1.      fejezet: Itt kezd�dik minden

S�t�t erd�ben futok, valaki szalad ut�nam. Egyre k�zelebb �r, elkapja a kezemet, innen m�r nincs menekv�s. H�trafordulok, hogy megn�zzem az �ld�z�m arc�t, egy hatalmas szellem �ll m�g�ttem �s r�m vicsorog. Kez�vel fel�m suhint… �s ekkor egy hatalmas f�jdalom has�t a fejembe.

   A szell� l�gy f�j�s�ra �bredtem. Cs�t�rt�k reggel h�t �ra volt. Hallottam amint anyuk�m az �cs�met �bresztette. Lassan, f�radt szemekkel keltem ki az �gyb�l. Odas�t�ltam az ablakhoz, hogy elh�zzam a f�gg�nyt s k�zben az �lmomon t�prengtem.

-         J� reggelt Karin!- k�sz�nt a nagyap�m, aki az udvaron sepregetett.

-         J� reggelt!- k�sz�ntem vissza, s ezzel elindultam lefel� a konyh�ba.

M�g mindig m�shol j�rt az agyam �s k�zben �szre sem vettem, hogy az �cs�m, Sorata �pp hozz�m besz�l.

-         Karin, nem fogsz �gy elk�sni? Mindj�rt f�l nyolc �s te m�g mindig pizsam�ban vagy!

Az �csik�m csak fel akarta h�vni a figyelmemet, hogy el ne k�ssek, de �n felh�ztam magam �s erre egy kicsit agressz�van reag�ltam:

-         Foglalkozz a saj�t dolgoddal!- v�gtam oda neki.

Mire le�rtem a konyh�ba az asztalon m�r �ssze volt k�sz�tve a reggelim, anyuk�m gondosan becsomagolta, mint mindig.

-         Karin, m�g elk�sel!- anyu l�tta rajtam, hogy valami nincs rendben �s tov�bb faggatott. – Valami baj van? Beteg vagy? Ha gondolod, itthon maradhatsz!

Nem l�ttam �rtelm�t otthon maradni, hiszen tudom, hogy anyu tov�bb faggatott volna, �gy felmentem a szob�mba, fel�lt�ztem. A reggelimet elraktam, elk�sz�ntem anyut�l �s a nagysz�leimt�l �s elindultam az iskol�ba. Ma az �cs�m n�lk�l kellett mennem, mert megf�zott.

Az �ton ism�t elkezdtem az �jszakai furcsa �lmomr�l gondolkodni. Az ut�bbi id�ben t�bbsz�r is el�fordult, hogy furcsa �lmaim voltak.

Ja, am�gy a nevem Karin Miano. 16 �ves vagyok, az anyuk�mmal, az �cs�mmel, Sorat�val �s a nagysz�leimmel lakok egy hatalmas h�zban a v�ros sz�l�n. Az apuk�mr�l sajnos keveset tudok, mert 4 �ves koromban meghalt, de az m�g a mai napig rejt�ly sz�momra, hogy hogyan t�rt�nt. Anyu nem besz�l r�la, ha k�rdezem, pedig nem v�laszol. Tal�n egy napon megtudom mi is t�rt�nt.

#

-         Sziasztok!- k�sz�ntem az oszt�lyt�rsaimnak.

-         M�g nem k�st�l el, szerencs�d van!- mondta Ayumi, az egyik legrendesebb oszt�lyt�rsam. Igaz�b�l mindenki nagyon rendes volt hozz�m.

Megsz�lalt a cseng�. Csod�lkozva n�ztem, hogy Kagome nincs sehol. Bizony�ra megint beteg, - gondoltam �s le�ltem a helyemre.

Elkezd�d�tt a tan�t�s �s majd csak 2 �rakor lett v�ge.

-         Nem tudom mi lehet Kagom�val, mostan�ban nagyon sokszor beteg.- agg�d� pillant�st vetett�nk Erivel, Ayumival �s Yuk�val.

-         Majd �n megl�togatom, - vetettem fel az �tletet,- �gyis �t kell adnom a nagyapj�nak egy r�gis�get, amit a nagyap�m a rakt�rban tal�lt.

