K�t nap telt el indul�suk �ta, de m�g mindig Nyugat hat�rain bel�l haladtak. A nap nagy r�sz�ben n�m�n gyalogoltak, vagy nagy ritk�n besz�lgetni kezdtek Ilyenkor is jobb�ra a l�ny adott el� valami monol�got, amibe a d�mon csak n�ha sz�lalt meg. Este viszont Seyakonak m�r �ltal�ban semmihez nem maradt ereje, gyenges�ge ki�tk�z�tt rajta �s pillanatok alatt elaludt. M�sodik nap reggel�re kis� borong�s, es�snek �g�rkez� napot fogtak ki. �s ekkor bukkant fel szem�k el�tt az els� falu hat�ra is. Rizsf�ldek, gy�m�lcs�s�k bontakoztak ki a hajnali p�r�b�l, hogy a f�lig �rett term�s�kkel ingerelj�k a l�nyt. Seya tal�n t�l moh�n kapta arra fej�t, �tit�rsa �szrevette a h�rtelen, v�gyakoz� mozdulatot. - Sz�ks�ged van valamire? – k�rdezte a d�mon teljesen sz�ntelen, a t�le megszokott semmit sem sejtet� hangon. - Nem, semmire. Csak k�t napja nem l�ttam embereket. Furcsa… - azt�n ahogy a nagy s�rga, t�k�rk�nt csillog� szemek re� emel�dtek gyorsan zavarba j�tt – Nem �gy �rtem. J� veled utazni… Tov�bb gyalogoltak. A l�ny elnyomott k�t f�radt �s�t�st, �s figyelte a k�zeled� kertek k�p�t. - Ha be akarsz menni, megteheted. �s ha m�r ott vagy megk�rdezhetsz valamit. – Sesshoumaru csak percekkel k�s�bb sz�lalt meg. - Mit? – k�v�ncsiskodott a l�ny. - Egy szellem ut�n �rdekl�dhetn�l… Akinek a nyomain megy�nk… - Szellem? – lep�d�tt meg Seya. - M�r egy �s f�l napja k�vetj�k a szag�t. Azt hittem �szre vetted, mondjuk, nem tudom te milyen m�don, �rz�keled a fajt�m nyomait… - H�t akkor igen semmicske szellem lehet. – csod�lkozott a l�ny – Ez most h�ly�n fog hangzani… - kezdett a magyar�zatba vid�m, vid�man, att�l hogy tal�n ebb�l val�di besz�lget�s kerekedhet - A d�moni yaki nyomait �rz�kelem. Illatb�l, h�folt szer�en, vagy… Mindig, �gy ahogy a legjobban �rezhet�. Nem tudom jobban elmagyar�zni. Sesshoumaru nem v�laszolt, m�r lassan megk�zel�tett�k a kis telep�l�st. - Akkor ennek nem lehet nagy ereje. �n nyom�t sem l�tom. – motyogta tov�bb csak mag�nak a n�, mik�zben a f�ldet p�szt�zta. A d�mon meg�llt, nem akart k�zelebb menni a faluhoz, erre Seyako is lelass�tott. K�rd�n n�zett a f�rfire. - Bem�sz vagy sem? - Bemegyek. Itt v�rj meg! Sietek, f�l �r�n�l nem lesz t�bb. – Seya szapor�n elindult, majd visszan�zett – De meg ne pr�b�lj itt hagyni! Sesshoumaru elh�zta a sz�j�t a felt�telez�sre, majd h�tat ford�tott neki, �s �jra elt�nt a f�k k�z�tt. Egy mozdulattal, fens�gesen, �gy ahogy szokott. A l�ny fellengz�set s�hajtott, ak�r egy sz�npadi jelenetben, majd ism�t a falvacska fel� pillantott, v�g�l elindult fel�je. Seya szapor�n szedte l�bait, hamarosan el�rte az els� h�zakat, majd egyre beljebb hatol a cs�ppnyi