Az eml�kekben �lni:

Szem�t m�r j� ideje csukva tartotta. Hangokat hallott �s t�bort�z pattog�s�t. Az �reg Myouga besz�lt, hangja t�volabbr�l csengett, mint ahol Sayori volt. - Azonban a falusiak kegyetlen�l b�ntak vele, mert nem az � falujukban sz�letett. Nem volt olyan paradicsom a keleti ter�let ekkor, a faluk haland�kkal voltak tele. Azt�n mikor az �reg papn�, Kurei meghalt m�s v�laszt�suk nem volt a falusiaknak, minthogy hozassanak maguknak egy m�sikat. - Lett volna m�s v�laszt�suk – jegyezte meg egy �des, m�gis er�teljes f�rfihang, amely miatt Sayori sz�ve ismeretlen okokb�l �sszefacsarodott. - Lett volna m�s v�laszt�suk. Csak nem volt annyi b�tors�guk, hogy ap�mt�l k�rjenek seg�ts�get. Pedig megkapt�k volna… - A falusiak f�ltek t�lem, Sesshoumaru – hangzott fel egy ismer�snek t�n� basszus – Sosem b�ntottam volna �ket, de m�gis rettegtek t�lem. - Eml�kszem a v�r�ldozataikra hozz�d… - mondta bossz�san Sesshoumaru – ostoba haland�k… - Befejt�tek, mert folytatn�m tov�bb – fontoskodott Myouga – Sz�val rendeltek maguknak egy korban megfelel� kisl�nyt, akit majd papn�v� tan�tanak ki. Akkoriban m�g nagy kincsnek, becses hatalomnak sz�m�tott a papn�i er�, de olyannyira gyeng�n volt meg a l�nyban, hogy a falusiak kegyetlen m�dszereikkel ki akart�k k�nyszer�teni bel�le. Ennek megfelel�en �t�tt�k-vert�k, provok�lni akart�k ki bel�le a szellemi er�t, amellyel a falut v�dhette volna. Vele mosatt�k ki a szennyes�ket, tan�tott�k, borzalmas k�r�lm�nyek k�z�tt �lt. Egy id�s�d� asszony fogadta mag�hoz, n�la lakott egy ideig, amikor az id�s asszony meghalt. A falusiak t�bb� nem vigy�ztak a kisl�nyra, csak dolgoztatt�k, azonban Inutaishou nagy�r �s fia, Sesshoumaru r�tal�lt �s magukhoz vett�k. InuTaishou nagy�rnak a fia, mint tudj�tok, rengeteget volt a haland� kisl�nnyal. Sayori most halk mocorg�st hallott. Valaki – ny�lv�n az eml�tett – fel�llt, �s arr�bbs�t�lt. Ah �s Un felmorajlott. Myouga nem zavartatta mag�t. - Azonban Sayorit nagy trag�dia �rte, ami t�z �ven �t elk�s�rte �t. - Trag�dia? – visszhangozta Miroku. - Igen. Sesshoumarut az anyja vette mag�hoz egy id�re. Azonban Sayori m�r kisl�nyk�nt is elveszetten szerelmes volt Sesshoumaruba. Mindenki megr�k�ny�dve fogadta be az inform�ci�-�radatot, de tekintet�kkel az elt�nt Sesshoumarut kerest�k. - Megviselte ez? – k�rdezte egy�tt�rz�en Kagome. InuTaishou v�laszolt a l�nynak. - T�z �v kellett hozz�, hogy m�r ne keresse a tekintet�vel, �s ne szaladjon ki naponta a foly�parthoz, ahova egy�tt j�rtak. Azt�n egy napon, mikor m�r feln�tt n�k�nt bandukolt a szennyessel a foly�parton, egy bokorb�l r�t�madt valaki. A feln�tt, t�z �vvel id�sebb Sesshoumaru volt az. Sayori felismerte, Sesshoumaru is �t. B�rmennyire is arra tan�tott�k ki, nem b�rta meg�lni a haland�t. Sesshoumaru teh�t visszat�rt hozz�nk. - Milyen meghat� – morogta Sayori, aki id�k�zben felt�p�szkodott, s kicsit g�rnyedve ugyan, de megindult Myoug��k fel�. - T�gy egy sz�vess�get Myouga. Ne besz�lj t�bbet senkinek a m�ltamr�l. Ez r�d is vonatkozik, Inutaishou. Sajn�lom, de a m�ltam nem