Sesshoumaru l�tv�n, hogy hamarosan el�rkezik az �jszaka, �s a nap m�r lecsorgott a horizontr�l �gy gondolta nem v�r tov�bb. Ugyan semmi jel nem mutatta, hogy Seyakonak b�rmif�le baja lenne, de m�g is jobbnak �rezte min�l hamarabb be�rni a l�nyt. �gy h�t egy k�nnyed gondolattal megv�ltoztatta alakj�t, teste f�nyes szellemg�mbb� olvadt �ssze, �s felemelkedett a leveg�be. - Sesshoumaru nagy�r! Hov� m�sz? V�rj�l meg, nagyuram! – kiab�lta ut�na r�m�lten a megszeppent Jaken, �s erej�t�l telve gyorsan pr�b�lt felm�szni Aun h�t�ra. Mire sikeresen nyeregbe pattant, a d�mon m�r elt�nt az alkonyati p�r�ban. Jaken morogva �szt�k�lte indul�sra a s�rk�nylovat, �s rem�nykedett benne, hogy a szellem nem akarja �t h�tra hagyni. Err�l legutols� megb�z�sa jutott esz�be, mely k�tf�le �rzelmet v�ltott ki sz�v�b�l. Egy r�sz �r�lt a bizalomnak �s megtisztel�snek hogy a nagy�r ilyen fontos feladattal b�zza meg. M�s r�szt nem akart elszakadni Sesshoumarut�l, hiszen mellette nem kellett f�lnie, nem kellett k�zdenie az �letben marad�s�rt. Nem �lvezhette a Nyugati palota k�nyelm�t, �s oly sok mindenr�l lemaradt, ami ott t�rt�nt. Ez alatt a d�mon be�rte a l�nyt. A csillagok fent ragyogtak az �gen, amikor meg�rezte �jra a n� k�zvetlen jelenl�t�t egy tiszt�sr�l. Leereszkedett �s apr� villan�ssal felvette emberszer� k�lsej�t. Hangtalan nyugodt l�ptekkel indult meg, szembesz�llel a nagy feny�fa fel�, melynek t�v�ben Sey�t sejtette. Nem t�vedett, a l�ny haorij�nak b� ujj�val takar�zva pihent a nagy fa gy�kerei k�z�tt, mik�zben szaggatott l�gz�se, �s meg-megrebben� pill�i arr�l tan�skodtak, hogy egy�ltal�n nem alszik m�lyen. A szellem meg�llt a kuporg� alak el�tt, n�m�n szeml�lte annak minden apr� rezd�l�s�t. V�rta, h�tha a l�ny �szre veszi jelenl�t�t. �gy n�zett ki Seyako meg�rzett valamit, de tudatalattija nem �rt�kelte vesz�lyesnek, ez�rt ha fel is riadt egy pillanatra, ki sem nyitotta szemeit a m�sik oldal�ra fordult �s tov�bb pr�b�lt aludni. �m ez az �jjel m�g h�v�sebbnek bizonyult, mint az el�z�, a leveg� k�zel nem �rte el a 15�-ot pedig ez cseppet sem volt megszokott ebben az �vszakban. A l�ny egy id� ut�n dideregni kezdett, ett�l a f�rfi megmozdult. Sokat gondolkodott a reggeli �sszesz�lalkoz�sukon, �s �let�ben el�sz�r bele pr�b�lta �lni mag�t m�s helyzet�be. B�szkes�g�t s�rtett�k a l�ny szavai, de kiv�telesen � is �gy �rezte, hogy j�csk�n t�ll�tt a c�lon. Hiszen Seyako semmit nem tehet az Izayoi �s Inutaisho k�z�tt, a m�ltban t�rt�nt esem�nyekr�l. Arr�l sem tehetett, hogy haland�nak sz�letett, �s m�g is… Ugyan ember volt, m�g is sokkal t�bbet jelentett a nagy�rnak, mint azt eddig gondolta. Valami�rt m�sk�pp �rzett a l�ny ir�nt, nem tudta behat�rolni ezt az �rz�st. De egy gondolat bontakozott ki elm�j�ben ah�nyszor a l�nyra, �s az elm�lt �jszaka esem�nyeire gondolt: „Meg akarom