telep�l�sben. K�l�n�s ruh�ja �s sz�ke haja miatt mindenhol ut�na n�ztek az emberek, de � csak haladt el�re. A falu gy�gy�t�j�t vagy a faluf�n�k�t akarta megtal�lni. N�m�n szeml�lte a szeg�nyes kis h�zakat, az utc�n j�tszadoz� gyerekeket. A telep�l�s k�zep�n j�rt, mikor megpillantott egy kisl�nyt. �gy �rezte el�sz�r csak a l�nyka kin�zete vonta mag�ra a figyelm�t, azt�n ahogy lelass�tott hogy jobban szem�gyre vegye, r�j�tt valami m�s fogta meg. A gyermek egy �sszet�kolt padon �lt, kez�ben, k�t darabban l�v� rongybab�t tartott. Fej�t lehajtott, �gy hossz� v�r�s haja eltakarta arc�t, csak a remeg� feh�r, apr� gyermek kezek �rulkodtak, arr�l hogy � val�j�ban nagyon b�natos. Seyako teljesen lelass�tott, majd meg�llt a 6 �ves forma cs�pps�g mellett. P�r pillanatig n�m�n figyelte, majd er�t gy�jtve mag�ban hozz� l�pett. A gyermek csak akkor vette �szre, amikor m�r k�zvetlen el�tte �llt, �s lehajolt hozz�. Kiss� meglepetten emelte fel k�nnyes fekete tekintet�t az idegenre, �m szemeiben nyoma sem volt f�lelemnek. Seya b�ztat�an r�mosolygott, majd elt�rve egy v�r�s f�rt�t a gyermek f�le m�g� megsz�lalt: - Seg�thetek valamit? A kicsi nem v�laszolt csak kiss� megemelte k�t kez�ben tartott baba darabokat. - Mi t�rt�nt a bab�ddal? – k�rdezte szomor�an, mire a gyermek �jra s�rva fakadt. - Se s�rj! Seg�tsek megcsin�lni? – emelte meg a l�nyka �llacsk�j�t Seyako. A sz�nfekete szemekben erre h�l�s rem�ny k�lt�z�tt. - Hogy h�vnak? - Lu-mi-ko… - szipogta a gyermek. - Nagyon sz�p neved van Lumiko! – mosolygott r� b�ztat�an Seya - �s mond Lumiko, merre laksz? A l�nyka erre lecsusszant a padr�l, egy k�zbe fogta a baba maradv�nyokat, majd m�sik kez�vel megragadta a n� kez�t. Sz� n�lk�l vezetni kezdte. A falu m�sik sz�l�ig mentek, ahol egy minden eddigin�l szeg�nyesebb kunyh�szer� �p�letbe vezette a kisl�ny. Az �p�let �res volt, �s bel�lr�l tal�n m�g �t�tt kopottabb, mint k�v�lr�l. - Kivel laksz itt Lumiko? - A n�nivel. – j�tt a halk v�lasz. - N�nivel? – k�rdezett vissza csod�lkozva Seya. - Igen. A n�ni fogadott be, miut�n a sz�leim meghaltak. - Semmi baj Lumiko. Az �n sz�leim is r�gen meghaltak… - s�hajtott nagyot a n�, majd tenyer�t ny�jtotta a bab��rt – Megn�zhetem? – k�rdezte. A gyermek el�sz�r �gy n�zett ki nem adja az idegen kez�be kincseit, v�g�l meggondolta mag�t. Seya megn�zte a kis j�t�kot, az k�t r�szre volt szakadva. �vatosan visszaillesztette a let�pett fejet a hely�re, majd megvizsg�lta a baba nyak�t. - Lumiko, van a h�zban c�rna meg t�? – n�zett a k�v�ncsian figyel� l�nyra. Az egy picit gondolkodott, majd szomor�an megr�zta a fej�t. - Az baj. – nyugt�zta a n�, �m ahogy a gyermek k�ts�gbe esett arc�ra n�zett