Azzal elindultam hazafel�. Most lettem igaz�n figyelmes arra, hogy ez az eg�sz valahonnan nagyon ismer�s. Nem tudom mi�rt, de mintha egy hang h�vott volna mag�hoz. K�vettem a hangot, de mire a kapuinkba �rtem a hang elt�nt. Bementem a h�zba �s anyuk�m boldogan �dv�z�lt.

-         Szia kicsim, na milyen volt a napod?- k�rdezte �rdekl�dve.

-         J�,- v�laszoltam egy kicsit flegm�n �s felvittem a t�sk�mat a szob�mba.

Amint be�rtem a szob�mba az asztalomon egy k�l�nleges nyakl�ncot vettem �szre, aminek a v�g�n egy krist�lyszer� k� l�gott. Nagyon sz�p volt, �gy gondoltam, biztos a nagyap�m tal�lta �gy a nyakamba akasztottam. Ekkor azonban egy k�l�n�s energia futott v�gig a testemen. K�l�n�sen kellemes �rz�s volt. Ezut�n lementem a konyh�ba, megeb�deltem �s megmondtam anyunak, hogy elmegyek Kagom�hoz. Nagyapa ideadta a csomagot �s elindultam.

#

Hamarosan meg�rkeztem Kagom��khoz. Bementem az udvarra �s ekkor a k� a nyakamban k�l�n�sen kezdett el viselkedni. Egy bizonyos ir�nyba mutatott. Letettem a csomagot a nagy fa alatt �s k�vettem a jelet. Egyszerre el�rtem az ezer�ves k�thoz, itt azonban a nyakl�ncom ism�t nem mutatott jelet. V�rtam egy kicsit, h�tha t�rt�nik valami, de semmi. M�r �pp indulni akartam, amikor a k�tb�l hangokat hallottam. Belen�ztem, egy kicsit f�lve �s megjelent Kagome egy szellem k�s�ret�ben.  Annyira megr�m�ltem, hogy m�g megsz�lalni sem tudtam.

-         Karin, te mit keresel itt?- k�rdezte Kagome, aki egy kicsit szint�n megr�m�lt, mikor megl�tott.

-         Meg akartalak l�togatni, mert azt mondt�k, hogy beteg vagy!- v�laszoltam, de ekkor m�r �gy �reztem nincs mit�l f�lnem.

-         Te ki vagy?- k�rdezte Inuyasha, amin Kagome �s �n is meglep�dt�nk.

-         � Karin, az egyik oszt�lyt�rsam.- v�laszolt helyettem Kagome.

K�l�n�s volt de �n ismertem Inuyash�t valahonnan, ugyanis nem r�m�tett meg a k�lseje. – Te Inuyasha vagy, nem igaz?- k�rdeztem �lesen.

-         Az vagyok, de honnan tudod?- k�rdezett vissza, de Kagom�ban ugyanez a k�rd�s fogalmaz�dott meg.

-         Ismerlek t�ged, legyen el�g ennyi.

Ezzel itt befejez�d�tt a besz�lget�s�nk �s bement�nk a h�zba. A csomagomat �tadtam Kagome nagyapj�nak, �s mire Kagome minden elmes�lt nekem, ideje volt hazaindulnom. Mikor m�r a kapuban voltam, m�g egy k�rd�s az eszembe jutott:

-         Holnap nem j�ssz iskol�ba, igaz?- k�rdeztem meg egy kicsit tal�n irigykedve.

-         Nem,- v�laszolta Kagome, de ezt a v�lasz m�r el�re tudtam,- de szeretn�k egy sz�vess�get k�rni t�led: ne mes�ld el ezt senkinek, ez nagyon fontos sz�momra.

-         Rendben,- v�laszoltam �s m�r el is indultam hazafel�.

Eg�sz �ton Kagome agg�d� arca volt el�ttem. Fur�n �reztem magam, tal�n mert ekkor olyan eml�kek, vagy ink�bb �lmok t�rtek el�, amelyeket m�r r�g elfelejtettem.

Eml�kek, �lmok egy vil�gr�l, amik egy k�z�pkori vil�gban t�rt�ntek.