Kora reggel indultak tov�bb, �s a d�mont�l megtudta, hamarosan el�rik a Hiyatsout. A l�ny m�r �rezte is, hogy ennek itt az ideje. Ez volt v�ndorl�suk negyedik napja. D�lel�tt pillanthatta meg el�sz�r a foly�t, amikor is magaslatra �rtek. Innen m�r v�gig figyelhette a kanyarg� csill�ml� vizet. D�l lett mire le�rtek a foly�v�lgy�be �s el�rt�k a partot. Mivel itt nem volt h�d, elindultak a v�z ment�n, m�g nem a d�mon v�ratlanul t�bort vert egy ligetes r�szen. Seyako pedig hal�szni indulta. Majdnem egy �r�t vesz�d�tt, mire siker�lt halat fognia �m ann�l jobban �zlett neki, mikor megs�lt a t�bort�z�n. �szre sem vette, hogy ev�s k�zben mikor t�nt el a f�rfi, annyira bele mer�lt az �zek �lvezet�be. Mivel �gy gondolta Sesshoumaru majd visszaj�n, nem is zavartatta mag�t, j�l belakott, majd elter�lt a selymes f�v�n. A nap langyos meleg�t�l hamarosan el�lmosodott, majd elaludt minden el�vigy�zatoss�g n�lk�l. Mikor fel�bredt a d�monnak m�g mindig nem volt semmi nyoma, jelenl�t�t sem �rezte. Ny�jt�zkodva felkelt, majd fel�lesztette a kis t�bort�z maradv�nyait. A foly�ra n�zett, ajkait mosolyra h�zta, majd �jra felt�rte hakamatj�nak sz�r�t, ler�gta a zorijait, eldob�lta a feh�r tabikat, �s m�r ism�t a v�zben volt. �lvezetb�l k�zd�tt meg az ez�st pikkely�, sikaml�s test� halakkal, �s csak az igaz�n nagyokra vad�szott. Nem figyelte az id�t, mennyit sz�rakozott ezzel, de m�r d�lut�nra hajlott az id�, amikor is k�t j�l megtermett halat dobott a partra. � is kij�tt a v�zb�l, az el�z� ny�rsat hasznos�totta, �s �jra t�zre rakta az egyiket. M�g az esteb�d s�lt � vid�man n�zegette a r�zsasz�n k�l�n�s form�j� b�r�nyfelh�ket. Egy id� ut�n megint unatkozni kezdett, �s hi�ba j�tt el az �jszaka Sesshoumarunak nyoma sem volt. V�g�l, mikor m�r a csillagok is magasan j�rtak Seya f�l�lomb�l k�zeled� l�ptek zaj�ra riadt fel. Ahogy oldalra fordulva felpillantott megl�tta a visszat�r� d�mont. Az egy pillanatra r�n�zett, majd szok�s�hoz h�ven kiv�lasztott egy vastagt�rzs� f�t �s annak a t�v�be �lt le. A l�ny megnyugodott, t�rsa visszat�rt, �gy m�r k�nnyen aludt �jra vissza. Seyako k�s�n �bredt, �s amikor karj�val eltakarta a t�z� napot szemei el�l meg is �llap�totta, hogy t�l k�s�n. Ahogy k�rben�zett a ligetes k�rny�ken, �jra egyed�l volt. Morgol�dva kelt fel, hogy a foly�ban megmossa arc�t �s felfriss�lj�n. - Az �jjel megj�tt. Most m�r megint hova mehetett el minden sz� n�lk�l? – morogta a csillog� t�k�rk�pnek a v�zen. Jobb h�j�n ism�telten halat evett, ez van, ezt kell szeretni alapon. „Elv�gre lesz ez m�g �gy se!” – gondolta. Rettent�en unatkozott, elk�pzel�se nem volt r�la minek id�znek