gyorsan biztat� mosolyt var�zsolt arc�ra – Mond csak Lumiko, tudod, hol van most a falu f�n�k? - Hai. – suttogta a gyerek. - �s elvezetsz hozz�? - �s a bab�m? – k�rdezte gyermeki �rtatlans�ggal. - Meg�g�rtem hogy megcsin�lom, �gyhogy meg lesz csin�lva! Rendben? - Igen. A gyermek kiszaladt a h�zb�l, Seya k�vette. Visszat�rtek a falucska k�zpontj�ba �s egy sz�p fah�z el�tt �lltak meg. Ekkor a gyerek feln�zett a n�re. - Hogy h�vnak? - Jaj! De buta vagyok, nem mondtam? – hajolt le hozz� a l�ny – Seyako, de sz�l�ts csak Sey�nak. J�? - Hai, Seya. - Itt lakik a falu vezet�je? – k�rdezte a l�ny, de helyette egy f�rfihang v�laszolt a h�ta m�g�l. - Az att�l f�gg, kikeresi. A n� fel�llt, �s szemben�zett az alakkal. K�z�pkor� testes f�rfi volt, �sz�l�ben l�v� hajjal, jelleg n�lk�li von�sokkal. Seyako meghajolt a p�ffeszked� alak el�tt. - A faluf�n�k�t keresn�m. – n�zett fel a meghajl�s ut�n a l�ny. - �n lenn�k az. �s te ki vagy? – k�rdezte a f�rfi lekezel� st�lusban. - Seyako Yatsuha vagyok, Uram. �s az�rt j�ttem a falujukba… Az ember k�zbe v�gott. - Ne is rem�nykedjen! Se sz�ll�st, se �telt nem tudunk adni. �s n�kre sincs most kereslet… - m�rte v�gig a l�nyt, mire Seyako arc�ba sz�k�tt a v�r. De nem a sz�gyent�l, hanem az indulatt�l. - Nem ez�rt j�ttem. – v�ltott t�rgyilagos hangra, az el�bbi al�zatnak nyoma sem maradt – Csup�n �rdekl�dn�k, felt�nt e a faluban valamilyen �rt� szellemi jelenl�t. Egy d�mon nyomait k�vettem id�ig. - Te? – r�h�g�tt fel a f�rfi, �s �jra megn�zte a tal�n m�g huszadik �let�v�t sem meg�lt l�nyt. - Igen �n. �s ha lenne olyan kedves �s v�laszolna? – Seyako hangja imm�ron teljesen g�nyosra v�ltott. - Ha tudni akarod, kisasszony, bizony van itt egy d�mon. �s ennek a d�monnak h�la maradtak ilyen �hes sz�jak a nyakunkon, mint ez itt. – b�k�tt az eddig h�tt�rben �ll� Lumiko fel�. - A gyerekre gondol, uram? – a l�ny hangja egyenesen fenyeget�en hangzott. - Igen csib�m. R� bizony. A n�v�re az erd� m�g�tti faluban �l, de senki nem hajland� elvinni a k�lk�t, �gy h�t ez is itt eszi a mi rizs�nket. Seyakonak most m�r komolyan uralkodnia kellett �rz�sein, hogy ne menjen neki ennek a p�khendi fick�nak. Indulatait az is fokozta, ahogy meg�rezte a l�b�ba csimpaszkod� kisl�nyt. A gyerek bizony er�sen remegett, mintha csak a f�rfit�l f�rne. - Arigatou. – v�laszolta a l�ny, majd �gy hat�rozott, elindul. - V�rj m�n egy percet bogaram. – fogta meg a v�ll�t a faluf�n�k m�g� l�pve – Az�rt bej�hetn�l hozz�m… egy te�ra. – vigyorodott el az ellenszenves f�rfi. Itt egy �jabb olyan pont j�tt, amikor a n�nek m�r minden �nuralm�ra sz�ks�ge volt, kezeit �k�lbe akarta szor�tani, de ekkor meg�rezte benne a bab