Egy kívülálló szemével:

Hihetetlen hangzavar támadt a csendes környéken. A szél elhozta két kard egymásnak csapódásának zaját, és egy férfi diadalittas nevetését. A bokrokon túl, egy csendes kis tisztáson egy vörös, tűzpatkány ruhába bújt félig szellem lény szorosan a földhöz simult, miközben egy nála minden bizonnyal erősebb szellem kardjával készült őt a földhöz rögzíteni. Mindörökre. - Inuyasha! – kiáltotta hidegvérét vesztve egy fiatal lány, akinek öltözködési stílusa egyáltalán nem illett a történetünk helyszíneként szolgáló középkori japánba. Az alak, aki eddig egy biztonságot nyújtó bokorból figyelte a testvéri civakodást, most mocorogni kezdett. A bokorból elővillant aranysárga szeme. - Maradj ott Kagome! Elbánok Sesshoumaruval nélküled is! – Inuyasha a földön feküdt, szívével egyvonalban még mindig ott ékeskedett a bátyja kardja. - Véged van, Inuyasha – a szellem, már kezdte magát teljesen beleélni, egész lényét átjárta a vágy, hogy győzhessen. De előtte tekintetét végigjártatta a többieken. Egy démonvadász nő és egy szerzetes nem mertek megmozdulni, tudták, hogy ezzel csak Inuyasha halálát gyorsítanák fel. A dombtetőn egy a többieknél fiatalabb lány állt, kezében íjjal és nyílvesszővel. Kifeszítette. A földön fekvő Inuyasha továbbra is szórta szitkait a bátyjára. Sesshoumaru meglendítette a kardot, és ekkor… - Sesshoumaru-sama! – kiáltott rá egy kislány, aki eddig virággyűjtéssel múlatta az időt s némán figyelte azt a nőt, akihez most, Ah és Un oltalmazóan hozzábújt. - Sesshoumaru-sama! – kiáltotta ismét a lány, már közelebbről. Sesshoumaru bosszúsan tette el kardját, a Tokijint. - Talán majd legközelebb, öcsém. Eközben egy kis alak gurult le ütemesen a domboldalon, majd Sesshoumaru lába elé vetődött. A nagyúr lenézett az alakra. - Mondtam, hogy ne engedd ide, Yaken. – határtalan nyugalommal beszélt – Gyere Rin, elmegyünk. A kislány követte nagyurát, illetve csak követte volna, ha meg nem fordult a nagyúr figyelmeztetésére. - Rin, maradj ott. Sesshoumaru mélyen beleszimatolt a levegőbe. Érezte a szagot, azt a szagot, akinek tulajdonosa összekötötte őt az öccsével. - Mutasd magad – még mindig higgadtan beszélt, de szavai megteltek elfojtott érzelmekkel… - Áh, szóval felfedezted a szagomat, Sesshoumaru – az eddig őket szemlélő alak most egy tisztást szegélyező fáról beszélhetett, az ő hangjából is nyugalom áradt. Az alak jöttére mindenki furcsán reagált, legfőképp a nő, aki most üveges szemmel a fát bámulta. A lány a domboldalról Inuyasha mellé sietett. - Ki vagy te, és mit akarsz itt? Talán a Pokol egy újabb őrzője? – tette fel a kérdést undorodva Inuyasha, miután szemével kutatni kezdett az ágak között. Nem kellett sokáig kutatnia, mert az alak, egy gyönyörű férfialak, leugrott a fa ágai közül, egyenesen a kis kör közepébe. Mindenki végigjártatta szemét a jövevényen, annak hosszú, egyenes szálú hófehér haján, melynek színe ugyanolyan volt, mint Sesshoumarué és Inuyasháé. Gyönyörű teste volt, hátát egy fehér prém takarta el, testén, pedig egy páncél feszült. Szemei melegséget sugároztak, korántsem voltak olyan hidegek, mint a nőé. Mikor megszólalt hangja utasító, parancsoló volt, de rengeteg érzelmet takart. - Nem is örülsz a jelenlétemnek, Sayori? A nő – mivel a nevén szólította – bizonyára közeli kapcsolatban állt a vendéggel, azonban ez azonnal ki is derült. -InuTaishou… Az alak nem mozdult el helyéről, csak kedvesen mosolygott a nő felé. -InuTaishou! – a nő most tárt karokkal rohant Inu no Taishou nagyúr felé, majd szorosan átölelte. InuTaishou a karjában tartotta még egy ideig a halandó nőt, de az hamar kibontakozott az ölelésből. - A fiaid kölcsönösen meg akarják ölni egymást… - kezdte volna mondandóját, de InuTaishou egy laza kézmozdulattal benyúlt inge alá, és egy kis mintát vett a sebet begyógyulni nem engedő méregből. A sárgászöld anyag kissé felhorzsolta ujjbegyét, de nem tartozott hozzá égető érzés. InuTaishou nagyúr hosszasan figyelte a mérget, mintha egy olyan titokra lelt volna, melyet egyedül ő fejthet meg. Inuyasha tétova mozdulatot tett felé. - Apám? - mintha szavakkal akart volna megbizonyosodni abban, amit ő már rég tudott. InuTaishou behajlította ujjait, ezzel egyetemben a mérget is szétdörzsölte tenyerében. Az ily módon ökölbe szorított kezét most