1.      fejezet: A kalandok kezdete

Reggel az �gyamban �bredtem. Az els� gondolatom az volt, hogy csak �lom volt, de amikor Kagom�t megl�ttam az �gyam mellett, tudtam hogy val�s�g volt. A fejem sz�rnyen hasogatott. Nem tudtam, hol kezdjem, �gy Kagom�hoz fordultam.

-         Mi t�rt�nt velem? Hogy ker�ltem vissza?- k�rdeztem, s k�zben a nagyim l�pett be a szob�mba te�val a kez�ben.

-         Mikor az a szellem el�d �llt te �sszeest�l. Arra k�rt, hogy vigy�nk haza!- v�laszolt Kagome. Arca aggodalmat t�kr�z�tt.

�pp fel akartam tenni a k�vetkez� k�rd�semet, de a nagyap�m a szob�mba l�pett �s hozz�nk sz�lt:

-         Kagome, k�sz�nj�k, hogy hazahozt�tok Karint, de most szeretn�lek megk�rni, hogy elmenj. Sokmindent kell megbesz�ln�nk a tegnapiakkal kapcsolatba. A feles�gem majd kik�s�r.

-         Rendben, akkor �n elmentem! Karin, vigy�zz magadra! Majd m�g besz�l�nk.

Azzal Kagome kil�pett a szob�m ajtaj�n �s elment. Hallottam amint elb�cs�zik az �cs�mt�l �s anyuk�mt�l.

Nagyap�m arc�ra n�ztem, l�ttam, hogy valami aggasztja, de f�ltem megk�rdezni. F�ltem, hogy azt mondja, soha t�bb� nem mehetek vissza a k�z�pkori Jap�nba. V�rtam, hogy h�tha mond valami biztat�t, mint mindig, de most semmit se mondott. Megittam a gy�gyn�v�nyte�t, amit a nagyim hozott, �s ekkor a nagyap�m megsz�lalt:

-         Karin, van valami, amir�l tudnod kell!

-         Mi lenne az?- k�rdeztem k�v�ncsian.

-         Az ap�dr�l lenne sz�! Elj�tt az ideje, hogy megtudd ki is volt � val�j�ban!

Ezt hallva, mintha ezer t�t sz�rtak volna bel�m, olyan �rz�s vett hatalm�ba. V�gre megtudhatom, ki is volt �. De egyben f�ltem is. F�ltem, mi van akkor, ha olyasmit hallok, ami sz�momra sz�rny� eml�keket id�z fel. V�g�l csak �gy d�nt�ttem, tudni akarom, hogy ki is volt az ap�m.

-         Ki volt az ap�m?-  k�rdeztem elsz�ntan.

-         Az ap�d egy szellem, vagy mondhatjuk �gy is, hogy d�mon volt.

Ez a h�r megd�bbentett. Mindenre gondoltam, csak erre nem.

-         � egy nagyon ismert szellem volt. Amikor a mi vil�gunkba �rkezett, nem tudta, hogy hol van. Egy nagyon er�s �s gonosz ellenfele el�l menek�lt ide. T�ls�gosan legyeng�lt a harcok sor�n, �gy sz�m�ra ez volt a legjobb megold�s. Pontosan a mi h�zunk melletti tiszt�son volt, mikor any�dat el�sz�r megl�tta. Egy szempillant�s alatt egym�sba szerettek.

-         Anya tudta, hogy apa egy szellem volt?- k�rdeztem k�zbe.

-         Term�szetesen! Any�d felismerte, hogy a fi�, aki el�tte megjelent nem ember. Mikor k�zelebb l�ptek egym�shoz, any�d els� szava az volt, hogy „Te egy szellem vagy! Nem igaz?”. Ap�d elmes�lte �desany�dnak, hogy mi t�rt�nt, hogy hogyan is jutott ide �s a besz�lget�s�k v�g�n bevallotta �desany�dnak, hogy „Az els� pillanatban bel�d szerettem!”. A szerelem v�gtelennek bizonyult. Ap�d itt maradt �r�kre, �sszeh�zasodott �desany�ddal �s mikor megtudta, hogy hamarosan l�nya sz�letik, olyat tett, amit egy szellem se tett volna meg.