darabjait. - K�sz�n�m uram, de el�bb nem tudna nekem adni t�t �s c�rn�t? - T�t �s c�rn�t? – k�rdezte sokat mond�an az ember, hangja mintha csak alkudoz�st t�kr�z�tt volna. - Hai. - Ha neked az kell. – azzal beki�ltott a h�zba, mire egy �reg mam�ka topogva gombolyagot �s t�t hozott ki. – Bent is varrhatsz. – n�zett a l�nyra a f�rfi moh� csillog�ssal szemeiben. - Nem, ott s�t�t van. Term�szetes f�nyn�l jobban megy. Seyako le�lt a nagyh�z l�pcs�j�be �s neki kezdett a j�t�k megfoltoz�s�nak. Lumiko v�gig mellette volt, �s v�gyakoz� szemekkel figyelte, ahogy kedvence �jra �ssze�ll egy darabba. A munka hosszadalmas volt, �s nagy precizit�st ig�nyelt, hogy a bels� anyagokat �gy vissza tudja hajtogatni a baba nyak�ba, hogy ne l�tsz�djanak ki, majd nagy sok�ra elk�sz�lt a remekm�. Seya fel�llt �s a bab�t a kisl�ny kez�be adta. - Arigatou! – rebegte a gyermek ism�t k�nnyes szemekkel. A n� ny�jt�zott egyet, majd a gombolyagot �s a t�t az ajt�ban �lldog�l� v�nasszonynak adta. A faluf�n�k mosolyogva kit�rta kezeit, jelezve neki f�radjon beljebb. A l�ny r�n�zett, mindent t�kr�z� megvet� pillant�ssal, majd �lbe kapta az �j j�t�k�t szorongat� Lumik�t. Sz� n�lk�l els�t�lt a f�rfi mellet, majd m�r eg�sz messze jutott t�le mikor az megsz�lalt. - H�, te meg hova m�sz? - Itt v�geztem. Sayonara. – s�t�lt tov�bb nyugodtan Seya, mire meghallotta maga m�g�tt a f�rfi trappol� l�pteit. - Utol�r… - suttogta Lumiko, aki a l�ny karjaiban a menet ir�nynak h�ttal utazott. - Nem hinn�m. – v�laszolta neki Seya, �s abban a pillanatban, ahogy a f�rfi el akarta kapni a gravit�ci� felborult. A faluf�n�k l�bai al�l elt�nt a talaj, �s sebesen sz�llni kezdett visszafel�, berep�lt a nyitott h�z ajtaj�n, majd cs�r�mp�l�s k�zepette f�ldet �rhetett. Seya gyors�tott l�ptein �s megc�lozta a t�volinak t�n� erd�t ahol Sesshoumarut hagyta. Lassan t�bb �r�ja. Bossz�san feln�zett az �gre, ahol a napot nem l�tta a felh�kt�l de sejtette lassan d�l k�r�l, j�r az id�. Ha lehet, m�g jobban fokozta temp�j�t. - Hova megy�nk? – k�rdezte Lumiko. - Itt v�r r�nk valaki. Ne ijedj meg t�le, � seg�t majd nek�nk. Ahogy k�zeledett az erd� �s t�volodott a falu, �gy fokoz�dott m�g�l�k valami t�voli zsivaj. Seyako �s a l�nyka m�r �lesen l�thatt�k az els� f�kat, de Sesshoumarunak nyoma sem volt. Mikor el�rt�k az erd� sz�l�t mindketten, visszan�ztek. Bizony a k�zs�gf�n�k megneheztelhetett r�juk, mivel a f�l falu ott menetelt fel�j�k, kasz�kkal, kap�kkal, vasvill�kkal. Egy biztos volt, ez nem lesz egy kellemes tal�lkoz�s. Seya bel�pett az els� f�k k�z�, �s k�rbe n�zett. - Hol a fen�ben vagy? – k�rdezte saj�t mag�t�l. A pillanatok teltek a feld�h�d�tt emberek