v�deni.” �s ez idegen volt sz�m�ra, m�g soha nem vigy�zott senkire, soha nem �rzett felel�ss�get senki ir�nt. �s ez a nagysz�j�, akaratos, gy�ny�r� n� m�g is erre k�sztette. Halkan s�hajtott, �rezte, hogy Jaken �s Aun mindj�rt behozz�k lemarad�sukat. De m�g miel�tt a szolg�k l�thatt�k volna, Sesshoumaru k�nnyed�n a l�nyra ter�tette a pr�mpal�stot, ugyan�gy, mint az elm�lt �jszak�n. Azt�n egy k�nnyed mozdulattal felsz�kkent a feny�f�ra �s elt�nt a s�t�t �gak k�z�tt. Seya arra �bredt, hogy kellemes meleg dolog fedi be test�t, �s ahogy kinyitott szemeit, m�r csak a f�ldet �r� s�rk�nylovat pillantotta meg. �lmos volt, m�g is fel�lt hogy k�r�l n�zzen. A kis z�ld d�mon motyogva lem�szott a nyeregb�l, majd elcsoszogott az erd� fel�. Hamarosan kis k�vekkel �s gallyakkal megrak�dva t�rt vissza. F�lre s�p�rte egy helyen a v�r�s t�lev�l sz�nyeget, �s kis t�zet gy�jtott, k�tfej� botj�t haszn�lva. A l�ny csak most l�tta el�sz�r, mire j� ez a szellem sz�m�ra t�lm�retezett eszk�z. Azt�n a t�bort�zet k�rbe rakta a k�vekkel, majd egy k�nyelmes gy�k�rcsom�t kiv�lasztva eltette mag�t holnapra. Aun ekkor m�r k�t fej�t a f�re hajtva m�lyen szuszogott. A n� nem fek�dt vissza, felh�zta v�llaira a pr�met, �s fel�lt. H�t�t a vastag t�rzsnek t�masztotta �s figyelte a lobog� l�ngokat. Lassan kezdte meg�rezni azok j�t�kony �ltet� meleg�t. �jra a d�mon k�r�l j�rtak a gondolatai, nem kutatta jelenl�t�t, �gy gondolta, nem hajland� vele egy helyen t�lteni az �jszak�j�t. Egy haland�val. Azt�n r�j�tt, elm�lete hib�s, hiszen akkor m�rt hagyta volna itt a pr�met, �s m�rt j�ttek volna ide szolg�i. Ahogy elmerengve n�zte a t�zet, fentr�l t�levelek pottyantak bele a l�ngba. Halk serceg�ssel, k�kes f�nnyel izzottak fel a forr� v�r�s nyelvek k�zt, mik�zben finom gyantaszag �rz�d�tt t�l�k a leveg�ben. A l�ny feln�zett, �s csod�lat�ra �ppen egy r�, lefel� pillant� aranysz�n, csillog� szemp�rral tal�lta mag�t szembe. Sok�ig n�zt�k egym�st, de Seya csak a villog� szemeket l�tta, az arcvon�sok �s a t�bbi s�t�tbe burkol�zott. Azt�n a l�ny nyaka kezdett hasogatni, a g�mbered� p�zt�l, �gy az elford�totta pillant�s�t. �jra a t�zet n�zte. Odafentr�l halk mocorg�st hallott. - Sesshoumaru… - sz�lalt meg alig hallhat�an egy kis id� m�lva. - H�m. – a d�mon ennyivel jelezte, hogy hallotta, hogy a l�ny sz�l�tja, �s hogy figyel r�. Hossz� sz�net k�vetkezett, igaz�b�l a n� sem tudta mit akar mondani. - Nem j�nn�l le? – a k�rd�s furcs�n hatott, ezt �rezt�k mind a ketten. Seya nem is rem�nykedett benne hogy a f�rfi eleget tesz k�r�s�nek, ez�rt meglep�d�tt, amikor a szellem p�r �jabb t�lev�l k�s�ret�ben f�ldet �rt mellette. Hunyorogva pislogott fel a d�mon nyugodt arc�ra. Azt�n �vatosan �s alig l�that�an od�bb f�szkel�d�tt, majd maga mell� pillantott, jelezv�n foglaljon helyet, ha �gy akarja. Mivel l�tta hogy a szellem