Sesshoumaru a sz�ln�l is sebesebben k�zeledett, de mintha a percek lelassultak volna, de a t�vols�g nem akart fogyni. Szemei els�nek azt az esem�nysort pillantott�k meg t�volr�l, messzir�l m�g is �lesen, ahogy a mez�telen l�ny ruh�i fel� akar futni, �m egy ember h�tulr�l elkapja. Mag�hoz �leli, majd lassan beleszagol a l�ny haj�ba. Ilyen t�vols�gb�l is tiszt�n l�tta a f�rfi arc�n �l� kaj�n �lvezetet. F�ktelen harag lett �rr� eg�sz test�n, ahogy a l�ny k�ny�rg�, h�v� ki�lt�sa meg�t�tte f�leit. H�t, m�g amikor a t�mad� f�lre h�zta a l�ny haj�t, �s belecs�kolt annak gy�ny�r� nyak�ba. Azt�n egy m�sik f�rfi is bel�pett a k�pbe, f�lig eltakarva izz� szemei el�l a verg�d� n�t, majd sejthet�en v�gig sim�tja a l�ny k�nl�d� test�t. A t�j ekkor elmos�dott k�t oldalt, a d�mon elvesztette egy pillanatra hatalm�t m�rhetetlen ereje felett, �s izz� alaktalan testk�nt r�ppent ki a f�k �s bokrok takar�s�b�l. K�v�l �ll�k csak a f�k k�z�l �rkez� szelet �rezhett�k, majd emberi szem �ltal k�vethetetlen gyorsas�ggal robbant ki valami hat�rtalan er�t sugall� jelens�g a f�k k�z�l. Feh�r alakja k�r�l mintha csak a leveg� kapott volna l�ngra. Sesshoumaru egyenesen a t�mad�k �s �ldozata k�z� r�ppent, ott �les villan�ssal k�s�rve h�rtelen �lt�tt alakot. Tekint�lyt sug�rz� f�rfi test v�lt a kis g�mbb�l, lobog� ez�st hajjal, er�s v�rttel, v�r�sen izz� szemekkel melyekb�l a gyilkol�s v�gya csillogott. Els�dleges c�lja �gy n�zett ki az volt, hogy eltakarja a remeg� l�nyt minden fel�je fordul� k�v�ncsi szemt�l. Az �tv�ltoz�s nem siker�lt t�k�letesen, ezzel egyed�l a rettegve kuporg� Seyako volt tiszt�ba, �s d�bbenten tekintett fel az �rkez�re, hogy k�k szemiben lobogva t�kr�z�dj�n a f�ktelen v�r�s aura. Tiszt�ban volt vele, hogy amit l�t nem norm�lis jelens�g egy ilyen er�s youkain�l. Sesshoumarunak nem siker�lt els�re t�k�letesen felvenni emberszer� alakj�t. Ugyan a g�mb testet form�lt, �m k�r�l�tte v�r�sen �g� yaki lobogott. Az elemi sz�l megemelte az alak hossz� ez�st haj�t. A d�mon arca kiss� torzult volt, a szab�lyos m�regcs�kok eldeform�l�dtak, fogai agyarakk� fejl�dtek szemei pirosan, �gtek, mik�zben �gy n�zett ki hamarosan �talakul. Karmos kezei �k�lbe szorulva remegtek a visszafojtott indulatt�l. Ahogy v�rv�r�s szemeinek z�ld �risze a bandit�kra szegez�d�tt azoknak bennakadt a l�legzet�k. A retteg� emberi arcok, r�m�lt sikolyt form�ltak, ahogy a vel�k szemk�zt �ll� szellemet figyelt�k. Tagjaikba hal�los b�nul�s k�lt�z�tt, k�ptelenek voltak v�dekezni vagy megmozdulni. A t�zel� szemek lehuny�dtak, a yaki �rv�ny h�rtelen sz�nt meg. Ezzel tal�n egy m�sodpercig elhitetve az emberekkel, hogy m�gsem j�tt el a v�g, �m ahogy a j�ghideg