k�zeledtek, � pedig tehetetlen�l forgol�dott k�rbe. Azt�n bel�tta, vagy egyed�l bemenek�l az erd�be, vagy szembesz�ll a t�meggel. Kisebb gondolkod�s ut�n az ut�bbit v�lasztotta. A megszeppent Lumik�t lerakta, �s meghagyta neki, b�jjon el egy fa m�g� de, nem menjen nagyon messzire. M�lyen besz�vta a tiszta erdei leveg�t, majd visszas�t�lt a f�k el�, �s szembe n�zett a k�zeled� t�meggel. Ordib�l�s, k�romkod�st hallott fel�l�k, �s mag�ban meg nem tudta �rteni m�rt kelnek j�zan falusi emberek egy olyan p�ffeszked� senki v�delm�re, mint a falujuk vezet�je. A harcias n�p m�g jobban felbuzdult, ahogy �szrevett�k a l�ny dacolni k�sz�l vel�k. N�h�nyan fut�snak eredtek, erre m�r Seyakonak is ki kellett tal�lnia valamit. Egyetlen �pk�zl�b �tlete egy �jabb id�z�s volt. Kis terpeszbe �llt, l�bait megvetett k�t karj�t el�re ny�jtotta. Lehunyta szemeit, majd miut�n el�g er�t gy�jt�tt mag�ba �jra felnyitotta �ket, de most m�r pupill�ja halv�nyk�ken �gett. El�reny�jtott kezei el�tt, behajl�tott ujjai k�z�tt valami �tl�tsz� energia hull�mf�les�g jelent meg. Mintha csak k�t �ttetsz� g�mb�t markolt volna meg. A gy�lev�sz n�ps�g meglepetten lass�tani kezdett, azt�n megmerevedtek. A l�ny er�sen megmarkolta a k�t �tl�tsz� labd�t, melyek k�r�l csak a t�rid� kapcsolat megboml�sa �ltal keltett halv�ny fodrok mutatt�k l�tez�s�ket, l�thatatlan akad�ly fesz�lt az ellenfelek k�z�. Az emberek k�ptelenek voltak ak�r egy tapodtat is el�re mozdulni, mintha �tt�rhetetlen �vegfalba �tk�ztek volna. P�r pillanatra eluralkodott rajtuk a d�bbenet azt�n el�re furakodott a falu f�n�k. Igencsak megviselt �llapotban volt, de hangja az t�k�letesen m�k�d�tt. - T�rjetek �t emberek! Elrabolta Lumik�t! A szellemnek akarja fel�ldozni! Seya majd hogy nem hanyatt nem v�g�dott. De legal�bb m�r �rtette, mi�rt k�zd ennyire a falu. Mag�ban g�nyos mosolyra h�zta sz�j�t, egy olyan kisl�ny�rt k�zdenek, akit csak �hes sz�jnak, koloncnak, semmirekell� k�ly�knek tartanak. Egy �rv��rt, akit senki nem volt k�pes elvinni a n�v�r�hez. Maga el�tt l�tta �jra a sz�nalmas kis kunyh� k�p�t, mire �jra fell�ngolt d�he. �m a falusiak is mindent beleadtak, nekifesz�ltek a l�thatatlan, de tapinthat� akad�lynak. �s h�t 30 meg 40 ember erej�t m�r igen csak nehezen lehetett visszatartani. Seya arc�n legurult egy k�v�r izzads�g csepp, ahogy m�g jobban megmarkolta a pajzsgener�l� labd�csk�kat. De lassan kezdett r�j�nni jobban j�r vele, ha a fut�st v�lasztja. A k�p �gy festett a t�ler� gy�z, Seya hunyor�tva feln�zett. H�rtelen sz�nt meg a nyom�s karjain, �s meglepetten n�zett szembe a r�m�lt, retteg�st t�kr�z� szemekkel. Az emberek mind egy pontra meredtek, majd r�m�lten h�tr�lni