�ssz pancsolni? Csup�n egy lekezel� pillant�s volt jutalma, majd miel�tt ism�t elt�nt volna a f�k k�z�tt f�l�t �jra meg�t�tt�k a d�mon elejtett szavai: - Siess, mert negyed �r�n bel�l be�r minket… - Kicsoda? – pillantott vissza a n�. - Egy eg�sz magas rend� szellem. - Akkor h�t…? - J�l gondolod! – most Sesshoumarun volt a sors hogy eleresszen egy g�nyos mosolyt – Miatta nem �lltunk meg id�ig. Nem kapott v�laszt a l�nyt�l, de fels�bb rend� poz�ci�j�t ki akarta �lvezni a sz�csat�kon bel�l. - Egy�ltal�n nem �llt sz�nd�komban t�ged megb�ntetni, ha j�l eml�kszem reggel elmondtam, hogy az �leteddel j�tszol, ha m�g egy ilyen lesz. - De az este… - Seyako nem tudta befejezni a mondatot a f�rfi k�zbe v�gott. - M�r mondtam neked a palot�ban t�rt�ntek ut�n; t�l sokat hiszel magadr�l haland�! Az inuyoukai elfordult t�le, a besz�lget�s lez�rult. A l�ny forrt bel�l, de nem mutatta. Alig gyalogolt p�r percet, m�r megpillantotta a nagyobbacska patakot, melyben v�gre fel tudta volna friss�teni mag�t. A parton k�r�l k�mlelt, de semmit nem jeleztek �rz�kei. M�g egy darabig vacill�lt, felid�zve utols� ilyen elv�ll�suk ut�n k�vetkezett f�rd�j�t, �m r�j�tt az id� v�szesen fogy. Azt�n gyors mozdulattal lek�t�tte a katan�t oldal�r�l, �s �gy ahogy volt ruh�st�l tabist�l a v�zbe g�zolt, majd a patak k�zep�n eld�lt a v�zben. Gyors mozdulatokkal megd�rzs�lte arc�t, azut�n nagy kortyokban nyelni kezdte a h�s vizet. Alig tartott a harmadik nyel�sn�l, amikor meg�rezte. D�bbenten kapta fel a fej�t, �m �szt�nei ord�tottak: Menek�lj! Nem tudta mit �rez meg, csak annyit tudott hogy er�s. N�l�n�l sokkal er�sebb. �s hogy ez is �t akarja, mint a titok kulcs�t. Rohanva g�zolt ki a patakb�l, de m�g el sem �rte az els� f�kat, amikor egy f�nyes szellemg�mb be�rte, majd m�g�tte alakot �lt�tt. A n�nek h�tra tekinteni sem volt ideje, m�r �rezte a leveg�ben sz�ll� csap�s k�s�rteties s�v�t�s�t. �m az c�lt t�vesztett. A r�m�lett�l f�lig lehunyt szemeivel is l�tni v�lte, ahogy h�feh�r, villan� folt megjelenik mellette, majd m�r csak nyekkenve �rt f�ldet egy nagyobb bokorcsoport mellett. Ahogy fel�lt egyb�l �szrevette, � ugyan l�tja a titokzatos idegent, �m annak szemei el�l � rejtve van. �gy azt�n volt ideje megfigyelni azt. A t�mad� f�rfi volt, youkai. M�ghozz� val�ban az er�sebbik fajt�b�l, ezt mutatta is emberszer� k�lseje. Seya nagyon j�l tudta azok a d�monok a legvesz�lyesebbek, amelyikek k�pesek emberszer� alakban l�tezni. A szellem �sszecopfozva hordat f�lhossz� fekete, k�ken f�nyl� haj�t. Arca felett�bb vid�mnak t�nt, z�ld szemei mosolyogtak, ahogy az el�tte �ll� Sesshoumarura tekintett. K�l�nleges jegyekkel is b�szk�lkedhetett, f�l�t�l a szeme sark�ig szab�lytalan s�t�tz�ld m�regcs�kokkal. Szemh�ja viszont m�r s�t�tk�k volt, harmoniz�lva haj�nak k�nnyed f�ny�vel. �lt�zetre szok�sos; f��ri ruh�t viselt, b�sz�r� s�t�t hakamattal, hossz� majdnem t�rdig le�r�, szint�n s�t�t haori, derek�n jellegzetesen vastag piros obi. Az idegen �v�ben szint�n csak egyetlen kard pihent, csupaszon h�vely