itt. � m�r kilom�terekkel arr�bb lett volna, ha rajta m�lik, de �gy n�zett ki a d�monnak m�s tervei vannak. Eg�sz nap morcos volt, �s ezen az sem seg�tett, hogy k�s� d�lut�n befutott Sesshoumaru is. A l�ny amint megpillantotta felcsattant. - M�r megint hol j�rt�l? – hangja a megengedetn�l magasabb sk�l�t �t�tt meg. Ezzel ki is �rdemelt a f�rfit�l egy igen csak rosszall� pillant�st, f�leg mivel a Lumik�s �gy�rt is haragudott m�g. - Nem tudok r�la, hogy k�z�d lenne hozz�. - T�nyleg? – tette cs�p�re kezeit Seya – �s ahhoz sincsen k�z�m, hogy mi a fen�nek sz�rakozok itt lassan k�t napja? �jabb d�h�s pillant�st kapott a szellemt�l. - V�runk valakit. – k�z�lte nagy kegyesen v�g�l Sesshoumaru. - �s kit? – dacoskodott tov�bb a l�ny. - Egy szolg�mat. – a d�mon ism�t a tegnap �jjeli f�hoz s�t�lt, le�lt, h�tra d�nt�tte a fej�t, majd lecsukta arany szemeit. Ezzel jelezte, r�sz�r�l a besz�lget�s befejezve. Seyako pedig sz�pen lassan forrni kezdett a saj�t m�rg�ben. Bossz�san �lt le a foly�partra. Majd ism�telten megunva a semmit, tev�st felkelt �s minden sz� n�lk�l elindult a f�k fel� a foly�parton. Nem siker�lt hall�t�vols�gon k�v�lre �rnie el�g gyorsan, ez�rt m�g meghallotta, ahogy a f�rfi ut�na sz�lt. - Hov� m�sz? - Nem tudok r�la, hogy k�z�d lenne hozz�. – g�nyol�dott a l�ny. - Akkor magadra vess, ha bajod t�rt�nik. - �gy lesz. Am�gy sem szorulok a seg�ts�gedre! – v�gta a szellem fej�hez Seya majd elt�nt a f�k k�z�tt. Nem �llt sz�nd�k�ban nagyon t�volra menni, el�sz�r nem is tudta hov� indul el. Nem ismerte a vid�ket, �s valahogy ott v�zhangzott a f�rfi indokl�sa fej�ben. De bossz�s �s ki�br�ndult volt. Nem is tudta eld�nteni mit v�rt ett�l az utaz�st�l. De nem ezt… Ahogy �tcs�rtetett a naplement�ben a bokrok �s f�k egyre s�r�s�d� sz�vev�ny�n, hamarosan p�r�s leveg� csapott arc�ba. Erre kicsit megtorpant. �vatosan lesett ki a n�v�nyek kesze-kuszas�g�b�l. K�zvetlen maga el�tt egy pindurka tavat pillantott meg. Egy p�r pillanatig azon gondolkodott, hogy � bizony m�g ilyen piciny �ll�vizet nem l�tott. �jra k�rbe k�mlelt de senki nem volt a kis tavacska k�zel�ben, � pedig kil�pett a kicsiny tiszt�sra, ami k�r�l�lelte a tiszta v�zt�kr�t. Bizalmatlanul b�jt ki a cserj�kkel k�r�l�lelt nyilad�kon, majd a v�zhez s�t�lt. Belel�gatta egyik kez�t, �s meglep�dve tapasztalta, hogy a v�z kellemes �s meleg. J�val melegebb, mint a foly� vize. Felegyenesedett �s m�g egyszer mindent alaposan v�gig n�zett. A miniat�r t� k�r�l szikl�s kavicsos volt a felsz�n, csak azon a helyen lehetett j�l megk�zel�teni ahol � is �llt. A kis tiszt�st minden ir�nyb�l f�k, aljukn�l d�s bokrok �llt�k