nektek val�. Ezekkel a szavakkal vonult el, de ekkor vel�tr�z� sikoly �t�tte meg a f�l�t. Rin sik�tott, ugyanis egy ez�st�sen dereng� l�ny k�zel�tett a kisl�ny fel�. Sesshoumaru kivonta a Tokijint. - Nem sokra m�sz vele! – ki�ltott oda neki Sayori. Sango egy pillanatra megtorpant. - Ez Mushkotsu! A h�t zsoldos egyike! Sayori f�lretolta �tj�b�l a Tokijint, �s a gyan�tlanul Rin fel� fordul� Mushkotsut vette c�lba. Mindny�juk arc�t bevil�g�totta a dereng� feh�r f�nnyal�b. Sayori eltette a kardj�t. Sz� n�lk�l h�tat ford�tott a t�rsas�gnak, majd j�val arr�bb, a dombtet�n le�lt, sz�nd�kosan h�ttal a t�bbieknek. Rin tett egy t�tova l�p�st a n� fel�. A sz�l felt�madt a kis tiszt�son, laz�n elkezdte felborzolni Sayori haj�t. A n� v�ll�t egy v�r�s kend� fedte, azon egy nagy lila f�lhold d�szelgett, pont olyan, amilyen Sesshoumaru �s Inutaishou homlok�n is volt. Myoug�t minden bizonnyal megzavarta a hirtelen t�madt csend, ugyanis az id�j�r�sr�l �s a kellemes est�r�l kezdett el mes�lni. Rin megindult, tett egy t�tova l�p�st a f�ld�n kuporg� Sayori fel�. A n� sz�r�s szemmel n�zett a fel� k�zel�t� kisl�nyra. - Mit akarsz? - sz�rte ki fogai k�z�tt, nem mintha b�ntani akarta volna Rint, csak er�s f�jdalmai voltak. - csak szertn�m megk�sz�nni, hogy megmentett�l – motyogta f�l�nken Rin �s letelepedett Sayori mell�. - T�nyleg? - a n�t ez meglepet�sk�nt �rte - Ez esetben… sz�vesen. Rin nagyon �desen mosolygott �s kez�be vett n�h�ny sz�l vir�got, majd koszor�t font bel�le. Sayori �rdekl�dve n�zte, hogy Rinnek milyen �gyes kezei voltak. - Neked csin�ltam – ny�jtotta a n� fel� a k�sz f�z�rt. Sayori kez�be vette �s kedvtelve n�zegette. A vir�gokb�l �ssze�ll�tott koszor� meglehet�sen sz�p volt, a sziv�rv�ny minden sz�n�ben pomp�zott. Sayori a nyak�ba akasztotta �s �l�nk besz�lget�sbe kezdett a kisl�nnyal. Arr�bb Inu no Taishou nagy�r �ket figyelte. - �rdekes ez a haland� l�ny, Sesshoumaru. �gy t�nik � a kiv�lasztott szem�ly, akit Sayori valaha is a k�zel�be fog engedni. - Ezt megmagyar�zn�d, ap�m? Sesshoumaru a t�z k�zel�ben �lt, a pisl�kol� l�ngnyelvek megvil�g�tottak enyh�n elford�tott arc�t. Ezzel jelezte, hogy sz�vesebben maradna kettesben az apj�val, de InuTaishou be akarta vonni �t is a t�rsas�gba, amit � maga ennyi �v mag�ny ut�n nagyon �lvezett. Most InuTaishou levette arany sz�n� szemeit a l�nyr�l, �s a t�zbe meredt. - Amikor v�get vetett�l Sayori �let�nek, a test�vel egy�tt a lelk�t is megm�rgezted. Hal�la pillanat�ban az eg�sz lelke megtelt gy�l�lettel �s szomor�s�ggal. A Pokol el�g �rdekes hely. Haland�k �s d�monok egyar�nt lakj�k. - Inu no Taishou nagy�r. K�rlek, mes�lj nek�nk a Pokolr�l. – k�rlelte a nagyurat Miroku. - A pokolban nincs helye �rzelmeknek. Az eml�keket se hagyj�k meg nek�nk. Illetve… csak kett�t hagynak meg. A legjobbat �s a legrosszabbat. De van olyan, akinek a legjobb is az egyik legrosszabb, legborzalmasabb eml�k. InuTaishou ezekn�l a mondatain�l az �nfeledten nevet� Sayorira sand�tott. A papn�-szolga kever�k j� ideje Rinnel besz�lgetett, l�tsz�lag �lvezte a kisl�ny jelenl�t�t. �m