-         Mit csin�lt?- k�rdeztem izgatottan.

-         Lemondott szellemi erej�r�l, hogy te ne legy�l egy f�lszellem.

-         De ez hogy lehet? Le lehet mondani csak �gy az er�r�l, ami velem sz�letik?

-         Nem. Ez csak egy ritu�l�val siker�lhet. Ap�d megk�rt, hogy seg�tsek neki �s term�szetesen nem utas�tottam el. Tudtam, hogy a csal�dj��rt b�rmit megtenne. Nos, ez �gy is t�rt�nt. A ritu�l� sikeres volt!

-         De m�g mindig nem �rtem, hogy hogyan halhatott meg?!

-         Nos, igen! A ritu�l�val nem volt baj, csak az �ld�z�i… Id�ig k�vett�k a nyomait �s siker�lt megtal�lniuk. Mivel m�r nem volt szellem, �gy nem gy�zhette le �ket. Ekkor m�r te is megvolt�l, hiszen tudod, hogy 4 �ves volt�l, mikor meghalt. Az �cs�d is �ton volt, �s ap�d, Karushei mindenk�pp meg akart �vni benneteket. Elcsalta az �ld�z�it az udvar v�g�be, ahol most a szent�ly �ll, �s ott �lt�k meg. Nos, ez ap�d t�rt�nete.

Annyira sokkol� volt a h�r, hogy egy sz�t se tudtam kiny�gni. Nagyap�m l�tta, hogy sokkos helyzetbe vagyok, �gy fel�llt �s kis�t�lt a szob�mb�l.  Azonban m�g valamit hozz�f�z�tt:

-         Ne feledd, ha a m�sik vil�gba m�sz vidd magaddal a krist�lyt. Ap�d hagyta r�d. Arra k�rt, hogyha el�g id�s leszel adjam �t neked. Ez egy amolyan �r�ks�g.

-         Rendben.- v�laszoltam kiss� k�b�n. K�s�n vettem �szre, hogy nagyapa azt mondta, hogy vigyem magammal, ha �tmegyek a m�sik vil�gba.

Hirtelen kiugrottam az �gyb�l �s a nagyap�m ut�n szaladtam. Mire utol�rtem m�r lent �lt az asztaln�l. Visszak�rdeztem az utols� mondat�ra, mert nem hittem el, hogy elengedett.

-         T�nyleg visszamehetek? B�rmikor? Amikor csak akarok?

-         Nem…- sz�lt k�zbe anyuk�m komoran- nem mehetsz oda. T�ls�gosan vesz�lyes egy magadfajta l�nynak.

-         Mi�rt nem mehetek!- ki�ltottam fel hirtelen. A konyh�ban mindenki megriadt.

-         Te csak egy kisl�ny vagy, �s nem akarok t�bbet besz�lni err�l. Nem akarok m�g valakit elvesz�teni!

Anya arc�n a r�m�let, tal�n a f�lelem jelent meg. Nem tudtam mit mondani, �gy megfordultam �s elindultam vissza a szob�mba. M�g a l�pcs�ig se �rtem, mikor a nagyap�m sz�lt:

-         Elmehetsz a k�z�pkori Jap�nba! De csak akkor, ha meg�g�red, hogy vigy�zol magadra �s csak ha Kagom��k k�zel�ben maradsz!

�r�m�mben a nagysz�leim nyak�ba ugrottam, k�zben anyuk�m agg�d� arc�t n�ztem. Odal�ptem hozz� �s �t�leltem. Anyu b�zott bennem �gy v�g�l elengedett.

#

-         Nos, mindent �sszepakolt�l?- k�rdezte anyu, k�zben m�g mindig nekem hozott mindenf�le gy�gyszert, k�tszereket �s m�g sok minden m�st.

-         Mindent elraktam, s�t tal�n t�bbet is, mint ami kellene!- v�laszoltam mosolyogva.