n�lk�l. Az �rkez�se ut�n be�llt csendet is � t�rte meg, kellemes m�g is hideg hangj�val. A l�ny borzongva vette tudom�sul sokkal, jobban szereti hallani Sesshoumaru hangj�t. - Akkor igazat besz�ltek azok a sz�nalmas onik (alacsonyabb rend� d�monok). Val�ban egy taiyoukai van a Kulccsal… Sesshoumaru egyszer� f�biccent�ssel jelezte, � is t�k�letesen egyet �rt a meg�llap�tottakkal. - Hai… Val�sz�n�leg j�l gondolom, hogy nem �ll sz�nd�kodban �tadni nekem �t. - Pontosan – sz�lalt meg a besz�lget�s folyam�n el�sz�r az inuyoukai is. - Ez azt jelenti, hogy hajland� vagy megk�zdeni �rte… - az idegen k�rd�n nyitva hagyta mondatat�t. - Sesshoumaru. A f�rfi a maga szok�sos, megfontolt hangs�ly�val ejtette ki saj�t nev�t, �s rajta volt a sor hogy halv�nyan elmosolyodjon. Az idegen arc�n gyenge r�m�lettel kevert meglepetts�g futott v�gig. Seyako el�gedetten vigyorgott a bokrok takar�s�ban. - Nyugat ifj� �r�k�se… - ironiz�lt a m�sik d�mon. Seya �rdekl�dve szegezte r� ism�t tekintet�t, meglep�dve az ifj� jelz�n. V�g�l lassan �szrevette. Ha alig l�that�an is, de az idegennek id�sebb von�sai voltak. Minden szellem kortalannak t�nik 18. �let�v�k ut�n, �m aki sok id�t t�lt k�zt�k, mint p�ld�ul Seya, meg tudta l�tni az ilyen apr� k�l�nbs�geket. - Inuyoukai vagy ha j�l �rzem, �s m�r el�g r�g�ta van a csal�dod kez�ben Nyugat… Tal�n nem k�ne megszak�tanunk a v�rvonalat, most ker�lhetn�nk a harcot… – folytatta az ismeretlen. - �n a saj�t v�rvonalad miatt agg�dn�k! – v�laszolt Sessh, mik�zben jobb kez�nek ujjai k�r�l z�ld m�regfelh� jelent meg, mik�zben a f�re cs�ppen� sav sisterg� hang mellett alakult p�r�v� a csendben. A d�mon alig �szrevehet�en de t�mad��ll�st vett fel. - Sesshoumaru, a Kulcs nem t�ged illet. Azt besz�lik nem a So’unga miatt v�delmezed… Nem akarlak a szeme l�tt�ra meg�lni. - Az�rt megpr�b�lhatod. – Seya biztos volt benne hogy a kutyad�mon bel�l m�r remeg a d�ht�l, ha nem is mutatja. Csend �llt be a besz�lget�sbe, az idegen s�hajtva kardj��rt ny�lt. - Az�rt �n megk�rdezn�m azt az onn�t (asszonyt), hogy � mit akar. Ha egy kicsit is megkedvelt t�ged – hab�r nem tudom, hogy lenne k�pes egy haland� l�ny megkedvelni valakit a fajt�nkb�l - akkor �nk�t mell�m �ll �s… A bokor megz�rrent, kicsit �gyetlenebb�l, mint szerette volna, de el�m�szott bel�le Seya. Pislogott p�rat, majd v�gign�zett a feleken. Azt�n sz�pen lassan Sesshoumaru mell� araszolt, �m ahogy l�tta a youkai hideg pillant�s�t, m�g p�r l�p�ssel megtoldva m�g�tte �llt csak meg. �rezte mag�n az idegen szenvtelen pillant�s�t, ahogy tet�t�l talpig v�gig m�ri, majd unott k�v�ncsis�ggal r�mered. - Ha m�r vagytok ilyen figyelmesek �s megk�rdezitek a v�lem�nyem… – Seya feln�zett a f�lig mellette �ll� f�rfira – Azt hiszem �n itt nagyon is j�l �rzem magam, eg�szen megtetszett a Nyugati palota is…– nagy leveg�t vett majd elhadarta – r�szemr�l maradok Sesshoumaru mellett! - Taiyoukai egy ningen onn�val? (haland� asszonnyal) L�tom ap�d v�r�t �r�k�lted… - vetette oda sz�nakozva az idegen. Folytat�s k�vetkezik…