arany tekintet r�juk szegez�d�tt tudt�k, t�vednek. A d�mon felemelte jobbj�t, melyen karmai z�ld f�nybe kezdtek �szni, megvil�g�tva imm�r s�t�tbe burkol�z� arc�t. Nem kipattant, szinte kirobbant az energia ostor karj�b�l. Seyako nem n�zte v�gig az �rj�ng� puszt�t�st, fej�t visszahajtotta �s reszketve kuporgott a v�zben, ak�r �szi falev�l melyet a sz�l k�nye sodort a t�ra. Mikor az utols� hal�lsikoly �s az utols� hang is elsz�llt csak akkor n�zett fel, nem b�rv�n a be�llt hossz� n�ma csendet. A szellem lassan fordult fel�, mintha tartana a l�tv�nyt�l. Seya m�lyk�k szemeiben le�rhatatlan �ress�g �s f�jdalom csillogott, ahogy tekintete tal�lkozott a d�mon arany szemivel. Egy v�gtelen m�sodpercekig csak n�zt�k egym�st, azt�n a f�rfi tett egy t�tova l�p�st el�re. A n� �jra �sszer�ndult, ahogy meg�rezte az akaratlanul test�n tovasikl� pillant�st, de arc�r�l nem lehetett leolvasni gondolatait. Csak remegve, dideregve �lelte �t saj�t fedetlen alakj�t, maga al� h�zott sarkain �lve. A holdtalan �jszak�ban sz�ke haja �s h�feh�r b�re szinte vil�g�tott a milli�nyi csillag f�ny�ben. K�r�l�tt�k semmi nem mozdult. Sesshoumaru �jra elindult �s csak k�zvetlen a kuporg� alak el�tt �llt meg. Szemeiben furcsa, m�g sem b�nt� f�nnyel tekintett le a l�nyra, s k�zben pr�b�lta annak csak az arc�t figyelni. Seya el�sz�r megr�m�lt, fekete szembogar�nak h�rtelen t�gul�sa mutatta ezt, azt�n ahogy megpillantotta a borosty�n szemp�rban j�tsz� szokatlan kis f�nyeket valahogyan megnyugodott. Nem ugyan azt a vad, sokatmond� pillant�st l�tta, melyet a bandit�kt�l kapott. T�tov�n figyelte a jelens�get. A d�mon lassan elford�totta tekintet�t, de egy pillanatra �gy l�tszott, hogy eddig fesz�lt von�sai megnyugodtak. L�gy szell� futott v�gig a par�nyi r�ten, felemelve a n� haj�t, mire Seyako m�g jobban �sszeh�zta mag�t, hab�r tiszt�ban volt vele hogy alig tud valamit eltakarni b�jaib�l. A szell� a f�rfi sz�lai k�z� is bek�szott, � m�lyet l�legezett bel�le, majd sok�ra halk s�haj form�j�ban engedte ki. De ekkora m�r nyugodt volt, tudta a l�nynak nem esett az ijeds�gen k�v�l semmi b�nt�d�sa, nem k�sett el. A s�hajra elkerekedtek a n� szemei, azt�n pirulva maga el� tekintett. „Agg�dott �rtem.” A f�rfi meglepetten n�zett a r�zsasz�nre v�lt� orc�t, azt�n megd�bbeni sem volt ideje. Seya �sszeszedve minden megmaradt erej�t, legy�zve az elm�j�ben kavarg� eml�kk�peket, fel�llt. Nem is fel�llt, ink�bb felugrott. K�k szemei csordultig telve h�l�val, �s zavarodotts�ggal szegez�dtek az el�tte �ll� alakra, sz�ja mintha egy pillanatra, mosolyra h�z�dott volna, ahogy megpillantotta a csod�lkoz�st a d�mon arc�n, ahogy az elkerekedett szemeket �szrevette. P�rat