habozik halkan hozz� tette. - De ha �gy �rzed, hogy egy… Nem fejezhette be a mondatot, Sesshoumaru halk p�nc�lcs�rg�ssel k�s�rve le�lt mell�. Egy�tt meredtek imm�ron a t�zbe, csak a l�ny ford�totta n�ha t�rsa fel� tekintet�t. �s ilyenkor nem b�rta meg�llni, hogy pillant�sa ne id�zz�n el e nemes arc von�sain. A f�rfi �rezte, hogy Seya �t n�zi, a l�ny pillant�sa szinte �gette a b�r�t. De nem akart r� n�zni. Nem akart szembes�lni a l�ny gondolataival, melyek �gy elker�lt�k �t. �s tal�n f�lt is arra fordulni, f�lt a k�vetkezm�nyt�l. V�g�l a n� t�rte meg a csendet. Halkan, suttogva besz�lt, hogy alv� t�rsaikat ne �bressze fel. - �n azt szeretn�m k�rni, hogy ne haragudj… A l�ny �jra a f�rfi arc�t szeml�lte. Sesshoumaru meglep�d�tt, hiszen pont hogy Seyakonak nem volt semmi oka, arra hogy bocs�natot k�rjen, �s m�g is… nem tudott tov�bb ellen�llni, a n� fel� pillantott. Hossz� percekig csak n�zte a tengerk�k, a t�z f�ny�ben villog� szemeket, �s pr�b�lt r�j�nni, vajon milyen v�gy hajtja a l�nyt, amit�l ilyen f�nyes tekintete, �s mit�l ilyen l�gy a n�z�se. Szemeit v�gig futtatta a kecses szem�ld�k�k�n, a f�nyl� al�oml� f�rt�k�n, �s egy pillanatra tekintete a r�zsasz�n ajkakat is megcsod�lta. �gy �rezte nem ugyan azt a n�t l�tja, mint reggel a foly� parton. �s ez az �rtatlan tekintet, ez a megfoghatatlan �rz�s valami�rt arra k�sztette, hogy mosolyogjon. Seyako el�mult az apr�cska mosoly l�tt�n, meglepetts�ge ki�lt von�saira is. Annyira gy�ny�r�nek tal�lata a f�rfi mosoly�t, hiszen most l�tta el�sz�r. Azt�n a csod�latos villan�s elt�nt, �gy ahogy j�tt, csak a l�ny szemeiben csillogott tov�bb az �mulat. De ez a kis gesztus mindenre v�laszt adott. A f�rfi elfordult, lehunyta borosty�n szemeit, fej�t a fa t�rzs�nek vetette. Nagy sok�ra Sey�nak is siker�lt pillant�s�t elv�lasztania a d�mon arc�r�l, �s �dv�z�lt �br�zattal n�zett a t�zbe. Hagyta, hogy a m�sodpercek teljenek �s csak akkor mozdult meg, mikor m�r pill�i minduntalan le akartak ragadni. �vatosan oldalra d�lt, �s fej�t r�hajtotta Sesshoumaru v�ll�ra. Kicsit v�rt, h�tha ellen�ll�sba �tk�zik, de titkolt �r�m�re ez nem �gy lett. A szellem eddig lehunyt szemei meglepetten felpattantak, �m ezt � m�r nem l�tta. Azonnal elaludt, amit lehunyta pill�it. Sesshoumaru kis�� oldalra fordult, �s el�gedetten nyugt�zta a l�ny b�k�sen kisimul� von�saib�l, hogy Seya elaludt. Azt�n kicsit � is a l�ny fel� d�lt, p�rnak�nt szolg�l� v�ll�t lejjebb eresztette, hogy a l�nynak ne kelljen k�nyelmetlen�l tartania a fej�t. �gy �lve is magasabb volt a n�n�l. Azt�n ism�telten lehunyta szemeit, �s �des bizserg�ssel test�ben � is nyugov�ra t�rt. Nem is gondolta hogy ilyen kellemes tud lenni, ha valaki ilyen k�zel alszik, hozz�. Az �jszaka folyam�n t�bbsz�r is fel�bredt fel�letes �lm�b�l, hol a l�ny mocorg�s�ra, hol csak megszok�sb�l. Hajnalra m�r