kezdtek. Arcukon r�m�let �s f�lelem elegye t�kr�z�d�tt. A l�ny �gy d�nt�tt elengedi az energia g�mb�ket, �s h�tra fel� kezdett pislogni. Alig p�r l�p�snyire m�g�tte Sesshoumaru �llt. A d�mon arca t�k�letesen nyugodt volt, mintha csak m�rv�nyszobor lett volna, szemei kiss� le voltak hunyva, mint aki unatkozik. A k�t arany t� n�m�n meredt a t�volba. - Sze-sze-szellem! – hallatszott a r�m�lt sikoly, majd a falusiak egy emberk�nt t�voztak. Illetve hanyatt homlok menek�ltek vissza h�zaikhoz. Perceken bel�l csak n�ma csend maradt az erd� sz�len. Seya let�r�lte homlok�r�l verejt�kcseppjeit haorij�nak ujj�val. - �pp id�ben. – n�zett a szellemre, aki m�r egy ideje �t figyelte. - Te viszont k�st�l. - Tudom. Bocs�nat. – s�hajtott nagyot a n�. Azt�n sz� n�lk�l bes�t�lt a f�k k�z�. Hamar r�tal�lt a remeg� Lumik�ra. Kihal�szta a kisl�nyt egy nagy p�fr�ny bokor al�l, majd �lbe kapta. - Ne f�lj. Nem lesz semmi baj! – �lelte �t a gyermeket – Elvisz�nk a n�v�redhez. - Arigatou. – s�gta a gyermek, �s egyik kez�ben a bab�t szorongatva szorosan a l�nyhoz b�jt. Seya visszas�t�lt Sesshoumaruhoz. A d�mon szem�ld�kei kecsesen felh�z�dtak, ahogy r�juk n�zett. Mivel nem kapott v�laszt a hangtalan k�rd�sre bossz�san megsz�lalt. - Ez meg mi? A hideg hangra a gyerek m�g jobban elb�jt a n� aranyl� hajsz�lai k�z�. - Nem ez, hanem �. – feleselt vissza a l�ny – �s neve is van, � itt Lumiko. – azt�n a kisl�ny szemeit pr�b�lta megkeresni, aki az � hajsz�lai m�g� b�jt – Lumiko a morgol�d� b�csi pedig Sesshoumaru Nagy�r. A b�csi megsz�l�t�st hallva a szellem olyat f�jt, hogy az m�g egy csatam�nnek is b�szkes�g�re v�lt volna, majd sz� n�lk�l elindult a rengeteg. A k�t l�ny �sszen�zett, majd Seya k�vette. Kez�ben a gyerek m�g mindig kicsit remegett. - Mi baj? – k�rdezte a l�ny. - � ott d�mon, �s �n… f�lek… - ny�gte a gyerek. - Ugyan, nem kell! Tudod, amelyik kutya ugat, az nem harap! – mosolygott r� Seyako, �m a megjegyz�st m�s is hallotta, �s a v�lasz egy gyilkos tekintet volt, melyt�l szinte minden �l�l�ny hal�los sokkot kapott volna. Tov�bb gyalogoltak. Az els� p�r �r�ban Seya nem merte megsz�l�tani a f�rfit, azt�n d�lut�nra �sszeszedte mag�t. Gyors�tott hogy be�rje az el�l halad� Sesshoumarut. Karj�ban a kisl�ny r�g elaludt az �temes l�p�sekre. - Sesshoumaru… - kezdte Seya halkan �s f�l�nken. - H�m. – morrant a k�rdezett, �gy n�zett ki m�g mindig neheztel. - K�rlek, �gy menj�nk, hogy Lumit bevihessem az erd�n t�li faluba. - Minek kellett magaddal hoznod? – k�rdezte a d�mon fojtott d�hvel. Hangja �jra olyan bar�ts�gtalanul �s fenyeget�en csengett, mint hetekkel ezel�tt az eb�dl�ben. - Nem hagyhattam ott! Senki sem t�r�d�tt