elengedte. - InuTaishou, ne! – kiáltotta Sayori, de ekkor már késő volt, InuTaishou méltóságteljesen tett néhány lépést Sesshoumaru felé, miközben egyrecsak szavalta monológját: - Sesshoumaru… fiam… ezt mégis hogy képzelted?... Hogy voltál képes… - InuTaishou, kérlek ne. Hagyd ezt most! – próbálta csitítani Sayori, de rá már nem hallgatott a hatalmas kutyaszellem. Mereven idősebbik fia szemébe nézett, közben felemelte mérgező karmait, amelyből átható méregszag terjedt ki a levegőbe, s ezzel egyetemben a karmok méreggel telítődtek. InuTaishou megpróbált fia felé suhintani, aki nem is védekezett. Érezte hogy ez most egy vezeklési-eljárás. Azonban a csapás nem érte el Sesshoumarut, ugyanis Sayori most bevetette magát apa és fia közé, két kezét vízszintesen széttárva InuTaishoura meredt. - Hagyd ezt abba, Nagyuram! InuTaishou szúrós szemmel nézte a lányt. - Állj félre Sayori! Ne avatkozz bele! - Ne most kezdd el a fiad nevelését! - Bolond, lány! Miattad teszem! Sayori két kezét gyengéden InuTaishoura helyezte. - Nincs erre szükségem, Nagyuram! InuTaishou fürkésző tekintettel nézett a halandó lányra. - Shiyana kellően megnevelte szerinted? Sesshoumaru halk hm-mel díjazta a kijelentést. Valószínűleg bővebben kifejti a véleményét, ha egy hang nem zavarja meg Inuyasha tűzpatkány kimonójából. - Inu no Taishou nagyúr! – ugrott elő a fent emlegetett helyről Myouga-jiji. Sayori nyitott tenyerén landolt. - Nagyuram? Te… hogyhogy élsz? Na és… - itt észrevette landolási helyét. - Sayori!!!!! Te is itt vagy? Sayori szkeptikusan nézett Myougára. - Myouga… az előbb harcoltam. Mit keresel te még mindig itt? Myouga kezdeti öröme egy szempillantás alatt szertefoszlott és megtörten, elkomorodva nézett maga elé. - Semmit sem változtál, Sayori… Inuyasha nem bírta tovább visszafolytani egyetértését. - Myougánál ez a megszokott. Ha valami bajt érez, menten odébb áll. A háta mögött álló Sango és Miroku zavartan helyeseltek. - Ugyanmár, fiatalok! - csöndesítette le őket InuTaishou – valljátok be, hogy Myouga az eszével igenis hasznotokra van… Folytatta volna tovább is, de ekkor Sayori a sebéhez kapott, és térdre rogyott közvetlenül nagyura előtt. - Sayori, minden rendben? – térdelt le mellé InuTaishou. Myouga egy szempillantás alatt egy fűszálon ringatózott. - A sebed nagyon súlyos, Sayori. Ki kell szívnom a mérget… - Ne! Nem kell Myouga… jól vagyok… - jegyezte meg fejét leszegve a nő, de tünetei nem ezt mutatták. - Sayori – szólt ismét utasító hangon Inutaishou nagyúr – engedd, hogy Myouga kiszívja testedből a mérget. Sokat fogsz még szenvedni miatta, ha nem távolítjuk el. - Ez igaz – térdelt le mellé Kagome is – Ki kell szívni a mérget, és be kell gyógyítani a sebeidet. Sayori felnyögött az elviselhetetlen érzéstől, de nem engedte a továbbra is pattogó Myougát a sérülései közelébe. - Pihenned kell, Sayori. Feküdj le. Kiszívom azt a mérget… - Felejtsd el, Myouga. Ez a méreg kétszáz éve a testemben van. Nagyon erős. Valószínűleg te sem tudnád kiszívni. - Kétszáz éve? – csodálkozott el Kagome, s vele együtt mindenki más is. Sayori lehunyta szemeit. Elméje rövid időre kiürült, majd villámgyorsan pörgő emlék úszott belé. Egy fiatal kisfiúval ült egy faágon. Hirtelen átfutott testén a borzongás… Belelehelt a levegőbe, s látszódott a szájából kiáramló meleg pára. Vacogás fogta el, lenézett apró ujjaira, majd átkarolta magát. A mellette ülő vállig érő hajú kisfiúnak szemmel láthatólag semmi baja nem volt, mert be volt csavarva egy jókora prémbe. - Szerencsés vagy, hogy beleestél a tóba… - jegyezte meg ő, miközben védekezni akart a hideg ellen. A dologból az lett, hogy vacogó fogaival erőset harapott nyelvébe. Az vérezni kezdett. Sayori ízlelgette a vér ízét a szájában. Mint kisgyermek, igen ízletesnek találta. Ez annyira lekötötte figyelmét, hogy alig hallotta meg a mellette ülő kisfiú hangját. - Fázol? Letekerte magáról a prémet és felét Sayori vállára borította. A kislány nem nézett a fiú szemébe, de tiltakozott. - Nem kell! Így te fogsz megfázni! - Apám is ezt tenné… - Nem kellett volna nekirontanod a tó szellemének! Mondtam, hogy belesel a tóba! - Miért ne? Egy napon olyan hatalmas szellem leszek, mint az apám! El kell kezdenem most gyakorolni. Sayori fáradtan sóhajtott, majd beletörődően lehunyta a szemét. És az emlék elúszott…