el�re l�pett majd minden sz� n�lk�l a szellem karjaiba omlott. Kezeit er�tlen�l f�zte Sesshoumaru nyak�ba, fej�t lehajtott �s szemeit szorosan �sszez�rta hogy ne kelljen l�tni semmit. Teste a hideg p�nc�lhoz pr�sel�d�tt, szempill�i ett�l m�g er�sebben �sszefon�dtak. Hagyta, hogy a talaj kics�sszon l�bai al�l. M�g is �gy �rezte mindenn�l nagyobb biztons�gban van. Sesshoumaru az els� megd�bben�s ut�n �vatosan de er�sen mag�hoz �lelte. Arra sz�m�tott, hogy Seyako �jfent felpofozza, vagy legal�bb valami d�hkit�r�st elv�rt volna, ehelyett minden gyenges�g�t kimutatva borul a nyak�ba. Minden esetre nagyon is kellemesnek �rezte a l�ny �lel�s�t, hi�ba is pr�b�lta nem mutatni. Seya �jfent visszarogyott a sek�ly v�zbe, � pedig nem tiltakozott. �vatosan belet�rdelt a tavacsk�ba, mik�zben hagyta, hogy a n� m�g mindig �t�lelje. Ahogy len�zett a l�ny csupasz kecses h�t�ra ism�t azt a megfoghatatlan de j�l ismert �rz�s ker�tette a hatalm�ba, ami oly gyakran kereste fel a l�ny t�rsas�g�ban. Sesshoumaru ink�bb elford�totta tekintet�t, �s hogy k�s�rt�s se maradjon, �gy �lelte �t a n�t, hogy haorij�nak b� ujj�val saj�t szemei el�l fedje el annak test�t. Elm�j�b�l ki akart z�rni minden ilyen gondolatot. Hossz� percekig voltak �gy, a f�rfi a t�volba meredt. Seya lassan mozdult meg, fej�t felemelte majd halk, rekedt hangon megsz�lalt: - Arigatou… Ha te nem j�ssz… akkor engem… - eddig sem s�rt, de most mintha hangja ez�rt akadt volna meg. - Ha m�r te vagy olyan ostoba hogy ilyen helyzetbe keveredsz, akkor �n nem tehetek m�st, mint hogy j�v�k… - a v�lasz nem volt t�l kedves, de e szavak m�g�tt mintha m�s �rtelem bujk�lt volna. Seya �vatosan laz�tott az �lel�sen, majd feln�zett a f�rfi arc�ra. K�ptelen volt �rz�seket leolvasni r�la, sok�ig csak n�zte a d�mon gy�ny�r� szemeit. Azt�n ezek a szemek egyszer csak �lesen, szinte f�jdalmasan �lesen megvillantak. A l�ny arra kapta a fej�t, de k�zben meg�rezte, hogy a szellem egyik karja elv�lik a h�t�t�l, majd felbukkan baloldalt l�t�ter�ben. Sesshoumaru felemelt jobbj�val kih�zta a l�ny kusza tincseit annak nyak�b�l. Seyako oda kapott, ahol kiss� zsibbad�, de eleny�sz� f�jdalmat �rzett. Szavak n�lk�l is tudta mit vett �szre a d�mon. A h�feh�r nyakon, kis v�r�s lassan lil�sra v�lt� nyom l�tszott. Annak a nyoma mikor az egyik bandita a n� nyak�ba cs�kolt. Seya f�jdalmasan hunyta le szemeit, mik�zben saj�t ujjai eltakart�k a foltot. Rettent�en sz�gyellte mag�t, �s megal�zottnak is tartotta, a t�rt�nt esem�nyek miatt. Csak arra ny�ltak fel ism�t pill�i, mikor meg�rezte hogy egy m�sik, kellemesen meleg k�z az �v�hez �r. Szomor�an tekintett saj�t v�ll�hoz, majd n�zett a