f�lig fek�dtek a fa t�v�ben, a szellem feje egy ki�ll� gy�k�ren nyugodott, m�g a l�ny tov�bbra is a f�rfi v�ll�n pihent, j�l belegabalyodva a sz�rm�be. Valahogy �gy �rte �ket a pirkadat, mikor m�r Sesshoumaru ism�t �bren volt. N�m�n figyelte, ahogy a p�r�s l�kk�r tisztulni kezd, ahogy a vil�goss�g besz�kik a s�t�ts�g hely�re. Hallgatta a madarak els� k�rus�t, mely a legkor�bban �bred�kb�l �llt. V�rta hogy megjelenjen az �gbolton az �ltet� napf�ny els� halv�ny dereng�se, hogy azt�n felkeltse t�rsait, �s tov�bb induljanak. Ahogy kezdett �bredni a term�szet, �gy k�mlelt egyre t�bbsz�r a d�mon. Szolg�i m�g egyenletesen �s m�lyen szuszogtak, t�vol az �bred�st�l. Miut�n k�zel s t�vol nem �rz�kelt d�moni jelenl�tet, vagy b�rminem� vesz�lyforr�st egy fokkal nyugodtabban f�jta ki t�dej�b�l a h�v�s, �des hajnali leveg�t. Nem l�thatta j�l a l�ny arc�t, mivel az teljesen bef�szkelte mag�t a h�feh�r pr�mbe. Sesshoumaru �vatosan meg�lelte a l�nyt, de csak egy pillanatra, addig, am�g m�g jobban �l� p�zba nem torn�zta mag�t, azt�n hagyta hogy Seya kisebb mocorg�s ut�n ism�t k�nyelmesen elhelyezkedjen. �gy m�r l�tta a l�ny arc�t, l�tta a dereng�st keleten, �s bel�tta a tiszt�s nagy r�sz�t. Pr�b�lta mag�t lek�tni n�zel�d�ssel, de minduntalan pillant�sai a n�re siklottak. Azt�n m�r nem k�zd�tt ellene, �rdekl�d�ssel n�zte a feh�r, kiss� baracksz�n arcot. „Vajon m�rt? M�rt engedem magamhoz k�zel? M�rt akarok a k�zel�ben lenni? Mi ez a furcsa �rz�s, �s m�rt �rzem ezt, ha � velem van?” – tette fel mag�nak a k�rd�seket, melyekre nem tudta v�laszt. Ak�rhogy is, nem �rtette saj�t mag�t, �s saj�t cselekv�seit. �szrevehet�en gyeng�debben viselkedett ezzel a haland� l�nnyal, valami�rt �rdekelte a n�s sorsa. Soha nem �rdekelte m�g mag�n k�v�l senki m�s, �s most j�tt ez az ismeretlen, idegen �rz�s. N�ha pr�b�lta mag�nak azzal magyar�zni, hogy ezek csup�n az �szt�n�k, semmi m�s csak fizikai vonzalom, de ez kev�s volt magyar�zatnak arra, ami a t�n�l t�rt�nt. Lehunyta szemeit, mik�zben test�t �jra bej�rta az az �rz�s; „Meg akartam �lni mindet. Nem az�rt mer sz�nalmas haland�k, rabl�k, fosztogat�k, vagy, mert k�rt tesznek a Nyugatban. Az�rt akartam �ket meg�lni, mert �t b�ntott�k. Az�rt mert hozz� ny�ltak, az�rt mert �t�lelt�k, az�rt mert saj�tjuknak akart�k… D�h�tett, meg�rj�tett az �rz�s hogy ki volt nekik szolg�ltatva… �s nem tudom, m�rt �reztem ezt. R�gen nem voltak ilyen gondolataim, most m�g is…” – felnyitotta aranysz�n szemeit, hogy merengve n�zzen bele a kel� nap, t�voli v�r�s g�mbj�be. �llta a f�nyt, csak s�t�t szembogara sz�k�lt �ssze. Ahogy csod�lta a v�r�s �gi kir�lyt, halv�nyan �rezte, hogy a test�hez simul� alak lassan �bredezni kezd. Hallotta, ahogy a l�ny sz�vver�s lassan felgyorsul, l�gz�se er�teljesre v�lt. �vatosan len�zett r�, mik�zben pr�b�lta el�zni el�z� gondolatait �s