k�rbe. Miut�n megbizonyosodott r�la hogy a k�rny�ken egyed�l van, �s hogy viszonylag v�dve lesz �vatosan vetk�zni kezdett. Sz�th�zta obij�t, majd a f�be helyezte. Kigombolta a fel�lt�t, majd �th�zta a fej�n kereszt�l. Azt�n kioldotta a hakamat derek�t is �s kil�pett bel�le. Miel�tt haorij�t is levetette volna m�g egyszer k�rben�zett. A ruh�kat gondosan �sszehajtva hagyta a f�ben, tetej�re az als�nem�ket rakva. Seya gyorsan beleg�zolt a v�zbe, az kellemesen k�r�l �lelte test�t, mint egy k�nyeztet� simogat�s eml�ke. Megborzongott, ahogy belegondolt mikor �rzett ilyen l�gy �rint�s, mire s�haj szakadt ki ajkai k�z�l. - Baka… - lehelte a p�r�s leveg�be, majd elterelte gondolatait. A kicsiny t� k�zep�ig ment, ott �rt �llva derek�ig a v�z. Alaposan megmosta mag�t, �s a langyos kellemes v�z hat�s�ra idegei ellazultak, bossz�s�g�t is feledte. Miut�n l�bai kezdtek elzsibbadni k�rbe j�rta a tavacsk�t, m�g nem az egyik nagyobb szikla alj�ban kisebbet tal�lt. Megtapogatta majd le�lt. L�b�t kiny�jt�ztatta, karjait a nagyobb szikl�n pihentette. Ahogy h�trahajtotta fej�t megpillantott az els� kigy�l� f�lben l�v� csillagokat. Halk s�haj hagyta el nedves ajkait. „Nem megyek vissza! Agg�djon � egy kicsit! Azok ut�n, hogy majdnem napokra egyed�l hagyott!” – e gondolatokra �jra idegeskedni kezdett – „Miket gondolok. Biztos, hogy esz�be sem jutok. �s �n sem fogok R� gondolni!” – azzal Seyako lehunyta k�k szemeit �s �tadta mag�t a pihentet� lubickol�snak. �szre sem vette, mikor eresztette le v�delm�t, �s hagyott utat elm�j�be az �lmoknak szabad bej�r�st. Seyako r�m�lten riadt fel szenderg�s�b�l. Szemei p�nikszer�en pattantak fel, ahogy meg�rezte csupasz v�llain egy k�z cir�gat� �rint�s�t. Egy pillanatra megdermedt majd r�m�lten l�kte el mag�t a szikl�t�l, amin eddig t�maszkodott, �s karjaival melleit takarva n�zett szemben az idegennel, ki megzavarta nyugalm�t. A szikla m�sik oldal�n egy v�rtbe �lt�z�tt f�rfi �llt. Arc�n valami f�ld�nt�li el�gedetts�g �lt, ahogy a n�re pillantott. �s ez a n�z�s felett�bb b�ntotta a l�nyt. Eg�sz alakj�r�l vir�tott hogy rossz�let� ember, ler�tt r�la, hogy bandita gyilkos, rabl�, �ton�ll�. Arc�t t�bb helyen hegek tark�tott�k, test�n is l�tszottak a harcok nyomai. M�gis nem a k�lseje, hanem lelk�t�l fakad�, m�lyr�l sug�rz� romlotts�ga volt a legmegd�bbent�bb. Ahogy Seya r�m�let�t l�tta elvigyorodott, megvillantva s�rga, hi�nyos fogsor�t. A n� reflexb�l futni akart a ruh�i fel�, �m m�g meg sem tette az els� l�p�st, ahogy arra ford�totta tekintet�t tudta, rem�nytelen. Ruh�in�l, egy m�sik hasonl� alak guggolt, �ppen azokat vizsg�lta �t. Belet�rt a gondosan