d�monra. Sesshoumaru finoman de ellenkez�st nem t�rve emelte le a l�ny ujjait a sz�rny� eml�knyomr�l, mik�zben haorij�nak dr�ga anyag�val v�gigt�r�lte a l�ny nyak�t, mintha csak le akarn� t�r�lni az apr�cska v�ral�fut�st is. A n�, f�l�nken n�zte minden mozdulat�t, m�g nem �jra egym�sra meredtek. Nem sz�lt egyik�k sem semmit, m�gis mintha a m�sik gondolatiban olvastak volna. A l�ny nem b�rta tov�bb lehunyta k�k szemeit, �tadva mag�t az ez�stvillan�snak, majd m�r mindent �rtett. Az �rtelem k�l�n�sen l�gy f�nyt adott tekintet�nek, majd hogy nem vizesen csillogtak szemei. A d�mon f�lre �rtette, elvette kez�t a n��r�l. Egy�ltal�n nem �rtette m�rt kapott Seya a t�volod� k�z ut�n, belezavarodott a l�nyba. Nem tudta mit �rez; f�lelmet, b�ntudatot, vagy tal�n valami m�st? �jb�l �sszefon�dott tekintet�k, �s minden el�r�l kezd�d�tt. �gy t�nt az id� �r�k�s folyamata meg�ll, h�rtelen t�rt�nt, ahogy �szhez t�rtek m�r majdnem �ssze�rt az orruk. A f�rfi fej�ben annak az �jszak�nak az eml�kei p�r�gtek, amikor a ninj�k bejutottak a Nyugati palota falain bel�lre. M�g egyszer �rezni akarta a l�ny puha, halv�nyr�zsasz�n ajkait. Ahogy a Sey�ra n�zett biztos volt benne hogy � sem �rez m�sk�pp. Tal�n m�r el is felejtette, hogy teljesen ruha n�lk�l van, egyik keze �l�ben pihent, m�g a m�sikkal a d�mon kez�t fogta. A szellem gyorsan visszakapta k�bor tekintet�t. H�v�ss�g ide, visszafogotts�g oda, az�rt m�gis csak f�rfi volt � is. Megrebbentek szemei, ahogy meghallotta a n� l�gy csilingel� hangj�t, ahogy szinte sz�j�ba leheli a szavakat. - Ugye, te… te ezek ut�n… nem t�rt�nt semmi… ne hogy azt hidd…�n nem… - szavai esdekl� menteget�z�sek voltak. Sesshoumaru f�nyl� szemei �sszeh�z�dtak, majd fej�t oldalra biccentve a l�ny fel� hajolt. Tudta hogy nem teheti meg. Tudta hogy nem lehet, hiszen �pp most tart j�vend�beli asszony�hoz. De ez az �rz�s er�sebb volt benne. Egy olyan �rz�s, amelyet eddig m�g egy n� ir�nt sem �rzett. Valami k�l�n�s, megmagyar�zhatatlan. Egy olyan vonzalom, melyet nem � ir�ny�tott, �rz�kei v�lasztott�k ki ezt a l�nyt, �s � csak tette, amit �szt�nei parancsoltak. Seyako megr�m�lt, h�rtelen sz�ve �r�lten kezdett dobogni. Test�t k�l�n�s forr�s�g �nt�tte el, mintha csak a kellemes ny�resti leveg� perzselte volna minden porcik�j�t. Tudta mit akar a f�rfi, hogy ne tudhatta volna, szinte fej�ben leltek v�zhangra a gondolatai. „Nem tehetem. Nem lehet. Hiszen �ppen Ay�hoz megyek. De…” – a n� r�m�lten hajolt kis�� h�tr�bb, hogy legal�bb a pillanatot k�sleltesse. K�zben saj�t akarat�ra koncentr�lt: „Nem lehet! Nem tehetem meg ezt �jra! K�ptelen lenn�k �jra azt a lelkiismeret furdal�st elviselni! Nekem nem adatik meg ez az �rz�s, k�l�nben elveszek! Ak�rmi is t�rt�nt Nyugaton, ak�r mit is tervez velem az �szak, �n m�g oda tartozok… M�g…” – tudta mit kellene tennie, de m�g ellenkez�sre sem futotta erej�b�l. Sesshoumaru m�g egy utols� pillant�st akart vetni a l�nyra, �m annak k�ts�gbe esett arc�t l�tva k�ptelen volt megtenni. Teste m�r lend�letesen elindult a n� ajaki fel�, mikor is � ha alig �szrevehet�en de elford�totta az arc�t. Most m�r nem �llhatott meg. Seya l�legzete bent akadt, ahogy meg�rezte nyak�n a d�mon ajkait. L�ny cs�kot kapott, pontosan arra helyre ahol kicsiny eml�kfoltja �ktelenkedett. �m ez a cs�k teljesen m�s volt, mint amilyenben p�r perccel el�bb volt r�sz. Ez a cs�k bizsergette minden idegsz�l�t, bors�ztatta b�r�t, �s szenvtelen tiltott �rzelmekkel aj�nd�kozta meg eg�sz l�ny�t. H�ta megfesz�lt, �s �l�ben pihen� karja a f�rfi arc�hoz emelkedett, majd lecs�szott annak v�ll�hoz. Ujjai v�gigsim�tott�k a szellem b�r�t, szinte esdekelve a k�vetkez� �rint�s�rt. Ahogy a puha ajkak hozz�simultak b�r�hez, majd �jra elv�ltak t�le akaratlan halkan fels�hajtott, hagyta, hogy kisz�radt sz�ja r�snyire nyit�djon. Rettent�en �lvezte a l�gy �rint�st, szemei d�bbenten kiny�ltak, ahogy ez tudatosodott elm�j�ben. M�g is nem akarta hogy elm�ljon ez az �rz�s, k�v�nat. K�v�nt a folytat�st. K�ptelen volt ellenkezni, teste cserbenhagyta. Ahogy �rezte a d�mon, �jb�l elt�volodik t�le ism�t lehunyta szemeit. Sesshoumaru n�m�n n�zte a l�ny �sszefon�dott s�t�t szempill�it, a halv�nyan piros arcot, a kiny�lt puha ajkakat. Tudta mit akar tenni, de mindig is tudott uralkodni effajta �rz�sei felett. Eddig csak e l�ny k�zel�ben t�nt el a j�g�larc. M�g is tudta nem tehet semmit, nem, mert ha val�ban fontosnak tartja ezt a n�t, az � �rdek�ben nem tesz. �s persze a saj�tj�ban is. - Ha arra gondolsz, nem hiszem, hogy lenne mi�rt sz�gyenkezned – sz�lalt meg p�r pillanat m�lva. Szinte l�tta, ahogy hangj�t�l a l�ny cseppet megremeg – csak te �s �n tudunk err�l. �s az �n szememben nem sz�m�t, hiszen semmi sem t�rt�nt… Sesshoumaru felemelkedett, �s m�g miel�tt a k�s�rt�s nagyobb lett volna egyb�l elfordult. Hakamatj�b�l cs�p�g�tt a v�z, mik�zben a partig s�t�lt. - Ha akarsz, meg f�r�dhetsz, a ruh�id, ha j�l l�tom megvannak. – elindult az erd� fel� – Nem megyek messze de, igyekezz�l. - Hai. – Seyako m�g k�bult volt. �gy �lt a t�ban, ugyan abban a p�zban, ahogy a f�rfi otthagyta nagy sok�ra mozdult csak meg �jb�l. Lassan felkelt �s visszament a t� m�ly�re. Alaposan �s mindenhol led�rzs�lte mag�t, mintha az eml�keket is le tudn� �gy mosni. Mikor v�gzett visszament a partra, �s m�g f�lig nedvesen visszab�jt feh�rnem�ibe. �gy v�rta meg hogy haja is