k�zben irt�zatosa f�jdalom k�nozta s a seb�b�l egyenletes temp�ban sziv�rogni kezdett a m�reg. De az�rt figyelmesen hallgatta a kisl�ny besz�d�t. - Sayori! M�r megint az ajt�t lesed? - Nagyuram! Megijesztett�l. - Nem felelsz a k�rd�semre! - Huh… Sajn�lom, InuTaishou. Nem fogom t�bbet v�rni. - Nem mondasz igazat. Rosszabb esetben azt mondan�m, hogy nem vagy m�lt� a bizalmamra. - Gondolod, hogy m�g visszat�r hozz�nk? - Te hogy �rzed? Sayori kil�pett a h�zb�l, �s a foly�part fel� indult mosni, �gy t�ve eleget az �t eldob� falusiaknak. Nem v�laszolt Nagyura ezen a k�rd�s�re, de nem zavartatta mag�t. Lassan elnyerte tizen�ves alakj�t az aranyl� naplemente… Sayori ism�t elmer�lt az eml�kben. Ett�l a Pokol megfosztotta �t. De4 most apr�nk�nt visszat�rnek a test�be. �rezte, hogy valaki �ket figyeli. Az alak szint�n olyan volt, mint �. �rezte, hogy valahonnan ismernie k�ne. Seb�b�l ism�t bugybor�kolva kiv�lt a m�reg… de nem tartozott hozz� eml�k. Len�zett bl�za kihas�tott fel�re. A seb m�g eg�sz kicsi volt. Amikor Sesshoumaru meg�lte, sokkal nagyobb, hosszabb r�st v�jt rajta m�regkarmaival. Erre tiszt�n eml�kezett, hiszen ezt hagyta meg neki legrosszabk�nt a Pokol, s annak egyszem�lyes tan�csa. - Nem vagy f�radt, Rin? A kisl�ny azonban nem figyelt r�. Ah �s Un mellett, �desen aludt a domboldalon. Sayori mell�telepedett. Ah �s Un s�rg�s, v�konypupill�j� szem�be n�zett, s intett a s�rk�nynak, hogy menjen el Rin mell�l. Ah �s Un hallgatott a n�re. Igyekeztek zajtalanul fel�llni. Rin nem moccant meg a hangokra. Sayori elmosolyodott az alv� l�ny l�tt�n. Ah �s Un r�villantotta a n�re szem�t, s elindult az ellenkez� ir�nyba. Sayori yakenre pillantott. - megtenn�d, hogy vigy�zol r�? Yaken m�lyen meghajolt. - Igenis, �rn�m. Sayori zavarba j�tt. �rn�m???????? Vonakodva pillantott Yakenre, akin er�sen l�tszott, hogy f�jt ezt kimondania. - Ne besz�lj ostobas�gokat. Sayori vagyok. Ezzel egyetemben haland�… - De viszonyod volt a nagyurammal… Sayori d�bbenten pislogott, majd ijeszt� temp�ban h�trafordult. - Myouga!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! A t�z k�zel�ben besz�l� kis alak ijedten rezzent �ssze, mert m�r tudta mi a hiba. - Sajn�lom, Sayori, de k�rdezt�k. - Mi�rt t�lozt�l?! - Fokoztam az esem�nyeket a dr�mai hat�s v�gett. Ah �s Un idegesen felmordult, jelezve, hogy nem sz�vesen v�r m�g tov�bbi percekig. Sayori csak egy d�h�s pillant�st vetett Myoug�ra, �s elvonult Ah �s Un ut�n,. Ah �s Unra egy r�ten tal�lt r�. Finom, zamatos f�sz�lakat r�gcs�ltak. Sayori mell�j�k l�pett s elkezdte �ket simogatni. Kez�t rutinosan j�rtatta v�gig az �llatd�mon h�t�n, nyak�n, m�gnem egy ismeretlen, s�rk�nykez� r�sz r� nem kapcsol�dott a csukl�j�ra. Sayori sebe egy picit kit�gult. A n� felsikoltott. Erre az eg�sz kis csapat k�vette a hang �tj�t, de m�r csak a seb�t g�rcs�sen markol� Sayorit tal�lt�k ott. InuTaishou azonnal mell�t�rdelt s megvizsg�lt a beteget. - Sz�tny�lt �llap�totta meg h�v�sen. - Szia, kisl�ny. A foly�parton egy apr�cska l�ny �lt, v�ll�ra volt ter�tve egy, a l�nyhoz k�pest hatalmas