hajtogatott kupacba, mik�zben csak pillanatokra vette le kaj�nul villog� szemeit a l�nyr�l. Seyako egy l�legzetv�telnyi id�re lehunyta a remeg� k�k szemeit, azt hitte csup�n egy r�m�lomba ker�lt. Egy olyan lid�rces �lomba, melyb�l nincsen k�nny� �bred�s. Meglep�dni sem volt ideje, csobban�st hallott maga m�g�l, egy harmadik ir�nyb�l, �s meg�rezte, amint valaki h�tulr�l felemeli hossz� arany sz�n, f�lig nedves tincseit. K�ptelen volt megmozdulni, �gy �rezte minden bels� szerve remeg. Legsz�vesebben ord�tott volna az undort�l, ahogy a liheg�s, akadoz� l�gv�teleket meghallotta maga m�g�tt, melyeket a v�gy sz�lt az idegen ajkai k�z�. A l�ny nagy leveg�t vett �s vel�t, r�z� sikolyt k�ld�tt az �jszak�ba. A bandit�k hangosan felr�h�gtek, �lvezt�k pr�d�juk k�ts�gbe es�s�t. Teljesen biztosak voltak dolgukban, �s m�r j�t�kszer�knek tekintett�k a l�nyt. A n� m�g�tt �ll� f�rfi m�g egy l�p�st k�zelebb j�tt, majd er�szakosan a l�ny dereka k�r� fonta karjait hogy k�rbe�lelhesse a gy�ny�r� testet… Ezen esem�nyekt�l t�vol Sesshoumaru csukott szemmel pihent j�l megszokott kije (f�ja) t�v�ben. E k�t �jjel alatt m�r eg�szen otthonosan �rezte mag�t a fa t�v�ben. V�gre az anyaf�ld�n pihenhetett, a csillagos �g ny�jtott tet�t feje f�l�. Szabad volt, t�vol a palot�t�l, ahol �nmag�t is csak szolg�nak �rezte. A Nyugat szolg�j�nak, egy olyan szolg�nak, akinek cselekv�sein �s d�nt�sein �ll vagy bukik otthona �s n�pe sorsa. Nyomaszt�, f�raszt� teher ez. T�vol a kast�ly form�lis vil�g�t�l, v�gre szabadon l�legezhetett, �s f�jhatta ki a leveg�t. Ilyen alkalmakkor szokta feltenni mag�nak a k�rd�st; vajon ez volt-e az amire annyira v�gyott? A hatalom, mely most m�r saj�tja, de m�g sem olyan, mint amilyennek hitte… Semmi nem olyan, �s ezt �gy 100 �v t�vlat�ra visszatekintve m�r biztosan tudta. Az �jszaka lassan ereszkedett le a vid�kre, minden nyugodt �s csendes volt. N�ha feln�zett a csillagokkal �tsz�tt m�lyk�k �gboltra, �s el�gedetlen�l nyugt�zta: a n� m�g mindig nem t�rt vissza. Azt�n visszas�llyedt gondolatai k�z�, majd ism�t nyugtalanul k�rbe k�mlelt. �rezte, hogy Seya nincsen messze, ha megfelel�en j�tt egy-egy sz�ll�k�s bel�legezhette a n� k�l�nleges illat�t. �gy tal�n a term�szet �l�ben, ha nem ismeri ezt a b�d�t� jellegzetes arom�t, �s itt �rzi meg el�sz�r, bizony�ra illuzion�lis hallucin�ci�nak hitte volna, melyet egy t�voli r�t vadvir�gainak k�pe sz�lt elm�j�be. Eg�szen addig �gy csendesen merengve �lt, �lvezve a nyugalmat �s a b�kess�get, m�g meg nem hallotta a r�m�lt, �les sikolyt. Egy pillanatra feje is belef�jdult a hang iszonyatosan magas sk�l�j�t�l. De m�r abban a pillanatban