meg kem�ny�teni n�z�s�t. Seyako a hatalmas arany f�nnyel izz� Nappal egyszerre, �bredt, ahogy az �ri�s t�ny�r felt�nt a horizonton, �gy ragadta meg gondolatait elm�je is. El�sz�r a kellemes meleget fogadta fel, mire � f�lig tudat mentesen ny�jt�zkodott egyet. Azt�n meg�rezte, hogy fekhely�vel valami nem stimmel t�k�leten, de gondolatai v�g�re sem jutott �temes dobog�sra lett figyelmes. Tam-tam… tam-tam �rdekl�dve hallgatta az �temes dobban�sokat, m�gnem �bredez� gondolataiban hely�re rakta azt. „Ez egy sz�v dobog�sa.” M�g is p�r pillanat m�lva r�eszm�lt, az nem teljesen megszokott, hogy ha sz�vdobog�sra �bred. F�leg mivel biztos volt benne, hogy ez bizony nem az � mellkas�b�l j�n. Azt�n egyszer csak megmozdult a f�ld alatta. Legal�bb is � bizonyosan �gy hitte. Sesshoumaru megel�gelve a hossz�ra ny�jtott �bredez�st, �vatosan megtartotta a t�r�keny, pr�mbe bugyol�lt testet, majd mag�r�l leg�rd�tette, hogy fel tudjon kelni. Alig hogy siker�lt �l�sszer�, egyik t�rd�re t�maszkod� p�zba k�zdenie mag�t, an�lk�l hogy a l�nyt kem�nyen lehuppanta volna a f�ldre Seyako egyszerre elhat�rozta mag�t az azonnali cselekv�sre. H�retlen pattant fel, minek eredm�nye k�pen sikeresen lefejelte a d�mon jobb v�ll�t, centikre csak a v�rt t�sk�it�l. Ennek hat�s�ra vakon a f�jdalmas feketes�gben valami stabil kapaszkod�si pontot keresett, egy halk ki�lt�s ut�n. De ez a ki�lt�s el�g volt ahhoz, hogy Jaken �s Aun is fel�bredjenek. - Mi a fene… - szipogta a l�ny k�nnybe l�badt szemekkel, majd miut�n �rzett valamit ujjai alatt megkapaszkodott. Az eddigre sikeresen nagyj�b�l felt�p�szkod� kutyaszellem ugyan kiss� megt�ntorodott guggol� p�z�ban att�l hogy a l�ny ilyen kem�nyen tal�lkozott a v�ll�val, m�g is a legjobban az mozd�totta ki egyens�ly�b�l, amin az � test�re is r�csavarod� pr�m sem seg�tett t�l sokat, hogy Seya egy h�rtelen mozdulattal �benne akart megkapaszkodni. Ennek hat�s�ra tehetetlen anyagk�nt borult vissza, egyenesen oda ahonnan t�vozni k�sz�lt. Zuhan�s k�zben m�g siker�lt egy bossz�s gondolatot megragadni. „Micsoda reggel…” Szerencs�j�k volt, hogy Sesshoumaru jobb�ra kezeire t�maszkodva �rt f�ldet, �gy csak f�lig d�nt�tte vissza a l�nyt is. A kisebb robajra azt�n az �lmosan pislog� Jaken is k�r�l n�zett, s�t Aun is �rdekl�dve d�nt�tte egy ir�nyba mindk�t fej�t. A d�mon �s a l�ny csak pislogva n�ztek egym�sra. V�g�l Seyako t�rte meg a csendet. - Lem�szn�l r�lam…? M�g ma? Nem kapott v�laszt, a f�rfi m�r m�sfel� n�zett. P�r pillanatig megk�v�lten b�mult a f�l�tte fesz�lten figyel� szellemre, de mivel az � �rz�kei nem jeleztek m�g semmit, egy dacos mozdulattal f�lre l�kte a f�rfit. Azt�n felt�rdelt. Abban a pillanatban megindult a vil�g. El�sz�r azt hitte csak � sz�d�lt meg, azt�n meg l�tta, valami m�s t�rt�nt. A f�k imbolyogtak, a sz�l feler�s�d�tt. Jaken r�m�lt ki�lt�s�t