Mikor mindent elraktam, kil�ptem az ajt�n, elb�cs�ztam mindenkit�l �s elindultam Kagom��khoz. Az �ton elk�pzeltem, milyen kalandokban vehetek majd r�szt, �s k�zben az is eszembe jutott, hogy elfelejtettem megeml�teni, hogy �lmaim szoktak lenni.

Hamarosan meg�rkeztem Kagom��k h�z�hoz. Kagome m�r v�rt r�m, m�g a m�sik vil�gba nem jutottunk elmes�ltem Kagom�nak az ap�m t�rt�net�t. Kagome ugyanolyan d�bbenetet sug�rzott, mint �n mikor megtudtam.

Beugrottunk a k�tba �s mikor az alj�ra �rt�nk m�r ott is voltunk. Csod�latos hely volt, a madarak csicseregtek, a vir�gok csod�latosan n�ztek ki. Kagome mutatta az utat. K�zben egy- k�t dolgot megk�rdeztem, hogy az�rt tudjam, mire k�sz�ljek fel:

-         Sz�val ez a Naraku ugyan�gy az �kk�szil�nkokat keresi, mint mi?

-         Igen, csak � gonosz c�lra akarja haszn�lni a Szent �kk�vet. Neki m�r majdnem mind a birtok�ban van, csak egy p�r szil�nk van m�g n�lunk.

Meg�rkezt�nk a faluba, ahol a t�bbiek m�r v�rt�k Kagom�t. Mikor engem megl�ttak, nem tudt�k mi�rt mentem oda. Inuyasha, azonban egy�ltal�n nem �r�lt nekem.

-         Te meg mit keresel itt?- k�rdezte Inuyasha inger�lten.

-         Inuyasha! Fek-szik!!- ki�ltotta el mag�t Kagome. Nos, igen, ez volt Kagome legjobb fegyvere Inuyasha ellen.

-         Sz�val �gy szoktad elint�zni Inuyash�t, amikor goromba!- mondtam mosolyogva.

-         Nos, igen! El�g egyszer� megold�s �s �gy kord�ba lehet tartani.- mondta Kagome nevetve.

-         Ha tudn�d milyen neh�z n�ha Inuyash�val!- mondta Shippou, akit Inuyasha egyb�l fejbe v�gott. – ��… goromba vagy velem Inuyasha! Mi�rt nem tudsz n�ha te is norm�lisan viselkedni!

Ezzel Shippou el�rte, hogy Inuyasha Shippou ut�n szaladjon, �gy elt�ntek egy pillanat alatt.

-         Ne agg�dj!- sz�lalt meg Sango, - ez Inuyash�n�l norm�lis.

-         Id�vel meg fog t�ged is szokni!- folytatta Miroku.

-         Mond csak, hogy is h�vnak? Az el�z� tal�lkoz�sunk nem volt valami f�nyes!- folytatta ezzel Sango.

-         A nevem Karin, �s Kagome oszt�lyt�rsa vagyok.- v�laszoltam, m�r tudtam, hogy meg fognak kedvelni.

-         Nos, az �n nevem… - Miroku folytatta volna, de �n a szav�ba v�gtam.

-         Tudom kik vagytok!- ezzel ism�t olyat mondtam, amit nem kellett volna. De miel�tt megk�rdezhett�k volna, hogy honnan tudom �n, folytattam…

-         Tudj�tok, ezt m�g senkinek se mondtam el… de mikor apuk�m meghalt, �lmaim voltak. Ezekben az �lmokban �n voltam a szeml�l�, olyan, mintha a h�tt�rb�l n�zn�l v�gig egy harcot. Ezek az �lmok h�rom �vig tartottak, ut�na elt�ntek. Egy p�r h�napja azonban visszat�rtek ezek az �lmaim.

-         Nem l�tom�sok voltak ezek?- k�rdezte Miroku, aki egyre k�zelebb h�z�dott hozz�m. Sango �szrevette Miroku terv�t, �gy a bumer�ngj�val j�l fejbe v�gta.