talpon volt, a zajnak m�g ideje sem volt elhalnia. �s tudta, a k�ts�gbe esett ki�lt�s csakis Sey�t�l j�hetett. L�bai el�tt a f�sz�lak elmos�dtak, a pillanatn�l is gyorsabban k�nyszer�ttette test�t az alakv�lt�sra, egy halv�ny villan�s �s a szellemg�mb m�r suhant is a hang ir�ny�ba. El�rte a helyet ahol a l�ny elt�nt k�s�r� tekintete el�l, �s nyomon maradt, a m�g �rezhet� illatot k�vette, majd egy s�r� csalitoson �t�rve nyilad�kot pillantott meg. �les szemei egy tavat sejtettek a t�volban. Cs�ppnyi kis s�kv�z, par�nyi tiszt�ssal k�r�l �lelve. Tal�n idilli hangulatot is �rez, ha pillant�sa elker�li az alakokat, kik ott mozogtak. A s�t�t foltok, a cs�kken� t�vols�g hat�s�ra hamarosan �rtelmet �s alakot nyertek. A f�rfi, �gy �rezte elm�j�t elem�szti a d�h, ahogy megpillantotta egy haland� f�rfi kezeiben verg�d� �tit�rs�t. Azt�n lassan a t�bbi ember jelenl�t�t is felfogta v�r�s k�dbe borult agya, �s gyilkos haraggal halv�ny narancssz�n szemeiben suhant ki a kis tiszt�sra. F�lig �ntudatlanul cselekedett, �m �szt�n�sen tudta mit kell tennie… Seya amint meg�rezte az undor�t� �s visszatasz�t� �lel�st, v�dekezni kezdett. Gondolatit meg�lte a retteg�s, k�petlen volt akarattal cselekedni, �szt�n�sen mozdult meg. Legy�zve a fojtogat� undort egyik kez�vel elengedte saj�t test�t, �s a m�g�tte �ll� f�rfi arc�ba nyomta ujjait, mik�zben tudat�n k�v�l messzire tasz�totta �t. Egyetlen c�l volt csak szemei el�tt, min�l t�volabb tudni ezeket az f�rtelmes l�nyeket. �m �sszekusz�l�dott elm�j�ben a koncentr�ci� nem volt el�g er�s �gy ellenfele �ppen hogy csak a leveg�be emelkedett, hamarosan f�ldet is �rt. T�bb�-kev�sb� s�rtetlen�l egy k�zeli bokorcsoportnak okozva nagyobb k�rokat. A l�ny �jra ruh�i fel� pillantott, �s amint megl�tta, hogy az az ember nincs ott fut�snak eredt arra fel�. Sajnos lass�nak bizonyult, alig l�pett egyet-kett�t a selymes f�ben, t�mad�i k�z�l m�r egyik ism�t m�g�tte volt, lefogva karjait mag�hoz szor�totta, �gy � csak k�ny�kb�l pr�b�lt ny�jt�zkodni haorija fel�. Pr�b�lkoz�sa teljesen rem�nytelen �s sz�nalmas volt. Tudta k�ptelen lesz megakad�lyozni ha… Ahogy a bandita durv�n visszar�ntotta egy p�r k�ts�gbe esett k�nnycsepp rep�lt le arc�r�l, mik�zben minden marad�k rem�ny�t beleadva kiab�lni kezdett: - Sesshoumaru… Sesshoumaruuu – ny�jtotta amennyire csak leveg�j�b�l tellett, mik�zben r�ngat�zva szabadulni pr�b�lt - Seg�ts, k�rlek…! Az �t szorongat� f�rfi megd�bbent, att�l hogy a l�ny valakit h�v, azt�n csak elvigyorodott. A k�l�n�s n�v tudatlan elm�j�nek nem mondott semmit. Egyik karja al� gy�rte a le�ny kezeit, hogy m�sikkal f�lreh�zza az �sszek�col�dott