vele, l�ttam hol �l! Sesshoumaru, � m�g csak egy gyerek… - �rvelt a l�ny. - �s ki engedte, meg hogy magaddal hozd? - Ne j�tszd itt nekem a szikl�t! Te nem sajn�lod? - Nem. A v�lasz, dermeszt�en rideg volt, erre a l�ny le is lass�tott. T�rsa automatikusan bev�rta. - Sesshoumaru, k�rlek! – a l�ny egyik kez�vel elengedte a kisl�nyt �s �vatosan meg�rintett a f�rfi karj�t. H�t ez tal�lt; s�llyedt. Ett�l kezdve minden ellen�ll�s hi�baval� is lett volna. N�m�n n�ztek egym�sra, Seyako nagy k�ny�rg� cica szemekkel pislogott fel a f�rfira. Az nem b�rta tov�bb a n�ma terrort, s�hajtva b�lintott, majd tov�bb indult. Napjuk tov�bbi r�sze az erd�ben esem�nytelen�l telt. Azt lesz�m�tva, hogy a nagyszellem egyszer h�tra hagyta �ket, majd csak 10-15 perc eltelt�vel t�rt vissza. A l�ny k�rd�s�re v�laszolva csak annyit k�z�lt hogy dolga volt. De Seya orr�t hamarosan meg�t�tte a friss szellemv�r szaga. Tudta hol j�rt a f�rfi. Komolyan s�t�tedett mire ki�rtek a nagyerd�b�l. Ezzel egy�tt megpillantott�k egy t�voli falu k�p�t. Lumiko is lassan �bredezni kezdett �s az alv�st�l kipihenten gyalogolt Seya mellett. �jszaka lett mire el�rt�k a falu hat�rait. Itt a szellem megtorpant. - Menj. De ha nem �rsz vissza hamarosan, itt hagylak. - Rendben! – mosolygott a f�rfire Seya, majd a gyerekkel egy�tt elindult a telep�l�s fel�. Ez m�r sokkal nagyobb volt, pal�nkker�t�s v�dte, ahol �r�k posztoltak. K�v�ncsian figyelt�k a k�zeled�ket. Mikor a k�t l�ny oda�rt el�sz�r meghajoltak a katon�k el�tt. Seyako el�adta mi j�ratban, vannak, �s kisebb k�rlel�s ut�n el�rte hogy az �r�k beengedj�k ilyen k�s�i �r�ban is �ket. S�t m�g felvil�gos�t�st is kapott a kisl�ny csal�dj�nak holl�te fel�l, �gy biztosan oda tal�lt. M�g a s�t�tben elb�cs�zott Lumik�t�l, majd beengedte az ajt�n, melyr�l azt �ll�tott�k a l�nyka n�v�re h�z�nak kapuja. Seya p�r percig figyelte hogy odabentr�l boldog hangok sz�r�dnek ki, azt�n elt�nt a h�zak k�z�tt. Lumi n�v�re csak k�s�n �rt ki, meg akarta k�sz�nni a j�s�gos idegen seg�ts�g�t, �m az addigra m�r messze j�rt. Miut�n sikeresen �jra kijutott a falun k�v�lre siet�sre vette a temp�t. T�nyleg nem akarta hogy Sesshoumaru itt hagyja. Szerencs�j�re f�rfit ott tal�lta ahol elv�ltak, �s egy�tt kerestek helyet, ahol elt�lthett�k az �jszak�t. Seyako kis t�zet gy�jtott, mikor megtal�lt�k a megfelel� tiszt�st, a d�mon pedig szok�s�hoz h�ven le�lt egy fa t�v�be. A l�ny lefek�dt aludni, de gyomr�nak hangos korg�sa miatt nehezen tudott csak elaludni. Eg�sz nap alig evett valamit, csak p�r szem gy�m�lcs�t, amit �tk�zben tal�lt. V�g�l siker�lt �lomra hajtania fej�t, �s az �jszaka zavartalanul tellett. Folytat�s k�vetkezik…