-         Lehets�ges, ugyanis v�gig k�vettem az utatokat. L�ttam mikor Shippou csatlakozott a csapathoz, mikor Inuyasha harcolt Miroku ellen �s mikor Sangot Naraku �tverte. Szinte mindent l�ttam, ami veletek t�rt�nt.

-         De nem �rtem, akkor mi�rt csak most j�tt�l ide?- k�rdezte Inuyasha, aki visszat�rt Shippouval a kez�ben.

Ez �gy hangzott, mintha azt akarn� mondani, hogy hamarabb is j�hettem volna. Mind a n�gyen �sszen�zt�nk �s mikor folytatni akartam a t�rt�netemet, egy alacsony, id�s asszony, l�pett be a kunyh�ba. R�mn�zett �s egyb�l a t�bbiekhez int�zte a szavait:

-         Sz�val ez a l�ny lenne a ti �j �tit�rsatok! Hallottam, hogy egy k�l�n�s kin�zet� miko van Kagom��k t�rsas�g�ban! Igaz a h�r?

-         Eln�z�st k�rek, de �n nem vagyok miko! Legal�bb is nincsenek meg hozz� az adotts�gaim. Igaz any�m az, de �n nem!- v�laszoltam az id�s mikonak.

-         De hiszen, ahogy hallottam Shippout�l, k�pes vagy el�re meg�rezni a szellemek jelenl�t�t. Nem igaz Shippou? Ezt mondtad nekem.

-         �gy van Kaede any�! M�g Inuyasha sem �rezte �ket, csak percekkel k�s�bb!- v�laszolta Shippou.

-         Ez tal�n csak az�rt van, mert az ap�m egy szellem volt. De m�g miel�tt azt mondan�tok, hogy f�lszellem vagyok, meg kell mondanom, hogy ember vagyok. Ap�m lemondott a szellemi hatalm�r�l, hogy emberk�nt �lhessen any�mmal �s velem.

-         Ez lehetetlen! Az er�r�l, szellemi �letr�l nem lehet csak �gy lemondani. Vannak ritu�l�k, amik erre k�pesek, de ezek nagyon kock�zatosak.- v�laszolta Kaede.

-         Ugyan any�! � biztos, hogy ember ugyan is nem �rzem rajta egy szellem szag�t! �s el tudod k�pzelni, hogy ez a l�ny egy szellem! Na ne nevettess…

-         Inuyasha, fekszik!- ki�ltotta el mag�t Kagome. – Minden rendben Karin?

-         Persze, ezek a dolgok engem egy�ltal�n nem �rdekelnek! – hazudtam Kagom�nak, - Nos akkor mikor indulunk?

-         INDULUNK? Te nem j�ssz!- sz�lalt fel Inuyasha, aki �ppen fel akart �llni.

-         Inuyasha! Fek… - kezdte Kagome szok�sos szav�t.

-         Rendben van!- v�ltoztatta meg Inuyasha v�lem�ny�t, - vel�nk j�het, de, csak ha nem lesz �tba.

-          Csak vigy�zz Inuyasha, nehogy azt�n te legy�l �tba!- v�gtam vissza Inuyash�nak, de Inuyasha l�tta Kagome arc�n, hogyha visszasz�l nekem ism�t bajba ker�l. �gy fogta mag�t �s kil�pett a kunyh�b�l.

V�gre mi is fel�lltunk, �sszeszedt�k a cuccainkat �s kil�pt�nk a kunyh�b�l �s elindultunk az �kk�szil�nkok nyom�ba.

-          K�szen �llsz az �tra?- k�rdezte Sango, aki l�tta rajtam, hogy izgatott vagyok.

-         Igen!- v�laszoltam magabiztosan.

-         Ne agg�dj, ha bajba ker�lsz, mi majd megv�d�nk!- folytatta a besz�lget�st Miroku.

A t�bbiek m�r elindultak, de �n m�g mindig egy helyben �lltam. Megcs�ptem az arcomat, hogy biztos legyek benne, hogy ez nem �lom. �s igen, az arcomon �reztem a f�jdalmat �s mikor Kagome h�trafordult, hogy hol vagyok, �n boldogan szaladtam ut�nuk.