hallotta m�g valahonnan t�volr�l. �gy l�tta, m�g a t�voli hegyek is megmozdulnak. Ahogy a pillanat t�red�k r�sze alatt fej�be has�tott a f�jdalom minden �pk�zl�b gondolat�t elvesztette. �ntudatlan hom�ly maradt csak. Mikor k�nnyes szemmel nagy sok�ra feln�zett, Aun-t �s Jakent l�tta amint rettegve lap�tanak, hal�lf�lelemmel szem�kben. A S�rk�nyl� pikkelyei felborzol�dtak, mells� l�bait behajl�tva v�rta a csap�st. Jaken a f�ben fek�dt, botja mellette hevert mik�zben a d�mon fej�t takarta, gy�v�n, hogy ne kelljen szemben�znie a hal�llal. Nem b�rt tov�bb n�zel�dni, megingott �s el�re borult n�gyk�zl�bra. Lihegve kapkodta az oxig�n hi�nyos leveg�t, mik�zben zavarodott fej�ben megpr�b�lt rendet rakni. Nem ment, �gy �rezte valaki m�s ir�ny�tja gondolatait. �jra �sszeszedte minden erej�t �s feln�zett. Az inuyoukait kereste. Sesshoumaru mellette guggolt, alig egy karny�jt�snyira. Egyik keze a talajon volt, mint egy t�maszt�k gyan�nt, m�sik az �v�n f�gg� kard markolat�t szor�totta. A f�rfi szeme v�r�sen �gett, mik�zben szemmel l�that�an k�zd�tt valami ellen. Valami ellen, ami �t akarja venni elm�je felett az ir�ny�t�st. Seyako ha lehet m�g jobban megr�m�lt, saj�t k�njai elt�rp�ltek a k�ts�gbe esett borzalom mellett, ami hatalm�ba ker�tette eg�sz l�ny�t. - Mi t�rt�nik itt? – suttogta. A v�laszt saj�t szem�vel l�thatta, a sz� szoros �rtelm�ben. Valahonnan messzir�l hatalmas energia hull�m csapott be a tiszt�sra. �ce�ni cunami k�nt s�p�rt v�gig a t�jon, els�p�rve mindent �s mindenkit, aki �tj�ba ker�lt. Az �h els�t�tedett, ak�rcsak ha �jjel lenne, �m a hom�lyt gonosz balj�s felh�k okozt�k. A viharos sz�l belekapott a l�ny ruh�j�ba, �s olyan �lesen s�v�tett hogy Sey�nak el kellett takarnia lehunyt szemeit �s arc�t, ha leveg�h�z akart jutni. Azt�n ahogy a tombol� ork�n csendesedett �s k�rben�zett �rezte meg�ll a sz�ve. Legal�bb is j� p�r �temet kihagyott. Az egykori z�ldell� tiszt�s �lettelen volt �s fekete. A k�rnyez� f�k f�lig kid�lve sz�rk�n rothadtak, a t�volban halott hegys�gek csupasz b�rcei tekintettek r�. Minden�tt hal�ltus�t v�v� embereket �s �llatokat l�tott, sikolyaik oly val�s�ggal csengtek f�l�ben, hogy m�r � maga is felk�sz�lt a v�gre. M�g ki sem �lhette retteg�s�t amikor �jabb dolog t�rt�nt. Szemei el�tt a k�rvonalak elmos�dtak, egybefolytak majd �rv�nyl� pontok jelentek meg. Nem � haszn�lta k�pess�g�t, nyitott szemmel n�zte a k�r�l�tte l�v� dolgokat, m�g is csak az aur�jukat l�tta. Olyan volt, mintha elvesztette volna l�t�s�t, �s az iszonyatos v�r�s k�dben, nem tal�lt t�j�koz�d�si pontot. �res tekintettel fordult k�rbe, �m �rv�nyl� yakik �lelt�k k�r�l, minden ir�nyb�l. M�ly zeng� f�rfihang sz�lalt meg a fej�ben, mire �gy �rezte, megfullad. H�r�gve kapott a nyak�hoz. �m ahogy a k�l�n�s hang �rtelmet nyelt, m�g a l�gszomjat is feledte… Folytat�s k�vetkezik…