kend�. Bizalmatlanul n�zte a f�l�magasod� s�rk�nyszer� alakot, aki most vicsorogva n�zett a haland� kisl�nyra. - InuTaishou a haland�-im�dat�val… Na, nekem mindegy. Hol van a gazd�d, kicsil�ny? - Nincs itthon, m�r r�gen elment. Az idegen tov�bbra is nagyon j�kedv� volt. - Mit sz�ln�l hozz�, hogyha arra �rne haza, hogy a kis haland� halott? - R�lam besz�lsz? – k�rdezte a kisl�ny sz�razon. InuTaishou nagy�rt�l sz�rmazott a hangnem. - H�t persze, hogy r�lad, te ostoba k�ly�k! – sziszegte fogai k�z�tt a d�mon. Karj�t meglend�tette, hogy elkapja a l�nyt, de � �gyesen kit�rt a csap�s el�l, majd a h�ta m�g� ker�lve fejbev�gta a kez�ben markolt ed�nnyel. Az darabokra t�rt, a d�mon azonban nem h�tr�lt… kih�v�an k�zel�tett a v�dtelenn� v�lt kisl�ny fel�. Ekkor azonban egy nagy �s sz�r�s, d�moni alak vetette r� mag�t az idegenre, aki jobbnak l�tta elmenek�lni. Az alak visszav�ltozott d�monkuty�b�l emberibb alakj�ba, majd egy pillanat alatt megfordult. - Sayori! M�skor ne �llj ki Ryuukotsusei ellen. T�bbre van sz�ks�ged egy egyszer� t�ny�rn�l ahhoz, hogy megv�dd magad. InuTaishou mag�hoz �lelte a n�t, aki visszakozni kezdett. - Nem kell, j�l vagyok InuTaishou. Csak… valaki… �llt ott a f�k k�z�tt… olyan volt, mint mi… �s m�r tal�lkoztam vele… - Teh�t � is halott? Sayori n�m�n b�lintott. Miroku jobbnak l�tta megt�rni a hirtelen keletkezett csendet. - Sayori-sama. K�rlek, mes�ld el nek�nk, hogy hogyan lett�l te a Pokol�rz�je. - Nem tudom, nem eml�kszem pontosan, hogyan t�rt�nt. Az eml�keimt�l �s �rzelmeimt�l megszabad�tott a Pokol tan�csnoka. Ez�st�s f�ny kezdett el derengeni, majd egy �sz-�reg d�mon l�pett ki a f�nyb�l. - Sz�l�tott valaki? Sayori m�lyen meghajolt az alak el�tt. - Mesterem. - L�tom bev�gezed a feladatodat, Sayori. - �reg – l�pett oda hozz� bar�ts�gtalanul Inuyasha – ki vagy te? - �n az �reg Taikoma vagyok, Inuyasha. A Pokol tan�csnoka. Hatalmam van az emberek lelke f�l�tt. �rzelmeik �s eml�keik az eny�mek. De most minden kics�szott a kezeim k�z�l. Most, hogy a pokol teremtm�nyei kaptak egy utols� lehet�s�get az �letre, visszakapt�k elvett eml�keiket. Kiv�ve azok – itt jelent�s�gteljesen Sayorira pillantott – akik n�lk�l�k jobban tudnak dolgozni. Jobb nekik �gy. - Elvetted az eml�keit? – k�rdezte d�bbenten Kagome – de… de h�t… ez igazs�gtalans�g… - Nem Kagome – sz�lalt meg Sayori is - t�nyleg jobb nekem �gy. De mi�rt j�tt�l ide mesterem? - Meg akarlak k�rni, hogy vigy�zz r�juk – fej�vel az InuTaishou-Sesshoumaru-Inuyasha h�rmas fel� b�k�tt – Vigy�znod kell a Nagyurad fiaira, �t pedig… - �s most sz�r�s, sz�rke szem�vel InuTaishoura n�zett – ha elj�n az id�. Az �reg tekintete most Sayori kardj�nak h�vely�re siklott. Sayori annak markolat�ra kulcsolta kez�t. - Felejtsd el! Taikoma csendesen mosolygott. - Egyszer meg kell tenned. Ne halogasd el… - Menj most innen, Mesterem. Taikoma el�gedetten biccentett, majd egy szemvillan�snyi id� alatt elment. - Meg kell �ln�d az Ap�mat? – jegyezte meg sz�razon Sesshoumaru. - Vend�get v�runk – felelte kit�r�en Sayori – Izayoi hercegn� tart fel�nk.