8. r�sz

Miyoko

Sarah kez�ben vibr�lni kezdett a kard. A

vele szemben �ll� n� arc�n g�nyos mosoly

futott �t.

-Te lenn�l h�t a halhatatlans�g �rz�je? Nem

n�zn�m ki bel�led, hogy �lt�l… Hab�r most

ez teljesen mindegy. �gyis meghalsz! –ki�ltott fel.

-Azt te csak hiszed! A saj�t haz�mban m�g

er�sebb vagyok, mint m�shol! –Sarah

t�madott.

-Saj�t haz�d? Ugyan mikor volt neked

haz�d? Te csup�n egy hajdani ember

sz�nalmas hasonm�sa vagy! –sziszegte a n�

k�t csap�s k�z�tt. L�tsz�lag egyenl� er�sek

voltak, de mintha Sarah egy hajsz�lnyival

er�sebb lett volna…

-Ugyan mit tudsz te Brighidr�l? Te is d�mon

vagy, ahogy �n, �s ahogy eln�zlek, nem az a

c�lod, hogy megv�dd az embereket!

-�n ismertem Brighidet! Sokkal er�sebb volt

n�lad! Te pedig csak a kardod erej�t tudod

haszn�lni, se a saj�t var�zser�det, de

Brighid�t nem vagy k�pes uralni! Sz�nalmas

vagy, fagyt�nd�r, ahogy az �sszes fajt�rsad!

Sarah megtorpant. Ellenfele szint�n.

Egyik�k�n sem volt nyoma s�r�l�snek.

Azt�n a n� felugrott a leveg�be, majd elt�nt.

N�h�ny perc m�lva Sesshoumaru t�nt fel,

Yakennel, Rinnel �s Ahunnal. Sarah nem

fordult fel�j�k, csak �llt. „Hasonm�s? A saj�t

var�zser�m… de h�t a kardomat is azzal

h�vom el�…” Len�zett kezeire. A Fagykard

tov�bbra is halv�ny, vibr�l� k�k f�nyben

�szott, amibe lassan egy kis z�ld vegy�lt.

Sarah megr�zta a fej�t, majd elt�ntette a

kardot. Sz� n�lk�l elindult, nem figyelve,

vajon t�rsai k�vetik-e. A saj�t gondolataival

volt elfoglalva. Brighid var�zserej�t akarta

felfedezni.

Sesshoumaru elindult ut�na, �gyelve, hogy

tartson egy bizonyos t�vols�got. Ez�ttal

szerepet cser�ltek. A fagyt�nd�r volt a

sz�tlan vez�r, �s � pedig a sz�tlan �tit�rs.

�

A n� egykedv�en k�vette �ket. Hallotta

fej�ben Brighid b�cs�szavait. „Miyoko!

K�rlek, ne engedelmeskedj senkinek,

akir�l tudod, hogy m�sokat akar meg�lni

a szolg�lataid�rt cser�be! K�rlek, ha

engem el is felejtesz, err�l ne feledkezz

meg…” Miyoko meg�llt. �rezte, hogy az

el�tte halad� csapat is meg�ll. Felugrott

egy f�ra, �s csak n�zte a telihold f�nyes

korongj�t. „Amikor ap�mat meg�lte a

Nyugat ura, elhagytam a

tartom�nyunkat… Akkor ismertem meg

Brighidet. Egy s�r mellett virrasztott, de

nem s�rt, mintha nem is lettek volna

k�nnyei. Amikor megl�tta, hogy d�mon

vagyok, azt akarta, hogy �ljem meg. De

nem tettem. Lassan megismert�k

egym�st. Folytattam azt, amit az �reg

h�lgy elkezdett. Tan�tottam, hogy

hogyan haszn�lja az erej�t. Azt�n amikor

meg�lte azt a f�rfit, egyetlen egyszer

siker�lt besz�kn�m hozz� abban a s�t�t

verembe, ahol fogva tartott�k. Akkor

besz�lt�nk utolj�ra. Nem sokkal k�s�bb

megtudtam, hogy �jj�sz�letett

fagyt�nd�rk�nt, �s az �r�k �let titk�nak

meg�rz�s�t b�zt�k r�. Elhat�roztam,

hogy felkutatom �t. Sajnos sehogyan sem

leltem meg �t. Ut�na tal�lkoztam

Narakuval. � �rulta el, hogy hol van.”

�

Sesshoumaru�k t�bor�ban l�tsz�lag

minden rendben volt. Ahun valahol

legelt, Sarah pedig Rinnel az �l�ben

aludt. Sesshoumaru egy f�nak d�lve

vigy�zta �lmukat, mik�zben Yaken

ideges�t� fecseg�s�re pr�b�lt nem figyelni.

-Sesshoumaru nagyuram, nagyon

agg�dtam �rtetek, rettenetesen, azt�n j�tt

az a mad�r, elvitte Rint, engem meg

otthagyott, hogy agg�dhassak �rte is, de

azt�n szerencs�re visszat�rtetek, �s…

-Yaken!

-Igen, nagyuram?

-Fogd be!

-Igenis…

Ezut�n v�gre csend borult a t�borra.

Sesshoumaru csak n�zett maga el�.

Lassan meg�rezte, mennyire f�radt. „Csak

egy f�l �ra…” N�h�ny perc m�lva m�r �

is aludt.

�

Miyoko elmosolyodott. M�r r�gebb �ta

figyelte a csapatot, eg�sz k�zelr�l,

�rnyakba burkol�zva. Miut�n

megbizonyosodott arr�l, hogy

Sesshoumaru t�nyleg alszik, odal�pett

mell�, majd felemelte a mellette fekv�

Tenseig�t. Nesztelen�l �v�be cs�szttta,

majd fekete felh�be vonta mag�t, azt�n

elt�nt.

�

A t�k�rben elhom�lyosult a k�p. Kanna

fel�llt, �s t�vozott. Naraku mag�ra

maradt s�t�t terveivel. „M�g n�h�ny nap,

�s az eny�m lesz a halhatatlans�g

titka…”

Folytat�sa k�vetkezik…