f�rt�ket a l�ny nyak�b�l. - �rj�t�en sz�p n� vagy… - lihegte a l�ny f�l�be. Seya sik�tott, ahogy a tork�n kif�rt. T�mad�j�t ez nem zavarta, undor�t� cs�kot lehelt a h�feh�r, imm�r szabadon vonagl� nyakra, majd ennyivel nem el�gedett meg. Ajkainak k�vetkez� �rint�s�t m�r er�s sz�v�s k�vette. Erre a n�, ha l�tezett m�g elk�nzottabban ki�ltott fel. Mire �szbe kapott m�r egy �jabb ellenszenves alak �llt el�tte, mocskos kez�vel betapasztva a seg�ly�rt esdekl� ajkakat. �ldozat�nak szemiben halv�nyan indulat lobbant, de ezt elnyomta a retteg�s, ahogy szeme sark�b�l megl�tta a k�t �jabb k�zeled�t. - Ne kiab�lj… Ha ellazulsz, neked is jobb lesz. – n�zett r� a vele szemben �ll� f�rfi, �s mutat�ujj�t v�gigh�zta a l�ny lapos has�n, majd let�rt a kecses izmos combokra. Seya �gy �rezte, el�jul, nem tudott m�g tiltakozni sem. Hatalma mintha csak szertefoszlott volna, zavarodott tudat�llapot�ban semmire nem t�maszkodhatott k�pess�geib�l, fizikai ereje pedig semmisnek hatott, f�leg fegyverek n�lk�l. Valahol m�lyen gondolataiban az�rt ott bujk�lt az elsz�nt �nv�delem, lassan kezdte �tgondolni helyzet�t: kezei �s sz�ja haszn�lhatatlan volt, �m remeg� l�bait senki nem figyelte. C�lz�s n�lk�l r�gott ki el�re, t�k�letesen �gy�kon tal�lva a vele szemben �ll� f�rfit. Az f�jdalmasan, g�rnyedten kapott az �rz�keny pont fel�, �s k�romkodva rogyott a f�be. Ett�l a m�g�tte �ll�, a kezeit lebilincsel� bandita is meglep�dhetett, mert a n� egyik karja v�ratlanul kics�szott a szor�t�sb�l. Erre � automatikusan v�gott h�tra k�ny�k�vel, mire t�mad�ja f�jdalmasan felh�rd�lt. Seyako �jra kiab�lt, ahogy csak a tork�n kif�rt: - Sesshoumaru… Sesshoumaru seg�ts! – de kiab�l�s k�zben is r�gkap�lva pr�b�lt kics�szni a ki�jul� szor�t�sb�l. Ennek meg is lett az eredm�nye, a m�g�tte �ll� f�rfi felkapta majd teljes d�hvel v�gta vissza a tiltakoz� l�nyt a t�ba. P�r pillanatra csend lett, a n� leveg��rt kapkodott. - Jobban tetted volna, ha nem ellenkezel… Bolond liba. – vetette oda a l�nynak magabiztos mosollyal sz�ja sz�l�ben. Seya nem mozdult, l�bait maga al� h�zva, k�ny�kein t�maszkodva �lt a sek�ly v�zben, fej�t m�lyen lehajtott, �gy arc�t �s fels�test�t eltakarta hossz� arany hajtengere. A sz�lak k�z�tt csak rettegve figyelte, ahogy a n�gy f�rfi felsorakozik vele szemben, k�zte �s a ruh�i k�z�tt. �gy �rezte egyed�l maradt, �s imm�ron v�gleg megpecs�tel�d�tt sorsa. Menek�lni k�ptelen volt, �s senki nem seg�tett rajta. Minden erej�vel test�t pr�b�lta elfedni, hogy legal�bb min�l kevesebbet �lvezhessenek ki l�ny�b�l ezek a f�rgek. Rettegve v�rta a pillanatot mikor kezd�dik minden el… Folytat�s k�vetkezik…