nagyj�b�l megsz�radjon, majd fel�lt�z�tt. Mikorra mindennel v�gzett m�r sok eltelt az �jszak�b�l. F�l�nken elindult abba az ir�nyba amerre a d�mon elt�nt. Sesshoumaru szav�hoz h�ven nem ment messze. Seyako alig �rte el az els� f�kat, m�r megpillantotta a neki h�ttal �lldog�l� alakot. Megtorpant, majd ahogy a f�rfi elindult, �gy k�vette �t. Visszat�rtek t�borhely�kh�z ahol m�r csak par�zs �s hamu maradt a t�bort�zb�l. A szellem meg�llt a kis f�nyforr�s el�tt, bev�rta a l�nyt. Seya puha l�ptekkel s�t�lt mell�, majd t�tov�n, keresg�lve megfogta a f�rfi kez�t. Sesshoumarun nem l�tszott semmilyen meglepet�s, a parazsat b�multa rend�letlen�l. A l�ny ujjai remegve k�sztak be �v�i k�z�, majd mikor ezzel v�gzett kis tenyere majdhogynem elvesztek a karmos ujjak k�z�tt. Sok�ig �lltak �gy. A hossz� csendet a n� t�rte meg. - Arigatou gozay mas Sesshoumaru. – kezdte n�ha meg meging� hangon Seyako - Nem tudom, hogy valaha az �letben meg tudom-e h�l�lni ezt mind neked; k�tszer megmentetted az �letem, most m�g a becs�letemet is. Nem kapott v�laszt. Csal�dott s�hajjal h�zta ki ujjait a szellem tenyer�b�l, �m az utols� pillanatban megakad�lyozt�k benne. A d�mon ujjai az �v�ire fon�dtak, m�g miel�tt elt�volodhatott volna. Erre meglepetten felkapta a fej�t. - Nem tartozol se h�l�val, se k�sz�nettel. Nem az�rt tettem. – azzal a nagy�r finoman ell�pett mell�le, r� sem emelve tekintet�t. A l�ny p�r pillanatig n�zett ut�na. Sesshoumaru els�t�lt megszokott f�j�ig, letelepedett annak t�v�hez, �s arra sem pillantva lehunyta szemeit. Seya m�g sok�ig �lldog�lt egyed�l. Nem tal�lta a hely�t, nem tudta mit k�ne tennie. Esze azt mondta, fek�dj�n le a t�z mell� �s pr�b�ljon meg aludni, ha tud. K�l�n�sen nagy hangs�llyal az utols� sz�tagon. De sz�ve m�st mondott, mint mindig. Hossz� percekig gondolkodott, m�g nem kompromisszumot k�t�tt a k�t f�llel. Lassan els�t�lt a l�tsz�lag alv� szellemig, majd letelepedett mell�. Fej�t h�tra d�nt�tte, �s meglep� m�don k�pes volt azonnal elaludni. Bizony�ra kimer�tett�k az elm�lt nap esem�nyei. Sesshoumaru p�r perc m�lt�n r�n�zett, de m�r csak akkor, amikor a l�ny l�legz�s�b�l biztos volt benne, hogy m�lyen alszik. Egy darabig n�zte �t, m�gnem Seya lejebb cs�szott a fa t�v�be, �s �sszeg�mb�ly�d�tt. A nagy szellem kelletlen�l elh�zta a sz�j�t, majd kicsit el�red�lt �s levette a pr�mpal�stot v�ll�r�l. �vatosan a l�nyra ter�tette. Erre a n� sz�ja k�r� angyali mosoly rajzol�dott, mik�zben halkan �lm�ban megsz�lalt: Arigatou Sesshoumaru-sama… A f�rfi egyik szem�ld�ke felemelkedett, majd s�hajtva visszad�lt az �les fat�rzsnek, �s �ber �lomra hunyta szemeit. M�r k�zeledett a pirkadat. Folytat�s k�vetkezik…